Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-15 / 33. szám

1970. augusztus 15. SZABAD FÖLDMŰVES 4 J. SZÖVETSÉGI SZEMLE A Szlovákiai Egységes Parasztszövetség fóruma A községfejlesztés -közügy i. И SŰKS2ELŰCEI NYÁR "* i #* A termőföld védelméföl Egy „családi kép" a Balaton partjáról Gondolnak az állattenyésztési termékek teljesítésére is ff* : ( ■■ ■* Aratás és kirándulás Forrón tűz a Nap. Az árnyék az ember talpa alá zsugorodik, Jelezvén a delet. Sehol egy felhő. Kánikula a Javából! A község is meglehetősen kihalt. Aki csak teheti, a hűvösre húzódik. A szövetkezet kis vadrezer­­vációjának legnagyobb lakója, egy fiatal vaddisznó a pocsolyában keres menedéket a tűző napsugarak elől. A közös konyhájában dolgozó há­rom asszony is megpihenhet. Idejé­ben elkészültek az ebéddel, most egy kicsit ők is kifújják magukat. A tor­nácon az árnyékban néhány idős bácsi pöfékeli a pipafüstöt. Szinte semmi sem jelzi, hogy ara­tás van, a kenyércsata hajrája. De mégisl Az elnök irodájából cseh hangfoszlányok szűrődnek ki. A mor­vaországi elvtársak, akik három kom­bájnnal jöttek segíteni a sókszelő­­ceieknek, megbeszélik vendéglátóik­kal a további teendőket. Még néhány nap és befejeződik az aratás. (Per­sze, mire e sorok napvilágot látnak, már rég learattak.) Tudjuk, hogy ma már legfeljebb az időjárás (no meg a pótalkatrész­hiány) okozhat gondot az aratóknak. A gépesítés olyan szakaszában va­gyunk, hogy a múlttól eltérően nem kell minden épkézláb lakost beszer­vezni az aratásba. Néhány ember pár nap alatt elvégzi azt a munkát, me­lyen azelőtt csaknem az egész falu naphosszat fáradozott. Sőt, ma már ott tartunk, hogy az aratást idő alatt sem szünetelnek a már hagyományos­sá vált kirándulások, üdülések. Külö­nösen akkor, ha minden olyan rend­ben, hiba nélkül megy, mint a sók­­szelőcel EFSZ-ben. Frivolt Béla kultúrfelelőssel és Ku­­bicskó István agronómussal ebéd­szünetben a munkák menetéről és a kirándulások rendezéséről váltot­tunk szót. — Még ilyen Jól, ilyen gyorsan talán egyszer sem sikerült learatnunk — mondotta. — Igaz, az eredmények valamivel gyengébbek, mint a múlt évben, de így sem panaszkodhatunk. Tavaly búzából 40, árpából 41 má­zsán felül volt az átlagos hektár­hozamunk. Az idén 37, illetve 39 má­zsás átlagos terméshozamokat értünk el, ami ugyancsak nem rossz ered­mény. öt saját és négy morva kom­bájnnal 11 nap alatt fejeztük be az aratást, pedig alkatrészhiány miatt még némi kieséseink is voltak. Sze­rencsére raktárgondjaink nincsenek, úgyhogy a 300 vagon gabona idejében fedél alá kerül. — A munkaszervezés körül tehát nem lehettek bajok, ha ilyen simán ment minden — jegyeztem meg. : — Nem — vette át a szót Frivolt i Béla. — Minden munkaszakaszon ele­gendő mennyiségű szakemberünk van, úgyhogy a tagok egy része (30—35- en) nyugodt lelkiismerettel utazhat egy háromnapos magyarországi ki­­' rándulásra. Eddig három turnust ren­deztünk, most megy a negyedik, majd egy hét múlva a következő. Saját buszunk van, úgyhogy nem okoz gon­dot leugrani Pestre és a Balatonra. — A háromnapos útból mit térít a szövetkezet? — érdeklődtem. — Az utazási, az étkezési és az elszállásolási költségeket a szövetke­zet viseli, ezenkívül személyenként még 100 forint zsebpénzt is kapnak embereink. Szövetkezetünk baráti kapcsolatban áll a hartai termelő­­szövetkezettel, így az ő balatoni tel­kükön sátorozunk. Nyaralóinknak ter­mészetesen csónakok, gumimatracok stb. is rendelkezésre állnak, úgyhogy valóban Jól eltölthetik azt az egy-két napot. Ha az időjárás kedvezőtlen, akkor a pesti műemlékek, a Vidám Park, állatkert stb. látogatása van műsoron. Csizmadia Jánosné a növényter­mesztésben dolgozik, de most, aratás alatt ő is a konyhában szorgoskodik. A szövetkezet ugyanis ilyenkor min­dig bevezeti a közös étkeztetést. Az aratók jutányos áron, öt koronáért ízletes ebédet és egy üveg sört kap­nak. — Hogy ízlik az aratóknak a főzt­­je? — érdeklődtem. — Azt tőlük kellene megkérdezni, de úgy hiszem, nincs panaszuk, mert az edényeket mind'g üresen kapjuk vissza, pedig ugyhrtcdjB,' íAjýok ' azj adagok. ’ A* jf — Úgy hallom»-«emrég: Jött .vissza a Balatonról. Hogy..éhezték mpgukat?' — Szép volt*i jó v.olt, csak' rövid, ideig tartott. A ' nap' ugyan pem sü­tött ilyen melegen, mint.ma,.de azért nem unatkoztunk. Szép, kirándpláSo­­kat tettünk a környékén. Siófokon záróráig mulattunk a borharapőbgn.. Bilik Mihály, a szövetkezet egyik legvidámabb dolgozója Is csak pár napja tért haza. A pirospozsgás, jó­­kedélyü etető szintén dicséri ezeket a háromnapos kiruccanásokat^ „f ■ — Véleményem szerint egy-egy ilyen háromnapos kirándulás nagyon célszerű. Az ember testileg is, szelle­mileg is felfrissül. Igaz, mi a sok fürdésben bizony el is fáradtunk. Csoportunk eszményi időjárást -fogott ki, 28 fokos volt a. magyar fsnger vize, ezért úgy kellett minket kirán­­cigálni a vízből. Néhányan vízipiszto­lyokat vettünk, és azzal vívtunk ádáz csatákat, este pedig a csillagos ég­bolt ellenére néhány asszonnyal majdnem elhitettük, hogy esik az eső. Minden résztvevő igen elégedett- volt. Azt mondanom sem kell, hogy az egész utat végigdaloltuk. Csizmadia Jánosné és Bilik Mihály csak kettő a sok közül, akik a közel­múltban a Balatonon jártak. Úgy gon­dolom, a többiek véleménye is ha­sonló. Mindenki dicséri ezeket az akciókat. Az öröm most már kettő­zött, mert az aratás is jó eredmény­nyel fejeződött be. Az aratási ünne­pélyt augusztus 20-án tartják a sók* szelőceiek. Ez alkalomból járási mé­retű növény-, állat- és gépkiálfítást is rendeznek a községben, némzet­­közi lóversennyel egybekötve. Qrdódv V. Ki is Szabó János? Nyíltszavú, so­sem köntörfalazó ember. Ami a szí­vén, az a száján. Az Egyházgellei Helyi Nemzeti Bizottság titkára. A belpolitikai élet, a „kulisszák mögötti“ események derülnek szóba, majdpedig a párt sorainak tisztoga­tása. — Éppen ideje már, hogy a jobb­oldali opportunisták és 'Szekértolójk távozzanak a felelős tisztségekből, mert — miután lelepleződtek a nyil­vánosság előtt — csak mérgezik a társadalmi élet légkörét. Gazdasági vtmalon még nehézkesebben halad a konszolidáció. Ez következetes harc nélkül bizony nem megy —, állapítja .meg a ''titkár politikai tisztánlátással. Mi is azt mondhatjuk: elég volt a zsonglőrködésből, a hándabandázás­­ból, a kabátforgatásból, szemfény­vesztésből és felelőtlen kinyilatkoz­tatásokból. Végre „tiszta vizet a-po­hárba“! Irányítsák az ország „szeke­re rúdját“ olyan emberek, akik min­denekelőtt a társadalom, a nép érde­keit tartják szem előtt, s nem a saját karrierjüket, meggazdagodásukat haj­­hásszák. у A társadalmi, a közéleti tisztségeket olyan egyének töltsék be, akik nem rettennek meg a nehézsé­gektől, s a néppel vállvetve, a közös gondokat megosztva küzdik le az akadályokat, amelyek a fejlődés út­ját keresztezik. Akiktől távol áll a kispolgári felfogás, a politikai vak­ság, a pénz ördöge előtti letérdelés. Az ország-világ dolgairól, esemé­nyeiről a helyi problémákra terelődik a beszéd fonala. Fejlesztés, gondokkal Kétezer lélek lakja Gellét és a hozzá tartozó hét települést. Ennyire széttagolt községe tán nincs is több a dunaszerdahelyi járásnak. Iskolája korszerű. Azaz, hogy... mégsem egészen. Egy tantermét isko­lai ’étteremként kénytelenek használ­ni, amíg az új iskolai étkezde el nem készül. Ebben a tanteremben hetven helyett százharminc tanuló zsúfoló­dott össze étkezéskor, ami ellent­mond a törvényes rendelkezéseknek. Az új iskolai étkezde építésének von­­tatottságát szakemberek összevonásá­val jócskán meg lehetett volna gyor­sítani. A dióspatonyi helyi gazdálko­dási üzem egyetlen kőművese dolgoz­gatott itt hosszú ideig. Közigazgatásilag ide tartozik Cséfa, Budafa és még néhány kisebb tele­pülés. A gellein kívül Cséfán is ön­álló szövetkezet működik. Meg kell mondani, az előbbi jő gazdasági ala­­pozottságú, s anyagi jólétet terem­tett tagjainak. ízléses, tágas, össz­komfortos családi házakat építenek a közösben dolgozók, még az építke­zési anyag nagyon körülményes be­szerzése ellenére is. 1 1 Egy tollvonással... Szabó János titkár elmondja, bi­zony már Jóval előbbre jutottak vol­na a községfejlesztés szakaszán, ha... — Milyen könnyű volt az idő tájt az akkori illetékeseknek egy toll­vonással elintézni a községi tégla­gyártás beszüntetését. Mintegy 80 000 koronánk ment így csaknem teljesen veszendőbe. Hatvanezer tégla szárí­tására alkalmas sopát építettünk. Nyolc-tíz állandó munkaerőt foglal­koztattunk a téglagyártásnál, és né­hány kisegítőt. Olyan nagy volt a tégla iránti érdeklődés, hogy a szük­ségletet akkoriban ki sem tudtuk tel­jesen elégíteni... A továbbiakban megemlíti, ez a kormányintézkedés nagy mértékben visszavetette a község fejlesztését. Mert hiszen a fő építkezési anyagot nagyon messziről kell a községbe szállítani. így a lakásépítkezés üte­me is elég lassú, meg a község sem rendelkezik megfelelő középületek­kel. — Helyi gazdálkodási üzemünk helységek híján nem tudja a szük­séges szolgáltatásokat nyújtani. Igen nagy szükség lenne kerékpár, vala­mint mosógópjavításra, no meg mo­­tortekercseléSfe is sor kerülhetne. Joggal nehezményezi Szabó titkár, hogy a szövetkezet vezetői és a he­lyi nemzeti bizottság közötti jó együttműködés hiányzik. De a helyi iparosoknak, szakembereknek is több megértést, áldozatkészséget kellene tanúsítaniuk a közügyek, illetőleg sa­ját községük fejlesztése iránt, és a törvényes előírások betartásáról sem szabadna megfeledkezniük. ☆ Végezetül: az államhatalom helyi szerve, vagyis a HNB, valamint a szo­cialista mezőgazdasági' üzem közötti jó együttműködés szükségessége ké­zenfekvő. A szövetkezet vezetői nem zárkózhatnak el a községfejlesztés gondjai elől. Minden útOn-mődgn segíteniük kell, hogy a városiasodás . felé megtehessék az első komolyabb lépéseket. Széthúzás helyett — ' jó v együttműködéstl . - (nkí) Az aratási, begyűjtési munkák kö­zepette a sókszelőcei szövetkezeti ta­gok nem feledkeznek meg az állat­­tenyésztési termékek eladási szerző­désének teljesítéséről sem. Tomasko­­vícs Károly, a szövetkezet elnöke na­gyon örül annak hogy Kukán Géza, Tótlh Miklós, Szombath László, To­­maskovics Tibor, Tóth György, Hanák György, Szitás György, Hamar István a kombájnokkal és traktorokkal úgy­szólván pilhenés nélkül a többiekkel együtt rekordidő alatt gyűjtöttek be 785 hektárról a gabonaféléket. De nem pihennek babérjaikon és törőd­nek azzal is, hogy az ország népe ele­gendő állati termékhez is jusson. Tény, hogy megteltek a magtárak, és húsz vagonnal megtoldottak a beadást gabonafélékből, emellett még beadtak 28 vagon vetőmagbúzát, és 14 vagon ánpát, szintén vetőmagnak. Emellett az állattenyésztésben dolgozók min­dent megtesznek azért, hogy a szö­vetkezet az év végéig a 45 vagon sertéshús, a 18 vagon marhahús, és a 14 vagon vágott baromfi eladási ter­vét teljesítse. Erre minden előfelté­tel megvan, mert az időtervet is tel­jesítik. Többek között az 1 millió 450 ezer liter tejeladást még továbi 150 ezer literrel toldják meg. A sókszelőcei szövetkezet nemcsak saját problémáival törődik, hanem gondoskodik arról is, hogy például a galántai járásban megfelelő szintre emelkedjen a baromfitenyésztés. Ma már olyan jó törzsállományuk van, amely világszintnek is megfelel. Olyan fajta tyúkokat tartanak, amelyek évente 240—250, sőt még en­nél is több tojást tojnak, megfelelő ta­karmányozás mellett. A szövetkezet ezektől a rendkívüli magas hasznos­­ságú tyúkoktól 600 ezer tojást tud juttatni a többi szövetkezeteknek, és így elősegíti azt, hogy más szövetke­zetekben is nagyobb legyen a tojás­hozam. A szövetkezet vezetőinek és tagjai­nak figyelme már a következő határi munkákra irányul. Kezdik a vetés alá a talajelőkészítést, gyűjtik a takar­mányt, készülnek a cukorrépa és ku­korica begyűjtésére. Ogy látszik, is­mét gazdag termést takarítanak be cukorrépából. ‘Nem kell tehát szé­gyenkeznünk a múlt évvel szemben, amikor a legnagyobb terméshozamot érték el a galántai járásban. A ku­korica is jól fizetett a múlt évben, hisz túllépték az évek óta elért 38— 40-mázsás \átlegos hektárhozamot, és 300 hektárom csaknem 63-mázsós ter­mést értek 'eli A kukorica most is jó termést ígár é$ vaió^feínűleg sikere­sen gyűjtik t>e, mert. a|Aész begyűj­tési folyamatét, illetve ä Jttrtyjrioa ve­tésétől egésze f: a beťa*drításigk gépe­sítették a miÁ|k^kat< Említésre, méltó, hogy a 3004ljpitávős >JÍukoricaföldön 20 ember végzi a müsflrinkjokat, ez lé­nyegesen csökkenti 'f^lfttK^jea elő­állításának ..önköltsé|j$1?V- \ A sókszelőcei szofetluArteselt tehát most, az aratás h*vjS4ft«b'bgíe$pzése, a gazdag begyüjtése4pt9)úiemcsak annak örülhétnek,dhj3^^W^Klesíti(e eladási kötelez€ttscgj7|:*Wftr.* 1 rak­táruk, hanem anhaK,*isÄyfgy?e vábbi begyűjtés Ц hasaffofufrg# még jobb eredményekebhprihaPŽs ,az*állai­­tenyésztési termáik- eladásgtfbs p$” dásan teljesítik * Ql^WjiS' S&^álkb dó szövetkezet éz,'fájhéty;r párját púé kítja a galántai járásban. >' Miklya János ‘ - •••' E kérdésről az utóbbi években so­kat beszélünk. Ez főleg azzal magya­rázható, hogy az ipari üzemek háló­zatának bővülése és más jellegű épít­kezések következtében, évről évre kisebb a mezőgazdasági termelés szakaszán hasznosítható területek terjedelme. A tudományos elemzések arra utal­nak, hogy a mezőgazdasági földterü­let csökkentését az is befolyásolja, hogy értékén alul van meghatározva a föld ára, s így az ipari üzemeknek nem okoz különösebb gondot a ki­sajátított területek ellenértékének megtérítése. A termőföld leértékelé­sének másik káros következménye pedig az, hogy sok helyen a terme­lésre alkalmas földeket is elhanya­golják, s gyakran parlagon hagyják. Kétségtelen, hogy hazánkban bot­rányos méretekben csökken a mező­­gazdasági földterület. Míg 1949-ben 7 millió 548 ezer hektárt tartottunk nyilván, addig 1968-ban már csak 7 millió 117 ezer hektár mezőgazdasági földterületünk volt. Semmivel sem jobb a helyzet a szántóföldek esetében sem Például 1949-ben még 5 miiHO 218 ezer hek­tár szántóföldünk volt, de 1968-ban ,iílúr csak 5 millió 25 ezer hektár. ‘"’A helyzeten, sajnos, nem sokat s^ gffett a termőföld védelmét szolg^B törvény sem. A földalap a törvéTM %iptbelőpőse óta Is szüntelenül csök­­jffliu, annak ellenére, hogy az ipari Spffkezések beruházói a kisajátított íertnőföldért eléggé magas vételárat ►fizetnek/ Gyakran lehetünk tanúi an­nak a küzdelemnek is, amit a ráóző­­gazdasági üzemeink — áz- ország különböző vidékein — folytatnak a termőterületük védelmé érdekében. A tapasztalatok azonban' arra utal­nak, hogy a legtöbb esetben az ipari vállalatok igényéit elégítik ki a dön­tés jogával felruházott szervek, — vagyis hozzájárulnak a hasznosítható mezőgazdasági földek terjedelmének korlátozásához. A kedvezőtlen jelenségek tehát arra figyelmeztetnek, hogy afpföldalap vé­delmében hatékonyabb ’intézkedése­ket kell teniii. Talárt a föld átértéke­lésével, illetve árának emelésével si­kerülne a földalapunk jelenlegi ter­jedelmét ^megvédeni, vagy legalább a csökkenésének ütemét lassítani. A termőföld 'felértékelése, illetve vétel­árának emelése — amennyiben az újonnan megállapított ár alapul szol­gálna a földadó meghatározásában is — kedvezően hatna a mezőgpzdaságí területek hatékonyabb kihasználására isimért az értékes földterületeket a 'ňpezôgazdasági üzemeink jobban megbecsülnék. í'Persze a termelésben hasznosítható földterületek hatéko­­■ nyabb kihasználását az is szolgálná, ha alföld értékének emelésével össz­hangban módosítanák, illetve emel­nék a mezőgazdasági termékek árát I ft. A termőföld értékének emelése te­­^hát eredményes lenne mind az egész ^társadalmunk, mind pedig a terme­lők számára. Ezért ezt a kérdést ész­szerű lenne napirenden tartani. C^ra)

Next

/
Oldalképek
Tartalom