Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-08 / 32. szám
II hsring és a sózott hal A nép élelmezését intéző kormányok arra törekszenek, hogy olyan tömegélelmezési cikkeket vegyenek igénybe, amelyek olcsók és nagy mennyiségben állnak rendelkezésre. A szakemberek már e tekintetben gon dóinak a jövőre is. Az emberiség gyors tempóban szaporodik, ezért már jó előre gondolni kell arra, hogy hogyan is fogja földünk a megduplázott vagy megháromszorozódott emberiséget eltartani. E célból kutatják a tengereket és keresnek bennük olyan táplálkozási célokra alkalmas enygokat, amelyeket mostanáig nem hasznosítottak. Itt elsősorban az algákra, a tengeri moszatokra gondolok, amelyek fehérje tartalma nagyon gazdag. Az ivóvízproblémát is főképpen a tengervíz sótalanításáival akarják a jövőben megoldani. De ne kalandozzunk a jövő évszázadokba, hanem maradjunk a jelenben. Pillanatnyilag a legfontosabb népélelmezési cikkek közé tartozik a tengeri és az édesvízi hal nagy mennyisége és ezeken belül tiszteletreméltó helyet foglal el a hering, valamint a sózott hal. A sertéshús, a marhahús és a baromfihús eléggé drága, ügy különösen a szegényebb háztartásokban nagy jelentősége van a halhúsnak, amely olcsóbb és nagyon jó emészthető fehérjét tartalmaz. Élelmezésre különösen az olyan halfajták alkalmasak, amelyeket nagy tömegekben halásznak és amelyeket hosszabb időn át raktározni lehet. Éppen ezért terjedt el a hering és többféle sózott hal fogyasztása. A heringek ívós idején vándorolnak. A vándorló heringrajoknak a megjelenése a tengerparti halászfalvakat arra figyelmezteti, hogy a heringhalászatot azonnal meg kell kezdeni. Halászok ezrei vonulnak a tengerre és hihetetlen mennyiségben fogják e gazdaságilag fontos halfajtát. A vándorló hering sűrű rétegű rajokban szokott megjelenni, melyek szélessége 4—6 km, hossza pedig 6—8 km. A „beringvadászok“ halászbárkáikon éjszaka vonulnak ki. A hatalmas hálókat estefelé, 17 és 19 óra között bocsátják le és alkonyaikor fognak munkához. Azt állítják, hogy a heringrajok nappal észreveszik a hálókat és kitérnek előlük. Ha a hálók kellő mélységbe merülnek, az alsó végükhöz kötött nehéz ólomdarabok kifeszltve tartják azt és a kifeszített hálók úgy állanak a tegerben, mint valamiféle nagy fal. E fal olyan erős, hogy a hullámoktól tovasodort háló nem egyszer magával vonszolja magát a halászhajót is. A heringrajok nekimennek a hálónak. Sok-sok ezernyi átjut a háló első kötelén, vagy a háló alatt, de rengeteg sok hegyes fejével a háló szemeibe akad. Hegyes fejük bemegy a háló szemeibe, de testük már nem. Visszafelé akarják rántani fejüket, de kiálló kopoltyúfedőjük a hálóba akad és így már fogva vannak. Megesett már, hogy egyetlen háló egy kifeszítés alkalmával 100 hordóra valót fogott, vagyis 70—80 ezer darabot. A kivetett hálót a halászok gépek segítségével éjfél felé kezdik kivoAni. Ez a munka órák hosszat tart. Azután a heringek feldolgozásához kell látni. A zsigerelés úgy történik, hogy a hal torkát felmetszik, kopoltyűját, máját, epéjét kiveszik és vérét kieresztik. Az osztályozás a halak életkora szerint történik. Különválasztják a fiatalabbakat, amelyeknek még rendszerint se tejük, se ikrájuk nincs. A teljesen kifejlődött hering „tejes“ vagy pedig „ikrás“ néiven kerül forgalomba. A kosarakba osztályozott heringeket külön-külön tartókba öntik és megsózzák. A sózás után megkeverik, hogy a só jól átjárja, majd pedig hordókba rakják. Ott az egyes rétegeket ismét megsózzák és ha a hordó megtelt, nem zárják le azonnal, hanem a halakat néhány nap múlva sós vízzel öntözik meg, hogy a halak összezsugorodását ezzel akadályozzák meg és csak így zárják le a hordókat. A hering főleg az Atlanti óceánban, az Északi és Keleti tengerben él. A heringvadászat ideje az angol és a balti partokon tavasszal március körül van, majd ősszel, főleg szeptemberben. Valamikor ebben Hollandia vezetett, de jelenleg túlszárnyalta Anglia. A hollandok, angolok, németek és az oroszok évente mintegy 10 millió heringet fognak. A népélelmezés szempontjából rendkívül fontos a sózott hal szerepe is. Erre a célra az Északi tengerben fogott óriási tőkehal mennyiség szolgál, ami általában sózott hal néven kerül azután az üzleti forgalomba. A tőkehalat főképpen a skandináv vizekben fogják az év minden hónapjában. A halászhajók maguk után vonszolják a hálót és a beléjük került zsákmányt azonnal kiürítik a fedélzetre. A hajón végzik a zsigerelés és a tisztítás műveletét is. Itt sózzák a halakat. Ha a hajó kiköt, a zsákmányt azonnal nagy raktárakba viszik és ott felhalmozva újra bőségesen besózzák. Egy-egy hajórakomány besózásához mintegy 5 kocsirakomány sót használnak fel. A hajón elvégzett sózás ugyanis még magában nem volna elégséges a hal konzerválására. Az igazi kezelés a sőzóban következik. Az első sózásnál a halakra rakodott sőréteget lefejtik, a halat alaposan leöblögetik, majd pedig kiteregetik és rétegesen összerakva, ismételten megsózzák. Két hét elteltével az eljárást újból megismétlik. Ezután az áru csomagolásra és szállításra készen áll. MUDr. Juhász István (Tisza csernő) *♦ ♦♦♦ *♦* *t* *»* *** *i* *♦**«♦♦♦♦ *í* *** •»' *** *** *** *J* ♦** *** *** *** *«' *1* *** **♦ *{» *** *** *í* *? Ó Ó ф мя .'S я г •* « S s £ í » bi — S Й oi m S § u o m® 'S д „ o a E Я -g S « a f os S а á 3 о а и S.-. EJ E «-i 'r; s тн ы со- ä s . ■ s -■ľ= S'“ s -fs SsŠ M ra "53 «ас M ce ■ e в «J !2 v® S 'O BO XI j !?ЙЗИ? ■M S S M (6 « . O “ " !0 O 4-milí BOJKOTT Michel Pollet, az ismert szakíró a l’Echo des pecheurs vezércikkében hívja fel a horgászokat és családtagjaikat, hogy bojkottálják azokat a szakácskönyveket, amelyek ilyeneket írnak: A rákot élve kell forró vízbe dobni, a homárt amíg él, kell felszeletelni, az étcsigát élve a forró sütőbe tenni, és az angolna bőrét, amíg él, lenyúzni. (l’Echo des pecheurs) Út a Fertőtavon A Fertő tavat két részre választó gát megépítésének már évtizedek óta vitatott kérdése újból napirendre került Ausztriában. A gáttal a tó vízgazdálkodásán kívánnak javítani, míg a rajta építendő út a tó két partja között a közlekedést gyorsítaná meg. (Fisch und Fang) Szertefoszlott álom Súlyos veszteség érte a Münsteri Vasutas Horgász Egyesületet. Az egyesület tagjai nem kis anyagi áldozat vállalásával megvásároltak egy kiselejtezett halászhajót, társadalmi munkával kijavították, korszerűsítették és berendezték nyílttengeri horgászkirándulások lebonyolítására. Alighogy a hajó elkészült éá vízrebocsátották, a wilhelmshaveni kikötőben a tomboló vihar leszakította láncairól, és a mólóhoz vágta, ahol elsüllyedt. Néhány nap múlva kiemelték ugyan 10 méter mélyen levő hullámsírjából, azonban olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az egyesületnek belátható időn belül nincs módjában kijavíttatni. A tagság álma, hogy a folyók és a tavak mellett időnként a nyílt tengeren is kipróbálhassa horgásztudását, szertefoszlott. (Die Fischwaid) Harcsa-rekord Josef Prechtl bajorországi horgásznak abban a ritka szerencsében volt része, hogy egy évben két kapitális harcsát is zsákmányul ejthetett. Az elsőt (48 kg) 1967 június 18-án, a másodikat (45,50 kg) 1967 október 29-én fogta az észak-bajorországi Abtseeben. Az első harcsájával egyébként az azévi nyugatnémet rekordlista nyertese lett. (Fisch, und Fang) I A Szabad Földműves szakmelléklete VADASZAT HALAGZAT Milyen galambot tenyésszek ? A mai civilizált világ fokozott életütemének hatása érezhető a társadalom tevékenységének minden szakaszán. Ezen ütem törvényszerűségeit szükségszerűen el .kell fogadni, egyébként a ma versenyében képtelenség sikeresen helytállni. Ez az állítás teljes mértékben vonatkozik a gazdasági kisállatok tenyésztésére és ezen belül a galambtenyésztésre is. Évtizedekkel ezelőtt senkisem tartotta a galambtenyésztést annyira jelentőségteljesnek, hogy azzal egyáltalán foglalkozzon. Ma azonban tudjuk, hogy a gelambtenyésztésnek is megvan a maga gazdasági és társadalmi jelentősége, ezért ezt az állattenyésztési ágazatot sem hagyhatjuk figyelmen kívül, még akkor sem, ha az eddigi hagyomány szerint inkább a sport-jellegű érdekköri forma játszotta a fő szerepet. Elérkezett az az idő, amikor a szórakozást túlmenően előtérbe lép a galambtenyésztés haszonjellege. Korunk követelménye ez, hiszen tudjuk, hogy a galambhús közélelmezési értéke nagy, és összetételével az igen keresett diétás táplálékok közé tartozik. Ezért a galambász tevékenysége ma már nem szórakozás dolga, hanem népélelmezési szempontból hasznos tevékenység. A galambhús ma már a gyerekek, a felnőttek és a betegek napi étrendjének fontos alkotórésze. Ezért szorgalmazzák már nálunk is a nagybani galambtenyésztést, a galambfarmok létesítését, mégpedig kimondottan hústípusú fajtákból, amelyek szaporodási képessége kiváló és fiókáik növekedési erélye gyors ütemű. Azért kerül szóba oly gyakran a galambhús kivitele, mivel a külföldi fogyasztók érdeklődése összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a hazaiaké. Közben nincs szó ínyenckedésről, csupán az emberi- egészség fenntartása érdekében a diétikus élelmiszerek választékának bővítéséről. Ez a tény bennünket, kistenyésztöket és szórakozást keresőket egyaránt gondolkozásra késztet afelett, hogy milyen módon lehetnénk társadalmunk hasznára az étkezési célokat szolgáló galambok tenyésztése terén, valamint a külföldi kereslet kielégítésével kapcsolatban. Mindezek folytán felmerül a kérdés, vajon milyen galambfajtát tenyésszünk? Nem szeretnénk itt leegyszerűsíteni a kérdést és egyöntetűen előírni a fajtát az ismert húsarány-követelmények szerint, bár ez a kérdés mindig elsőrendű fontosságú marad. Itt van ugyanis azoknak a nagy tábora, akik szórakozásból tenyésztenek galambot, mégpedig évek hosszú során át valamely haszonfajtát. Ilyen körülmények között nehéz egyik napról a másikra lemondani a megszokott fajtáról. Inkább ezek mellett lehetne újjal is próbálkozni. Mi, galambászok, tudjuk, hogy örömünket leljük minden fajtában, még akkor is, ha bizonyos fajta tenyésztésével nem foglalkozunk. Nem is csoda, hiszen a galamb gyönyörű madár, amely évezredeken át a világ csaknem minden nemzete különös figyelmének örvend. A világon mindig elég galambszerető ember lesz, akik tájékozottak a galambtenyésztés társadalmi és gazdasági jelentőségéről. Ezért továbbra is támogatni fogjuk azon galambászok igyekezetét, akik teljes odaadással foglalkoznak olyan galambfajták tenyésztésével, amelyek nagyon igényesek a tenyésztő gondoskodása tekintetében. Gondolunk itt a gyönyörű külsejű sirálybagalambokra, a különféle kistermetű, rövidcsőrű röpvagy keringőgalambokra, a pávagalambokra, a parókás ga3. SZÁM 1970. augusztus 8. A TARTALOMBÖL: Ф Milyen galambot tenyésszek? • Augusztusi teendők 9 A szoc. államok galambtenyésztőinek értekezlete 9 Lengyelország kisállattenyésztése 9 Tanácsok az angóranyúl-tenyésztők számára 9 Jó tudni 9 A baromfigümőkórról 9 Vadásztrófeák országos kiállítása Brnóban 9 Megalakult a vadászképviseleti szövetségi szerv 9 Látóhatár 9 A veszettség legfőbb terjesztői a rókák 9 Csalikészítés 9 A jászkeszeg 9 A hering és a sózott hal 9 Külföldi vizeken lambokra, a fodros galambokra vagy a csodálatos szemölcsös galambokra, amelyek már oly sokszor szereztek dicsőséget hazánk tenyésztői hírnevének a nemzetközi versenyeken. Tehát a jövőben továbbra is ajánljuk a kimondottan díszgalambok és sportgalambok tenyésztését, mivel ez igényes, nagyobb ismereteket kíván, ami a tenyésztőt arra készteti, hogy gyarapítsa tudását a genetika és a tenyészállat-előállítás terén. Az ilyenirányú ismeretek nélkül ugyanis csupán véletlen sikereket érhet el. Ez azt jelenti, hogy a galambász ezen tevékenység segítségével bővíti tudását, széleskörű áttekintést szerez és szórakozva válik a társadalom részére hasznosabbá. A haszongalambok akár nagybani tenyésztése sem okoz azután ilyen előkészületek és ismeretek birtokában különösebb gondot, csupán a személyes szórakozás szempontján kívül, a fajtakiválasztáskor kell figyelembe venni az ökonómiai szempontokat is, főleg a húsarányt és a fejlődési erélyt. A haszongalambok bő választéka áll rendelkezésünkre, közöttük olyan jó fajtákkal, mint amilyen a morva strasszergalamb, a koburgi pacsirtagalamb, a lengyel hiúzgalamb, a német kiállítási galamb, a king, vagyis az amerikai tyúkgalamb, a palmetto húsgalamb és továbbiak. A hazánkban régebben elterjedt fajták közül kiemelhetjük a koburgi pacsirtagalambot, a német kiállítási galambot és a morva strasszergalambot, mint jól fogamzó galambokat, amelyek fiókál húsra gyorsan növekednek. Azzal, hogy kire(Folytatás a 2. oldalon.)
