Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-08 / 32. szám
Milyen galambot tenyésszek? AUGUSZTUSI TEENDŐK (Folytatás az 1. oldalról.) pülnek a mezőre, ahol a legkülönfélébb gyommagokat szedik össze, tartásuk olcsóbbá válik, s egyben a mezőgazdaságnak is jó szolgálatot tesznek. Fiókáik egyhónapos korban 500—600 grammos vágósúlyt érnek el, ami a kívánt növekedési eréllyel összhangban áll. Az utóbbi időben gyakran hallani a galambok fajtaközti keresztezéséről, a vágógalamb előállítással kapcsolatban. Az első nemzedékben jelentkezik a> Iheterőzishatás, ami nagyobb életerőben, gyorsabb növekedésben nyilvánul meg. Az ilyen utódokat nem használjak továbbtenyésztésre, hanem húsgalambként értékesítjük. Ilyen céllal történő keresztezés esetén számításba jöhetnek az imént felsorolt haszongalambfiajták, főleg ha nagyobb tenyészetet kívánunk létesíteni húsgalamb-fiókák előállítására. Valószínűleg ilyen haszontenyészeteket létesítenek a közeljövőben a szocialista nagyüzemek, amelyek főként exportra termelnének, mert a galambhús jelenlegi világpiaci ára igen előnyös és a tenyésztés rendkívül gazdaságos. О A baromfitenyésztők elvégzik a tenyészállomány összeállításához szükséges jércekiválasztást a következő gazdasági évre. Az év első két hónapjában világrajött fiatal jércék már tojnak. Az idősebb tojótyúkok vedlése ebben a hónapban megkezdődik, s abbahagyják a tojást. A fiatal jércék felváltják őket a tojástermelésben-. Ebben a hónapban a tenyésztő elvégezteti az egész állomány egészségügyi vizsgálatát főleg a baromfigümőkőr és a baromfitífusz esetleges megállapítása végett. Az utóbbi betegséget népiesen fehér hasmenésnek is mondják. Az összes pozitív vizsgálati eredményt mutató egyedet eltávolítja a tenyészete bői. Elvégzi a tyúkól alapos fertőtlenítését, meszelését. Ellenőrzi a légcsere-berendezést.-4- A galambtenyésztők idénymunkája befejeződik, mivel az idősebb galambok vedleni kezdenek. Vedlés idején a galamb nyugalmat, kiadós etetést, száraz környezetet és tisztaságot kíván. Mihelyt megkezdődik a vedlés, mái nem szabad a galamboknak lehetőséget adni a fészkelésre egészen a tél végéig. Ezért a fülkékből eltávolítjuk a fészkeket, a galambházat kitisztítjuk és még száraz időjárás idején kimeszeljük. Ha az idei galambfiókákból felcseperedett fiatalokat az öreg galamboktól külön tartottuk, most ezeket az öregek közé engedhetjük. Ф A házinyúltenyésztők várják a harmadik ellést. Törődni kell megfelelő mennyiségű zöldtakarmány adagolásáról, hogy a későbbi születésű fiókák se maradjanak el a fejlődésben. A zöldtakarmány területek csökkenésével egy- Maar István i idejűleg jobban ki kell használni a kerti zöldséghulladékot. Az idei felnövő fiókákból о tenyésztő kiválasztja a közelgő kiállítási idényben bemutatása kerülő egyedeket, csoportokat. ▲ A kecsketenyésztőknek sok gondot okoz a fiatal tenyészgidák állatvásárra való előkészítése. A tenyészállatvásárt rendszerint augusztus utolsó hetében rendezik meg, amely néha szeptember elejébe nyúlik. A tenyésztő igyekezete a lehető legjobb kondíció elérésére irányul, mert a tenyészállat eladási ára a bírálat eredményétől függ. Lassanként csökken a jóminőségű zöld legelésének lehetősége, ezért be kell sorolni kerti hulladékokat is az étrendbe. ★ Az egzotikus madarak tenyésztői folytatják a volieres módszer alkalmazását és kihasználják az utolsó augusztusi meleg napokat madaraik további szaporítására. Ezért betartják az eddigi kiadós takarmányadagolást. Az étrend legyen változatos. ■ A nemes kanárimadarak tenyésztői jelenleg nagyobbrészt a röptetőben levő fiatal madarakkal törődnek. Legnagyobb figyelmet a fiatal hímek igényelnek, amelyeknek naponta egyszer főtt .tojást adunk, fő eledelük a repcemag, kevés kendermaggal és kanárikölessel kiegészítve. Nem szabad megfeledkezni a zöld etetéséről sem (aprított spenót, pongyola, pitypang, útifű stb.). A tenyésztő megkezdi a fiatal hímek előkészítését az énekiskolára,, amely részükre szeptember végén, október elején kezdődik. Az idős hímeket ezért a röptető közelében helyezi el, amelyben a fiatal hímek tartózkodnak, hogy hallhassák a mesterek énekét. —ar— Lengyelország Módomban volt Varsóban a Lengyel Kisállattenyésztők Országos Egyesületének elnökével, mgr. jan Landovszkival, aki egyébként a varsói állatkert igazgatója, Piotr Smolorz- Tymnszukkal, az egyesület központi irodájának igazgatójával, és a lengyel szaklap szerkesztőjével beszélgetnem a lengyelországi nyúltenyésztési és prémesáliattenyésztési ''(nyérc, róka) viszonyokról. kisállattenyésztése ■ A lengyel egyesület neve: Polski Zwiazek Hodowcov Drobnego Inwentarza. Központi irodái a Visztula partján hatalmas épülettömbben vannak. A kellemes fogadtatás után nagy érdeklődéssel hallgattam kérdéseimre adott válaszukat, amelyek természetesen minden apró problémára nem terjedtek ki. Azt szerettem "volna megtudni, hogyan dolgoznak lengyel tenyésztőtársaink, s milyen lehetőségei vannak jövőbeni szorosabb együttműködésünknek. A kisáltattenyésztők szervezete — a Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság kisállattenyésztőinek szervezetéhez hasonlóan — több állatfaj tenyésztőinek közössége. A prémesállattenyésztő szekciónak 15 330 tagja van. A központi szekciónak 279 körzeti egyesülete és 13 speciális klubja van. Lengyelországban jelenleg kb. 9 millió nyulat tartanak nyilván, ebből 600 ezer fajtiszta. A nyércek száma 61 ezer db, a nemesrókáké 35 ezer db. Évente a lengyel államnak 5 millió dollár haszna származik a prémesállat tenyésztésből. Rendkívül szép összeg ez, s ennek következményeképpen a prémesállattenyésztés méltó helyet foglal el az ország állattenyésztésében. A nyúltenyésztés iránya kettős. Már ők is felismerték a gazdasági típusú, húsjellegű nyulak tenyésztésének fontosságát, de igen szép számmal tenyésztenek kistestű, kizálólag prémipari feldolgozásra alkalmas szőrű nyulakat. A nagytestű nyúlfajták közül legszívesebben tenyésztik a francia és angol kosorrút, a belga óriást, a nagy csincsillát, a bécsi kéket és a nagy ezüstöt. Kedvelik a bécsi fehér, a lengyel fehér és a dán fehér, valamint a kis ezüst fajtákat. A dán fehér nyűinkről igen jó véleményük van, mint kettős hasznosítású fajtáról. Számos kistestű fajtát tenyésztenek. Különösen a fekete cser, a rex és a kisezüst nyulak tenyésztése terjedt el. A nyulakat csak tiszta vérben tenyésztik. Keresztezésekkel egyáltalán nem foglalkoznak, arról nincsenek tapasztalataik. A felvásárlást a lengyel szövetkezeti szervek hajtják végre. A tenyésztés irányítását a Földművelésügyi Minisztérium segítségével az egyesület végzi. A tenyésztők esetenként takarmányjuttatásban részesülnek, hivatalos áron. Takarmánykiegészítőket nem használnak, mert olyanokkal nem rendelkeznek. A vágóállatok kg-jáért 23 zlotyt fizetnek. Egy kg súly után mintegy 8—10 zlt. haszna marad a tenyésztőnek. A tenyésznyulak ára fajtánként különböző. Az 5-hónapos növendékek ára 300—350 zlt/db, a kifejlett tenyészállatokért pedig 400— 500 zlt/db fizetnek. -Állami nagytenyészeteik nincsenek. A tenyésztői gárdát a kistenyésztők képezik. Általában egy-egy kistenyészetben 10—15 anyát, 2—3 bakot tartanak. Takarmányozási viszonyaik megegyeznek a mieinkkel, a takarmány zömét a zöld hulladéktakarmányok alkotják. A zabszükséglet kielégítése nehézségekbe nem ütközik. Exportjukat a nyugati államokba irányították. A kiváló minőségű nyúlbör ára 15—20 zlt. kilónként, mert náluk kg-ra veszik. A szőrmeipari célokra alkalmas nyúlbör ára 30— 40 zlt/kg. Rendszeres havonta megjelenő szaklapjuk színes borítólappal ellátott, de abban nemcsak a prémesáliattenyésztöket, hanem más állatfajok tenyésztőit érdeklő cikkek is vannak. Évenként rendszeresen jelennek meg szakkönyvek, tudományos kiadványok. A nyulak egészségügyi problémáival tudományosan Varsóban, az Állatorvosi Főiskolán foglalkoznak. Az új fajták és vérfrissítő anyag importja jelentős. Főleg Hollandiából, Dániából importálnak házinyulat a törzstenyészetek részére. A házinyulak törzskönyvezését az egyesület végzi. A nyulak jobb és bal fülébe tetoválják a körzet jelét, a tenyésztő számát, a nyúl születési évét, hónapját és a nyúl számát. AR törzskönyvelést a körzetekben bizottságok végzik, a törzskönyveket az egyesületben vezetik. Az egyes nyúlfajták tenyésztői speciális szakosztályokba tömörültek és a fajtával kapcsolatos tudományos kérdéseket a szakosztályban tárgyalják meg. Dr. Csikváry László CSALI KÉSZÍTÉS FŐTT KUKORICA A lemorzsolt, négy-öt Vízben átmosott kukoricát a főzést megelőző napon langyos vízbe tesszük. Egynapi áztatás után a kukorica gyorsabban fő meg és a minősége is jobb lesz. Főzéskor egy liter kukoricára két és fél, három liter vizet számítsunk, a vízbe tegyünk egy késhegynyi szódabikarbónát. Ha felforrt, egészen lassú tűzön főzzük, a kukorica öregségétől függően öt-hét őrá hosszat.. Jobb, krémesebb lesz a kukorica, ha nem egyfolytában főzzük, hanem négy-öt megszakítással. Megrövidíthetjük a főzési időt, ha a szünetekben fűrészporos ládában, vagy ennek hiányában párnák között tartjuk a fazekat, hogy sokáig megtartsa melegét. Főzés közben ellenőrizzük, hogy a víz nem forrott-e le róla. Lényegesen rövidebb idő szükséges a főzéshez, ha kuktánk van. Fél nap alatt kitűnő, puha, krémeš lesz a kukorica, anélkül, hogy rózsásra szétnyílna, ha a következőképpen főzzük. Másfél liter kimosott, előáztotott kukoricát teszünk a hatliteres kuktába, négy-öt ujjnyit szabadon hagyva feltöltjük vízzel, késhegynyi szódabikarbónával főzni tesszük. Tíz-tizenöt perces lassú forrás után — nagyon vigyázzunk, hogy ne legyen túl heves a forralás, mert kifúj a fazék — félrehúzzuk, de nem nyitjuk ki. Félórás szünetekkel háromszor ismételjük meg ezt a műveletet és akkor ellenőrizzük, mennyire főtt meg a kukorica. Egyéves kukoricánál négy-öt felfőzés általában elég, ha öregebb, még kétszer-háromszor megismételjük. Két dologra ügyeljünk a kuktával való főzésnél: elegendő legyen a kukoricán a víz, és jól mossuk ki belőle a csutkatörmeléket, .„bajuszszálakat“, mert ha ezek eltömítik a gőzkivezető nyílást, könnyen kifúj a fazék és ezt nemcsak a tűzhely, de a fal és a menynyezet is bánja. Ajánlatos évi kukoricaszükségletünket egyszerre, egyfajtából beszerezni, mert az első alkalommal kitapasztalhatjuk, hogy mennyi idő alatt puhul meg, és a további főzésekor már nem kell olyan sokszor ellenőriznünk. TEJESKUKORICA A tejeskukorica nyersen is igen jó csali, de érési ideje aránylag rövid. Házilag is tartósíthatjuk. Valóban tejes kukoricacsöveket válogassunk ki erre a célra. Zöld leveleitől megtisztítjuk és csövesen vagy leszemezve forró vízbe tesszük. Éles késsel szedjük le a sorokat, ügyeljünk arra, hogy a szemeket ne sértsük meg. A vizet sóval vagy cukorral-mézzel ízesítjük. Tíz-tizenöt perces forralás után előmelegített üvegekbe szedjük, a lobogva forró levet ráöntjük, csipetnyi szali-Minden kezdet nehéz... (Kacséra Szilárd felvétele] eilt teszünk a tetejére és celofánnal lekötjük. Mint a befőttet, ládába vagy párnák közé tesszük és ott hagyjuk kihűlni. Előkészítése nem olyan nagy munka, mint első hallásra tűnik, és váratlan horgászkiránduláskor nagyon jól jön az ilyen kukoricakészlet. KUKORICAMÁLÉ Az egyik legeredményesebb pontycsali a mólé, ebben minden horgász egyetért. De hogyan készül a jő máié? Ha erről beszélgetnek, már eltérnek a vélemények. Anélkül, hogy rangsorolást tennénk, közlünk néhány receptet. Alapanyaga mindenkor a kukorica- és a rozsliszt. Ha csak kukoricalisztből készül, nagyon morzsolódik, a rozsliszt teszi rugalmassá, szívósabbá, tehát nehezebben tudja a keszeg a horogról lecsipegetni. # Két csapott evőkanál kukoricaliszthez egy púpozott evőkanál rozslisztet veszünk (körülbelül 60—40 százalék az arány), ezt összekeverjük és meleg vízzel összegyúrjuk. Se túl kemény, se túl puha ne legyen a massza. Kis gombócokat készítünk belőle, forró vízbe dobjuk és ha a gombócok feljöttek a víz tetejére, még egykét percig forraljuk. A vízből kivéve még melegen összegyúrjuk és ilyenkor adjuk hozzá a különböző „varázsszereket“, mézet, cukrot, májkrémet, tojást stb. Élénkebb sárga színt adhatunk a máiénak, reszelt sárgarépával, vagy akár sárga padlófestékporral is. # Elkészítésének másik módja: az összevegyített kukoricarozslisztet lobogó vízbe öntjük lassan, egyenletesen, állandó keverés közben. Ha pépesedni kezd, nem adunk több lisztet hozzá, gyenge tűzön kevergetve főzzük még pár percig, ügyelve arra, hogy le ne égjen. A lábasból kivéve, még melegen jól összegyúrjuk. О Harmadik variáció a burgonyás máié. Egy-két szem puhára főzött burgonyát összekeverünk nyers kukorica-rozsliszttel, úgy, hogy teljesen sima, csomómentes legyen. Nagyon kevés víz szükséges hozzá, éppen csak kiegészítőül a burgonya nedvességéhez. Az így nyert masszából kisebb gombócokat készítünk és kifőzzük az első recept szerint, majd melegen jől összegyúrjuk. De elkészíthetjük úgy is, hogy a főtt burgonya-nyers liszt öszszegyúrása után mogyorónyi gombócokat készítünk, bő vízben kifőzzük, szűrőkanálba szedjük, hideg vízzel leöblítjük, a teljes lehűlésig szétterítve tartjuk. így „horgászkész“ állapotban vihetjük magunkkal horgászatunkra. Az egy gombóccá gyúrt máiét először vizes, majd száraz ruhába göngyölve tartsuk, hogy ne száradjon ki és a felülete ne keményedjen meg. Vigh József A jászkeszeg Főleg a Duna menti horgászok ismerik ezt a halat. Különösen értékes keszegfajte, súlya elérheti a néhány kilót is, bár a kilón felüli példányok már elég ritkák. Mint a keszegféle, a jász is nagy csapatokban úszkál, és egy-egy nagyobb raj érkezése szinte lázba hozza a könnyű felszereléssel keszegező horgászokat. A városok, kikövezett, betonozott partjai mentén hosszabban időzik, szereti a kemény talajt, a sok befolyót, szennyvízcsatornákat, bár nem tartózkodik a plszkosz vízben, hanem csak a közelében, a tiszta és a szennyvíz határán. Ezért a városi horgászok — ha nincs idejük messzire menni és hosszabb kirándulásokra sem indulhatnak — egy könnyű felszereléssel is jől elszőrakozhatnak közvetlenül a városszélén és szép zsákmányra tehetnek szer£, ha rájuk talál egy jászraj. Igen, Itt nem annyira a horgász talál rá a jászra, mint inkább a keresgélő jászcsoport érkezik el a horgászhoz, és amíg a raj a közelben tartózkodik (esetleg pár napig is) rendkívül élvezetes a horgászat. Felszerelésünk legyen a lehető legegyszerűbb és legkönynyebb; na persze a jászhoz mérten. Hosszú, vékony bambuszbot, kis orsó és 0,20 mm-es zsinór, rajta piciny sörét, egykét hosszú szárú apró horog és egy kis úszó. Főleg gilisztával, légykukaccal, de tésztafélével is horgászhatunk, csak mindig a fenéken. Ritka kivételt képeznek azok a meleg, délutánok, amikor a jász egészen a víz felszínére is feljön, hogy a vízbe hulló rovarokra vadásszon. A nagyja szívesen veszi az apró halat is. , Horgászáskor az alsó horog szinte a meder alján húzódjon. Az úszó hirtelen elmerülése telezhet ugyan elakadást is, de ne csapódjunk be. a iász is h'rtelen, határozott húzással egy-> szerre viszi le az úszót. Fárasztása élvezetes, mert szívósan védekezik, másrészt рен dig csínján kel! vele bánni, mivel puha szájából könnyen ki-» szakad a horog. Húsa szálkás, de ízletes. —g"""*
