Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-01 / 31. szám
■> [Folytatás az 1. oldalról.) násfekete, két hosszanti Irányú piros csíkkal, a hátán és a két oldalon egy-egy fehér esik húzódik. Hossza 3—4 cm, feje barnásvörös, teste rozsda színű szőrrel borított. Bábja sötétbarna színű. A kártevő bionómiája Az aranyfarú pille hernyó alakban telel át téli gubóiban a fákon. Tavasszal, amikor a nappali hőmérséklet eléri a 8—10 C fokot, az áttelelt hernyók előjönnek fészkükből és szétmásznak a fán. Felkeresik a fakadó rügyeket, majd a leveleket és azzal táplálkoznak, közben a számukra kellemetlen Időben behúzódnak fészkükbe. Gyakran napsütéses időben tömegesen a vastag ágakon napoznak. Minden helyváltoztatáskor hálóval szövik össze a leveleket és ágakat. A hernyók a fakéreg hasadékaiban és a száraz levelek között bebábozódnak. A bábállapot kb. 14 napig tart, így a lepkék júliusban, augusztusban kelnek ki. Kelés után mindjárt, anélkül, hogy tápanyagot vennének fel, párzanak, majd a nőstények röviddel utána rakják petéiket, leggyakrabban a levelek fonákjaira, néha színükre és az ágakra. Egy nőstény 100—300 petét rak le hosszúkás csomókba és azokat aranysárga szőrözettel vonja be, amit a potroháról szed le. Ezek a petecsomók nagyon feltűnőek és Jó ismertetője a lepkék megjelenésének. Ugyanis a lepkék nehezen vehetők észre, mert azok este és éjjel röpködnek, nappal pedig ülnek a fák törzsein és a kerítéseken. A petékből 15—20 nap múlva kikelt hernyók (augusztusban, szeptemberben) levelekkel táplálkoznak, mégpedig úgy rágják meg, hogy a levél alsó szövete és az erezet megmarad. A levelek megbámulnák, majd elszáradnak. Ez a kártétel kevésbé jelentős, mint a tavaszi és nyári. A hernyók közös fészket készítenek, amiben téli álomba merülnek (diapauza) és ez az állapot a következő év tavaszáig tart. Ezeket a gubószerű fészkeket úgy készítik, hogy 7—8 levelet, miután letaroltak, selyemfényes kétszeres hálóval összeszönek és erősen hozzászövik az ághoz. A külső hálóréteg ritka, de a belső nagyon sűrű, így téli permetezéskor a permetszer nem hatol át rajta. A gubók egész télen a fán maradnak és jól ellenállnak az erős szeleknek anélkül, hogy lehullanának. Színük eleinte fehér, később (tél vége felé) megszürkülnek. Télen a csupasz fákon jól láthatók és könnyen eltávolíthatók. Az áttelelő hernyók a gubókban az erős fagyokkal szemben nagy ellenállóságot tanúsítanak, életképességüket megőrzik 20- fokos hidegben is. A hidegebb éghajlaton való elterjedéséből ítélve azonban íeltételeztető, hogy ennél sokkal hidegebbet is elviselnek (—30 fok C). Szaporodásukat elősegíti a száraz, meleg nyár és a hideg, száraz tél. Ugyanis az ilyen télen sok természetes ellensége elpusztul. Kártétel« Az aranyfarú pille sek lomblevelű fának a kártevője. A gyümölcsfák közül leggyakrabban a körtét, szilvát, továbbá az almát és általában a csonthéjasokat támadja meg. A gyümölcsfák mellett több erdei fán is károsít. Kártétele abban nyilvánul meg, hogy tavasszal a hernyók kezdetben a fakadó rügyeket, majd a képződő leveleket és virágokat, sőt a fejlődő termést is rágják. Nagymértékben történő elszaporodásuk esetén a megtámadott fákat teljesen letarolják, levél nélkül maradnak. így az asszimilációs felület a minimálisra csökken, aminek az a következménye, hogy a már megkötött és fejlődésben levő termést a fa nem tudja táplálni, ezért megfonnyad és lehull. Ezen túl pedig az Ilyen fák annyira kimerülnek, hogy a következő éven sem hoznak termést. A legyengült fa nem érleli be teljesen hajtásait, így a termőrügyeket sem, és a fagy könnyen kárt tehet bennük, a többi kórokozók is hamarabb megtámadják. A hernyók a tarolást általában a fa magasabb pontjáról, az ágak hegyétől kezdik és haladnak lefelé. E kártevőnek jó legelőt biztosítanak a határban levő magányos fák, amelyek nem részesülnek semmiféle gondozásban. A hernyók veszélyesek közvetlen az emberre is, mert szőrzetük könnyen letöredezik, így az ember bőrére kerülve abba beleszúródik, ami égető viszketegséget vált ki. Érzékeny bőrön gyulladást is okozhat. Legérzékenyebb testrészek a szemhéj, a nyak és az ujjak közötti bőr. Védekezés A védekezés legegyszerűbb, legolcsóbb és legbiztosabb módja a téli gubók leszedése és azok azonnali elégetése, még a tavasz beállta előtt, mielőtt a hernyók kikelnek. A leszedés történhet az alacsonyabb fákról metszőollőval kétágú létra segítségével, a magasabb fák tetejéről pedig hosszú rúdra erősített ún. hernyószedő ollóval. Abban az esetben, ha leszedéssel nem sikerült eltávolítani teljesen a hernyókat, úgy kémiai védekezéshez forduljunk. A kémiai készítmények közül hatásosak a HCH kombinációk, továbbá az organofoszfátok. Tavasszal a hernyók megjelenésétől kezdve permetezhetünk a Dykol 0,4%-os, vagy a Lldykol 0,5%os oldatával. Jobb hatást érünk el, ha kombináljuk p. Dykol 0,4% + Fosfotion-50 0,2%. Ajánlható a Metation E-50 0,2%-os töménységben, mellyel egyben a szívó rovarokat is irthatjuk. A permetezést végezzük el addig, amíg a hernyók fiatalok, mert később ellenállóbbak a vegyszereknek és természetes, hogy addig kell azokat megsemmisíteni, amíg nagy kárt nem tettek. Az aranyfarú pillét irtani kell mindenütt, ahol feltűnt, mind a határban levő magányos fákon, mind a közutak mentén húzódó fasorokon, a háztáji kertek és gyümölcsösök közelében levő erdősávokon stb. A védekezés csak így lehet teljesen eredményes. Borcsik Dénes mérnök 4% gyümölcsfák és a szö** lőtőkék termelésének növelésénél fontos szerepet játszhat a lomb-, más néven, a permetező trágyázás. Ez az aránylag új agrotechnikai eljárás kifizető s érdemes alkalmazni a háztáji kertekben is. Lombtrágyázásról akkor beszélőnk, ha a növényzetnek szükséges és fontos tápanyagokat a tenyészidő alatt kifejlődött hajtásrendszerre, tehát a lombozatra juttatjuk. A tápanyagfelvitel permetezőgéppel vizes oldatban könnyen elvégezhető. Permetező trágyázással a növényeknek juttatott tápanyagok gyorsan hatnak, mert különösen szárazság idején a gyökerek által felvett anyagok lassan és nem kellő mennyiségben jutnak el a levélzetbe, a fotoszintézis helyére. Talajtrágyázással is a műtrágyák egy része oldhatatlan, a növények számára fel nem vehető vegyületté alakul, a nitrogén pedig könnyen ki Is mosódik a talajból a ezek is lassítják a tápanyagok kellő mennyiségű felszívódását. Lombtrágyázással a növények nyomelemi szükséglete teljes mennyiségben pótolható s ez fontos tény, mert hagyományos trágyázással a nagyon csekély szükséglet miatt nehéz egyenletesen és hasznos mennyiségben adagolni. A tápanyagok felszívódása a levelek fonákján dúsabb, a behatolás mikéntje azonban még nem ismeretes. Ügy kell tehát permetezni, hogy a permetléből minél tőBb jusson a levelek fonákjára. Károsodás nélkül a növényzet csak kis mennyiségű tápanyagot bír el. Ezért a lombtrágyázás (a nyomelemeket kivéve) csupán kiegészítő, de gyors hatása miatt kiválóan alkalmas módszer. Perzselésveszély nélkül nilrogénböl a vegyiparban gyártott és a kereskedelemben is kapható karbamid, vagy aminóniumnitrát formájában literenként 8—10 grammot, foszforból szuperfoszfát műtrágya formájában 10—20 grammot, káliumból kálisó formájában szintén 10—20 grammot adagolhatunk. A nyomelemek esetében vasgálicból 25—30 grammot, mangánszulfátból 20 grammot, magnéziumszulfátból 30—40 grammot, bórsavból, vagy bóráiból 15 grammot adagolhatunk literenként vizes oldatban. Szőlőtőkékre ezek az anyagok kipermetezhetők a bordóilével, vagy más réztartalmú gombaölőszerrel, kivéve a foszfort, mely a bordóilé hatására oldhatatlanná s így a levélzet által fel nem vehetővé alakul. A növényzet évenként 3— 4 szer permetezhető. A szőlészetben legalkalmasabb permetezési idő virágzás után, zsendülés kezdetén van. A helyesen alkalmazott lombtrágyázás eredménye nem csak a terméshozam emelkedésében érvényesül. Kellő mennyiségű tápanyag és a nyomelemek jelenléte egészséges növényzet-fejlődést eredményez S az egészséges növény jobban ellenáll a gombás betegségeknek. MEGYESI SÄNDOR, vegyészmérnök A háztájiban is alkalmazható a lombtrágyázás 7 Gondolatok akácvirágzás után Amire egy évig nagy reményekkel és izgalommal vártunk, rég lezajlott. Ma már el tudjuk készíteni mérlegünket. Le tudjuk vonni a tanulságokat és ha valamiben hibáztunk — újabb tapasztalatokkal gazdagodva — megkezdhetjük jövő évi előkészületeinket. A méhésznek már július elején kezdődik a következő év megalapozása. Ha számításaink nem a legjobban sikerültek, ebben nagy része volt a rendkívüli időjárásnak. Mindenkori vágyunk, hogy a virágzás belenyúljon a júniusba, kivételesen sikerült. Akik korább akácra tudtak vándorolni, azok kívánsága is teljesült, mert a két akác között ritkán tapasztalt időbeni eltérés volt. Sajnos, a korábbi virágzásban a szeles, hűvös idő sok kárt és bosszúságot okozott. Mindent egybevetve, nincs túl sok okunk a panaszra. És mégis vannak, akik elégedetlenek! De vajon miért? Csak az időjárás ebben a felelős? Nemi Sok volt a termelésre éretlen család, holott a kései virágzásnak legnagyobb előnye a fejlődés idejének kihúzódása. Akkor mégis mi okozhatja, hogy számtalan család képtelen volt kellő erősségűre felfejlődni? Ugyanekkor miért tapasztaltunk másoknál erős túlfejlődési gondokat? Miért röpködtek a rajok szinte óráról órára fejünk fölött? Nézetem szerint a tavaszi fejlődésben lemaradt családok gazdái még a múlt évben nem voltak elég előrelátók. A pergetésnél megfeledkeztek arról, hogy a jövő év sikerének titka a bőséges élelem. Elfeledhették, hogy a téli élelemtöbblet többszörösen visszatérül, s inkább a tavaszi etetésre alapoztak. Ők panaszkodnak leg A vándortanyákon a kaptár oldalára függesztett tábla ad ótmntatást az ellenőrzésre érkezett szakembernek. A méhlegelő javítása facéliával A méhlegelő Javítására legalkalmasabb a facélia, magyar nevén mézontófű. Ennek a rendkívül értékes mézelő növénynek azonban nincs olyan szerepe a mezőgazdasági termelésben, mint a napraforgónak, repcének s a különféle pillan- í gósoknak. Jé lenne ha a szocialista mezőgazdaságban elterjedhetne mint me- j zőgazdaságilag is hasznosítható takarmánynövény. Bár az állatok virágzás után nem kedvelik (gyorsan fásodő, szűrős), lesilóz- ! va más silőtermékekkel, ta- I karmányozásra hasznosítha- J • tó. Évente többször is vethető, mert a vetéstől a virágzásig terjedő időszaka ;J viszonylag rövid. A májusban vetett facélia 10—11 j hét, a későbbi vetésű 6—8 hét elteltével borul virágba. Halványkék virágai kunko- j rodó virágzatot alkotnak, csak fokozatosan virágzik a j , fürt. Virágzása ezért há- i rom hétig is eltarthat. Ajánlatos kéthetes vetés- j eltolódással vetni, hogy j ! hosszabb virágzást, Illetve j mézlegelőt biztosítsunk. Az ukrajnai eredmények azt bizonyítják, hogy hektárnyi területről kb. 120—150 kg ! mézet gyűjthetnek be a mé- j hek. Igen kedvező feltételek mellett (talaj, időjárás) [ ez a mennyiség elérheti a 600—800 kg-ot Is hektáronként. (Pcselovodsztvo, 1967.) Leginkább az agyagos talajon vagy homokos agya- í gon mézel a legjobban. Hu- j muszban gazdag földben erősnövésű, nagytömegű, de kevés nektár termelődik a i virágokban. Vetéskor jól j megművelt, porhanyóé ta- i Iajt kíván, mert gyökérzetének nagy része sekély talajszinten ágaződik el, csak a főgyökér hatol mélyebbre. Ha-onként 10—12 kg vetőmag szükséges. 20—25 cm sortávolságban 2 cm mélyen vetjük. Gyors vlrágzá- j sa miatt még gabona után Is vethető (ilyenkor fontos i szerep Jut az augusztusi Időjárásnak). Őszi virágoztatásnál zöldtrágyának is j leszántható elvirágzás után. Ha évközben nem silőz- ; zuk le, hektáronként 300— ; 400 kg magot biztosíthat, ; ami szintén számottevő Jö- j védelmet jelent. Nektárjának cukortartalma 28%, cukorértéke 4,4. Kedvezőtlen akácvirágzás után feltétlenül megfontolandó állandó helyet biztosítani neki a nagyüzemek vetésforgójában. Juhász Arpád jobban, dacára mindennapos „serkentő etetésük“ fárasztó ■ és időtrabló munkájának, eredményekben az ő családjaik maradtak alul. Sok olyan méhcsaládról is tudunk, ahbl a méhész tartalékcsaládokból töltötte fel állományát termelés előtt. Az eljárás akkor volna helyes, ha az ebből származó többlethordást kaptárbővítéssel és nem pergetéssel tudta volna hasznosítani. Ilyen bővíthető kaptárak nagy hordásban célszerűen kihasználhatók. Egyre nagyobb teret kap szakirodalmunkban az az irányzat, hogy nem maga a törzscsalád a termelő, hanem a többrendbeli tartalék család. Újabban olvashatunk olyan felfogásról is, hogy a közepes ürtartalmú rakodókaptárak 10- keretes fészkében egymástól hermetikusan elválasztott kétszer 5—5 keret tartalékokat teleltethetnek. Akác előtt egyesítik és így remélnek nagyobb hordást. Nagyon hibás elmélet ez és főleg arra vall, hogy a méhészek nem ismerik a méhek élettanát. De a ceruzával sem tudnak megfelelően bánnil Bázler Béla, „Gazdaságos Méztermelés“ című könyvében a „Méhlegelő, az időjárás és a méhcsalád összefüggése“ című fejezetében ezt olvashatjuk: „A növényi élethez igazodóan a méhcsalád élete is két, időben elhatárolt élet- i folyamatra osztható. Az egyik, . amely tart tavasztól őszig, a i szaporodás időszaka, amely ■ idő alatt minden élettevékeny, ség arra irányul, hogy a méh- I egyedek száma minél nagyobb- ra növekedjék és elérje azt a- mértéket, amely lehetővé teszi i a csadád kettéosztásával tör■ ténő szaporodást: a rajzástl“ Ez a remekül megfogalmazott igazság azt bizonyítja, hogy ha a kisebb térre szorított méhcsaládok — kényszerhelyzetük folytán — bizonyos időre a természetes fejlődésüktől erőszakkal vissza vannak tartva, fel nem mérhető az a veszteség, amely egy-egy anya népét éri az erőszakos visszaszorításbóll Meggyőződésem és tapasztalatom szerint ez az eljárás veszélyezteti a termelés gazdaságosságát. (Ennek kiszámításánál működik rosszul a ceruza!) Ugyanis legvalószínűbb, hogy a telelés idejére két kisebb térre kényszerített méhcsalád külön-külön képes lenne olyan eredményére, amely Jóval meghaladja a hosszabb ideig 5—5 keretre korlátozott, majd újra egyesített két család eredményét. Más a nézetem az olyan családokról, melyek őszig sem tudtak telelő erősségűre felfejlődni. Egyesítésük előtt ezeknél is gondosan mérlegelni kell a lemaradás okát. Ha mindkettőnél anya-zavarok tapasztalhatók, értelmetlen az egyesítés. Ha egészségi okokra gyanakszunk, úgy a telelő kaptárnak alapos tisztítása, fertőtlenítése elengedhetetlen követelmény. Az elmondottakból következik, hogy ne két-két család egymástól való elkülönítésével igyekezzünk tavaszra erős családokra szert tenni, hanem a telelésre elegendőnek ítélt mézmennyiséget 20—25%-kal növeljük. Ne féljünk, hogy ha több a méz, többet fogyaszt a család. Ha mégis így van, úgy nyugodtak lehetünk, hogy az így elfogyasztott minden deka többlet-méz átalakul méhtömeggé, amely tavaszi eredményeinket panasz nélkül biztosítja. Németh Lászlé
