Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-01 / 31. szám

T

aranov Irányításával végzett kísérletek eredményeit ismerteti a Pcselodvodsztvo 1968. évi júliusi száma. Eszerint az anyás családok mézhozamához viszonyítva a meganyátlanított családoké az első három napon 64,6%kal, a következő 9 nap alatt 22%-kal, a további 12 nap alatt 36,3%-kai csökken, az utolsó 10 nap alatt pedig 189.5%-kal emelkedik.

Miután a szaklap és a kísérletező szakemberek komolyságához nem férhet kétség, a kísérletek eredményét méhbiológial szempontból és a mézeltetési eljárások technikája szempontjából egyaránt figyelemre méltónak kell tekinteni. A kísérlet az eredeti kivitelben sajnos, nem Ismételhető meg, mert 34 napos folyamatos hordási idővel ritkán rendelkezünk. Hogy az anyátlanított család kevesebbet gyűjt, mint a vele egyenrangú termékeny, anyás család, már a régi szakemberek tudták. A régi iskolának — még ma is létező — követői, akik a főhordás kezdetekor az anyátlanítást azzal próbálják alátámasztani, hogy a fiasítás csökkentésével a család teljes erejét a gyűjtésre fordíthatja, már Boczonádi Szabó Imre élénk kritikával illette, mondván, hogy az ilyen méhészek okoskodása szerint a legeredményesebb, méhészkedést a fiasítás nélküli családokkal lehetne elérni, ű állapította meg először, hogy a fiasítással bővebben megáldott család többet gyűjt, mint a vele egyenrangú, de kevesebb fiasítással rendelkező család. Ű ezt a csodálatos eredményt a sokgyermekes apa nagyobb szorgalmával magyarázta.

Mi már tudjuk, hogy az anyátlanítás a méhcsalád biológiai összhangját zavarja meg. A fenti kísérlet eredményéből ez világosan kiolvasható. A gyűjtésben levő család arra érett egyedeinek a túltáplálkozás következtében összes mirigyei működésben vannak. Vonatkozik ez különösen az anya és álcák táplálékát szolgáltató garatmirigyre. Az anya elvesztésével az az egyensúly, mely addig a garatmirigyek termékének a táptejnek a termelése és fogyasztása között megvolt, megbomlik. Egy lényeges fogyasztó, az anya, kiesett. Így torlódás áll elő, mely a családtagok egy részénél rossz közérzetet (tejláz) okoz, amihez az anya elvesztésével Járó ős-ösztöni izgalom járul. Az eredmény 64,6% kiesés a mézhozamban.

Három nap elteltével az anya elvesztésével járó izgalom csillapodik, a méhek a nekik megfelelő dolgozó álcás sejtekből folyamatosan anyabölcsőket húznak, amelyekbe a garatmirigy termelte tápanyagfeleslegüket igyekeznek elhelyezni. A család jó részénél — a rossz közérzettől megszabadulván — a munkakedv úgyahogy visszatér s az eredmény az előző méréshez viszonyítva lényegesen javul, vagyis a mézhozamban való kiesés csak 22% 9 nap alatt.

Ekkor következik a kísérlet harmadik szakasza. Az anyátlanítás óta 12 nap telt el. Az összes fias sejtek és anyabölcsők fedve vannak. Az utóbbiak kikelőben. Nincs, aki a garatmirigy termelte táplálékot felvegye, így a rossz közérzet, a munkakedv-hiány még jobban nő. Az eredmény az előző időszakhoz képest is rosszabbodás, mert a mézhozamban való kiesés 36,3%-os. Ez a 12 nap mérlegelési eredménye.

A fenti három Időszakot követő 10 nap alatt a kísérleti család mézhozama az ellenőrző családhoz viszonyítva 189,5%

Az ápolás, etetés terhétől való részbeni (3—4 napos) megszabadulás azonban a fokozottabb munkának és növekvő mézhozamnak nem lehet az oka — mert ha igen — ennek már a 13-tk napon, a kísérleti idő harmadik szakaszában jelentkezni kellett volna. A kísérlet viszont azt mutatja, hogy a mézhozam csökkenése ebben a szakaszban, amikor már nem volt nyílt fiasítás, sokkal na. gyobb volt, mint az előző szakaszban, amikor pedig az ápolásra és etetésre váró nyílt fiasítás nagyrésze még megvolt.

Anyátlanított

családok mézhozama...

Anyanevelést tanulmányuzú méhészek.

emelkedést mutat. Mivel lehet ezt a — szinte hihetetlen — eredményt megmagyarázni? A meganyátlanított, illetve most már új anyás család gyűjtő méhe a kontroll családhoz viszonyítva nem szaporodott; sőt ha feltételezzük azt, hogy 13 napos vagy ennél fiatalabb méhek már részt vesznek a gyűjtésben, a kontroll családdal szemben még hátrányban van. A népesség tagozódásban a másik különbség az, hogy a kísérleti családnál az utolsó 10 nap alatt frissen kelő fiatal népessége nincs és hogy az utolsó időszak kezdetén ápolásra, etetésre szoruló nyílt fiasítással sem rendelkezik, legfeljebb némi friss petével.

Az ok itt is — mint a kísérlet három első szakaszában — a mirigyek termelte tápanyag termelése és fogyasztása közti egyensúlyban keresendő.

A kísérlet 10-napos negyedik szakaszában az új anya már megtermékenyült, mint ilyen, igen erős fogyasztóvá vált. A dús táplálkozás gazdag petézéssel jár, s néhány nap alatt az anya és nagy tömegű álca a tápanyag termelési és fogyasztási egyensúlyát tökéletesen helyreállítja. A torlódás, a rossz közérzet tökéletesen eltűnik, a munkakedv tökéletesen helyreáll. A helyzet a kísérlet végéig folyamatosan javul, mert a tápanyagot leginkább termelő fiatal méhek létszáma a kísérlet végéig — új kelés hiányában — állandóan fogy. A kísérleti család méhei a kontroll családhoz viszonyítva sokkal jobb fiziológiai állapotban vannak (jobb a közérzetük) és így azt a maximumot gyűjtik, amit azonos feltételek mellett még gyűjteni képesek.

A nagy hozam-különbség a kísérleti családok oldaláról nézve ebben a fő okban keresendő.

A másik ok a kontroll család rosszabb fiziológiai állapotában lelhető fel, vagyis abban, hogy ez a család a gyűjtés 24—34 napjaiban már nem képes begyűjteni azt a mennyiséget, amit egyébként begyűjthetne, mert a család hangulata, munkakedve ekkorára többé-kevésbé megromlik.

Tegyük fel, hogy egyenlő viszonyok mellett a kontroll család a rossz hangulat következtében, naponta csak 2 kg-ot gyűjtött (ez tetszőlegesen választott érték), pedig a lehetősége napi 5 kg begyűjtésre is megvolt, a jő hangulatú kísérleti család pedig ezt az 5 kg-ot valójában is begyűjtötte; már megvan a kísérleti eredményben jelentkező és nagynak látszó különbség. Ez a fejtegetés egy folyamatnak csak a keretét, a lefolyását érzékelteti, de semmiképpen nem irányul az újanyás családok minden vonatkozású jobb eredményei ellen. Ha csak annyit tudunk, hogy az egyéves anyás családok mézhozamához viszonyítva a négyéves családok mézhozama csupán 57%-ot tesz ki, egy ilyen feltevés eleve elesik. Ahhoz, hogy a család hektárhozama a lehetséges begyűjthetőt elérje, a fiatal anya jelenléte nem a legjelentéktelenebb tényező.

Gyakorlati méhészek nagyon jól ismerik azt a jelentőséget, amikor a főhordás alatt egyegy család, a bőséges férőhely és a jó hordási idő ellenére is lelassul, sőt le is áll. A vizsgálatnál kiderül, hogy a család a rajállapotnak valamilyen már látható formájában van. A tápanyagegyensúly megingott, a közérzet és a munkakedv megromlott. Ez az állapot azonban nem egyszerre, máról-holnapra következik be. Fokozatai vannak, amelyeknek látható tünetei esetleg nincsenek, de már hordási kieséssel járnak. Mi, méhészek, mindig tudjuk, hogy mit gyűjtöttek a méheink, de sohasem tudjuk, hogy azonos hordási körülmények között mit gyűjthettek volna. A szovjet kutatók most ismertetett eredményei e tekintetben nagyon jó emlékeztetők lehetnek.

Ha nálunk akácvirágzás kezdetére az új, termékeny anyákkal ellátott családok mézhozama — nem a kísérlet szerint 189,5%-al, hanem — csak 50%al növekszik, akkor az új anyák nevelésével felmerülő munka és költség már bőven megtérült.

Elek Imre

A SZÓLÓ

KÁRTEVŐI

ÉS

BETEGSÉGEI

V.

Gombás betegségek. Ezen betegségcsoport a szőlőtermesztők számára ismert, mert az ellenük történő védekezés a termés mennyiségét közvetlenül befolyásolja. A betegséget mikrogombák okozzák, amelyek a bőr szövetén vagy annak nyílásain kerülnek a növénybe. Vegetatív testük plazmahalmazból, másoknál gombafonalakból áll, amelyek a növény hervadását, szövetelhalásait okozhatják. A gombák az egyes gombákra jellemző körülmények között vegetatív úton nagymennyiségű fertőzőképes szaporítótestet képezhetnek, és súlyos járványokat idézhetnek elő nagyon gyors lefolyással.

PERONOSZPÓRA

Az európai nemes szőlőfajták érzékenyek a fertőzésre. A fertőzés veszélye szükségessé teszi, hogy minden évben az időjárástól függően többszöri permetezéssel védekezzünk ellene.

A gomba oospóra alakjában az ősszel elhalt, lehullott leveleken telel át. Tavasszal, ha az időjárás napi középhőmérséklete eléri a 10—13 °C-t és egymást követően egy-vagy két napon át legalább 10 milliméter eső esik, megindul az oospórák csírázása, amely 4— 10 napig tarthat. Csírázásnál ún. makrosporangium fejlődik ki, amelyből rajzó spórák képződnek, vízcseppekben kirajzanak és esőcseppel felverve a fiatal hajtásokra és levelekre jutnak.

Elsődleges fertőzést a rajzóspórák okoznak, amikoris gombafonalat képeznek amivel behatolnak a levél belsejébe, ahol ez szétágazik és a sejtekbe szívókákat képez. Ezeken keresztül szívja a gomba a gazdanövényből a táplálóanyagokat és juttatja vissza a saját anyagcsere termékeit a gazdanövény sejtjeibe. Ezáltal azután a gazdasejtek fokozatos károsodását Idézi elő, ezek klorofillja elbomlik, és a betegség első tüneteként kifejlődik az ún. olajfolt. Ezt az időszakot

tehát, a fertőzés kezdetétől az első tünet megjelenéséig, lappangási időszaknak nevezzük.

A másodlagos fertőzés a gomba szaporítóalakjának kifejlődése, az olajfoltok megjelenése után egy-két napra történik. Ezen konidiumokból rajzóspórák szabadulnak fel, és az újonnan megfertőződő levélen vízcseppben élénk mozgás után a levélnyílások mellett megtelepednek, és kedvező hőmérséklet mellett csakhamar csíráznak. Ezzel ismétlődik a fertőzés.

A fertőzés lehetősége lényegesen nagyobb a levél alsó részén, mivelhogy sokkal több a levélnyílás s ezek egyenletesebben is vannak elhelyezve, mint a levél felső részén. A fertőzés az időjárástól függően többször megismétlődhet.

Tünetei szembetűnőek az egész vegetációs időben, amikor a fertőzés az időjárástól függően gyakran ismétlődhet. Különösen érzékeny a szőlő az erősödő növekedési szakaszban, azaz július közepéig. A növekedésben levő leveleken az olajfoltok nagyok, úgyszintén a késő nyáron képződő fiatal leveleken, illetve az oldajhajtásokon képződő leveleken is. Száraz idő esetén az olajfoltok beszáradnak. A fürtök, ll'etve a virágzat is nagyon érzékeny ebben az időben. A fertőzött fürtkocsányok és bogyók zöldessárgára színeződnek, majd elhalnak. Gyakran virágzás után 8—10 nappal az érzékeny fürtök a fertőzés következtében szintén zöldessárgára fakulnak és erőteljes a kontdiumtartó képződése. A bogyók fejlődésével a légzőnyílások száma csökken. így a borsószemnél nagyobb bogyók már kevésbé érzékenyek a fertőzésre. Az idősebb bogyók többnyire a kocsánykorona légzőnyílásain fertőződhetnek. Ekkor a bogyók szürkésre majd barnára színeződnek, összetöpörödnek (1. kép) és páratelt körülmények között felületükön megjelenik a kivirágzás.

A peronoszpóra elleni védekezés előfeltétele, hogy ismerjük a távlati előrejelzést. Ez az

időjárástól függően a következő lehet: rendkívül nagy a peronószpóra veszélye, ha előzőleg bőséges csapadék van novembertől júniusig. Kisebb a veszély, ha kevés a csapadék novembertől áprilisig, de a május és június csapadékos. Nincs fertőzésveszély, ha májusban és júniusban szárazság van.

A peronoszpóra elleni védekezés a szőlő védelmében nagy szakértelmet, figyelmet és lelkiismeretességet követel. Védekezésnél tanácsos, hogy az első két-három permetezést organikus fungicidekkel (Novozír N—50, Perozin 75 stb.) vagy pedig kombinált organikus + réztartalmú szerekkel végezzük, még a többi permetezést réztartalmú vagy pedig kombi nált szerekkel hajtsuk végre.

A réztartalmú szerek közül egyre kevesebbet használjuk a bordói levet, mely a múltban az egyetlen gombaölő szer volt. A bordói lé használata 0,5—1— 1,5 %-os töménységben ajánlalatos. Bordói levet rézgálicból és oltott mészből készítünk. Ügyeljünk a réz közömbösítésére, amelyet lakmuszpapírral mérünk. Lúgos közegben a piros lakmuszpapír kékre festődik. Ha nem mutatja a lúgos kémhatást, akkor még meszet öntünk az oldathoz. Ha jól elkészített közömbösített bordói levet készítünk, megbízható szőlővédelmi hatást érhetünk el.

További réztartalmú szerek a rézoxiklorid tartalmú szerek. Ezek 50 %-os fémrezet tartalmaznak, kékszínűek és a bordói léhez hasonló megbízható védőhatást nyújtanak. Nálunk használtak pl. a Kuprikol, Vitigran, Kupritox stb. Előnyük a bordói lével szemben, hogy nem kell közömbösíteni, tehát lényegesen egyszerűbb az elkészítése. Hatástartalmuk azonos a bordói lével, stabilabbak' mint az organikus szerek. A Kuprikolt 0,5—1 %-os töménységben használjuk a szőlő fejlődési állapotát figyelembe véve.

Kombinált szerekkel (rézoxiklorid + Zineb) igyekeznek a gyárak megoldani a két fungicidcsoport előnyeinek összevonását. Egyrészt csökkenteni á kedvezőtlen mellékhatást és növelni a gombaölő hatásukat. Előnyük, hogy eléggé stabilak, hatástartalmuk 18—20 nap és egész tenyészidőben perzselés veszélye nélkül használhatjuk. Ezek közül ismert a Miltoxspezial, Cuprosan Super D stb.

A rézmentes organikus goinbaölőszerek nagy haladást jelentenek a szőlővédelemben. Gombaölő hatásuk hasonló a réztartalmú szerekéhez, míg a mellékhatások lényegesen kisebbek,'mint az előbbieknél.

Nálunk leggyakrabban használt a Novozir N—50, amelyet 0,6 %-os töménységben használunk. Továbbá használtak a Perozin 75, Antracol, Polyram combi stb. A ftálimid tartalmú szerek közül az Orthocid — virágzás előtt 0,2 %-os, virágzás után 0,3 %-os töménységben használandó. Úgyszintén az Ortho-Phaltan, amely 0,2 %-os töménységben használandó. A rézmentes organikus fungicidek előnye, hogy a permetlé elkészítése nagyon egyszerű, nem kell közömbösíteni, a szórófejeket sem tömik el. Finom elosztásúak és nem árnyékolják a leveleket. Különösen nagy előnyük, hogy a növényre egyáltalán nem mérgezők, sőt, serkentő mellékhatásuk van. Folyamatos használatuk után a levélzet még késő ősszel is zöld.

Hátrányuk a réztartalmú szerekkel szemben, hogy a külső környezettel kevésbé stabilak, tehát hatásidejük rövldebb, 10—16 nap.

Némely réztartalmú és organikus permetezőszer keveréke is előnyös, így pl. Kuprikol 0,5 %-os és Novozir N—50 0,3 %-os szerek keverve történő használata. Ez előnyös a virágzás előtti és utáni időszakban.

Végül meg kell említenünk, hogy az Ortho-Phaltan, illetve az Orthocid szerek maradványai a szőlőn gátolják a must erjedését. Ezért a szüret várható időpontjától visszamenőleg legalább 4—5 héttel ne permetezzünk ezekkel a szerekkel. (Folytatjuk.)

Vanek Gáspár mérnök