Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-12 / 50. szám
Vadász-csendélet, [an Víšek olajfestménye. (Kucsera Szilárd felv.) Mire vadászhatunk decemberben? Évzáró és egyben idényzáró hónapunk a december. Egész hónapon át még élvezhetjük a szép, téli vadászatok ürömét, de utolsó napjával legtöbb vadunk már védelemben részesül. December hónapban lőhető a szarvasbika, a szarvastehén és szarvasborjú, az őzsuta és gida, a vaddisznó minden neme, a mezei nyúl, a fácánkakas, (de a fácántyúk csak az elismert és önálló fácánosokban), a vadliba, a balkáni gerle, a vetési varjú, a galyásölyv, valamint a vadmacska. A hónap elejétől vadászható a nyest és a nyuszt. A hónap 15. napjáig lőhető a tőkésréce gácsérja. Egész hónapban vadászható a pézsmapocok. Az olyan vadászterületeken, amelyeken élő nyúl befogást végeztek, a nyúl vadászata január 1.5-ig meghosszabbítható. December már téli hónap. A vad természetes elesége ilyenkor egyre kevesebb, ezért folyamatosan etessünk! Járjuk gyakran a területet, végezzünk ellenőrzést napszáma után és napkelte előtt is, mert ilyenkor fokozódik a vadorzók szabálysértő, rosszándékú működése. K. K. VADKACSA PÄROLVA Anyaghányad 2 db vadkacsa, 15 dkg zsír, 10 dkg erdei gomba. 5 dkg hagyma, 2 g egész bors, 5 dl bor, Уг citrom. A megtisztított és négyfelé vágott vadkacsát lábasba teszszük zsíron, fedő alatt. Egy apróra vágott vöröshagyma, 10 dkg tisztított gomba, néhány szem egész bors, egy fél citrom és 3 dl bor hozzáadásával, kellően sózva puhára pároljuk. Ha a leve párolás közben elfő, 1—1 dl bort öntünk még hozzá. Saját levében tálaljuk, 'öldborsós rizzsel, zsírbansült 'mrgonyakörítéssel tálaljuk. FÁCÁN MÁRTÁSSAL Anyaghányad: 2 db fácán, 10 dkg füstölt szalonna, 10 dkg zsír, 15 dkg vaj, 2 dl tejföl, 2 dl páclé, 3 dkg só, 5 dkg liszt. A megtisztított, megmosott fácánt négyfelé vágjuk és páclébe tesszük. Három nap múlva kivesszük, füstölt szalonna csíkokkal megtűzdeljük. Egy lábasba fele-fele arányban zsírt és vajat teszünk, ebben szép pirosra sütjük. Sülés közben többször tejföllel lelocsoljuk. Egy másik edényben vajon világos rántást készítünk, feleresztjük egy kis merőkanál páclével és ráöntjük a levében párolódó húsra. Ezzel az eljárással kellemes zatne tú, pikáns mártást kapunk, ebben tálaljuk a húst, zsemlegombóccal. GÖNGYÖLT FOGOLYPECSENYE Anyaghányad: 3 db fogoly, 30 dkg sonka, 2 dkg só. A megtisztított foglyot kívülbelül sóval bedörzsöijük. Sonka kövérjéből vékony szeleteket vágva begöngyöljük a besőzott foglyot, majd testetlen zsinórra] átkötjük. Sütőbe teszszük, és lassú tűzön pirosra sütjük. Vörösborban párolt káposztával körítve tálaljuk. VADLIBAMELL VAGDALVA Anyaghányad: 1 db vadlibamell, vagy 2 db vadkacsamell, 35 dkg vaddisznóhús, 2 dkg só, 3 g törött bors, 10 dkg füstölt szalonna, 10 dkg zsír, 8 dkg vöröshagyma, 2 g fokhagyma, 2 db zsemle, 4 dl tej, 10 dkg zsemlemorzsa. Ugyanezt az ételt vadkacsából is készíthetjük. A tolláitól megtisztított vadlibát vagy vadkacsát feldaraboljuk és mellehúsáról lefejtjük a bőrt. Mellehúsát azután kicsontozzuk, feldaraboljuk és füstölt szalonnán vaddisznóhúst — vagy házisertés húsát — tejb^áztatott zsemlét téve hozzá, aprólyukú húsdarálón kétszer átdaráljuk. Sót, törött borsot, zsíron párolt reszelt vöröshagymát, elzúzott fokhagymát téve hozzá, 2 db tojás és kevés zsemlemorzsa hozzáadásával összegyúrjuk és pogácsa alakúra formálva zsemlemorzsában megforgatva, bő forró zsírban kisütjük. Zöldborsópürével tálaljuk. RÁNTOTT NYŰLCOMB Anyaghányad: 1 kg nyúlcomb, 20 dkg zsír, 10 dkg liszt, 20 dkg zsemlemorzsa, 2 db tojás. Erre a célra csak fiatal vadnyulat használjunk. De kitűnő rántva az üregi nyúl combja is. A nyúlcombot kicsontozzuk, a húsból pedig vékony szeleteket vágunk. A szeleteket gyengén kiverjük, megsózzuk, lisztbe forgatjuk és utána felvert tojásba mártjuk, majd zsemlemorzsába hempergetjük. Bő forró zsírban kisütjük. Zsírbasült burgonyával és zöldsalátával tálaljuk. FŐTT VADDISZNŰHUS TORMÁVAL Anyaghányad: 1 kg vaddisznóhús, 2 dkg só, 1 g köménymag, 1 g szemes bors, 10 dkg sárgarépa, 10 dkg petrezselyemgyökér. Lehetőleg tavalyi süldő húsát használjuk fel erre a célra. A süldő lábaszárát alapos letisztítás után, kellően sózott, és kevés köménymaggal, szemes borssal fűszerezett vízben, sárgarépával, petrezselyemmel, puhára főzzük. A süldő lábaszára kb. 3 óra alatt puhul meg kellően. Ha a disznó öregebb, esetleg 4 óráig is kell forralni, mire megpuhul. Ecetes tormával tálaljuk, de zöldsalátával vagy mustárral tálalva is ízletes. NYÜLPAPRIKÁS Anyaghányad: 1 kg nyiílhús, 12 dkg zsír, 10 dkg vöröshagyma, 2 dkg paprika, 1 db cseresznyepaprika, 2 dkg só, 3 d! tejföl, 5 dkg liszt. A vad nyulat belsejének kitisztítása után — a belsejéből a vesék és a szív meghagyásával — alaposan megmossuk és utána darabokra vágva újra hideg vízbe rakjuk. Egy lábasban vöröshagymát sárgára pirítunk és hozzáteszünk egy nagy evőkanálnyi édesnemes paprikát — ízlés szerint cseresznyepaprikát is lehet — majd belerakjuk a húst, megsózzuk és pároljuk. Mikor saját levét elfőtte, rövid ideig engedjük, hogy a zsíron párolódjon. Utána ha lehet húslével, ha nincs kéznél, tiszta vízzel felöntjük és addig főzzük, míg a hús puha nem lesz. Tejföllel .liszttel behabarjuk. Sós vízbe főtt burgonyával körítve, zöldsalátával tálaljuk. SZARVASGERINC VADASAN Anyaghányad: 1 kg szarvas gerinc színhús, 10 dkg zsír. 10 dkg sárgarépa, 10 dkg petrezselyemgyökér, 5 dkg vöröshagyma, 2 db babérlevél, 2 kanál ételeszenc, 1 db citrom, 3 dkg cukor, 1 g egész bors, 3 dl tejföl. A csontról lefejtett szarvasgerincet — melyet felesleges páclébe tenni — megtisztítjuk az inas és faggyús részektől és ujjnyi vastag szeletekre vágjuk. Lábasban zsíron karikára vágott sárgarépát, petrezselemgyökeret és egy fej vöröshagymát egész borssal, babérlevéllel, egy fél citrommal, mustárral és 1—2 kanálnyi ételeszenccel együtt feltesszük a hússzeleteket párolni, felöntve húslével és kellően sózva. Amikor a hús megpuhult, kiszedjük egy tálra, a levét pedig áttörjük és tejfölös habarékkal behabarjuk. Kevés cukorral esetleg utólag Ízesítjük. A mártást a húsra öntve, burgonya vagy zsemlegombóccal tálaljuk. OZPÖRKÖLT Anyaghányad: 2 kg ozeleje. 20 dkg zsír, 15 dkg vöröshagyma, 2 dkg paprika. 3 dkg só, 5 g törött bors, 10 dkg zöldpaprika, 10 dkg paradicsom vagy ennek meg felelően 10 dkg konzervlecsó. Az őzpörkölt az oldalbordákból a legízletesebb. Készítéséhez 2 kg csontos őzhúst kockára vágunk. Egy edényben 3 fej apróra vágott vöröshagymát, 20 dkg zsíron szalmasár gára pirítunk, 2 dkg pirospaprikát adva hozzá, beletesszük az összevágott húst, megsózzuk, egy-két zöldpaprikát, paradicsomot adunk hozzá és fedő alatt puhára pároljuk. Ha nincs zöldpaprikánk és para dicsomunk, ajánlatos konzervlecsót használni. Sósburgonyá- ^ val körítve tálaljuk. Tojóházak korszerű berendezései A mezőgazdasági munkafolyamatok gépesítése, autematizá lási törekvése állattartási vonalon először a baromfitartásban érvénysült. Ennek oka egyrészt a baromfihús és a tojás iránti növekvő hazai és export igényre, másrészt gazdasági tényezőkre vezethető vissza. Az állattartási ágazatok közül a baromfitenyésztés az, amely viszonylag alacsony beruházási költséggel teljesen automatizálható és a befektetés leghamarabb megtérül. E körülmények tették lehetővé, hogy ma már a leg különbözőbb aiitomatizációs berendezések állnak a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére, a tartás különböző céljainak megfelelően. A nagyüzemi baromfitartás kezdetben a már meglevő, eredetileg más célokat szolgáló épületek (pl. istállók, magtárak) felhasználásával indult meg, míg végül kialakultak azok a korszerű épületek és épülettípusok, amelyek már a baromfitartás speciális szempontjait, valamint a maximális gépesítés igényelt messzemenően kielégítik. A gépesítés elsősorban az etetés, valamint itatás munkafolyamatából küszöbölte ki az ember munkáját és azt az állattenyésztő szakember által megbatározott program szerint hajtja végre. Ehhez kapcsolódik az ablaknélküli épülettípusok bevezetésével a világítás automatikus szabályozása, mely a húscsibék nevelése esetén a takarmányfelvétel fookzásával, míg a tojástermelésnél a tojók hormonális működésének befolyásolásával függ össze. Szükségszerűen meg kellett oldani az épületek mesterséges légcseréjét és a fűtést is, hogy az állatok fejlődése, vagy tojástermelése szempontjából a legkedvezőbb klimatikus viszonyokat lehessen megteremteni az időjárástól függetlenül. A baromfitenyésztés végcélját tekintve kétirányá: hústermelő, illetve tojástermelő. A cél megvalósítására világszerte gondos kutatómunka folyt és folyik. Kitenyésztették azokat a fajtákat, melyek az első naptól fogva a legnagyobb növekedési erélyt mutatták, illetve, melyek tojáshozama a felhasznált takarmány mennyiségéhez viszonyítva a legkedvezőbb. Természetesen a megnövekedett gazdaságossági követelményeket mindkét irányban (tojás és hústermelés) egyik fajta sem elégítheti ki egyidejűén. Szükségszerűen különválik a hús- és a tojástermelő fajták tenyésztést iránya. Milyen követelményeket kell kielégíteniük a baromfitartó berendezéseknek, hogy a tojástermelés optimális feltételeit biztosítani tudjuk? Tojóházakkal szemben támasztott követelmény, hogy azok a tojók számára a külső makroklímától független optimális termelési környezetet biztosítsák. Az állatok termelési környezetét a zárt tér levegőjének fizikai és kémiai jellemzői határozzák meg. A tojástermelés számára a legkedvezőbb hőmérséklet 12—18 °C között van, fajtától függően. Alacsony hőmérsékletnél romlik a takarmányértékesítés, míg 30 °C felett a páratermelés fokozódik, és fennáll a hőguta veszélye. A tojótér technológiai berendezéseinek tehát az időjárástól, a külső hőmérséklettől függetlenül biztosítaniuk kell az állatok számára a legkedvezőbb hőmérsékleti zónát. A tojótér 60—80 % körüli relatív nedvességtartalma a leg kedvezőbb. A nedves hideget az állatok nehezen viselik el. Összel és télen a hideg levegő párafelvevő-képessége kicsi, ez csak megfelelő fűtéssel és az épület jé hőszigetelésével ellensúlyozható. Ammónia a trágya és alomanyag bomlásából keletkezik. Fokozott párásodásnál (rossz hőszigetelés, gyenge fűtés) az alom átnedvesedik, így az ammónia termelés fokozódik, ami veszélyes, mivel 10—15 mg/lit. ammónia már káros a tyúkok számára. A gyakori és jó trágyaeltávolítás e téren is kedvezően befolyásolja a tojótér mikrokllmatikus viszonyait. A szellőztetés részben az állatok által elhasznált levegőt pótolja, részhen a felesleges párát és a mérges gázokat vezeti el. Egy kg élősúlyra óránként 4—5 m3 légcserét kell biztosítani. A beáramló levegőnek el kell jutnia a tojótér teljes felületére, biztosítania kell a teljes átszellőztetést. A levegő áramlási sebessége az állatok magasságában nem haladhatja meg télen a 0,3 m/mp értéket, nyáron pedig a 0,1 m/mp értéket. Ennél nagyobb légsebesség huzathatást idéz elő, ami az állatok megfázásához vezet. A takarmányozás technológiai berendezésének (etetés, Itatás) biztosítaniuk kell, hogy a tojók fajtájának és korának megfelelő tojótáp, a meghatározott Időpontban, könnyen hozzáférhetően rendelkezésre álljon. Rendkívül fontos az etetési idő pontos betartása. A tojók súlyának megfelelően biztosítsuk “5 a 10—-15 cm-as vályúhosszat. Egy tojás előállításához 14—18 dkg takarmány szükséges. Az ivóvíz lehetőleg az eletővályú közelében legyen. A szükséges vályáhossz 2,5—3 cm állaton ként, illetve a szelepes italénál 3—6 db tyúkra jusson egy itató. A világítással befolyásolható a tojók hormonális étetműkö dósé, illetve a tojástermelés. A szükséges világítási idő, a természetes világítástól függetlenül napi 12—14 óra. A tojatási idő vége felé a világítási Időt növelni kell, ezzel a tojáshozam is növelhető. A világítás teljesítménye 2—4 W/m2, az etető- és itatővályúk felületén 10—60 lux legyen a megvilágítás erős sége. Izzólámpa megfelelőbb mint a fénycső. Ügyeljünk arra, hogy a világítás be-, Illetve kikapcsolása fokozatos legyen. A trágyaeltávolítás a levegő pára- és ammóniagáz-tartalmá nak csökkentésié szempontjából lényeges. Megoldása azonban ma még a legnehezebb feladatok közé tartozik. Mélyalmos tartásnál csak az állománycserével együtt, rácspadozatos trágyaaknák esetén időszakonként eltávolítható. Ketreces tartásnál a trágya rendszeres, napi eltávolítása ugyancsak megoldható. Ma már lehetőség van arra, hogy a baromfitenyésztők a céljaiknak megfelelőbb eszközöket vásárolhassák meg, illetve alkalmazzák. Ezek a berendezések messzemenően biztosítani tud ják az előzőekben leírt követelményeket és optimális tartási feltételeket biztosítanak. A korszerű etetőberendezés több napra elegendő takarmányt tárol az épület mellett vagy az épületben. Biztosítja a takarmánynak az etetőgépbe való juttatását és egyenletes kiosztását. Az itatüliálúzatnál a nyomáskiegyenlítő tartály biztosítja az elosztóhálózatba jutó víz állandó nyomásait, a víz bizonyos mértékű temporálását, lehetőséget ad folyékony gyógyszerek bevezetésére. A trágyának a nevelőtérbűi való eltávolítására a billenőlapos trágyakihúzó szánok váltak be a legjpbban. Az épületből való eltávolítására a keresztirányú kaparólánc a legjobb megoldás. Ma már rendelkezésre állanak különböző teljesítményű ventillátorok — oldalszellőző (3000—6000 m3/óra) és tetőszellőző (6000—10 000 m3/6ra) automatikák, amelyek a baromfitenyésztés minden ágában a megfelelő klimatikus viszonyokat biztosítják. Termosztát szabályozza a fordulatszámot, biztosítja a kívánt hőmérsékletet. A fűtés az épület méretének, hőszigeteltségi fokának, az ég hajlati visainyoknak, a technológiai követelményeknek meg felelően kmönböző teljesítményű olajtüzelésű termogeneráto! rokkal oldható meg. A baromfitartó berendezések, tojófészkek korszerű technológiával készülnek. A huzalrácsokból összeállított egyszintes, lépcsős (kaliforniai) és többszintes (battériás) ketrectípusok lelietővé teszik a korszerű, gazdaságos árutojás termelést. Dr. László László tudományos kutató Shaver tojók az önműködő eietövölvúnS! (Szikora András felvétele)
