Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-12 / 50. szám

Naposcsibe beszerzés 1971-re Annak ellenére, hogy időben hírt adtunk a naposcsibe és a növendékbaromfi beszerzésének lehetőségeiről a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségébe tömörült tagok részére * az 1971-es évre, az igénybejelen­tés nem érte el a várt szintet. Az aránylag csekély érdeklő­dés okát kutatva egyes helyek­ről azt a választ kaptuk „nem hiszünk az akció sikerében“. Bevalljuk, nem közömbös szá­munkra a tagság részéről fenn­álló bizalmatlanság, és ennek szétoszlatására mindent megte­szünk. A „növendékbaromfi bejelen­tés 1971-re az SZKSZ tagjai számára“ megnevezésű gyűjtöiv határidőn túl is üres maradt. Néhány nappal később első­ként a prešovi járás jelentke­zett. Tehát mégis. A bizalom első jele. V.agy csak bizalmi próba? Ezt a nyitrai (Nitra) járási bizottság igénybejelen­tése követte. A komáromi, az érsekájvári és a dunaszerda­­helyi járás személyes megláto­gatása után már olyan számok­kal rendelkeztünk, hogy érde­mes volt megkezdeni a növen­dékbaromfi beszerzési akcióval kapcsolatos tárgyalásokat. Nagy segítségünkre voltak az egyes járási mezőgazdasági tár­sulások zootechnikusai, és így egy lépéssel tovább jutottunk, bár az október 15-re megsza­bott időpont után. A mezőgaz­dasági üzemek a baromfi te­­nyészanyagát a szükségletnek, illetőleg a keresletnek megfe­lelően szabályozzák. Nem kí­vánhatjuk, hogy a későn ébre­dők kívánságait utólag figye­© A baromfitenyésztők té­len is igyekeznek a kívánt szinten tartani a tojásterme­lést. Ezért már október köze­pétől kezdődően és a tél folya­mán művilágítással töldják meg a tyúkólban a természetes napfényórák számát, hogy így a szükséges takarmányadagot nyugodtan elfogyaszthassák a tojótyúkok. A tyúkól legyen száraz, jól szellőztetett és ki­elégítő hőmérsékletű. A napi íakarmányadagot csíráztatott gabonával vagy takarmánykel­káposztával egészítjük ki. H A lúdtenyésztők a takar­mányadagban emelik a fehérje­mennyiséget és elégséges zabot adagolnak, mert az idősebb tenyészludak párzása már de­cemberben megkezdődik. Taná­csos ilyenkor reszelt sárgarépát vagy csíráztatott gabonát etet­ni, aminek különös jelentősége van a tojás biztos megfogam­lembe vegyék. Azok a helyi, illetőleg járási szervezetek, amelyek igénybejelentésüket megkésve bár, de megtették, azokkal közölhetjük, hogy igé­nyeik teljes mértékben való kielégítésére reális ígéretet kaptunk. Fokozatosan közöljük az igénybejelentőkkel, mely vállalatokkal köthetik meg a gazdasági szerződéseket, ame­lyek teljesítésére rpmélhetőleg maradék nélkül sor kerül. Ezen felül néhány vállalattal megegyezésre jutottunk, mi­szerint a tiszta vérvonalú ba­romfi néhányhetes korig tör­ténő nevelését is vállalták. Egyes tenyésztőknek nincs le­hetőségük a naposcsibékkel bajlódniuk és az esetleges el-Nyuhemsir kakas, Pirnoga Má­ria nagy kapusi tenyészetéből. (Kucsera Szilárd felvétele) zása szempontjából. A fogam­zásra hatással van a kielégítő mozgáslehetőség. Különös fi­gyelmet kell szentelni arra, hogy a gúnár egyformán fog­­lalkozik-'e a hozzácsoportosí­tott ludakkal, mert megtörté­nik olykor, hogy valamelyik ludat mellőzi és ez terméketlen tojásokat tojik. Figyelmes gon­doskodás esetén egy kisebb lúdállomány is szép jövedel­met hozhat tulajdonosának. Ál­lategészségügyi szempontból is fontos, hogy a ludak részére külön kifutó legyen, és ne ve­gyüljenek a kaparóbaromfi kö­zé. □ A kacsa tenyésztők küllem szempontjából megfigyelés alatt tartják a továbbtenyésztésre kiválasztott kacsákat, amelye­ket szintén külön kifutóban és ólrekeszben tartanak. A kacsá­kat reggel később engedjük ki az ólból, a tojáshozás után, mivel különösen a nagyobb ki­futókban a tojást bárhol meg­­tojják, és megtörténhet, hogy ezt nem találjuk meg. A A házinyúltsnyésztők to­vább folytatják a továbbte­nyésztésre be nem sorolt hyu­­lak húsra való fogyasztását. Jól almozunk, nehogy a gerezna színeződjék az ürüléktől. Egyes hullás is gondot okoz számuk­ra. Kérjük ezért szövetségünk tagjait, hogy amennyiben igényt tartanak négyhetes nyuhemsir (newhampshire) fajtájú növen­dékbaromfira a jövő évben, úgy ezen igényüket azonnal je­lentsék be helyi szervezetünk­nél. Ezek helyrejuttatása he­tente egyszer történne a na­poscsibék szétosztásával egy­idejűleg. Az SZKSZ helyi szer­vezetei igényüket vagy közvet­lenül a központi bizottság, ba­romfi szakosztályára, vagy a járási bizottságra címezzék. Az igénybejelentés a következőket tartalmazza: a kötelezően meg­rendelt baromfi darabszámát, a szállítmány átvételét felelős­ségteljesen végző személy nevét és pontos címét, továbbá, hogy a téli időszakban, vagyis ápri­lis végéig, avagy a nyári idő­szakban, vagyis 1971. július 1-e után kívánják-e átvenni a szál­­’ítmányt. Számolni kell azzal, hogy amennyiben nem lesz mód rz utólagosan előterjesztett rendelés teljes mértékű végre­hajtására, java részével akkor :s számolni lehet. A szállít­mány átadásának pontos idejét az állomány fejlettségi állapo­tából kiindulva utólag írásban közli a tenyésztőüzem. Az egy­hónapos baromfi darabonkénti ára 11 korona. Amennyiben a tenyésztővállalat végezné a szállítást, az erre vonatkozó megjegyzést kérjük feltüntetni az igénybejelentésben, azonban ez a tenyésztővállalat részéről nem vehető kötelezőnek, mivel a helyszínre történő szállítás a rendelkezésre álló teherautó­­parktól függ. A szállítási költ­ségeket a megtett kilométerek tenyésztők már decemberben megkezdik a nősténynyulak pá­­roztatását. A téli tenyésztés persze nem minden évben vált be, főleg mert nincs elég zöld­takarmány, aminek nagy hatá­sa van a fiókák növekedésére és az anya tejbőségére. + A galambtenyésztők gon­doskodnak a galambház tisztí­tásáról. A takarmányozás az előző hónaphoz mérten nem változik. Mivel a galambokat nemek szerint különválasztot­tuk, nem kell tartanunk az idő előtti fészkeléstől. A tisz­taság fenntartása ilyenkor azért fontos, mert a galambok egész napon át a galambház­ban tartózkodnak. Az itatóedé­nyeket gyakran ellenőrizni kell, nehogy a galambok ivóvize be­fagyjon. © A kecsketanyésztők de­cemberben beszüntetik a kecs­kék fejősét. Ebben a hónapban kevés lehetőség van az állatok kifutóban tartására, ezért az istálló tisztaságára és az álla­tok higiéniájára fokozott fi­gyelmet kell szentelni. -Az is­tállót szabályszerű időközök­ben szellőztetni szükséges. Min­den kecskének legyen önálló rekesze, nehogy ki kelljen köt­ni. A takarmányozás hasonló, szerint a baromfi árához szá­mítják. Közöljük továbbá, hogy szö­vetségünk tagjai számára tisz­ta vérvonalú rodejlend (rhode island red) fajta napos- három­napos csibéket lenne módunk­ban szerezni. Az érdeklődők igényeiket helyi szervezetünk útján jelentsék be a központi bizottságnak azzal, hogy az át­vételre kötelezik magukat. Az igénybejelentésben szükséges feltüntetni a szállításra kerülő mennyiséget, a kívánt hónapot, az átvételért felelős személy nevét és címét és azt, hogy a helybe-szállításra igényt tarta­nak-e. A szállítás a tenyésztő­­üzemre ez esetben sem köte­lező. Az igénybejelentést 1970. december 15-ig kérjük megten­ni, mivel e határidő után a rendeléseket valószínűleg nem tudjuk végrehajtani. Szövetségünk tagjait ez alka­lommal is kérjük, hogy azokat a nyilvántartási lapokat, ame­lyeket a napokban kézhezkap­­tak, a valóságnak megfelelően, lelkiismeretesen töltsék ki, az összes tenyésztett fajták fel­tüntetésével és ezeket a lapo­kat Idejében adják át helyi szervezetük vezetőinek. Ezek a nyilvántartó lapok elsősorban azért szükségesek, hogy a hoz­zánk kéréssel forduló tagjain­kat tájékoztathassuk afelől, melyik sport-baromfifajtákat kik tenyésztik, s így velük köz­vetlenül vehessék fel a kapcso­latot. Reméljük, hogy a jövőben a kívánt időpontok betartásával nem lesz baj, hiszen ezek szer­vezett tenyésztőink javát szol­gálják. Mašura Emma mint az előző hónapban. Gon­doskodjunk elégséges alomról. Az egzotikus madarak tenyésztői a téli hónapokban ugyancsak műfénnyel hosszab­bítják meg a fényórák számát. Decemberben kevés a napsütés, ezért a napfényórák meghosz­­szabbítására infralámpát alkal­maznak, amely egyúttal mele­gíti a levegőt és részben he­lyettesíti a napfényt. Az egzo­tikus madarak részére a téli éjszaka túlságosan hosszú, mi­vel hamar emésztenek és így gyakrabban szükséges takar­mány után nézniük. A ketrece­ket rendszeresen tisztítsuk s aljukat tiszta folyami homok­kal hintsük be. Mivel a mada­rak fűtött helyiségben telelnek, így adjunk lehetőséget a min­dennapi fürdésre. A A nemes kanárimadarak tenyésztői előkészítik a fiatal hímek kollekcióját az énekver­senyre, amely rendszerint de­cember végén január elején zajlik le. A verseny lebonyolí­tása után elvégezzük a nősté­nyek kiválasztását is, és te­nyésztésben csak azokat hagy­juk, amelyek hímtestvérei a versenyben a legjobb értékelést érték el. i —ar— J|. Duna-delta Földünk ** egyik legszebb és természeti kincsekben leg­gazdagabb deltája, amely nagyságánál fogva is az el­sők közé tartozik. Neveze­tessége abban is rejlik, hogy a Duna-delta szinte napjainkig megmaradt ter­mészetes állapotában, amely­nek eredményeképpen itt több mint 300 madárfaj él (állandóan, vagy az év bi­zonyos szakában), s a hal­fajok száma is meghaladja a 70-et. Ezek száma más folyók deltájában az utóbbi évtizedek során erősen meg­csappant, sőt egyes fajok teljesen kipusztultak. Ná­lunk viszont, népi demokra­tikus rendszerünk éveiben, a Duna-delta madár- és hal­­világának, e páratlan gaz­dagságnak megőrzése és to­vábbfejlesztése államérdek lett. A Duna-delta halvilágá­nak egyik nevezetessége a viza, amelyet méltán meg­illet az „óriás“ jelző, mert ez vizeink legnagyobb hala. A viza ma már kiveszőben van, s Románia vizein kívül már csak a Szovjetunióban és Iránban található meg. Й hal-óriás a Duna torkola­tának előterében él, és sza­porodni a Dunába úszik fel minden évben. Ivarérettsé­­gét 18—20 éves korában éri el, átlagos életkora 80—100 év. Nálunk már fogtak 1200 kilós példányt is, amely bi­zonyosan meghaladta a ha­lak matuzsálemi korát is. A többszáz kilós példányok szinte mindennaposak a Du­na Szentgyörgy ágában. Nemrégen egy 408 kilós pél­dányt fogtak ki, amelynek hossža meghaladta a 3 mé­tert (természetesen az ilyen nagy példányok már ritkáb­ban kerülnek halászaink sor-horgára). „Sajnos tejes volt“, mondta az egyik ha­lász, ami azt jelenti, hogy a viza hím volt, nem ikrás. E. hal ikrája a fekete ka­viár, amit egy-egy nagyobb példányból 30—40 kiló mennyiségben is kiszednek, ezt pedig a halásznak kü­lön megfizeti a vállalat. így tehát érthető, miért örven­denek különösen a halá­szok, ha egy ikrás viza ke­rül a horogra. A vizának rokona a vágó tok, amely szintén ritkán fordul elő világviszonylat­ban, akárcsak a viza. E hal „csak“ 80—100 kilósra nő meg, életkora pedig ritkán haladja meg a 45 évet. A Duna-delta előterében és a deltában évente több mint százezer kilót halásznak ki. Szintén nagyon értékes hal, annál is inkább, mert az anyahalak, a kaviár szol­gáltatói. Akárcsak a vizát, nálunk a vágó tokot is mesterségesen szaporítják а halivadék keltető és nevelő állomásokon, hogy számuk egyre gyarapodjék. Ragadozó halaink közül a legtelhetetlénebb és legfa­lánkebb a csuka, amelynek valóságos eldorádója a mint­egy 420 ezer hektárnyi ki­terjedésű Duna-delta. Va­dász-szenvedélyét sohasem tudja csillapítani és áldoza­tára a nádas szélén levő rejtekhelyéről hirtelen, kö­­nyörületet nem ismerő ke­gyetlenséggel veti rá ma­gát. Meggondolás nélkül ro­han rá az előtte hirtelen felvillanó halra, s így bi­zony gyakran lesz mohósá­gának áldozata. Műcsalis horgászata ezen alapszik, mert a fényes műhalat, a nikkelezett villantókanalat (fémhalutánzatot) minden meggondolás nélkül bekap­ja. Nem csoda, ha vérengző természetéért az édesvizek cápájának nevezik, hiszen a kis halakon kívül cipő, rongydarabok, kisebb álla­tok csontváza, sőt kis kon­zervdoboz is előkerült már a csukák gyomrából. Több mint egymillió kilót fognak ki évente, tehát jelentős gazdasági értőket képvisel. Ikrája — szakszerűen elké­szítve — ínyencfalat. Természeténél fogva egyik legértékesebb halunk a kí­­gyóforma angolna. 8—9 évig tartózkodik Európa folyóvi­zeiben, így a deltában is, aztán a szaporodási ösztön az Atlanti-óceán nyugati fe­lébe, a Bermuda-szigetek környékére hajtja őket. Ott rakják le ikráikat ezer mé­ter mélységben s azután el­pusztulnak. Tehát ott „te­metkeznek“, ahol a bölcső­jük ringott, s az . ikrákból kikelő ivadék a Golf-áram­lattól sodorva Európa felé vándorol, rendszerint a szü­lők által lakott folyóba, ahonnan az ivarérettségük pillanatában megint útra­kelnek a Sargasso tenger­ben levő ívóhelyük felé. A Duna-delta vizének la­kói közül számbelileg és mennyiség szempontjából is a pontyfélék családjába tar­tozó halfajok a legelterjed­tebbek, (ponty, keszegfélék, ragadozó őn stb.). E halfa­jok közül a ponty a legér­tékesebb, amelyből csak a deltában 5—6 millió kilót halásznak ki évente. Java­részük 2—3 kilós, de nem ritkák a 10 kilónál nagyobb példányok sem. A legna­gyobb példány 32 kilót nyo­mott, s így nem a fogyasz­tók asztalára, hanem mú­zeumba került. A pontyfélék családjába tartozik a kisnövésű szivár­­ványps ökle, mely ikráit a festőkagylóba rakja és a kis halivadékok ott kelnek ki. Cserébe a szivárványos ökle a kagylónemzedék jövő ge­nerációját hordozza pikke­lyein és eteti azokat 1—2 hónapig. Vándorhalaink közé tarto­zik a dunai nagy- és kis hering, amelyek tavasszal a Boszporusz-szoros táiéká­­ról indulnak el, nagy cso­portokba verődve és már­ciusban már a Dunán úsz­nak felfelé, hogy a deltá­ból Giurgiuig terjedő sza­kaszon ívjanak. Egy anya mintegy 200 ezer ikrát rak le, s utána visszavonul a tengerbe. Frissen, sózva és füstölve kerül fogyasztásra az a négy-ötszázezer kilónyi hering, amelyet főleg az ívás idején fognak ki, ami­kor szószerint — mint a he­­ringek — egymást érik a vízben. Megemlítendő a Duna­­delta nagybajuszos ragado­zója a harcsa, amely a part alámosott rejtekhelyeiről, a fák gyökerei mellől les ál­dozatára. Nappal lustább, de éjjel elhagyja tanyáját és aktív vadászatra indül. Étlapján, a halak mellett, vízbe esett madarak, ege­rek, békák és gyakran a vízbe került tárgyak is sze­repelnek. Ezért nő meg vi­szonylag hamar 45—50 ki­lósra is, de nemrég egy 223 kilós példányt is fogtak. A sporthorgászok kedvenc ha­la a harcsa, mert fogása igazi sportszerű küzdelem­mel jár. Könyörtelenül sza­kítja el a horgász műanyag zsinegét. Nem egy ilyen 4— 5 kilós harcsa a szájhagyo­mányok folytán embernagy­ságúvá nőtt és „majdnem“ elvitte a horgászt is botos­tól. A tulceai halkonzerv­gyárban ízletes paradicso­mos konzerv készül a har­csából. Sok az érdekesség a halak életében! Ezek közül talán a legérdekesebb a tüskés pikó, amely valóságos mű­vész: a szaporodást megelő­zően a hím valóságos nász­­ruhát ölt, pikkelyei kiszíne­­ződnek és civakodővá, har­ciassá válik a többi hímek­kel szemben. Fáradságos munkával növényi rostokból tökéletes fészket épít, ame­lyet a kövekhez erősít. .A veséjéből kiválasztott anyaggal a fészek részeit gondosan összeragasztja s csak egy kis nyílás marad az ökölnyi nagyságú csinos fészken, amelybe heves ud­varlással csalogatja az ik­­rást. Az ikrák lerakása után a nőstény elhagyja a „nász­ágyat“ s a csalfa hím más ikrást csalogat a fészekbe addig, amíg az meg nem te­lik ikrával. A fészket a hím nagy éberséggel őrzi, far­kának csapkodásával cseréli a vizet, hogy az embriók fejlődése a legjobb körül­mények között történjen. Az ikrákból kikelt ivadékokra is a hím vigyáz, amíg azok önállóan táplálkozni kezde­nek. Ekkor végül megszűn­nek a hím gondterhelt nap­jai. Ma már egyre kevesebb „titkot“ őriz a festői szép­ségű Duna-delta, titkait nem­sokára mind „megfejtik“ a halbiológusok és a tudomá­nyos dolgozók. Kászoni Zoltán. biológus, fRománla)

Next

/
Oldalképek
Tartalom