Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-12 / 50. szám
1970. december 12. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Két falu derekas bizonyít ez eredményeivel. Tagjainak jómódú életet. biztosít a közös még amellett is, hogy nem használják ki kellően az adott lehetőségeket. Többre is vihetnék, ha a szomszédos falvak közös gazdaságaival jobban helytállása ■ apunk íuultiieu számában bí" ráltuk a nagykürtösi (Velký Krtis) járáshoz tartozó Terbegec (Trebušovce) községben tapasztalt kirívó fogyatékosságokat. Szóvá tettük azt a nagyfokú közömbösséget, amely a lakosság részéről nyilvánul meg az új kultúrház építése iránt. Az élelmiszerbolt külső és belső elhanyagoltságát, a legalapvetőbb higiéniai követelmények előfeltételei megteremtésének elmulasztását sem hallgathattuk el. Az utóbbi a Jednota járási vezetőségére tartozik, őt terheli a felelősség. Ez alkalommal az ugyanebben a járásban fekvő, Terbegechez közeli két falu — Kovácsi (Kováčovce) és Ipolyvarbó (Vrbovka) — lakosainak követésre méltó társadalmi munkájáról, az elmaradottság gyors felszámolása érdekében kifejtett igyekezetéről és egyéb problémákról ejtünk néhány szót. FALUSZÉPÍTÉSBŐL: JELES Kis falu Kovácsi: Szövetkezete hoszszú éveken keresztül nemcsak a járásban, de a kerületben is hátul kullogott. Ez természetesen rányomta bélyegét a falu fejlődésére, gazdasági megerősödésére. Azóta már javult a helyzet. Közepes szinten gazdálkodik a szövetkezet. S ha nem küzdene munkaerőhiánnyal, jóval többre is vihetné. Ha az ember kicsit körülnéz a faluban, hamar szemébe ötlik egy új épület. Nem más ez, mint a mai kor igényeit kielégítő üzlet és vendéglő. Äm ennek az épületnek története van! Mégpedig olyan, ami megérdemli, hogy az újságba kerüljön. Hadd beszéljen erről Lavrik Mihály, a helyi nemzeti bizottság elnöke, lapunk hajdani szerkesztője. — Míg másutt izgattak, sztrájkokra uszítottak a jobboldali erők — újságolta az elnök —, addig a mi kis falunk lakossága összefogott. Egyesült erővel építettük fel Z-akció keretében az üzletet és vendéglőt. Egyegy lakos két munkanap ledolgozásával járult hozzá. Ily módon kétszázezer koronát megtakarítottunk. Az épület tető alá hozása csupán háromszázezer koronát követelt. Jelesre vizsgáztak hát a kovácsiak. Mindehhez még azt is hozzá kell tenni, a másik nagy munka a közutak rendbehozása volt. Bár csaknem félmillió korona állami kölcsönre szorultak — az egész költségráfordítás meghaladta az egymilliót! —, mégis megtették azt, ami tőlük tellett, annak érdekében, hogy falujuk kiemelkedjék az elmaradottságból. Sártenger helyett kemény utakat varázsoltak a faluba. — Ami még megoldásra vár, az a közvilágítás. Ezt is korszerűsíteni szeretnénk, de ... nincs rá pénz. Ugyanez a helyzet a téglagyártással. Egyelőre az adósság nyom bennünket, de majdcsak kiheverjük... — szólt bizakodóan az elnök, aki nem riad viszsza a nehézségektől. Helytállt, amikor a csehszlovákiai magyar újságírás a második világháborút követő ötvenes évek elején kibontakozóban volt. Kemény megpróbáltatásokat élt át az 1968—69-es években, éppen a becsületes kommunista-mivoltát akarták megtörni egyesek rágalmazásaikkal, de nem sikerült őt bemocskolni, lejáratni a tömegek előtt. A járási pártbizottság — ismerve szilárd jellemét, helyes marxista-leninista álláspontját —, megvédte a kommunista harcost a jobboldali támadásoktól. Ez a szerény ember méltó a tömegek bizalmára. Áldozatkészsége, elvhűsége, tudásának szüntelen tökéletesítése, meg nem alkuvása teszi őt erre alkalmassá. Épül, szépül, formálódik, s még csinosabb lesz Kovácsi, mert nemcsak Lavrik Mihály, hanem a falu valamennyi lakosa így akarja. S ez így jó, így helyes! NAGYON MÉLYRŐL INDULTAK Akárhogy is mérlegeljük, a varbóiak az utóbbi két évtized alatt igen nagy utat tettek meg a fejlődést illetően. Hiszen a mécses és petróleumlámpa jelentette az esti fényt. Semmi túlzás abban, amit egy „bennfentes“ mondott: félfeudális állapotok uralkodtak ebben a faluban ... Esős időben feneketlen volt a sár. Az elmaradottság felszámolásához hozzájárult mindenekelőtt a szövetkezet, amely kézzelfoghatóan a együttműködnének, vagy egyesülnének ... Mert ez a további • előrehaladás alapja! Dolgos nép a varbói, nincs oka semmiféle tartózkodásra. Egy biztos — amint a szövetkezet elnöke említette —, meg kell teremteni hozzá az előfeltételeket. De nem elég megbarátkozni az egyesülés gondolatával, tenni kell érte... Ha a három szövetkezet egyesíti ingóságait és ingatlan vagyonát, a közös gazdálkodás jelenlegi fékező tényezői megszűnnek. Megsokszorozott erővel láthatnak olyan feladatok teljesítéséhez, amelyre külön-külön képtelenek. Ahogy húsz évvel ezelőtt a szövetkezetesítés jelentette az előrehaladás egyedüli helyes útját, ma az aránylag gyönge szövetkezetek gazdaságilag erősebbekhez társulása szinte korparancs, a további fejlődés záloga. ... Most pedig két fájó kérdés: Amint Dánóczi Ferenc szövetkezeti elnök is említette, szabályozták az Ipolyt. Igenám, de 22 hektárnyi szántójuk vált árterületté, úgymond használhatatlanná. Mi a kérésük? Semmi más, csakhogy a járás illetékesei mentesítsék e földterület terhelésétől a szövetkezetei. Hiszen nem a varbóiak tehetnek róla, hogy az említett szántóterület értéktelenné vált. Jó lenne, ha az efféle gondjaikon könnyítenének, a törvényesség keretein belül. Ennek, úgy véljük, nincs különösebb akadálya. A másik dologgal — ami nagyon is közérdekű — Bielik Gyula hnbelnök rukkolt ki. — A Verbó—Szelestyén bekötőútról van szó. Ugyanis ez a nemlétező út csupán a térképen található. Nos, mi származik ebből? A belföldi, ha erre visz az útja, dörmög egyet, majd odébbáll. Más a helyzet a külföldiekkel, akiknek nagyon nehéz megmagyarázni, hogy ez a térképet készítő szakemberek vaskos hibája. A JUBILÁLOK VALASZA: Még színvonalasabb lesz az oktató - nevelő' munka mutatkozott tehát egy új, korszerű iskolára, amely 1962-ben el is készült. Ettől a naptól kezdve új fejezet nyílt az iskola történetében. Ezután a kívánalmaknak megfelelően történhetett a tanulók elhelyezése és oktatása. Az új iskola, a tanítói lakások és segédeszközök értéke jelenleg 6 millió 46 ezer korona. November 29-én kedves ünnepségre került sor a nádszegi (Trstice) kultúrházban. A tanítók és szülők munkaközössége a falu lakosaival együtt ünnepelte a magyarnyelvű iskola kapunyitásának 20. évfordulóját. A kultúrház kistermében gazdag anyag demonstrálta a két évtized történetét és a közelmúlt jelenségeit. Szemléltető tablók, oklevelek, kézimunkák, a politechnikai nevelést, illetve a tanítást elősegítő eszközök érzékeltették az iskola fejlődését, a diákok előmenetelét mind a tanulásban, mind az egyes sportágakban. Őszintén szólva volt mit nézniök a látogatóknak. A kiállított 34 oklevél (ez a szám nem teljes) sok mindent elárult. A nádszegi fiatalok csaknem minden sportágban megállták a helyüket a járási és a kerületi versenyeken. Akadnak közöttük kiváló futók, ugrók, dobók, asztali teniszezők, sakkozók stb. stb. Szólóénekeseik, mint Tóth Margit és Molnár Béla nem egyszer öregbítették az iskola jó hírnevét. A tanítók arra is büszkék, hogy a fényképészeti kör munkájára az országos versenyen is felfigyeltek: a köztársasági elnöktől dicsérő levelet is kaptak. További remekmű az új iskola makettje, melyen Iván Ernő vezetésével 60 tanuló másfél évig (hetenként egy órát) dolgozott. Egyébként ez a mű is első díjat nyert a járási versenyen. Az iskola eredményei azért is szembetűnőbbek, mivel nagyon göröngyös úton indultak. Ezt tükrözte Hlédik Pál igazgató ünnepi beszéde, amikor ismertette, hogy az első években nem volt elegendő tanító, tankönyv, tansegédeszköz, később pedig a tantermek hiánya fékezte az oktatást. Ez abból eredt, hogy a 91 diákkal induló iskola 1960-ra 649 személyre növekedett. Feltétlen szükség Látszólag ez nagy összeg és köszönet érte az illetékeseknek, ám az iskola vezetőségének emellett is vannak gondjai. Ugyanis az alsó tagozat (1—5 osztály) tíz osztálya helyszűke miatt még mindig Két váltásban tanul. Az iskola felszerelése hovatovább kielégítő, azonban hiányzik egy tornaterem, ahol a diákok a téli időszakban is gyakarolhatnának. Egy nagyobb helyiségre is szükség lenne, mivel a 340 pionírnak nincs hol csapatgyűléseket tartania. Mindamellett summázva az utolsó tíz év fejlődését, panaszra nincs ok. Sőt talán egyetlen iskola sem kapott annyi segítséget a járástól mint a nádszegl. Ez a tény pedig az eddigiektől is jobb munkára kötelezi a tanulókat, szülőket és nem utolsó sorban a tanítókat, akiknek Jó munkája révén a két évtized alatt elért sikerek születtek. (s) :s X ■a ■4 x :0 X a X a-, 13 i X Lényegében nem a térkép helyett kellene újat nyomatni, hanem a bekötőutat; megépíteni. így a járási székhelyre vezető út húsz kilométerrel megrövidülne. Tehát mind az idegenforgalom zavartalan lebonyolítása, mind a járás falvainak, városainak lakosai szempontjából szükséges ennek a bekötőútnak a mihamarabbi megépítése. Közérdek. Éspedig a javából. Ami viszont igen örvendetes tény; e hatszáz lakosú Verbó dicséretére válik az a járási elsőség, amelyet az 1969. évi Z- akció keretében kivívtak. Nem érdemtelenül. Erről beszélt Bielík Gyula elvtárs, aki már húsz esztendeje tölti be a felelősséget, sok türelmet és a - házasélet • örömeiről való lemondást, stb. követelő elnöki tisztséget. TELJESÜLT VAGYAK, ÜJABB TERVEK De sokszor emlegették a varbóiak. Egy kilencéves iskola nagyon kellene ... Nos, az ígéret hallatán felderültek az arcok. A feltétel három évet diktált. A végtelen öröm lelkesedéssel, s cselekvéssel párosult. Akkora volt a lendület, a társadalmi munkával való hozzájárulás, hogy nem három, de két év alatt elkészült. Lém, mily nagy jelentőségű a lakosság összefogása, szorgalma! Nemcsak az iskola nyithatta meg kapuit egy évvel hamarabb. Az egymillió hatszázezer korona beruházási költségből félmillió koronát megtakarítottak. S még valamit! Az igyekezetük, faluszépítésben remekelésük elismeréseképpen ötvenezer koronát kaptak jutalmul a varbóiak. Ezt a szép őszszeget nem tékozolták el: a közvilágítás korszerűsítésébe fordították. Ma higanygőzlámpák szórják a fényt, elűzve a sötétséget. nem Állnak meg felütöm A Jednota illetékes felsőbb szem már jóváhagyta egy korszerű üzletház, valamint vendéglátó üzem tervét, illetve felépítését. Ez az építkezés két és fél millíd korona beruházást igényel. — Miképpen válaszol erre az örömteljes hírre Varbó lakossága? — érdeklődöm a bnb-elnöktöl. — Mi mással válaszolhatnánk, mint társadalmi munkával. Ennek a pénzértéke eléri majd a héromnegyedmíllió koronát. Bizony ez nem csekélység. Reméljük, ha szavukat adják a varbóiak, azt meg is tartják. Ezt eddigi példamutatásuk is alátámasztja. Az új üzletház avatásán erről személyesen is szeretnénk meggyőződni. N. Kovács István Dologtevés télidében Búcsúzik a hetvenes ősz, amely elég hosszúra nyújtózkodott. Távozhat. Bér csapadékban eleinte zsugoriskodott, a végén azonban megemberelte magát. Elégedettek lehetnek a mezőgazdasági üzemek dolgozói. Góréikat megtömte kukoricával. A gyárak közelében cukorrépahegyek tornyosodnak. S kikelt már, zsendül az új vetés, amely a tavalyihoz hasonlítva jobb körülmények (között, megerősödve várja a havat. A barnálló szántásokon vadnyúl kajtat, varjúsereg keresi élelmét... Néptelen, üres a határ. Jócskán megcsappant a dolog mezőgazdasági. „üzemeinkbgn.. Am a. szorgalmas, munkaszerető emberek télen sem szívesen ütik agyon az időt. Rosszul érzik magukat, ha tétlenkedésre kárhoztatják őket. így van ez többek között Vásárvámoson is (Trhové Mýto), a dunaszerdahelyi járásban. Az elnök átment a szomszéd szövetkezetbe. így hát Radírnak Jánost, a helyettesét bírjuk szóra, akinek tekintete épp egy határba igyekvő traktor trágyaszórójára tévedt. — Mi újság? Milyennek ígérkezik az esztendő? — Amolyan közepesnek. Ismerve a vásárvámosiak szerénységét, ügy hisszük, aggodalomra nincs ok. — Mi dolog a határban? — Végeztünk mindenféle őszi munkával. Jelen pillanatban az istállőtrágya hordása van soron. — Másfajta munka? — Háromszázharmincöt köbméter szerszám- és tűzifa kitermelését irányoztuk elő. Saján erdőnkből. A jobb munkabírású tagjaink a motoros fűrészeket kezelik, az öregebbje pedig fát ültet, vagy éppen nyeseget. Ami természetes: vagy kilencven személy dolgozik az állattenyésztő telepen. Ezek jobbára férfiak. — És a nők?... Radírnak elnökhelyettest nem lepi meg a kérdés. Rendkívül nyugodtan, magabiztosan feleli: — A nőktől sem vonjuk meg a munkalehetőséget. Aki akar, télen is dolgozhat. November 20-tól tíz fiatal családanya dolgozik a Dunaszerdahélyi Húskonzei’vgyárban, — szerződéses alapon. A konzervgyáriak kérését ily módon teljesítjük. — S a többi? — Mivel jobbéra vetőmagvak termesztésére vagyunk berendezkedve, a szárítás, tisztítás elég sok munkát ad. No meg az almaválogatás is leköt jónéhány női. munkaerőt. Hát ez van!... Egy szó, mint száz: ahol a szövetkezetek vezetői szívükön viselik a tagok téli foglalkoztatásának kérdését, ott annak lehetőségeit is okkal-móddal megteremtik. Méghozzá idejében. Tény, egy kis leleményességgel, áldozatvállalással és nagyobb ügypártolással ez efféle gond is száműzhető nemcsak Vásárvámoson, de másutt is. (nk)