Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-12 / 50. szám

1970. december 12. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Két falu derekas bizonyít ez eredményeivel. Tagjainak jómódú életet. biztosít a közös még amellett is, hogy nem használják ki kellően az adott lehetőségeket. Többre is vihetnék, ha a szomszédos falvak közös gazdaságaival jobban helytállása ■ apunk íuultiieu számában bí­­" ráltuk a nagykürtösi (Velký Krtis) járáshoz tartozó Terbegec (Trebušovce) községben tapasztalt kirívó fogyatékosságokat. Szóvá tet­tük azt a nagyfokú közömbösséget, amely a lakosság részéről nyilvánul meg az új kultúrház építése iránt. Az élelmiszerbolt külső és belső el­hanyagoltságát, a legalapvetőbb hi­giéniai követelmények előfeltételei megteremtésének elmulasztását sem hallgathattuk el. Az utóbbi a Jednota járási vezetőségére tartozik, őt ter­heli a felelősség. Ez alkalommal az ugyanebben a járásban fekvő, Terbegechez közeli két falu — Kovácsi (Kováčovce) és Ipolyvarbó (Vrbovka) — lakosainak követésre méltó társadalmi munká­járól, az elmaradottság gyors felszá­molása érdekében kifejtett igyekeze­téről és egyéb problémákról ejtünk néhány szót. FALUSZÉPÍTÉSBŐL: JELES Kis falu Kovácsi: Szövetkezete hosz­­szú éveken keresztül nemcsak a já­rásban, de a kerületben is hátul kul­logott. Ez természetesen rányomta bélyegét a falu fejlődésére, gazdasági megerősödésére. Azóta már javult a helyzet. Közepes szinten gazdálkodik a szövetkezet. S ha nem küzdene munkaerőhiánnyal, jóval többre is vi­­hetné. Ha az ember kicsit körülnéz a fa­luban, hamar szemébe ötlik egy új épület. Nem más ez, mint a mai kor igényeit kielégítő üzlet és vendéglő. Äm ennek az épületnek története van! Mégpedig olyan, ami megérdem­li, hogy az újságba kerüljön. Hadd beszéljen erről Lavrik Mihály, a he­lyi nemzeti bizottság elnöke, lapunk hajdani szerkesztője. — Míg másutt izgattak, sztrájkokra uszítottak a jobboldali erők — újsá­golta az elnök —, addig a mi kis falunk lakossága összefogott. Egye­sült erővel építettük fel Z-akció ke­retében az üzletet és vendéglőt. Egy­­egy lakos két munkanap ledolgozásá­val járult hozzá. Ily módon kétszáz­ezer koronát megtakarítottunk. Az épület tető alá hozása csupán három­­százezer koronát követelt. Jelesre vizsgáztak hát a kovácsiak. Mindehhez még azt is hozzá kell tenni, a másik nagy munka a köz­utak rendbehozása volt. Bár csak­nem félmillió korona állami kölcsön­re szorultak — az egész költségrá­fordítás meghaladta az egymilliót! —, mégis megtették azt, ami tőlük tel­lett, annak érdekében, hogy falujuk kiemelkedjék az elmaradottságból. Sártenger helyett kemény utakat va­rázsoltak a faluba. — Ami még megoldásra vár, az a közvilágítás. Ezt is korszerűsíteni sze­retnénk, de ... nincs rá pénz. Ugyan­ez a helyzet a téglagyártással. Egye­lőre az adósság nyom bennünket, de majdcsak kiheverjük... — szólt biza­kodóan az elnök, aki nem riad visz­­sza a nehézségektől. Helytállt, ami­kor a csehszlovákiai magyar újság­írás a második világháborút követő ötvenes évek elején kibontakozóban volt. Kemény megpróbáltatásokat élt át az 1968—69-es években, éppen a becsületes kommunista-mivoltát akar­ták megtörni egyesek rágalmazásaik­kal, de nem sikerült őt bemocskolni, lejáratni a tömegek előtt. A járási pártbizottság — ismerve szilárd jel­lemét, helyes marxista-leninista állás­pontját —, megvédte a kommunista harcost a jobboldali támadásoktól. Ez a szerény ember méltó a töme­gek bizalmára. Áldozatkészsége, elv­hűsége, tudásának szüntelen tökéle­tesítése, meg nem alkuvása teszi őt erre alkalmassá. Épül, szépül, formálódik, s még csinosabb lesz Kovácsi, mert nemcsak Lavrik Mihály, hanem a falu vala­mennyi lakosa így akarja. S ez így jó, így helyes! NAGYON MÉLYRŐL INDULTAK Akárhogy is mérlegeljük, a var­­bóiak az utóbbi két évtized alatt igen nagy utat tettek meg a fejlő­dést illetően. Hiszen a mécses és petróleumlámpa jelentette az esti fényt. Semmi túlzás abban, amit egy „bennfentes“ mondott: félfeudális ál­lapotok uralkodtak ebben a falu­ban ... Esős időben feneketlen volt a sár. Az elmaradottság felszámolá­sához hozzájárult mindenekelőtt a szövetkezet, amely kézzelfoghatóan a együttműködnének, vagy egyesülné­nek ... Mert ez a további • előrehaladás alapja! Dolgos nép a varbói, nincs oka semmiféle tartózkodásra. Egy biztos — amint a szövetkezet elnöke említette —, meg kell teremteni hozzá az előfeltételeket. De nem elég megbarátkozni az egyesülés gon­dolatával, tenni kell érte... Ha a három szövetkezet egyesíti ingósá­gait és ingatlan vagyonát, a közös gazdálkodás jelenlegi fékező tényezői megszűnnek. Megsokszorozott erővel láthatnak olyan feladatok teljesíté­séhez, amelyre külön-külön képte­lenek. Ahogy húsz évvel ezelőtt a szövet­kezetesítés jelentette az előrehaladás egyedüli helyes útját, ma az arány­lag gyönge szövetkezetek gazdasági­lag erősebbekhez társulása szinte korparancs, a további fejlődés záloga. ... Most pedig két fájó kérdés: Amint Dánóczi Ferenc szövetkezeti elnök is említette, szabályozták az Ipolyt. Igenám, de 22 hektárnyi szán­tójuk vált árterületté, úgymond hasz­nálhatatlanná. Mi a kérésük? Semmi más, csak­hogy a járás illetékesei mentesítsék e földterület terhelésétől a szövet­kezetei. Hiszen nem a varbóiak te­hetnek róla, hogy az említett szántó­­terület értéktelenné vált. Jó lenne, ha az efféle gondjaikon könnyítené­­nek, a törvényesség keretein belül. Ennek, úgy véljük, nincs különösebb akadálya. A másik dologgal — ami nagyon is közérdekű — Bielik Gyula hnb­­elnök rukkolt ki. — A Verbó—Szelestyén bekötőútról van szó. Ugyanis ez a nemlétező út csupán a térképen található. Nos, mi származik ebből? A belföldi, ha erre visz az útja, dörmög egyet, majd odébbáll. Más a helyzet a külföl­diekkel, akiknek nagyon nehéz meg­magyarázni, hogy ez a térképet ké­szítő szakemberek vaskos hibája. A JUBILÁLOK VALASZA: Még színvonalasabb lesz az oktató - nevelő' munka mutatkozott tehát egy új, korszerű iskolára, amely 1962-ben el is készült. Ettől a naptól kezdve új fejezet nyílt az iskola történetében. Ezután a kí­vánalmaknak megfelelően történhe­tett a tanulók elhelyezése és okta­tása. Az új iskola, a tanítói lakások és segédeszközök értéke jelenleg 6 millió 46 ezer korona. November 29-én kedves ünnepség­re került sor a nádszegi (Trstice) kultúrházban. A tanítók és szülők munkaközössége a falu lakosaival együtt ünnepelte a magyarnyelvű is­kola kapunyitásának 20. évforduló­ját. A kultúrház kistermében gazdag anyag demonstrálta a két évtized tör­ténetét és a közelmúlt jelenségeit. Szemléltető tablók, oklevelek, kézi­munkák, a politechnikai nevelést, illetve a tanítást elősegítő eszközök érzékeltették az iskola fejlődését, a diákok előmenetelét mind a tanulás­ban, mind az egyes sportágakban. Őszintén szólva volt mit nézniök a látogatóknak. A kiállított 34 oklevél (ez a szám nem teljes) sok mindent elárult. A nádszegi fiatalok csaknem minden sportágban megállták a he­lyüket a járási és a kerületi verse­nyeken. Akadnak közöttük kiváló fu­tók, ugrók, dobók, asztali teniszezők, sakkozók stb. stb. Szólóénekeseik, mint Tóth Margit és Molnár Béla nem egyszer öregbítették az iskola jó hír­nevét. A tanítók arra is büszkék, hogy a fényképészeti kör munkájára az országos versenyen is felfigyeltek: a köztársasági elnöktől dicsérő leve­let is kaptak. További remekmű az új iskola makettje, melyen Iván Er­nő vezetésével 60 tanuló másfél évig (hetenként egy órát) dolgozott. Egyébként ez a mű is első díjat nyert a járási versenyen. Az iskola eredményei azért is szembetűnőbbek, mivel nagyon gö­röngyös úton indultak. Ezt tükrözte Hlédik Pál igazgató ünnepi beszéde, amikor ismertette, hogy az első évek­ben nem volt elegendő tanító, tan­könyv, tansegédeszköz, később pedig a tantermek hiánya fékezte az okta­tást. Ez abból eredt, hogy a 91 diák­kal induló iskola 1960-ra 649 sze­mélyre növekedett. Feltétlen szükség Látszólag ez nagy összeg és kö­szönet érte az illetékeseknek, ám az iskola vezetőségének emellett is vannak gondjai. Ugyanis az alsó ta­gozat (1—5 osztály) tíz osztálya helyszűke miatt még mindig Két vál­tásban tanul. Az iskola felszerelése hovatovább kielégítő, azonban hiány­zik egy tornaterem, ahol a diákok a téli időszakban is gyakarolhatnának. Egy nagyobb helyiségre is szükség lenne, mivel a 340 pionírnak nincs hol csapatgyűléseket tartania. Mindamellett summázva az utolsó tíz év fejlődését, panaszra nincs ok. Sőt talán egyetlen iskola sem ka­pott annyi segítséget a járástól mint a nádszegl. Ez a tény pedig az eddi­giektől is jobb munkára kötelezi a tanulókat, szülőket és nem utolsó sorban a tanítókat, akiknek Jó mun­kája révén a két évtized alatt elért sikerek születtek. (s) :s X ■a ■4 x :0 X a X a-, 13 i X Lényegében nem a térkép helyett kellene újat nyomatni, hanem a be­kötőutat; megépíteni. így a járási székhelyre vezető út húsz kilométer­rel megrövidülne. Tehát mind az idegenforgalom zavartalan lebonyo­lítása, mind a járás falvainak, váro­sainak lakosai szempontjából szük­séges ennek a bekötőútnak a miha­marabbi megépítése. Közérdek. Éspe­dig a javából. Ami viszont igen örvendetes tény; e hatszáz lakosú Verbó dicséretére válik az a járási elsőség, amelyet az 1969. évi Z- akció keretében kivív­tak. Nem érdemtelenül. Erről beszélt Bielík Gyula elvtárs, aki már húsz esztendeje tölti be a felelősséget, sok türelmet és a - házasélet • örömeiről való lemondást, stb. követelő elnöki tisztséget. TELJESÜLT VAGYAK, ÜJABB TERVEK De sokszor emlegették a varbóiak. Egy kilencéves iskola nagyon kel­lene ... Nos, az ígéret hallatán felderültek az arcok. A feltétel három évet dik­tált. A végtelen öröm lelkesedéssel, s cselekvéssel párosult. Akkora volt a lendület, a társadalmi munkával való hozzájárulás, hogy nem három, de két év alatt elkészült. Lém, mily nagy jelentőségű a la­kosság összefogása, szorgalma! Nem­csak az iskola nyithatta meg kapuit egy évvel hamarabb. Az egymillió hatszázezer korona beruházási költ­­ségből félmillió koronát megtakarí­tottak. S még valamit! Az igyekezetük, fa­luszépítésben remekelésük elismeré­seképpen ötvenezer koronát kaptak jutalmul a varbóiak. Ezt a szép ősz­­szeget nem tékozolták el: a közvilá­gítás korszerűsítésébe fordították. Ma higanygőzlámpák szórják a fényt, elűzve a sötétséget. nem Állnak meg felütöm A Jednota illetékes felsőbb szem már jóváhagyta egy korszerű üzlet­ház, valamint vendéglátó üzem ter­vét, illetve felépítését. Ez az építke­zés két és fél millíd korona beruhá­zást igényel. — Miképpen válaszol erre az örömteljes hírre Varbó lakossága? — érdeklődöm a bnb-elnöktöl. — Mi mással válaszolhatnánk, mint társadalmi munkával. Ennek a pénz­értéke eléri majd a héromnegyedmíl­­lió koronát. Bizony ez nem csekélység. Remél­jük, ha szavukat adják a varbóiak, azt meg is tartják. Ezt eddigi példa­mutatásuk is alátámasztja. Az új üz­­letház avatásán erről személyesen is szeretnénk meggyőződni. N. Kovács István Dologtevés télidében Búcsúzik a hetvenes ősz, amely elég hosszúra nyújtózkodott. Tá­vozhat. Bér csapadékban eleinte zsugoriskodott, a végén azonban megemberelte magát. Elégedettek lehetnek a mezőgazdasági üzemek dolgozói. Góréikat megtömte ku­koricával. A gyárak közelében cu­­korrépahegyek tornyosodnak. S kikelt már, zsendül az új vetés, amely a tavalyihoz hasonlítva jobb körülmények (között, megerő­södve várja a havat. A barnálló szántásokon vadnyúl kajtat, varjú­­sereg keresi élelmét... Néptelen, üres a határ. Jócskán megcsappant a dolog mezőgazda­­sági. „üzemeinkbgn.. Am a. szorgal­mas, munkaszerető emberek télen sem szívesen ütik agyon az időt. Rosszul érzik magukat, ha tétlen­­kedésre kárhoztatják őket. így van ez többek között Vásárvámoson is (Trhové Mýto), a dunaszerdahelyi járásban. Az elnök átment a szomszéd szövetkezetbe. így hát Radírnak Jánost, a helyettesét bírjuk szóra, akinek tekintete épp egy határba igyekvő traktor trágyaszórójára tévedt. — Mi újság? Milyennek ígérke­zik az esztendő? — Amolyan közepesnek. Ismerve a vásárvámosiak sze­rénységét, ügy hisszük, aggoda­lomra nincs ok. — Mi dolog a határban? — Végeztünk mindenféle őszi munkával. Jelen pillanatban az istállőtrágya hordása van soron. — Másfajta munka? — Háromszázharmincöt köbmé­ter szerszám- és tűzifa kitermelé­sét irányoztuk elő. Saján erdőnk­ből. A jobb munkabírású tagjaink a motoros fűrészeket kezelik, az öregebbje pedig fát ültet, vagy éppen nyeseget. Ami természetes: vagy kilenc­ven személy dolgozik az állatte­nyésztő telepen. Ezek jobbára férfiak. — És a nők?... Radírnak elnökhelyettest nem lepi meg a kérdés. Rendkívül nyu­godtan, magabiztosan feleli: — A nőktől sem vonjuk meg a munkalehetőséget. Aki akar, télen is dolgozhat. November 20-tól tíz fiatal családanya dolgozik a Du­­naszerdahélyi Húskonzei’vgyárban, — szerződéses alapon. A konzerv­gyáriak kérését ily módon teljesít­jük. — S a többi? — Mivel jobbéra vetőmagvak termesztésére vagyunk berendez­kedve, a szárítás, tisztítás elég sok munkát ad. No meg az almaválo­gatás is leköt jónéhány női. mun­kaerőt. Hát ez van!... Egy szó, mint száz: ahol a szö­vetkezetek vezetői szívükön vise­lik a tagok téli foglalkoztatásának kérdését, ott annak lehetőségeit is okkal-móddal megteremtik. Még­hozzá idejében. Tény, egy kis le­leményességgel, áldozatvállalással és nagyobb ügypártolással ez effé­le gond is száműzhető nemcsak Vásárvámoson, de másutt is. (nk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom