Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-12 / 50. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. december >12. Beruházás Az állóalapok (termelő és nem ter­melő állóalapok) pótlására és bőví­tésére irányuló tevékenység, illetve a társadalmi terméknek e célra for­dított része (anyagi és pénzeszközök) a beruházás. Fő forrása a nemzeti jövedelem felhalmozási alapja. A be­ruházás azonban nem esik egybe sem fogalmilag, sem mennyiségileg a fel­halmozással. Egyrészt a beruházás az állóalapok pótlását is tartalmazza, másrészt a felhalmozási alap nem­csak az állóalapok bővítését, hanem a tartalékokat és készleteket is ma­gában foglalja. A beruházások egyik csoportja a BŐVÍTŐ BERUHÁZÁS. Ennek nagy­sága két tényezőtől, a felhalmozási alap nagyságától és elosztásától függ. A beruházások másik nagy csoportja a PÖTLÖBERUHAzASOK. Forrásuk az amortizációs alap. Ez azonban a bő­vítő beruházások forrása is lehet, sőt rendszerint az is, mert az állóalap pótlására csak azok elhasználódása után kerül sor s a közben összegyűlt összegek felhasználhatók a termelés bővítésére. A munka termelékenysé­gének növekedése lehetővé teszi, hogy adott amortizációs alapból több azonos technikai színvonalú állóala­pot vagy azonos amortizációs alapból nagyobb hatékonyságú állóalapokat létesítsünk. A beruházás nem mindig jelent állóalap növekedést, mert a be­fejezetlen beruházások nem növelik az állóalapokat. A befejezetlen beru­házások nagy aránya a szocialista gazdaság növekedését gátló tényező. A beruházások körébe tartozik: új vállalat, egyéb gazdasági egység, il­letve szerv új állóeszközökkel való ellátása, a meglevő vállalat bővítése új üzemmel, egyéb létesítménnyel, állóeszközzel, továbbá ilyenek kor­szerűsítése, gépesítése, gép- és be­rendezés állománycsere stb., a kise­lejtezett, megsemmisült állóeszköz pótlása, a gépek normál tartozékai­nak első beszerzése. A beruházások rendeltetésszerűen KÖZPONTI VAGY SAJÄT FORRÄSBÖL létesülnek. Az előbbi az állami költ­ségvetés része. A vállalatok a mű­szaki fejlesztést, a termelési költsé­gek csökkentését szolgáló, általában nem építési beruházásra visszafizetési kötelezettséggel bankhitelt vehetnek igénybe, amelyet a beruházással el­ért többleteredményből vagy a vál­lalat eredményéből fizetnek vissza. Télen sem lesz hiány gyümölcsből A lakosság ellátása, az ezzel járó munka a szó képletes értel­mében egy hadsereget foglalkoztat nemzetgazdaságunkban. Az egyik ilyen szerv — közvetítőnek is ne­­vezhetjük — munkájáról a közön­ség igen keveset tud, működési területe egy „sejtből“ ikiindulva, az egész országot behálózza. A KOOSPOL külkereskedelmi vállalatról van szó. A vállalat pár­kányi (Štúrovo) kirendeltségének profilja a zöldség és a gyümölcs, évi (1969-es adat) 30—32 ezer va­­gonos értékrendben. Munkája technikai jellegű és a behozott áru minőségi és meny­­nyiségí szempontjainak megállapí­tásával foglalkozik. így pár szó­ban jellemezve, egyoldalúnak tűn­het ez a foglalkozás, de a sze­rény szavak mögött nagy és fontos tevékenység rejlik, mely népgaz­dasági és valutagazdálkodási szem­szögből nézve jelentőségteljes. Ezekről a kérdésekről beszélget­tem Cuba Anton elvtárssal, a Koo­­spol párkányi kirendeltségének ve­zetőjével. Az interjú értékét emel­te az a nagyfokú szakismeret, amellyel Cuba elvtárs rendelkezik. Az általa elmondottak színessé tették ezt a kötött, terjedelmes és nagyértékű, hangyaszorgalmat és körültekintést igénylő munkafolya­matot. KGST színvonalon, közösen a tag­államok megbízottjaival (képvise­lőik a párkányi állomáson tartóz­kodnak) veszik át a befutó árut, az észlelteket jegyzőkönyvezik, majd rendeltetési helyére, a cél­állomásra irányítják. A külföldi eladóval egy évvel korábban kötik a szerződéseket, így biztosítják a következő évre a zavartalan beho­zatalt. A behozatal palettája rend­kívül színes. A retken kívül a leg­különbözőbb zöldség és gyümölcs­fajtával találkoznak és a belföldi eladóüzemeken keresztül (jednota, Zöldség- és Gyümölcsellátó Válla­lat, a konzervgyárak stb.) adják át a lakosságnak. Ezen a télen — az elmúlt évek­hez hasonlóan — gyümölcsben és zöldségben nem lesz hiány! A szer* ződések biztosítják a zavartalan, kiesésmentes ellátást és a belföl­dön termelt mennyiségekkel együtt mindenki megtalálja majd a neki legjobban tetsző és szükséges mennyiségű koncentrált vitamin-t féleséget. Jelenleg a szőlő — a bolgár Afus Ali, a román Napóleon fajták — az albán paprika, a paradicsom, és a nagyon szép és jóminőségű alma a hűtővagonok tartalma. A görög narancs, mandarin és citrom novemberben kelt útjára távoli szülőföldjéről. Ez a folyamat ál­landó, az élelmiszerekkel megra­kott teherkocsik szinte összefüggő láncot alkotva közelednek, érkez­nek hazánkba a főátvevő állo­másra Párkányba. Egy kérdést tettem fel a kiren­deltség vezetőjének. Mi az óhaja, a kívánsága annak érdekében, hogy munkájuk rugalmasabbá vál­jon? Két kívánságát fejtette ki. Az egyik az árufajták meggyorsításá­val kapcsolatos a belföldi vonalon (például egy szállítmány útja Pár­kányból Liberecbe öt napig tart), valamint a jégkérdés. A vagonokat be kell jegelni. Vagy 3000 kg ned­ves jégre van szükségük egyvago­­nos átlagban. Bizonyos mennyisé­gű száraz jeget is vegyítenek eh* hez a mennyiséghez, de a párká­nyi jéggyár nem működik, ezért a jeget Bratislavából, Nyitráról és Kassáról kénytelenek biztosítani. Jelenleg naponta 200—250 hűtő­kocsi forgalmat bonyolítanak le. A másik kívánság legalább olyan fájó, mint az előző. A Koospol köz­pontja 750 ezer koronás deviza hozzájárulással egy speciális auto­mata mérleget építtetett Párkány­ban. A vállalkozó a vasút volt. Sajnos a munka kivitelezése selej­tesnek bizonyult, a mérleg céljai­ra használhatatlan, ífcy a mennyi­ségek helyességét csak a belföldi célállomáson tudják megállapíta­ni. Ha pedig hiány mutatkozik, I akkor megindul egy bonyolult és költséges adminisztratív-jogi fo­lyamat, amely végső fokon a KGST moszkvai bankjának klíring osztá­lyán köt ki. Egy Romániával kap­csolatos esetet kell megemlíte­nünk: egy tétel sorsának eldöntés sére két évre volt szükség!... És mindez egy mérleg miatt, amely megvan bár, de hibás, rossz, hasz­nálhatatlan! Cuba elvtárs gyakorlati pálya­futása során mint átvevő sok al­kalommal járt külföldön a KGST államokban. Romániai látogatása során módjában volt ellátogatni az egyik termelő üzembe és a látot­tak lenyűgözték. Háromszáz hek­táros területen 140 hektár üveg­ház áll a termelés szolgálatában. Egy-egy üvegház terjedelme 57 ár és működtetése teljesen automati­zált. Energetikai fűtőközponttal rendelkezik (a már felhasznált forró vizet, illetve gőzt hasznosít­ják). A fotocellás automata beren­dezések szinte kizárják a kétkezi munkát. Ezek a gépek például megállapítják a zöldség érési fo­kát, ezt kellő időben jelzik, majd az osztályozás igényes és sok em­beri munkát kívánó műveletét automatikusan végzik el. Felmerül a kérdés, nem lenne-e gazdaságos foglalkozni egy hasonló létesít­mény felépítésének gondolatával mondjuk a párkányi papírgyár kör­nyékén, ahonnan a fölös hőener­giát itt hasznosíthatnák. Látogatásom végéhez közele­dünk. Még sok mindenről beszél­gettünk, de ezeket a kérdéseket majd más alkalommal szeretném bővebben kifejteni. Addig csaik ez­úton fejezem ki köszönetemet Cu­ba elvtársnak az adott tájékozta- I tásért. Jánosy Sándor L. Špačinský mérnök, CSc IV. Korszerűbb alapokon - hatékonyabb termelés Á legközelebbi időszakban az élel­miszeripar berkeiben módot kell ta­lálni arra, hogy a hiányosságokat mielőbb felszámolják, problémáit a legcélszerűbben megoldják. Legelső­sorban el kell intézni a jutalmazás, a bérezés égető kérdését, de úgy, hogy folytassuk a legutóbbi időszak­ban megvalósított gyakorlatot. El kell érni,- hogy a munkajutalmak mielőbb az ipar többi ágazataihoz vi­szonyítva elérjék a kellő bérszintet, és felújuljanak azok a kereseti lehe­tőségek, amelyek a múltban, — még mielőtt bevezették volna az „A“ ter­melési csoportba sorolt ipari ágaza­tok preferálását, előnybe helyezését — helyesnek bizonyultak. Erre az idei évben és jövőre kerül sor. Az alapeszközök újratermelése te­rén észlelt és az előzőkben felsorolt problémák ellenére az élelmiszeripar komoly sikereket ért el a termelés fejlesztése és a munkatermelékeny­ség növelése szakaszán. A legutóbbi 22 esztendő alatt a termelés csaknem hétszeresére növe­kedett az 1948-as év eredményével összehasonlítva, a munka termelé­kenysége pedig több mint három és félszeresen emelkedett. Ezeket az eredményeket az élelmi­szeripari üzemek munkaközösségei, kollektívái a kommunista párt veze­tése alatt érték el, mely az élelmi­­szeripari üzemek fejlesztését is ál­landóan szem előtt tartotta és figye­lemmel kísérte. Az élelmiszeripar szocializálásának legfontosabb feladata a hiányzó ága­zatok pótlása és létrehozása, vala­mint a hiányos kapacitású ágazatok kompletizálása és kiépítése volt. Mindezen felül ki kellett küszöbölni az élelmiszeripari feldolgozó üzemek széthelyezésében mutatkozó hiányos­ságokat is. Intézkedéseket kellett foganatosítani az üzemek műszaki színvonalának növelése érdekében a legfontosabb technológiai és gépesí­tési berendezések felszerelésével. To­vábbá szükséges volt, hogy alapjai­ban építsék ki az élelmiszeripari nyersanyagok szállítását, különösen pedig a kész élelmiszeripari termé­kek szétszállítását az egyes fogyasz­tói központokba. Azok a feladatok, amelyeket az el­ső ötéves terv folyamán oldottak meg, sikeresen teljesítetteknek mond­hatók, s ezzel megvetették a korsze­rű szocialista élelmiszeripar fokoza­tos kiépítésének szervezési alapjait. A második ötéves terv esztendei­ben folytatódott az élelmiszeripari üzemek kiépítése és újjáalakítása. Hűtőipari, baromfi-, tejfeldolgozó üze­meket építettek, folyamatba helyezték a cukorgyárak, malátagyárak, sör­gyárak, húsfeldolgozó kombinátok építését és rekonstrukcióját, továb­bá tejfeldolgozó üzemeket, borfeldol­gozó vállalatokat, étzsír üzemeket és más szükséges élelmiszerfeldolgozó üzemet létesítettek. Ezenkívül korszerűsítették a már meglevő üzemeket, és bevezették az ű] technológiát, a korszerű techni­kát. A termelést fokozatosan tökéle­tesítették, bővült a termékek válasz­téka, javult a kész gyártmányok cso­magolástechnikája, és kibővült a fo­gyasztói csomagolás palettája. Lénye­gesen javult a palackozott tej és sör előállítása mennyiségi téren, bevezet­ték a cukor, a liszt fogyasztói cso­magolását és lényegesen bővült a konzervipari termékek fogyasztói cso­magolásban piacra kerülő termékei­nek száma. Ugyancsak bővült a fo­gyasztói csomagolásban a szeszgyá­rakból, az étzsíriparból, a cukorka­­iparból, a sütőiparból, a bőriparból stb. fogyasztói csomagolásban előál­lított élelmiszerek gyártása is. Lényegesen javult az élelmiszer­­ipari termékek minősége, különösen az egységes technológiai eljárások, receptúrák alkalmazásával, a nyers­anyagfogyasztási felhasználási szab­ványok bevezetésével, s egyes ága­zatokban a termelésnek félig folya­matos, illetve folyamatos módszerének bevezetésével. Az ötéves tervek időszakában az élelmiszeripar mindazokat a felada­tokat, amelyeket számára az állami terv megszabott, sikeresen teljesítet­te. A felszabadulástól 1965-ig az élel­miszeripar termelését hozzávetőlege­sen háromszorosára emelte. Emellett 1965-ben az élelmiszeripari termelés­ben körülbelül 35 ezer személlyel kevesebb dolgozott, mint amennyi 1948-ban, ami az élelmiszeriparban foglalkoztatott személyek számának 15 százalékos csökkentését jelenti. Habár ez alatt az egész időszak alatt lehetetlen volt — tekintettel a fontosabb ipari ágazatok előnyben részesített kiépítésére — az élelmi­szeripar számára olyan beruházási eszközöket nyújtani, amelyek lehe­tővé tették volna teljes műszaki át­építését, és gyorsütemű korszerűsí­tését, ennek ellenére az élelmiszer­­ipar legtöbb ágazatának műszaki színvonala lényegesen emelkedett. Szlovákiában az élelmiszeripar fej­lődése hasonló utat tett meg, mint a cseh országrészekben, azonban a fejlődés üteme Szlovákiában lénye­gesen gyorsabb volt. Az élelmiszeripar egyes termelCsl ágazatai az 1948-tól 1969-ig terjedő időszakban (amikortól többé-kevésbé pontos adatokkal rendelkezünk a termelés és az építkezés fejlődésé­ről) a következő fejlődést érték el: A TEJFELDOLGOZÖ termelési ága­zat a szocialista átépítés időszakában nagyon gyors fejlődést mutat fel, amit legjobban a tej felvásárlásáról és a legfontosabb tejipari termékek előállításáról szóló adatok jellemez­nek. A tejfelvásárlás rohamos fejlődése a megizmosodó szocialista mezőgaz­dasági nagyüzemi termelés gyors fej­lődésének következménye. A tejfelvásárlás az 1948-as évtől 1969-ig több mint ötszörösen emelke­dett. A vaj előállítása több mint húsz­szorosán, a sajtgyártás pedig 11-sze­­resen emelkedett. A tejfeldolgozó ipar termelésének gyors fejlődése tette lehetővé az újabb tejfeldol­gozó üzemek kiépítését, valamint a már meglevő üzemegységek újjáépí­tését és korszerűsítését. Az 1945—1969-es évek időszakában Szlovákia területén 32 tejfeldolgozó üzemet építettek fel, s ezeknek napi tejfeldolgozó kapacitása csaknem 2 millió liter. Jelenleg több nagymé­retű tejfeldolgozó üzem építése fo­lyik. Ezeknek az üzemeknek felépí­tésével az alapnyersanyag — a te­héntej — komplex kihasználásának kérdését kívánják megoldani. Jelen­tős kapacitással rendelkező tejszárítő üzemeket építünk, hogy elegendő tej­port állíthassunk elő élelmezési és takarmányozási célokra, ugyanígy további üzemeket létesítünk a sajt­gyártás és egyéb tejkülönlegesség előállítására. Elmondhatjuk, hogy tejfeldolgozó termelési ágazatunk eddig is fejlő­désképes szakágazat volt és marad a legközelebbi jövőben is. [Folytatjuk.) A lentermesztés kemizálásának gazdasági hatékonyság I A Szovjetunióban 1964-ben a len­termesztő területnek csupán a fai lén használtak herbicideket, még 1966-ban a lentermő területnek már 80 százalékát kezelték gyom­irtó vegyszerekkel. E herbicidek használata a lenmag hektárhoza­mának 25 %-os növekedését ered­ményezte és a lenszár (rost) ter­mésmennyisége is 15—20 száza­­lékkai több volt ezeken a terüle­teken. A herbicidek különböző al­kalmazási és felhasználási mód­szereinek gazdasági elemzése egy­értelműen igazolta e vegyszerek használatának komoly előnyét. A mutatók, mint a műszak tar­­tama, az egy műszak alatt kezelt terület nagysága, a foglalkoztatott dolgozók száma, a vegyszer alkal­mazásának költségei (egy napra és egy dolgozóra számítva), a mű­szaknormák minden esetben a her-E bicides kezelés kedvezőbb ered­ményeit mutatták ki, tehát gazda­ságilag előnyösebb minden más művelési módszernél. (en) A népszámlálás és a közellátás Sokak számára úgy tűnhet, hogy a népszámlálás semmi kapcsolat­ban sincs a közellátás problémái­val. De a fogyasztás alakulásának kutatásával és tervezésével foglal­kozó szakembereik már mégis tü­relmetlenül várják a népszámlálás alapján összegezett adatokat. A népszámlálás során ugyanis nem­csak a lakosság számáról nyerünk pontos adatokat, hanem további tájékoztatásra is szert teszünk, amelyek igen fontosak a kereslet, a közellátási szükségletek jövő­beli alakulásának felbecslésére.; A népszámlálási összeíró ívek például részletesen elemzik a la­kásfeltételek problémáit. A jelen­legi állapotból és a jövőre felté­telezett fejlődésből Ikövetkeztethe­­tünk arra, milyen követelmények­kel számolhatunk a lakásépítke­zés és a 'háztartások felszerelése terén — mire irányul majd a ke­reslet. Ezzel kapcsolatban igen fontosak a lakások felszerelését érintő adatok. A jelenleg felmért állapot alapján könnyebben ele­mezhetőek lesznek azok az okok, amelyek a fogyasztók keresleté­nek megváltozását idézik elő. A kimerítő és pontos adatok birtoká­ban jobban lehet majd kielégíteni a szükségletet, mivel tudjuk, mi iránt lesz nagyobb kereslet. A népszámlálás kedvező felté­teleket alakított ki a háztartásban szükséges felszerélésl cikkek gyár­tásának távlati megtervezésére, és lehetővé teszi a hosszabb élettar­tamú használati tárgyakkal kap­csolatos összefüggések vizsgálatát. Kellő adatokat szolgáltat a lakó­hely, a munkába, a munkahelyre utazás és több más fontos kérdés vizsgálatában, amelyek következ­tetni engednek arra is, milyen té­nyezők képezik a ma emberének, hazánk polgárának szükségletét. Az elmúlt évek tapasztalataiból tudjuk, hogy az egyes népszámlá­lások mindig a változások és mó­dosítások egész sorát követelték meg az addig kialakított távlati tervekben, mivel több kérdés az adatok birtokában teljesen más színben mutatkozott, mint a pon­tos adatok nélkül kidolgozott ter­vekben. Például a háztartási fel­szerelések és a hosszabb élettar­tamú használati tárgyak közötti kapcsolatok ismerete igen fontos a fogyasztás fejlődési irányainak megállapításánál. A használati cik­kek élettartama kihat számos tár­sadalmi, közgazdasági és műszaki kérdésre is. A népszámlálás ered­ményeit, adatait, így akarva-aka­­ratlan jól felhasználják majd azok is, akik a közszükségleti cikkek ter­melési és fogyasztási irányszámai­val foglalkoznak. De a közellátás javulása által a fogyasztók, tehát mindannyian élvezzük majd a nép­­számlálás eredményeit. -be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom