Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-05 / 49. szám

1970. december 5,

SZABAD FÖLDMŰVES - _

Szakosított borjúnevelés kedvező eredmények

A mezőgazdasági ’üzemekben a specializáció manapság természetes folyamat. A kor követelményei ugyanis olyan szintű tervezési-szervezést és technológiai módszerek bevezetését sürgetik, amelyek képesek fedezni a társadalmi szükségleteket. Ezért nem tekinthetjük valami különös csodának, ha szövetkezeteinkben egyre inkább ez a termelési mód ker^l a gazdaságfejlesztés előterébe. Mindezt törvényszerűen a termelés gazdaságosabbá tétele, racionalizációja indokolja. S nem közömbös tétel ennek kapcsán a munkaerővel való gazdálkodás kérdése sem. Mindez vonatkozik a növénytermesztésre és az állattenyésztésre is.

A kassai járásban levő somodi szövetkezetben sincs ez másként. Ehhez azonban még azt is hozzá kell tennünk, hogy az ő kezdeményezésük járási viszonylatban úttörő jellegű, hisz nem egyébről van szó, mint a korszerű borjúhizlalás realizálásáról.

Köteles Ágoston, a szövetkezet zootechnikusának szavai szerint nem csupán a szövetkezet belső szervezésitervezési struktúrájának a fejlődése indokolta az állattenyésztés ilyen irányú szakosítását. Tágabb értelemben is szükség'volt erre járási viszonylatban. A kassai járásban a tejtermelés átlaga nem felelt meg a követelményeknek, s már ott tartottak, hogy a rohamosan fejlődő nagyipari centrum, vagyis Kassa tejjel való ellátása is komoly gondokat okozott. így például a tejszükséglet fedezésére a dunaszerdahelyi járásból voltak kénytelenek tejet szállítani, ami egyáltalán nem volt gazdaságos.

Ezek után a járási szervek, karöltve a szövetkezetek vezetőivel, megpróbáltak kiutat találni ebből a kedvezőnek egyáltalán nem mondható helyzetből.

így született meg az ötlet, hogy az egyes szövetkezetek a kooperáció alapján ún. járási borjúneveldéket hozzanak létre. Az ötlet lényege az, hogy a borjakat tíznapos korukban az említett borjúneveldékbe összpontosítják. Ennek a gyakorlati értéke a tejtermelésben mutatkozik meg, ugyanis így egy-egy tehéntől átlagosan 450 liter tejjel tudnak többet adni a közellátás céljaira, ami járási viszonylatban már jelentős tételt képvisel.

Nos, az egyik ilyen borjúnevelde, ahol a borjúhizlalásra és a tenyészanyag nevelésére vállalkoztak, a somodi szövetkezetben létesült, 1968-ban.

Korábban a somodi szövetkezet állattenyésztése eléggé szerteágazó volt, amolyan „mindenből egy keveset“ alapon tartottak szarvasmarhákat, sertéseket és volt baromfitenyészetük is. A borjúnevelés és a hizlalás megszervezésére — az idő és a szükséglet sürgetése folytán — gyakorlatilag két hetük volt. És tapasztalat majd semmi.

— Elutaztunk Csehországba, ahol vannak ilyen jellegű gazdaságok, s megnéztük azokat. Az ottani tapasztalatokat azután megpróbáltuk a mi adottságainkon belül kamatoztatni — mondja a zooteöhnikus. — Több mint tíz éve dolgozom a szakmában, s az eddigi megfigyeléseimből és a látottakból igyekeztem a legkorszerűbb módszereket alkalmazni. Persze, nem volt olyan egyszerű akkor, mint most beszélni róla. Sajnálom, hogy sok esetben szükségmegoldásokhoz kellett folyamodnunk. Ezek közül elsősorban is az épületkérdés volt a legsúlyosabb. Ólakat, istállókat alakítottunk át borjúhizlaldákká. Ennek ellenére a kezdeti eredmények miatt nem kell szégyenkeznünk. Ha azonban újra kezdhetném, csakis olyan invesztíciók árán fognék hozzá, amelyekben a legkorszerűbb tartási és nevelési viszonyokat megfelelő adottságokat tudnánk biztosítani. Vagyis korszerű épületeket és gépi berendezéseket vinnék a termelésbe.

Az első év forgalmát ezer darabra tervezték. A számirészből áll, vagyis egy-egy hizlalási, illetve a továbbtenyésztésre kerülő állatok értékesítésére szánt idő fél év.

Engem elsősorban az érdekelt, hogy a hizlalás, illetve a tenyésztőmunka a gyakorlatban hogyan folyik.

Amint már említettem, a tenyész-,. illetve hizlalási ciklus fél év. A tenyésztésbe vett borjakat a szövetkezet kooperációs szerződés alapján tíz szövetkezetből vásárolja fel. A borjúk 10 napos korban kerülnek a somodi szövetkezetbe. Az évi ezer borjúból 300 darab kerül közvetlen hizlaldába. A megmaradt 700 darab tovább osztódik, mégpedig a következőképpen: egy részük három hónap múlva a hizlaldába kerül; azok az egyedek, amelyek ellenőrzött, nagy teljesítményű szülőktől származnak, továbbtenyésztésre kerülnek, s vagy a szövetkezetben maradnak, vagy pedig visszaszármaztatják azon szövetkezetnek tenyésztési célokra, amelyekkel kooperációs szerződést kötöttek.

A borjak takarmányozását ez a három irányú tenyésztési cél határozza meg.

Persze, kezdetben nem volt az olyan egyszerű, mint most, hogy a termelési és szervezési folyamatot visszapergetve elemezzük. Mégpedig azért, mert a takarmányozási technológia terén nem voltak meg a mai tapasztalataik. A felvásárolt borjakat tejporral takarmányozták, természetesen hígított állapotban. A tejpor 2 százalékos zsírtartalmú volt, és 1 mázsa 1600 koronába került. Nem különösen nagy matematikai tudás ebből kiszámítani, hogy napi nyolc literes fogyasztás mellett — egy borjúra számítva — csak a takarmányozás mibe került. így a takarmányozási és a tartási költségeket összegezve — ez napi 19 koronát jelent —- a szövetkezetnek nagyon ráfizetéses lett volna a borjúnevelés és hizlalás.

Ez így nem vált be. S különben is bajok voltak a tejpor ellátással. Más megoldást kellett találniok. S találtak is. A tejcsarnoktól 0,5 százalékos fölözött tejet kezdtek vásárolni. Ennek literjét 0,56 koronáért kapják. Ennek a tejnek a zsírtartalma ugyan nem felel meg a követelményeknek, azonban ezt pótolni. lehet, s a somodi szövetkezetben pótolják is, mégpedig Mix-tuk-kal (fagygyúkészítmény), s így másfél százalékkal emelkedik a takarmányozásra szánt tej zsírtartalma. Ezzel — mert a fölözött tej fehérjetartalma a fölözéssel nem változik meg — ugyanolyan értékű takarmányt nyernek, mint a korábbi tejpor-készítményből. így azonban minden liter tejen 0,90 koronát takarítanak meg. Ez már kifizetődő, mivel 1 kg borjúhús előállítása 12 koronába kerül.

Az évente hizlalásra szánt 300 borjú takarmányozása azonban eltér az imént felvázoltaktól. Ezek ugyanis 90 nap alatt darabonként 150 kiló Olaszországból és Franciaországból vásárolt tejport fogyasztanak. A tejport egy francia automatagép hígítja és: adagolja az állatoknak. Ez a tápanyag 20 százalékos zsírtartalmú, és a hizlalásra szánt borjak 90 nap alatt 100—110 kilogrammra híztak fel. Ezeket az állatokat a szövetkezet egyenesen exportra készíti elő.

A borjúhizlalásnak és nevelésnek ez a módja nem valami könnyű. Sok kitartást, szorgalmat és hozzáértést igényel. S természetesen kiváló szervezést. "Különben nem volna gazdaságos. A somodi szövetkezet tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy érdemes vele foglalkozni. (gs)

»л

г

H

я

0

H

fc

0

fa

0

fa

s

A Nagysallói (Tekovské Lužany) Egységes Földművesszövetkezet a lévai (Device) járás legjobb közös gazdaságai közé tartozik. Évről-évre jobb eredményekkel dicsekedhetnek, és így biztosan fejlődik a szövetkezet. A jövőbe is bátran néznek, mert olyan távlati tervet dolgoztak ki, amely elősegíti a termelés további gyorsütemű fejlesztését.

Az utóbbi években a növénytermesztésen kívül az állattenyésztésben is bíztató a fejlődés. De arról már a legilletékesebbel. Kanta Pavel mérnök zootechnikussal való beszélgetés alapján számolunk be.

A szövetkezet állattenyésztésének értékelését a szarvasmarhatenyésztésso', pontosabban a tehenekkel kezdjük. Jelenleg 400 darab tehenet tartanak. Valószínűleg az ezévi tejhozam eléri a 3000 litert. Tavaly 2810 liter volt a tejhozam tehenenként.

A tehenek takarmányozása a nyári időszakban legeltetéssel, télen pedig félszintétikus takarmányozási módszerrel történik. Egy ilyen takarmányadag összetétele a következő: másfél kg melasz, 2,5 kg .abrak, 15 kg répafej, 30 dkg szintétikus keverék (32 %-os karbamid) és tetszés szerinti szilázsfogyasztás. A négy korszerű szenázstorony üzembehelyezésével az eddigi részbeni takarmányhiány megoldódik. Ezáltal az említett takarmányadagban a szintétikus -kiegészítés helyett 8 kg szenázs szerepel majd. Remélhetőleg ez minden bizonnyal hozzájárul majd a tejtermelés további fokozásához. Az idei 950 ezer liter tejeladási terv mintegy 50—100 ezer literrel való túlteljesítése várható. A tehénállományról még azt is kell mondani, hogy novembertől bevezették a hasznossági ellenőrzést.

A tehenészet továbbfejlesztésével számolnak az ötödik ötéves terv időszakában. A jelenlegi állományt 100 darabbal növelik, továbbá egy 240 db befogadóképességű, korszerű tehénistálló építését veszik tervbe.

A borjúnevelésben elért kiváló eredményekről csak az elismerés hangján szólhatunk. Egyébként Mix tejjel — amit saját maguk készítenek — további 30 szövetkezet részére is végzik a borjak etetését. A Mix tej lényegében fölözött tej, marhafaggyú, vitaminok és minerálie anyagok keveréke. Alkalmazásának módja a következő: 3 liter Mix tej, 5 liter fölözött tejjel elkeverve (ekkor 3,94 %-os zsírtartalmú tejet kapunk), vagy 1 liter Mix tej 6 liter fölözött tejjel elkeverve (2,62 °/o zsírtartalom). A fent említett keverés után kapott tejet 14 napos kortól fogyasztatjuk, fokozatos átmenettel a teljes értékű tejről a Mix fej etetésére. A keverésnél a Mix tej előkészítésénél ajánlatos a fölözött tejet 50 C fokra fölmelegíteni. Ennek a készítménynek az etetésével nagyon jó eredményeket értek el, hiszen az év elejétől 95 dkg-os súlygyarapodással dicsekedhetnek.

A szarvasmarha-hizlalásban szintétikus takarmányozással 83 dkg-os napi súlygyarapodást érnek el. Igaz, ez nem valami dicsekvésre méltó, említette' meg a beszélgetés folyamán a zootechniikus, de szintétikus takarmányozás nélkül nem tudnák a nagy szarvasmarha-állományt kellően ellátni, illetve elegendő húst termelni. Az idei tervben 2500 mázsa vágómarha értékesítése szerepel, de ezt előreláthatólag 50—100 q-val túlteljesítik. A kevésbé értékes takarmányhulladékok, melléktermékek felhasználása értékesítése következtében a szintétikus takarmányozás ez esetben gazdaságos. Egyébként 500 darabnál alkalmazzák ezt a takarmányozási módszert.

A sertéstenyésztésben főleg a malacnevelésre szakosították a ters. melést. összesen 250 anyaserté^ (ebből 50 db ellenőrzés alatt) tar»' tanak, és évente több mint 400Ö db malacot nevelnek fel.

A nagysallói szövetkezet részvényese a hat szövetkezet kooperá* ciójá alapján létesített lekéri (Ca» jakovo) 3000 férőhelyes nagyid» laldának, ahol évente 10 ezer mé» zsa sertéshúst termelnek. Természetesen ehhez nekik is hozzá keli járulniuk az alapanyag, a süldők bebiztosításával. Erre a célra évente 2000 db süldővel számolnak. Ezenkívül a szövetkezetben 1100 mázsa sertéshúst akarnak előállítani. Az idén előTeláthatólag 1200 mázsát értékesítenek és 0,54 kg-oa súlygyarapodást érnek el.

Az állattenyésztés értékelésének teljessége végett néhány mondatban a baromfi és a juhtenyésztést is meg kell említeni. Az utóbbinál 170 db-ból álló törzstenyészettel rendelkeznek, és számos tenyészkost nevelnek fel. Közülük az egyik például bronzérmet nyert Prerovban az országos tenyészállat kiállításon és vásáron. Az idén darabonként 5,4 kg-os átlagos gyapjúhozamot értek. el.

A baromfitenyésztésről röviden csak annyit, hogy a meglevő öreg épületek kihasználása céljából kb. 4000 db tojót tartanak és 15 ezer broiler csirkét neveitek fel.

Az ötödik ötéves terv Időszakában a termelés további növekedésével számolnak. A szarvasmarhatenyésztésben például 100 darabbal gyarapodik a tehenek száma és 3200 liter tejhasznosságot akarnak elérni. Számolnak egy 1000 férőhelyes sertéshizlalda felépítésével is. Az összes húsfélék eladása az 1969-es évben elért 3248 mázsáról 1975-ben 4560 mázsára emelkedik. Az állattenyésztési termelés az idei évhez viszonyítva az ötéves terv végéig mintegy 3 millió koronával növekedik majd.

Az -említettek alapján megállapíthatjuk, hogy az eddigi eredményekből kiindulva, megfontolt tervvel bátran nézhetnek a jövőbe a nagysallói szövetkezetesek.

Kajtor Pál

Újabb adatok a szarvasmarhák ásványi anyagforgalmának zavaraihoz

Minden állatfajban, így a kérődzőkben is, az ásványi anyagok, — elsősorban a Ca és a P — anyagforgalom fontos szerepet játszik az állatállományok termelő- (produkáló) és a szaporodó- (reprodukáló) képességének fenntartásában. A Ca és a P szükségletről, anyagforgalmáról és annak zavarairól az álláspontok a világirodalomban nem egységesek. Közismert, hogy ez nem csupán állategészségügyi probléma, hanem elsősorban takarmányozási kérdés és így nemcsak az állatorvosokat, hanem az állattenyésztőket is egyaránt érinti. Megfelelő takarmányozással a Ca és a P anyagforgalom zavarai elkerülhetők, esetenként gyógyíthatók. Az állat életében előforduló minden fiziológiai változást (növekedés, fejlődés, elles, laktáció stb.) hűen követő, jól beállított takarmányozás az anyagforgalmi betegségek megelőzésének alapfeltétele, s csak az állattenyésztő és az állatorvos jó együttműködésével oldható meg.

Több mint 80 éve vált ismeretessé, hogy a Ca és a P a szervezetben létfontosságú elem. Azóta nagyon sok kutató foglalkozott ezzel a problémával.

A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a takarmányok ásványanyagtartalma nem minden esetben gyakorol befolyást a vérsavó szervetlen anyagainak koncentrációjára. Kétségtelen azonban, hogy a hoszszú ideig fennálló, erősen hiányos ásványi anyag-ellátás megváltoztatja a vér Ca és P szintjét. Egyedül a vérsavó Ca és P koncentrációjának az egész állományára vonatkoztatott átlagos adataiból nem lehet biztosan meghatározni az állomány megfelelő, vagy nem megfelelő ásványi anyag-ellátottságát. A vérszérum Ca és anorganikus P szintje széles határértékek között ingadozhat. Befolyásolja az állat fiziológiás állapota (vemhesség, ellés, méhinvolúció, laktáció, életkor stb.). Egyébként általában csak szélsőséges takarmányozás, ezen belül a Ca és P ellátásának a normálistól erősen eltérő viszonyai között változhat meg úgy, hogy azt kétségtelenül káros állapotnak minősíthetjük. Bármennyire is figyelembe vesszük a szarvasmarhák termelési és szaporodási szakaszosságát, egyedül a szérum Ca és anorganikus P szintjének értékeiből az ásványianyag ellátásra vonatkozóan pontos választ nem kaphatunk. Az ilyen fajta vizsgálatok jól kiegészítik ugyan a klinikai vizsgálatok és a takarmányelemzések adatait, de egyedül és önmagukban nem, vagy csak ritkán perdöntőek, főként olyan esetekben, amikor az ásványianyag ellátás nem megfelelő. A gyakorlatban ugyanis előfordulhat, hogy helyenként a szérum ásványi anyagainak abszolút adatait túlértékelték és olyan következtetéseket vontak le belőle a takarmányok összetétele és az ásványianyag ellátás tekintetében, amelyek nem hozták meg a kívánt eredményt.

Az utóbbi években több kutató a Ca és a P anyagcsere-zavarok megállapításában a takarmányelemzéseken és a vérsavók klinikai laboratóriumi vizsgálatán kívül egyéb eljárásokat is ajánlott. így a szérum alkalikus foszfatáz-akti vitásának meghatározását, a csontbiopsziás vizsgálatokat és a csont kémiai, szövettani és bioptikai elemzését. Egyesek a szőrzet makro- és mikroelemtartalmának meghatározását használják fel a helyes ásványianyag ellátás megítélésére. A lefolytatott eljárások diagnosztikai biztonsága összességében, vagy több eljárás összegezésével, 80— 90 százalékosnak vehető. A felsorolt eljárások azonban nem egyforma diagnosztikai értékűek és a nagyüzemi gyakorlatban sem mindegyik alkalmazható.

Dr. HÁMORI DEZSŐ,

tudományos főmunkatárs, az állatonvostudoraányok doktora

Céltudatos tenyészmunkával igyekeznek növelni a szarvasmarhatenyésztés gazdaságosságát a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás mezőgazdasági szakemberei. Munkájuk eredményesnek könyvelhető el, hiszen az ország legintenzívebb mezőgazdasági termelésű járásai közé tartoznak. Szép eredményeket érnek el a tejtermelésben is. Több nagyhozamú fejőstehenük van, melyek közül most a felsőpatonyi (Horná Potôň) szövetkezet fejősét mutatjuk be, mely a VI. laktációban — 3,9 %-os tejzsírtartalom mellett — 5073 liter tejet és 198 kg tejzsírt termelt. -bor-