Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-05 / 49. szám
4-SZABAD FÖLDMŰVÉ0 19T0. december 5. Öntözéses kukoricatermesztés Gond *os a....... giai eljárások helyességét Is. Miegálla. pították például, hogy míg 1965-ben 200 kilogramm, 1968-ban pedig 220 kg tiszta tápanyagot adagoltak járási méretben a búza vetésterületének minden hektárjára, addig 1970-ben már 290 kilogrammot használtak fel ezen a szakaszon. Az egyes — megfigyelés Щ т Ш я •• Ä mezőgazdasági gyakorlat és a kísérleti tapasztalatok egyaránt igazolják, hogy nem minden növényféleség reagál egyformán a talajnedvesség változásaira. Ezért ésszerűen kell megválasztanunk azokat a növényeket, amelyeknek termesztésével az öntözéses gazdálkodás mellett szeretnénk foglalkozni. A magratermesztett kukorica egyike azoknak a növénykultúráknak, melyek nagy éffektivitást tanúsítanak az öntözéses gazdálkodás esetén. Mezőgazdasági üzemeink tapasztalatai alapján kimondhatjuk, hogy az ilyen feltételek mellett termesztett kukorica 30—35 mázsával több termést ad egy hektárról, viszont az egy mázsa termésre eső ráfordítás értéke 30—40 koronával kevesebb, mint az öntözetlen területeknél. A Szomotori Magtermesztő Állami Gazdaság (SŠM Somotor, okr, Trebi- Sov) 3118 hektár mezőgazdasági földterületéből 1900 hektáron építették ki ezldáig az öntöző hálózatot, s ezen a területen főleg kukorica és cukorrépa, kisebb mértékben takarmányféleségek és gabonafélék termesztésével foglalkoznak. A hazai kukorica, fajták mellett több jugoszláv fajtát is termesztettek a műit évben, melyek közül legjobban a ZP-370 vált be. Előveteménye őszi búza volt, melynek betakarítása után elvégezték a tarló, hántást. A középmélyszántás előtt 350 mázsa Istállótrágyát, valamint a foszfor- és káliumtartalmú műtrágyák összedagjénak kétharmadát szórták el egy hektáron. A középmélyszántás — 22 cm — elvégzése után ősszel mélyszántást — 30—32 cm — végeztek. A tavaszi száradás után simítóztak és boronáltak, amivel biztosították a párolgási felület csökkenését és a talajfelület elegyengetését, ami nagyon fontos az öntözővíz egyenletes eloszlása szempontjából. Ezután elszórták a foszfor és kálitartalmú trágyák felmaradó részét, valamint a nitrogéntrágya felét, majd kultivátormi bedolgozták a talajba. Továbbá 15 nappal a vetés előtt 3 kg Zeazlnt adagoltak А Т1ВИТШ1НШ A növénytermesztés intenzitásának fokozásában és a termelés gazdaságosabbá tételében fontos szerep jut a műtrágyaféléknek is, hiszen észszerű kihasználásuk lehetővé teszi a talaj termőképességének növelését, s ezáltal a jobb terméshozamok elérését is. Éppen ezért minden ésszerűen gazdálkodó mezőgazdasági üzemben igyekeznek kihasználni a gondos műtrágyázás, a tápanyagpótlás nyújtottaelőnyöket. A lévai (Levice) járásban már az 1964-es évben járási méretű előadást rendezett a mezőgazdasági termelési igazgatóság, melynek keretén belül a mezőgazdasági üzemek agronómusai megismerkedtek az optimális trágyaadagok összeállításának hogyanjával, a szükséges agrotechnikai és trágyázásl munkák lényegével, szervezési módjával, valamint az egyes termesztésben levő növényfajták igényeivel, Az itt szerzett tapasztalatokat aztán sokan átültették a gyakorlatba, és ez az eredményekben is megmutatkozott. Azóta minden évben rendeznek Ilyen összejövetelt, hogy ezzel is elősegítsék a műtrágyák gazdaságos kihasználását. A járás 105 mezőgazdasági üzeme összesen 114 ezer 499 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik, egy hektárra. A vetést május első felében végezték el, amikor a talaj hőmérséklete elérte a 9—10 C fokot. A vetés 70 cm sortávolságra történt, és egy hektárra 35 kg vetőmagot szórtak el. Még mielőtt a kikelt kukorica elérte volna a 10 cm magasságot, a sorokhoz mérten keresztirányú boronálást végeztek, ritkítás céljából. Ezután kézi ritkítást végeztek kb. 20 cm tőtávolságra, hogy az egy hektáron található egyedek számát 70 ezerre redukálják. Ezután a sarabolással egyidőben a talajba juttatták a nitrogéntrágya másik felét. Ezenkívül még kétszer saraboltak, amíg nem állt fenn. a veszély, hogy kárt tesznek a növényzetben. A különböző időszakokban végzett műtrágyázás folyamán összesen 120 kg nitrogén, 80 kg P2O5 és 150 kg K2O tápanyagot juttattak egy hektárra. A kukorica a normális fejlődéshez kb. 370—500 milliméter csapadékot igényel a vegetációs Időszakban. Minden növénynek vannak kritikus időszakai, melyekben fokozott igényeket támasztanak a nedvességgel szemben. Ha ezen időszakokban a növényeik csapadékhiányban szenvednek, akkor kisebb hozamot nyújtanak. A kukoricánál a szárnövekedéskor kezdődik és a tejes érés után fejeződik be ez az időszak, vagyis hozzávetőlegesen július közepétől augusztus közepéig, esetleg végéig tart. Többnyire ezek az év legcsapadékszegényebb, legmelegebb hőnapjai, s ekkor a legintenzívebb a talaj és a nôvénýzet vízkészletének párolgása is. Az 1969-es évben a kritikus időszakban — július— augusztus — lehullott csapadékmenynyiség (134,2 mm) elégségesnek mondható, de a csapadék egyenlőtlenül oszlott meg a hónapok folyamán. A kritikus időszak 47 napja alatt csupán 25,7 milliméter csapadék hullott, viszont a napi hőmérséklet sok esetben az évi maximumot is elérte, s a napi párolgás 5—7 mm volt. Ebben az esetben jó segítséget nyújtott az öntözőberendezés, amit az is bizonyít, hogy az öntözött területen 54,7 mázsa hektárhozamot értek el, míg az öntözetlen területen csupán 30 mázza, ,kö. rüli hozamot takarítottak be egy liektárről. Ez az eredmény nem kíván bővebb magyarázatot, hisz így is az öntözéses gazdálkodás helyességét bizonyltja, de talán annyit még meg kell jegyeznünk, hogy hasonló eredmények érhetők el az öntözéses gazdálkodás segítségével egyéb növényféleségeknél is Ing. František Kisty amiből hozzávetőlegesen 94 ezer hektár a szántóterület. Két évvel ezelőtt, 1968-ban végezték el a részletes talaj, vizsgálatot, melynek fő célja a talaj tápanyagtartalmának megállapítása volt, valamint az, hogy kiértékeljék az eddigi tápanyagpótlás hatékonyságát és gazdaságosságát, s ennek alapján kidolgozzák a következő évek trágyázási tervét az egyes növények igényességének figyelembevételével. Az 1971-es évben a kidolgozott trágyázást terv alapján történik majd a műtrágyaadagok megállapítása és elszórása. Az 1965—70-es időszakban (ahogy azt a táblázat Is mutatja) lényegesen megnövekedett az egy hektár mezőgazdasági földre adagolt tiszta tápanyagok mennyisége. alatt álló — növényeknél elért terméshozamok arról tanúskodnak, hogy a műtrégyaadagok növelése lényegesen befolyásolta a termelés eredményességének alakulását. A táblázat alapján könnyen kiszámítható, hogy a járás területén a kimutatott Időszakban a búzánál pl.' 5, az árpánál 7,2, a szemes kukoricánál pedig megközelítőleg 13—15 mázsával növekedtek az átlagos helktárhozamok. Az elért eredmények azonban, arra is rámutatnak, hogy még nem használják ki minden mezőgazdasági üzemben az adott lehetőségeket. A kimutatások alapján — amit minden szövetkezet és állami gazdaság pontosan vezet — megállapítható, hogy a tápanyagpőtlás intenzitása az állami gazdaságoknál a legkisebb. Természetesen a szövetkezetek között is akad néhány olyan gazdaság, mely jóval elmarad a járási átlagtól, s bizony lesz mit csinálniuk, ha nem akarják továbbra is a sereghajtók szerepét betölteni. Az üzemek többségében azonban megértették a célszerű tápanyaggazdálkodás előnyeit s igyekeznek minél nagyobb mértékben к ihász, nálni. növénytermesztési H I f? #1 JD Az őszi takarmányrepce termesztéséről A Piešťany-i Növénytermesztési Ku ta tóin téze t igazgatója — Ing. Jura Uhliar — több éven keresztül ki sérletezett a takarmányrepce őszi tér mesztésével. Az általa végzett kísér letek négyéves tapasztalatai arra en gednek következtetni, hogy sikerült kinemesíteni egy újabb, bőtermő takarmánynövényt. Az őszi takarmányrepce előnye, hogy őszi és tavaszi vetés esetén is egyaránt termeszthető föterményként, és utönövényként. A jó terméshozam érdekében azonban gondoskodnunk kell a talaj tápanyagtartalmának növeléséről. Uhliar mérnök tapasztalatai azt mu. tátják, hogy a kukorica vagy zöld takarmánynapraforgó után vetett őszi takarmányrepce megköveteli, hogy a talajelőkészítés idején 30 kg N, 40 kg Рг05 és 60 kg K2O tápanyagot juttassunk a vetésterület minden hektárjára. A kétsoros vetés 12,5X37,5 cm sortávolságra történik, s egy hektárra 12 kg csiraképes magot szórunk el. A vegetáció idején — amikor a növénynek már 4—5 levele van — további 100—120 kg N tápanyagot juttatunk a talajba hektáronként, mivel a hozamok alakulására nagy befolyással van a talaj nitrogéntartalma. A hektárhozamok nagysága függ a vegetáció idején lehullott csapadékmennyiségtől is. A kísérletek bizonyítják, hogy két hónappal a vetés után 250—350 mázsa, tápanyagokban gazdag zöldtakarmányt is betakaríthatunk az őszi repcéből hektáronként. A nyár utolján vetett őszi repce jól tűri a 6—7 C fok hőmérsékletet is, jő termést hoz és egész karácsonyig lehet frissen kaszált zöldtakarmányként etetni. A borovcei gazdaság augusztus közepén vetett őszi takarmányrepcéje szeptember végén 214 mázsa, október közepén pedig 270 mázsa zöldtakarmányt adott egy hektárról. Itt szükséges megemlíteni, hogy ezen a területen előzőleg őszi takarmányozást, majd zöld takarmánynapraforgót termesztettek, melyeknél 280, illetve 500 mázsa zöldanyagot takarítottak be egy hektárról. Ebből is láthatjuk, hogy egy területen évente többfajta takarmányt is termeszthetünk egymás után és nem kell tartanunk az esetleges hozamcsökkenéstől. B.: Dušek Az 1970-es évben — 1965-höz viszonyítva — már 90 kilogrammal több tiszta tápanyagot juttattak a járás mezőgazdasági üzemei egy hektár mezőgazdasági földterületre. Az említett .Bukoven Pál mérnök, a mezőgazdasági termelési igazgatóság főagronőmusa lényegében elégedett a jelenlegi eredményekkel. A továbbiakban szeretné elérni, hogy azokban a gazdaságokban is áttérjenek ésszerű trágyázásra, а-hol jelenleg esalk kevés figyelmet szentelnek ennek a fontos munkafolyamatnak. Igaz, hogy a lényegesen gyengébb alapokon nyugvó mezőgazdasági üzemekben nem merik vállalni á műtrágyák raktározásával járó kockázatot, mivel nincsenek megfelelő tároló helyiségeik, a csomagolás pedig nem garantálja — a jelenlegi minőség mellett —, hogy a kedvezőtlen viszonyok között tárolt műtrágyák a raktározás ideje alatt nem veszítenek értékükből, vagy esetleg nem válnak teljesen használhatatlanidőszakban azonban nemcsak az ada- na- Remélhető, hogy ezen. a szakaszon Műtrágya 1965 1968 1970 NPK — tiszta tápanyagban kg/ha mezőgazd. föld. 126,— 168,— 216,— Az átlaghozamok alakulása q/ha-ban kimutatva Növény 1965 1968 1970 Búza 29 35,5 34 Árpa 24,2 31,6 31,4 Kukorica 27,7 35,8 (kb.) 40—42 Cukorrépa 400 439 (kb.) 420-430 Többéves takarmányok 38 42 49 Silókukorica 233 210 320 gok növelését szorgalmazták, hanem figyelemmel kísérték némely növény tápanyagellátásának intenzitását, valamint az agrotechnikai és technolóis hamarosan megoldódnak a problémák és lehetőség nyílik a műtrágyák még nagyobb méretű kihasználására. Kádek Gábor AZ ŐSZI MÉLYSZÁNTÁS MARGÓJÁRA „Hiszen én is mélyszántás után vetettem, mint a szomszédom, a talaj sem rosszabb, mégis gyengébb termésem volt“ — hallottam több alkalommal a növénytermesztőktől, s mindannyiszor megmagyaráztam nekik, miből is adódik ez a lényeges termés-különbség. Az egész dolog egy analízis kérdése, mely azzal kezdődik, hogy milyen elővetemény után és mikor végezték el az őszi mélyszántást, továbbá, hogy mikor hullott le a kiadós őszi csapadék — szántás előtt, vagy után. Nagy különbség mutatkozik ugyanis az esőzések előtt és az esőzések után felszántott területek víztartalma között. Már magából az őszi mélyszántás feladatának lényegéből fakad, hogy értéke attól függ, mennyi csapadékot tud tárolni a tenyészidőn kívül. Termés ze tesn távol áll tőlünk alábecsülni a téli csapadék jelentőségét, de ez csak kiegészítője az őszi csapadék mennyiségének (kb. 10 %-a az egészévi csapadékmennyiségnek). A téli csapadék csak részben jut a talajba, mivel, annak felső rétege befagy, a hajszálcsövek vízzel vagy jégkristályokkal telítettek, s így a hőolvadás után keletkező víz részben elfolyik a talaj felszínéről, részben pedig elpárolog, de minden esetben elveszik a növényzet számára. Az őszi szántás minőségi értékének megállapításánál — víztároló hivatásának megfelelően — ebből a szemszögből kell kiindulnunk.' Figyelembe kell vennünk — a meteorológiai jelentések alapján — az őszi és téli csapadékviszonyokat, s így tisztán kell látnunk, hogy milyen vízkészlettel rendelkezünk majd a talajban az elkövetkező tenyészidő folyamán. A vetésforgóban termesztett növények sorrendi változtatására e szempontból alig van lehetőségünk, viszont módunkban áll a rendelkezésünkre álló vízkészlet takarékos kihasználása és megőrzése. A szerényebb vízkészlettel induló — későn szántó — gazdák már a tavaszi talajelőkészítésnél a minél gyorsabb simítózást és fogasolást vegyék tervbe, s a kapások termesztése esetén azok vetéséig a talajt többszöri fogasolással tartsák gyommentesen és a talajfelületi hajszálcsövesség megszüntetésével minél tökéletesebben akadályozzák meg a víz elpárolgását« Különös gondot fordítsanak a tenyészidő alatti vízvédelemre, főleg a sor. közti növényápolás révén, s még akkor is járassák a sarabolókat (sekély sárabolás), ha a föld gyommentes, tiszta. Komoly feladatot jelent á tavaszi és nyárelejiéi zivataros csapóesők talajtömörítő káros hatásának azonnali eliminálása, mert ilyenkor csak kevés csapadék jut a talajba és az eső súlykolő hatása a felületi réteg gyors vízvesztesége folytán könnyen kéregképződéshez vezet. Ez viszont nemcsak a kultúrnövény gyökérzőnájának levegővel való ellátását veszélyezteti, de a már ezidőben nagyon elterjedt talajmikroorganizmusok pusztulását is eredményezheti. Ennek oka az, hogy a széndioxid (CO2) felhalmozódik a gyökérzónában, s ez már 1 % mellett is toxikus hatású. Egyedüli védekezés a talajkéreg azonnali feltörése, a levegőcsere felújítása. Az őszi mélyszántás víztároló hatása továbbá természetes függvénye a talaj jellegének. Ott, ahol a talajvízzáróréteg az alsóbb horizontban hiányzik, nincs sok remény a talajvíz tartalékolására, mert az akadály nélkül áthalad a talajon és olyan mélyen helyezkedik el, ahonnan vissza sohasem kerül, s á növények vízkereső gyökerei pedig nem'érik el. Itt a szerves anyagoknak az altalajba történő réteges leszántásával lehet némileg javítani a helyzeten, de végeredményben a termés nem a mélyszántás víztároló hatásának, hanem a mindenkor uralkodó időjárás kegyének függvénye lesz. Gyakoribb az az eset, amikor az altalaj bizonyos rétegében vízzáró, agyagréteg helyezkedik el, mely megakadályozza a talajvíz mél у beható Sását és így regulátorává válik a talajvíz elhelyezkedésének. Ezt a körülményt szintén bele kell vonnunk a fentiekben ismertetett analízisbe, mivel őszi szántásunk eredményességének tudatosítása nem nélkülözheti talajaink réteg! viszonyainak ismeretét, s ezért minden parcellát igyekezzünk talajszondák útján megismerni. Abban az esetben, ha talajaink vízzáró réteggel történő ellátása biztosítva van, rajtunk múlik, hogy az őszi mélyszántás agrotechnikai idejének helyes megállapításával munkálatainkat úgy végezzük, hogy a szántást minél előbb, de legkésőbb a kiadós őszi esőzések előtt elvégezzük. Milyen mélyen végezzük el az .őszi mélyszántást? Sok helyen ok nélkül törekednek a talaj minél mélyebben történő megszántására, s közben elfelejtik, hogy a szántás mélységét a talaj összetételének, a művelési réteg mélységének és a termelendő növény gyökérrendszerének minősége alapján kell meghatározni. A minél mélyebb szántás kívánalma sok esetben nincs arányban a tényleges adottsággal, a fokozott tápanyagpótlás lehetőségeivel és a műveleti réteg kultúrállapotának fenntartása nélkül a talaj egy degeneráciős folyamaton megy keresztül, s a biológiai életében megzavart réteg a termelésben depressziót idéz elő. A mélyebb műveleti réteg víz és tápanyagfelhalmoző hatása annak biológiai aktivitását is megkívánja, mert enélkül az aerob és anaerob folyamatok szükségszerű irányítása el sem képzelhető. Ott, ahol nincs meg a természeti adottság a nagyobb mennyiségű víz tárolására és a tápanyag kihasználására, nem kell erőltetni a túlzott mélyszántást. Természetesen más elbírálás alá esik az altalajporhanyítással egybekötött őszi mélyszántás, mert ott nem kerül sor az alsóbb rétegek helycseréjére és biológiai életének megzavarására, degenerációjára. Minden olyan esetben, amikor a talajvíz és tápanyagtároló szerepének jelentősége előtérbe helyezendő — de a talaj természeti adottságai ezt nem biztosítják — ajánlatos a kétrétegű, vagyis a mélyszántással egybekötött talajporhanyítás elvégzése. Hogy a termelendő növény gyökérrendszerének milyensége és mélybehatoló képessége milyen szerepet játszik az őszi szántás mélységének meghatározásánál, azt bizonyítja az a tény is, hogy a túl mélyen végzett szántás nem hogy csak nem előnyös, de ökonómiai szempontból is feleslegesen drágítja a termelést, s emellett káros is, mivel az egyébként mellőzhető kiegészítő agrotechnikai műveletek beiktatását is megköveteli. Az elmúlt évek tavaszán láttam egy tavaszi árpa-vetést, mely alá ősszel túl mélyen szántották meg a talajt. Az árpa sárgulni kezdett, igen lassan fejlődött és szárcsúcsai kezdtek elszáradni. Csakis a hengerezés után szűnt meg ez az állapot, amit elsősorban annak tudtam be, hogy a hosszantartó tavaszi éjjeli fagyok által túllazított talajban az árpa gyökerei nem tudtak jól megkapaszkodni, s így a'gyökérzet nem tudta érvényesíteni a tápanyag- és vízfelvevő képességét. Az itt alkalmazott hengerezés sekélyebb szántás esetén feleslegessé vált volna, s annak úgy költsége, mint szerkezetrontó hatása elkerülhető lett volna. A jó és átgondolt őszi szántás elvégzésénél a felsorolt elveket sohasem szabad figyelmen kívül hagyni. Prof. Dr. Dr. h. e. Ing. Frideczky Ákos
