Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-05 / 49. szám

Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Bratislava, 1970. december 5. Ara 1,— Kčs XXI. évfolyam, 49. szám. Szak melléklet KERTÉSZET-MÉHÉSZET — A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója Az SZNT mezőgazdasági bizottsága az ötéves tervről A Szlovák Nemzeti Tanács mező­gazdasági és élelmezésügyi bizottsága dr. Tibor Bohdanovskynak, a mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettesének részvételével több időszerű problémáról tárgyalt. Napirenden szerepelt az SZNT tör­vényjavaslata a fajtanemesítésről, de a résztvevők legtöbbet foglalkoztak az 1971-es terv előkészítésével, illet­ve a termelési tervek teljesítésének biztosításával. Ugyanis az 1971-es terv teljesítése lényegesen befolyá­solja az ötéves tervben kitűzött mu­tatók megvalósítását. Szó esett az idei tervteljesítésről is. A becslések szerint az év végéig mintegy 3,6 százalékkal több lesz a húseladás a feltételezettnél. Azonban az áruválaszték nem kielégítő. A me­zőgazdasági üzemek például . sokkal több naposcsibét hoztak be külföldről a tervezettnél és ezért 7000 tonnával több baromfihúst kellett felvásárolni, ami iránt nem mindig volt megfelelő kereslet. Viszont a másik oldalon a terven felül előállított baromfihúsra fordított szemestakarmányt például sertéshizlalásra fordíthattuk volna. Komoly gondot okoz az is, hogy az említett húsmennyiség előállításához mintegy 182 ezer tonna szemestakar­mány kellene, és ezt valahol elő kel­lene teremteni. Állítólag egyes mező­­gazdasági üzemek indokolatlan nagy mennyiségű szemestakarmányt tárol­nak, de csak kedvezőbb árpolitika mellett adnák el feleslegüket. De vannak olyan üzemek is, mint a Gab­­őíkovói Állami Gazdaság, amely szí­vesen adna el kukoricát, mert lénye­ges fölöslegük van. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium olyan javaslatot készít elő, ami szerint a mezőgazdasági üzemek, egy mázsa kukoricáért 120 kg takarmánykeve­réket kapnának, viszontszolgáltatás címen. Az ötéves terv első évében a me­zőgazdasági termelés a tervek sze­rint 3,2 százalékkal emelkedik. A részletes terv szerint a tehénállo­mány száma mintegy 0,8 százalékkal emelkedne, a takarmánykeverék meny­­nyisége 5,5 százalékkal, a műtrágya­fogyasztás pedig 16,2 százalékkal. A mezőgazdasági üzemek 12,8 száza­lékkal több gépet kapnak, ami szá­mokban kifejezve 3300 traktort, 874 gabonakombájnt és 131 burgonyakom­bájnt jelent. Igen nagy az érdeklődés a szovjet Kirovec traktorok után, de csak nehezen lehet kielégíteni az igényeket. A Szovjetunióban bizonyos utánjárással sikerült terven felül sze­rezni újabb 70 Kirovec traktort, de a mi külkereskedelmi szerveink deviza­­hiányra hivatkozva nem vették át. így tehát hiábavaló volt a fáradozás. Parázs vita kerekedett az ötéves terv mezőgazdasági beruházásai kö­rül. Michal Chudík elvtárs képviselő, a bizottság tagja a Gabőíkovói Állami Gazdaság igazgatója, bírálta a tervet, mert szerinte nem szolgálja eléggé a jövőt. A beruházásra szánt össze­get üzemközi vállalkozások alapján létrehozott nagy termelési központok létesítésére kellene fordítani. A me­zőgazdaságban olyan hús-, tojás- vagy tejtermelő központokat, neveldéket kell építeni, amelyekben már jó lehe­tőség nyílik a dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek megjavítására is, és be lehet vezetni a három műsza­kos munkanapot is. Forradalmi vál­tozásra van szükség a mezőgazdasági építkezések szakaszén. Bohdanovsky elvtárs megnyugtatta a résztvevőket, hogy főleg olyan beruházásokat se­gítenek, amelyek megfelelnek a kö­vetelményeknek, és az ökonómiai serkentők is a korszerű üzemek épí­tésére, az új technológia alkalmazá­sára buzdítanak. A jövő szempontjá­ból néhány példát említett meg. Töb­bek között Kassán 100 millió korona beruházással épül egy óriási sertés­­hizlalda, de hasonlóval számolnak a zvoleni húsgyár mellett, és máshol is. A gabonatermesztésben nem lesz lényeges változás, bár nagyobb meny­­nyiségre számítunk, azonban az utób­bi évek termelési eredményei szerint előtérbe kerül a kukorica. A hektár­hozam különbözet a búza és a kuko­rica között általában 16—20 mázsa, de vannak olyan mezőgazdasági üze­mek is, ahol már 40 mázsa a kuko­rica javára. Ezért a szükséges sze­mes takarmány mennyiséget főleg a kukoricatermesztés fellendítésével akarjuk elérni. A tervek szerint eset­leg olyan mezőgazdasági üzemek is lesznek, ahol magasszíntű gépesítés­sel monokulturális módon termelik majd a kukoricát. A bizottság ülése azt tükrözte visz­­sza, hogy az ötéves terv az integrá­ció szellemében üzemközi, valamint szövetkezeti és államközi vállalkozá­sok, esetleg nemzetközi vállalkozások alakítását szolgálja, hogy a termelés egyre jobban társadalmivá váljon, vagyis a helyi termelés mind jobban olyan egységekbe összpontosuljon, amelyekből több mezőgazdasági üzem, esetleg más vállalat vagy szerv is kiveszi a részét. Mondhatjuk azt is, hogy ily módon lassan sikerül majd a mezőgazdaságot ipari szintre emelni. Balia lózsef A felvételünk, amelyen Kádár János elvtárs, az MSZMP KB és dr. Gus­táv H u s á k elvtirs, a CSKP KB első titkára látható, az MSZMP X. kong­resszusának napjaiban készült. A proletár nemzetköziség jegyében A Magyar Szocialista Munkáspárt X. konfresszusa amellett, hogy mar­xista-leninista hozzáállással elemezte a szocialista társadalom építésének eddigi folyamatát és meghatározta a szocialista építés meggyorsításának alapelveit, nagy figyelmet szentelt a nemzetközi munkásmozgalom sokrétű együttműködésének is. Örvendetes jelenség, hogy nemcsak Kádár lános elvtárs, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, ha­nem a KGST országok testvérpártjai küldöttségének vezetői is a sokrétű együttműködés fejlesztése mellett fog­laltak állást. Kádár elvtárs a központi bizottság kongresszusi beszámolójá­ban hangsúlyozta: „A szocialista or­szágok gazdasági együttműködésének fejlődésével megnőtt annak lehetősé­ge, hogy az együttműködés formáit magasabb színvonalra emeljük, s ez mind politikai, mind gazdasági szem­pontból különleges fontosságú. A szo­cialista országok olyan gazdasági in­tegrációt hozhatnak létTe, amely nagy anyagi előnyöket, a fejlődésben pedig időnyereséget nyújthatnak minden részvevő számára. A Magyar Népköz­társaság teljes mértékben támogatja azt a munkát, amely a KGST-ben je­­jenleg folyik, és arra irányul, hogy minél sokoldalúbban valósuljon meg országaink között az önálló nemzet­­gazdaságokon alapuló szocialista gaz­dasági integráció.“ Az együttműködés fejlesztésének szükségességét hangsúlyozta dr. Gus­táv H u s á к elvtárs is, a CSKP KB első titkára, aki üdvözlő beszédében a következőket mondotta: „Országaink nagymértékben érdekeltek abban, hogy elmélyítsük kölcsönös együttmű­ködésünket, amely a nemzetközi szo­cialista munkamegosztás minőségileg fejlettebb formáinak érvényesítésével, a szocialista társadalom összes elő­nyeinek a kihasználásával sikeresen fejlődik.“ Tehát minden jel arra vall, hogy a jövőben határozottabban me­netelünk az egységes szocialista világ­­gazdaság formálódása felé. A szocialista világgazdaság a gazdasági élet nemzetközi ** jellege elmélyülésének küszöbén áll. A nemzetközi jelleg alapját a gazdasági integráció képezi, tehát lényegében az a törekvés, hogy a nemzeti ökonómiát egyetlen nemzetközi újra. termelési folyamattá fejlesszük. Ezért magától értetődik, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség tanácsának XXIV. ülésszaka után a tagállamok szerződé­seket kötnek a népgazdasági tervek koordinálására, a termelés szakosítására és a kooperáció fejlesztésére, valamint a tudo­mányos-műszaki együttműködés célszerű kibontakoztatására az 1971—1975-ös tervidőszak keretein belül. Jelenleg ugyancsak ökonómiai jellegű intézkedések vannak folyamatban, de a KGST gazdasági életének nemzetközisítésével párhuzamosan politikai és jogi jellegű intézkedéseket is kell hozni. Kíséreljük meg tehát az ismertetett törekvések alapján betekintést nyerni a szocialista társadalom fejlődésének közeli időszakába. A FEJLŐDÉS JELLEMZŐ VONÁSAI Elsősorban is azt látjuk, hogy a KGST európai tagországai mindegyikében a gazdasági fejlődés gyors ütemével számolnak. A nemzeti jövedelem 1970 után átlag 7,5—8 százalékkal emel­kedik. Az ipari termelés 9—10, a mezőgazdasági termelés hoz­závetőlegesen 10, a beruházások terjedelme pedig körülbelül 8—10 százalékkal emelkedik évente. Ennek a fejlődésnek alapját, illetve előfeltételét az egyes nemzetgazdaságok fejlesztési tervének összehangolása, a gaz­dasági kooperáció, vagyis együttműködés, a termelés szakosí­tása, a külkereskedelem fejlődését szolgáló tökéletes árpolitika és a pénzügyek megoldásában való szoros együttműködés ké­pezi. Pénzügyi téren, a kölcsönös előnyök tiszteletben tartása mellett, a rubelhez és annak aranyfedezetéhez viszonyítva, elkészül a nemzetközi tarifa, mint a KGST országok pénznemé­nek reális értékét kifejező pénzügyi kapcsolatok fejlesztésének az alapja. Ez a lépés természetesen a szocialista országok gaz­dasági egységének megszilárdulását, a sokrétű árucserekap­csolatok kibontakozását szolgálja. Az a feladat áll a KGST tagállamai előtt, hogy a nemzeti ökonómiát és a nemzetközi munkamegosztást minél gyorsab­ban fejlesszék, hogy megteremtsék a tagállamok egymástól való kölcsönös gazdasági függőségének, egymást kölcsönös ki­egészítésének előfeltételeit. Csak ilyen törekvések árán érhe­tők el anyagi előnyök, s csak így érhető el a szocialista orszá­gok gazdasági egysége. Szükségesnek tartjuk azonban hang­súlyozni, hogy ez a gazdasági egység egyáltalán nem veszé­lyezteti a tagállamok önállóságát és függetlenségét. Tehát az egyes államok gazdasági határa, amely elválasztja a nemzet, gazdaságok rendszerét, a gazdaságirányítást és a tervezési mechanizmust' egymástól, a szocialista országok fejlett integ­rációja, tehát gazdasági egysége mellett is megmarad. MIÉRT SZÜKSÉGES AZ INTEGRÁCIÓ FEJLESZTÉSE? Mint ismeretes, jelenleg legfőbb problémáink a fűtő- és a nyersanyag-ellátásban mutatkoznak. Vannak, akik ezt a prob­lémát azzal magyarázzák, hogy a szocialista országok nyers­anyagtartalékai kimerültek. A tények azonban arról tanúskod­nak, hogy a KGST országai rendelkeznek annyi tartalékkal; hogy az ipar növekvő szükségleteit maximálisan kielégítsék. A fő hiba abban mutatkozik, hogy a KGST országaiban lema­radt a nyersanyagtermelő iparágak fejlesztése, mégpedig azért, mert az egyes országok nem rendelkeznek a szükséges beruházási eszközökkel. E komoly probléma mielőbbi megoldását segíti elő a Nem­zetközi Beruházási Bank, amit a KGST országok egymillíárd rubel alaptőkével létesítettek. A kölcsönös megállapodások értelmében ez a bank hosszúlejáratú hitelt folyósíthat azoknak A szocialista országok gazdasági integrációja a tagállamoknak, amelyek az összes tagállamok egyetértése mellett, nyersanyag és energiatermelő ipari üzemeket létesíte­nek. Mivel tehát az a mennyiségű nyersanyag és energia, amit a Szovjetunió jelenleg szállít az európai szocialista országok­nak, kevésnek bizonyul, sürgető követelményként jelentkezett a termelőhelyek kapacitásának intenzív fejlesztése, és ezzel egyidőben a nemzetközi szállító kapacitás növelése is. Ezeket a problémákat pedig a szocialista országok csak közösen tud­ják megoldani, vagyis közös beruházásokkal és a távlati fej*' lesztési tervek koordinálása által. Most pedig nézzük meg, mi a helyzet a KGST országok gép­iparában? Ha abból indulunk ki, hogy a világ gépeinek körül­belül egyharmadét mi állítjuk elő, akkor azt mondhatjuk, hogy a helyzet megnyugtató. Ellenben, ha azt is figyelembe vesszük, hogy sok gépet és gépi berendezést a KGST-én belül felesle­gesen több országban is gyártunk, s hogy több géptípus el­évült, tehát korszerűtlenné vált, s hogy a korszerű gépeket gyakran kis szériában gyártjuk, akkor a jelenlegi helyzettel elégedetlenek leszünk. Ugyanis ezek a fogyatékosságok arra kényszerítik a szocialista országokat, hogy a kapitalista orszá­gokból importáljanak drága pénzért korszerű gépeket. Ezért a KGST XXIV. ülésszaka arra ösztönzi a tagállamokat» hogy a nemzetközi kooperáció és szakosítás fejlesztése céljá* bői dolgozzák ki a gépipar távlati fejlesztésének komplex ter­vét. S míg az 1961—1968-as időszakra az volt a jellemző, hogy a termelés gyorsabban fejlődött, mint a gépszükségletet kielé­gítő kölcsönös kereskedelem, addig a jövőben azt tartják szem előtt, hogy a gépszállításnak, illetve a kereskedelemnek gyón­­sabban kell fejlődnie*, mit ahogy fejlődik maga a termelés» Ezt természetesen csak a szoros gazdasági együttműködés, a ter­melés szakosítása és hatékonyságának növelése teszi lehetővé. Hasonló intézkedésekre van szükség természetesen a vegyipari termelés szakaszán is. INTEGRÁCIÓ a TUDOMÁNY TERÜLETÉN A KGST országoknak körülbelül egymillió tudományos dol­gozójuk van. A szocialista országokban természetesen ki van építve a tudományos kutatóintézetek és tervező irodák széles hálózata is. A tapasztalatok azonban arra késztetik a szocia­lista országokat, hogy ezen a téren is fejlesszék az együtt­működést. Ugyanis a tudományos intézetek integrációjának fejlesztése a kiadások, illetve a költségek csökkenését, a tudo­mányos kutatóintézetek munkája hatékonyságának növekedését eredményezi. Bogomolov professzor véleménye szerint az in­tegráló következtében a Szovjetunió 1980-ban 9—11 milliárd rubelt megtakaríthatna, míg a többi szocialista ország az eddigi kiadásainak körülbelül felét. Ugyanakkor legalább annyi tudo­mányos vívmányt létrehozhatnak, mintha dupla befektetések mellett külön-külön dolgoznak. A tudományos-műszaki vonalon kibontakozó integráció azon­ban egységes tudományos-műszaki politikát igényel és meg­követeli a tudományos munka közös tervezését és finanszíro­zását, egy közösen létrehozott alapból. Az első lépéseket a célok érdekében a XXIV. ülésszak megtette. Ennek értelmében a csehszlovák tudományos kutatóintézetek jelenlegi struktú­rájában is lényeges módosításokat kell eszközölni. Meg kell teremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy a szocialista országok tudományos kutatóintézetei között két- vagy többoldalú integ. ráció bontakozzon ki. Hangsúlyozzuk azonban, hogy az integráció kialakulásának és fejlődésének üteme, valamint hatékonyságának növekedése nagyon függ az egyes tagországok gazdaságirányítási rendsze­rétől és a gazdasági reform ésszerű megvalósításától. Az elem­zések arra figyelmeztetnek, hogy a gazdaságirányítás mecha­nizmusában észlelhető különbségek fékezik az ökonómiai kap­csolatok megszilárdulását. A KGST országoknak a tervek össze, hangolása, a nemzetközi munkamegosztás fejlesztése, az integ­rációs folyamat meggyorsítása érdekében kifejtett tevékeny­sége azonban arra utal, hogy a kibontakozást nehezítő prob­lémák- megoldást nyernek. Rp. J. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom