Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-28 / 48. szám
) t 4 « SZABAD FÖLDMŰVES. 1970. november 28. 1 Hozzászólás a szalmatrágyázás kérdéséhez A szeptember 19-én megjelent „Mi legyen a szalmával?“ című cikket nagy érdeklődéssel olvastam. Tavaly szeptember 8-án A. Sz. Szenjavszkij írásából ugyancsak a Szabad Földműves hasábjain olvashattuk a már mindenki előtt ismert tényt, hogy a szalmának trágyaként való hasznosítása nemcsak gazdaságos, hanem szükséges agrotechnikai intézkedés. Hozzászólásom célja a fentemlített cikkek kiegészítésével rámutatni a problémával kapcsolatos, nálunk is jól bevált szalmatrágyázási kísérletek eredményeire. A nyers szalmatrágyázás előnyeit már 1950- ben a Záhorie területén végzett kísérleteim eredményei is bizonyították. A kísérleteim alapjául szolgáló Krejbig-féle módszert a mi viszonyainknak megfelelően módosítottam. A Tomky-i Állami Gazdaságban a parlagon heverő, erdősítésre javasolt területen levő kísérleti parcellán 10 mázsa szalmát, 15 cm hosszúra felaprózva, 15 cm mélyen szántóttuk le a talajba. A 10 mázsa szalmához 150—200 kg foszfortartalmú műtrágyát és 100 kg kálisót szántottunk be. Ezután 85—100 kg salétromtartalmú trágyát szórtunk el a földön. Ezen a területen szeptember 17-én őszi árpát vetettünk. A terméseredmény meglepő volt. Az eddigi átlagos 11 mázsás hektárhozam helyett 21 mázsa rekordtermést takarítottunk be. Hangsúlyozni kell, hogy az említett eredményt futóhomokon értük el. Az e téren szerzett tapasztalatokat már ekkor késedelem nélkül kellett volna érvényesíteni a gyakorlatban. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az alkalmazott eljárásunkban és a szaklapokban közölt módszerben lényeges eltérés nem mutatkozik. Különbség talán abban van, hogy az említett írásqk legtöbbje a nyersszalma felhasználásának lehetőségeivel csak a kötött, illetve a középkötött talajon foglalkozik, míg Tomkyban homoktalajokon végeztük kísérleteinket, vagyis termékeny szántóföld kialakításáról vont szó. Kmoškó László, mérnök Л Szovjetunióbell „Szelhoztechnika“ össz-szövetségi társulás egyik fő feladata biztosítani a gép- és tralktorállomások által a kolhozoknak és szovhozoknak nyújtott szolgáltatások fejlesztését, ami sok esetben szoros összefüggésben van a javítási munkálatok minőségének növelésével is. Az ipari típusú javítóüzemek kiépítése, a termélőkapacitás teljes kihasználásának fokozása, valamint a mezőgazdasági üzemek gépesítési eszközei minőségi javításának biztosítása volt és lesz a „Szelhoztechnika“ dolgozóinak fő feladata. A rekonstrukció és a fejlesztés eddigi eredménye abban mutatkozik meg, hogy a javító üzemek termelő területe 31 százalékkal, termelő kapacitásuk viszont 58 százalékkal növekedett. A múlt évben a „Szelhoztechnika“ javító üzemeiben 550 ezer traktort, 1 millió motort, 100 ezer gabonakombájnt, 281 ezer autót és sokezer egyéb gépet javítottak meg. A Szovjetunió mezőgazdaságában elvégzett generáljavítások túlnyomó részét a „Szelhoztechnika“ "végezte el: a traktorok 77, az autók 71 és a gabonakombájnok 54 százalékán. Az 1975-ös évben előreláthatólag a traktorok és aggregátok 96, a gabonakombájnok 85 és az autók 80 százalékán végzik majd el ugyanezt a javítást, Á javító üzemek szakosítása lehetővé tette az egyes gépek nagyméretű összpontosítását és szériába történő besorolását, valamint az elhasználódott alkatrészek iparszerű javítását. A megjavított alkatrészek minősége vetekszik az új alkatrészekével, viszont előállítási költségük egyiharmaddal kisebb. A javítási szolgáltatások minőségének növelése érdekében a „Szelhoztechnika“ össz-szövetségi társulásának mezőgazdasági üzemeiben cserealapot alakítottak ki, melybe 11 ezer traktor, 32 ezer traktor- és kombájnmotor, 16 ezer indítómotor, és nagy mennyiségű egyéb aggregót tartozik. A Szovjetunióban jelenleg 2042 csereközpont működik, s a közeljövőben minden járás területén kiépítenek egy ilyen központot. Ezeken a központokon a mezőgazdasági üzemek azonnal kicserélhetik a rossz aggregátokat jókra, azaz megjavítottakra. A gépcsoport jellegű javítások kibővítése érdekében az 1975-ös évben a jelenlegihez mérten 2—3-szorosan növelik a traktorok, kombájnok, autók és egyéb gépek, gépcsoportok javítását. Ezen elképzelés megvalósítása teljes mértékben biztosítaná a gépek időbeni felkészítését a mezőgazdasági munkákra. Már a jelenben igyekeznek megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy az elkövetkező öt évben fokozzák a javítások technológiáját és szervezését, s hogy a javítások minőségének növelése révén megvalósíthassák azt, hogy a javított gépek az új gépek minőségének legalább 80 százalékát elérjék. Bővítik a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott szolgáltatásokat a Szovjetunióban Hogy biztosítsák a dolgozók felelősségét a javítási idő és a minőségi munkák betartásáért, a mezőgazdasági üzemekkel kötendő új gazdasági szerződéseknél növelni akarják a pénzbírság (pönálé) százalékát, ami a javítási költségek 7 százalékát képezné a jövőben, amennyiben a javító üzem nem tartaná be a szerződésben feltüntetett határidőt, vagy ha nem lesz megfelelő a munka minősége. A szolgáltatások új formájának kibővítése érdekében a „Szelhoztechnika“ lehetőségeihez mérten növelik majd a mozgó javítóműhelyek és alkatrészeket szállító raktárkocsik, valamint a stabil műhelyek felszereléséhez és modernizálásához szükséges berendezések gyártását. Ezenkívül nagy figyelmet szentelnek a traktorok és egyéb gépek technikai állapotát ellenőrző berendezések gyártásának is, hogy közvetlenül az egyes üzemekben — szétszedés nélkül — állapíthassák meg, milyen állapotban vannak a gépek. Az új ötéves tervben számolnak az állattenyésztés gépesítését szolgáló gépek és berendezések fokozott gyártásával is. Az állattenyésztő farmok ezreinek komplex gépesítését tervezik. A gyakorlat azt mutatja, hogy a mezőgazdasági üzemek nemcsak a gépek szereléséhez Igényelnek segítséget, hanem azok állandó munkaképességének biztosításhoz is. Ezért az 1971—75-ös időszakban minden járásban karbantartó csoportokat létesítenek, melyeknek feladata az állattenyésztésben használt gépek állandó üzemképességének biztosítása lesz, továbbá csereközpontokat hoznak létre, melyek hasonló feladatot kapnak, mint a növénytermesztési gépek csereközpontjaí. A „Szelhoztechnika“ feladata lesz továbbá — a berendezések felszerelésén kívül — az üzembehelyezés, a jótállás, valamint a kolhozok és szovhozok dolgozóinak betanítása is, hogy a gépi. berendezések helyesen és tökéletesen legyenek kihasználva. A „Szelhoztechnika“ dolgozói szintén felelősek lesznek az állattenyésztés gépi berendezéseinek állandó üzemképességéért. A kolhozok és szovhozok számára történő termelési-technikai szolgáltatás bővítésével a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága legutóbbi plénuma az ország mezőgazdaságának fejlesztésével kapcsolatban hozott határozata is részletesen foglalkozik. A határozatból kitűnik az is, hogy a mezőgazdasági termelés színvonalának emelését a komplex gépesítés bevezetésére alapozzák. Ing. O koši Artúr A kirovogradi gépgyár legújabb terméke az S3—3,6 jelzésű szovjet vetőgép, mellyel a közeljövőben hazánk mezőgazdaságában is találkozunk majd. A gép munkaszélessége 3,6 méter, a vetés 15 cm sortávolságra történik. A vetőgép óránkénti teljesítménye — 15 km/ó munkasebesség esetén — 2,7 hektár. A GUT—2,5 jelzésű felszedő gép a bálákba préselt széna és szalma begyűjtését szolgálja. Az új szovjet gép 6—9 km óránkénti munkasebesség esetén 280 bála begyűjtését végzi el egy éra alatt. Becsületes munka gyümölcse V. Növényvédelmi teendők az őszi vetésekben A most kelő búza, rozs, őszi keverék, s főleg őszi árpa vetésekben a gabonafutrinka lárvája — a „csócsároló“ — súlyos károkat okozhat, amenynyiben nem ügyelünk fel Idejében a kártevő fellépésére. A kártétel (kétféleképpen jöhet létre: vagy úgy, hogy a lárvák a gabonatáblán kelnek ki — ez akkor van, ha. gabona után vetettünk őszi árpát — vagy pedig úgy, hogy a lárvák a szomszédos területekről — gab.onatarlókról — vándorolnak át a fiatal őszi vetésekre. A legnagyobb figyelmet ezért az Ilyen vetésekre és az „árvagabonára“ kell fordítani a mezőgazdasági üzemek növényvédelmi felelőseinek, agronőmusainak. Legelső teendő a (kártétel helyének megállapítása és azonnali leporzása. A kárkép már messziről észrevehető, mert a vetés kisebb-nagyobb foltokban kezd kipusztulni, elsősorban a kombájnszalma kupacok helyein, mivel itt áll rendelkezésre a nőstény által lerakott tojások megduzzadásához és kikeléséhez szükséges talajnedvesség. Azokon a helyeken viszont, ahol nyáron többször volt eső — azaz a nyár elég nedves volt — nemcsak a kombájnszalma kupacok helyén találhatunk gőcszerű fertőzést, hanem az egész táblán elszórtan is. Ezért a kártételt legbiztosabban arről lehet felismerni, hogy az elpusztult gabona levelei összegubancoltak, puha szövetrészei hiányoznak és csak a rostos szállítószövetek maradtak vissza gócszerűen összegomolyodva, azaz „csócsárolva“. Nagy anyag- és munkaidő megtakarítást érünk el, ha a fertőzés felderítése érdekében jól szervezzük meg a figyelőszolgálatot, mert a lárvák а foltok szélén növényről-növényre haladva pusztítanak. Súlyos fertőzés esetén egész táblákon kipusztlthatja a vetést úgy, hogy annak kiszántása is szükségessé válhat. A fertőzött tábla általános porzását csak abban az esetben végezzük el, ha a lárvák az egész táblán mindenütt megtalálhatók. A foltfertőzés és a tábla széle felől kiinduló kártétel esetén elegendő a védőszert a kipusztult rész és az egészséges vetés határán kb. egy méter széles sávban alkalmazni. Amennyiben a gabonafutrinka (Zabrús tenebrioides] kártétele mellett az őszi kalászosokban a vetési bagolypille hernyója, a mocskospajor (Agrotis segetis) is fellépett, úgy a vegyszeres kezeléssel mindkét kártevő ellen egyidejűleg védekezhetünk. A védekezést lehetőleg a délutáni és az esti órákban végezzük, mivel mindkét kártevő az esti, illetve éjjeli órákban táplálkozik, másrészt az idegmérgek, de főleg a HCH a nap sugarainak hatására könnyen bomlik és ez rontja a védekezés eredményességét. dr. L, L. TRÄGYASZÖRÄS ROBBANTÁSSAL • NAGYKAPACITÁSÚ SZÄRlTÖRA LENNE SZÜKSÉG • BEVÁLTAK A VEGYSZEREK ф GÉPESÍTIK A TERMELÉST A muzslai (Mužla) szövetkezet érsekúj vári (Nové Zámky) járás legjobb termelési eredményeiket elérő szövetkezeteinek egyike. Mind a növénytermesztés, mind pedig az állattenyésztés szakaszán sikeresen gazdálkodnak. Az alábbiakban a szövetkezet kukoricatermesztésével, valamint az ezzel kapcsolatos problémákkal szeretnék röviden foglalkozni. A gazdaság 3259 hektár mezőgazdasági földterületből 2627 hektár a szántásra alkalmas terület. Kukoricát 299 hektáron termesztenek. Az 1967-es évben 33,39 mázsa, 1968-ban 40,24 mázsa, 1969-ben pedig 56,90 mázsa szemeskukoricát takarítottak be átlagosan egy hektárról, morzsoltan számítva. Az eredmények növekvő tendenciát mutatnak, s ha hozzáteszem azt is, hogy ebben az évben az előző három év átlagánál jobb eredményt várnak, akkor nyilvánvaló, hogy nem véletlenül tartozik a szövetkezet az élenjárók közé. Most pedig szóljunk talán néhány szót arról, hogyan is érik el ezeket az eredményeiket. A múlt évben a talajelőkészítési munkálatokat kellő gonddal és agrotechnikai időn belül végezték el. Tavasszal, márciusban 330 kg műtrágyát (NPK formájában) szórtak a kukorica vetésterületének minden- hektárjára, tiszta tápanyagban számítva. Április közepén elvégezték a kultlvátorozást, majd a talaj vegyszeres (Lydenal) fertőtlenítését, utána április 15—20 között az SPC-6 pneumatikus vetőgépek segítségével (3 db) a talajba juttatták a vetőmagot. Kétszer végeztek boronálást (kelés előtt és Után) és háromszor saraboltak. Jól bevált a vegyszeres gyomirtás is. Hektáronként 1,5 kg Zeazlnt és másfél kilogramm Selektint permeteztek ki vizes oldat formájában, s így kézzel csak az utóegyelést és a korcshajtások eltávolítását végezték. Az össz-vetésterületből -46 hektáron egyáltalán nem végeztek kézi kapálást, mivel ezen területen a korcshajtások nevelésére kevésbé hajlamos fajtát termesztették, a gyomirtószerek teljesen kiirtották a gyomokat, s ezért nem kellett kapálni. A betakarítás a kukoricaszedéshez átalakított, négysoros Braud adaptérral ellátott E-512 gabonakombájnnal történik. Ez a betakarítás eléggé költségesnek, de jó minőségűnek bizonyul. A baj ott kezdődik, hogy nincs hol megszáritanl a betakarított termést. Egy érdekes trágyaszórási módszerről is beszámolt Koüuch Rudolf mérnök, a szövetkezet agronómusa. Szlovákiában ezidáig csak kevés helyen alkalmazzák az istállőtrágya robbantás útján történő elszórását, bár а csehországi mezőgazdasági üzemek már számtalanszor rámutattak ennek előnyére. A muzslai (Mužla) szövetkezet azérkovicei Gép- és Traktorállomás dolgozóinak segítségével a következőképpen végezték el ezt a műveletet. A földekre traktorvontatású pótkocsikon kihordták az istállótrágyát és kupacokba halmozták. Egy kupacba 35—40 mázsa istállótrágyát halmoztak fel, s egy hektóron 10 kupacot létesítettek. A rakásokat köralakúra formálták, s azok közepébe 30—40 cm mély — a trágyahalom tetejétől számítva — gödröket, bemélyedéseket képeztek, majd ebbe helyezték el a robbanó töltetet. A robbanást elősegítő töltetet a 33 százalékos salétromtartalmú műtrágya és az olaj keveréke képezte. Tíz mázsa istállótrágyára 2 kg robbanókeveréket használtak, tehát a 35—40 mázsa trágyamennyiségből kiképzett kupacok egyenkénti szétszórásához 7—8 kg töltetre volt szükségük. Miután a trágyarakások közepében kiképzett mélyedésekben (30—40 cm) elhelyezték a robbantó töltetet és a gyutacsot, a mélyedést betakarták, j)ől letaposták, majd végrehajtották á robbantást. A trágyaszórást összesen 120 hektáron végezték el ezzel a módszerrel» Két ember napi teljesítménye 45 hektár volt, s a szórás kitűnően bevált. Kofíuch mérnök szerint ez a módszer olcsóbbnak éppenséggel nem mondható, mint a gépekkel történő trágyaszórás, de feltétlenül gyorsabb, s ígf nagyban hozzájárul az egyes agrotechnikai határidők betartásához. A szövetkezetnek jelenleg hat trágyaszőrója van, s ezek a „hajrá“ idején nem igen bírnák elvégezni a rájuk váró feladatot. így aztán kapóra jött a szövetkezetnek ez a módszer, melynek segítségével, a jó minőségű érett istállótrágya esetén, a jó munka mellett nagy időmegtakarítást is elérnek. A szövetkezet a jövőben szeretne felépíteni egy szárítót, melynek segítségével a kombájnokkal betakarított! szemestermést megszoríthatnák. Azaz észrevételük, hogy a felvásárló üzemek szintén szárítókapacitós hiánnyal küzdenek, s így eléggé lassú ütemű a felvásárlás. Ha megoldódik a felvásárlás, avagy a szövetkezeten belüli utószárítás kérdése, akkor további betakarító gépeket, vagy Braud adaptérokat vásárolnak a betakarítási munkálatok meggyorsítása és telies fokú gépesítése eredményeket hoz, s a kukoricaterterületének növeléséről is gondoskodnak majd. A kukoricatermesztés fejlesztési terve — amint azt lapunk hasábjain is közzétettük — jóvá lett hagyva, s ebben külön fejezetben foglalkoztak az illetékesek a szárító-berendezések kérdésének megoldásával. Reméljük, ez az intézkedés rövid időn belül jó eredményeket hoz, s a kukoricatermesztéssel foglalkozó szövetkezetekben nem lesz különösebb akadálya a vetésterület bővítésének és a betakarítás gépesítésének. Kádek Gábor
