Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-14 / 46. szám
л vaddisznó a háború után ” az NDK-ban annyira elszaporodott, hogy kártétele a mezőgazdaságban egyre nagyobb méreteket ölt, és ezért teljes kipusztftását követelik. Ez természetesen helytelen általánosítás; a vaddisznót csak a tisztán mezőgazdasági területről kell száműzni, összefüggő, nagy erdőben megvan a létjogosultsága, de számát ilyen vidékeken is korlátozni kell. Állományának vállalható sűrűsége a helyi viszonyok szerint eléggé tág határok közt ingadozik, és főként vadászatának, illetve kártétel-elhárításának módjától (vadföldek, etetés stb.) függ. Az irodalom adatai szerint 1000 ha-onként 1 -10 db tűrhető meg, de általában az 5 db tekinthető a felső határnak. Igen fontos követelmény, hogy az állomány korsztályok szerinti tagozódása is megfelelő legyen. A legnagyobb kárt ti. nem óvatos, nyílt területre alig •kijáró öreg kanok és kocák, hanem a jóétvágyü malacok és süldők okozzák. Ezért — bár a vadászok becsvágya elsősorban kapitális agyarakat szolgáltait egyedek elejtésére irányul — a legtöbb darabot minden év ben mégis a két legfiatalabb csoportból kell kilőni. Ezt až álláspontot az állomány termé szetes szaporulata és ivarará nya is megokolja. Az előbbi fi tavaszi állomány 100—130 százaléka szokott lenni, az utóbb tekintetében pedig csak artkell törekedni, hogy 1 kocár^ 2 kan essék. Ha ugyanis a kéz deti állományban pl. 0,8:1 a; arány és 100 százalék az év sžíaporulat, de ennek csak 6Í százalékát lövik ki, akkor 10 év alatt az állomány az eredetinek 35-szörösére gyarapodik és a kocák aránya 1,3-ra nő, a kár tétel pedig egyre elviselhetetlenebbé válik, mert a kocák számbeli fölénye miatt a szaporulat akkora mértéket ölt, hogy nem győzik a kilövést. Ha 1 kanra 1,5 koca esik, az 50 db-ot számláló tavaszi állomány évi szaporulata 70 malac, 2:1 ivararány esetén azonban csak 38. Az utóbbi állomány átmeneiileg csak 83 db-ra gyarapodik, az előbbi azonban 120-ra, tehát legalább 1,4-szer (de a valóságban 1,8-szor) nagyobb Kárt okoz. Mindezek figyelembevételével az évi lelövést úgy kell megtervezni — és lehetőleg végrehajtani —, hogy a teríték 60—70 százaléka malac, 10—20 százaléka süldő és az öreg disznók aránya 20 százalék legyen, de ebből 12 százalék essék a kocákra és csak 8 százalék a kanokra. Az állományban célszerű selejtezésre is kel! törekedni, noha, ez nem könnyű feladat. A vezérelv feltétlenül az legyen, hogy a kondából mindig a leggyengébb egyedeket lőjék ni Hibás tehát az olyan prémiumrendszer, amely a 20 kg nál nehezebb darab elejtését jobban, a gyengébbekét kevésbé jutalmazza. A helyes eljárás az, ha a malacokért adják a legnagyobb prémiumot, a süldőkért kevesebbet, az öreg disznókért pedig már semmi; sem fizetnek! — A korai eliésből származó malacok közül valóban csak a leggyengébbek selejtezhetek, a későbbi ellésűeket ajánlatos mind felszámolni, és utánuk az anyjukat is lelőni, mert ezek a továbbszaporitásra alkalmatlanok. A süldők közül hasonlóképpen a gyengék és több koca mint kan elejtése legyen a cél. A malacaival járó kocák feltétlenül kímélendők és a tavasszal, ill. a nyáron egyedül járó öreg disznók közül is csak kant szabad puskavégre venni, mert ebben az időben a malacos koca sokszor egyedül is keresi a táplálékát. A második év őszén a süldőkan elválik a kondátől és egyedül folytatja életét; az ilyen fiatal kanokat általában kímélni kell, hogy valóban erős ugyaosokká fejlődhessenek. A vadászat módjai közül a •'ejtezésre csak a cserkészés a les alkalmas, főként nyárt n és ősszel, reggel és este, - it még holdvilágos éjszakákon Hajtást lehetőleg csak íiiss lóban rendezzünk, amikor a disznók rejtekhelye pontosan megállapítható. A selejtezés érdekében ilyenkor ugyancsak a malacok és süldők kilövését célszerű szorgalmazni, kímélve a legerősebb egyedeket. Tél végén az öreg kocák már malacozás előtt állnak, ezeket tehát bántatianul kell hagyni. Wagenknechí, E. (Unsere Jagd, — kivonat) Irtani vagy gondozni kell a vaddisznóállományt? VADKAN, K. Ondreiéka temperája. (Kucsera Szilárd felvétele) Már felkészültek a télre Megkezdődött a vadászidény. Erre utal a csicsói vadász- i területen megtartott fogolyvadászat is. Az egynapos vadászat alkalmával kilövésre engedélyezett ötven fogolyból csupán huszonhat darabot sikerült zsákmányul ejteni. A silány eredmény nem írható a vadászok számlájára, inkább a kedvezőtlen időjárásnak tudható be. Különben is a fogolyállomány a terület nagyságához viszonyítva kisszámú, csupán ötszáz darabot tartanak nyilván, de törekvésük arra irányul, hogy az állományt gyorsabban növeljék. Llvinka István vadászgazdával beszélgettem, és örömmel hallottam, hogy széj>en szaporodik vadállományuk. Ebben jelentős érdeme van a társulat tagjainak, akik éberen őrködnek afelett, hogy a meglevő állomány békességben élhessen, fejlődhessen és szaporodhasson. Mielőbb el akarják érni az árvízkatasztrófa előtti mennyiséget. A vadásztársaság tíz tagja 2020 hektárnyi területen gazdálkodik. Arra a kérdésre, hogy miként védik a vadállomány biztonságát a kártevők ellen, Livinka elvtárs a következőket mondotta: — Társaságunk tagjai nemcsak idényben látogatják a vadász, területet, hanem a tilalmi időszakban is, hogy elejét vegyék a különféle ragadozók garázdálkodásának. Főleg a kóbor kutyák, macskák, rókák okoznak jelentős károkat az aprójószágban. Ezek ellen hajtóvadászatot szoktunk rendezni, de nem kíméljük az egyéb ragadozókat — madarakat — sem. Ebben a munkában nagy segítséget nyújt Knotek erdész elvtárs. aki rendszeresen járja a területet. — Hogyan készültek föl a téli etetésre? — Vadászterületünkön jelenleg tizenhárom védett etető van. Ezek megjavítása most van folyamatban. Ezenkívül minden vadász köteles a tél beállta előtt egy új etetőt építeni a kijelölt helyen. Ezek elkészültével az etetők száma huszonháromra szajmrodik. Az említetteken kívül a nyár folyamán, valamint a cukorrépa betakarítása idején brigádmunkát végzünk a szövetkezetben, amiért a szövetkezet vezetősége hulladékmagvakat és szálastakarmányt biztosít vadállományunk számára. Jelenleg 16 métermázsa különféle szemestakarmánnyal rendelkezünk. Szálastakarmányt, továbbá a nyulak és az őzek számára cukorrépát szükség szerint ad a szövetkezet. Amikor az időjárás zorddá válik és vastagon borítja a földeket a hó, megkezdik a vadállomány etetését. A takarmányt gépjárművel szállítják az etetőkhöz. Előfordul olyan eset is, hogy így nem tudják megközelíteni az etetőket, ilyenkor a va. dászok hátukon viszik rendeltetési helyére a takarmányt. Livinka István vadászgazda szigorúan betartja a vadászati törvény szabályait és azt tagtársaival is betartatja. Csakis így valósíthatják meg azokat a célkitűzéseket, amelyeket maguk elé tűztek, vagyis a vadállomány gyorsabb fejlesztését, szaj>orítását. Mielőbb szeretnék elérni az öt év előtti mennyiségi és minőségi szintet. A fentiekből több mindenre fény derült, azonban szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a fácán-, a nyúl- és az őz vadászatára csak ezután kerül sor. Engedély alapján fácánból 400 darab (ebből 100 tyúk), nyűlbóí 200 darab, őzből pedig 15 darab kerülhet terítékre. Az elejtett vadat a Jednota fogyasztási szövetkezetnek adják el. Ügy vélem, hogy a csicsói vadászok felkészülten várják a telet, és' vadállományuk semmiben sem szenved majd hiányt.- Andriskin József J5, szoponi) ic.a az ebek „gyer” mekbetegsége, mert fiatal korában jóformán minden kutya átesik rajta, ennek folytán védettséget (immunitást) nyer vele szemben és így idősebb korában ritkábban kapja meg. A betegséget vírus idézi elő, amely jelen van a beteg állat vérében, szerveiben, váladékában és ürülékében. Mint a vírusok általában, ez a kórokozó is oly végtelenül apró, hogy nagyságát csak millimikrónokban lehet kifejezeni (1 millnnikrőn a milliméter milliomod része), és ezért elektronmikroszkóp szükséges ahhoz, hogy láthatóvá tegyük. A vírus iránt elsősorban a kutyák fogékonyak, de megbetegednek a farkasok, a rókák, a menyétek, a vidrák, a hermelinek, a nyércek és a görények is. Prémes állatfajokat tenyésztő farmokon és állatkertekben a róka- és menyétfélék közt a betegség jelentős károkat okozhat. A macskafélék, a rágcsálók, az egypatások, a kérődzők, eszieijük, amely a kötőhártya kipirosodásában, kifolyásban és a szaruhártya elhomályosodásában nyilvánul meg. Ha az emésztőszervek is megbetegednek, ami Igen gyakori, akkor különböző foké gyomor-, bél- és torokgyulladás tünetei lépnek fel. Ilyenkor az állat teljesen étvágytalan, ismétlődő hányási ingerekben szenved, bélsara bűzös, híg, nyálkás vagy véres. Az idegrendszert szintén megtámadhatja a kór, aminek következtében az állat izgatott és mozgási zavarok, valamint különböző testtájakon fellépő görcsök, bénulások jelentkeznek. Gyakran fordulnak elő a búr kiütései is. Ezek a hason és a combok belső felületén Jelennek meg piros foltok formájában, amelyekből gennyes hólyagocskák képződnek. A szopornyica igen komoly betegség, főleg akkor, ha tüdőgyulladás, erős gyomor- és bélgyulladás vagy az idegrendkutya vagy a prémes állat valamely testtájékán erős viszke- \ tegség lép fel, mint az Aujesz- j ky-féle betegségnél (az ún. „ál- I veszettségnél“). De más természetű gyomor-, bél- és légző- j szervi betegségek Is hasonlítanak a szopornyicához. A betegség gyógyítására igen alkalmas a szopornyica elleni gyógyító savó (szérum), amely azonban csak akkor hatásos, ha nem várnak alkalmazásával addig, amíg tüdőgyulladás, erős gyomor-, bélgyulladás, vagy bénulás fejlődik ki. A gyógyító szérumon kívül az állatorvos más készítményeket is rendel, amelyek a légzőszervek, az emésztőcsatorna, az idegrendszer, a vérkeringés gyógyítására szolgálnak. Fontos, hogy a beteg állatokat jól szellőztethető, mérsékelten meleg he- В lyen tartsuk és megfelelően S etessük (húsleves, kevés hús, vagy tej). Víz helyett teát itassunk. jó hatással van egy kevés bor, konyak, feketekávé a vérkeringésre. SZ0P0RNTICA. kutyák és prémesállalok veszedelmes betegsége a sertések és az emberek nem fogékonyak iránta. Az addig egészséges állatok úgy fertőződnek, hogy a bete gekkel közvetlen érintkezést kerülnek, vagy olyan ’ ételt és Ivóvizet fogyasztanak, amely a beteg állat váladékával vág vizeletével szennyeződött. A kľ tyafélék azon tulajdonsága hogy nyalogatják a tárgyakat, amelyekre előzőleg társuk vizelt, szintén hozzájárul a betegség terjesztéséhez. A vírus a légző-, vagy az emésztőszerveken keresztül hatol az addig egészséges állat szervezetébe, ahol elszaporodik és általában 3—7 napig tartó lappangási idő után idézi elő a betegség különböző tüneteit. Az első elváltozás rendszerint a testhőmérséklet lázas emelkedése. Vannak állatok, amelyekben a rövid ideig tartó lázas állapoton kívül más tünetek nem is mutatkoznak és ezek hamarosan meggyógyulnak. Más esetekben viszont két-három napig tartó magas láz után az állatok elhullanak. Legtöbbször azonban a lázas állapot néhány nap múlva megszűnik, majd ismét fellép és kifejlődnek a betegség egyéb tünetei. Az állat ilyenkor rendszerint levert és étvágytalan. A légzőszervek megbetegedésére utal az ember náthájához hasonló orrhurut, amely savós, nyálkás, később gennyes orrfolyással párosul. A gége és a hörgők hurutja esetén az állat köhög. Gyakran tüdőgyulladás következik be, melyhez még mellhártyagyulladás Is csatlakozhat. A vázolt tünetekkel együtt a szem megbetegedését szer megbetegedésére utaló tünetek fejlődnek ki. Ilyenkor gyakori az elhullás. Általában 50 százalékra tehető a halálos kimenetelű megbetegedések száma. De egyesek még az életben maradt állatok közül is megvakulnak, rnegsüketülnek. vagy megbutulnak. Egyébként a leírt tünetek a legkülönbözőbb csoportosításban fordulhatnak elő. Nevezetesen a légző- és emésztőszervek külön-külön vagy együttesen megbetegedhetnek és az Idegrendszer megbetegedése csatlakozhat hozzájuk, de ez el is maradhat. A szem és a bőr megbetegedése tovább tarkíthatja az amúgy is változatos kórképet. Az idegrendszer bántál mazottsága eselén oly tünetek (izgatottság, esetleg marási vágy, görcsök és bénulások) jelentkezhetnek, melyek a veszettség gyanúját kelthetik. Máskor a A fertőzés terjedésének megakadályozása céljából a beteg kutyát vagy prémes állatot elkülönítjük egészséges társaitól ős tartózkodási helyét, valamint a tárgyakat, amelyekkel .érintkezésbe került 2 %-os nátronlúgoldattal fertőtlenítjük. A betegség behurcolását a prémes állatok vagy kutyák tenyészetébe úgy akadályozzuk meg, hogy néni adunk módot kóborló kutyákkal, vagy a fertőzést közvetítő más állatokkal történő érintkezésre. Tekintettel a betegség nagy elterjedtségére, tanácsos a három hónapnál Idősebb kutyák és prémesállatok védőoltása. Fiatalabb állatokat nem érdemes oltani, mert ezekben nem fejlődik ki kellő fokú védettség (immunitás). Különben a védőoltás hozzávetőleg két évig tartó védettséget nyújt a betegség ellen. jí Dr. Florian Endre r*. ffi 1ИЮТЧ1 A Iádnak igen értékes terméke a toll. A fehér színű értékesebb, min a tarka, a pehelytoll pedig jobb, drágább mint a fedőtoll. A minőség függ a lúd fajtájától, elhelyezésétől, takarmányozásától, a toll kezelésétől. A jói tojó ludak ritkábban téphetők, mint a keveset tojók. Ha azonban a sokat tojó ludat kifogástalanul takarmányozzák, a tépés nem megy a tojáshozam rovására. A liba és a kacsa csak akkor téphető, amikor a tclla érett, száraz, kihúzva nem véres, vagy nedves. Az ilyen tollakat már nem táplálják szemölcsei s azok tépés nélkül is kihullanak. A tollat az állatok testéről kell letépni, a szárnyak alatti tartó-, valamint a nyakon levő tollakat pedig meg kell hagyni. A szakszerűtlenül tépett li,ba, ha teljesen lecsupasztják, nehezen tollasodik ki, szárnyát lógatja. A toll egyik minőségi követelménye, hogy tiszta legyen, azért tépés előtt vízre kell ereszteni a libákat, hogy fürödhessanek. A tépés csak akkor kezdődhet, ha a toll már teljesen száraz. Egy-egy középnagy testű libáról tavasztól őszig 35—40 deka toll téphető le. A legtöbb lúdállományban tarkatollü libák is találhatók. Mivel a tarka toll értéktelenebb a fehérnél, tanácsos ezt külön gyűjteni, értékesíteni. Ha csak néhány tarka folt van a libán, a különválasztás könnyűszerrel megoldható. Egyes lúdtartók a friss toll közé használt, olykor molyos tollat szoktak keverni. Veszélyes ez a manipuláció, mert az egész monynyiség értéktelenné válik. Az első tépésű toll Is gyengébb minőségű, mint a második, vagy a harmadik, öszszekeverésük tehát nem lunácsos. Értékesítésig lazán tömött zsákokban, száraz, szellős helyen kell tárolni а tollat. Nedves, véresvégü tollat ne tároljunk, mert befülled, veszít rugalmasságából, értéktelenné válik. A toll jó áron értékesíthető, az érte járó pénz általában fedezi a legeltetési idény takarmányköltségét. Érdemes tehát jól takžirmányozni a hidakat. Tépés után szemeseleséget is szükséges etetni velük, hogy mielőbb kitollasodjanak. A csak legelőn táplálékhoz jutó lúd lassan tollasodik ki, tollának minősége sem elég jó. A kacsát, bár tolla kevésbé értékes mint a lúdé, szintén érdemes megtépni, az előbbiek figyelembevételével. Ha nem tépik a kacsát, elszórja a tollat és az egész környéket beszennyezi vele. g Német juhászkutya (farkaskutya)
