Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-31 / 44. szám

I 8 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. október 31. HASZNOS A Szlovák Arhivatal egyes mező­­gazdasági termékek felvásárlási árát felülvizsgálva új árakat állapított meg az 1971-es, évre. Néhány esetben a felvásárlási árakhoz számított újabb felárakat is engedélyez. Az új árak 1971. január 1-én lépnek hatályba. A «115 kg élősúly alatt, de 85 kg fölött kilónként 15 korona, a 70—85 kg élősúlyú egyedeknél 12 korona kg­­onként, 50-től 70 kg-ig 8 korona, so­vány sertés és heréitek 8 korona. A kanokat — tekintet nélkül súlyukra — kilogrammonként öt koronás árban vásárolják fel. A felvásárlási árakhoz számított fel­árak kérdésében az 1971-es évre a kö­vetkező változásokat állapították meg; A kései fogyasztási burgonyák Egyes mezőgazdasági termékek új felvásárlási árai , Új felvásárlási árat állapítottak meg egyes minőségi osztályai szerint 100 a vágómarhára, amely (a megetett- kg tiszta súly után a felvásárlási ár­­ségre számított súlylevonás után) egy hoz kg élősúlyra a következő: kiflikrumpli 40,— korona Minőségi osztály ökrök, bikák, üszők tehenek válogatott 30,— korona 16,-13,50 I. minőségi osztály 21,— korona A II. minőségi osztály 20,— korona A1 15,50 13,— III. minőségi osztály 15,—• korona В 14,50 12,­IV. minőségi osztály 10,— korona Bl 14,-11,50 felárat számítunk. C 11,— 9,— A kukorica 100 kg tiszta súlya után Cl 10,-8,-15 korona, a napraforgó 100 kg-ja D 7,50 5,50 után 150 korona felárat fizetnek. . Első ellésük utáni időben felvásá­rolt teheneknél, amelyeket az A—B1 minőségi osztályba soroltak, a felvá­sárlási árhoz hozzászámítják az üsző és a tehén felvásárlási ára közötti kü­­lönbözetet, tehát 2,50 koronát egy kg élősúlyra. A fiatal vágóállatok (baby beat) felvásárlásakor egy kg élősúlyra az A minőségi osztályban 15,50 ko­ronát, а В minőségi osztályban 14,— koro­nát fizetnek. A vágósertések felvásárlásakor az új ár egy kg élősúly után a 115 kg élősúlyt meghaladó egyedeknél hús-zsír fejtájúaknál 12,— korona, soványaknál 8,— korona. 1971. január 1-től a tejes takar­mánnyal hizlalt vágóborjak esetében, amelyek meghaladják a 155 kg élő­súlyt, az A minőségi osztályban az élősúly minden kg-ja után Károm ko­ronás felárat fizetnek a megkötött gazdasági szerződés szerinti meny­­nyiségre. A hizlalt vágómarha (ökrök, bikák és üszők) vágősúlya után minőségi prémiumot fizetnek a tiszta vágósúly szerint, 550 kg vágősúlynál 400 koro­nát állatonként, 600 kg vágósúlynál 800 koronát. A felvásárlási árakhoz számított felárak nem képezik a nagykereske­delmi árak részét és nem számítják be a differenciális felárak kifizetésé­nek igényébe. Az új felvásárlási árak és felárak a szilárd felvásárlási árak csoportjába tartoznak. TOVÁBBI MÓDOSÍTÁSOK A szarvasmarha- és a sertésfelvá­sárlás terén jóváhagyott új felvásár­lási árakon kívül 1971. január 1-től egyéb módosításokra is sor kerül. A baromfitenyésztés terén az utóbbi időben viszonylagos túltermelés mu­tatkozott vágóbaromfiból, mivel külö­nösen a nyári és a kora őszi hóna­pokban a termelés olyannyira megnö­vekedett, hogy kereskedelmi hálóza­tunk ezt a mennyiséget sem a hazai, sem a külföldi piacon már nem tudta értékesíteni. Ezért tehát valamint an­nak következtében, hogy a broiler, a pecsenyecsirke termelése egyre na­gyobb igényeket támaszt a központi takarmányalappal szemben, 1971. ja­nuár 1-től kezdődően az I. és II. osz­tályú vágócsirkék felvásárlási árához idény-felárat számítanak, éspedig egy koronát az élősúly minden kilo­grammja után. Ezt az idény-felárat a Szlovák Szocialista Köztársaság terü­letén januártól júniusig (június vé­géig bezárólag) fizetik majd ki. A vágókacsák esetében a legutóbbi hónapokban a Szlovák Szocialista Köztársaság területén lényegesen csökkent a piaci alapok feltöltésére átadott vágókacsák mennyisége. An­nak érdekében, hogy elérjük ebben az árufajtában is a piaci termelés szükséges mennyiségét Szlovákia adottságai között, a napos kacsákra állami hozzájárulást adnak, mégpedig darabonként két koronát s így lecsök­ken majd a vágókacsák hizlalásának önköltsége. A vágőkacsák két kg-os átlagsúlyát véve alapul, az említett hozzájárulás feljavítja majd az érté­kesítés feltételeit — tehát az értéke­sítési ár az élősúly minden kilo­grammjára egy koronával emelkedik. Az 1970-es évre tervezett további intézkedésekről, különösképpen a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés, a cukorrépa, az őszi repce és más mezőgazdasági növények termesztésé­nek fokozását célzó premizálás új mó­dozatairól olvasóinkat folyamatosan tájékoztatjuk majd, amint az új intéz­kedéseket az illetékes szervek jóvá­hagyják. MARGITA DOROSÉNYIOVÄ, mérnök az SZSZK Mezőgazdasági- és Élel­mezésügyi Minisztériumának dol­gozója. Az a — mondjuk — villamosutas, aki a zsúfolt kocsi peronjáról néze­lődve azt látja, hogy a szabad zöld jelzésre várakozó motoros jobb kezé­nek ritmikus és erélyes csuklómozdu­latával rángatja Jáwájának a kor­mányvégét, aminek nyomán fel-felhör­­dül a jobb sorsra érdemes motor, nem tudja, hogy motorosunk feleslegesen fertőzi a levegőt, pusztítja a benzint és rongálja a motorját. Lehet, hogy akad olyan motor, ame­lyik — hibás porlasztóbeállítás miatt — hajlamos a leállásra, és ezért tépi­­cibálja a gazdája a gázmarkolatot. Pedig okosabb lenne, ha ehelyett ki­takarítaná az elpiszkolódott porlasz­tót, esetleg ellenőrizné a gyújtás be­állítását, és akkor egyenletes lassú „túrája“ lenne a motorkerékpárnak. Vagy talán — és ez is előfordulhat — a motoros versenyzőnek képzeli ma­gát, őt utánozva „ugattatja“ a motort, amit a versenyzőnek azért kell csi­nálnia, nehogy a magas sűrítési ará­nyú versenymotor „beköpje“ a gyer­tyát. De az is lehet, hogy a motoros ilyen módon akarja felhívni magára a villamosra váró csinos kislány figyel­mét ... A most bemutatott motorosnál még gyengébb minőségű az a benzinpusz­tító, aki a fenti hibát azzal tetézi, hogy a várakozási idő alatt behúzva tartja a motorkerékpárja kuplungját. Aligha akad olyan motor, amelyik­nek kuplungja kedveli ezt a bánás­módot. Csakis akkor emeljük ki a kuplungot, ha bekapcsoljuk a sebes­séget, azaz a zöld jelzésre indulni akarunk. Tudjuk, hogy ilyen motoros — ugyebár — nincs is. De ezért, mint intő példát, hadd fessük le ezt a tí­pust. Rossz szokások Aztán láttunk már olyan motorost is, aki — talán sietség miatt — elfe­lejtette becsatolni a bukósisakjának a szíját. Lehet, hogy ezzel megnyug­tatta lelkiismeretét a rendelet betar­tását illetően, de ez mégsem elegen­dő, különösen nem akkor, amikor — alán nem is az ő hibájáról — bukik, és az életét védő sisak leperdül a fejéről. Az ilyen motorosok nemcsak a rendelet ellen vétenek, hanem első­sorban — és ez a döntőbb — tulajdon életük ellen. A legjobb motoros-szemüveg is csak akkor hasznos, ha azt nem a bukó­sisakon, vagy éppen gyöngysorként a nyakában viseli a motoros, hanem a szeme előtt, az arcon. Még valamit erről a témáról. A motoros szemüveg­nél fontos szempont a minőség, de még annál is fontosabb a látófelület tisztántartása. Az elhanyagolt, pisz­kos, összekarcolt szemüveg használata több bajt okozhat, mintha szemüveg nélkül vezetne a motoros. Az arcra rosszul illeszkedő szemüveg mögött képződő léghuzat gyulladásba hoz­hatja a szemet! A motoros szemüveg is kényes jószág, kezeljük óvatosan! Olvasóink között akadnának szép számmal, akik tovább tudnák sorolni azokat a — hogy is mondjuk — hibá­kat, amelyeket ők is észrevették mo­torosainknál, és éppen úgy helytele­nítik ezeket a nem éppen jó szokáso­kat mint mi. Tudjuk jól, hogy az utakat haszná­lók körében a motorosok nem örven­denek olyan népszerűségnek, mint va­lójában megérdemelnék, hiszen több­ségükben derekasan viselkednek az egyre lüktetőbb forgalomban. Ezért javasoljuk, hogy azt a néhányat, akik­nek magatartása erősen kifogásolható, próbálják megfegyelmezni azok a mo­torosok, akik megbecsült tagjai a ha­zai közlekedésnek. I „Szomjúságjelző" A korszerű népszámlálás bevezetése A sajtó, a rádió és a televízió az utóbbi időben gyakran foglalkozik a népszámlálás, a házak és lakások ösz­­szeszámlálásának kérdéseivel. Amint tudjuk a népszámlálást az 1970. de­cember 1-i állapot szerint fogjuk meg­valósítani. Kevésbé ismeretes a nép­­számlálás fejlődése. A népszámlálás a legrégibb statisz­tika. Már az ókorban is tartottak nép­­számlálást. Persze elég primitív mó­don folyt akkor a lakosság összeszám­­lálása. Kezdetben kavicsok összehor­dásával végezték a népszámlálást, írásos emlékek maradtak fenn arról, hogy Egyiptomban időszámításunk előtt 3000 évvel, Kínában 2000 évvel, Rómában Augusztus császár idejében volt már népszámlálás. A népszámlálás számbeli adataira a családoknak és az állami szervek­nek volt szükségük, amelyek ezek alapján állapították meg a jogokat és a kötelezettségeket, elsősorban a ka­tonai- és az adókötelezettségeket. Ezek a népszámlálások persze hiá­nyosak és rendszertelenek voltak. A modern államoknak feltétlenül szükségük volt statisztikára. Az egy­szerű számadatok szélesebb jelentő­séget kaptak. Az abszolutizmus alatt került sor a központi hatalom meg­szilárdítására és e korban kezdték hangoztatni é.s támogatni a gazdasá­gi fejlődést. Viszont nem voltak ada­tok a vállalatok számáról, a termelés fajtájáról, a foglalkoztatottságról stb. A népszámlálás jelentette a kiutat. A lakosság egyszerű összeírásáról át­tértek a részletesebb népszámlálásra, amelyet tízévenként ismételtek meg. A népszámlálás programját is bőví­tették (összeszámlálták az alkalma­zottakat is) és fokozatosan magasabb színvonalra emelték a népszámlálás módszereit. Az ilyen népszámlálást tartó első államok közé tartozik a tizennyolcadik században Svédország, Poroszország, Ausztria, az USA, Svájc, Franciaország és Anglia. A tizenkilen­cedik században a népszámlálás ké­pezte a gazdasági tájékoztatás egye­düli eszközét. A kombinációs osztá­lyok szükségessége az egyéni össze­­írőlapok bevezetéséhez vezetett: az eredmények feldolgozásának módsze­reit lényegesebben csak a gépek be­vezetése (a tizenkilencedik század végén) változtatta meg. A feldolgozás új módszereinek be­vezetése forradalmi változást jelentett és az eredmények felhasználásának óriási lehetőségeit tárta fel. A fel­dolgozás új módszerét először Auszt­riában és Amerikában alkalmazták 1890-ben. Az új módszereket csakha­mar a többi állam is átvette. A második világháború után a nép­­számlálás terén további lépést jelen­tett a lakások, házak és a lakosság kombinációja, amely lehetővé tette a lakosság életfeltételeinek megállapí­tását. Hazánk népszámlálási történelméből talán említésre méltó, hogy a 14. szá­zadban bevezették az úgynevezett gyűjtő jegyzékeket 1561-ben az alatt­valók jegyzékeit, valamint 1702-ben a volt cseh állam területén az úgyneve­zett sóösszeírást. Szlovákia területén az első össze­írásra, mégpedig adőösszeírásra 1715- ben került sor. Ezt az összeírást III. Károly rendelte el a „közterhek ren­des szétírása céljából“. Ez a legré­gibb adatforrásunk Szlovákia lakos­ságának számáról. Ebben az időben Szlovákia lakosainak 56 %-a jobbágy, 22 %-a zsellér, 14 %-a városi lakos és iparos, 6 %-a nemes volt. A 18. század felétől már rendsze­resen összeírták a lakosokat is. Csehországban 1754-ben, Magyarorszá­gon 1785-ben tartották meg az első népszámlálást. E népszámlálások ada­tait megbízhatónak tartják. A nép­­számlálás adatai értelmében Szlová­kiában ebben az időben 1 945 000 em­ber élt. Csehországban ugyanakkor 4 355 000 volt a lakosság száma. Az átmenet az említett népszámlá­lások és a korszerű népszámlálás kö­zött az 1857. évi népszámlálás képezi. Ekkor határozták meg először a nép­­számlálás pontos Időpontját (1857. október 31-nek utolsó órája). A ko­rábbi népszámlálással szemben már külön írják a nőket és külön a fér­fiakat és a foglalkozások között is különbséget tesznek. A múlt század közepétől a népszám­lálások képezik valamennyi statiszti­kai adat alapvető jellegű forrását, mégpedig mind a lakosságot, mind az ország gazdasági életét ille­tően. Míg a feudális időszakban a népszámlálás során elsősorban úgy tekintettek a lakosságra mint a ka­tonai és az adókötelezettségek hor­dozójára, úgy a későbbi népszámlá­lás során mint termelő és munkaerő­re. A népszámlálás újkora 1869-ben kezdődik. Ausztriában és Magyaror­szágon a későbbi népszámlálások is az 1869-ben kiadott törvényből indul­tak ki. A törvény úgy rendelkezett, hogy népszámlálást minden nullával végződő évben, a december 31-i álla­potból kiindulva kell tartani. E tör­vény szerint tartották meg a nép­­számlálást 1870-ben, 1880-ban, 1890- ben, 1900-ban és 1910-ben. A legutóbbi osztrák népszámlálást követte a Csehszlovákiában 1921-ben és 1930-ban megtartott népszámlálás. A harmadik tervezett népszámlás 1940-ben a háború miatt elmaradt. A második világháború befejezése után Szlovákiában 1946-ban és a cseh ke­rületekben 1947-ben írták össze a lakosságot. A tulajdonképpeni nép­­számlálásra 1950 márciusában került sor. Ekkor a házakat, lakásokat, az ipari és mezőgazdasági üzemeket is összeírták; tekintettel a háborús ese­ményekre ez az összeírás olyan nép­­gazdasági leltárféle volt. A legutóbbi népszámlálás 1961. március 1-én már eltért a korábbi gyakorlattól (nem nullával végződő évben tartották meg). Bővült viszont az összeírás tartalma (a lakosság életfeltételeinek jellemzésével). Az előttünk álló népszámlálás a legutóbbi népszámlálás módszerét ve­szi át (összeírják mind a lakosságot, a lakásokat és a házakat). A korábbi népszámlálásokkal szemben jelentős mértékben megváltozik az eredmé­nyek feldolgozásának technikája. En­nek következtében lehetővé válik a feldolgozás területi vonatkozású el­mélyítése. Az előttünk álló népszámlálás lehe­tővé fogja tenni a lakosság életfel­tételeinek részletesebb megismerését. Az akkumulátor folyadékának szint­je a gyári előírások szerint 10—15 mm-rel a lemezek felső éle fölött kell, hogy legyen. Az ábrán bemutatott ügyes szerke­zet szükségtelenné teszi a folyadék­­szint szokásos (pl. üvegcsöves) ellen­őrzését. A szintjelzőt a cella dugócsa­varjának helyére kell csavarozni. A jelzőnek teleszkópszerű, kihúz­ható műanyag csúcsa van, ezt a le­mezek és a folyadék szabályos távol­ságának megfelelően kell beállítani. A műanyag csúcs alatt egy kúpocska merül bele a folyadékba, és ha a fo­lyadékszint a helyes magasságú, a jelző ablakát elsötétíti. Ha a folyadék szintje alacsony, a kúpocska is le­süllyed, a jelző ablaka pedig világos lesz. Így tehát a dugócsavar kicsava­rása nélkül lehet a folyadék mennyi­ségét — az akkumulátor „szomjúsá­gát“ — ellenőrizni. Pozemné stavby BRATISLAVA A bratislavai POZEMNÉ STAVBY nemzeti vállalat, BRATISLAVA, Miletičova ul. 7 kitűnő fizetési feltételek mellett nagyobb számban azonnal alkalmaz kőműveseket, ♦ ácsokat, építkezési munkásokat, fűtőket (számításba jöhetnek munkások és nyugdíjasok is, akiket ingyen betanítunk). Bővebb felvilágosítást a toborzó osztályon kaphatnak az érdeklődők. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom