Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-24 / 43. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1970. október 24. 6 A z irányító szervek a jelenlegi időszakban már az 1971-es végrehajtási tervjavaslat befejezésén dolgoznak, mely feltárja a fokozottabb gazdasági konszolidáció forrásait. A jövő évi állami végrehajtási terv munkálatai elsősorban azoknak a konszolidációs intézkedéseknek ez elérését tűzték ki célul, amelyeket az idén és až elmúlt évben foganatosítottunk, figyelembe véve az ötödik ötéves terv fejlesztési irányelveinek érvényesítését is. A jövő évre vonatkozó állami végrehajtási terv mezőgazdaságra vonatkozó irányelvei a mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonalából indulnak ki. A bruttó mezőgazdasági termelést 2,8 %-kal kell növelni, 427 ezer tonna gabonát és 345 ezer tonna vágóállatot kell felvásárolni az állami alapokba. A piaci alapokba juttatott élelmiszeripari termékek mennyiségét 4,7 %-kal kell emelni, ebből a hús mennyiségét 5,5 %-al. A döntő jelentőségű feladatok megvalósítása érdekében az irányelvek 108 ezer tonna olajpogácsa és 37 ezer tonna állati eredetű liszt behozatalával számolnak az idei 98 tonna olajpogácsával és 35 ezer tonna állati eredetű liszttel szemben. A növénytermesztési hozamok növelése érdekében az ipar 455 ezer tonna műtrágyáról gondoskodik, az idei 434 ezer tonnával szemben. A dolgozók átlagos életkorának feljavítása melyekre a jobboldali erők kedvezőtlen hatása már az 1966—67-es években is érvényesült, nem beszélve az 1968—69-es évek kimondottan romboló hatásáról. Összhangba kell hozni elsősorban az állami intézmények és a vállalatok rendszerét a tervszerű irányítás rendszerével, kibontakoztatni a vállalaton belüli irányítás rendszerének tökéletesítését és racionalizálását. Elsősorban a termelési-gazdasági egységek (TGE) pozícióját kell megszilárdítani, amelyeknek olyan eszközökkel és jogkörrel kell rendelkezniük, ahol arányban vannak az illető ágazat gyakorlati problémáinak terjedelmével, hogy a tervezési folyamatban aktív szerepet játszhassanak és irányíthassák a nekik alárendelt vállalatokat. Kísérletképpen egybekötjük a termelési-gazdasági egységek hitelrendszerhez és az állami költségvetéshez fűződő kapcsolatait. A termelési-gazdasági egységek kötelezik magukat az állami tervből reájuk háruló feladatok teljesítésére, el kell fogadniuk a népgazdasági terv célkitűzéseit, és saját terveikben be kell tartaniuk a meghatározott részarányosságot és teljességét. Jelenleg a párt és az állam gazdasági politikájának egyik legfőbb célja a rend megteremtése a beruházási építkezésben. Feltételezhető, hogy az irányítás középső szervei, a termelési-gazdasági egységek, a mezőgazdasági termelési igazgatóságok, járási mezőgazdasági társulások már a tervjavaslat előkészítő folyamata alatt megfelelő beruházási tartalékokat hoztak létre az 1,5 millió korona alatti apró építkezések előre nem látható költségeinek, a költségvetésben nem szereplő gépek beszerzésének és a racíonalizációs intézkedések költségeinek fedezésére. Az 1,5 milliós értéket meghaladó építkezések ütemének meggyorsításához az illetékes minisztériumok képeznek ki tartalékokat. Az 1,5 millió koronát meghaladó új építkezések, valamint az 1970. január 1. előtt megkezdett építkezések költségvetéseinek utólagos emelését csak a beruházási központ szerve hagyhatja jóvá, a 20 milliós értéket meghaladó építkezések esetében azonban csak a kormány. A költségvetés felemelése azonban minden esetben kizárólag az előirányzott építkezések költségeinek rovására történhet. A beruházási építkezések tervszerű irányítását szolgáló intézkedésekhez szorosan kapcsolódnak a munkaerővel való gazdálkodás alapelvi. Elsősorban ott kell korlátozni az utólagos munkaerő-igényléseket, ahol nincsenek kihasználva a modern berendezések, ahol a termelést modernizálással is növelni lehet. Ilyen esetekben Az 1971-es állami terv gazdasági feltételei érdekében 10 ezer tanulót kell megnyerni tanonc- és munkaviszonyba. A konkrét feladatok megvalósítása érdekében az egész népgazdaságban módosítani kell a gazdaság irányítási rendszerének feltételeit, az állami terv tekintélyének megerősítésén kívül meg kell oldani az elmúlt években felbomlott gazdasági irányítás következményeit. A tervszerű irányítási rendszer fejlesztésén úgy kell dolgozni, hogy a legközelebbi években fokozatosan kitapasztalhassuk és bevezethessük az irányítási rendszer új, haladó elemeit, hogy azok a hatodik ötéves tervben egységes és kipróbált rendszerként érvényesülhessenek. A jelenlegi feltételek mellett azonban elsősorban a gazdasági irányítást konszolidáló gyakorlati munkára kell összpontosítani a figyelmet, amely felújítja az elmúlt években csorbát szenvedett racionális tervszerű elemeket. Ennek a gyakorlati munkának a gazdasági irányítás jelenlegi állapotából kell kiindulnia, amelyikre már pozitívan hatott az 1969 májusa óta végbemenő politikai és gazdasági fejlődés. Az 1971-es évre vonatkozó intézkedések, főleg az 1970. július 23-1 170. számú szövetségi kormányhatározat, — a gazdasági élet egészséges és fejlődésképes elemein —, valamint belső tartalékokon alapszanak, azok mozgósítását tűzik ki célul az 1971-es végrehajtási terv sikere és a tervszerű irányítási rendszer fejlesztése érdekében. Az alapelvek közül érvényben marad, hogy az állami népgazdasági terv a gazdasági irányítás minden fokozata és szerve részére kötelező érvényű. A terv végrehajtásáért, különösen a kötelező feladatok, határértékek és részarányosságok betartásáért, melyek a fokozatok szerinti anyagi elosztásból következnek, teljes mértékben felelősek a nemzeti kormányok és szerveik. A jövő évre vonatkozóan a tervefeladatok szétírásának alapelvei kiegészülnek a tartalékok kialakításának alapelveivel és a tervmódosítás eseteinek alapelveivel az irányítás egyes fokozatai szerint. Átdolgozásra kerülnek az anyagi érdekeltség kérdései, úgymint a vállalati szükségletek fedezését szolgáló anyagi eszközök létrehozásának és felhasználásának a módja, ugyanígy az egyéni anyagi érdekeltség alapjaival kapcsolatban, továbbá a vezetők és technikai-gazdasági dolgozók premizálásának és jutalmazásának alapelvei. A vállalati gazdasági szervezés szakaszán megvalósul a CSKP KB idei januári határozata, mely megállapította a termelési-gazdasági egységek belső viszonyait rendező alapelveket, Nyíltan meg kell mondani, hogy a jelenlegi feltételek mellett a beruházási építkezésekben csak akkor érhetünk el gyökeres változást, ha olyan adminisztratív intézkedéseket fogunk alkalmazni, amelyek a terv segítségével korlátozni fogják az új építkezések megindítását, hogy 1—2 éven belül a megkezdett építkezések elviselhető arányokat képezzenek. Meg kell tehát erősíteni az irányítás középső fokozatának jogkörét és felelősségét a beruházási építkezés tervezésében és irányításában, megszüntetni a további inflációs nyomás beszivárgását, mely a jövedelmi politika eszközeinek sajnálatos következménye. A mezőgazdaság és élelmiszeripar ágazataiban az 1971-es évben a beruházási építkezés irányítási eszközei egységesek lesznek. Ez azt jelenti, hogy az ipari vállalatokra, az állami gazdasági szervezetekre — akár földterületen gazdálkodnak, akár szolgáltatásokat végeznek — valamint a szövetkezeti szektorra is az 1971 évi beruházási politika egységes elvei egyformán érvényesek. A beruházási építkezés tervszerű irányításának megszilárdítása céljából, mely a népgazdaság fejlődésére meghatározó jelleggel bír, az 1971-es évben már konkrét intézkedéseket is foganatosítunk. A kormány már az irányelvekben jóváhagyta a mezőgazdaság és közélelmezés minden ágazatában a beruházási építkezés kötelező feladatait és határértékeit, éspedig: — a munkák és szállítások terjedelmét összesen, — az .építkezési munkák terjedelmét, — az 1,5 millió koronát meghaladó új építmények kalkulált költségeit (a mezőgazdaságban ez nem vonatkozik a gyümölcsösök, szőlők létesítésére és a meliorációs beruházásokra), — az 1971 évi beruházási építkezések kiemelt kapacitásainak jegyzékét, — a szövetségi jelentőségű építkezések jegyzékét. Tehát minden új, 1,5 millió koronás költséget meghaladó beruházási építkezéshez állami engedély szükséges. Az engedélyt a beruházó központi szerve adja ki és az Építkezési és Tervezési Minisztérium veszi nyilvántartásba. Az 1971-es évre nyilvántartásba kell vetetni valamennyi 1,5 millió koronás értékét meghaladó befejezetlen építkezést is, az 1971. január 1-i állapot szerint. Az építkezések nyilvántartásba vételének pontos előírásait a nevezett minisztérium 17/ 1970 Zb. hirdetménye tartalmazza. Az engedélyadással járó irányítás elválaszthatatlan részét képezi az építkezési folyamatok rendszeres ellenőrzése is. nem szabad engedélyezni az építkezések megkezdését és azok munkaerővel való ellátását. Átmeneti időre, amíg a gazdasági bomlasztás káros következményei a kulcsfontosságú kapacitások kihasználásában teljesen meg nem szűnnek, felújítjuk a dolgozók számának maximalizálását minden ágazatban, kivéve az ipart és az építőipart. Ezek a kérdések eléggé bonyolultak és igényesek, ezért a megvalósítás útjait a jövő évi terv előkészítése folyamán is rendezni kell. A lényeg az, hogy a végrehajtási terv érezhető nyomást fejtsen ki a munka termelékenységének növelésére és a munkaerővel való gazdálkodás konszolidálására. A bérpolitika 1970-ben alkalmazott irányelvei az 1971-es évre is érvényesek. A gazdasági szervezetek béralapjai a realizált teljesítmény szerint lesznek szabályozva, a költségvetési és fenntartott szervezetek meghatározott béralappal gazdálkodnak. Az idei évvel szemben már határértékek szétírásánál megállapítják a munkabéralap növekedésének arányát a tervezett teljesítmény túlteljesítéséhez. Fokozni kell a bérezés rendszeres ellenőrzését. Az évi határértékek betartása szempontjából az elért eredményeket legalább negyedévente ki kell értékelni. A hitelfeltételek és a kamatlábak területén érvényben maradnak az eddigi előírások. Az állami bank a hiteleket továbbra is közvetlenül a vállalatoknak nyújtja, az illetékes minisztériummal és a termelési-gazdasági egységgel együttműködve. A hitelnyújtásánál előnyben részesülnek a népgazdasági terv fejlesztési programjának megfelelő akciók, melyek a modernizálást,* a termelés racionalizálását szolgálják és a beruházási eszközökre kevésbbé igényesek. A pénzügyileg kiegyensúlyozatlan vállalatok csak rövidlejáratú kisegítő hitelt kaphatnak. A vállalati adók és levonások területén a jövedelmi adón kívül az eddigi előírások maradnak érvényben. A jövedelmi adónál bizonyos eltérésekkel a 65 %-os adókulcs lecsökken. A bányaipari és gázipari vállalatoknál 60 százalékra, az energetikai, építőanyag, konstrukció és panelgyártó vállalatoknál 50 %-ra, az élelmiszeripari vállalatoknál pedig 45 %-ra. A további ágazatokban, ahol eddig még nem vezették be a vállalati adót és ahol a jövedelmi adó törvénye sem érvényesül, érvényben marad az elvonások eddigi rendszere. 1971-ben nem változik a mezőgazdasági adóról szóló törvény sem. E. P. Miért gazdaságos a félszintetikus takarmányozás? Járásunkban a múlt esztendő hasonló időszakában, nagymennyiségű Kubából beszerzett folyékony melasszal rendelkeztünk, most pedig sajnos azt kell mondanunk, hogy tartalékaink kimerültek. Ez az állapot talán a félszintétikus takarmányozás végét jelentené? Jónéhány év eltelt azóta, hogy rátértünk a szintétikus fehérjével történő eleségkészítés módjára, melynek bevezetésénél nem értünk el jelentékeny súlygyarapodást, sem költségcsökkenést, hanem termőtalaj megtakarítást láttunk a félszintétikus akarmányozásban. Annak lehetőségét, hogy az eddiginél nagyobb területen, töob gabonfit termeljünk, vagy ugyanazon a területen több szarvasmarhát tartsunk, mint régebben. Lássuk csak, milyen talajmegtakarításről van itt sző? Takarmányadagok: Megnevezés Hagyományos takarmányok Félszintétikus takarmányok napi adag 1 db-ra 1 állatra évente hektár hozam terület (ár) egy marhára évente Napi mennyiség 1 dbra terület Széna 4 kg 1460 43,80 33 Szilázs 10 kg 3650 365 10 ___ ___ Szalma (kukoricatorzsa) — — — — 5-7 kg — Melasz — — — 3 kg — A táblázatból megállapíthatjuk, hogy hagyományos takarmányozás esetén 1 állatra 43 ár földterület termése szükséges. Ezzel szemben a félszintétikus takarmányozáshoz a mezőgazdasági hulladékon kívül (szalma, kukoricatorzsa) csak melasz kell, melyet a központi alapból kellene szállítani a járás szövetkezeteinek Ügy is területmegtakarítást érnénk el, ha a melaszt saját cukorrépából készítenénk. Állatonként napi 3 kg melasz adagolása esetén évente 11 mázsa melasz kellene. Mondjuk 400 mázsa cukorrépából — amit 1 ha területen kitermelhetnénk — 110 mázsa melaszt nyernénk, s ez azt jelenti, hogy egy hízómarha esetében 10 ár fölrterület szükséges. Mellékesen ugyanerről a területről növényi hulladékok is rendelkezésünkre állhatnának, és ennyivel csökkenthetnénk a silónövények vetésterületét. Saját cukorrépából melaszt termelni eléggé problematikus, mert a répatermesztés gépesítése még mindig megoldatlan. így a takarmányozáshoz szükséges cukorrépa termesztésénél nehézségek mutatkoznak.' A termőtalaj más célra (gabonatermesztésre) történő fölhasználásán kívül figyelmet érdemp' az is, hogy a fehérjében gazdag, de drága olajpogácsát szintétikus fehérjével pótolhatnánk. A takarmánykeverő üzemek amúgy sem győzik ellátni a termelőket kívánt mennyiségű keveréktakarmánnyal. Hízőmarhánként legalább 3 kg keverék szükséges naponta. Ezzel szemben a szintétikus etetésnél a keverőüzemnek csak 70 dkg szintétikus kiegészítőt kellene gyártania egy-egy hízómarha napi szükségletére, a gazdaságok pedig saját őrletű abrakot adhatnának pótlásra. Ezekről az előnyökről már számos szövetkezetben a gyakorlatban is meggyőződtek. Amíg a félszintétikus takarmányozást csupán néhány gazdaságban próbálgatták, addig nem voltak problémáink a melaszellátással. Később, amikor rátértünk a félszintétikus etetés nagyüzemi módszerére, rögtön láttuk, hogy ehhez kevés melasszal rendelkezünk. Járásunkban évente az alábbi marhahús-mennyiséget szállítjuk közellátásra: Évek Tonna Átlagos súly Darab 1968 9683 433- 22 322 1969 9438 445 21194 1970 (kilátás) 8200 465 17 635 Félszintétikus módszerrel évente mintegy 10 ezer szarvasmari hizlalunk. Napi három kg melasz igénybevétele mellett a hizlaláshoz évente 11 ezer tonna melasz kell. Saját készletből (3000 tonna) nem futja a hízómarháknak, erre szükségünk van a tehenek takarmányozásánál. A félszintétikus etetést csak akkor folytathatjuk, ha: 1. távlatilag valaki biztosítja számunkra a rendszeres melaszellátást, szükséglet szerint; 2. az átadott cukorrépáért lehetővé teszik számunkra 5—6 százaléknyi melasz megvásárlását; 3. a cukorrépa 100 kg-jának átadása után (takarmányozást célra) legalább 30—33 kg melaszt kaphatnánk vissza, bizonyos szubvenció megítélésével. Azoknak az üzemeknek kellene megítélni a szubvenciót, amelyek nagyobb területen vetnek gabonát, vagy az eredeti takarmányterület mellett szaporítják a marhaállományt. Amennyiben lehetetlen a jelzett követelmények betartása, úgy értelmetlenné válik a félszintétikus takarmányozáshoz való ragaszkodás. Valakinek mégiscsak választ kellene adnia arra, hogyan is lesz a jövőben a melaszszállítmányokkal? Ha nem biztosítható a zavartalan ellátás, akkor sem kellene a módszer alkalmazásáról teljesen lemondanunk. A mezőgazdasági üzemeknek át kellene térniük a szintétikus készítmény más összetételű adagolására. A melasz helyettesíthető: 1. Friss cukorrépával, egyedenként napi 8—10 kg-os adagolásban (előnytelen, hogy télen a cukorrépa megfagy). A cukorrépát már szeptembertől etethetjük. Több gazdaság május 10-ig is takarmányozta állatait répával ízesített eleséggel. 2. Fél adag vagy kétharmad melasz mennyiség pótolható 8—15 kg szilázzsal, vagy takarmányrépával. 3. Szilázs vagy takarmányrépa helyett jól hasznosítható a szárított répaszelet vagy a szárított teljes értékű répa — az utóbbi azonban drága takarmány. 4. A melaszt féladag takarmánycukorral is helyettesíthetnénk, — ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a szintétikus készítményt a takarmánycukorral és a szárított szelettel keverten gyártsa a keverőüzem. Az ilyen keverék kizárná annak lehetőségét, hogy mérgezés álljon be. Meg kell.még jegyeznem, hogy nagy népgazdasági kár keletkezhetne, ha a melasz beszerzésénél mulasztást követnének el. a. Starke mérnök, a Levicei Járási Mezőgazdasági Igazgatóság főzootechnikusa 8
