Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-24 / 43. szám
1970. október 24. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A szüret gépesített megoldásai A borszőlő betakarítása munkaerőgondot okoz a szőlőtermelő gazdaságokban hazánkban és világszerte is. A szőlőtermesztés őszi munkacsúcsa a művelés, a növényvédelem és a növényápolás gépesítése következtében viszonylagosan megnőtt. A növekvő termésátlagok fokozzák az őszi munkaerőproblémákat, így a szüret kiugró munkaerőigényét a gazdaságok időszaki munkásokkal mind nehezebben tudják biztosítani. A szüret gépesítésének kérdései tehát egyre inkább foglalkoztatják a szőlészeket, gépészeket és ökonómusokat egyaránt. A FÉLMEGOLDÁS IS HALADÄS A termelés hagyományainak alapvető megváltoztatása nélkül is gépesíthetők a szüret egyes munkaműveletei úgy, hogy a szedés továbbra is kézi munka marad, — a gyűjtés, kihordás, rakodás és szállítás részben vagy teljesen gépesített. A puttonyozás munkáját különböző sorközi szállító- és rakodóeszközök, szedőkocsik és félautomata rendszerű betakarító gépek helyettesítik, amelyek a szedők teljesítményének növekedését is elősegíthetik. Ilyen jellegű gépeket és eszközöket Franciaországban széles körben alkalmaznak, s más szőlőtermelő államokban is megtalálhatók (Olaszország, Szovjetunió, USA). A Vic-rendszerii tartályrakodó szállítóeszköz (Franciaország) a puttonyozás és rakodás munkáját képes elvégezni. Hidas traktorra szerelt tartályemelő és ürítőberendezésből áll. A talajra helyezett, szőlővel telt tartályokat villában végződő emelő ragadja meg és emeli felfélkör ívben a traktor tengelyén elhelyezkedő befokadó tartály pereméig, ahol azok támasztóéknek ütközve ürülnek. A befogadó tartály ürítő nyílásán át a szőlő a sor végén alacsony platójú szállítóeszköz tartályába bocsátható. A sorközi szedő-gyfijtőkocsik egyik megoldása a Jammes— Sommier-féle gyűjtő-szállítógép. Az erőgép egytengelyes keretet vontat, amire 2—2 ülőhelyet szereltek fel — egymásnak háttal és a sorokkal szemben — 4 szedő számára, akik szükség esetén állva is dolgozhatnak. A levágott fürtök tölcsérbe hullanak, innen centrifugális ventillátorral csőrendszerbe szívatják. A fürtök végül a gép által vontatott targonca ürítőciklon elválasztójában gyűlnek össze. A gépet 2 m sortávolságú Guyot telepítésű szőlőben próbálták ki, ahol a fürtök a talaj felett 0,4—1,6 m-re helyezkedtek el. A szedő teljesítménye 2,53 q/h volt. Ugyanazon a táblán a hagyományos módon szüretelő munkacsoportnál a teljesítmény 1,09 q/h volt. A félautomata gyűjtő-rakodó gépek közös sajátossága, hogy a szedők a tőkén levő fürtöket csupán elmetszik, s azok vagy felfogó tölcséren keresztül, vagy közvetlenül a szállítószalagra hullva speciálisan kiképzett gyűjtőtartályba kerülnek. Ilyen típusú a karós támrendszerű, serleg alakra nevelt szőlő szüretelésére készített Benac-féle szőlőbetakarító. A TELJES GÉPESÍTÉS A szüret valamennyi munkaműveletének gépesítése rendkívül nehéz. Ennek feltétele a termesztés hagyományos formáinak megváltoztatása. A gépi szüret megfelelően széles sortávolságot, speciális támberendezést, megfelelő fürtfelhelyezkedést és fajtákat igényel. A borszőlő szüretelésére leginkább a vibrációs rendszerű gépek alkalmasak. A könnyen pergő bogyójú fajtákhoz a rázórendszerű szüretelőgépek mutatkoznak megfelelőnek. Az ütemrendszerű szüretelőgépek olyan szőlőfajtáknál alkalmazhatók, amelyeknél a fürtök a vesszőről könnyen leválaszthatók. Ilyenkor zömmel ép fürtök válnak le, és a bogyósérülés is kisebb, mely borászati szempontból kedvező. Az ütőmechanizmus elve alapján működő szüretelőgépekkel elsősorban az Egyesült Államokban értek el eredményeket az úgynevezett" magnélküli Thompson-fajta betakarításánál. E fajtánál a fürtök a hajtásról könnyen leválnak, ha a támasztóhuzalt akár felülről, akár alulról hirtelen megütik. Ezen az elven működik az FMC Vállalat (USA) sziiretelögépe. A fürtöket a gép előrehaladásával egyidejűleg kör alakú kényszerpályán mozgó és a támberendezés huzalját ütögető bolygófogaskerék rendszerrel működtetett „gépesített ujjak“ távolítják el a veszszőről. Innen azok szelelővel felszerelt haránt szállítószalagra jutnak, ahonnan kihordó továbbítja a termést a gyűjtőtartályba. A betakarítógép Traktorra függesztett gyüjtotartály szedotálcákkal üzemeltetése egy személyt igényel. A haladási sebesség változtatását és a szüretelőszerkezet elkülönített szabályozását hidraulika biztosítja. A magajáró hidas megoldású gép lassú, állandó 1,5—3 km/h sebességgel mozog, teljesítménye 200 q/h. A MECCA fivérek (USA) szüretelőgépe rázórendszerű. A hagyományos támrendszerre nevelt, bogyóját könynyen pergető Concord fajta betakarítására különösen alkalmas. A hidromotorokkal működtetett gép képes betakarítani a talajszint felett kb. 25 cm-re elhelyezkedő termést is. A betakarítógép a szőlővesszöket rugalmas műanyagból készült terelőlapátokkal erőteljesen rázza. A levált bogýókat szállítómű juttatja a gyűjtőtartályba. M. T. A Vic-rendszerű tartályrakodó-szállító 1. helyzet tdmosztőék hidraulikus emeli villa -A^3I tartóig a i talajon—4\ ŕ ^eaojtbtortôiy hr—az örttényildt fedőlapja tengely * Mezőgazdasági gépek az NDK-ban E-512-es A Német Demokratikus Köztársaságban tett tanulmányutunk alkalmával küldöttségünk nagy örömére a neustadti Fortschritt gépkombinát tevékenységével is megismerkedhettünk. Számunkra élményt jelentett ez a látogatás, hiszen az üzem gyártmányai közül nálunk is ismert az E— 512-es gabonabetakarító kombájn. Ezért alig vártuk, hogy vendéglátónk Stole Paul a bel- és külkereskedelmi osztály igazgatója, Stöhalm technológus kíséretében a kombájn gyártási folyamatát bemutassa. Első lépésként az acél- és pléhlemezek birodalmába jutottunk. Ezekből a holt anyagokból készül a híres gépóriás. Függesztett és mozgó daruk rakták helyére a teherautókon érkezett nyersanyagot, szállították tovább a végtelennek tűnő gépsorok mellé. Az ismeretlen alig tudja, hova nézzen, annyi gépen, szakaszon dolgoznak az emberek. Ki tudná megmondani, hány darab alkatrészre, mennyi munkára van szükség, amig a gyár szerelőcsarnokában a gépet átveszik az ellenőrző szakemberek. Egy biztos, hogy naponként 16 kombájn gördül ki a gyár kapuin. Óriási teljesítmény ez, különösen ha tudjuk, hogy az ország mezőgazdasági gépipara, s ennek keretében főleg a kombájngyártás nagyon rövid múltra tekint vissza. Például 1952-ben az NDK szántóföldjein összesen ötszáz szovjet gyártmányú kombájn dolgozott. Később 1954-ben vette kezdetét hazai kombájngyártásuk, mégpedig az E—175-ös fejlesztését szorgalmazták. A gyártás gyors ütemét példázza az a tény, hogy 1967-ben ezekből a gépekből már 18 ezer dolgozott a földeken. Szív kell a géphez A Fortschritt három évvel ezelőtt látott hozzá az E—512-es kombájn gyártásához, melynek teljesítménye kétszerte nagyobb elődjénél. A már nálunk is ismert (jelenleg 400 darabot mondhatunk magunkénak) kombájnról a vezetők elmondották, hogy nemcsak a kalászosok, közöttük a kukorica, de a repce, maghozó pázsitfüvek, a borsó, a répamag és zöldségfélék betakarítására is alkalmas. A gép aratőrészét 5,7—4,2 méter munkaszélességűre készítik. Óránkénti teljesítménye normális viszonyok között 15 tonna, míg a magtartály befogadóképessége 18 mázsa. A gép a nagy teljesítménye mellett kis veszteséggel (1—1,5 százalék) és nagyon tisztán (99 százalék) dolgozik. Mivei hazai tapasztalataink több esetben eltérőek a veszteséget illetően, észrevételünket tolmácsoltuk kísérőinknek. Az igazgatót nem érte váratlanul a kérdés, hiszen a gép fejlesztése során a szem veszteség minimálisra csökkentése elsőrendű követelményként szerepelt. Ennek folytán nem került sor bővebb magyarázatra, ellenben az igazgató a szerelőcsarnok egyik pontjára mutatott, ahol hatalmas szív csüngött a mennyezetről, alatta a következő szöveggel: „Das E—512 nötigt Herz“. (Szív kell az E—512-eshez.) Ehhez még hozzátehetjük, hogy megfelelően előkészített talaj, mert hepehupás földön a kisebb, kevésbé igényes gép is nagyobb veszteséggel dolgozik. Vetéstől a kalácsig Természetes, hogy a kombinát nemcsak kombájnt készít, de az igazgató szavaival élve a gyár termékei jelen vannak a gabona vetésétől kezdve egészen a kalács sütéséig. Ez szinte szó szerint értendő, mert a malom és sütőipar gépei is e helyről kerülnek ki az országba. Köztudott, hogy a kombájnos aratás mellett a szalma összegyűjtése igényes feladat s mindmáig nagy gondot okoz. Ezt a munkát kifogástalanul elvégzi a K—490 bálaledobóval felszerelt nagyteljesítményű K—442 felszedő-bálázó, amelyek szintén e gyár keretei között készülnek. A gép vontatásához negyven lóerős traktor szükséges. A két gépből álló szalmagyűjtő kiszolgálását egy ember végzi, mivel a bálaledobó automatikusan működik. Nagyob rendelés esetén a felszedőbálázót a gyár ellátja lejtős csúzdával, amely a bálákat a táblára lerakja, vagy az említett bálaledobóval, amely a szalmát a pótkocsira juttatja. А К—442-es felszedő-bálázó gép kiválóságát bizonyítja az a tény, hogy a nemzetközi kiállításokon a mai napig nyolc aranyérmet kapott. Űj kombájn a láthatáron A szalmabetakarítás további gépe az E—066 és E—067 típusú járvaszecskázó kombájn, melyeknek sorozatgyártása e hónapban kezdődött. A gépet hat késsel ellátott forgóvillás vágődobbal szerelték fel. A kések speciális berendezés segítségével leszerelés nélkül élesíthetők. A kombájn kaszáló-szecskázó eszközökkel is felszerelhető, miután a különböző takarmánynövények, közöttük a nagytömegű silókukorica, napraforgó betakarítására is alkalmassá válik. A Fortschritt kombinátra, de az NDK mezőgazdasági gépgyártására jellemző, hogy egy-egy növény számára komplett gépsort állítanak elő, illetve bocsájtanak a termesztők rendelkezésére. Ez a titka annak, hogy nyugati szomszédunk mezőgazdasági üzemeinek többségében megelőztek bennünket mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés gépesítése terén. Az ország mezőgazdasági gépipara egyébként is nagyon fejlett és gyártmányaik közkedveltek. Ezt bizonyítja, hogy a gyáraikban készített gépek negyven százalékát exportálják. Jelenleg harminc ország, közöttük Nyugat-Németország, Franciaország, Hollandia, Dánia, Algéria stb. vásárol tőlük különböző mezőgazdasági gépeket. Látogatásunk során nemcsak a gépekkel, hanem a gyár dolgozóinak életével, munkafeltételeikkel is megismerkedhettünk, amelyekről szintén érdemes lenne beszélni. Ugyanis az emberről való gondoskodás, a munkafegyelem stb. olyan magas színvonalon van, hogy abból mi is sokat tanulhatnánk. Sándor Gábor ♦> ♦> *1* ♦> ♦> ♦> ♦> *> •> ♦> ♦> ♦> ♦> *1* ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> •> ❖ ♦> ♦> ♦> ❖ ♦> ♦> ❖ ❖ ♦> ❖ ❖ ❖ ♦> ♦> ❖ ❖ ❖ ♦> ♦> ❖ ❖ ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> •> * ф Automatizált kert A Szovjetunióbeli Permben létrehoztak egy olyan kertet, amelyben az emberre csak a vetés és a termés begyűjtése vár, az összes többi munkát automatikus berendezések végzik. Automatika kapcsolja be a mesterséges világítást, napjában hétszer megöntözi a kertet, a hőmérsékletet állandó értéken tartja. Ez az automata kert az Agrofizikai Intézet laboratóriumában működik, V. A. Tetyujev kandidátus vezetése alatt. A kertben a növények fejlődésének meggyorsítására olyan kisfeszültségű elektromágneses teret létesítettek a gyökerek közelében, amely hozzájuk vonzza a tápanyagot. Elsősorban a paradicsom, a burgonya, a hagyma és néhány egyéb konyhakerti növény eredményesebb termesztésére végeznek kísérleteket. (Szovjetszkaja Rosszija) ф Gumiszíjas kukoricamorzsoló Az USA lowa államának egyik mezőgazdasági kutatóintézetében olyan morzsológépet készítettek, amely a kukoricacsöveket fogazott gumiszíjak között morzsolja le. A kísérleti gépen az eddiginél jóval kisebb volt a szemtörési veszteség. (Mezőgazdasági Világirodalom) ф Víz alatti bulldózer A japán Komatsu Ltd. elkészítette a prototípusát egy bulldózernek, amely távvezérléssel 60 méter vízmélységben képes működni. Ezzel a járművel a tengerfenéken a legkülönbözőbb feladatok — planírozás, ásás, gyűjtés stb. — végezhetők el. Már hosszabb ideje működik 3 m vízmélységben egy hasonló készülék, és tervbe vették két további 7 — illetőleg 15 méter vízmélységben használható — típus kialakítását. (Frankfurter Allgemeine Zeitung) ф Hűtött-fűtött növényházak Újszerű növényházakat terveztek a kazahsztáni mezőgazdasági kutatóintézet szakemberei. A házak fóliabevonatán állandóan — egy forrásból előtörő — 11 C fokos meleg víz ömlik végig. A víz hőmérséklete télen a lehűléstől, nyáron а Ш- hevüléstől védi a növényházakat, amelyekben így egész éven át lehet termelni. Évenként négyszer szedik a főzelékféléket. (Die Presse der Sowjetunion) Ellenőrzik a víz .idinérsékletét a melegház tetején
