Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-26 / 39. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES .1970. szeptember 26. A tkmü <птсб({ tafiowMakib hát, hogy a párt, a tanácsok és a gazdasági szervezetek szigorúan ellenőrizzék a társadalmi eszközök felhasználását, beleértve az állattenyésztési termékekért kifizetett magasabb Mindenki vegye komolyan A hatékonyság növelése a szovjet mezőgazdaság legfőbb célkitűzése A Szovjetunió kolhozai és szovhozai az utóbbi években jelentős változásokon mentek keresztül. Teljesítve a párt XXIII. kongresszusának határozatait, a mezőgazdasági dolgozók a termelés növekedésének a tempóját jelentősen megnövelték. , Jelenleg a gabonafélék átlagos évi hozama eléri a 162 millió tonnát, vagyis 32 millió tonnával többet, mint az előző ötéves terv évi átlagában. Megnövekedett az állattenyésztési termelés eredményessége is, megerősödött a kolhozok és szovhozok gazdasági helyzete. A kolhozok az utóbbi négy év évi átlagában 20 milliárd tonna bruttó jövedelmet értek el, ami 5,8 milliárd rubellel több, mint az 1962—1965-ös években volt. Ezek a sikerek annak köszönhetők, hogy a párt és az állam szerveinek termelés-fejlesztő gondoskodása megértésre talált az önfeláldozó mezőgazdasági dolgozók széles rétegeiben. A mezőgazdasági termelés fejlesztése a jövőben is egyike lesz a lgfontosabb népgazdasági feladatoknak. A további fejlődés útja az intenzitás fokozása, a termelési ágazatok technikai átépítése. A küszöbön álló feladatok megvalósítására az állam az új ötéves tervben 77 milliárd rubelt fordít. Ebből az összegből fedezik elsősorban a technikai berendezések és műtrágyatermelés fejlesztését, a talajjavításokat, valamint a különböző építkezéseket. Ez az összeg 1,7-szer nagyobb a jelenlegi ötéves terv idevonatkozó költségtételnél. Ezenkívül a kolhozok saját bevételeikből 43 milliárd rubelt használhatnak fel a termelés fejlesztésére. Ezek szerint a jövő ötéves tervben a beruházások összege magasabb lesz, mint bármikor az eddigi fejlődés fólyamán. A párttagok a soron következő plénumülésekeri a beruházások hatékonyságának fokozására ''fordítják a fő figyelmet, a termőtalaj, a technika és a trágyafélék jobb kihasználására, a munka termelékenységének növelésére a mezőgazdasági termelés valamennyi szakaszán. Minden kolhoz és szovhoz a gépek minél jobbb kihasználására, a termés minél gyorsabb betakarítására törekszik saját vállalata, s az egész társadalom érdekében. A jövő években az eszközök jelentős részét a gabonatermelés távlati fejlesztésére fogják fordítani, továbbá a takarmányalap kibővítésére, újabb állattenyésztési farmok és baromfiüzemek létesítésére, az állattenyésztési munkák gépesítésére, és általában az ipari módszerek meghonosítására a mezőgazdasági termelésben. A mezőgazdasági vállalatok anyagi helyzetét erősítik az árpolitikában alkalmazott intézkedések is. 1970. május elsejétől emelték a vágómarha, a tej, a ‘tejföl és más további termékek felvásárlási árát. Ezen kívül a kolhozok és a szovhozok a terven felül eladott vágómarháért, tojásért, baromfiért, gyapjúért a felvásárlási árhoz 50 százaléknak megfelelő felárt is kapnak. Az állam még további ösztönző intézkedéseket is életbe léptetett, a kolhozok és a szovhozok tehát előnyös gazdasági feltételek mellett folytathatják a termelést, biztosíthatják a termelés gazdaságosságát az egyes ágazatokban. A mezőgazdasági beruházások növekedése, az anyagi-technikai alap erősödése jelentős állami hozzájárulás mellett történik. A társadalomnak azonban nem lehet mindegy — ahogy azt az SZKP júliusi plénuma is kihangsúlyozta, — hogyan érvényesülnek, hogyan térülnek meg ezek a befektetések. A társadalmi eszközök célszerű felhasználásáért ezért - felelősséget kell vállalniuk a mezőgazdasági, a pénzügyi és a tervező szerveknek, a kolhozok és szovhozok vezetőinek, a mezőgazdasági termelés minden dolgozójának. Szükséges tefelvásárlási árakból adódó eszközöket is. Az egyes köztársaságokban, kerületekben előfordulnak például olyan eéetek, hogy a kiutalt eszközöket további újabb beruházások létesítésére fordítják, miközben számos megkezdett építkezés még befejezés előtt áll. Ennek gyakran az a következménye, hogy lelassul a már befejezés előtt álló beruházások építési tempója. Nem ritkák az ilyen esetek Azerbajdzsánban és az Üzbég' Köztársaságban. Az Üzbég Köztársaságban például a befejezés előtt álló építkezések értéke az utóbbi három év alatt 99 millió rubelről 167 millióra növekedett. Az állam jelentős pénzkiutalásokat eszközöl talajjavítási munkákra is. Ennek ellenére a talajjavítási munkák egyes körzetekben lassan haladnak. Ezen a szakaszon is sok a megkezdett és befejezés előtt álló építkezés. Ezért az SZKP KB felhívta a körzetek, területek és köztársaságok tervezési, pénzügyi és mezőgazdasági szerveit, hogy fokozottabb figyelmet fordítsanak a mezőgazdasági beruházások hatékonyságának bebiztosítására. KI kell használni a helyi adottságokat, a helyi építkezési anyag forrásokat, hogy a folyamatban levő építkezések minél hamarább befejezést nyerjenek, s újabb beruházások eszközlésére kerülhessen sor. Különleges figyelmet igényelnek a talajjavítási beruházások. A Szovjetunió gazdasági helyzete fellendülőben van, ezért jelentősebb eszközöket, tud fordítani a mezőgazdasági termelés fejlesztésére is. A mezőgazdaság rendelkezésére bocsátott eszközöket azonban a lehető leghatékonyabban kell felhasználni, mert ez alapját képezi a mezőgazdasági termelés további fellendítésének, ami kihatással van a lakosság élelmiszerellátására és életszínvonalának növekedésére is. Sz. K. Járásainkban mostanában körvonalazzák a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum távlati célkitűzéseit, így épül fel majd a Szlovák Szocialista Köztársaság, s végeredményben az egész ország komplex távlati ötéves terve. Ez idő alatt számos problémát meg kell oldanunk, hogy valóra válthassuk a közélelmezés ésszerű programját. Egyelőre szükség lesz a hagyományos termelői folyamatok igénybevételére is, s fokozatosan rá kell térni a tudományosan megalapozott, korszerű módszerekre a termelésben, a kapcsolatokban és az ökonómiában egyarápt. A jövőben nagyobb lesz az érdeklődés az olajnövények termesztése irányában. Az élelmiszeripar szeretné elérni, hogy az őstermelők a jövőben az általuk szállított nyersanyagok minőségével elősegítsék azok feldolgozóipari maximális hasznosulását a keményítő, a sör, a cukor és más feldolgozói iparágakban. Tény, hogy az ötéves terv előkészítése, illetve annak irányzatai más jellegűek lesznek, mint a múltban vol. tak. Számolni kell például a terimés takarmányok hektárhozamának progresszív emelkedésével. Itt főleg a réti széna hozamának emelését kell szorgalmazni. Szükséges, hogy a nagyhozamú vetőmagvak, főleg a szovjet búzafajták használata révén olyan kedvező országos hektárátlagot érjünk el gabonafélékből, mely tekintélyes tartalékok elérését tenné lehetővé. Az ötéves terv sokat vár a kukoricatermelő gazdaságoktól is. Kívánatos, hogy már az eddig is bevált jófajta vetőmagvak alkalmazásával egyre nagyobb hektárhozamot érjünk el, és a kukorica betakarításánál alkalmazzák a korszerű termelési technika és technológia jól bevált, gazdaságos módszereit. A vegyszeres kezelés és a gépi betakarítás segítségével el kell érni az önköltség arányos csökkentését. Feltételezhető, hogy Szlovákiában belátható időn belül elérik az 50 mázsás hektárhozamot kukoricából és a külföldről behozott takarmány menynyiségét lényegesen csökkenthetjük. Kilátás van továbbá arra is, hogy az ötéves terv végére átlagban 212 kg (NPK) tiszta hatóanyagot tartalmazó műtrágya mennyiséget adhatunk a művelhető földterület hektárjára. Ugyanakkor azonban nem szabad megfeledkeznünk a rendelkezésre álló szervestrágya hasznosításáról sem, mely nélkülözhetetlen a talajélet fenntartásánál. Szükséges, hogy az illetékesek intézkedjenek a termelőeszközök zavartalan ellátása érdekében. Kívánatos, hogy a jövőben a mezőgazdaság kellő mennyiségű erőgépet és más termelőeszközt kapjon az ipartól. El kell érni, hogy az őstermelőknek ne kelljen könyörögnie a drága pénzen beszerezhető, nem mindig kifogástalan minőségű traktorokért. Hasonló a helyzet az építkezési beruházások kivitelezőivel is. Itt, Szlovákiában, a mezőgazdasági- építőiparban 10 százalékos munkatermelékenység emelkedésével számolnak. Őszintén meg kell azonban mondani, hogy építőiparunknak az eddigi lemaradást be kell hoznia mezőgazdagi-élelmiszeripari rendszerünk érdeké, ben. Részt 'kell vállalnia a termelőkapacitások korszerűsítésében, a talai termőerejének emelkedésében, az öntözőrendszerek építésében, új élelmiszeripari létesítmények kivitelezésében stb. Midenkinek megvan a feladata. Most már csak az a fontos, hogy ki-ki komolyan vegye ezt. -hai• • Uzemközi téglagyár épül Boryban Integráció a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban VIII. Az ellátó ipar és a mezőgazdaság integrációjában progresszív erő rejlik, melyben a mezőgazdasági termelés fejlesztésének jelentős tartalékai vannak. A gépipari vállalatok által szervezett szerviz-szolgálat következtében például lényegesen lecsökken az alkatrész-szükséglet, növekedik a javítások színvonala stb. További jelentős tartalék van a leszállított termelőeszközök garantált hasznosulásában. Az átadott gépek, műtrágyák és védőanyagok mennyiségi és minőségi hasznosulása végső fokon ugyanis a hektárhozamokban mutatkozik meg. Az élő és a holt munka eredményeiben ezért egyre nagyobb felelősség-részesedést vállalhatnak a termelő eszközöket gyártó ipari vállalatok is. E tekintetben az lenne a legcélszerűbb, ha a leszállított termelőeszköz csak előlegezett alapot képezne, melynek végleges és teljes kiegyenlítésére csak a mutatók gyakorlati érvényesülése után kerülne sor. Ez azonban a mezőgazdasági termelőktől megköveteli a gépek hozzáértő szakmai kezelését, karbantartását és szakszerű raktározását a szezonon kívüli időszakban. A termelőeszközök teljesítményében és hatékonyságában tapasztalt hiányosságokért az azokat gyártó ipari vállalatok viselnék az anyagi felelősséget. Az eszközök hibás alkalmazása következtében beállott károkért azonban a mezőgazdasági vállalat dolgozói lennének anyagilag felelősek. Ebben az értelemben kedvezően hatna, ha növelnénk a külföldi gépek és egyéb eszközök behozatalát, ami a hazai termelőket a minőség javítására és a szerviz-szolgálat kiszélesítésére ösztönözné. A behozatal fő célja nem a mezőgazdasági termelés megfosztása a hazai termelés termékeitől, hanem bizonyos nyomás gyakorlása a hazai iparra, hogy ez a mezőgazdasági termelés szükségleteit még jobban figyelembe vegye, és világviszonylatban is lépést tartson a fejlődéssel A mezőgazdasági üzemek közti együttműködés további formája a horizontális (vízszintes] integráció. Ezen belül kölcsönös együttműködésre lépnek a hasonló termelési célkitűzéssel rendelkező gazdaságok és üzemek, s ennek keretében pénzeszközeiket is igénybe veszik. A szóban forgó integrációs kapcsolaton belül együttműködés jöhet létre a mezőgazdasági üzemek, az élelmiszeripari vállalatok és a terményfelvásárlók közt. Az utóbbi három esztendőben e téren a legnagyobb eredmény a szövetkezetek közt kialakított horizontális integrációö kialakítása volt. Fölépítettünk számos népgazdasági szempontból is jelentős létesítményt. Nagyhizlaldákat, borjúnpveldéket, s a növénytermesztés korszerűsítése terén hatékony létesítmények készültek. így alakult ki a horizontális integráció néhány alábbi csoportja. 1. Kiépítettük a baromfitenyésztés szövetkezeti üzemközi vállalatait, hogy nagyüzemi alapokra helyezzük a tenyészanyag nevelést, a keltetéshez szükséges tojások, a kaparóbaromfi-hús és a fogyasztói tojás termelését. Hasonló termelőüzem az országban már eddig is sok van, s még újabbakat is építenek. A Szlovák Szocialista Köztársaságban főképpen a baronlfitenyésztés és a tojástermelés hatékonyságának emelésére törekednek. Az integrációs kapcsolat azonban jelenleg főképpen a tojás és a hústermelésre szorítkozik. Napjainkig megoldatlan például a lúd- s a kacsahús, valamint a baromfizsír integrált termelése. Túlsúlyban van tehát a kisüzemi termelési módszerek alkalmazása. A közeljövőben ezért hatékony intézkedést kell tenni a kacsa- és a lúdhús, valamint a zsír nagyüzemi módszereinek meghonosítására. 2. A gyümölcs és a zöldség raktározása és forgalmazása terén is nagy erőfeszítések történnek a horizontális integráció létrehozására. Uzemközi vállalati alapon hűtőtárolókat, raktárakat, csomagolókat és osztályozókat építenek. A dunaszerdahelyi járásban például integrációs kapcsolat jött létre 44 szövetkezet és több állami gazdaság közreműködésével. Kiépítették az Agrofrigor nevű üzemközi vállalatot. E vállalat korszerű gyüjtőtárolóiban jelenleg 3000 tonna gyümölcs vagy zöldség elraktározása lehetséges. Hasonló célkitűzéssel épült például a košicei üzemközi vállalat Is. 3. Üzemközi vállalatok alakultak a vágósertés, a vágómarha és a borjúhizlalására. A termelőkapacitások építésénél figyelembe vették a. termelést befolyásoló tényezőket. — korszerű nagykapacitású gépesített hizlaldákat építenek; — progresszív termelési technikát és technológiát alkalmaznak a közgazdasági hatékonyság emelkedése figyelembevételével; — az építkezési beruházásokat az integráló üzemek arányos pénzügyi hozzájárulásával készítik, mert egyetlen gazdaság kénytelen lenne a terhek viselésére. Ezzel persze a horizontális integrációs kapcsolatok lehetőségei korántsem merültek ki. Hasonló alapokon megszervezhetnék és kiépíthetnék például a nagyvárosok és az ipari központok közelében az üzemközi tej-, valamint korai zöldségtermelő és szárító vállalatokat is. A vertikális (függőleges) és a horizontális (vízszintes) integrációs kapcsolatok megteremtése a mezőgazdasági termelő üzemeknek s a velük együttműködő élelmiszeripari és szállító vállalatokkal előfeltételei annak, hogy a termelés technológiájában és műszaki fejlesztésében a kor követelményeinek megfelelő módosításokat eszközölhessünk. Olyan módosításokat, amelyek az érdekelt felek s a társadalom szempontjából egyformán előnyösek lehetnek. így könnyebb lenne a szervezés és olcsóbbá válhatna a termelés. Ezért kívánatos, hogy az illetékes szervek felsőbb és üzemi szinten gondot fordítsanak az integrációs kapcsolatok megszervezésére. Távolítsák el az akadályozó jelenségeket, melyek esetleg gátat emelnek az integrációs együttműködés egészséges , kibontakozása elé. Ing. Ladislav Spačinský CSc. Olvasóink közül bizonyára többen értesültek arról, hogy a lévai (Levice) járás Bory nevű községében üzemközi téglagyárat építenek. Kezdetben úgy tervezték, hogy a 4 millió 308 ezer koronás építkezést, melynek évi termelő kapacitását 2,5 millió tégla mennyiségében határozták meg, két üzem, a Járási Mezőgazdasági Építövállalat és a Bóry-i Egységes Földművesszövetkezet vállalja. Ügy képzelték, hogy a gyártást meghatározott idényben végzik majd, tehát nem egész esztendőben. A .tervek elkészítése után azonban rádöbbentek, hogy nagyobb ter-melőkapacitású, korszerűen gépesített téglagyárra lenne szükség, mely az év minden szakában termelhetne. A nagyobb, igényesebb létesítmény kivitelezéséhez természetesen több pénz kell. így az előbbi kettő mellé további nyolc mezőgazdasági üzem társult. A társulás elnökévé Kajtár Ernő mérnököt, a sárói szövetkezet elnökét, igazgatójává pedig Farkas Ernő mérnököt választották. Az ily módon szerzett nagyobb mennyiségű pénz lehetővé tette, hogy a vezetőség a tagság belegyezésével nagyobb téglagyár építését szorgalmazza. Üj terveket készítettek, melynek gyakorlati kivitelezése 13 millió korona értékű munka elvégzését feltételezi. A korszerű üzemközi téglagyár évi kapacitása 8 millió tégla lesz. Föltehetné valaki a kérdést, hogy ha már ilyen nagy költséggel korszerű üzemet létesítetnek Bory határában, vajon lesz-e hozzá elegendő nyersanyag. A kérdés jogos, mert rendszerint sokhelyütt akkor döbbennek rá a nyersanyaghiányra, amikor befejezték az építést. Persze, ebben az esetben szó sincs ilyesmiről, mert az általunk is feltett kérdésre az illetékesek azt válaszolták, hogy mielőtt belekezdtek volna az építésbe, alaposan kivizsgálták a nyersanyag lelőhelyet. Az adatok bizonyítják, hogy a tégla gyártásához évtizedeken keresztül elegendő, jó minőségű nyersanyag áll rendelkezésre. Az eredeti elképzelésben azzal számoltak, hogy a tégla égetését hagyományos technológiával végzik. Újabban azonban gépsorok beiktatásával automatizálják a nehéz munkaműveleteket, az égetést pedig földgázzal oldják meg. Az ehhez szükséges nyersanyagot a közelben húzódó fő vezetékről elágaztatott, erre a célra épített állomásról szerzik be. Ezzel lényegesen olcsóbbá válik a tégla termelése. Ugyanis nem lesz szükség szénre, s a szállítási költségeket is megtakaríthatják. Szakavatott emberek a nyersanyag kivizsgálása alkalmával megállapították, hogy az agyag a téglán kívül fedőcserép készítésére is alkalmas. Ezért később majd ezzel a lehetőséggel, mint tartalékai számolnak. Az üzemközi téglagyárat — mint előbb említettem — a társult részvényesek pénzeszközeiből és állami kölcsönből építik. Egy-egy részvény értéke 60 ezer korona. Tehát a társult beruházók eddig mintegy 6 millió koronát adtak össze a korszerű téglagyár kivitelezésére. A teljes beruházásra kerülő összegnek majdnem a fele ez. Szükség van tehát hosszúlejáratú kölcsönök igénybevételére is, s nincs kizárva, hogy további társgazdaságokat is bevonnak majd, hogy a terheket többen viselhessék, s a fölépítés után a hasznot a részvények arányában eloszthassák. Előzetes fölmérések alapján megállapították, hogy a termelés beindításától számított 10—12 éven belül . a beruházott összeg visszatérül. Nagy előny, hogy ez a téglagyár a nyersanyagot elsősorban a járás szövetkezeteinek és azok tagjainak, a fölösleget pedig a közös társadalmi nyersanyagalapnak szállítja majd, hogy felhasználhassák az ötéves terv kulcsfontosságú létesítményeinek építésénél, például az élelmiszerkapacitások bővítésénél. A nagyszabású létesítményt a társult beruházók saját építőcsoportja végzi. Szállítóeszközökkel és gépekkel is rendelkeznek. Bizonyos munkafeladatok elvégzésénél — mint például a gázvezeték és az elosztórendszer, valamint az égőtér beszerelése — igénybe vesznek idegen szakmunkaerőket. Az igazgató arról tájékoztatott, hogy a saját gépparkot úgy irányítják, hogy kis költséggel minél nagyobb kihasználási hatékonyságot érjenek el. Sajnos azonban nem megy minden csak úgy egyszerűen. Általában sok a probléma. Nagy utánjárásokkal tudják csak biztosítani a munkavégzés folyamatosságát. Hol az elnök, hol pedig az igazgató van úton, hogy anyagot szerezzen, vagy tárgyaljon a szociális munka kivitelezőivel, de fáradhatatlanul végzik munkájukat, hogy határidőre, elkészüljön a téglagyár. Közben nemegyszer borsot is törnek az orruk alá. Ezt már megszokták. Mindig az a cél vezérli, őket, hogy 1971 második felében befűthessék az égőteret és kiszedhessék a közös vállalkozás első termékét,, a pirosra égett, acélosan csengő téglát. Hoksza István
