Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-12 / 37. szám

10 SZABAD FÖLDMŰVES .1970. szeptember M> A tatárképű vén kocsis vtsszarán­­tóttá a gyeplőt, a négy ló szinte remegve állott meg az erdő­­szélen. A cifra hajdú leugrott a bak­ról és bekiáltott a hintó bőrfüggönye alá: — Itt vannak a betyárok! A hintóbán két nő ült. Egy fiata­labb és egy idősebb. A fiatalabbat ШStellának hívták és a veszprémi püs­pök unokahúga volt. Az idősebb asz­­szonyság a püspök kulcsárnője volt. 'Alkonyadott, késő ősz volt, a Bakony vöröslő fáival úgy szunnyadt, mint boros öregember. Az erdei úton két lovas léptetett a htntóval szemben. Nyugodtan, sietség nélkül közeled­tek. Az egyik lovas fél lóhossznyival élőbb járt társánál. Puha vadászkalap volt a szemébe húzva, a válláról rö­vid karabély csüngött alá. Nagyfejű, vadtekintetű paripa járt alatta. Ilyen­forma az a mén, amelyik a farkast agyonrúgja. , Olyan csendesen, látszólag vesze­delmes szándék nélkül közeledtek, hogy bátran le is lehetett volna szed­ni őket a nyeregből két jó lövéssel. Й piros hajdú azonban a hintó mögé bújt, a vén kocsis összeráncolt hom­lokkal, minden megindultság nélkül nézett szembe a végzettel. — Szánjanak ki az utasok! — mondta a betyár minden hangsúly nélkül. A vámőrök állítják meg ilyen­formán a kocsit. Előbb Estella ugrott ki a bőrjödél alól. Rózsaszín köpenyeg és rózsaszínű kalap volt rajta. Fehér harisnyás, szalagos félcipője szinte jókedvűen hágott a göröngyökre. Nagy kék sze­me volt, rózsaszínű arca, mint vala­mely festett képnek. Csupán a száján volt egy karmin, mert abban az idő­ben ez divatos dolog volt. Egy kis hímzett erszénykét tartott a kezében Ős a betyárok felé csörgette a benne levő, pénzecskét. A kulcsárnő mogorván, szélesen, lésztaszagú ruhában támaszkodott meg a háttérben. Az arcán semmi félelem, Inkább haragos megvetés. Nem szégyellik kendtek ezt a dol­got? —. kérdezte éles hangon. — Mi a veszprémi püspök házához tarto­zunk. — A kisasszony?, — kérdezte a ka­lap alól a betyár. — A méltóságos úr unokahúga. >— Hová mentek? *— Hová? Hát Veszprémbe! — Egy óra járásnyira van ide Veszprém. A betyár benézett a hintóba, hogy nincs-e ott még valaki. Aztán a piros huszárt felültette a bakra. Majd a bőrfedelet leeresztette és a hölgyek­nek intett, hogy beszállhatnak a hin­tóba. A turisüveges, kanászképű legény a lovak mellé lovagolt, midőn a hintó lépésben megindult, míg a másik be­tyár a hintó mellett ballagott. Ennek á betyárnak selyemmel volt hímezve a szűre és a mellényén apró virág­koszorúcskák voltak. Az inge fekete selyemből volt és finom lakkcsizmá­ján ezüst sarkantyú. A kalapját le­vette és hosszú, barnásszürke haját hátrasimította. Talán huszonöt esz­tendős lehetett a betyár, kis gácsér­forma volt és a haja fürtökbe volt fódorítva, mint a gavalléroké. A nya­kában aranyos kendő, benne vakító vizű gyémánt. Az arca piros és fehér volt, mintha tán egy kis festék is volna rajta. Csupán balfelől volt egy puskaporos fekete folt a szeme alatt, mintha vaktöltéssel arcon lőtték vol­na. Szenvedélytelen, szinte fáradt te­kintetében bizonyos mélázó bánat bo­rongott. Hervadt szomorúsággal ta­padt a szeme a mozdulatlan hölgyek­re. — Kegyedet hogy hívják, szép hölgy — kérdezte a rózsaszínű kala­post. — Estella. Furcsa, hogy maga nem ismer engem! Mindenki ismer a vár­megyében, s ezért nyugodtan szok­tunk utazni — felelt a fiatal hölgy. — Eddig még soha sem ért semmi bán­­tódás. — Lehet, hogy ezután sem. és hová szokott utazni? — Mostanában már nem utazom, de azelőtt eljárogattunk szüretelni Bada­csonyba, bálba Füredre, atyámfiához Palotára. — Kegyed árva? — Csak voltam. Ősz óta jegyes va­gyok. Estella büszkén, szinte fölényes bátorsággal nézett a betyárra. Öt nem érheti már semmi baj, menyasszony. — Természetesen, szereti a vőlegé­nyét? Estella nagyvilági hölgy is tudott lenni, különösen, ha erre alkalom adódott. — Uram, betyár úr, az erszényemet elviheti, meg is lőhet a karabélyával, az ékszerem letépheti, de az érzel­meimhez igazán semmt köze sem le­het. — Bocsánat. Contre coeur: minden kíváncsi szándék távol állott tőlem, pedig igen szeretném tudni, hogy van-e még szerelmes nő a világon? Estella szigorúan összecsukta vi­­rágkehely nagyságú száját. Méltatlan­kodva nézett a vén kulcsárnéra, aki szapora szemforgatással helyeselte a magaviseletét. A kulcsáráé végre forgácsfánkhoz hasonlatos arcát felemelte. — Nem tudom, hogy mi a neved, te bojnyik — mondta kemény han­gon. — Akárki légy, annyit mondha­tok, hogy idáig csupa nóbel emberek betyárkodtak a Bakonyban. Te vagy az első, aki udvariatlan vagy, pedig eleget találkoztunk mindenféle szer­zettel. Még a kanászból lett Porosai is kezet szokott csókolni az ország­úton. Hát te ki vagy? — Én Sobri vagyok! Csendesen hangzottak el a szavak, hanem annál nyomatékosabb volt a hatásuk. A tatárfejü, csomózott baj­­szú vén kocsis meghökkenve hátra­fordult. A piros huszár csupán azért nem kapta le a csákóját, mert a vi­­harszíj nem engedte. — Ah, Sobri! — kiáltott fel a kul­csáráé és hisztérikusan felsikoltott a félelemtől. Csupán Estella maradt nyugodtan. Kék, napos szemét rózsaszínű arcából a betyárra vetette, mint mikor a nap­sugár végre utat talál az erdőben a sűrű falevelek között és hirtelen meg­csillan a vén fák tövében bújdosó erecske vizében. A harag és méltat­lankodás nyomban eloszlott. — Moszjő! Ön a híres Sobri? Iga­zán örvendünk, hogy megismerked­tünk önnel. Mindenféle parasztbe­tyárok kerültek eddig utunkba. Csak a fejedelemmel nem tudtunk talál­kozni. Moszjő Sobri, valóban nem akartam önt megsérteni. A rózsaszínű köpenyegből elővonta kezét, amelyen selyem kesztyű, talán éppen a püspök kesztyűje volt. Sob­­rinak nyújtotta és a meleg kezecske bizalommal pihent a haramia széles tenyerében. Sobri egy másodpercig habozott, aztán szótlanul lehúzta a kisasszony kesztyűjét, és miután a fehér kezet megsimogatta, a kesztyűt a keblébe dugta. A Bakony kezdett elmaradozni, mintha a nagy fák megunták volna a tájat, megritkultak, a távolba lép­kedtek, mintha már nagyon is mesz­­szire elbátorkodtak volna. Szőlőhe­gyek sárgállottak, majd egy völgy, ahol a lila színű felhők úgy úszkál­tak a nagyfejü fák fölött, mint a köl­tők versei járnak a nők kontya alatt. A betyár még mindig kezében tar­totta Estella kezét, mintha már na­gyon régen lett volna úrinő finom keze kezében. — Szabad? — kérdezte halkan és finomkodva. Estella a kalácsképű szomszédnő­jére pillantott, de az tudta a köteles tiszteletet és elfordította a fejét. A piros huszár háta meggörnyedt a ba­kon. A kocsis erősen figyelte a nyer­ges fülét. Estella tehát intett szemével, amely olyan fényes volt, mint a finom por­celán. Sobri felemelte a kezet és kívülről és bévülről megcsókolta. Majd a homlokához érintette, és las­san, szinte áhitatosan végigsimította gondterhes, felleges homlokát az Es­tella tenyerével. A ujjaknak finom párnácskái végigcsúsztak a betyár halántékán. Sobri lehúnyta szemét, míg Estella tágra nyitotta. Kétszer­­háromszor járta be a kis kéz a betyár homlokát. A ráncok egyszerre elsi­multak. Sobri felnyitotta szemét, mintha valamely messzi tartomány­ban járt volna idáig, s most csodál­kozva nézné az enyhe dunántúli dom­bokat. — Ornőm, királynőm, az út ezután már teljesen biztonságos, kíséretünk­re nincs szüksége. Tisztelem a mél­tóságos püspök ural. — Már elhagy, Sobri úr? — kiál­tott fel nekilendülő szívességgel a kulcsáráé. — Estella kisasszony — szólott a betyár —, jó estét kívánok! A tüzes szemű szörnyeteget vissza­fogta, a vén kocsis kieresztette az ostort, a turisüveges legény lekapta a fövegét a hintó előtt. A kerekek gyorsan forogtak. Estella és a kul­csáráé kendőjüket lobogtatva néztek vissza a betyárokra. Mihail Bulgakov: A MESTER ÉS MARGARITA Ezt a regényt a huszadik század remekei közé sorolják. A modern sza­tíra, a fantasztikum, a groteszk és az intelektuális próza elemeit egyesítő regény arra a problémára keresi a választ, hogy mi a mértéke a jónak és a gonosznak olyan egyéniségnél, akinek mérhetetlen hatalom összpon­tosul a kezében? Agatha Christie: TEMETNI VESZÉLYES Egy gyártulajdonos váratlan halála után kialakult örökösödési hajsza ér­dekes jelenségeit tárja elénk az író. A gyárost ugyanis meggyilkolták, s a szerző azt firtatja regényében, hogy a boldog örökösök közül vajon ki gyilkolta meg? Fordulatokban bővel­kedő, izgalmas olvasmány. Konrad Lorenz: SALAMON KIRÄLY GYŰRŰJE A nagy tudós háza Noé bárkájához hasonlít, ott mindenféle állat meg­található. Az állatokkal való együtt­élés azonban sok bosszúságot is okoz. A világhírű szerző sok humorral és öngúnnyal ír e kellemetlenségekről, de mint állatbarát őszinte szeretettel mesél a két- és négylábú „társakról“. Elsa Triolet: AZ AVIGNONI SZERELMESEK — SOHANAPJÁN Az első kisregényben a szerző be­mutatja Avignont, az „őrült, a szent, az ördögi várost, a csodák és a va­rázslatok, a Szent Szűz és a Venus városát. A Bolgár Népköz­­társaság szeptem­­, *. /; bér 9-én ünnepelte felszabadulásának 26. évfordulóját. Az országban ezer és ezer emlékművet állítottak fel a je­lentős évforduló tiszteletére. Ez az emlékmű a Fekete­tenger partján, — Várnában van és a fasizmus elleni harcban elesett hősök emlékére ál­lították fel. A SOHANAPJÁN alapgondolata pe­dig az, hogy a valóság és a valóság nem azonos, hogy mindnyájan szün­telenül optikai csalódások áldozatai vagyunk az elmúlt pillanat, egymás szándékának megítélésében. Ellery Queen: GYILKOSSÁG RENDELÉSRE A regény egy tehetséges fiatal or­vosról szól, akinek életébe belép egy milliomos szép felesége. A fiatal or­vos már-már rózsaszínben látja a jö­vőt — míg egy este hazatérve isme­retlen fiatal nő holttestére nem buk­kan. Ettől kezdve szédítő iramban peregnek a váratlan események. Alekszandr Naszibov: „LABIRINTUS-AKCIÓ“ Kémek, ellenkémek, az Abwehr és a Gestapo viszályai, fondorlatai szí­nezik ezt a lélegzetelállítóan izgalmas kalandregényt, egy kegyetlenségében abszurd történet keretében. Gyurkovics Tibor: NE SZERESS, NE SZERESS A regény főhőse egy fiatal idegor­vos. A munkaközben jelentkező sze­relem, titkos szerelem, mert a nő asz­­szony, s boldogságuk lopott boldog­ság, tele a tilalmak buktató erejével. Gyurkovics nem mindennapi költői tehetsége első prózájában is átsüt a szövegen. Regénye kedves olvasmány­nak bizonyul. Az ismertetett könyvek a Madách Könyvkiadó közreműködésével, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadási egyezményének kereté­ben jelentek meg. Valamennyi szlovákiai könyves­boltban kaphatók! Nyugat-szlovákiai turnén a Thalia Színház «$» «$♦ «$♦ »*» *** *** **« ♦♦♦ ♦♦♦ *** ♦♦♦ «j* •*«. «$♦ *’< »*• «J» »j* *j» •** «2* *2* ♦} A Magvar Területi Színház szeptemberi műsorterve Július közepétől hat hetes pihenőt tartottak a MATESZ kassai részlegé­nek, a Thália színháznak a tagjai. A színészek a rendezővel, dramaturg­gal és a segédszemélyzettel együtt „aktív“ pihenésre használták ki ezt a hat hetet. A kassai ipari iskola épületében kapott színházterem átalakításán dol­goztak, hogy a téli szezont már itt kezdhessék meg. Az együttes szeptember elején nyugat-szlovákiai turnéra indult. A turnét 11-én Dunaszerdahelyen (Du­najská Streda) kezdi, majd fellép Komáromban (Komárno), Érsekúj­­várott (Nové Zámky), Léván, (Levi­ce), Párkányban (Štúrovo), Diósze­gen (Sládkoviőovo) és a Csallóköz számos községében, végül pedig a bratislavai Kis Színpadon és az Gj Színpadon. A Thália ezúttal két darabbal mu­tatkozik be a nyugat-szlovákiai szín­házkedvelő közönségnek. Jean Coc­teau: Rettenetes szülők című drámája olyan szerelmi sokszögön keresztül folytat társadalombírálatot, amely nemcsak szellemes, szokatlan, hanem elevenbe vágó is. Olyan tükör, amely­be nem mindenki tud lelkiísmeretfur­­dalás nélkül belenézni. A szűk csa­lád — apa, anya és felnőtt fiú — együttesét, az asszony vénlány nővé­re egészíti ki. Az anya, Yvonne gör­csösen ragaszkodik már önálló élet­re törekvő fiához. Férje, George a jó családapa szerepét igyekszik alakíta­ni, bár régen megunták s ő is meg­­únta otthonát, amelynek hiányzó me­legét egy fiatal lány oldalán igyek­szik megtalálni. Már régen megfeled­kezett róla, hogy Léone, akinek egy­kor vőlegénye volt, s akivel csak azért szakított, hogy húgát, Yvonnet feleségül vegye — még mindig gyön­géd érzelmekkel viseltetik iránta. Michelben, a felnőtt fiúban fellobog az első nagy szerelem egy fiatal lány, Madeleine iránt, akiről nem tudja, hogy apja eltartott kedvese. Az egyre bonyolódóbb helyzetben Léonie veszi kezébe az előadás irányítását. A fia­talok egymáséi lesznek, boldogok. Yvonne, a fiához betegesen ragasz­kodó anya azonban semmi körülmé­nyek között nem tud belenyugodni Michele elvesztésébe s kétségbeesé­sében megmérgezi magát. A szerző a dráma címe alá egyet­len sort írt: „Történik napjainkban, Párizsban.“ S ez a meghatározás ma sem szorul korrekcióra. A több, mint harminc éves színmű ma épp úgy aktuális, mint megírásának idején volt. Thomas Brandon: Szerelmem Don­na Rita című bohózatáról már írtunk a losonci bemutató után. A kiváló rendezésben színrevitt darab a Thá­lia színház eddigi 15 előadása során nagy közönségsikert aratót*; s mél­tán bízunk benne, hogy a három kópé diák, Charley, Bob és Larry tör­ténete jó szórakozást nyújt a nyugat­szlovákiai színházi közönségnek is. KOVÁCS Z. 10. csütörtök Párkány — Štúrovo 12. szombat Farnad — Farná 13. vasárnap Nagyölved — Veiké Ludince 15. kedd Ipolyság — Šahy 17. csütörtök Köbölkút — Gbelce 19. szombat Kisgyarmat — Sikeniőka 20. vasárnap Tornóc — Trnovec n. V. 25. péntek Komárom — Komárno 26. szombat Ipolynyék — Vinica 27. vasárnap Udvard — Dvory nad Zit. 19.30 Szalmakalap —Szalmakalap —- Szalmakalap 10,00, 12,30 A bölcs kádi 19.30 Szalmakalap —Szalmakalap —Szalmakalap —„— Szalmakalap —Szalmakalap A Thália Színház szeptemberi műsorterve Sznmbathy Gyula, Csendes László és Érsek György, a Szerelmem Donna Rita három diákja. 10. csütörtök Dunaszerdahely — Dun. Streda 19,30 Rettenetes szülők 11. péntek Komárom — Komárno — — Rettenetes szülők 12. szombat Érsekújvár — N. Zámky — — Rettenetes szülők 13. vasárnap Komárom — Komárno — — Rettenetes szülők 14. hétfő Dunamocs — Moőa 19 30 Szerelmem Donna Rita 15. kedd Nyitra — Nitra — — Szerelmem Donna Rita 16. szerda Nemesócsa — Zem. Olőa — — Szerelmem Donna Rita 17. csütörtök Vásárút — Trhové Mýto — — Szerelmem Donna Rita 18. péntek Komárom — Komárno — — Szerelmem Donna Rita 19. szombat Szímő — Zemné — — Szerelmem Donna Rita 20. vasárnap Komárom — Komárno — — Szerelmem Donna Rita 21. hétfő Bratislava, Malá scéna 19 30 Rettenetes szülők 22. kedd Léva — Levice 19 30 Szerelmem Donna Rita 23. szerda Párkány — Štúrovo — —­Szerelmem Donna Rita 24. csütörtök Búcs — Búč — — Szerelmem Donna Rita 25. péntek Diószeg — Sládkovičovo — — Szerelmem Donna Rita 26. szombat Dióspatony — Orech. Potôň — —■ Szerelmem Donna Rita 27. vasárnap Ekecs — Okoč — — Szerelmem Donna Rita 28. hétfő Marcellháza — Marcelová — — Szerelmem Donna Rita 29. kedd Karva — Kravany nad Dun. — — Szerelmem Donna Rita 30. szerda Bratislava, Nová scéna — — Szerelmem Donna Rita ♦* V V V V V V V V V V V V V V V v V V V V V v v v О »2* О ♦, ♦ ♦ v V v v ♦ •

Next

/
Oldalképek
Tartalom