Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-22 / 34. szám
A THIEL-FÉLE CSÖCSAPDA — A VADFOGÄS ÜJ ESZKÖZE A tányér- és csapóvasak nagy hátránya, hogy a megfogott ragadozót nem mindig ölik meg azonnal (tehát naponta kellene ellenőrizni őket) és az embert, valamint a háziállatokat is veszélyeztethetik. A Thiel-féle több évi kísérletezés alapján megszerkesztett csőcsapda kiválóan alkalmas a menyét, görény, nyest, macska és fiatal rókák megfogására, mert ezek a vadfajok kitűnően kedvelik a barlang- vagy csőszerű járatokat. Az egyik végén nyitott cső szája előtti vájatban egy vaskarika van, amelyet egy rugó abban a pillanatban ránt a magasba és szorít a cső felső falához, amikor a vad belép a nyílásba. Az erős ütés eltöri a vad nyakát és gerincét és azonnali kimúlását okozza. Ajánlatos menyétre, görényre és nyestre a kisebb csőből álló és gyengébb rugóval felszerelt csapdát, macskára rókára pedig a nagyobb, erősebb modellt használni. Csaléteknek megfelel a záptojás, egérjárta törek, elhullott csibe. Egy maroknyi gabonát is szórhatunk a csőbe, hogy az egereket odaszoktassuk, mert ezek erős szimatának különösen csábító a hatása. Rókákból kotorékonként azonban eddig csak 1—2 darabot sikerült fogni, a többiek elvándoroltak. Richter, H. J. (Unsere Jagd — kivonat) A FENYOVÉDÖ ÖZEK Osztrák vadásztársaink képes folyóiratában érdekes szakcikket olvastunk az ausztriai vadászati kutatómunkáról. A tudósok megállapították, hogy olyan helyeken, ahol sok az óz, lényegesen kisebb a'rákos fenyők aránya, mint az őzszegény vidékeken. SikerUlt bebizonyítani, hogy az őz természetes védőlényezője a fenyőfának, sőt különösen értékes higiéniai szabályozó szerepet lát el, miután csírájában elfojtja a fenyőrákot hordozó köztes gombagazdákat, s így védi az erdőségek természetes biológiai egyensúlyát. (Der Anblick) VADLEGELÖNEK ALKALMAS NÖVÉNYFAJOK A füvek közül a vad különösen a csomós-ebirt kedveli, de igen értékesek a réti-perje, a komócsin, a csenkesz és a tarackostippan. A pillangósok közül a lóhere, a szarvaskerep és a komlós-lucerna. A lágyszárúak közül az útifű, a gyermekláncfű stb. Ozlesen, biztos eredménnyel Olyan területen végezte megfigyeléseit a szerző, ahol a me! zőgazdasági földek és a faállomány aránya 35:65 volt. Ebben az élettérben az őzek nyáron csaknem mindig a mezőn tartózkodnak, ősszel, télen és tavasszal az erdőben keresnek menedéket, s azt csupán legelés végett hagyják el. Az irodalom adatai szerint az őz táplálkozási ciklusa 3—4 óra. A szerző megfigyelései szerint ebből 1 óra esik a legelésre és 3 óra az emésztésre. Háborítatlan területen mindkét folyamatban legfeljebb ± fél óra az eltérés. Az őz szürkületkor lép ki az erdőből, viszonylag gyorsan legelve megy a mezőre és ott tölti — táplálkozva, emésztve — az éjszakákat, majd hajnalban ismét viszszovanul az erdőbe és annak valamelyik nyugalmas részében 3 órát pihen. Azután újból táplálékot keres, megy a mezőre, de az erdő közelében marad, sőt, ha elég füvet talál (pl. késő tavasszal), vagy ha a terü! letet háborgatják ki se lép be- I lőle. A napközben mezőn tarj tózkodő őz nyugtalanul, sietve legel, gyakran felfigyel, és táplálkozásának ideje lényegesen lerövidülhet. De nyugalmas területen a táplálkozási ciklus menete kora ősszel és késő tavasszal általában a következő: A mezőről az őz hajnali 4 órakor sietve az erdőbe vonul. Onnan 7, 11 és 15 órakor a mezőre megy, majd egy órai legelés után visszatérve 3 órát az erdőben pihen, végül esti 19 órától hajnali 4-ig a mezőn tartózkodik. A ki- és belépés ideje az éjszaka hosszabbodása, illetve rövidülése szerint váltakozik, de legelése nem módosul lényegesen. Télen és tavasszal az őz tovább marad a mezőn, részint hogy a napsütést élvezze, de azért is, mert akkor kevesebb a táplálék és több időt kell a kereséssel töltenie. Ezenfelül tapasztalatból tudja, hogy ilyenkor kevésbé háborgatják. A táplálkozási ciklusban különböző zavaró hatások bizonyos mértékű eltolódásokat okozhatnak. 1. A legelés megzavarása miatt az őz kielégítetlen marad; ez megrövidíti a nyugvását, vagy más erdőrészekbe vonul. 2. A nyugalom megzavarásának újabb legelés lehet a következménye. 3. Ha a csapat valamelyik tagja ki nem elégítő táplálékfelvétel miatt újból legelni kezd, a többi őz is követi. 4. Ha a területen kevés a táplálék (pl. zord télen), a nyugalmi periódus megrövidül, és az őzek esetleg hosszabb ideig a legelőn maradnak. A kilépés ideje is módosulhat: 1. Nyugtalanítás miatt (ilyenkor az őz nappal alig hagyja el az erdőt, csak éjszaka lép ki, és már hajnal előtt visszavonul). 2. A táplálékviszonyok miatt (az őz ízletesebb növényeket keres, a búvóhely szempontjából kedvezőbb helyen). 3. Egyedi okok miatt (némely őz különösen félénk és ezzel társait is nyugtalanítja). Szabad területen az őzek pihenésükhöz kisebb emelkedéseket, cserjeszigeteket vagy sövényeket választanak, s mindig úgy fekszenek le, hogy fejük csekély elfordításával egymás látómezejét keresztezhessék, és így biztonságukat növeljék. Geppert E. (Unsere jagd, kivonat) • A KÖLNI VADÁSZATI KIÁLLÍTÁSRÓL A kölni háromnapos kiállítás évente kerül megrendezésre a Magyarországon ejtett vad trófeáiból, amelynek szervezője G. Lehmann. A kiállítások tanulsága, hogy elsősorban a legjobb minőségű agancsok iránt nagy az érdeklődés és az elismerést mindig a helyes kilövések, a szakszerű selejtezé! sek váltják ki. A nagyvad-gazdálkodás iránya, a táji vadgazdálkodás bevezetése, a létszám- I és ivararányszabályozások ter- J vezett üteme — minden körülmények között megfelel az ilyen igények kielégítésének. Gyakorlatilag tehát előreláthatóan kevesebb számú trófeás vad esik a jövőben, de minőségben és értékben a jelenlegit felülmúló eredmény várható. Borsostokany vaddisznóból Anyaghányad: 1,5 kg vaddisznótarja vagy lapocka, 15 dkg zsír, 10 dkg vöröshagyma, 3 dkg konzervparadicsom, 2 dl fehér bor, 5 g törött bors, 3 dkg só, 20 dkg vaddisznókolbász. 1,5 kilónyi vaddisznónyakat vagy lapockarészt keskeny szeletekre, majd metéltszerű csíkokra vágunk. Egy lábasban 15 dkg zsíron két nagyobb fej apróra vágott vöröshagymát szalmasárgára pirítunk, majd hozzáöutünk 2 dl paradicsombefőttet. Ennek híján egy evőkanálnyi konzervparadicsomot teszünk bele. Azután hozzáöntünk 2 dl fehér bort, felforraljuk, néhány percig forrni hagyjuk és beletesszük az elkészített húst. Fél dkg törött borsot, kellő mennyiségű sót teszünk hozzá és fedő alatt puhára pároljuk a húst. Egy kis serpenyőben kevés zsíron vékony szeletekre vágott vaddisznókolbászt pirítunk 20 dkg-nyit, és amikor a hús már puha, hozzátesszük. Kevés ideig együtt forraljuk. Párolt rizskörettel tálaljuk. (Alig. Forstz., München) jK. Ondreicka: DÄMVAD, tempera (Kucsera Sz. felv.) A házinyúl ivarzása A háziállatok többször ivarzók, míg a vadon élő állatok évente csak egyszer ivarzanak. Az ivarzás ideje alatt a párzási ösztön jelentkezik. A nyulak is a többször ivarzók csoportjába tartoznak. A nőstény nyúl átlagosan, de nem rendszeresen 14—16 naponként ivarzik. Egyes nőstények gyakrabban, mások (főleg télen) ritkábban ivarzanak. A nyulakat is az ivarzás észlelésének időpontjában szoktuk bepároztatni. Mivel -ez ellés után a nyúlnál rendkívül gyors a méhnyálkahártya regenerálódása, ellés után azt 1—2 nappal már lehet pároztatni. A gyakorlati tapasztalatok szerint akkor legbiztosabb á fogamzás. Házinyulaknál általában a termékenyítési százalék 75—90. Számos tudományos vizsgálat eredménye szerint az ivarzás nyulaknál többé-kevésbé állandó, amennyiben egy sor érett Graaf-féle tüsző felrepedésre és a petesejtek a kiszabadulásra készen állnak. Az ivarzás időtartama 3—5 nap. Házinyuiaknál, ellentétben a többi állatfajokkal, a pároztatás idején a méhben -levált peték még nincsenek, mert azok csak a fedeztetés után, vagy pszihikai idegingerületük után válnak le a petefészekről. Az idegrendszeri behatások következtében ugyanis a peteérési folyamatok meggyorsulnak, és az érésnek indult valamennyi petesejt leválik. Ivarzáskor a nyúl nyugtalan, dobog, ajkait az etetőhöz dörzsöli, ingerlékenysége fokozódik. Az ivarzás legkifejezettebb jeleit a szeméremajkak mutatják, amelyeket igen sok finom hajszálér sző át. Ivarzáskor a szeméremajkak vérbővé, duzzadtá válnak, a duzzadt csikló a szokottnál szembetűnőbb. A szeméremajkak elszíneződése az ivarzás kezdetén halványvörös, majd sötétvörös, illetve bordólila lesz. A tapasztalatok szerint legjobb a nőstényeket a szeméremajkak bordólila elszíneződésének idején pároztatni. Ez azonban nem tekinthető szabálynak, mert lehetséges fogamzás a szeméremajkak kevésbé intenzív elszíneződése esetén is. Előfordul, hogy a nőstény rejtetten ivarzik, vagyis a nyálkahártya szí neződése alig tér el a normálistól, mégis a nőstény felveszi a bakot és megtermékenyül. Ezért a nőstények pároztatása előtt minden esetben meg kell vizsgálni a szeméremajkak elszíneződését, s ha azokon a jellegzetes bővérűség és elszíneződés jeleit látjuk, meg kell kísérelni a bepároztatást. Ha az ivarzásra az állat viselkedése utal csupán, de a nyálkahártyákon nincs jellemző elszíneződés, akkor is tanácsos a bakhoz vinni próbáltatni a nőstényt, mert sok esetben felveszi a bakot. Az ilyen nyulak tehát rejtetten ivarzanak. Ha a nőstérty a bakot nem venné fel, úgy 1—2 nap múlva ismét a bak ketrecébe kell helyezni, mert a nőstény a sikertelen kísérletnél az idegrendszerét ért ingerek (látás, szag, érintés) hatására ivarzani fog és a bakot felveszi. Az a tény, hogy a nyulaknál az ivarzás kiprovokálható, azt bizonyítja, hogy az idegrendszeri behatásokra meggyorsulnak a peteérési folyamatok, s mire a nőstény fedeztetésre kerül, 1—20 petesejt leválik a petefészekből és azok megtermékenyülnek a petevezetö megfelelő részében. Dr. Csikváry László Borovička Jaroslav nagy csincsilla házinyula a pferovi bemutatón nagyon jó minősítést kapott. (Kucsera Szilárd felv.) Középsötét szürke színárnyalatú házinyúl, kissé megnyújtott, de hengeres testű, a mellkasi és az ágyéki tájon csaknem egyforma szélességi méreteket mutató, középnagytestű, kettős hasznosítású, hús és prémnyúl fajta. Normál súlya 4,5 kg. Szőrzetét jellemzik a fekete árnyékolások, a „hernyőzottság“, amely legfeltűnőbb a háton és a faron. Az egyes szőrszálak felső része 1—2 cm-es sávban fekete, középen fehérszürke, az alsó rész sötét szürkés-kék. Szőrbefújás alkalmával 4 gyűrű látható. A szőrzet közepesen tömött, de rugalmas és fényes, A bőr közepesen vékony, rugalmas, a szőrzet 3—4 cm hosszú közepes finomságú. A fej a bakoknál széles, de nem durva, a nőstényeknél finomabb, keskenyebb. A szemek sötétbarnák, s azokat fehér szőrkarika övezi. A fülek felfelé állók, 16 emuéi nem hosszabbak, a iüle* felső harmadában sötétszürke, vagy „kormos“ pigmentáciával. A nyak rövid, jól izmolt, középmagas tűzésű. A test henger alakú, arányos mélységi és szélességi méretekkel. A hát hosszú, széles, jól izmolt, enyhén ívelt. A has szőre szürkésfekete. A far széles, jól izmolt, enyhén ívelt lefutású. A farok egyenes, fekete és fehér szőrökkel tűzdelve. A lábak rövidek, izmosak, a lábállások szabályosak. A körmök palaszürkék. -k-.♦ у у у у v v v *> *-♦ УУ-фЧ CSÖKKENTETT FÉNYT A BROILEREKNEK! Dr. T. Morris (Reading Egyetem, Anglia) szerint a túlságosan megvilágított nevelőhözban a broilercsirkék „túlstimulálódnak“, és ez fékező hatású a csirkék növekedésére. Meg- I állapítása szerint a megfelelő világításhoz viszonyított minden fényintenzitás-duplázódás I 10 grammal csökkenti a végtermék átlagsúlyát. A fény : csökkentése 6 m2-ként 1 watt erősségre 2 %-kal növeli a végsúlyt. A legjobb nevelési eredmény állandó éjjel-nappali világítással érhető el, mert ilyen körülmények között fogyasztanak az állatok legtöbb takarmányt. A gyakorlatban bevált a 23 I órás világítás, 1 órás szakaszszal, mert esetleges áramkiesés alkalmával az állatok nem esnek pánikba, ismerik a sötétséget. A napi 6—12 órásnál az éjjel-nappali megvilágítás 5—10 százalékkal jobb súlynövekedést eredményezett. Érdekes módon a napi 12 órás megvilágítás rosszabbnak bizonyult, mint a 6 órás. Ez azzal magyarázható, hogy a hatórás megvilágítás alatt a csirkék sötétben is megtanultak enni, s így több takarmányt fogyasztottak, mint a 12 órás időszakban, amikor a sötét napszakot végigaludták. (Poultry Digest) CODRINAL A CSIBE VAKBÉL-KOKCIDIÖZUSA ELLEN Számos kísérlet mutatja, hogy a Codrinal vegyszer igen jól hat a csibe vakbél-kokcidiózusa ellen akkor is, amikor a betegség legakutabb pillanatában juttatják a szervezetbe. A legsúlyosabb fertőzésből kigyógyult csibe is utána gyorsan fejlődik. A jószág jól bírja ezt a gyógyszert, szívesen fogyasztja ivóvízben. Ez a gyógyszer általában gátolja a baktériumos fertőzéseket, amelyek a megbetegedett sejtek eltávozásából keltekeznek. A Jugoszláviában gyártott Codrinal hatásos gyógyszer a baromfi vakbél- és vékonybél kokcidiózusa ellen, azonkívül gyógyítható vele a kolera, a baromfinátha, a galamb paratífusz, a légzőszervek krónikus megbetegedése, a mellhártyagyulladás stb. Az utasítás így szól: Amint észrevesszük a betegség első jeleit, egy csomag (4 grammos) Codrinalt áztassunk egy liter vízben. Két-három napig adjuk a baromfinak, súlyosabb esetekben három-négy napig. Gyógyítás alatt ne engedjük, hogy más vizet Igyon a i baromfi. Használat után a Cnd- I rinalos üveget jól dugjuk be. NAGY CSINCSILLA
