Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-22 / 34. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES ,1970. augusztus 22 л вшах Miimmw a jm Tt/кктн A termelés összpontosítása és szakosítása a helyi sajátosságok figyelembevétele mellett A bolgár mezőgazdaság fejlesztésének távlati koncepciója országszerte közismertté vált és a központi irányelvekkel összhangban elkészültek már Az egyes kerületek részletes fejlesztési tervei, amelyek meghatározzák az egyes agrárkomplexumok terjedelmét, azok termelési irányzatát, a termelés összpontosításával és szakosításával járó beruházások nagyságát és mindazokat a feladatokat — beleértve a szakkáderek hálózatának szükségszerű bővítését is —, amelyek a központi koncepció sikeres megvalósítását szolgálják. Természetes, hogy e nagyszerű tervezet gyakorlati megvalósítása az alsó és felsőbb szervek harmonikus együttműködésén múlik, illetve azon, hogy az irányításban mennyire érvényesülnek a demokratikus centralizmus alapelvei. Véleményem szerint ezen a téren Bulgáriában nincs baj, mert a központi irányítás a szó legszorosabb értelmében összefogja és összehangolja az alsóbb fokú irányító szervek és azokon keresztül az egyes mezőgazdasági üzemek tevékenységét. Ez a módszer azonban nem úgy hat, mint a hatalom gyakorlásának erőszakolt, tehát kötelező feladatokat osztogató formája, hanem a szilárd központi irányítás — az össztársadalmi érdekek tiszteletben tartása mellett — az alsóbb fokú irányító szervek és a mezőgazdasági üzemek is gyakorolhatják demokratikus jogaikat. Ez nem szavakban, frázisok hangoztatásában nyilvánul meg, hanem erre lehetőséget nyújt a mezőgazdaság fejlesztésének távlati koncepciója. Ugyanis a minisztérium által készített koncepció nem csupán általános alapelveket rögzít, hanem az előzetes helyzetelemzések alapján, a természeti és az ökonómiai előfeltételekhez igazodva, hétféle termelési körzetet mutat be. Az egyik körzet termelési szerkezetében például a kenyérgabonatermesztés, a másikban a szőlő- és a gyümölcstermesztés, a harmádikban a kukoricatermesztés, a negyedikben például a napraforgó és a cukorrépatermesztés a döntő tényező. S az már a kerületek irányító szervein múlik, hogy a helyi természeti és ökonómiai adottságok alapján melyik koncepciót választják. De az egyes kerületek fejlesztési tervei is hasonló elképzelések alapján készültek, s így lehetőségük nyílt a születő agrárkomplexumoknak [azokon keresztül a mezőgazdasági üzemeknek is), hogy mind a növénytermesztésük, mind pedig az állattenyésztési termelésük szerkezetét a sajátos előfeltételeikhez igazodva állapítsák meg. ' ф Napirenden az agrárkmnpiexumok kialakítása Abban a négy kerületben, ahol módomban állt jobban körül nézni, személyesen győződtem meg arról, hogy folyamatban van az agrárkomplexumok megalakítása. A russzei kerületben például, ahol eddig huszonhárom mezőgazdasági üzem létezett, 5 agrárkomplexum alakul. A russzei tizennégyezer, a szlivopoli húszezer, a vernogili harmincötezer, a bielái, melynek keretében öt termelőszövetkezet és egy állami gazdaság egyesül, harmincötezer és a Cjatovi Agrárkomplexum tizenötezer hektáros gazdaság lesz. A várnai kerületben, ahol eddig harmincöt mezőgazdasági üzem 157 ezer hektár szántón gazdálkodott, most hét agrárkomplexum alakul. A plovgyivi kerület negyven mezőgazdasági üzeme öt agrárkoroplexumba tömörül és 20—30 ezer hektáron termeid gazdasági egységeket képeznek. A tolbuchini kerületben pedig az érzékelteti talán legjobban a nagy változást, hogy az egyes községek határaitól függetlenül egyesítik a komplex gépesített brigádokat. A múlt évben még 235 komplex gépesített brigád működött, egy-egy brigádra 1050 hektár föld jutott. Az idén már csak 108 kómplexbrigád van és egyenként 2000 hektár földet művelnek, de 1973-ra — a komplexbrigádok további egyesítése útján — a brigádok számát hatvanháromra csökkentik és egy komplexbrigád 5100 hektár szántón gazdálkodik majd. Az előző cikkemben már említettem, hogy a mezőgazdasági üzemek további egyesítése, vagyis az ágrárkomplexumok megalakítása nem öncélú, Bolgár barátaink véleménye szerint a mezőgazdasági termelés nagyméretű összpontosítását, szakosítását és iparosítását csak így, tehát nagy gazdasági szervezetek létesítése által lehet sikeresen megoldani. A realizálódó elképzelések az igazukat bizonyítják. Ugyanis a termelés egyes ágazataiban olyan nagyméretű összpontosítás van folyamatban, amilyenekre mi még gondolni sem mertünk. A várnai kerületben például eddig 15—20 fajta növényt termesztettek, most a növények számát nyolcra csökkentik. Cukorrépát például az egyik agrárkomplexum 1000 hektáros parcellán termeszt majd. A huszonkétezer hektár szőlő és gyümölcsös *öt gazdaságban helyezkedik el, és a várnai kombinát termeli majd Bulgária szőlőtermésének hatvan százalékát. A szőlőt 3,5 méter sortávolságra telepítik és a művelést annyira gépesítik, hogy egy állandó dolgozóra öt hektárt bíznak. Hektáronként kétezer leva tiszta jövedelemmel számolnak, ami kb. huszonháromezer koronának felel meg. A tolbuchini kerületben például búzát csak két agrárkomplexum termeszt, míg további két agrárkomplexum kukoricatermesztéssel, kettő pedig napraforgótermesztéssel foglalkozik majd. Cukorrépát és zöldséget azonban mind a hat agrárkomplexum termeszt. A növénytermesztés hasonló méretű összpontosításával számolnak a többi kerületekben is. Például a plovgyivi kerületben — egy-egy gazdaságban — 800—1000 hektáros parcellákon folytatnak kertészkedést, főleg paprikatermesztést, míg a rizstermelést, tízezer hektáron egy gazdaság folytatja majd. Kétségtelen, hogy a növénytermesztés nagyméretű összpontosítása lehetőséget nyújt arra, hogy a beruházási eszközöket maximálisan kihasználják, tehát hogy az aránylag kevés növényfajta gondozását és betakarítását a legkorszerűbb és a legnagyobb teljesítményt nyújtó gépekkel végezzék, s így a termelő munka hatékonyságát és jövedelmezőségét fokozzák. Bulgária növénytermesztése már jelenleg is eléggé magas színvonalú. A terméseredmények nem maradnak el a mi eredményeink mögött. Persze minden lehetőséget kihasználnak abból a célból, hogy a hozamokat növeljék. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az öntözéses gazdálkodásnak és ezért gyors ütemben építik az öntözőberendezések hálózatát. Az említett négy kerületben azzal számolnak, hogy két év múlva a szántóterület 70—80 százalékán öntözéses növénytermesztést folytatnak, ami kiterjed a szőlő és a gyümölcsösök öntözésére is. Ezzel párhuzamosan fejlesztik a műtrágyagyártást is. A növénytermesztés összpontosításával egyidőben összpontosítják az állattenyésztést is. Az összpontosítás méreteinek érzékeltetése céljából megemlítek néhány példát. A russzei kerületben például a pecsenyecsirkék nevelését és a sertéshizlalást állami telepeken végzik, és egyetlen helyen tízmillió csirkét összpontosítanak, míg az agrárkomplexumokba tömörülő szövetkezetek tejtermeléssel és juhtenyésztéssel foglalkoznak. Egy gazdaságban 2000—3000 tehenet, vagy tízezer anyajuhot összpontosítanak. Megjegyzem, hogy a juhtenyésztés nem extenzív, hanem intenzív nagyüzemi szinten történik. A tolbuchini kerület a tojástermelést és a marhahústermelést helyezi előtérbe, s az egyik agrárkomplexumbari egymillió tyúkot, egy másik helyen pedig tíz ezer liízomarhát összpontosít, míg az egyes részleggazdaságok, vagyis a mezőgazdasági üzemek — 2000—3000 tehénlétszám mellett — tejtermeléssel foglalkoznak. A várnai kerületben a sertéshús és a tojástermelés került előtérbe. Várnától alig húsz kilométernyire megkezdték a korszerű nagyüzemi sertéshizlalda kibővítését úgy, hogy a közeljövőben harminckétezer sertés befogadására legyen hely. Egy másik agrárkomplexum 50 ezer tyúkot befogadó farmon tojástermeléssel foglalkozik majd. A plovgyivi kerület pedig elsősorban is a pecsenyecsirkenevelést, a tojástermelést és a marhahizlalást összpontosítja. Egy helyen ötmillió csirkét, százezer tyúkot vagy 16 ezer hízómarhát összpontosítanak. Az állattenyésztési központokat korszerű berendezésekkel látják el. A bolgár szakemberek — még a fejlesztési tervek elkészülése előtt — megismerkedtek a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország és Csehszlovákia, valamint néhány kapitalista ország korszerű állattenyésztési berendezéseivel, és olyan korszerű telepeket létesítenek, amelyek lehetővé teszik a leghatékonyabb technológiai eljárások alkalmazását. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban tájékoztattak arról, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexum feltételezett fejlesztése milyen méretű beruházásokat igényel. A kerületek és az egyes vállalatok ötmilliárd leva (kb. 55 milliárd korona) beruházási keretet igényeltek. A minisztérium azonban úgy véli, hogy 1970—1975-ös években 3 milliárd 100 millió leva elégnek bizonyul áz előirányzott építkezések költségeinek fedezésére. A mezőgazdasági termelés összpontosításával és szakosításával, valamint iparosításával járó beruházásokat természetesen a mezőgazdasági üzemek eszközük. Az agrárkomplexumok keretein belül egyrészt összevonják a saját beruházási eszközeiket, másrészt pedig állami kölcsönt vesznek fel. Például a várnai kerület hét agrárkomplexumának tervezett fejlesztése 184 millió leva beruházást igényel. A társult mezőgazdasági üzemek anyagi körülményei azonban annyira jók, hogy csupán 35 millió leva kölcsönre tartanak igényt. Az igényelt beruházási hitel hosszúlejáratú — 8—20 évre terjed. Az agrárkomplexumok 2,5 -százalékos kamatot fizetnek a kölcsön megtérítésével egyidőben. Mint az elmondottakból látjuk, a bolgár mezőgazdaságnak már világosan megvannak határozva a fejlődési távlatai. A termelés szakosítását és összpontosítását a céltudatossággal párosuló tervszerűség szabja meg, vagyis Bulgáriában nem követték el azt a hibát,' amit a jobboldali opportunizmus befolyása nyomán mi elkövettünk. Tehát nem teszik ki a mezőgazdaság fejlődését a kereslet és a kínálat alakulásával, illetve az úgynevezett szabadkereskedelemmel járó piaci ingadozásokból származó veszélynek. Ez a magyarázata ahnak, hogy a bolgár mezőgazdaság fejlőd dése zavaroktól méntes, vagyis kiegyensúlyozott. Pathó Károly Következik: Szlivopoli Agrárkombinát Bulgária egyik nagyjelentőségű jövedelemforrása a turistaforgalom. Ezért az ipar ős a mezőgazdaság következetes fejlesztése mellett, nagy gondnt fordítanak az üdülőközpontok hálózatának bővítésére is. Ezt bizonyítja e felvétel is, amely a tenger menti Albena húszezer személyt befogadó üdülőközpontjának egy részét mutatja be. Integráció a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban III. AZ INTEGRÁCIÓ anyagi természetű vonatkozásai A szocialista és a fejlődő kapitalista országok mezőgazdasága és élelmiszeripara — természetesen egymástól eltérő hatékonysággal — két objektív tényezőn alapszik. Ugyanis: © a nyersanyag-alaji döntő módon befolyásolja az élelmiszeripari vállalatok gazdaságának hatásfokát; ® a nyersanyagot termelő üzemek (a mezőgazdáság és az Ipar), különböző fokú koncentrációját; Ezért, szükséges, hogy a már számunkra ismert tényezőket részleteikre is felbontsuk.. Köztudomású, hogy az élelmiszeripar költségeinek 92 százaléka anyagi természetű. Ebből 80 százaléknyi a feldolgozáshoz szükséges nyersanyagra esik. Az élelmiszeriparnak ■ módjában áll, hogy a termelést ésszerű módon fölfejlessze, s ezáltal mintegy 10 százalékkal csökkentse az anyagköltségeket. Alapjában véve kötelessége is, mert más ágazatokban az anyag-költségek az összköltségnek 50 vagy alacsonyabb százalékát képezik. A múltban az illetékes központi tervező szervek az élelmiszeripar korszerűsítésére és termelésének ésszerűsítésére nem fordítottak kellő figyelmet. Ez az oka a bizonyos fokú lemaradásnak. A feldolgozáshoz szükséges nyersanyagok költségét kétféleképpen is csökkenthetjük: © a mezőgazdasági dolgozók jövedelmének csökkentése, vagy pedig © a mezőgazdasági termelés korszerűsítése útján. Az iparosítás terén elmaradt kapitalista országokban, ahol a mezőgazdaságban munkaerő túltengés uralkodik, az első változatot, tehát a kis- és középparasztok jövedelmének csökkentését tekintik a leghozzáférhetőbb megoldásnak. A széjjelhúző, szervezetlen földműveseket, a közgazdasági szempontból erős, szervezett ipar kényszeríti a számukra előnytelen feltételek elfogadására. Ezzel szemben az ipari szempontból fejlett kapitalista országokban lényegesen mások a körülmények. Elnéptelenednek á falvak, mert az emberek az iparban keresik a boldogulást, s a mezőgazdaság munkaerőhiánnyal küzd. Ez nagyban fékezi a mezőgazdasági terv melés társadalmi szempontból megkívánt hatékonyságának emelkedését. így csökken a mezőgazdasági termékek piaci kínálata, ami a termékek és a munkaerő árának emelkedését idézi elő. Az adott esetben olyan állapot következik be, hogy a földművesek nagyobb arányú kizsákmányolása sokban rontaná az ipar amúgy is válságos helyzetét. Az élelmiszeriparban az összköltségek négyötödét az anyagköltségek képezik, melyek csökkentését nagyrészt saját hatáskörön belül kell megoldani, vagy pedig a mezőgazdasági termelés racionalizálása terén kell hatékony lépéseket tenni. Érthető, hogy a közgazdasági szempontból gyenge egyéni termelők ebhez nem rendelkeznek kellő pénzügyi alapokkal. Ezért- az élelmiszeripar saját eszközeiből — kényszerhatásra — résztvesz a termelés racionalizálásában, vertikális (függőleges) integráció útján. Ezzel az élelmiszeripar a valójában szervezőjévé (részesévé) és végrehajtójává válik a mezőgazdasági termelés racionalizálásának, ami az ipar adminisztratív mentes, konkrét vezető szerepében csúcsosodik ki a mezőgazdasági termeléssel szemben és sokban annak érdekében. Az integrációs kapcsolatok tehát igen sokoldalúak lehetnek. Az egyik üzemnél például csak bizonyos nyersanyagok meghatározott mennyiségére és minőségére, átadásának pontos idejére korlátozódik. Mások viszont szaktanácsokat adnák, s különféle védelmi, fejlesztési szolgáltatást nyújtanak. Jó minőségű vetőmagvakat, esetleg tenyészanyagot szállítanak a mezőgazdasági üzemeknek, hogy emelhessék a termelékenységet, vagy üzemi hitelt nyújtanak a termelőknek, gépeket kölcsönöznek számukra, esetleg kötelezik magukat arra, hogy saját gépeikkel betakarítják a mezőgazdasági üzemek terményeit. Építőanyagokat, vetőmagvakat, takarmánykeverékeket szállítanak, vagy egyéb támogatást nyújtanak az őstermelőknek bankhitelre stb. Ebből is látható, hogy az adásvételi kapcsolatok rendszere a vertikális integráció minden fokozatában föllelhetö. A szóbanforgó, korunknak megfelelő integrációs kapcsolatoknak közös jó vonása, hogy mind a két fél — a földműves és az élelmiszeripar — részéről egyformán törekednek az együttműködésre, mert mind a két félnek létérdeke ezt követeli. így. a mezőgazdaságnak a koncentráltabb, közgazdasági szempontból szervezettebb élelmiszeripar vezető szerepe mellett is lehetősége nyílik arra, hogy teljes mértékben érvényesítse sajátos érdekeit a vertikális integráció elvei alapján. SZOCIALISTA FELTÉTELEINK MELLETT természetesen kedvezőbbek a társadalmi és anyagi feltételek az integrációs viszonyok megteremtésére, mert erre nálunk minden feltétel adva van. Egyrészt létezik: a) a nagyüzemi mezőgazdaság, mely ebben a kérdésben nagyobb erőt képvisel, mint a kapitalista kisüzemi termelés, ezért meggyorsítható az integráció folyamata; b) az erősen koncentrált, szervezetileg jól kiépített élelmiszeripar társadalmasítva van, ennélfogva az integrálásnál számolni kell vele. A szocialista iparosítás és a mezőgazdaságnak a kisüzemi termelésről a nagyüzemi formára való átépítésénél ezeket az előnyöket néni használtuk ki teljes mértékben, mert nem engedték a kedvezőtlen közgazdasági és szervezési feltételek. A vertikális integráció terén tehát pozitív eredményeket értünk el - az adásvételi kapcsolatokon keresztül. Például a sertések szerződéses hizlalására integrációs viszony jött létre a terményfelvásárló és ellátó vállalatok, valamint az őstermelők közt, s ezen a kapcsolaton belül a felvásárló válla átok, mint a keveréktakarmányok szállítói garantálják a súlygyarapodást, az esetleges kisebb eredményekért közösen vállalják a terheket, s a többletből pedig mindkét félnek egyformán haszna származik. Közös megegyezésre végzik továbbá a nagyhozamú vetőmagvak szaporítását, az ültetőanyagok termelését, a védőszerek alkalmazását stb. Mindamellett azt kell mondanunk, hogy eredményeink ellenére nem lehetünk elégedettek az integrációs lehetőségek eddigi kiaknázásával, mert korántsem merítettük ki azokat a lehetőségeket, amelyeket számunkra társadalmunk nyújtott. Ladislav Špačinský mérnök CSc.