Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-22 / 34. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES .1970. augusztus 22. pH* ♦ 0ЩШШ •vy.*v­# Aratóünnepélyek Országszerte az eléggé jó termés begyűjtése után . arató ünnepélyeket tartanak mezőgazdasági üzemeink. Az ünnepélyeken jogos a jókedv, mert hisz még az északibb területek­ben rendelkező járásokban is átlago­san 30-mázsás hektárhozamot várnak, sőt a dunaszerdahelyiben 38—39 má­zsát. Persze, a végeredmények még alakulnak, re ezek a számadatok elég­gé biztatóak. Az aratás befejezése­­azonban még mindig erőfeszítéseket követel, különösen a közép- és kelet­szlovákiai kerületben. De az illetékes szervek mindent megtesznek a mun­kák meggyorsításáért, a mihalovcei járásban például szovjet kombájno­­sok is segítenek. Nagyarányú arató­ünnepély volt a hrnőiarovcei EFSZ- ben, a trnavai járásban, amelyen megjelent Viliam Šalgovió, az SZLKP ellenőrző és revíziós bizottságának vezetője is, valamint Vitalij Fjodoro­­vics Jakimov ezredes, a szovjet had­sereg parancsnokság képviselője. Az ünnepély a béke és barátság jegyé­ben zajlott le. Az SZNF ünnepségei Szlovákia szerte megkezdődtek a Szlovák Nemzeti Felkelés évforduló­jának ünnepségei. Nagyarányú meg­emlékezésre került sor Nemeckán, ahol a dicső felkelés 26. évfordulója tiszteletére kétnapos békeünnepség volt. A szombati sportrendezvények után vasárnap a felkelés résztvevői jöttek össze, és a szovjet katonák képviselőivel együtt a fasizmus áldo­zatainak emlékművénél koszorút he­lyeztek el. A délutáni 'órákban a Banská Bystricai Urpín együttes mu­tatkozott be. Üdvözlet a KNDK felszabadulásának 25. évfordulójára A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság a múlt héten ünnepelte fel­­szabadulásának 25. évfordulóját. Eb­ből az alkalomból Gustáv Huszák, a CSKP KB első titkára, Ludvlk Svo­­boda köztársasági elnökünk, valamint Ľubomír Štrougal miniszterelönk üd­vözlő táviratot küldött Kim ír Szén­nek, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Miniszter­­tanács elnökének, és Csé Jong Gon­­nak, a Legfelsőbb Népgyűlés elnöké­nek. A táviratban méltatják, hogy a koreai Munkapárt vezetésével az el­múlt 25 év alatt nagy hősiességről és áldozatosságról tett tanúbizonysá­got az imperialista agresszió elleni küzdelemben és szocialista orszá­guk háború utáni felépítése és si­keres fejlesztése időszakában egy­aránt. Járási mezőgazdasági kiállítás Nyárasdon A Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Társulás, a So­­morjai Tenyészállat Nemesítő Vállalattal és a Nyárasdi Egy­séges Földművesszövetkezettel együttműködve, 1970 augusztus 22—23-án, Nyárasdon (Topol'níky |, járási mezőgazdasági kiállítást rendez. Ez a kiállítás átfogó képet ad azokról az eredményekről, amelyeket a tenyészállatok ne­mesítésében a dunaszerdahelyi járásban elértek és érzékelteti az állattenyésztési termelés fejlesztésének távlati célkitű­zéseit. A tej- és a hústermelésben, a tenyészállat-nemesítésben, va­lamint a növénytermesztésben elért eredmények arról tanús­kodnak, hogy dunaszerdahelyi járás a Szlovák Szocialista Köztársaság legintenzívebb me­zőgazdasági járásai közé tartó-. zik. Ezért ennek a kiállításnak nagy jelentősége van összálla­­mi szempontból is annál is in­kább, mert átfogó képet ad az egységes földművesszövetkeze­tek és az állami gazdaságok fejlődéséről és a termelésük magas színvonaláról. A kiállítás szervezői bemu­tatnak az érdeklődőknek 50 da­rab nagy hasznosságú törzs­könyvezett tehenet, valamint bemutatják a vöröstarka és a feketetarka keresztezésből származó utódok, tenyészüézők csoportjait, a nyárasdi, a vásár­vámosi, a felsőpatonyi és a blahovái efsz-ből, valamint a Somorjai Tenyészállat Nemesítő Vállalatból és a Nagymegyeri Nagyhalaidéból. A törzsköny­vezett szarvasmarhák mellett bemutatnak nyolcvan darab nagy hasznosságú sertést is a nyárasdi, a vásárvámosi és a jurovái szövetkezetek állomá­nyából. A Szlovákiai Kisállattenyész­tők Szövetségének járási veze­tősége pedig galambokat, házi nyulakat és szárnyas baromfit mutat be a kiállításon. A járási mezőgazdasági kiál­lítás résztvevői megtekinthetik a kellemes szórakozást nyújtó nemzetközi lóversenyt is. A mindkét nap délelőtt 9 órakor kezdődő műsor hasznos és kellemes szórakozási lehető­séget nyújt az érdeklődők szá­méra. Ing. Ladislav Hlucký Szovjet-nyugatnémet szerződés MOSZKVA — A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság szerződése. A magas szerződő felek abban a törekvésükben, hogy előmozdítsák Európa és a világ békéjének és biztonságának megszilárdítását, abban a meggyőződésben, hogy az államok békés együttműködése az ENSZ alapokmányában rögzített célok és elvek alapján, megfelel a népek hő óhajának és a béke általános érdekeinek, megállapítva azt a tényt, hogy azoknak az intézkedéseknek a megvaló­sítása, amelyekben korábban állapodtak meg, köztük a diplomáciai kap­csolatok felvételéről szóló 1955. szeptember 31-i egyezmény megkötése, kedvező feltételeket teremtett a kölcsönös kapcsolatok továbbfejlesztését és megszilárdítását célzó újabb fontos lépésekhez, attól az óhajtól áthatva, hogy szerződés formájában juttassák kifeje­zésre együttműködésük javítására és kiszélesítésére irányuló eltökélt szán­dékukat, beleértve a gazdasági, valamint a tudományos, műszaki és kul­turális kapcsolatokat is, a két állam érdekében, az alábbiakban állapodtak meg: 1. CIKKELY A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság politikája fontos céljának tekinti a nemzetközi béke megőr­zését és a feszültség enyhítését. Kinyilvánítja azt a törekvést, hogy elősegíti az európai helyzet rende­zését és az összes európai államok közötti békés kapcsolatok fejlesztését s ennek kapcsán az e térségben fennálló tényleges helyzetből indul ki. 2. CIKKELY A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét és a Német Szövetségi Köztársaságot kölcsönös kapcsolataiban, valamint az európai és a nem­zetközi biztonság garantálásának kérdéseiben az ENSZ alkotmányában rögzített célok és alapelvek vezérlik. Következésképpen a vitás kérdései­ket kizárólag békés eszközökkel oldják meg és kötelezik magukat arra, hogy az európai és a nemzetközi biztonságot érintő kérdésekben, vala­mint kölcsönös kapcsolataikban az ENSZ alapokmánya 2. cikkelyének megfelelően tartózkodnak az erőszakkal való fenyegetőzéstől, vagy erő­szak alkalmazásától. jl 3. CIKKELY A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság a fenti célokkal összhangban egyetért annak elismerésében, hogy az európai békét csak akkor lehet megőrizni, ha senki sem tör a jelenlegi határok ellen. Kötelezik magukat arra, hogy maradéktalanul tiszteletben tartják az összes európai államok területi sérthetetlenségét a mai határok mellett. Kinyilvánítják, hogy nincsenek területi követeléseik senkivel szemben és a jövőben sem támasztanak ilyen követeléseket. Ma és a jövőben sérthetetlennek tekintik az összes európai államok határait úgy, ahogyan azok a jelen szerződés aláírásának napján húzód­nak, beleértve az Odera—Neisse vonalat, amely a Lengyel Népköztársaság nyugati határát alkotja, valamint a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közti határt. 4. CIKKELY A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság közötti jelen szerződés nem érinti az általuk korábban meg­kötött két- és többoldalú szerződéseket és egyezményeket. , 5. CIKKELY E szerződés ratifikálásra szorul és a ratifikációs okmányok kicserélé­sének napján lép hatályba, amire Bonnban kerül sor. Elkészült Moszkvában 1970. augusztus 12-én, két példányban, ezeknek mindegyike német és orosz nyelven, s mindkét szöveg egyforma hatállyal bír. A szerződést aláírták: A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének nevében: A. N. Koszigin ' A. Gromiko A Német Szövetségi Köztársaság nevében: W. Brandt ' W. Schell Biztató lépés az európai államok együttműködésének normalizálásához ф Több áru kerül a piacra Az árúellátásról egyre kedvezőbb híreket kapunk. A múlt évhez viszo­nyítva például időn júliusban 1—5 százalékkal több húst, 19,2 százalék­kal több tojást, és 53,4 százalékkal több baromfit adott a mezőgazdaság a kereskedelmi hálózatnak. Azonban kevés még a sovány hús és gyenge a választék szalámiból is. A nyári idényben ismét kevés volt a sör és az alkoholmentes ital. Az árúválasz­ték javulása ellenére is, mindig van­nak még hiánycikkek, és július végé­ig a lakosság másfél milliárd korona értékű árúval vásárolt kevesebbet a tervezettnél. Az elmúlt év július vé­géhez hasonlítva azonban növekedett a vásárlóerő, mert amíg a múlt év említett időszakban a lakosság 75,3 milliárd korona értékű árút vásárolt, idén 78 milliárd koronát. Sikeres hadgyakorlat Hazánk területén a csehszlovák és szovjet katonai egységek magas szín­vonalú, eredményes hadgyakorlatot tartottak. A hadgyakorlat értékelé­sén megjelentek hazánk politikai és közéleti képviselői, valamint a Szov­jetunió nagykövete, és más magas­rangú szovjet katonatisztek. Ludvik Svoboda köztársasági elnökünk jókí­vánságait fejezte ki a katonáknak, és megállapította, hogy azok nagysze­rűen fejlesztik azokat a dicső harci hagyományokat, amelyek számunkra a Nagy Honvédő Háború idejéből apáik és idősebb testvéreik harcias­ságából ismeretesek. A szovjet-nyugatnémet szerződés megkötése világszerte nagy vissz­hangot váltott ki. A világ békesze­rető, haladó erői jó kezdetnek vélik, és úgy gondolják, hogy ezzel a lé­péssel megkezdődik olyan további kezdeményezések sorozata, ami hoz­zájárul az európai helyzet normalizá­lásához, és természetesen ezzel egy­idejűleg a vílágbéke megszilárdításá­hoz. A szerződés lényege, hogy mind­két fél, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság tiszteletben tartja a második világháború után ki­alakult politikai realitások alapján született határokat, tartózkodnak az erőszak alkalmazásától és minden vitás kérdést tárgyalóasztalnál vitat­nak meg vagy döntenek el. Tehát a szerződés azt jelenti, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak sincsenek területi követelései egy országgal szemben sem. Ezzel kapcsolatban azonban Willy Brandt, a Német Szö­vetségi Köztársaság kancellárja kije­lentette, hogy bár az európai hatá­rokat nem változtatják meg erőszak­kal, ez azonban nem zárja ki a Né­metország békés egyesítésére irányu­ló erőfeszítést, „amennyiben lehetsé­ges lesz“. Tehát az NSZK-nak van­nak bizonyos fenntartásai, de nagy haladást jelent, hogy ezeket tárgyalá­­sők útján akarja megoldani. Az ilyen­nemű tárgyalások ellen viszont a Szovjetunió sem emel kifogásokat, hisz 25 évvel ezelőtt már a pots­dami egyezmény aláírásakor javasol­ta, hogy a második világháború után kialakult realitások alapján meg kell teremteni egy antifasiszta demokrati­kus Németországot egy központi kor­mánnyal, amelynek a békés jövő felé kell fejlődnie. A három nagyhatalom, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Anglia az egyezményben világosan leszögezi, hogy a német militarizmust és fasizmust gyökere­sen meg kell semmisíteni, és olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Németország soha többé ne fenyeget­hesse szomszédait, vagy a béke fenn­tartását az egész világon. Meg kell mondanunk, hogy a szer­ződés nem véletlenül jött létre, ha­nem a Szovjetunió, valamint az egész szocialista tábor békeszerető politiká­jának eredménye, a szocializmus erői­nek növekedése, amelyeket ma már az egész világon figyelembe kell ven­ni, tehát a nyugati országokban is, nem beszélve arról, hogy a haladó erők egyre jobban szimpatizálnak a szocializmus eszméivel és a szocia­lista tábor által kifejtett, a realitá­sok alapján nyugvó békepolitikával. Persze, a szerződés még csak az első lépés az európai helyzet rende­zésére. Még mindkét félnek ratifikál­nia kell, majd azután is harcot kell folytatni, különösen a Német Szövet­ségi Köztársaságban, hogy a bonni külpolitika, a szerződésnek megfele­lően fejlődjön tovább. Alig írták alá Moszkvában a szerződést, a nyugat­német szélsőséges ellenzék, főleg a klerikális pártok, a CDU, CSU, máris támadták, és összpontosított demagóg kampányt kezdtek ellene. Willy Brandték viszont szilárdan kitarta­nak álláspontjuk mellett, és a kan­cellár levelet intézett az említett pár­tok frakciójának elnökéhez, amelyben igyekszik megnyerni őket a szerző­dés ratifikálására. A Szovjetunióval kötött szerződést előnyösnek nevezi az NSZK számára, és igen jelentős az a tény, hogy ebben a levélben beje­lenti, hogy a szövetségi kormány szerződéses egyezményeket szándék­szik kötni Lengyelország és Cseh­szlovákia kormányával is. Mint látjuk, az 1970 augusztus 12-én Moszkvában aláírt szovjet-nyugat­német szerződés megindított egy olyan folyamatot, ami lényegesen hozzájárulhat az európai országok szorosabb együttműködéséhez. A nyu­gati sajtó a szerződés megkötése után már a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok fejlesz­tését is latolgatta. Tehát a politikai szerződés valószínűleg kedvező gaz­dasági együttműködéseket is hoz. Végezetül leszögezhetjük, hogy a szovjet-nyugatnémet szerződés nagy jelentőségű az európai biztonság és a további egészséges kapcsolatok fej­lődése szempontjából, nagy pozitívu­ma, hogy elismeri a jelenlegi állam­határokat. Természetesen nem élhe­tünk abban az illúzióban, hogy a két­oldali szerződés mindent megoldott, azonban nagy pozitívuma, hogy to­vábbi tárgyalások kibontakozását te­szi lehetővé. A szerződés megkötése arról is tanúskodik, hogy a klerikális pártok demagóg kampánya ellenére, a Német Szövetségi Köztársaságban is növekednek azok az erők, amelyek a politikai realitások alapján ítélik meg a helyzetet és a háborús törte­­tés helyett inkább a szocialista orszá­gokkal való megegyezés útját választ­ják. Erről tanúskodik az a rögtön­zött véleménykutatás is, ami szerint a nyugatnémet polgárok 80 százalé­ka helyesli a szerződés megkötését. Tehát a Szovjetunió békepolitiká­jának eredményeként előrelépés tör­tént az európai helyzet rendezéséhez, és ha a haladó erők tovább fokoz­zák aktivitásukat a nyugat-európai országokban is, elsősorban a Német Szövetségi Köztársaságban, remélhet­jük, hogy az európai országok békés együttműködése a jövőben lényege­sen megjavul. Balia József KÜLPOLITIKAI 'Itówmttta/Mttk Az első lépések A legutóbbi napok Közel- Kelettel összefüggő eseményeit összegezve úgy tűnik, hogy néhány lépéssel sikerült köze­lebb kerülni a háborús góc fel­számolásához. Az eddigi ta­pasztalatok tehát azt bizonyít­ják, hogy Nasszer elnök helye­sen cselekedett, amikor elfo­gadta a konfliktus rendezésére irányuló úgynevezett Roggers­­tervet, amely bár többi pont­jában kifogásolható, mégis aránylag megfelelő tárgyalási alapul szolgál. Ismeretes, hogy az amerikai terv nem máról-holnapra szü­letett, lényegében a négyhatal­mi tárgyalások eredményeként jött létre, s mint ilyen feltét­lenül számításba veszi a szov­jet álláspontot is. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió ja- ' vaslatairól szólva U Thant, az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek főtitkára még annak ide­jén kijelentette, hogy azok jól kiegészítik egymást s reális alapul szolgálnak az immár több esztendeje húzódó válság végleges megoldásához. Rá kell mutatnunk azonban, hogy az úgynevezett Rogers­­terv bizonyos fokig megosztot­ta az arab világot is. Így több arab ország helyezkedett ért­hetetlenül merev álláspontra és utasította vissza Nasszer el­nök döntését, sőt tüntetőleg nem küldött képviselőt a Tri­­poliban megtartott arab csúcs­­értekezletre. A leghevesebben persze a palesztinai gerillák néhány szervezete támadta és támadja az egyiptomi és jordá­­niai kormányt, megalkuvással vádolva azokat. Nos, ebben az esetben leginkább a tények pontatlan ismeretéről lehet szó, 1 hiszen Nasszer elnök számta- j lan nyilatkozatában hangsú­lyozta, hogy nem mond le a megszállt arab területekről, s feltétlenül követeli a paleszti­nai probléma megoldását. Nasszer elnök, illetve Egyip­tom és Jordánia korántsem lé­pett a megalkuvás útjára, ha­nem a békepolitikai híveként megragadják a tárgyalásos rendezésre kínálkozó alkalmat. Tény viszont, hogy Tel Aviv nem szívesen nyugszik bele az egyre inkább kirajzolódó per­spektívába. Gunnar Jarring missziójának a felújítása, a tűzszünet — amely bizonyos izraeli körök mesterkedései el­lenére is megvalósult — s álta­lában a konkrét diplomáciai lé­pések, felvillantották a békés rendezés lehetőségét. S itt, ezen a ponton nem sza­bad megfeledkeznünk egy na­gyon fontos tényről. Hogy az elmondottakra, a békés rende­zés lehetőségeinek a megte­remtésére sor került, az nagy­részt a szovjet diplomácia ki­tartó igyekezetének, a Szovjet­unió Kommunista Pártja követ­kezetes lenini békepolitikájá­nak köszönhető. Hiszen az 1967-es háborút követően — ha visszalapozzuk a folyóirato­kat — kiválóan nyomon követ­hetjük azokat az erőfeszítése­ket, amelyeket a szovjet dip­lomácia tett az arab országok érdekében. S itt nem csupán az anyagi segítségről van szó, amely szintén rendkívüli jelen­tőségű, hanem mindenekelőtt,. az erkölcsi támogatásról, arról" hogy a Szovjetunió, hűen in­ternacionalista kötelességeihez a haladás, az arab progresszió ■* oldalára állt. Ebből a szemszögből vizs­gálva a dolgot, az arab or­szágok diplomáciai sikere fel­tétlenül a nemzetközi munkás­­mozgalom, a népi-nemzeti fel­szabadító mozgalmak sikerével' is azonosítható. Azoknak a törekvéseknek a beteljesülése, amelyek a kommunista és mun­káspártok moszkvai értekezle­tének dokumentumaiban láttak napvilágot. A világ közvéleménye kíván­csian várja, milyen irányban haladnak majd a közel-keleti tárgyalások. Bízzunk benne, öogy győzedelmeskedik a jó­zan ész. (p.) <

Next

/
Oldalképek
Tartalom