Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-13 / 24. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE Uj élet a régi vár alatt Elgondolkodva tekint le a tornai vár a csupasz domb tetejéről a fa­lucska kanyargó utcáira. A múlt idő­kön merengve talán el-el csodálkozik azokon a változásokon, amelyeket az egykori jobbágyok, szénégetők, fa­vágók utódai hoztak életre Tornavár­alján (Turnianske Podhradie). Visszapillantás a múltba Az új élet krónikája 1952-vel kez­dődik. Ekkor alakult meg a faluban a III. fokú egységes földmfivesszövet­­kezet. Reichel János ott volt a böl­csőjénél, 1958 óta pedig elnöke a kö­zösnek. — Keserves volt a kezdet — emlé­kezik vissza a régmúlt napokra. — Kezdettől fogva állami dotáció nél­kül gazdálkodtunk. Az első években a legszerényebb gépesítés sem állt rendelkezésünkre. Az állatállomány isten tudja hány istállóban folyt, 1954-ben kezdtünk építkezni. Azóta többszörös milliomos lett a szövetke­zet. Csupán a gazdasági épületeink értéke meghaladja a 7 millió koronát, további 3 millió 120 ezer koronát érnek a gépek, gépi berendezések. Az állatállomány, értéke több mint 3,5 millió korona. A tornaváraljai EFSZ 1963-ban egyesült az ági (Háj) EFSZ-szel. Az­óta 1800 hektárnyi összterületen gaz­dálkodik. Az egyesülés bővebb lehető­séget nyújtott a termelés fokozott Szakosítására is. Mai eredmények Mivel az 1800 hektárnyi összterü­letből 420 hektár hegyi legelő, ame­lyet csak juhok haszonslthatnak, leg­főbb termelési ágként a juhtenyész­tést választották. Jelenleg 2100 dara­bot számlál a juhállomány. Tavaly még csak 1400 darab volt, mégis 350 ezer korona tiszta hasznot jövedel­mezett. Bár a 700 méter tengerszint feletti magasságban lévő juhlegelők több kilométernyi távolságra esnek a falutól, a szövetkezet itt is megfelelő színvonalú munka- és életkörülmé­nyeket biztosít dolgozóinak. Az akiok mellett lakást rendeztek be számukra, amelyből a vízvezeték sem hiányzik. „A juhásznak jól megy dolga“ — régi keletű már ez a nóta, de a legidő­sebb tornaváraljai juhász, a hetven esztendős Dudás János bácsi sem em­lékszik rá, hogy valaha is ilyen jó dolga lett volna. Bizonyára nem vé­letlen, hogy bár ez a hivatás nem tartozik az atraktívak közé, a nyolc tornaváraljai juhász — az egyetlen Dudás János bácsi kivételével — mind csupa fiatal ember. Maga Jacsman András, a főbacsa is alig múlt még 35 éves. A Tornaváraljai EFSZ a kassai já­rás egyik legnagyobb hústermelő mezőgazdasági üzeme. Csupán barom­fihúsból 12,5 vagonnal adott tavaly a közellátásra. Az idei tervet 32 va­gonra emelték. Nem kevesebb, mint 180 ezer darab csirkét nevelnek fel. A munkafeltételek a baromfitenyé­szetben is kielégítik a kor követel­ményeit. Sztupák Mária, Kulcsár Te­rézia, Matesz Erszébet, Kulcsár Mar­git, Kalász Irén és Hajdú Erzsébet egyszerre 40 ezer darab csirkét gon­doz a korszerűen felszerelt baromfi­­ólakban. Az állatgondozók részére külön nappali szobák vannak beren­dezve, amelyekben kellemes környe­zetben tölthetik a munka közben adódó szabad időt. Mellettük pedig hideg- és meleg vízzel is ellátott fürdőszobák vannak, hogy az asszo­nyok, lányok a munka elvégeztével tisztán távozhassanak, mintha nem is mezőgazdasági üzemből, hanem ipari vállalatból indulnának haza. — Jól jövedelmez a baromfihús­termelés, de számunkra nem egészen mentes minden problémától — je­gyezte meg az elnök. — A Mezőgaz­dasági Termékfelvásárló és Ellátó Vállalattól idén nem kaptuk meg a megfelelő összetételű takarmányke­veréket. Ez csupán az első, 40 ezer darabot jelentő szállítmány eladása­kor 13—15 deka súlylemaradást ered­ményezd darabonként. A hazai piac 70 mázsa hússal, a szövetkezet pedig 120 ezer koronával lett szegényebb. Persze jogunk van pönalizálni a ke­reskedelmi partnert, de ez a megol­dás csupán az anyagi kár egy részét pótolja, a társadalmi veszteséget egyáltalán nem. A szarvasmarhatenyésztésnek régi hagyományai vannak ezen a vidéken, ezért a szövetkezet kiegészítőképpen meghagyta ezt a termelési ágat is. Kétszáz darab tehenet tartanak s ta­valy 2700 literes évi fejésátlagot ér­tek el. Érdemes megemlíteni, hogy két éve még csak 1400 litert fejtek egy-egy tehéntől. Közel százan dolgoznak az állat­­tenyésztésben és a gépesítési szaka­szon. Hogy valamennyiük munkafel­tételeit javítsák, a szövetkezet már megkezdte egy 600 ezer korona be­ruházást igénylő új központi szociá­lis berendezés építését. Az új beren­dezés ellátja az összes dolgozókat. Közeli és távlati tervek Tornaváralja népe csakúgy, mint a többi földművesszövetkezetek dol­gozói — nemcsak a munkahelyükön igényelnek fokozott színvonalat, ha­nem a társadalmi és kulturális élet terén is. A szövetkezet igyekszik ki­elégíteni az ilyenirányú igényeket is. A fiatalok részére 10 ezer koronáért vásárolt klubfelszerelést. A falusi könyvtárat is többezer korona értékű könyvvel tölti fel minden évben. A helyi kulturális élet eddig mégsem tudott teljesen kibontakozni. Ennek legfőbb akadálya a megfelelő kultúr­­ház hiánya. De már ezen a téren is konkretizálódnak a hiányosság pótlá­sára iráyuló elképzelések. A falu ha­tárában épülő cementgyárral együtt új lakótelep is épül, amelyről nem fog hiányozni a korszerű kultúrköz­­pont. Építéséhez a szövetkezet is hoz­zájárul. A legigényesebb tervek azonban mégis a termelés továbbfejlesztésével függnek össze, ötmillió 700 ezer ko­rona beruházással akarnak felépíteni egy nagykiterjedésű öntöző berende­zést, amely üzembehelyezése után 380 hektárnyi területen járul hozzá a hektárhozamok növeléséhez. Több­­százezer koronás beruházással fel­újítják a szőlőtermesztés hagyomá­nyait is. Eddig 17 hektáron telepítet­tek szőlőt, összesen 50 hektáron ter­veznek. Olyan területeket használnak fel erre a célra, amelyek semmi más­ra nem alkalmasak. így fejlődik egyre erőteljesebben az új élet a régi tornai vár alatt. Az ember felvette a versenyt az idő­vel. Van min csodálkozni a régi vár­romnak, hisz ezer év alatt nem fej­lődött annyit ez a falu, mint az utol­só 25 szabad esztendő során. Szesztán nem áll meg a fejlődés Kassától alig húsz kilométerfe esik Szeszta (Cestice). A személyvonatról leszállva 2—3 percig' tart az út a földművesszövetkezet gazdasági tele­pére. Az udvarban messziről szembetűn­nek egy most készülő épület vörös téglafalai. Kalinács András ökonó­­mus szolgált felvilágosítással az épít­kezésről: — A legkorszerűbben felszerelt, négysoros, 174 férőhelyes tehénistálló épül itt. — S mivel Kalinács elvtárs ökonómus a javából, már sorolja is az építkezés méreteit szemléltető to­vábbi számokat. — Két millió 600 ezer korona beruházást igényel az a léte­­sítmény. Az etetéstől kezdve a trágya­­kihordásig minden munkamenet gé­pesítve lesz benne. A takarmányt kezdetben módosított pótkocsikon, traktorok hordják egészen az etető­vályúkig. Később (körülbelül négy év múlva) önműködő adagolással ellá­tott szenázstornyot építünk mellé. A fejőberendezés is a legkorszerűbb megoldás alapján készül. Zártcsövű lesz és közvetlenül kapcsolódik a hű­tött tejházhoz. A trágya eltakarítását kaparószalagok végzik majd. Mielőtt az építkezés mellett döntöttünk vol­na, megtekintettünk néhány gazdasá­got, ahol már üzemben van hasonló korszerű istálló. A trágyaeltakarítás vízöblítéses módja hatékonyabbnak tűnik, de sajnos, nálunk a talajvíz magas szintje miatt nem alkalmaz­ható. A legszűkebb értelemben vett szakmunkák kivételével az összes munkálatokat a saját építési csopor­tunk végzi és így bízunk benne, hogy az új istállót még ez év november végére sikerül üzembe helyezni. Meg kell még jegyeznem, hogy ezt az egész, hatalmas beruházást a saját erőnkből, állami hitel nélkül valósít­juk meg. — Miért éppen egy ilyen hatalmas tehénistálló építésével kezdték, illetve folytatják a termelés korszerűsítését? — Szövetkezetünk Kassa városmen­ti övezetéhez tartozik. Ezért elsőren­dű feladata hozzájárulni a lakosság élelmiszerellátásához. Lehetőségein­ket felmérve úgy döntöttünk, hogy a termelés szakosításakor a tejterme­lést választjuk alapul. A szakosításra való átmenetet idén kezdtük. Jó alap­ból indulunk ki, hisz az egész, jelen­leg 240 darabot számláló tehénállo­mányunk az első osztályú törzsköny­vezett állományba tartozik. Tavaly 2762 literes átlagos évi fejéshozamot értünk el, egy-egy liter tej termelési költsége 2,22 koronát tett ki. Az idei tervünk az átlagos évi 2900 liternyi fejéshozam elérése. A szakosítás ke­^ SZABAD FÖLDMŰVES 1970. június 13. rétében a hasznosság állandó növe­lése mellett 440 darabra emeljük a tehénállományt. Mindez elképzelhetet­len a korszerű gépesítési elemek al­kalmazása nélkül. Ezért az új istálló építésével párhuzamosan korszerűsít­jük a meglévők berendezését is. — A korszerű gépi berendezések üzemeltetése fokozott követelménye­ket támaszt a dolgozók, a szövetke­zeti tagság felkészültségével, szak­­képzettségével szemben. Hogyan tesz­nek eleget e követelményeknek? — Tisztában vagyunk a szakkép­zettség jelentőségével, ezért már elő­re gondoskodtunk a megfelelő fel­­készültséggel bíró szakemberek neve­léséről. Zabós János főkarbantartó — ezt bátran állíthatjuk — tisztában van a szakmájával. Emellett rend­szeresen résztvesz olyan tanfolyamo­kon, amelyek tantervében az új gépi berendezések ismertetése szerepel. Rajta kívül is kinevelt már a szövet­kezet két szakközépiskolát és három szakiskolát végzett fiatalt. Jelenleg további tanulónk látogatja a gépesí­tési szakiskolát. A szövetkezetnek évente 6—7 ezer koronájába kerül egy-egy fiatal tanítása, de megéri. Ezekben a fiatalokban látjuk a to­vábbi fejlődés egyik pótolhatatlan feltételét. — Hogyan gondoskodik a szövet­kezet a fiatalokról az iskola elvég­zése után? — A róluk való gondoskodást már a tanulmányi idő alatt előtérbe he­lyezzük. A szövetkezet támogatásával tanuló fiatalok itt a gazdaságban végzik szakmai gyakorlatukat, a jö­vőbeli beosztásukhoz közel fekvő munkahelyeken. Így már a tanulóévek idején bőséges gyakorlati tapaszta­latra tesznek szert. Az EFSZ-be visz­­szatérve jó munkafeltételeket és ke­reseti lehetőségeket találnak. Első­sorban ennek tudható be, hogy a véd­nökségünk alatt tanult fiatalok közül eddig egy sem lett hűtlen a szövet­kezethez. — A fiatalok érdeklődését ma már nem tölti ki teljes mértékben az anyagiak kérdése. Egyre fontosabb számukra társadalmi és kulturális igényeik kielégítése, nem utolsó sor­ban pedig a biztos jövő érzése, tuda­ta. Milyen mértékben képes teljesí­teni a szövetkezet ezeket a fokozódó igényeket? — A faluban minden adva van a sokrétű, pezsgő kulturális élet teljes kibontakozásához. Két évvel ezelőtt épült fel a szép, új kultúrház, amely­ben külön klubhelyiség áll a fiatalok rendelkezésére. Az EFSZ hangszerek vásárlásával egészítette ki a klubfel­szerelést. A helybeli kulturális ren­dezvények mellett a szövetkezet min­den tagjának módjában van esetleg igényesebb rendezvényeket is láto­gatni. Az EFSZ jegyeket vásárol a kassai fellépésekre, kulturális ak­ciókra. Legutóbb a Budapesti Vidám Színpad kassai vendégszereplésén voltak nyolcvanketten. Bőségesen jut a közös jövedelméből, hiszen csupán tavaly 116 ezer koronával töltöttük fel a szociális és kulturális alapot. Ami a társadalmi életet illeti? Nos én azt hiszem, ma már semmilyen különbség nincs az iparban és a me­zőgazdaságban dolgozók között. A biz­tos jövő tudata? Van még egy ága a népgazdaságnak, amely biztosabb jö­vő távlatait nyújthatná, mint a mező­­gazdaság? Kicsi a mi szövetkezetünk, de azért a tisztességes kereseten és munkán túl sincs semminek hiányá­ban a tagság. Eddig 6 EFSZ-tag ka­pott 20—25 ezer korona támogatást családi ház építéséhez, illetve bővíté­séhez. Ezenkívül 1 millió 85 ezer korona beruházással négy szövetke­zeti lakást is építettünk. Terveink kö­zött szerepel további két, egyenként 4—4 lakásegységgel rendelkező lakó­ház építése. A fiatal tagok család­­alapításkor 6000 korona támogatást kapnak. Mindez azt hiszem, elégséges biztosítéka a biztos jövőnek. Tény, hogy a szesztai EFSZ már elérte fejlődésének azt a fokát, mi­kor megszűnt csupán termelési egy­ségnek lenni. A népes tagságnak jól egybekováesftlódott társadalmi szer­vezete lgtt, amely képes kielégíteni a szövetkezeti dolgozók sokrétű igé­nyeit. Mindig többre, jobbra törekedve M i t r о Gyula ökonémussal beszél­gettem a Komáróci (Komárovce) Egy­séges Fölűművesszövetkezet fejlődé­séről. A felszabadulás 25. évforduló­jának éve az itteni, 1000 hektáros szövetkezet dolgozóit is fokozott ered­mények elérésére ösztönzi. E törek­vést az ökonómus néhány sokat mon­dó számadattal érzékeltette: — A termelés lényeges része és a szövetkezet főbb bevételi forrása ná­lunk is az állattenyésztés. Tavaly 179 darab tehénnél 25B1 liternyi átlagos évi fejéshozamot érünk el. Az idei tervünk már 2700 liter. A tavalyi 400 ezer literrel szemben az idén 450 ezer litert akarunk adni a közellátásra. Kicsit merésznek tűnik az a terv, de már megtettük a szükséges intéz­kedéseket ahhoz, hogy maradéktala­nul teljesítsük. A tehénállomány ösz­­szetételét fokozatosan javítottuk. Az év elején 20 darab üszőt vásároltunk nagyteljesítményű állományból, 15 nagyhasznosságú tehenet pedig a sa­ját állományunkból neveltünk ki. Fo­lyamatosan javítjuk a munkafeltéte­leket is. Idén, helyezzük üzembe az utolsó, 100 darabot befogadó tehén­istállóban az etetőcsilléket és a trá­gyahordást gépesítő berendezést. — A közellátás javításához kívá­nunk hozzájárulni a sertéshústerme­lés fokozásával is. A múlt évivel szemben mintegy 100 mázsával fokoz­zuk a húseladást. Problémát jelent, hogy a tavaszon elpusztult 100 darab malacunk. A hiányt azzal fogjuk pó­tolni, hogy a hízósertéseket az eddi­ginél nagyobb súlyban adjuk el, to­vább hizlaljuk, mint előzőleg. Az állattenyésztésnek Komárócon is elmaradhatatlan része az egyre színvonalasabb növénytermesztés. Hogy ezen a termelési szakaszon is tartsák a lépést a fejlődéssel, 1909- ben részletes talajelemzést végeztek az egész határban. Ennek alapján dolgozták ki a pontos trágyázási ter­vet. Csupán ez évben 4820 tonna szer­ves trágyát használtak fel. Ezenkívül több mint 650 mázsa műtrágyával is pótolták a talaj termőképességét. A termelés állandó növelése azon­ban' csak egyik része a komáróci EFSZ fejlődésének. A szövetkezet gazdasági fellendülésével együtt emel­kedik a tagság életszínvonala, jóléte is. Évi 990 ezer korona beruházás biztosítja a munkafeltételek állandó javulását. Idén ebből az összegből bevezetik a központi fűtést a műhe­lyekbe, garázsokba, az irodába. Oj üzemanyagraktárt is építenek, a gaz­dasági udvarban pedig aszfaltozzák, pormentesítik az' összes utakat. A munka könnyítését szolgálják majd azok az új gépek és gépi be­rendezések is, amelyeket több mint 400 ezer korona beruházással vásárol idén a szövetkezet. Egyre közelebb a városhoz A szövetkezeti iroda ablakából ki­tekintve modernvonalú, emeletes la­kóházra látni. Az első épület már tető alatt van. Mellette újabb lakóház betonalapjai szürkéllnek. Most is szorgalmasan dolgoznak a mester­emberek az építkezésen, mert az első négy lakás már ez év augusztusában befogadja lakóit, a csécsi (Ceőejov­­ce) EFSZ dolgozóit. — Kétmillió korona beruházással épül a szövetkezet két első lakás­tömbje — tekint ki az ablakon Sza­­niszlő Sándor ökonómus. — Egyelőre nyolc lakást építünk. Tervezésükkor a földművesszövetkezetben dolgozó falusi ember igényeihez igazodtunk. A mai, szocialista falu lakójáéhoz, aki összkomfortos, minden kényelem­mel ellátott lakásban akar élni, csak­úgy, mint a városi munkás, vagy hi­vatalnok, de mellette ragaszkodik a falusi élet jellegéhez is. A vízveze­tékkel, fürdőszobákkal, központi fű­téssel felszerelt lakásokhoz ezért a beépített garázson kívül gazdasági épületek is tartoznak, az udvar végé­ben pedig a konyhakert sem hiány­zik. Ez a két lakóház csak a kezde­tet jelenti. Távlati terveink között szerepel, hogy mellettük, a szövet­kezet gazdasági udvarához vezető út mentén egész sor ilyen bérházat épí­tünk. Most is sok a fiatal a szövet­kezetben és egyre ifjúi a tagság ösz­­szetétele. A korszerű lakások bizto­sítása pedig egyik alapvető feltétele annak, hogy a fiatalok a szövetkezet állandó dolgozóivá, kitartó tagjaivá váljanak. A fiataloknak a bérlakások mellett módjukban van családi ház építése is. A szövetkezet ehhez is anyagi támogatást nyújt. Az idősebb tagokról sem feledkezünk meg, akik­nek már nincs módjukban élvezni a stabilizációs lakásépítés előnyeit. Ne­kik a szövetkezet támogatást nyújt a lakásuk tatarozásához. Ez a lendületes kezdet arra enged következtetni, hogy itt Csécsen jó végéről fogták fel a szocialista falu fejlesztésének munkáját. A lakáshiány a szövetkezet egyetlen dolgozójának sem lehet tartós gondja. A közel 2000 hektáros szövetkezet azonban nemcsak lakást biztosít tag­jai számára, hanem olyan munka­­feltételeket is, amelyek bátran fel­veszik a versenyt bármely ipari üzem­mel. A közös gazdaság 784 darabot számláló szarvasmarhaállománya olyan istállókban van elhelyezve, ame­lyekben a munka dandárját már évek óta korszerű gépek végzik. És a be­rendezést állandóan tökéletesítik. Két évvel ezelőtt olyan szociális beren­dezéssel gyarapodott a gazdasági udvar, amelynek értéke csaknem 450 ezer korona. Öltözők, mosdók, zuha­nyozók is vannak benne 92 ember részére. Kényelmet biztosít az állat­­tenyésztés és a gépesítési részleg minden dolgozójának. Sajnos, az épü­letnek és berendezésének egy része egyelőre csak díszlet, haszontalan csillogás, mert a járási építő vállalat eddig még a többszöri sürgetés elle­nére sem szerelte fel a hiányzó víz­csapokat. A mosdók, fürdőszobák ezért használhatatlanok. Örömünkre szolgálna — s elsősorban a csécsi szövetkezeti dolgozók lennének érte hálásak, ha az építési szervezet mi­nél előbb pótolná ezt a hiányt. Szaniszló elvtárs a munkafeltételek­ről szólva ismertette az EFSZ egyik nagyvonalú tervét is. A szövetkezet több mint 2,5 millió korona értékű gépi felszereléssel, traktorral és von­tató berendezéssel rendelkezik. A nagymennyiségű felszerelés karban­tartása nem kis gondot jelent. Ezért tervbe vették egy szerelőműhellyel, kovácsműhellyel ellátott olyan javító­­központ építését, amely nemcsak a csécsi, hanem a környező szövetke­zetek gépparkjának karbantartását is biztosítani tudná. A műszaki rajzok már elkészültek. A terv megvalósítá­sa 793 ezer korona beruházást igé­nyel. Merész elképzelés, de néhány további mezőgazdasági üzemmel tár­sulva megvalósítható. Milliós beruházásokról szóltunk a fentiekben. A csécsi EFSZ olyan szi­lárd gazdasági alappal rendelkezik, hogy számára az ilyen beruházások megvalósítása sem túlméretezett. Hisz évi bevétele meghaladja a 18 millió koronát. Ebből az összegből bőven jut rá, hogy minden szempontból ki­elégítse tagjainak fokozódó igényeit. Ma már nemcsak a közlekedés fel­­gyorsulása rövidíti a távolságot a fa­lutól a városig, hanem a falusi ember kultúrszomja, tanulnivágyása s egyre magasabb életformára irányuló tö­rekvése is közelebb hozza a falut a városhoz. Sőt, a csécsi viszonyok ismereté­ben elmondhatjuk, hogy egy darab város költözött ebbe a faluba. Lakás­­kultúrájával, életfeltételeivel és egyre erőteljesebben kibontakozó társadal­mi életével együtt. Az oldal anyagát írta és összeállította KOVÁCS ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom