Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-13 / 24. szám
Belátható időn belül megtöbbszörözik a termelést! Lapunk múlt esztendei 49. számában beszámoltunk arról, hogy a Bősi (Gabčíkovo) Állami Gazdaság dolgozói köztársaságunknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 25., valamint V. I. Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére értékes kötelezettségvállalással feleltek. Most pedig örömmel tájékoztathatjuk olvasóinkat, hogy ez a gazdaság a feladatokat példásan teljesíti, és számos mutatójában magasan túlszárnyalja. A termelés alapeszköze a föld A termelékenység fokozatos növekedése legfontosabb tényezőjének a talaj termőerejének fokozását tekintik. Ebből az következik, hogy a rendelkezésre álló termőföldek szakszerű tápanyagellátásával s a terméketlen, vadvizes talajok rekultiválásával és lecsapolásával megteremtik a többtermelés előfeltételeit. Elhatározták, hogy a mocsarak lecsapolásával 60 hektárral bővítik a mezőgazdasági szempontból művelhető területet. Valójában azonban 151 hektárt máris bekapcsoltak a termelői folyamatba. A rekultivációs és a lecsapoló munkálatok meggyorsítása céljából a gazdaság saját pénzeszközeiből két 100- as Sztalinyec lánctalpas traktort vá-Szépen sorit a vegyszerrel kezelt kukorica sárolt, s a munkából a kivitelezővel párhuzamosan maga is kiveszi részét. A gépekre közel másfél millió korona értékű munka végzése vár, A meliorációs beavatkozásokat természetesen a következő években, vagyis a teljes befejezésig folytatni kívánják. Michal Chudik elvtárs, a gazdaság igazgatója megjegyezte, hogy a talajjavító munkálatok teljes befejezése után — ami még jőnéhány esztendeig eltart — a rendelkezésre álló földek termőképessége mintegy 60—70 százalékkal emelkedik. A gazdaság vezetőinek értekezletén nyújtott tájékoztatón kívül azonban az újságíróknak módot nyújtottak arra, hogy körülnézzenek a munkahelyeken és valós képet alkothassanak mindarról, ami ott történik. A mocsarak helyén ahol még nem Is oly régen kevés hasznot értek el, most vízlevezető árkokkal átszelt művelhető szántóföldekkel találkozhattunk. Olyan szántókkal, amelyekbe részben silókukoricát, részben pedig egynyári takarmánynövényeket vetettek. Tehát a vadvíztől megszabadított földeket azonnal használatba vették. Így van ez rendjén, hiszen a gazdaság munkaközössége nagy feladatok teljesítésére vállalkozott. Azért kell megadni a talajnak, ami annak jár, mert az a gondoskodást meghálálja. Az egyik részleg határában kitűnő legelőt létesítettek a szarvasmarhák részére. A vállalt 93-ból mintegy 45 hektár területen buja növényzetű, herefüves keveréket láthattunk. Matej Kominacký elvtárs, a gazdaság főagrotechnikusa megjegyezte, hogy a növényzetet rövidesen lekaszálják, s jó minőségű borjúszénát készítenek belőle. Azután szakaszokra osztják a legelőt, s villanypásztoros, vagyis adagolt módszerrel engedik rá az állatokat, mindig arra a területre, ahol legelésre alkalmas a fű, hogy az állatok elegendő táplálékot kapjanak. A növénytermesztők az állattenyésztésért Tény, hogy termelékeny állattenyésztést csakis kitűnő növénytermesztéssel lehet elérni. Tehát nem véletlen, mikor a gazdaság részlegein arra törekednek, hogy minden tekintetben színvonalas, hasznos legyen a növénytermesztés. A gabonafélék már a múlt évben is nagy hozamot nyújtottak. Búzából' több mint 40, árpából majdnem 38, zabból közel 35, kukoricából (morzsolt állapotban) pedig 58 mázsát értek el hektáronként A földeket járva tapasztalatból állíthatom, hogy az idén is nagy termésátlaggal számolhatnak. A kukorica vetésterületét például több mint 14 százalékkal emelték, a vetésterület ezzel meghaladja az 500 hektárt. Eredetileg 50 mázsás szemterméssel számoltak, de közben 10 mázsával megtoldották, mert a dolgozók vált lalták a nagyobb termésátlag elérését. A kukoricát komplex gépesítéssel, vegyszerek alkalmazásával termesztik. Így nincs szükség a drága kézi munkaerőre. A termelés fő tényezője a traktoros. Ugyanis minden egyes parcellát egyetlen traktorosra bíztak. Így a vetéstől a betakarításig figyelhetik munkáját. Aki tehát igyekszik, busás prémiumot is kaphat. Azért van az embernek feje ... A gazdaságnak nagy szüksége van kukoricára, hiszen az egyik részlegen hatalmas sertéshizlaldát építenek, ahol a jövőben nagy mennyiségű sertéshús termelése várható. Mindamellett már idén vállalták, hogy több mint 50 ezer kg sertés- és 95 ezer kg marhahússal adnak többet közellátásunknak, mint tavaly. A Katlan részleg egyik istállójában láthattuk, hogy a bikák két hasonló súlycsoportjánál mennyire eltérőek az eredmények. A kontrollcsoportnál például márciusban 0,95, áprilisban pedig 1 kg volt a napi súlygyarapodás, míg a nemi ingerek csökkentésére beoltott állatcsoport márciusi napi súlygyarapodása 1,21, áprilisi pedig 1,37 kg volt hasonló takarmányozási technika mellett. Tehát ebben a gazdaságban nem gondolkodás nélkül termelnek, hanem a legkorszerűbb módszereket a'ka'mazzák. Azaz ész-Ez a Bezosztája hamarosan kalászt enged Kilométeres árkokban vezetik el a vadvizet szel dolgoznak, mert amint a fenti példa is mutatja, a termelésnél érdemes a fejet használni. Nemcsak hússal él az ember Persze, hogy nem. Szereti a tejet is. A gazdaság dolgozói vállalták, hogy tejből mintegy 300 ezer literrel adnak többet a piacra, mint tavaly. Kitűnő a legelő angolperje és herekeveréke Ennek már több mint a felét teljesítették, s hol van még az év vége?! így a vállalást — év végéig — mintegy 400 ezer literrel túlteljesítik. A jövőben azonban még ennél is kedvezőbbek lesznek a feltételek, mert a részlegeken példás gondossággal végzik a továbbtartásra szánt egyedek kiválogatását. így a jó takarmány és a nagyobb hozamú állatfajta meghozza a várt erdményt. A gazdaság érdeke úgy berendezkedni, hogy minden kéznél legyen. Ez év áprilisában kezdték egy hangár , rendszerű gabonatároló építését. Eredetileg 350 vagon gabona elhelyezését tervezték a magtárban, de menet közben módosították a terveket, s a magtárat 450 vagon gabona befogadására építik. Ez a hangárrendszerű gabonaraktár a szemtermés betakarításáig elkészül. Továbbá érdeke a gazdaságnak az is, hogy kellő szociális feltételeket teremtsen a dolgozók számára. Ezért minden egyes gazdasági részlegen belátható időn belül korszerű szociális építményt létesítenek. A bősi szociális építményre éppen ott-tartózko* dásunk alkalmával tűzték fel a zöld ágat annak jeléül, hogy a falak elkészültek, s az építőknek vihetik az áldomást. Meg is kapták. A gazdaság tanyáin azonban a lakóházak korszerűsítése is folyik. Persze, egyszerre mindent nem lehet. De amit e téren eddig tettek, már az is figyelemreméltó. Természetesen sok más érdekes dolog nem kerülhetett bele ebbe a cikkbe. Más alkalommal majd bepótolom. Egy azonban bizonyos, hogy amit a Bősi Állami Gazdaság dolgozói magukra vállaltak, az másoknak is példamutató lehet a termelékenység növelésében. Tudjuk, hogy amit magukra vállaltak, becsülettel teljesítik. Hnksza István Bösiin taiiiaztak a szociális építmény falait, megérkezett az áldomás kelléke föld nincs. Sok mindent tanulhat az ember az öregektől. Különösen ha nyitott szemmel járták a világot, s az élet megnyilvánulásai iránt nem voltak közömbösek. Beszélgetésünk közepette gondolatban az ilyen gazdák közé soroltam Sipos Imre bácsit, aki immár a hetvenedik évét tapossa. Feszes testtartása, élénk gondolatmenete azonban nem árulja el éveit. Sipos bácsi most is aktív tagja a gimesi (Jelenec) szövetkezetnek. Először elnök, majd agronómus lett, jelenleg pedig az ellenőrző bizottság elnöke. A közös gazdálkodás alakítása, az indulás nehézségei kerültek porondra. Akkoriban bizony elég baja akadt a vezetőknek. A kisparcellás gazdálkodás GImesen duplán éreztette hatását. Az amúgy is gyenge minőségű szántó, legelő csak alamizsnaként fizetett. Nem csoda, mert akadt parcella, amely 6—10 évig sem látott istállótrágyát, ugyanakkor a műtrágyát csak hírből ismerték a gazdálkodók. A megalakulást követően sem változott a helyzet. A közös istállóhiánya révén az ötvenhatvan pár lovat 30—40 helyen etették, gondozták. Ennek folytán százfelé „mászott“ az abrak, de az istállőtrágyának is akadt gazdája. Többször előfordult, hogy a kocsis éjszaka vitte a trágyát a saját szőlőjébe. Ugyanakkor ebben az időben műtrágyára egy fillér sem jutott. Ebből a tarthatatlan helyzetből csak 1958-ban jutott ki a közös. A rossz minőségűnek tartott földek évről-évre nagyobb terméssel fizettek. A traktorok 30—35 cm mélyen szántottak, míg a gazdák csupán 15—20 cm-re engedték az ekét a földbe. A rétet és legelőt még roszszabb állapotban vette kezelésbe a szövetkezet. Mintegy 280 hektáron sás, csáté és savanyú fű termett. Az emberek kézzel kaszálták a füvet, majd vállukon hordták a szárazra, mert a lovak besüppedtek a mocsárba. Mindez már a múlté. Sipos bácsi felcsillanó szemmel beszél a jelenlegi helyzetről. A gyenge minőségű agyag egyre inkább humuszban gazdag termőfölddé változik. Amíg 1968- ban 20, tavaly már 37 mázsa volt a gabonafélék átlagos hektárhozama. A kísérleti parcellák ennél is többet mutatnak; 58 mázsát is megadott egyik-másik terület. Emellett a kerti növények is jól fizetnek. Egy hektárnyi dughagymából 170 ezer koronát, míg a három hektár eper 270 ezer koronát hozott a házhoz. (Az ősz folyamán két hektárral bővítették a területet.) Beszélgetésünk közepette észreveszem, hogy Sipos bácsinak huncut mosoly jelenik meg arcán. Kérdezés nélkül is elárulja, mi Jutott eszébe, „öregjeink mindig azt mondogatták, nem kell a gazdálkodáshoz tudomány. Ha mi is ezt tartanánk, nem mennénk semmire. Hiszen a szövetkezet tagjai közül még sokan tudják, mennyit gürcöltünk a földdel, hogy valami teremjen. A lovak munkája össze sem hasonlítható a gépek teljesítményével. Ennek köszönhető például, hogy mi nem félünk a szárazságtól. A mélyen szántott, jól elmunkált agyagos talajunk jól felfogja, majd megőrzi mind a téli nedvességet, mind a tavaszi és nyári csapadékot. Azelőtt ezt nem tapasztaltuk, mert nem fordítottunk kellő gondot az agrotechnikára. Ez méltó bizonyítéka, hogy rossz föld nincs, csak rossz gazda. Ami pedig a hasznavehetetlen rétet illeti, a közös erő ezt is termővé változtatta. Mintegy négy millió korona beruházással alagcsövezték az egész területet. Ma már a szövetkezet tagjainak boldogulását szolgálja. A legkritikusabb időszakban sokan hátat fordítottak, elmentek a közösből. Ogy gondolták, sosem változik meg a helyzet. Sipos bácsi azonban kitartott. Bízott a szövetkezés erejében. Hitét a megváltozott körülmények erősítik. (sándor) mm ■Km
