Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-07 / 6. szám
КIS А LL АТТИК ТГЁ S ЕТЁ S. tojástermelésről Általános Jelenség, hogy télen nem tojnak a tyúkok a háztájiban, amit a gazdesszony többsége a hideg rovására ír s belenyugszik, mint változtathatatlan valamibe. Az időjárás valóban nagy befolyással van az állatokra, de ez korántsem Jelenti azt, hogy félidőben lemondjunk a tojáshozamról. Egy kis ügyességgel, szakértelemmel elérhető, hogy a téli hónapokban Is termeljenek az állatok. Első tényező a meleg 61. Ha Ilyen nincs, akkor is tegyük árnyékossá, huzatmentessé a tyúkok éjjeli és nappali tartózkodási helyét. A deszkából készített ólak oldalát például húzzuk be fóliával, amely minden rést nagyszerűen szigetel. Fontos teendő a hó eltakarítása azon helyekről, ahol az állatok pihennek, táplálkoznak. A termelés további feltétele a változatos takarmányozás. A múltban a kukorica Járta, míg Jelenleg a háziasszonyok többsége búzát etet. Köztudomású, hogy a kukoricától elhíznak az állatok ahelyett, hogy tojást raknának. Az egyoldalúan etetett búzára pedig ráún a tyúk, s csak ímmel-ámmal fogyasztja. Az árpát csupán ezükségból eszi, hogy éhen ne vesszen. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy a legkiválóbb takarmány a tojótáp, de ehhez csak kivételes esetben jut az egyéni termelő. Azonban ennek hiányában Is adhatunk olyan eleséget, amely a folyamatos tojásrakást elősegíti. Nem kell különösebb tudomány például a búza csíráztatásához. Egy napi áztatás után bármilyen edényben néhány íokos hőmérséklet mellett négy-öt nap alatt csirát bont é* etethető. Az állatok nagyon szeretik, tele begyre laknak belőle. Am a csírás búza adagolásának rendszeresnek kell lennie, mivel „rávár* dz állat Tanácsos, hogy a reggeli órákban etessük, amikor az aprójószág nem „kap“ a takarmányon. A lágyra készített eleségféleségeket (ételmeradék, fótt burgonya, borsó, bab, forrázott lucerna, tejbe áztatott dara stb.) szintén a délelőtti órákban kapják az állatok. Délután, estefelé száraz állapotban adjuk a búzát vagy egyéb szemestakermányt. Az árpát Is szívesen fogyasztja az állat, ha néhány óráig vízben áztatjuk. A száraztakarmányok etetése jelentős mennyiségű ivóvizet követel. Ha ez nem áll a tyúk rendelkezésére, esetleg hó fogyasztásával enyhíti szomját. Ez pedig semmi esetre sem segíti eló a tojásrakást. A jeges, havas Ivóvíz ugyancsak ártalmas. Fontos, hogy az állatok állandóan langyos Ivóvízhez jussanak. A gazdasszonyok többsége takarmányrépát, sárgarépát Is ad a tyúkoknak. Ez nagyon hálás, és célravezető, ám etetését nem vihetjük túlzásba. Tudniillik ha sok répához Jut az állat — mivel szereti, — Jóllakásig eszik belőle s ez a tojásképző takarmányok felvételének csökkenését vonja maga után. Elsősorban tehát az említett takarmányokból kell fogyasztania s a lédus takarmányokat kiegészítőként kapják az állatok vitaminszükségletük, valamint a száraz eleség jobb emészthetőségének céljából. Végül néhány szót a világításról. Januárban, februárban reggel 8-tól délután 3—4 óráig tart a nappali világosság. Ködös Időben, hóesésben pedig alig beszélhetünk világosságról. Ilyenkor az állatok táplálkozása rövid Időre korlátozódik, kevés takarmányt fogyasztanak, így nem Is várhatunk tőlük érdemleges eredményt. Ahol alkalom nyílik rá, tanácsos az 61 megvilágítása, napi 13—14 őrára. Ezzel meghosszabbítjuk a táplálkozási Időt, Illetve az állatok anyagcsere lo gelmát, amivel elősegítjük a termelést. (Sándor) Juhtenyésztés a hajdúbihari körzetben Magyarországon Я Juhtenyésztésnek nagy hagyományai vannak, s a meaőgezdeságt termelés erősen rentábilis és hatékony ágazatát képezi. A második világháború káros hatással volt a magyarországi Juhtenyésztésre. A legnagyobb Juhállományt 1938-ban érték el, ám a felszabadulás időpontjáig ez az állomány 22 %-kal csökkent. A második világháború befejezése után a mezőgazdaság szocialista átépítésével a Juhtenyésztés Is gyors fejlődésnek Indult, és 1988-ban a Juhállomány az 1938-as évi állomány több mint kétszeresére növekedett. A múltban a Juhállomány 90 %-át a klsebb-nagyobb nagybirtokokon nevelték, a többit pedig a kisparasztok. Jelenleg a Juhállomány Így oszlik meg a termelők között: 25 %-át az állami birtokok, 60 %-át a földműves termelőszövetkezetek és 15 %-át a megántenyésztők tartják. Ebből a rövid áttekintésből is kiviláglik, hogy a Magyar Népköztársaságban a Juhtenyésztést éppen olyan nagy területen folytatják, mint a múltban. A tenyésztési feltételek és a területi elosztás Igen kedvező. A Juhok legeltetésére 1 537 500 hektárnyi legelő áll a tenyésztők rendelkezésére, amely a mezőgazdasági talajterület 8,5 %-át képezi. A legelőket túlnyomórészt alacsony növésű fű borítja, s ezt a gazdasági állatok közül éppen a Juh tudja a leggazdaságosabban értékesíteni, a legtökéletesebben lelegelni. A Juhtenyésztés nagy megbecsülésnek örvend. A kormány szervei, Ismervén a talajviszonyokat, 1960 őta támogatják a Juhállomány növelését. Kivételt egyedül az 1985-ös év képez, amikor a Magyarország nagy területén pusztító száj- és körömfájás miatt a Juhállomány gyors ütemben csökkent. 1966-ban 100 hektárnyi mezőgazdasági talajterületre átlagban 27,1 Juh Jutott. A Juhok száma Magyarországon 1960-ban elérte a 2 mllllő 600 ezer darabot, s ez az állomány 1968-lg 3 mllllő 428 ezerre növekedett. A magyarországi Juhtenyésztésnek bizonyos előnyei vannak Közép-Eurőpa többi országainak Juhtenyésztésével szemben, mivel az aránylag nagy területen tartott Juhok kb. 90 százaléka azonos fajtájú, magyar fésűs merino. Világviszonylatban az egy Juhra eső nyersgyepjú termelésében a harmadik helyen állnak. Juhonként évente 4,3—4,5 kg nyersgyapjűt termelnek. Ettől Jobb eredményeket csupán ÜJ-Zéland (5,5 kg/db) és Ausztrália (5 kg/db) ér el. A Juhtenyésztésből eredő jövedelem 1984-ben így oszlott meg: a jövedelem 63 százalékát a gyapjútermelés, 27 %-át a hústermelés, 8,5 %-át a tejtermelés és Itatásos Magyar fésűs merino tejtermékeik, 1,5 %-át pedig az Irha és más nyersanyagok szolgáltatták. A Juhtenyésztésre jelenleg váró feladatok megkövetelik, hogy a jövedelem a következőképpen alakuljon: a Jövedelem 48 %-át a gyapjúterme- 16s és a panoflx, 44 %-át a hústermelés (főként külföldi kivitelre], 8 %-át pedig a tejtermelés és a tejtermékek szolgáltassák. Főként a bárányhústermelése került előtérbe, mivel a hazai húsellátáson kívül értékes kiviteli cikket jelent a kapitalista államokba, ahol értékes devizával fizetnek érte. Ezért a termelőszövetkezetek és állami birtokok nagy százaléka áttért a bárányhlzlalásra. A húsipar számára a birkahús szintén értékes nyersanyagot Jelent, habár a hústermelésnek csupán a 2,5—3 százalékát képezi. Elsősorban a bárányok és kosok hizlalására fordítják a Legnagyobb figyelmet, a ezeket élű állapotban Olaszországba, Franciaországba, Görögországba, Svájcba, Nyugat-Németországba és az arab államokba szállítják. A külföldi kereskedők elsősorban a hús színét, illatát és a faggyú minimális részarányát értékelik. A népgazdaság szempontjából főként az a körülmény fontos, hogy ezeket az eredményeket aránylag kis termelési költségekkel érik eL Magyarország értékes devizákat szerez a panoflx kivitelével Is, ezért az egyes Juh tenyésztés! körzetek a panoflx készítésére alkalmas Juhok klnemesltésére szakosították magukat. Ezzel a kérdéssel szorosan öszszefügg a szakemberek azon gyakorlati követelménye, hogy a Juhok testing. Gyermathy felvétele] tén ne legyen túlságosan sok redő és nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a lábak gyapjasságának sem. Az utóbbi Időszakban Igyekeznek bevezetni a Juhok fejését a Juhállomány legnagyobb részénél. Véleményük szerint egy Jó fejősjuh alacsony költségek és gyengébb legelők mellett kb. 15—25 kg tejet adhat évente, Jobb gondozás, nagyobb takermányedagok és Jobb takarmányalap biztosítása esetén pedig a tejhozemot e szopősbárány leválasztása után évi 40— 50 kg-na fokozhatják. A Jelenlegi tejhozam állatonként a termelőszövetkezetekben 16,2 liter, az állami birtokokon pedig 19,2 liter. Legtöbb esetben kézzel fejnek csupán az utóbbi Időszakban vásároltak néhány DZO— és DZO—16 jegyű fejőgépet. A fejőgépek munkájával általában elégedettek. A magyarországi textilipar nyersanyagszükségletét 82 %-ban hazai forrásokból fedezi, a hiányzó gyapjút pedig ÜJ-Zélandban és Ausztráliában szerzik be. A gyapjútermelés évről-évra fokozódik. 1968-ban összesen 103 425 mázsa gyapjút termeltek, s az egy Juhra eső Ipari feldolgozásra eladott gyap- Júhozem a termelőszövetkezetekben elérte a 4,2 kilót, az állami birtokokon. még ennél Is többet, 4 Па tanként 5 kilót mutattak ki. Az említett okokból ma már az ország több körzetében a szarvasmarhatenyésztés mellett a Juhtenyésztésre Is szakosították magukat. Nem csak a Juhállományt növelik, hanem a Juhok takarmányalapját le javítják. A magyar kormány ezekek a körzeteket azzal is támogatja, hogy a termelőszövetkezeteknek és állami birtokoknak pénzügyi segítséget nyújt a juhtenyészetek alapjainak lerakására. Ennek köszönhető, hogy a hajdúbihari körzetben hat év alatt közel 60 ezerrel növekedett a juhok száma és 1968-ban elérte a 485 394 darabot. Ebben a körzetben 100 hektárnyi mezőgazdasági talajterületre 1966 óta 50,6 juh jut az országos 39,4 átlag- 8*1 szemben. A hajdúbihari körzet Igen Jő eredményeket ér el a fésűs gyapjú termelésében. Jelenleg a 6 cm-néí hoszszabb A—A/В—В csoportba tartozó, vastagabb szálú gyapjú lránt mutatkozik nagyobb kereslet. Ezért már hosszabb idő őta szovjet juhfajtákat, főként aszkáni, kaukázusi és sztevropoll juhokat hoznak be Magyarország Julhtenyésztől körzeteibe. A hajdúbtharl körzetben évente közel 18 ezer mázsa gyapjút termelnek Ipari feldolgozásra, s ennek 50 százalékát a termelőszövetkezetek, 25 százalékát az állami birtokok, a maradék 25 %-át pedig más vállalatok adják. Az egy állatra eső gyapjúhozam átlaga valamivel alacsonyabb az országos átlagnál: 1968-ban a körzet termelőszövetkezetei állatonként 4 kg gyapjút, az állami gazdaságok pedig 4,4 kg gyapjút termeltek. Az anyaállomány szaporodóképessége az 1865- ben és 1968-ban pusztító száj- és körömfájás leküzdése után lényegesen, emelkedett, és 1968-ban elérte a 104 darabos százalékarányt. A tejtermelés ebben a körzetben aránylag alacsony — 1968-ban juhonként 14,2 litert fejtek — ám figyelembe kell venni azt a tényt, hogy több termelőszövetkezetben és állami gazdaságban a Juhokat egyáltalán nem fejik. A csehszlovák gyártmányú fejőgépek kipróbálása után a tejtermelést Is fokozni akarják, s agy juhtől a szopősbárány leválasztása után átlagban 50—60 liter tejet szeretnének elérni. Egon Gyarmathy mérnök, A Nyltrel Mezőgazdasági Főiskola szak-asszisztense 3 '■'ZABAD FÖLDMŰVES 1970, február 7» bárány ne velős Korábban csak az anyáik nélkül maradt bárányokat Tagy a nem tejeld anyáékat nevelték (tatással. A gyakori itatás üvegből azonban negyon munkaigényes és a bárányok is gyengén fejlődnek. A forgó gyorsítása érdekében mégis szükséges az itatásos báránynevelés kiterjesztése. Az ezzel kapcsolatos kísérletek elve az, hogy a zsenge korban elválasztott bárányokat kiváló minőségű, parazitáktól mentes legelőn tartsák és w erre a célra szerkesztett itatóberendezésből naponta többszőr tejjel, illeivo tejpótlóval kínálják. A kísérleteket több éven keresztül folytatták és az eredeti eljárást többször módosították. Kimutatták, hogy a bárányok megfelelő növekedéséhez az első hétben szükséges a tejitatás. Megfelelő növekedést kizárólagos legeltetéssel héthetes korig nem értek el. A tejitatást fokozatosan kell csökkenteni, viszont az abrakkeverék mennyiségét fokozatosan növelni. A módszer azonban bizonyos egészségügyi rendellenességekkel járt. Ezért időszerű, ha háromhetes korig ad llbtdum Itatnak tejet. (Csoportban 12 bárányra 6 csecset kell számításba venni.) A tejitatásos időszak alatt is kínálni kell a bárányokat friss Ivóvízzel és abrakkal. Az elválasztásnak két módszere javasolható: hirtelen választás, vagy a tejitatások számának csökkentése napi egy alkalomra (800 g tej naponta). Ennyi még nem okoz felfúvódást. A tejpótlő keverék összetétele a következő: 67 % fölözött tej, 30 % vegyes állati és növényi zsiradék, továbbá vitaminok és emulgáló anvagok. Vizsgálták a tej hőmérsékletének hatását is. Ügy találták, hogy eredményes a bárányok itatása hideg tejjel. A 0,4—1,2 C fok hőmérsékletű tejjel jobb súlygyarapodást értek el, mint a 7,7 C fok átlagos hőmérsékletű tejjel. A kísérletek során módosították az eredeti itatóberendezést. Eredetileg függőleges fémlemezből állt ki a szopóka: a lemez mögötti tartályban folytatódott a műanyag csővezeték. A módosítás során a szopóka a tartály aljára került, így a műanyag cső feleslegessé vált. Egyidejűleg a bárányok könnyebben szoptak, maga a berendezés Is Jobban tisztítható. A mesterséges nevelés során felmerülő leggyakoribb egészségügyi ártalmak a következők: Baktériumos eredetű hasmenés. Baktériumos eredetre gyanakodhatunk, ha a tejfogyasztás és a súlygyarapodás egyaránt csökken. Leggyakrabban az Escherichia coli fertőz. Felfúvódás leginkább a tej és az abrak egyidejű fogyasztásának Időszakában mutatkozik. Az urolithiasis többnyire 8—7 hetes korban jelentkezik. Lehetséges, hogy nátriumklorid adagolásával ellensúlyozható. A paraziták ellen elsősorban megfelelő legelőterfllet kijelölésével kell védekezni. A föcstej laxativ és immunizálú tulajdonságainak megszervezése érdekében „kolosztrnm-bankot“ szerveztek meg, ahol az elhullott bárányok anyáinak kolosztrumát gyűjtik és hűtik. Az Innen beszerzett kolosztrnmot vízfürdőben 39 C fok hőmérsékletre melegítik fel és így itatják. (Penning, P. D-l Kobruárban a jő gazdaasszony " már lelkészül a csirke, kacsa, liba keltetésére és nevelésére. Bár a gépi keltetés nagyon elterjedt és sok előnye van, eoken mégis kotlővai keltetnek, Illetve nevelnek baromfit. A tyúkkal történő keltetésnek ugyancsak vannak előnyei és hátrányai. Előnyei: a kotlő kis költséggel és kevés munkaráfordítással kelti a tojásokat. A Jő kotlő nagy gonddal neveli az állatokat. Hátrányai: a keltetés Időhöz kö■ tött és bizonytalan. Ugyanis a tojások sorsa a kotlőe szeszélyétől íj függ. KI tudná megmondani, hogy a kotlősok hány ezer tojást törli A Jól előkészített fészekben a kotlő tollazata megvédi a tojásokat a hőlngadozástől, a külső hő erősebb behatolásától. Az állat tollatlan testrészével érintkező tojásokat egyenletes hőn tartja. így a fészekben levő tojásokat nem engedi kiszáradni, ugyanakkor biztosítja a friss oxigéndús levegő beáramlását, valamint a káros széndioxid távozásét. A kotlő ösztönszerflen naponta többször Is forgatja csőrével, más-más helyre görgeti a tojásokat. Ugyanakkor hűtésükről Is gondoskodik, hisz naponta leszáll a fészkéről. A tyúk-, kacsa-, pulyka- és llbakotlésok testhőmérséklete a kot-A csibekeltetés kérdései nek össze, hány kikelt cslbát gyúrnak agyon. Hátránya ax U, hogy korai csirkéket ritkán kelthetünk, mert a jó tojótyúk csak májusbanjúnlusban kotlik. A Jő kotló legnagyobb előnye a csibék eredményes nevelése, mert nemcsak melegíti, de védi Is a kicsiket Emellett nagy területet bejár velük, ahol némi eleséghez jutnak az állatok. A kotlőnak egészségesnek, szelídnek, minden élősdlektől (tetvektől) mentesnek kell lennie. Az a tyúk, amelyik már az első napokban nem ül szívesen a fészkén, vad, sokat fészkelődik, valószínű, hogy nem üli ki a 3—4 hetet. A nagy testű kotlők alá 19—21 tyúktojást, 12—15 kacsatojást, 10— 12 pulykatojást, 7—9 llbatojást rakhatunk. A pulyka kotlők alá 25—30 tyúktojást, 18—20 kacsatojást, 20—22 pulykatojást vagy 10—15 libatojást tehetünk. Ez nem általános szabály. Fontos, hogy a kotlő az alája tett tojásokat kényelmesen betakarja. lás elején kb 40,5—40,8 C° között van. Ez a magyarázata annak, hogy a kotlők nagyon jő eredménnyel keltik az alájuk rakott tojásokat. Ma már a legtöbb háztáji gazdaságban az otthon kikeltett csirkéhez azonos korú, géppel keltetett neposállatokat szereznek. így egy tyúkkal 35—40, pulykával 50— 60 csibe Is felnevelhető. Akad kotlő, mely nehezen vállalja az Idegen csirkéket. Ezen úgy segíthetünk, hogy a vysárolt állatokat este sötétben tegyük a kotlő alá a saját csirkéi közé. Ilyenkor ritkán fordul elő, hogy reggel bántja a kis jövevényeket. Továbbá ajánlatos, hogy az összes csirkét a kotló alatt erősebb Illattal (kölnivel) gyengén permetezzük. Ugyanis az egyforma szag a legtöbb Idegenkedő kotlőből Is a legjobb „mostoha mamát“ varázsolja. Régebbi divat, hogy a kotlő pálinkás kenyeret kap s „Ittas“ állapotban az Idegen apróságokat Jobban elfogadja. P. L.