Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-07 / 6. szám

■^■ezőgazdasági üzemeink Idős dolgozói közül egyre többen kerülnek nyugdíjba. Sajnos, azonban a fiatal munkerővel való utánpótlás nem kielégítő. Számtalanszor felvetődött a kérdés, hogy a kiöregedett szövetkezeti tagokról való gondoskodás mennyiben befolyásolja a fiatalok megnyerését. Erre kerestem magyarázatot a csúzi szövetkezetben, ahol elbeszélgettem Lévárd Józseffel, a Perasztszövetség alapszervezetének elnökével.

Tájékoztatásképpen elmondotta, hogy az egyik gyűlésen éppen az alapok feltöltéséről tárgyalt a vezetőség. Megbízták a szociális ügyek felelőseit, a könyvelőt és a pénztárost, hogy nézzenek körül a járadékosok közt és terjesszék be az alacsony nyugdíjat élvezők névjegyzékét. Arról volt ugyanis szó, hogy azoknak az idős tagoknak, akik kisebb összeget kapnak az állami alapokból, a szövetkezet saját pénzeszközeiből havi 600— 800 koronára egészíti ki a nyugdíjat.

Ez azért Is Indokolt, mert Csúzon körülbelül csupán 10—14 régebben nyugdíjaztatott egyénről van szó, s végeredményben a szövetkezetnek kötelessége, hogy ezekről Is gondoskodjon. Az Idősek közül többen már teljes járadékot kapnak, akik későbben kerültek nyugdíjba, azok hasonló javadalomban részesülnek, akár az Ipari dolgozók.

A szövetkezet nyugdíjasai

A csúzi szövetkezet Idős tagjainak Is évente kiméri a háztáji földet. A munkaképtelenek 25 ár, az Idénymunkában segédkezők pedig fél hektár háztájit kapnak, hogy pótolhassák az létfenntartáshoz szükséges é lelmiszereket. Az idős emberek megbecsülését bizonyítja az is, hogy több mint 40 személy 500 koronás hűségpótlékot kapott, s az alapító tagok Is megérdemelt jutalomban részesültek.

Dicséretes továbbá, hogy a szövetkezet, a helyi nemzeti bizottsággal való közreműködésben 4 millió koronás beruházási költséggel művelődési házat épít. A szövetkezet irodái is ebben az épületben lesznek. Megalapítják és berendezik a nyugdíjasok klubját. Asztalokat, székeket, társasjátékokat, televíziós' készüléket vásárolnak, könyvtárat létesítenek, hogy az idős dolgozók szórakozhassanak. Ugyanakkor konyha- és falatozó is lesz az épületben, s ha a nyugdíjasok kérni fogják, rendszeresen főznek majd, mert a szövetkezet kötelességének érzi, hogy ily módon is gondoskodjon az öregekről.

Mindez persze még csak a jövő zenéje, mert a kultúrházat előzetes becslés alapján 1973-ban adják át rendeltetésének. Az épülettel természetesen a falu is cslnosodik, arculata lényegesen megváltozik. Itt kap elhelyezést majd a fiatal mezőgazdasági dolgozók klubja is, így az Idős, valamint a fiatal emberek szolid, közös rendezvényeken vehetnek részt. Különben az idősebbek nyugdíjaztatás után is dolgozhatnak, s ez azt bizonyítja, hogy a szövetkezet és munka iránti szeretetük pozitív.

Közülük többen a növényápolásban, mások a farm körüli munkába kapcsolódnak be. Akad köztük olyan is, aki az éjjeliőr szerepét vállalta, hogy felügyeljen a sok milliót érő szövetkezeti vagyonra.

Ebből is kitűnik, hogy a támogatás végeredményben kétoldali. Segít a szövetkezet, s az öregek sem maradnak adósak a közösnek. A maguk módján a tőlük elvárható igyekezettel segítik szövetkezetüket. Közülük többen még ma is felveszik a versenyt a fiatalabbakkal. Ilyen mozgékony, mondhatni fiatalosan fürge ember Ertinger András bácsi is, aki 70 évét meghazudtolva, végtelen szorgalommal dolgozik. Pedig nem lenne rászorulva a többletkeresetre, mégis serénykedik, mert a munka az éltetőeleme. Nyáron alig tudták őt meggyőzni, hogy márpedig a zsákolás nem neki való munka.

Hoksza István-------------------------- SZÖVETSÉGI SZEMLE -------------------------Egy évi kihagyás után

Nem titok, hogy a falusi emberek is egyre igényesebbek. Különösen a fiatalok. Ez az igényesség nemcsak az öltözködés, divat, lakáskultúra stb. terén mutatkozik meg, hadern a hétköznapi élet csaknem valamennyi skáláján. Ide tartozik többek között a kultúra. Ma már nem lehet a parasztember szemét kiszúrni holmi özönvíz előtti szirupos filmmel. A tévé sokukból szigorú kritikust nevelt. De mindez még nem jelenti ezt, hogy e vidéki lakosok már csak Oscar-díjas filmekre vagy Aranylemezes táncdaiénekesekre kíváncsiak és a helyi esztrád, tánc vagy színjátszó csoport nekik már smafu. Ezzel opponált ugyanis a múltkoriban egyik kollégám, amikor az ifjúság és a szövetkezeti klubok fontosságáról beszélgettünk. ö azt állította, hogy nincs nagy értelme a falusi rendezvényeknek, az embereket ez már nem érdekli, inkább a tévét nézik.

Én ellenkező állításomat számtalan példával támasztottam alá. Az elmúlt néhány esztendőben ugyanis több olyan klubban fordultam meg, mely számottevő sikerekkel dicsekedhet. Ha van egy, a dolgokhoz értő agilis vezető és néhány lelkes fiatal, aki maradéktalanul támogatja és az anyagiak sem hiányoznak, úgy valóban „csodákat“ lehet tenni. Ilyen esetekben aztán mehet a tévében akár az Angyal, a kultúrházban mégis telt ház lesz. De hasonló a helyzet a sport terén is. Ha a csapat jól szerepel, a találkozókat derekasan végigküzd!, a szurkoló mindig szívesen kimegy a pályára, még akkor Is, ha esetleg az előző napon egy színvonalas nemzetközi kupa-küzdelemnek volt a szemtanúja.

Röviden összefoglalva tehát még egyszer: érdemes és szükséges propagálni az ifjúsági és szövetkezeti klubokat. Ha kell dicsérni, vagy lelkesíteni, szükség esetén azonban bírálni Is.

Amikor legutóbb a komáromi járásban barangoljunk, az lmelyi szövetkezeti klubról Is akartunk írni, ezért mikor a faluba értünk, egy kislánytól érdeklődtünk a klub iránt. Azt a választ kaptuk, hogy Imelyen ugyan létezik szövetkezeti klub, dr tudomása szerint nem működik. Persze, ezzel a kijelentéssel nem riasztott el bennünket, mert ugyebár arról is lehet Írni, ami nincs, illetve van, de csak papíron.

A kislánytól az előbbi információn kívül még a legutóbbi klubelnök nevét is megtudtuk, akivel hamarosan beszédbe elegyedtünk. A diskurzus során megtudtuk, hogy a helyzet korátnsem olyan kedvezőtlen, mint ahogy azt az első percekben feltételeztük. Az lmelyi klub ugyanis több mint öt évig szépen dolgozott, számos pozitív eredményt ért el, és csak a múlt esztendő jelentett kihagyást.

— Szövetkezett klubunk még 1963- ban alakult, — kezdte a tájékoztatást Húzás József, jómagam 1966-ban kerültem a klub élére. Az első évektől kezdve rendszeresen adtunk elő színdarabokat és esztrádműsort. Két tánccsoportunk Is volt, egy páros és egy női együttes. Táncosaink Is több szép sikert arattak. A kolozsnémai CSEMADOK tánc- és dalünnepélyen oklevéllel tűntették kt éket. Naszvadón Is volt egy járási méretű ünnepély, ott Is felléptek.

— Tevékenységünk c későbbiek során még jobban szerteágazott. Ismét több ízben rendeztünk zenés estéket, esztrádműsorokat. Színjátszó csoportunkkal betanítottam a „Vén szerelmesek“ c. darabot ts. Itt nagyon nagy segítséget nyújtott a tánccsoport vezetője, Mlskovtcs Sarolta. Természetesen nemcsak otthon szerepeltünk, hanem jártuk a vidéket is. Martoson Is vagy tízszer voltunk. Tánccsoportunk az SZCSSZB ünnepélyen Komáromban is fellépett. Sajnos, táncegyüttesünk a múlt évben szétesett. A lányok nagy része férjhez ment, a fiúk közül pedig többen berukkoltak.

— Községünknek két tánczenekara Is van. A zenészek a szokásos bálokon kívül az összes szövetkezeti ün-Kajan Jolán és Gugola László szólótánca.

népségén és államünnepen is húzzák a talp alá veiét. Szót érdemel még Kazalék fellépése, azonkívül a pozsonyi Tátra Revue egy csoportjának lmelyi szereplése is.

— Kulturális alapunkat, mely 150 ezer korona, — mondotta a továbbiakban riportalanyunk, — minden évben kimerítettük. Ebből az összegből az említett rendezvényeken kívül csoportos kirándulásokat is tettünk. Dolgozóink felváltva, évente négyszerötször jártak a Balatonra, jutalomüdülésre. Magyarországon kívül még a Szovjetunióval Is megismerkedhettek tagjaink. Számos hazai buszkirándulást rendeztünk, melyeken országunk fürdővárosait látogattuk meg.

— Igen nagy volt az érdeklődés a különböző tanfolyamok iránt. A varrótanfolyamra csaknem félszázan jelentkeztek. A főző- és sütőkurzusok ts nagy népszerűségnek örvendtek. Lányank és asszonyaink gyorsan elsajátották a különlegességek, specialitások elkészítését. A „záróvizsgákat“ a helybeli restiben tartottuk. Asszonyaink mindent kitűnően megtanultak, úgyhogy főztjük nemcsak nekünk, hanem a járási vezetőségnek és a Nőszövetség tagjainak Is nagyon

ízlett. Az Idén Is készülünk egy

hasonló tanfolyamra. Ezúttal a hidegkonyha művészetével ismertetjük meg az lmelyi nőket.

— Tevékenységünkről szólva, még az évente sorrekerülő sportnapokat ts megemlítem. Legutóbb például motorkerékpáros akrobáciőt láthattak az érdeklődők.

— A múlt évi kihagyásunkról csupán annyit, hogy ha elnök hiányában nem Is tevékenykedett a klub, az előző évek szintjén, kirándulásokat azért rendeztünk, és így azt hiszem nem is akad oyan dolgozónk, aki ne Ismerné a Balatont vagy a magyar fővárost.

Az 1969-es esztendőben tehát megtorpanás állt be. Az egyéves kihagyás elsősorban azért következett be, mert Búzás József iskolai elfoglaltsága miatt már nem vállalhatta tovább a tisztséget. Tévúton tanulni, dolgozni, mellette még a klub ügyesbajos dolgait intézni egyszerre túl sok lett volna. Lemondása után egy ideig nem akadt senki, aki hozzá hasonló erővel és rutinnal kezébe vett* volna a „kormánykereket“, és így egy időre a klub „főnök“ nélkül maradt, és ez természetesen nem múlhatott el nyomok nélkül.

Szerencsére a dolog nem maradt annyiban, ma már Ifj. Vrábel Vendel személyében ismét van vezetője a szövetkezeti klubnak. A fiatal klubvezetővel szintén sikerült találkoznunk, aki már a bevezetőben biztosított, hogy hagyományokhoz méltón akarja majd Irányítani a klub tevékenységét.

— Jól tudom, — mondotta Vrábel Vendel —, hogy a múlt évi kihagyás elég nagy űrt Jelentett, amit majd nem lesz könnyű betölteni. Az emberek az eltelt hónapok alatt elszoktak a helyi rendezvényektől és a klubban való munkától, úgyhogy sok mindent jóformán előírói fog kelleni kezdeni.

— Az Idei tervünket, melyet január 31-lg kell leadni a járásra, már elkészítettük, és én bízom benne, hogy elhatározásaink nagy részét sikerül majd valóra váltani. Legnagyobb vágyunk egy a kornak megfelelő kultúrház. A régit 1968 tavaszán mozihelyiséggé rendeztük át. A tervek szerint az új kultúrház alapjait a Jövő évben rakják le. Azt mondanom sem kell, hogy felépítése menynyivel megkönnyíti majd munkánkat.

Az újdonsült klubelnök nem áll könnyű feladat előtt, de munkáját nagyban megkönnyíti majd Búzás József is, aki ígéretet tett, hogy amennyire csak teheti, támogatni fogja.

Ordódy Vilmos

Ä szövetkezeti munkaiskolák kez** detben igen jól Indultak, és elég nagy látogatottságnak is örvendtek. A tagság örült, hogy tudást nyerhetett munkájához, a nagyüzemi termelési formák kibontakozásához. Akkoriban az előadók főleg a kollektív gazdálkodás előnyeiről beszéltek, a régi kistermelési formákkal szemben. Hogy a munkafegyelem kellő szintre emelkedjék, beszélni kellett a közös gazdálkodás korkövetelményeinek megfelelő szükségességéről. Az előadók bizonygatták, hogy a kezdett nehézségek ellenére a szövetkezeti gazdálkodás többet ad majd a tagoknak ugyanannyi munkáért, mintha egyéni gazdákként dolgoznának. Persze, az előadók sokszor kerültek nehéz helyzetbe a kezdeti szervezési hibák miatt és főleg azért, hogy az új közös gazdaságok nem kaptak kellő anyagi és gépi támogatást a kereseti lehetőségek rosszabbak voltak, mint a népgazdaság más ágában, és számtalan esetben a volt magángazda a szövetkezetben jóval kevesebb jövedelemhez jutott, mint azelőtt. Ebben az időszakban tehát a szövetkezeti munkaiskoláknak főleg politikai-nevelő jellege volt, bizonyos önfeláldozásra bíztatták a tagokat a jobb jövő és jobb kereseti lehetőségek érdekében.

A szövetkezeti munkaiskolák formája a kezdeti időszakban úgy nézett ki, hogy járási szakemberek a fötdművespolltlka kérdései mellett szakkérdésekkel Is foglalkoztak, és a helyi funkcionáriusok, szövetkezeti elnökök, agronőmusok, zootechnikusok, csoportvezetők, ökonómusok, kertészek beszéltek a tagoknak a problémákról, a munka helyes végzésének formáiról, de a tudományos mezőgazdasági kérdések Igen kevés helyen kerültek napirendre. Ezek az előadássorozatok minden évben ismétlődtek, a tagok valahogy ráuntak, és később jórészük már akkor sem jelent meg a szövetkezeti munkaiskolán, ha a részvételért külön munkaegységet kaptak. Ez természetesen

azért történhetett meg, mert a tagoknak nem mondtak semmi újat, az előadások a felszínen mozogtak és azt tapasztalták, hogy az elhangzott előadások és viták után nem történtek olyan Intézkedések, amelyek kedvezően hatottak volna a szövetkezet fejlődésére.

A szövetkezeti munkaiskolák színvonalának csökkenése, elnéptelenedése, helyesebben gyér látogatottsága nemcsak a felsorolt okokban keresendő. Meg kell mondanunk, hogy az utóbbi Idők politikai zűrzavara, káosza, a politikai és szakmai nevelés lebecsülése, a felületesség elburjánzása Is oda hatott, hogy az elmúlt évben pétdául a komáromi járásban alig volt szövetkezeti munkaiskola. Erről a problémáról beszélgettünk Jozef Mltúkkal, a járási mezőgazdasági társulás kádernevelési felelősével.

A felsorolt okokkal ő is egyetért, azonban a fő hibát a szövetkezeti munkaiskolázások formalizmusában látja. Ugyanis jórészt általános jellegűek voltak, és a tagok nem kapták meg a szaktanácsot, vagy ha úgy tetszik, bizonyos fokú szakképzést ahhoz a munkához, ahol épp dolgoztak. Csak néhány szövetkezet vett jó Irányt, köztük a marcellházai Is, ahol a szövetkezeti munkaiskolázás keretében három csoportot szerveztek. Egyik a növénytermesztési, a másik az állattenyésztési, a harmadik pedig kertészeti Irányzatú volt. A tagok ezeket az iskolázásokat szívesen látogatták, mert segítséget kaptak mindennapi munkájukhoz. A járásban ezt a formát Igyekszenek tovább fejleszteni. A legjobb példa erre a hetényi szövetkezet. Elbeszélgettünk Lamí Miklóssal, a szövetkezet elnökével, akt nagyon elégedett a szövetkezeti munkaiskolázással, mely eddig sikerrel járt, főleg azért is, mert nem sajnálták a tagok tanítására a pénzt. A termelési szakaszok szerint négynapos bentlakásos szövetkezeti munkaiskolát tartanak,

mégpedig üdüléssel egybekötve. Délelőtt előadások folynak és vitát rendeznek a hallgatók számára, délután pedig kulturális vagy szórakoztató műsor következik, majd ismét rövidebb szeminárium-féle eszmecsere. Ez a módszer olyan eredménnyel jár, hogy a múlt évben 160-an végezték el a szövetkezeti munkiskolát. A tagok képzése a szövetkezeti klubon keresztül is történik. A klubnak fizetett vezetője van, és olyan Jő műsorpolltikát folytat, hogy a fiatalok egyre jobban megkedvelik a mezőgazdaságot s főleg ennek Is köszönhető, hogy mostanában 32 fiatal jelentkezett a szövetkezetbe.

A szövetkezeti dolgozók nevelése nem korlátozódik csak a kisebb képesítésű tagokra, hanem a Járási mezőgazdasági társulás megszervezte a

közép- vagy főiskolát végzett káderek továbbképzését. A járásból nyolc mezőgazdasági főiskolás jár kiegészítő tanfolyamokra és 34 középiskolás folytatja különböző kiegészítő tanfolyamokon tanulmányait, érdeklődési szakkörüknek megfelelően.

Nagy gondot fordítanak a fiatalok olyan irányú képzésére, hogy értsenek a gépekhez. A gép- és traktorállomás közreműködésével, a traktorosok rövidebb-hosszabb kurzusokon elmélyíthetik ismereteiket és magasabb kvalifikációt szerezhetnek. Külön tanfolyam van a fejőgépkezelők részére. Szépséghibája, hogy nincs magyar nyelvű tanfolyam, azonban ha összefogna a galántai, a dunaszerdahelyi és a komáromi járás, magyar nyelven is nyílhatna Ilyen tanfolyam.

Igen dicsérendő, hogy a járási mezőgazdasági társulás gondolt az alapfokú iskolákat elvégző fiatalok képzésére is, olyanokra, akik még nem tagok. Egyhónapos bentlakásos Iskolát szerveztek számukra, és ott elsajátíthatják a mezőgazdasági termelés alapjait, de inkább az a célja ennek a rövid tanfolyamnak, hogy megkedveltessék velük a mezőgazdaságot és főleg azt, hogy Jövőt lássanak a mezőgazdaságban. Tény, hogy a szövetkezeti munkaiskolázás viszszaesett a komáromi járásban. Most új formakeresések folynak, azonban jő lenne, ha több gondot fordítanának a tagság nevelésére, mert a jövőben a mezőgazdasági termelés új technológiái sokkal több tudást kívánnak a tagságtól, mint pár évvel ezelőtt. A szövetkezeti munkaiskolázás már nem lehet általános, mert egyes gazdaságokban teret kapott a szakosítás, tehát a tagokat főleg olyan témakörű iskolázási csoportokba kell sorolni, ahol dolgoznak. Nagyhizlaldák, baromfitenyészetek, anyakoca-tenyészetek létesültek és létesülnek a járásban. Tehát a jövőben főleg ebből a szempontbői kell szervezni a szövetkezeti mukaískolázást.

(B.J.J

Formakeresés a szövetkezeti munkaiskolákban