Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-02 / 18. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Görgői törekvés és eredmények A rozsnyói járás feltételei között a Görgői Egységes Földmű vessző vetkezet a nagyobb mezőgazdasági üzemek közé számít. Termelését néhány évvel ezelőtt a tejtermelésre és borjúnevelésre szakosította. Görgőn a szakosítást nemcsak az állatállomány átcsoportosításával és kibővítésével oldották meg, hanem évről-évre jelentős beruházásokkal javítják a termelési berendezések színvonalát, a dolgozók élet- és munkafeltételeit is. — A szövetkezet 130 állandó dolgozójának a fele az állattenyésztésben talál munkát. — Mondja Burkus János elnök. — Ha valóban jó eredményeket akarunk elérni, ezeknek az embereknek megfelelő munkafeltételeket is kell biztosítani. A szövetkezet jövedelméből erre a célra évente egy millió koronát fordítunk. A gazdasági udvar megtekintése során meggyőződhettünk róla, hogy itt már túl vannak az elhatározásokon, a színvonalas munkafeltételek megteremtésére irányuló igyekezetei konkrét eredmények bizonyítják. A 167 férőhelyes, négysoros tehénistállóban a munka nehezét gépek végzik. Billenőcsillék viszik a takarmányt az etetővályúkba, gépesítve van a trágya eltakarítása is. Az istálló mellett gondosan rendbentartott szociális berendezés, mosdó, öltöző. A borjúneveidében szintén. Az egyes gazdasági épületeket kövezett út köti össze. A múlt évben 300 ezer koronát fordított a szövetkezet az utak építésére. Tető nélküli csupasz falak mellett állunk meg az udvaron. — Itt épül a szövetkezet új, központi szociális berendezése. — Világosít fel az elnök. Az istállók mellett létesített berendezések nem elégítik ki teljesen az igényeket. Meg aztán nemcsak a munkaidő alatt kell törődni az emberekkel. A szövetkezet dolgozóinak több mint a fele nő, családos asszony. Elsősorban az ő munkájukon, életükön kívánunk segíteni azzal, hogy a 2 millió 800 ezer korona költséggel épülő új szociális központban üzemi étkezdét is létesítünk. Az étterem 80 személy részére biztosít ellátást. Az aktívan dolgozó szövetkezeti tagokon kívül nyilván a nyugdíjasok is igénybe veszik majd. Tavaly kezdtük az építkezést s ebben ez évben szeretnénk tető alá hozni. Saját építési munkacsoportunk végzi a munkát. Az anyaghiány sokszor hátráltat bennünket. Ám ha sok után-Iórással is, de eddig még sikerült liztosítani a szükséges anyagot. A munkafeltételek állandó javítása azonban csak az egyik része a szövetkezeti dolgozókról való sokoldalú gondoskodásnak. Az anyagi jóléttel együtt emelkedik a tagság szociális, kulturális és társadalmi igényeinek szintje is. Ezen igények kielégítéséről Görgőn az EFSZ vezetősége mellett létesített 5 tagú szociális bizottság gondoskodik. A bizottság tagjai havonta összejönnek és megtárgyalják a szövetkezeti dolgozók ügyes-bajos dolgait. A szövetkezet szociális alapját úgy osztják el, hogy az lehető legcélszerűbben szolgálja a tagság igényeinek kielégítését. Azok a fiatalok, akik családot alapítanak, az induláshoz 8000 korona segítséget kapnak a szövetkezettől. A lakodalomra jut egy 100 kilós sertés is. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóság támogatásával családi ház építésére, vagy tatarozására 30 ezer koronáig terjedő pénzösszeget biztosít a közös gazdaság. Nem feledkeznek meg azokról az idős tagokról sem, akik a szövetkezetből mentek nyugdíjba s erő hiányában már nem bírnak dolgozni, hozzákeresni a szerény nyugdíjhoz. Az egyes idős tagok eseteit külön-külön tárgyalja meg a szociális bizottság és a támogatás öszszegét a szükségnek megfelelően szabja meg. A görgői EFSZ már korántsem azt a mezőgazdasági üzemet példázza, amelyben minden igyekezet célja a termelési problémák megoldása. A Szlovákiai Egységes Parasztszövetség alapszervezeteként olyan társadalmi szervezetté fejlődött, amely sokoldalúan gondoskodik tagjai szociális, kulturális és társadalmi igényeinek kielégítéséről. szabad földműves 1970. május 2. Ifjú mezőgazdászok forum A földművesszövetkezetben nőttem emberré ' i: ; fi-.Emlék egy magyarországi kirándulásról. A Berzétei Egységes Földművesszövetkezet dolgozói jól érezték magukat az egri strandfürdőn. Jobb munkafeltételek, fokozott gondoskodás A berzétei EFSZ ökonómusa, JaneC- ko Emil, korszerűen berendezett, világos irodahelyiségben fogadott. Mikor elmondtam neki, hogy a szövetkezet dolgozóinak munkafeltételeiről, s a szociális gondoskodás színvonaláról szeretnék írni — szívélyesen invitált a gazdasági udvar megtekintésére. A szemlét a nemrégen épült szociális központban kezdtük. Hideg és meleg vízzel ellátott mosdók, zuhanyozók, külön helyiségben pedig öltözők is vannak az épületben. — A berendezés negyven személy részére készült, — sorolja az ökonómus, a számok embere. — Három évvel ezelőtt fejeztük be, összesen 269 ezer koronát fordítottunk a teljes felszerelésére. Főleg az állattenyésztésben dolgozók használják, de tavasztól őszig igénybe veszik a kertészetben dolgozó lányok, asszonyok is. Jól felszerelt szociális berendezés van а К—98-as tehénistállóban ÍS. A 200 férőhelyes borjúneveidében szintén van hideg és meleg vízzel ellátott mosdó. Mindez nem valami világraszóló különlegesség, de kétségtelen, hogy ezek a berendezések lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek jobban érezzék magukat a munkahelyükön. A gazdasági udvar megtekihtése után visszatértünk az Irodába. Janečko Emil sűrűn teleírt papírlapokat vett elő egy irattartóból. — Az eddigi berendezések csak részben felelnek meg elképzeléseinknek. — Lapozott be az iratcsoftiöba. — A szövetkezet lehetőségeihez mérten igyekszünk a lehető legmesszebbmenően gondoskodni dolgozóinkról. A gazdasági udvart hosszabb lejáratú terv szerint fejlesztjük tovább. Itt kívánjuk összpontosítani az egész állattenyésztést, és a mezőgazdasági gépi felszerelés üzemeltetéséhez szükséges berendezéseket, a műhelyt, garázsokat. Az öt évre kidolgozott terv megvalósítása több, mint egy millió korona beruházást igényel. Oj műhelyt és garázsokat építünk, korszerűsítjük az Istállókat. Ez év elején 400 ezer korona volt a szövetkezet építési alapján s ezt az összeget idén további 460 ezer koronával egészítjük ki. A szövetkezet dolgozóinak mintegy 60 százaléka nő. A róluk való gondoskodás ezért külön figyelmet igényel. Az egyre javuló munkafeltételek mellett a szövetkezet lehetőségeihez mérten gondoskodik a közellátás javításáról is. A kereskedelmi szervezetekkel együttműködve az asszonyok igényeinek megfelelően módosítják a faluban lévő boltok nyitvatartási idejét, hogy a szövetkezetben dolgozó asszonyoknak módjukban legyen bevásárolni akkor, amikor azt a munka utáni szabad idejük megengedi. Bár az utóbbi évek során a munkafeltételek és a kereseti lehetőségek javulásával felfrissült a szövetkezeti dolgozók korösszetétele, a fiatalok megnyerése még mindig problémát jelent Berzétén. A szakközépiskolát végzett fiatalok nagy része nem vonzódik őszintén a mezőgazdasági üzemekben végzett munkához. Az EFSZ ezt a kérdést oly módon igyekszik megoldani, hogy a kilencéves alapiskola végzett növendékeivel munkaszerződést köt, s a fiatalokat a saját költségén taníttatja a szakiskoláikban. Most is két tanulójuk van a mecenzéfi gépjavító szaktanintézetben. A szövetkezet költségvetésében még a múlt évről is maradt 56 ezer korona. Az idei bevétel 4 százalékával szintén ezt az alapot töltik fel. Mindezek az anyagi eszközök lehetővé teszik a szövetkereti tagokról való sokoldalú gondoskodást. Néhány évvel ezelőtt a falusiak még idegenkedtek a hosszabb utazásoktól, kirándulásoktól. Ma lilár évente maguk kérik a külföldi kirándulások szervezését, és javaslatokat is adnak az útiterv összeállításáhoí. Egy-egy külföldi, vagy hazai kirándulás megérdemelt pihenést jelent számukra az egész évi szorgalmas munka után. Az idősebb tagokról sem feledkezik meg az egységes földművesszövetkezet. Évente többször is autóbuszt biztosít számukra, hogy a nyári csúcsmunkák után elmehessenek felfrissülni a rimaszombati járásban lévő lévárti, vagy várgedel fürdőbe. Mindez ma már megszokott rendszerré vált itt, Berzétén. De a szövetkezet dolgozói nem feledkeznek meg arról, hogy e mindennapi, megszokott gondoskodást közös gazdaságuktól, a földművesszövetkezettől kapják egész évben végzett szorgalmas munkájukért, elismerés, jutalomképpen. Nagy László a Csőitől Egységes Földművesszövetkezetben dolgozik, mióta befejezte tanulmányait az alapfokú kilencéves Iskolában. A szövetkezet támogatásával tanult tovább a Tornaijai Mezőgazdasági Szaktanintézetben. Hazakerülve a faluba, kinn a mezőn kezdett dolgozni, gyalogmunkásként. Azóta már úgyszólván minden munkaszakaszon dolgozott, míg elért az mostanihoz, a gépjavítómühelyhez. Az EFSZ támogatásával ugyanis a gép- és traktorállomáson kitanulta a mezőgazdasági gépjavító mesterséget is. Egy harmincötös Super Zetor javítása közben zavartam meg kérdéseimmel. A fiatalokról, a velük kapcsolatos problémákról beszélgettünk: — Kevés a fiatal a szövetkezetben, — nézett fel az olajos alkatrészek közül. — Nem mindegyiküknek tetszik, ha néha le is kell szállni a traktor nyergéből és a sürgősebb munkák idején meg kell fogni a lapát, vagy a villa nyelét. Pedig az ilyen kis szövetkezetben, ahol kevés a munkaerő, nem igen lehet teljes szigorral megszabni, hogy kinek mi a munkaköre. Szükség esetén a traktorosoknak, vagy gépjavítóknak is segíteniük kell, bármely szakaszon. Én megszoktam ezt a munkát és meg vagyok vele elégedve. Négyen dolgozunk a műhelyben, összesen négy kerekes és egy lánctalpas traktor karbantartásáról, javításáról gondoskodunk. De a nyári csúcsmunkák idején kimegyünk a mezőre is, ha éppen a szükség úgy hozza, hogy a kombájnokon, vagy más gépeken kell a segítség. — Nem gondolt még arra, hogy más fiatalok példáját követve hátat fordítson a szövetkezetnek és máshol keressen kényelmesebb munkát? — Serdülőkorom óta itt dolgozom a szövetkezetben. Volt úgy a szűkebb esztendőkben, hogy 150 koronáért dolgoztam egy teljes hónapig, sőt néha ezt a fizetésnek nem is nagyon nevezhető összeget sem kap tűk meg rendszeresen. Most mikor az EFSZ támogatásával olyan szakmát is tanulhattam amely rendes életkörülménye két biztosít számomra, és szövetkezet is megerősödött eszembe sem jut, hogy itthagyjam a falut. Két évvel ezelőtt megnősültem. A szövetkezettől 1000 koronát és egy sertést is kaptam a lakodalomra. Mikor úgy döntöttem, hogy új családi házat építek, a szövetkezet az építkezéshez is jelentős anyagi támogatást igért. Mindezt a gondoskodást és segítséget nem könyvelhetem el magam előtt egyszerűen azzal, hogy hiszen dolgoztam érte. A szövetkezet mai színvonalában benne van az én munkám eredménye is. Emberré nőttem ebben a szövetkezetben és mert itt nőttem emberré, kitartok a falu mellett. íme egy fiatal ember vallomása. Egy fiatalé, aki a földművesszövetkezetben nőtt emberré. Egy ember vallomása, aki becsülettel értékeli azt a támogatást, segítséget, amelyet a közös gazdaságtól kapott életének, jövőjének megalapozásához. Csak a maguk erejéből gyarapodnak A fentiekben néhány EFSZ eredményei és tervei alapján igyekeztünk legalább átfogó képet formálni arról, hogyan gondoskodnak a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség alapszervezetei a rozsnyói járásban tagjaik munkafeltételeinek, életszínvonalának állandó fokozásáról. Az eddigi eredmények szilárd alapot biztosítanak a további fejlődéshez. Es a járás földművesszövetkezetei évről-évre magasabb fokon formálják valósággá az emberről, a szocialista mezőgazdasági üzemek dolgozóiról való gondoskodást. Ezek az EFSZ-ek csupán az 1969-es esztendő során 26,5 millió koronát, a tervezett összeg háromszorosát fordították az özemfejlesztésre, a termelési feltételek javítására. A dolgozók szociális és kulturális szükségleteinek kielégítésére 6,2 millió koronát fordítottak a járás szövetkezetei. A rozsnyói járásban a mezőgazdasági termelés ma már nem csupán a földhözragadt emberek menedéke, hanem a járás falvai felvirágoztatásának, lendületes fejlődésének biztos alapja. Az oldal anyagát írta és összeállította: KOVÄCS ZOLTÁN A hárskúti határban, ahol a márgás, agyagos domboldal többnyire csak követ terem, még az idő is lassabban halad. De halad, gördül előre, mert szorgalmas emberek kitartó munkával ösztönzik a sietésre. A 650 hektárnyi mezőgazdasági földterülettel rendelkező szövetkezetben a legnehezebb években csak azok maradtak meg, akik igazán szeretik a földet, a hárskúti határt így dombosán, kövesen is. Elegen maradtak ahhoz, hogy bebizonyítsák, — itt is lehet élni és eredményesen dolgozni. Megszilárdult, megerősödött a közös gazdaság, ma már 35 koronát fizet egyegy ledolgozott muttkahorttaára. Lassanként visszaszivárognak azok is, akik évekkel ezelőtt megfutamodtak. — Az állattenyésztésbe még most is nehéz állandó munkaerőket biztosítani — panaszkodik Barczi Gyula, az EFSZ fiatal elnöke, aki minden részében ismeri a közös gazdaságot, hisz évekig traktorosként dolgozott benne. — A 260 darabot számláló szarvasmarhaállományunk meglehetősen régi, korszerűtlen istállókban van elhelyezve. Bőven akad még pótolnivaló. Rendbe kell tenni a gazdasági udvart, korszerűsíteni az istállókat, műhelyt, garázsokat kell építeni, hogy megfelelő színvonalú munkafeltételeket biztosítsunk. A szövetkezet 2 millió 500 ezer koronányi nyersjövedelméből évente 800 ezer korona jut erre a célra. Legközelebbi tervünk egy központi szociális berendezés építése. Fél millió korona beruházást igényel az új épület, de az irodák mellett lesz benne mosdó, zuhanyozó, öltöző is az állattenyésztésben és a gépesítést központban dolgozók részére. A szövetkezet 100 ezer koronával járul hozzá az új kultúrház építéséhez is. Ebben az épületben a kulturális berendezések mellett új, tágas üzlethelyiségek is lesznek. A jelenleg üzemben levő vegyeskereskedés alig 70—80 százalékra képes kielégíteni az igényeket. Főleg a hentesárúval való ellátás hiányos. Hetenként csak egyszer jön el Hárskútra a JEDNOTA Népi Fogyasztási Szövetkezet mozgó húsboltja. Motorkerékpáron indulunk a gazdaság megtekintésére. Az ideiglenes javítóműhelyben találjuk Balázs János segédagronómust és Ernődig János mechanizátort. A gépesítésről, a géppark állapotáról beszélgetünk. — A jelenlegi körülmények között nehéz kihasználni a meglévő gépeket — mondja Balázs János, a fiatal segédagronőmus, aki öt évvel ezelőtt végezte el a mezőgazdasági technikumot, s azóta a szövetkezetben dolgozik. — Az EFSZ hét traktorára csak négy traktorosunk van. A fiatalok még most sem maradnak itt egy-két évnél tovább. A hűségesebb, idős traktorosok közé tartozik Emődi János és Berceli István. Őket is ott találjuk a műhelyben. — Hogy vannak megelégedve a munkafeltételeikkel és a keresettel? — tesszük fel nekik a kérdést. — A keresettel csak meglennénk valahogy, átlagban eléri a havi 2100 koronát — hangzik a válasz. — A munka már keservesebb. A hárskúti határban többnyire apró, 6—8 hektáros parcellák vannak. Szántáskorvetéskor annyit kell rajtuk forogni, hogy az ember beleszédül. Ez azonban csak egyik része a munkának. Nagyobb gond az, hogy ebben az ideiglenes, hiányosan felszerelt műhelyben magunknak kell végeznünk a gépek karbantartását, javítását is. Sokszor megesik, hogy valamilyen alkatrész hiánya miatt napokig is áll egy-egy traktor. Végül is magunknak kell többnyire elkészíteni a hiányzó alkatrészt. Persze, erre sincs módunk minden esetben. Ilyen körülmények között valóban akadozik a munka. Hogy a gépek jobb kihasználása biztosítva legyen, a szövetkezet vezetősége elhatározta egy önálló gépesítési csoport létesítését. Ezzel javul a munkaszervezés színvonala, lehetőség nyílik a gépek kihasználtságának, gazdaságosságának követésére. A gépek más lehetőség hiányában most kint telelnek a szabad ég alatt. így bizony több gond, baj van a javításukkal, karbantartásukkal. A hiányosan felszerelt műhely egészségtelen feltételeiről nem is beszélve. A munkafeltételekkel nemcsak a dolgozók, a vezetők sincsenek megelégedve. A szövetkezet lehetőségei által szabott szűk keretek között fokozatosan törekednek a jobb feltételek biztosítására. Am — az elnök szavaival élve — csak addig takaródzhatnak, ameddig a takarójuk elér. A kis szövetkezet a maga erejére van utalva problémái megoldásában, s így a korszerűsítés, üzemfejlesztés is lassabban halad.
