Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 2. szám

CSALÁDI KÖR Költekező Az utóbbi években tapasztalható, hogy sok gyermek bánik könnyel­műen a pénzzel, nem Ismeri a pénz értékét. Az Iskolába már a legkiseb­bek is ügy Jönnek el, hogy 3—5 ko­rona csörög a zsebükben, sőt sokszor azt sem tudják, hogy mennyi. Elő­fordult, hogy váratlanul villamos­­költségre volt szükségünk, s bizony az én kis elsőseimnek több mint a fele előkotorta a szükséges pénzt, s csak a többinek kellett előlegezni. De hogyan Is kerül azokba kis zse­bekbe a pénz? Többféle forrásból. A'z egyik diák édesapja és édesanyja például na­gyon korán reggel Indul dolgozni. A gyereket a csörgőóra ébreszti, ott fekszik mellette a napi 10 korona reggelire és tízóraira. Elszámolni nem kell vele. Mások a takarékbélyeg-vásárlásnál jutnak „mellékes“ Jövedelemhez. Vagy: egy-egy napközis csoportban mindig akad 5—6 gyermek, akiknél az a szokás, hogy a kéthetenkénti ebédfizetésnél kerek összeget kap­nak, s a visszajáró pénz „csak úgy“ ottmarad náluk, nem kell elszámol­niuk. Szeretik a pénzt már a legkisebbek is, de sajnos nem tudnak bánni vele és ez igen aggasztó, mert eléggé ál­talános tünet. Lesz-e vajon a mai gyermekek kö­zött egy Is, akinek olyan kedves darabja van, mint az én kis fény­képezőgépem, amelyikért majdnem fél évig gyalog Jártam az Iskolába, hogy megveíhessem a saját pénzem­ből. Nem voltunk szegények, mégis az más volt, mert a magam erejéből vettem meg. Lehet, hogy a 20 filléres fagylalt­tal együtt ez a törekvés Is elmúlt, de én akkor is visszakívánnám a ml gyermekeinkbe. Nemcsak azért, hogy érezzék a célért történő tervszerű gyűjtés örömét, hanem azért, mert aggódással gondolok arra, hogy va­jon tudnak-e majd családos korban ügyesen gazdálkodni, szükség esetén lemondani azok, akik gyermekségük Idején annyira könnyen jutnak pénz­hez, hogy nem Is Ismerhetik meg az értékét. Fordítsunk néhány szót a nagyob­bacskák korosztályára, azokra, akik nyáron, a szünidőben dolgoztak, s a sző igazi értelmében pénzt kerestek, mégpedig munkával. Többjüket meg­kérdeztem, mit csináltak a pénzzel? gyerekek Kettő azt felelte, hogy sajnos haza kellett adni, egy már előleget vett fel rá a szüleitől, mert kellett a pénz egy bulihoz, a többit apránként elköltötte, erre-arra. Több, mint húsz gyerekkel beszéltem, de egyikük sem felelte azt például, hogy egy öltöny ruhát vagy cipőt vett érte. Nagyon elgondolkoztatott a dolog. Jól van-e ez így, hogy 14—18 éves fiatalok dolgozni Is képesek azért, hogy minden terv nélkül, csak erre­­arra legyen pénzük? Elmondtam, hogy mit tapasztalunk és hol sejtem a hiba okát. Ennél Is fontosabbnak tartom rámutatni arra, mit tegyünk azért, hogy takarékos, a pénz értékét Ismerő, azzal jól gaz­dálkodó gyermekeink legyenek. Mindenekelőtt a legfontosabb, hogy ne jusson a gyerek könnyen a pénz­hez. Csak arra kapjon, amire feltét­lenül szükség van. Számoltassuk el, akár az ebédbefizetésről, akár rá­bízott vásárlásról, vagy másról le­gyen szó. Az lenne Jó, ha minden szülő úgy határozna, hogy megszünteti az in­dokolatlan pénzadogatást és harcol a könnyelműség ellen, mert szinte hallom máris, hogy a rövidebb gyep­lőre fogott gyerekek azzal nyúzzák majd szüleiket, hogy társaiknál min­dig van pénz, adjanak nekik is. Érv­nek még azt is bevetik, hogy „sze­génynek“ csúfolják őket. Megkérdezhetné akárki tőlem, va­jon hogyan képzelem el a pénzzel való helyes gazdálkodás megtanulá­sát, ha soha nem kap a gyerek pénzt. Erre máris felelek. Kapjon! De nem akármikor, akármennyit, akármire és cél nélkül. Legyen zseb­pénze már első osztályos kortól. Kis összeg. Mondjuk heti 1—2 korona, amit azután fokozatosan emelhetünk. De a zsebpénzhez adjunk programot is, beszéljük meg, hogy mire költse azt. Gyűjtsön olyasmire, amit szeret­ne, s arait — bár megvehetnénk ne­ki mi is — azért nem vesszük meg, hogy ő megérezhesse a vásárlás örö­mét. Vegyünk kis perselyt neki, de ha nagyobb dologra gyűjt, beszéljük meg vele, hogy ha elkölti a pénzt, akkor később lesz együtt a kívánt összeg. A nagyobbakat — akiknek már több zsebpénzt adhatunk — ta­nítsuk meg arra, hogy feljegyezzék egy kis noteszba a „bevételt“, illet­ve a „kiadást“. Dr. Gergely Károlyné Ki-ki tetszése szerint válasszon szoknyamintát mjiHi.i m A tudomány és a technika fejlődé­sével mérföldes léptekkel halad előre az orvostudomány is. Egyre többet és többet tudunk meg a betegségekről és a betegségek folyamán az emberi szervezetben végbemenő változások­ról. Új vírusokat szigetelünk el és új fertőzőbetegség megelőzésére szol­gáló oltóanyagokat készítünk. A fel­fedezésekkel párhuzamosan a tudó­sok újabb, tökéletesebb gyógyszere­ket fejlesztenek ki, amelyeknek ha­tására csökkenőben van mind a gyer­mek, mind a felnőtt halálozás. Ennek következtében az egész földgolyóra a fizikai életkor meghosszabbulása jellemző. A gyulladásos megbetegedések gyó­gyításában igen nagy lépést jelentett 1935-ben a Sulfonamidok feltalálása. A következő ugrásszerű fejlődést a penicilín véletlenen alapuló felfede­zése jelentette, amely Flamingón ne­véhez fűződik. Ez a felfedezés óriási fordulatot Jelentett a gyulladásos és sok fertőző betegség gyógyításában. Megkezdődött az antibiotikumokkal való gyógyítás korszaka. Ezután fo­kozatosan megismerik a streptomy­­cint, chloramphenicolt, tetracikllnt, oxymikoint és egyéb antibiotikumo­kat. Azokat a betegségeket, amelyek eddig Igen nehéz kimenetelűek vol­tak és nagyon gyakran halállal vég­ződtek, mint pl. a tüdőgyulladás, agy­hártyagyulladás, TBC, tífusz stb. ma már antibiotikumok segítségével könnyen gyógyítják. A gyógyítás azonban csak akkor végződik ered­ménnyel, ha az antibiotikumot tartal­mazó gyógyszert pontosan, megfelelő mennyiségben és előírt ideig hasz­náljuk. Sok olvasó megkérdezhetné, hogy miért kell az antibiotikumok szedé­sénél ilyen pontosnak lenni. Miért kell antibiotikum szedése esetén még álmából Is felzavarni a beteget a ki­tűzött Időben, ami különösen a gyer­mekeknél nehéz, akik gyakran sírás­sal ébrednek. Az antibiotikumokat baktericidu­­sokra: penicilín, streptomycin és bakteriostatikusokra oszthatjuk fel. Az előbbiek elpusztítják a baktériu­mokat, az utóbbiak pedig megakadá­lyozzák a baktériumok további sza­porodását. Egy-egy antibiotikum csak bizo­nyos baktériumokra van hatással; egyesek a gömb alakú, mások vi­szont a pálcika alakú baktériumokat A gyógyszerek használatáról gátolják meg szaporodásukban. Ah­hoz, hogy az antibiotikumokkal való gyógyítás eredményes legyen, a vér­be bizonyos mennyiségű antibiotiku­mot kell Juttatni és ezt a telítettséget állandóan egy szinten kell tartani. Ezt úgy érjük el, hogy az antibioti­kumot pontos intervallumokban és mennyiségben adagoljuk a betegnek, leggyakrabban 4—6 óránként. Ugyan­ez az elv érvényes a sulfonamidok szedésénél is. Ha egy adagot kiha­gyunk, vagy később adunk be a be­tegnek, akkor csökken a vérben le­vő antibiotikumok szintje. Színtiga­­zodás esetén a baktériumok könnyen alkalmazkodnak az antibiotikumhoz, nem el, és idővel ellenállóvá válnak az antibiotikummal szemben. Ez által a gyógykezelés hosszadalmassá vál­hat és esetleg komolyabb kompliká­ciókkal is járhat. Ha az antibiotiku­mok szedését előbb hagyjuk abba, fennáll az a veszély, hogy a bakté­riumok nem pusztulnak el és a be­tegség visszatérhet. Az is nagyon helytelen, ha nem teszünk különbsé­get a penicllin és az acilpirin kö­zött. Gyakran előfordul, hogy maga­sabb láz esetén a beteg acilpirin he­lyett penicilín tablettát vesz be és csak aztán keresi- fel orvosát. így olyan eset is előfordul, hogy a beteg kezelése nem igényelné az antibioti­kum használatát, tekintettel azonban arra, hogy a beteg már elkezdte szedni az antibiotikumot, ezt foly­tatni kell. Az antibiotikumok ilyen használata teljesen fölösleges. Ezért orvos felkeresése nélkül ne kezd­jünk soha antibiotikumot szedni. Egyes háztartásokban időnként még mindig találkozhatunk ún. „házi re­ceptekkel“. Leggyakrabban falun, de sajnos, a város sem mentes ettől a házilag előírt és elkészített gyógy­módtól. Persze vannak olyan házi receptek is, amelyek ugyan ártalmat­lanok, de nem is hasznosak, különö­sen azért nem, mert a beteg saját magát kezeli, és közben megfeledke­zik meglátogatni az orvost. Így az eredetileg viszonylag egyszerű beteg­ség összetetté válhat, amelyet aztán már sokkal nehezebb gyógyítani. A „házi receptek“ között azonban vannak olyanok is, amelyek egye­nesen károsak, ártanak az egész­ségnek, és használatukkal éppen el­lenkező hatást érünk el, mint sze­retnénk. Nem a különféle teafajták és gyógynövények felett akarok pálcát törni, amelyeknek gyógyító hatása már sokszor kipróbált és orvosilag is jóvá van hagyva, csu­pán arra szeretném felhívni a fi­gyelmet, hogy a betegség pontos megállapítása céljából szükséges felkeresni az orvost, mert csak így van meg a biztosíték a betegség gyors felismerésére és a helyes te­rápiára. MUDr. Magdaléna Luky-Tóthová Kedves gyerekek! Akárki akármit mond, a téli örö­mök a legkedvesebbek a gyerekek számára. A Ihö, a jég, korcsolya, sí­talp, szánkózás, jégkorong, csúszká­lás mindmegannyi lehetőséget tarto­gat számotokra. Az ezernyi öröm kö­zepette talán csak kevesen gondoltok arra, hogy vannak védtelen madarak, amelyeknek nincs módjuk télen me­legebb köntöst ölteni, és ennivalójuk Is alig akad, mert mindent hótakaró borit. Ezt pedig ne feledjétek, és amikor önfeledten szórakoztok, s ltt­­ott megláttok egy kétségbeesetten röpködő madárkát, jusson eszetekbe a tanltóbácsl felhívása, figyelmezte­tése a madarak téli etetésével kap­csolatban. Tudom, valamennyien szeretitek a röpködő barázdabillegetőt, pacsirtát, cinegét, sőt még a szürke kis vere­bet Is. S ha ez így van, most a „szűk időben“ gondoljatok rájuk, s minél több madáretetőt készítsetek és he­lyezzétek el a kertekben, ahol éhsé­güket csillapíthatják majd a kis véd­telenek. A gondoskodástokat nem­csak csicsergéssel hálálják meg, ha nem azzal Is, hogy a tavasz, nyár folyamán elpusztítják a káros róva rókát és az ő munkásságuk Is hoz zájárul ahhoz, hogy a termés gazda gabb legyen. Azt hiszem, a kis olvasóink vala­mennyien egyetértenek velünk, és a madáretetők ezrei hirdetik majd a falusi gyerekek állatszeretetét. Gon­dosságotok során ezer és ezer ártat­lan madárka marad életben és kö­szönti az elkövetkező tavaszt. OLDRICH SYROVÄTKA: Hogyan oktatta ki a medve a két testvért A két testvér, a minden háljál meg­kent Peti és Jancsi egy szép napon beállítottak a szűcsmesterhez. — Egy medvebundánk lenne eladó — mondta Peti. — Ilyen gyönyörűsé­ges bundát még úgysem látott. Dús, bozontos a szőre, s olyan meleg, hogy abban nem fázik meg a legzimankó­­sabb hidegben sem. Olyan meleg, mint a dunna — tol­dotta meg a másik testvér. — S rá­adásul milyen értékest Egy Óriásmed­­véröl való, amilyet eddig senki em­berfia nem látott. — Ide azzal a bundával! — örült meg a szűcsmester. — Ha tgaz, amit mondtok, megveszem tőletek, jól megfizetek érte. Mutassátok csak, hadd nézzem meg! — Hát... szóval még nincs meg — vallották be kénytelen-kelletlen az igazat. Most megyünk csak, hogy le­lőlük, de bizonyos lehet benne, hogy elhozzuk. Csodálkozni fog, ha meg­látja. Peti és Jancsi elmentek. Bejárták az erdőt keresztül-kasul, keresték a medvét, végül aztán meg is pillan­tották. Am alig kerültek szemtől­­szembe az óriásmedvével, inukba szállt a bátorságuk. Peti nem is teketóriázott sokáig, hanem futásnak eredt, hogy csak úgy porzott utána. Amikor már elég mesz­­sze volt, ijedten felmászott egy ma­gas fára, annak is a legtetejébe űzte a félelem. Jancsi nem várt sokáig. A földre vetette magát, behunyta a szemét és visszafojtott lélegzettel várt. Halott­nak tetette magát Tudta, hogy ak­kor a medve nem bántja. Ogy ts lett. A medve Jancsi fölé hajolt, körülszaglászta, mancsaival megforgatta egy kicsit, és amikor Jonest erre sem mozdult, bosszúsan dörmögött, a mancsával legyintett egyet, aztán elcammogott. Hamaro­san eltűnt a sűrű bozót sötétjében, ahol aztán végképp nyoma veszett. Peti a fa tetejéből jól látta, ml történik odalent. Majd a szeme dül­­ledt ki, olyan feszülten figyelt. S ami­kor bizonyosra vette, hogy a medve nem tér vissza többé, gyorsan le­ereszkedett a fáról és egyenest Jan­csihoz szaladt. — Mondd csak, mit súgott neked a medve? — kérdezte Peti. — Gyorsan, hadd halljam, szinte égek a kíváncsi­ságtól. t Jánost mindenekelőtt óvatosan ki­nyitotta a szemét, körülnézett, s ami­kor meggyőződött róla, hogy a med­vének már se híre, se hamva, meg­könnyebbülten sóhajtott fel, aztán fel­ült, és nevetve mondta Petinek: ■— Mit súgott? Am halljad! Nyisd kt jól a füled! Ha jól értettem, azt tanácsolta, hogy máskor ne tgyunk előre a medve bőrére. VÉRCSE M1KLÖS fordítása CSAK EGY SZŐ Ha helyesen fejtitek meg, hogy mit ábrázolnak a képek, és a meg­fejtett szavak mindegyikének a vé­gére egy szót tesztek (mind a héthez ugyanazt a két betűből állót),akkor új jelentésű szót kaptok. Vajon melyik az a kétbetűs szó, amely a megfejtésekhez kapcsolva 7 új szót ad? A VILÄG SZAMOKBAN FÖLDÜNK LEGNAGYOBB VlZTÄROLÖI Víztároló Ország Terület km2-ben Kujbisevi-víztároló, Kahovkai-víztároló, Bratszki-víztároló, Kariba­­víztároló, Ribinszki-víztároló, Volgográdi-víztároló, Cimljanszki-víz­­tároló, Kremencsugi-viztároló, Káma-víztároló, Garrison-víztároló. A HELYES VÄLASZ FÖLDÜNK TlZ LEGNAGYOBB TAVA Tó, sótó Ország Terület km2-ben Kaspi-tenger Felső-tó Viktória-tó Aral-tó Huron-tó Michfgan-tó Tanganyika tó Bajkál-tó Nagy-Medve-tó Nyasza Szovjetunió—Irán USA—Kanada Tanzánia—Uganda — Kenya Szovjetunió Kanada—USA USA Kongó (Ll—Tanzánia Zambia —Burundi Szovjetunió Kanada Malawi-Mocambique 371 000 82 411 69 482 66 458 59 594 58 014 32 892 31 500 31079 30 043

Next

/
Oldalképek
Tartalom