Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-18 / 16. szám
KÖZGAZDASÁG. Nélkülözhetetlenek a képzett mezőgazdasági szakemberek A bajánházai EFSZ még nemrég a nagymihályl járás egyhelyben topogó szövetkezetei közé tartozott. A szövetkezetben fennálló termelési nehézségeket egyre jobban fokozta a szakkáder és munkaerőhiány. 1967 után azonban a fejlődés útjára lépett a szövetkezet, amit az is elősegített, hogy az újonnan választott vezetőség —■ Szalay János elvtárssal az élen — azonnal hozzáfogott egy termelési konszolidációs terv kidolgozásához. A kitűzött célolk és feladatok elsősorban a termelés fellendítését szorgalmazták, de először meg kellett oldani a szakkáderek és az állandó munkaerők kérdését. Ezt követte a géppark feltöltése és a gazdasági épületek javítása, kibővítése. A társadalom érdekeinek megfelelően bizonyos módosítást valósítottak meg a vetésterületeik rendszerében, illetve az egyes termelési ágakban. Jelenleg a szilárd bérezési rendszert alkalmazzák, míg 1966 előtt még a tervezett előleget sem tudták sokszor kifizetni. A növénytermesztésben a helyes agrotechnikai intézkedések betartása mellett a szerves és műtrágyák gondos adagolásával szép eredményeket ért el ez az 572 hektáron gazdálkodó szövetkezet. Búzából és árpából 29, burgonyából 146, takarmányrépából pedig 769 mázsát takarítottak be egy hektárról. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a gabonafélék átlaghozama egyre kedvezőbben alakult. Hasonló a helyzet a többéves takarmányoknál is, míg a cukorrépa és a kukorica termesztése még laza alapokon áll. A szövetkezet vezetői és dolgozói egyaránt tisztában vannak azzal, hogy a termelés fokozásának egyik alaptényezője a műtrágya helyes adagolása. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az 1968-as évhez viszonyítva a múlt év folyamán már 65 százalékkal több műtrágyát szórtak el. Egy hektár szántóterületre 280 kg, egy hektár vetésterületre viszont 220 kg tiszta tápanyagot adagoltak. A növénytermesztésben elért eredmények mellett bíráló hangon kell szólnunk a szövetkezet zöldségtermesztéséről, mert bizonyos hiányosságok végett csaknem 150 ezer korona veszteséggel zárták az évet. Az állattenyésztésben ugyancsak emelkedő trend mutatkozik. Rendszeresen végzik az alap-állatállomány szelektálását. Évente legalább 20 százalékban cserélik az> anyakocaállományt, 25 százalékban pedig a tehénállományt. Konszolidációs tervük alapján a gazdasági állatok tenyésztését főleg a tehénnevelésre, az anyakocák és a hízó szarvasmarhák tenyésztésére állítják be. Igaz, utóbbi célkitűzésüket csak akkor tudják megvalósítani, ha befejezik a már megkezdett három tehénistálló rekonstruálását. Körülményeikhez mérten szépek az állati termékek előállításában elért eredmények is. Az 1967-ben elért 1800 literes átlag tejhozamot a múlt év folyamán már 2368 literre emelték tehenenként. A sertéstenyésztésben az eladási tervet 109 százalékra teljesítették. Az eddig felsorolt eredmények visszatükröződnek a munkaegységek értékének alakulásában is. Míg 1967-ben csupán 19,48 korona esett egy munkaegységre, addig 1969-ben már 25,50 koronát fizettek minden egyes ledolgozott munkaegység után, nem számítva a természetbenieket, sem pedig a prémiumot. A gépesítés terén is lépést tartanak a fejlődéssel. Joggal mondható, hogy a bajánházai szövetkezet kellően fel van szerelve gépekkel, s hogy ezeket a gépeket teljes mértékben ki is használják. Dicséretet érdemelnek a beruházási építkezésekben elért eredményekért is. A múlt évben a szociális és hivatali helyiségek felépítése mellett megkezdték a szövetkezeti udvar kikövezését. valamint a község útjainak rendbeszedését is. Az építkezések ellenére sem állnak rosszul anyagi szempontból. Szövetkezeti alapjaik olyannyira megszilárdultak, hogy Jelenleg 1 millió 260 ezer koronájuk van a tartalékalapon. Persze igazságtalanok lennénk, ha csupán a sikerekről és az eredményekről beszélnénk. Vannak a szövetkezetben hiányosságok is, melyekről Szalay Gyula főkönyvelő, a szövetkezeti párt-alapszervezet elnöke számolt be. A múlt évben egy komoly hibát követtünk el a munkaszervezésben, amennyiben a szövetkezet számára csaknem legszükségesebb munkaidőben szerveztük meg a dolgozók külföldi kirándulását, aminek végül is az lett a következménye, hogy a cukorrépa és a kukorica kapálatlan maradt. Szövetkezetünk másik komoly hiányossága volt és még ma is az, hogy a munkabiztonsági előírásokat nem tartják be. Ennek következtében az EFSZ-ben túlságosan megnőtt a munkabalesetek száma — jelentette ki Szalay elvtárs, nem titkolt bosszankodással. Befejezésül le kell szögeznem, hogy a bajánházai EFSZ-ben elért gazdasági eredmények nem csupán a kedvező időjárási viszonyoknak köszönhetők, mert megvalósulásukhoz nagyban hozzájárult az ügyes és gondos munkaszervezés, valamint az anyagi érdekeltség megszilárdítása is. Mindez a szakképzettséggel rendelkező vezetők és a mindig szorgalmasan dolgozó falusi nép érdeme. KERTÉSZ PÁL Minden összefügg mindennel A mezőgazdaság is összefügg népgazdaságunk minden ágiával. Ez a megállapítás ugyan valós, de túlzottan általánosított, sőt némileg elcsépelt is. Évek hosszú során át hangoztattuk, de sok esetben bebizonyosodott, hogy nagyon laza az elmélet és a gyakorlat összefüggése. Gyakran felötlik bennünk például az a gondolat, hogy szerencsétlen mezőgazdaságunkat száműzték az ígéretesen kibontakozódó tudományos-műszaki forradalom paradicsomkertjéből. Állandóan viaskodnia kell olyan problémákkal is, amelyeket már néges-régen meg kellett volna oldanunk. Bohuslav Večera miniszter, a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Bizottság elnöke egy, a közelmúltban rendezett sajtősrtekezleetn kijelentette: „köztársaságunk fejlett iparú ország, tehát fejletten iparosított mezőgazdasággal kellene rendelkeznie.“ Persze, hogy kellene, de ez népgazdaságunk többi ágának hathatós közreműködése nélkül sohasem válhat lehetővé. A munkaerőhiány s a csekély hatékonyságú termelés problémája nem oldódik meg önmagától. Az óhajtott megoldás múlhatatlan feltétele: a termelés korszerűsítései Ez köztudott, de az is, hogy a megfelelő gépek s elegendő műtrágya beszerzése mindeddig mezőgazdaságunk legsarkalatosabb problémája. Hiszen még az idei terv sem rögzíti mindazokat a kötelességeket, amelyeket a mezőgazdaság partnereinek kellene teljesíteniük. Ha fokozott erőfeszítések árán sikerülne is az élelmiszerválság bizonyos — például a húsellátás terén különösebb kirivó — tüneteinek elhárítása, ez még nem jelenti azt, hogy később, sőt már a jövő évben, nem kell hasonló nehézségek leküzdésére számítanunk. Az e téren kialakult válságos helyzet megoldását is csak a valóban korszerű és racionális nagyüzemi termeléstől remélhetjük. Nálunk jelenleg e,gy-egy fejőgulyás legfeljebb 16 tehenet gondoz, pedig az lenne célravezető, ha 40—50 tehén gondozását vállalhatná. A mezőgazdaság és különösen az állattenyésztési termelés csak így lehet igazán jövedelmező. Nem, semmi esetre sincs szó holmi elvont problémákról. A megoldásukat célzó elgondolásokat azonban gépiparunknak, vegyiparunknak s építőiparunknak egyaránt magáévá kellene tennie. Az irányelvek kétségkívül világosak. Most már csak az szükséges, hogy ne legyen kérdéses valóra váltásuk mikéntje sem. Nincs malomkő Jól sikerült házasság Immár a huszadik évzáró gyűlésükre jöttek össze Vajkán a Duna szövetkezet szorgalmas dolgozói. A vezető dolgozók beszámolói tömörek, de konkrétak és átgondoltak voltak. —r Az évek során rájöttünk arra, hogy „lehet kevés szöveggel sokat mondani“ — jegyzi meg a szövetkezet elnöke, Vonyik Viktor. Pénzes József fő-ökonómus pénzügyi beszámolójából kitűnt, hogy pénzügyileg jól gazdálkodott a szövetkezet, hisz az évi összjövedelem tervét 108,2 százalékra teljesítették. A főbb termékekből eredő bevételek a következők voltak: cukorrépából 459 ezer 177 korona, repcéből 52 ezer korona, dohányból 468 ezer korona, marhahúsból 1 millió 349 ezer 760, sertéshúsból 1 millió 650 ezer 084, a tej eladásából pedig 1 millió 417 ezer 754 korona származott a közös kasszába. A szövetkezet agronómusa, Csáder Tibor, a növénytermesztésben elért eredményekről számolt be. A 700 hektár szántóterületen gazdálkodó vajkaiak szép eredményekkel dicsekedhetnek ezen a részlegen is, hiszen búzából 41,6 mázsás, árpából 30,2, kukoricából pedig 55 mázsás hozamot értek el egy hektárról. A szálasoknál sincs lemaradás, 103 mázsa száraz hereszénát takarítottak be egv hektárról. Az év végi gazdasági mérleg lezárása után 2 millió 104 ezer korona tiszta jövedelemmel rendelkeztek, melyből a különböző átutalások és juttatások után 732 ezer korona maradt a részprémiumok kifizetésére. Így vált lehetővé, hogy a 30 koronás munkaegységre még négy korona részesedést fizethetett a szövetkezet. Továbbá kifizették a szabadságokat, és az év közben ki nem adott tejért a dolgozók még 2,50 koronát kaptak munkaegységenként. Azt hiszem érdemes megemlíteni, hogy 1961-ben egyesült a volt veikéi, doborgazi és keszölcési szövetkezet, s az új, egyesített szövetkezet a Duna EFSZ nevet vette fel. Az eltelt kilenc év alatt a fejlődés óriási méreteket öltött, hisz csak az össztermelés figyelembevételénél láthatiuk, hogy az emelkedés 66,7 százalék, s ez már valamil Ugyanakkor 1961-ben egy Szinte minden évben eljárogatok a SLOVLIK érsekújvári 05-ös üzemébe. Nagyon sok esetben közellátási zavarok késztettek az üzemszemlére. Minden esetben meggyőződtem róla, hogy jó szervezőképességgel rendelkező vezetők állnak az élen, és a dolgozók is kitesznek magukért. Azonban sokszor más üzemek miatt nem tudnak elég árut adni a közellátásnak. Egy időben például nem volt elég pirospaprika, főleg a téli disznóölési idényben. Amikor Angyal Miklós igazgató megmutatta a raktárakat, és ott annyi őrölt paprikát láttam, hogy nem akartam hinni a szememnek, nagyon meglepődtem. Az igazgató fölháborodottan kiáltott fel: — Látja, itt a rengeteg őrölt termék, és nem küldhetjük az üzletekbe, mert nincs elég csomagolóanyag. Most, amikor újra találkoztam vele, ismét a csomagolóanyag-hiányra panaszkodott. De a kisebb-nagyobb nehézségek ellenére is a tervezett 2250 tonna őrölt paprika helyett 2360 tonnát termeltek. Jelentős mennyiségű exportárut juttattak Nyugat- Németországba, Ausztriába, Svédországba és Ausztráliába. Djabban nagy a kereslet a savanyított csípőspaprika után is. Ebből 75 tonnát konzerváltak. Minden erejükkel arra törekszenek, hogy kielégítsék a keresletet. Az üzemi étkezdék számára például tisztított diót is adnak. Oj termékük a megfelelő összetételű szárított zöldség leveskészítésre. Az igazgató úgy gondolja, hogy ebből elég nagy lesz majd a fogyasztás. Általában az elmúlt idény után jól érzi magát, mert tervezett feladataikat lényegében teljesítették, egyes mutatókban túl is szárnyalták. Sikeresen váltják valóra hazánk felszabadulására tett kötelezettségvállalásukat. Általában van árujuk. A termelőkkel is megkötötték a szerződéseket. Csak amiatt bosszankodik, hogy nincs elég malomkő. Most fő a fejük, hogy hol szerzik be a paprika őrléséhez szükséges malomkövet. (balia) dolgozó produktivitása 40 ezer korona körül mozgott, míg ma 66 ezer koronánál tartanak. A piaci termelésben 90,2 százalékos emelkedés észlelhető. Ezek az eredmények természetesen a jó munkaszervezésnek és a tagok odaadó munkájának köszönhetők. Érdemes megemlíteni, hogy a szövetkezet összalapja 1961- ben csak 7 millió 824 ezer korona volt, s ráadásul több mint 1 milliós hitel terhelte a szövetkezetét. Ma az alapok összértéke meghaladja a 15 milliót és már a hiteleket is letudták. De Vajkán nemcsak az alapok növekedtek ilyen rohamos tempóban, hanem a tagok keresete is. Megnövedett a tagok önbizalma, megjavult a munkához való viszonyuk, és jobb kedvvel fognak a feladatok teljesítéséhez. Míg 1961-ben 2 millió 064 ezer koronát fizettek ki munkabérekre, addig 1969-ben már 3 millió 641 ezer koronát, vagyis 76,4 százalékkal emelkedett a tagok jövedelme az 1361-es évhez viszonyítva. Míg egy állandó dolgozó átlagos havi keresete 1961-ben csak 1088 koronát tett ki, addig 1969-ben 2009 koronára növekedett ez az összeg. A vajkei eredmények is bizonyítják, hogy a „házasság“ létrehozása nemes és nagy célok eléréséhez vezető gondolat volt. A szövetkezet elnöke, Vanyik elvtárs megemlékezett beszámolójában a ma már nyugdíjas alapító tagokról is, akik a nehéz időkben kitartottak a közös gondolata mellett. Külön ki kell emelni Varga Mihályt, Horváth Józsefet, Kőszeghy Istvánt, Ozsvald Ferencet és másokat, akik 65—70 éves fejjel becsületesen és szorgalmasan dolgoznak még ma is a szövetkezetben. Megkérdeztem közülük egynéhánvat az eredményekről: ... Örülnek, hogy a szövetkezet ilyen gazdaggá fejlődött. — Nem hittük volna ezt két évtizeddel ezelőtt — mondogatják — de mi saját magunk akartunk bizonyítani. Nemcsak szép szavakat, de anyagi támogatást is nyújt a szövetkezet minden nyugdíjasnak. Mindegyikük 30 ár földet, azonkívül tejet és gabonát kap. Igyekeznek velük éreztetni, hogy értékelik munkájukat és a szöMegüyiliilla kapuit a Bratislava ’70 elnevezésű kertészeti és virágkiállítás, amelyen a szebbnél szebb virágokban gyönyörködhetnek a látogatók, fKucsera felvétele] vetkezet gondolata melletti kiállásukat. A beszámolók és felszólalások tömörek és világosak voltak, s ez érthető is, hiszen köztudomású, hogy a vajkaiak jelszava igen időszerű és találó: „A kéz járjon, ne a száj“. S hogy mennyire becsülik és tartják ezt a jelszót, azt bizonyítják az általuk elért eredmények. Reméljük, kitartanak továbbra is jelszavuk melletti Pongrácz Gábor
