Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-18 / 16. szám
KISÁLLATTENYÉSZTÉS • • KOTLOVAL? KOTLO NÉLKÜL? Sokan ma is a hagyományos kotlával keltetéses nevelés mellett törnek lándzsát, mondván: olcsóbb és edzettebb az ilyen csirke s lényegesen könnyebb és olcsóbb a felnevelése is. A kotlóval keltetés-neivelés gazdaságosságát nagymértékben rontja, hogy csak korlátozott létszámú csirke állítható elő így a kívánt időre. Márpedig egyre több háztáji baromfitartó ismeri fel, mennyivel előnyösebb, ha egykorú, koratavaszi csibékből állítja be a következő évi tojóállományt. Persze, lehet a kotlóhoz naposcsibét is vásárolni, s így a létszám lényegesen növelhető. De aki már ily módon nevelt csibét 1—2 kotlóval, tudja: milyen kínos, s mennyi veszélyt rejt magában ez a mód. A kotló állandóan a csibéken taposgál, felborítja az etető-itatóedényeket (rengeteg takarmányt elpocsékol ezzel), kikívánkozik a szabadba s így nyugtalanítja a csibéket. Forró vizes fazekat, árammal működő hőforrást nem ajánlatos ebben az esetben a csibék közé helyezni, ha meg a kotlákra bízzuk melegítésüket, sok kis állat megfázik és elpusztul. A fázó csibék mind a kotló alá igyekeznek bújni s a legbelül levőkből több csibe megfulladhat egyszerre. Ha viszont külön altatjuk néhány csibével a kotlót, akkor meg nyugtalan, az alá rakott csirkékből tapos meg néhányat, ráadásul a többi csibe sem szokik hozzá eléggé s később a szabadban nem hallgat rá eléggé s épp úgy elcsatangol, mintha kotló nélkül nőtt volna fel. A kotló sokféle fertőzés forrása is lehet. Mindenképpen helyesebb tehát a háztájiban is kotló nélkül nevelni a csibéket. Néhány alapvető feltételt az eredményes kotló nélküli neveléshez természetesen biztosítani kell: 1. Mindenekelőtt a megfelelő meleget. Ez az első napokban körülbelül 30—35 C° a műanya alatt, ha a teremhőmérséklet — illetve ahol a csibék esznek — 20—22 C°. Nem föltétlenül szükséges méregdrága, illetve nagy áramfogyasztású műanyákat vásárolni erre a célra. Ne felejtsük el, hogy a csibék napközben is sokszor aludni akarnak s ehhez mindig a műanya alatti hőmérsékletet kell biztosítani számukra. 2. Az eredményes csibeneveléshez nagyon fontos a megfelelő légcsere. A baromfinak nagy az oxigén igénye és csak a teljesen minimális széndioxid- és ammóniatartalmú, levegő megfelelő számára. Ha nem megfelelő a nevelőhelyiség légcseréje, vagy ha a csibék összezsúfolódnak a műanya alatt, akkor az emésztés csökken, a begy nem ürül ki reggelre, s a csibe így a félig telt begybe veszi fel az újabb takarmányt. Ha ez több napon át ismétlődik, hasmenést, étvágytalanságot, sok csibe elhullását okozza. A légcserének az emésztésre gyakorolt hatását mutatja a következő eset: Idén külön nevelek 20 csibét egy kotlóval. Minden reggelre elemésztett mind a 20 csibe. Egyik este körülbelül 1-hetes korukban, kisleányom rakta el a csibéket. A kosarat, amellyel le kellett borítani őket, jó alaposan bebugyolálta egy kabáttal. Reggelre a 20 csibéből 16-nak nagy begye maradt. A következő estéken a szokott módon takartam be újra a csibéket s ismét mindegyik elemésztett reggelre, pedig a takarmányozás mindegyik napon egyformán történt. 3. Megfelelő összetételű takarmány. A legmegfelelőbb takarmány a gyárilag előállított keveréktakarmány, az indító csibetáp, és a nevelő csibetáp. Sajnos, eddig a háztájiak csak kivételes esetekben tudják beszerezni. Nagyon fontos, hogy megfelelő mennyiségű, minőségű és hőfokú ivéivíz álljon állandóan a csibék előtt. Sokan károsnak tartják, ha a csibe sok vizet iszik, s ezt úgy igyekeznek megakadályozni, hogy a vizet csak időnként teszik a csibék elé. Ez helytelen. Elsősorban is rengeteg munkatöbblettel jár a víz ki- s berakosgatása, másrészt éppen a vízhiány okoz emésztési zavarokat, rosszabb takarmányértékesítést, nem kielégítő súlygyarapodást stb. Egészséges, helyesen takarmányozott és tartott csibe nem iszik olyan sokat, hogy az káros lenne számára. Ha túl sokat iszik, annak valami rendellenesség (betegség, bélgyulladás vagy éppen a helyiség levegőjének elégtelen páratartalma) az oka, s ilyenkor mindig az okot kell megkeresni és megszüntetni, mert csak így szüntethető meg eredményesen az okozat is. Természetesen fontos, hogy megfelelő itatókat használjunk. Az önitatók nagyon jók, mert: a) megkönnyíti munkánkat, nem kell állandóa pótolni a kiivott vizet; b) mindig kevés vízhez fér a csibe, nem tudja összepiszkolni, széthurcolni, egymást nem lökdösik bele, nem vizezik össze. Végül megjegyzem, ha valaki 20—30—50 darab csibét akar nevelni, azt kotlóval is elvégezheti, de a nagyobb tömegű nevelés esetén ajánlatosabb, ha kotló nélkül végezzük ezt a munkát. (cs) Az ólak tavaszi fertőtlenítése Nehezen, de beköszöntött a tavasz. Most már sor kerülhet az istállók és ólak fertőtlenítésére, annál is inkább, mivel a hosszú tél kedvezett a fertőző csírák elszaporodásának. A fertőtlenítés tartós sikere a jó szervezés mellett a munka helyes elvégzésétől és a fertőtlenítő szerek hatásosságától függ. Általában a fertőtlenítésen a kórokozók kémiai vagy fizikai úton történő megsemmisítését értjük. Fertőtlenítéskor számos egymásba kapcsolódó műveletet kell elvégezni, hogy megfelelő hatást érjünk el. Nagyon fontos, hogy a tulajd kiképpen! fertőtlenítést megelőzze a mechanikai tisztítás. A falakról, jászlakról s a padozatról lekerült szenynyeződést nem szabad az istálló közelében hagyni, hanem azt komposztálással fertőtleníteni kell. A mechanikai tisztítás után fizikai hőhatással, kifőzéssel, mosással fertőtlenítjük az istállóban használt tárgyakat és védőöltözetet. Ezek után következik a kémiai fertőtlenítés, amelyhez különböző szereket használunk. A kémiai szerek hatása abban nyilvánul meg, hogy behatolnak a kórozók sejtjeibe, elrnncsolják a sejthártyát és megfosztják a baktériumokat életképességüktől. Ezért fontos, hogy a használt szerek oldott állapotban legyenek, mert száraz állapotban nem tudnak a mikróbákba hatolni. A kémiai szerek hatásossága több tényezőtől függ; vízben történő oldhatóságuktól, töménységüktől, hatásuk tartamától és a környezet hőmérsékletétől. Az oldott szereket különböző módon használhatjuk: Aeroszolos fertőtlenítéssel például a legeldugottabb helyekre is el tudunk jutni. A permetezéses fertőtlenítési mód alkalmas a padozat, a mennyezet, a vályúk, az udvarok, a trágyatelepek f i'-'őtlenftésére egyaránt. 1 m2-nyi terii':■ э 1—2 liter oldatot használunk. Mc's’elésszerű rákenéssel a falakat, a padozatot és a különféle berendezé~ekct fertőtlenítjük. Merítésed a tisztításra használt eszközöket (villát, söprűt) és a vödröket fertőtlenítjük. A kémiai szerek közül az istállótérségek és a környezetük fertőtlenítésére leggyakrabban az oxidációs szereket, vagyis a klórpreparátumokat (klórmészt és kloramin B-t) használjuk, mégpedig 3—5 százalékos töménységben. Fontos, hogy minél frissebb készítményt használjunk, mert az egyes klórtartalmú szerek csak rövid ideig tárolhatók s különösen oldott állapotban hamar elvesztik hatásukat. A százalékos töménységet is aszerint kell az oldatkészítésnél megszabni, hogy milyen régi szerrel dolgozunk. A frissből elegendő a 3, de a kevésbé frissből már 4, illetve 5-százaIékos oldatra van szüség. A klóros szerek hatását fokozhatjuk az oldat 40—50 C fokra történő felmelegítésével és azáltal, hogy 0,5—1 százalék ammóniumszulfáttal vagy azonos mennyiségű ammóniavízzeldúsítjuk. A gyár által megadott jótállási idő lejárta után ne használjuk a klóros szereket, mert akkor hatásukat vesztik. Ahol a klórkészítményeknél erősebb fertőtlenítő szerre van szükség, ott a lizol 2,5 vagy a formalin 3 százalékos oldatát használjuk. A jól elvégzett tavaszi fertőtlenítések mellett a kórokozók elleni harcban ki kell használnunk a levegő oxigénjének és a napfénynek baktériumölő hatását is az istállók megfelelő szellőztetésével és az állatok szabadba, kifutóba történő engedésével. * tojólibák tojásrakása je** lenleg még időszakos, ezért a kislibák április elejétől július közepéig kelnek ki. 12-hetes gyorslhizlalással tehát július eleje és október közepe között vágásra érettek, zömében a forró nyári hónapokban, júliustól szeptemberig. Két éven át kísérleteztek vele, hogy ezt a rendkívüli csemegét, amely zsírban szegény és igen lédús, friss állapotban a piacra bevezessék, de a sok előítélet miatt eredménytelenül. Általános ugyanis a vélemény, hogy a liba igen zsíros, hőségben ilyet nem eszik az ember. Az eredménytelenség ellenére a kitartás mégis behozza a piacra a pecsenyelibát. Természetesen ez mélyhűtés nélkül aligha lehetséges. különösen nagyobb mennyiségben hizlalva, mert a libákat legkésőbb 12 hetes korban le kell vágni. A rajnai lúd 11-hetes korra 2,8—4,3 kg közötti vágási súlyt ér el. A pecsenye csibéhez viszonyítva, amely 7-hetes korra 900 g, 9 hétre 1400 g-ot ér el, igen gyors súlygyarapodást jelent. Az 5-napos kislibák ára a csekély tojástermelés miatt viszonylag nagy. Egészséges kislibák beállítása esetén az istállóra és kellő hőmérséklet fenntartására fordított költség csekély, bár az első 4 hétben jó istállóklíma szükséges. Az istálló Ш ВЕЗшиднОВИЕ! • n szigetelt legyen. Jelentős probléma, hogy a viziszárnyasok minden almot azonnal összetaposnak és benedvesítenek. Emiatt legalább naponta egyszer szalmeszecskával vagy faforgáccsal almozni kell. Az itató körüli nedves részeket szükség szerint kell almozni. Egyébként mélyalom a kívánatos. A liba sok friss vizet igényel, mégpedig oly módon, hogy fejét, 111. szemeit is bemárthassa, különben szemgyulladás lép fel. Az itatás nagyon fontos a hizlalásban. Megfelelő a kerek itató, alatta ráccsal. A takarmányt célszerű préselt formában adni. Kezdetben jól beválik a csibe hizlalótáp, később tojótáp gabonával, elsősorban zabbal kiegészülve. Speciális libatáp, amely kevesebb állati és több nagyértékű növényi fehérjét tartalmaz, jelenleg még nincs forgalomban. Az irodalom is nélkülözi a korai libahizlalás racionális formáinak leírását. Jól beváltak az állítható magasságú vályúk. Az állatok megvédésére a sarkokat le kell kerekíteni és nem szabad nagy rekeszeket képezni. Az első héten a libák 30 C° hőmérsékletet kívánnak, majd hetenként 3 C°-kal kevesebbet. (Egyébként bélgyulladás lép fel.) A kifutókban gyakori gyomorférgesség istállós tartáskor nem jelentkezik. Korai hizlalás esetén az intenzív tartás feltétlenül szükséges. (Schmidt-Breitbrunn, L.) Jó tojófészek nélkül nincs tiszta tojás A tavaszt nemcsak az jelzi, hogy kisüt a nap, hanem az is, hogy megjelennek a piacokon, sőt az üzletekben is a sáros, piszkos tojások. Vagy a makulátlanok, amelyekről az avatott szem gyorsan megállapítja, hogy mosottak. Ha a vásárló szóváteszi a tojás szennyezettségét, gyorsan kész a válasz: sáros az udvar, nem moshatjuk meg a tyúkok lábát, ha tojni mennek. A tojás tisztaságának megőrzése érdekében nem is erre van szükség, hanem almozott ólra, és elegendő számú s ugyancsak almozott, tisztántartott tojófészekre. A baromfitartók egy része még nem ismerte fel a baromfiól almozásának jelentőségét s a tojófészek gondját azzal üti el, hogy elhelyez az ól sarkában egy-két ócska kosarat. öt-hat tyúk számára szükséges pedig egy tojófészket biztosítani, ha nem akarjuk, hogy egymást zaivarják a tojóhelyen s ne kényszerüljenek zeg-zugos helyekre „eltojni“. A tojófészek az ól legsötétebb részén legyen s ekkora méretű, hogy csak egy tojóállat férjen bele. A fészket forgácscsal puha szénával, napraforgóhéjjal, vagy homokkal szükséges almozni és időnként átvizsgálni, nem szennyeződött-e el. Jól beváltak az almozatlan kigunulós rendszerű tojófészkek is, ha a tisztántartásukról nem feledkezik meg a baromfitartó. A libának, kacsának nyitott tojófészkeket célszerű készíteni. A nagy, laposperemű kosarak, deszkahulladékkal, furnérlemezzel elkerített ólrészek is alkalmas tojóhelyek. Fontos, hogy mindig legyen bennük alom, amely védi a tojást az ütődéstől, piszkolódástól. Ha keltetni akarjuk a tojást, azért, ha fogyasztási célra termeljük, azért szükséges megőrizni a tisztaságát. Piszkos tojással nem csinálhatunk reklámot, ha pedig megmossuk, rövid idő alatt megpenészedik, romlik. A rimaszécsi kisállattenyésztő egyesület életéből Két évvel ezelőtt, 1968. február 11-én alakult meg a rimaszécsi kisállattenyésztők egyesülete. A szervezet kezdetben sok nehézséggel küzdött, főleg az alacsony taglétszám miatt. Voltak olyan gyűlések is, melyeken bizony csak négyen-öten jelentek meg. A kis létszámú, de annál lelkesebb tagság azonban minden akadályt leküzdve kitartott. Ügyes propagandával és szívós munkával az egyesület később annyira megerősödött, hogy ma már a vidékiekkel együtt 53 tagja van. Egyesületük most már komolyabban hozzáfoghat azoknak a feladatoknak a teljesítéséhez, melyeket a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága januári plenáris ülésén tűzött ki céljául. Ez pedig nem más, mint az ökonómiai viszonyok megjavítása, vagy más szóival több termelés becsületes munkával, a mezőgazdaság vonalán is. Szervezetünk fő célja a tagság szaktudásának gyarapítása és a kisállattenyésztés fellendítése, hogy ezáltal minél több állati terméket adhassanak a közellátásnak. A jó szándék és a szaktudás mellett azonban fontos a megfelelő mennyiségű és jó minőségű takarmány is, hogy állatállományukat jól tarthassák a modern takarmányozási technika szerint. Ezért az egyesület mindent el fog követni az idén is, hogy tagjait kedvezményes áron, takarmánnyal lássa el. További céljuk megkedvelteim kisállattenyésztőikkel a baromfi, nyúl, galamb, exotikus és éneklő madarak, valamint az akváriumi halak tartását és tenyésztését, hogy ezáltal — különösen a fiatalságot — munka utáni aktív szórakozásban részesítsék. Az alapszabályzat szerint az egyesületnek további feladata segítségére lenni a tanulóifjúságnak a kisállattenyésztés gyakorlati oktatásánál, továbbá kapcsolatot szervezni egy külföldi kisállattenyésztő egyesülettel, együttműködni a Nemzeti Front többi tömegszervezetével, részt venni a természet- és állatvédelemben, valamint szakelőadások, aukciós vásárok, tanulmányutak, kiállítások rendezése, önálló szaklap kiadása, levelezés más szaklapokkal, tudományos intézményekkel és együttműködni az egységes földmfivesszövetkezettel, valamint a helyi nemzeti bizottsággal. És végül — de nem utolsósorban — megszervezni a kitermelt tojás, gyapjú, bőr és hús eladását. Az egyesület az év folyamán sikeres tevékenységet fejtett ki. Több szakelőadás megszervezésére került sor, ami nagyban elősegítette a jó eredmények elérését. Tavaly összesen 12 312 darab tojást adtak el közfogyasztásra és a keltető üzemnek. Ezenkívül eladtak még 329 kg gyapjút is. A rimaszécsi tűzoltók parancsnokának, Molnár Gézának jóvoltából a kisállattenyésztők szervezete egy ingyenes helységhez jutott, ahol ezentúl nemcsak az összejöveteleket tartják meg, de kisebb méretű kiállítások megrendezésére is sor kerülhet. A szervezet tagjai ezúton is szeretnének köszönetét mondani Molnár elvtársnak a támogatásért. Talán az elért jó eredményeknek köszönhető az is, hogy az elmúlt évben 38 taggal szaporodott a szervezet létszáma. Remélik, hogy a jövőben is jól fog működni egyesületük és hogy az eddigi eredmények még jobb munkára ösztönzik majd a tagságot. I. Z.
