Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-11 / 15. szám
IRODALOM A Liptovský Mikuláš mellett lévő magaslatért a második világháború egyik legnagyobb csatája folyt hazánkban. A kegyetlen télben hat hétig tartó ostrom után április 4-én sikerült a csehszlovák és szovjet egységeknek elfoglalni a magaslatot és utána a várost. A hősi emlékmű környékén 1361 hősi halott van eltemetve, akik elestek a szabadságért. —tt Színvonalas volt a bénái döntő Nagy érdeklődés mellett került sor a losonci járás népdalénekeseinek vetélkedőjére a Fülek melletti Béna községben. Ezt a kopár domboldalak tövében meghúzódó szerény falut munkaszerető és nótáskedvő palóc emberek lakják. Erről tanúskodnak az utcákat szegélyező takaros házak is, de főleg a városi igényeket is kielégítő, modern új kultúrház. Helyes volt tehát a szervezők elgondolása, amikor a döntő találkozás színhelyéül Bénát választották. A bénaiak igyekeztek meghitt, otthonos környezetet teremteni a vendégek számára, igyekezetükben nem is vallottak szégyent. A színpad hátterét alkalomhoz illő népi szőttesek díszítették, s bár kint még télies idő uralkodott, odabent már tavaszias volt a hangulat. A zsúfolásig megtelt teremben zeneértő és igényes hallgatóság gyűlt egybe, a döntő változatos műsora nagyszerű kultúrélményt nyújtott mindenkinek. A versenyzők jól megválasztott sorrendje, a konferáló sallangmentes és egyszerűségében kedvesen ható összekötő szövege a jő szervezési munkát dicséri. Kalocsai Dezső színpompás és fiatalosan ható népi zenekara is kitűnően helytállt, a zenekarvezető külön dicséretet érdemel a magyarországi vendégénekesek kíséréséért, mert az általuk előadott, kevésbé ismert népdalokat előzetes gyakorlás nélkül is meg tudta szólaltán!. Külön élmény volt szemlélni, hogyan lopakodik a dallam kottáról vonóba, vonóból húrokra, a húrokról pedig a közönség szívébe. A nap hősei, az énekesek, gyors egymásutánban adtak egymásnak helyet a pódiumon, közben nem maradt el az elismerő vastaps, no meg a sok-sok virágcsokor. A legnagyobb sikert a fiatal Süli józsef aratta Terhelődről. Kitűnő hangja, természetes, rutinos mozgása, biztos fellépése a zsűrire is meggyőzően hatott. Első helyezését a közönség megelégedéssel fogadta. A zsűri döntése alapján második helyen Varga Pálné, harmadik helyen pedig Csák Istvánná végzett. A sorrend megállapítása elég nehéz feladat volt, hiszen négy bírálási szempont (a kiválasztás, az előadás módja, a hanganyag és az egyéb zenei szempontok) az egyes előadóknál eltérő mértékben érvényesült. Amit az egyik versenyző elért a kiválasztással, azt a másik behozta a hangjával, vagy az előadás módjával. Ilyen alapon is alakulhattak ki lényeges különbségek a pontozási eredményekben, bár egyénileg az előadók eléggé eltérő teljesítményt nyújtottak. De nem is a sorrend volt a lényeges, hiszen — mint Ágh Tibor, a zsűri elnöke kijelentette — a bénái döntő abszolút győztese maga a népdal volt. A népdal szeretete és gondos ápolása tükröződött vissza Jacsmenyik Frigyesné, Szacskó Marika, Danyi Lajosné, Képes Ernőné, valamint Vass Dezsőné és Molnár Béláné fellépésében. A műsort a losonci )askó Lola művészi színvonalú előadása tette még gazdagabbá. Üdén és kedvesen hatott Kelemen £va és Demeter Sarolta éneklése. A férfiak közül kitűnt a persei Bóna Béla acélosan csengő hangjával, nagy közönségsikert aratott a ragyolci Szelecz Barnabás hangulatos előadásával, de nem kevésbé a nótáskedvű Greno Lajos is. Külön említést érdemel a sávoly! Lukács Gyula, aki fellépésével őszinte vidám hangulatot teremtett a közönség soraiban. Nem tettünk még említést arról a 11 rappi menyecskéről, akik időt és fáradságot nem kímélve megszervezték a rappi menyecskék népdalkórusát, bogy a számukra legszebb népdalokat koszorúba kössék és így tolmácsolják a hallgatóság felé. Fellépésüket siker koronázta, erről tanúskodik ötödik helyezésük, ami azonban — sajnos — kevés a továbbjutáshoz. Hasonló élményt nyújtott a Losonci Pedagógiai Iskola leánykórusa is. A döntő műsorát nagyszerűen egészítette ki a magyarországi „Repülj Páva“ résztvevőinek vendégszereplése, különösen a már közismert Sólyom József fellépése. MM H. Galamb Sándor. Így hívják a szövetkezet juhászát. De csak hivatalosan, vagyis kizárólag a tanácsnál, ahol okirat bizonyította, hogy az éltes férfi kétszeres elönevet örökölt apjától, néhat H. Galamb Sándortól. Tagtársai sohasem említették a „H“-t. Állítólag azért nem, mert egyeseknek jobban tetszett sallang nélkül a Galamb, mások pedig ,Jiazugoť sejtettek a Galamb elé tolakodó magános betűben. Már pedig szemenszedett hazugság, hogy Galamb Sándor valaha ts hazugságra vetemedett volna, hiszen az Igazságot is magába zárta, mint a legtöbb szűkszavú ember. KI gondolta volna, hogy Galamb egyszer majd vlsszaszerzl jogos örökségét nem hivatalosan ts. Pedig vlszszaszerezte, méghozzá könnyen, egyetlen pofonnal, amit a munkatársa pozsgás képére mázolt kérges tenyerével. Vasárnap történt. Galamb Sándor kerékpárra ült, behajtott a faluba másfél liter rizllngért, amit gégelocsolónak szánt a kiadósnak ígérkező délebéd után. Amikor hazavltte a bort, könnyet látott felesége fekete szemében, az arcán meg sírástól eredő rózsát. — Ml bajod? — érdeklődött szűkszavúan Galamb. — Ne ts kérdezd — szipogta az aszszony. — Az a ronda kánya elvitt egy gyönyörű tyúkomat. — Ez már baj — szólt Galamb fülig vörösödve, aztán kihúzta az üvegből a dugót, bánatában jót Ivott, majd szó nélkül a juhhodályhoz ballagott. Szép háztáji baromfiállománya volt Galambnak, tavaly tavasszal vásárolta az állami gazdaságtól, jótállás mellett. Kezet adott rá Szűcs Béla, a gazdaság szaktanácsadója, hogy ha nem tojnak egyre-másra egy év alatt kétszáz tojást, megeszi mindegyiket toliastul. A szárnyasok úgy látszik nem vágytak a jó étvágyú szaktanácsadó gyomrába, mert tizenkét hónap alatt kétszázharmtncat tojtak. Nincs hát rajta csodálkoznivaló, hogy háborgott Galamb Sándor galamtermészete, miközben a hodály felé haladt. — Mérges vagyok, Anti — mondta Galambos Sándor, megállva a nyárfa árnyékában, ahol a bojtárja, Kánya Antal hevert. — Elloptad a tyúkom, az Istenedet. Kánya Antal feltápászkodott, s mosoly szökkent az arcára szája szögletéből. Tréfának ez Is jó, gondolta magában, s csak aztán gyűlt haragra, miután Galamb Sándor az orra alá emelte az öklét, mondván, hogy ezt ő nem hagyja annyiban. Kedvelt tyúkját más ember sem engedi ellopni, még akkor sem, ha nem olyan szemre való és hasznot hajtó tyúk, amilyen az övé. — En meg azt nem engedem, hogy a becsületembe gázolj — mondta Kánya Antal a fogát csikorgatva. — Az öreg Isten kíváncsi a te nyamvadt tyúkodra, de nem én. Galamb Sándor hátra-, aztán pedig előrelendítette a jobb karját. Akkora pofont csördített a bojtárja képére, hogy Antal a felét ts sokallta volna. Kínjában sarkon fordult Kánya, s futásnak eredt. Meg sem állt az elnök lakásáig ... Galamb Sándornak száz forintjába meg öt liter borába került a tévedés. Az előbbblt a termelőszövetkezet társadalmi bírósága szabta kt rá pár nappal később, az utóbbival 0 kárpótolta megsértett társát, sűrű bocsánatkérés kíséretében. — Ne haragudj, Anti. Megígérem neked, ha akarod, tanúk előtt Is, hogy máskor nem tévesztelek össze a szárnyas kányával. Az eset azonban még nem ment feledésbe. Szakács Mihály, a találékony anyasertésgondozó a „H“ betűhöz hat betűt toldott: kisütötte azzal a pihent eszével, hogy Galamb Sándor Haragos Galamb. Es ezzel a legtöbben egyetértenek, hiszen a szelíd galamb nem bántja a kányát. BUSl VINCE Л i/pt&ü. a Iccu/u^d Komáromtól a világhírig A Komáromi Nemzeti Bizottság a Duna menti Múzeummal és más komáromi intézményekkel karöltve, Lehár-tlnnepséget rendez, Lehár Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából A Lehár család hiteles írásos története a tizenklincedlk század elejéig — Slavkovlg — nyúlik vissza. A Slevkovnál állomásozó napóleoni francia hadsereg Leholre nevű katonája 1805. december 2-án megelégelte a szép katonaéletet és Morvaországban telepedett le. Az itt megtelepedett Lehoíre közkatona családjából származott az Idősebb Lehár, aki Schönwaldban született. Mint katona végigjárta az egész monarchiát és így került Komáromba, ahol huszonöt éves korában nőül vette Kristine Neubrandtot. Ebből a házasságból született Komáromban, a Nádor utcai kis családi házban egy fiúgyermek, aki a Ferenc nevet kapta. A szülők öröme határtalan volt, amikor észrevették, hogy a kis Ferenc Jő zenei érzőikkel rendelkezik. A szülők úgy tervezték, hogy fiúkat Bécsbe küldik zenét tanulni, de a család anyagi körülményei miatt elálltak ettől a tervtől. Végül is úgy döntöttek, hogy a fiút Prágába küldik édesanyja testvéréhez. A konzervatórium elvégzése után Lehár Ferenc Barmen-Elberfeldbe került karmesternek, ahol azonban csak rövid ideig tartózkodott, mert katonai behívót kapott. Szlovákia több 12 jZARAD FÖLDMŰVES 1970. április 11, helyőrségénél teljesített szolgálatot karmesteri minőségben. Első szerzeményét, a Losonci keringőt, Losoncon, míg első operáját, a Kukuschát, Polában komponálta. Életének további állomásai: Bécs, Trieszt, majd Ismét Bécs volt. Igazi tehetsége Bécsben bontakozott ki, amikor megismerkedik és baráti kapcsolatba kerül Löhner Bedával, az Ismert bécsi librettistával. Első nagy sikere a Drőtostőt című operettjéhez fűződik, amelyet továbbiak követtek. Legjelentősebbek a Víg özvegy, a Cigányszerelem, Luxemburg grífja, A tangó királynő, Mosoly országa, és a Paginlnl. Ez a szerzeménye akkor ért el átütő sikert, amikor a címszerepet Richard Tauber énekelte a Berlini Operettszínházban. Komáromban az Ipartestület .székházában mutatták be első ízben Lehár Ferenc Víg özvegy című operettjét. Mint elöljáróban írtam, a centenárium fő szervezője a Komáromi Városi Nemzeti Bizottság. A századik évforduló ünnepségeinek előkészítésénél külföldi és hazai együttesek szereplésével számolnak, többek között budapesti, bécsi és belgrádi szerzők és művészek részvételével. Az évforduló alkalmából került volna sor Lehár Ferenc szobrának leleplezésére, melyet a csapőhíd környékén létesítendő parkban helyeztek volna el. A szervezőbizottság minden igyekezete elľnére sem sikerült megvalósítani a kitűzött tervek egy részét. A Lehár-szobor nem készült el időre, mint ahogy az említett park létesítésére is várni kell. A szervezőbizottság azon igyekezete is meghiúsult, hogy a 100. évforduló alkalmából Lehár-emlékbélyegeket adjon ki és hozzon forgalomba. A nehézségek ellenére az 1970-es esztendőben különböző rendezvényekre kerül sor. A Komáromi Városi Nemzeti Bizottság, valamint a Dunamenti Múzeum a Lehár-ünnepségek keretében emlékkiállítás rendezését tervezi. Az emlékkiállítással kapcsolatban már több helyről — Prága, Losonc, Sternberg és Budapest — sikerült kiállítási anyagot szerezni. A komáromi anyaggyűjtemény azonban nagyon szegényes. Éppen ezért ezúton Is felhívjuk az olvasók figyelmét és kérjük, hogy akinél valamilyen Lehárra vonatkozó anyag található, Juttassa el a Duna-menti Múzeum elmére (Podunajské múzeum, Komárno). A szervezőbizottság szívesen fogad el anyagot ajándékképpen, kölcsön, vagy meg is vásárolja. Az alábbiak jöhetnek számításba: Lehár-levelek, kották, hanglemezek, színházi plakátok Lehér-művek propagálásáról, vagy filmfelvételek előadásáról, különböző cikkek vagy könyvek a zeneszerző életéről és munkásságáról, a szerző személyes emlék- és használati tárgyal. Végezetül még néhány soros viszszapillantás. A hatvanéves zeneszerző csömört kapott az emberi gonoszságoktól és 1940-ben elhagyta a német birodalmat és Svájcba ment. Zürichben élt feleségével, aki 1947-ben halt meg. Felesége halála annyira megrendítette a művészt, hogy annak halála után abbahagyta a zeneszerzést. A háború befejezése után, mint magányos öregember, Ausztriába, Ischll villájába költözött és ott is halt meg 1948-ban. Halála után villáját múzeummá alakították ét. A legnagyobb Lehár-kultusz Ausztriában van, tehát többet érdemelne szülővárosától is, mint amennyit kapott. Reméljük, hogy Lehár Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából őszinte hódolat övezi majd a nagy művészt, Komárom szülöttjét. Végre szülővárosában is maradandó emlék fogja hirdetni, hogy Itt született Lehár Ferenc, a csodálatos melódiák szerzője. Andriskin József József Attila Budapesten született hatvanöt évvel ezelőtt 1905. április 11-én József Attila, a magyar szocialista realista költészet kimagasló alakja. Apja a nélkülözés elől 1908-ban kivándorolt külföldre, s így mosónő anyja három apró gyermekével minden támogatás nélkül magára maradt. A súlyos nyomor arra kényszerítette', hogy gyermekeit egy gyermekvédő liga gondjaira bízza. így került Attila Öcsödre nevelőszüleihez, akik nagyon roszszul bántak vele. Ezért nem volt maradása és anyja ismét magához vette Budapestre, ahol beíratta az iskolába. A nehéz és keserves gyermekkort nem kevésbé küzdelmes kamaszkor követi. Anyja korai halála után Attila — nővére segítségével — beiratkozik egy vidéki magyar kisváros gimnáziumába, majd érettségi után a szegedi egyetem bölcsészeti karára. Költői pályája már korán, Makón kezdődik: 17 éves gimnazista, amikor első kötete napvilágot lát „Szépség koldusa“ címen (1922), s még egyetemi hallgató korában a második: „Nem én kiáltok“ című kötete (1924). Közben József Attila Bécsben és Párizsban is Járt. 1927-ben tér haza Budapestre. 1929-ben Jelent meg harmadik kötete: „Nincsen apám, se anyám“ címmel. Az 1930-as nagy gazdasági válság és forradalmi hullám idején csatlakozik az illegális kommunista párthoz, és mindvégig híve maradt a munkásosztály politikájának, a marxizmusnak. Költői pályájának fordulata az 1930-as és az azt követő évekre esik, akkor Jelennek meg nagy gondolati költeményei, verseskötetei, mint „Döntsd a tőkét, ne siránkozz“, „Külvárosi éj“, „Medvetánc“, „Nagyon fá]“ stb. Élete utolsó éveit súlyos betegség, egyre Jobban elhatalmasodó idegbaj is súlyosbítja, de költészete ezekben a nehéz hónapokban is magasan szárnyal, és soha eddig nem látott mélységekig ér el. 1937. december 3-án egy kis balatoni fürdőhelyen a vonat alá veti magát. Szabolcsi Miklós így emlékezik meg róla: „József Attila hatalmas alakja marad a magyar irodalomnak. Folytatója 6 Petőfi Sándor és Ady Endrének, a magyar forradalmi költők nagyszerű hagyományainak. Petőfi a polgári forradalomért, Ady egy demokratikus népforradalomért, József Attila egy újabb Tanácsköztársaságért, a szocialista forradalomért harcolt.“ József Attila a munkásosztály történelmi hivatásáról, győzelmének elkerülhetetlenségéről ír „A város peremén“ című versében is. Ebben a versben teljes nagyságában jelenik meg az új világért küzdő munkásosztály. Ezt az osztályt nem lehet többé legyőzni, megsemmisíteni. „ ... -Ilyenek vagyunk. ÜJ nép, másfajta raj. Másként ejtjük a szót, fejünkön másként tapad a haj, Nem isten, nem is az ész, hanem a szén, vas és olaj, a való anyag teremtett minket...“ József Attila költészete, tanítónk és lelkesítőnk hatalmas munkánkban, a szocializmus építésében. Kemény elszántsága, harcos kiállása, népe és hazája iránt érzett forró szeretete, áldozatossága, a dolgozó nép és a haladás ellenségei iránt érzett határtalan gyűlölete mindig ragyogó példája marad ifjúságunknak. (Rp)----------u—................