Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-11 / 15. szám

Bodrogköz szíve Királyhelmec már réges-régen Bod­rogköz központja. Az ősrégi város ta­valy kétszer ünnepelt jelentős évfor­dulót. Először szeptemberben a város fennállásának a 700-éves évforduló­ját, majd november 26-án felszabadí­tásának negyed évszázados fejlődésé­ről emlékeztek meg. Hazánkban az első magyar városként szabadult fel a Csonka vár alatt terebélyesedő Hel­­mec, és minden nehézség ellenére eredményekben gazdag 25 évre te­kinthetnek vissza a város polgárai. Й krónikás mesélte ? J ullll............ Imre bácsi, a város krónikása. A folyókkal körülölelt, átszelt mo­csaras vidéken a legrégebbi település­ként emlegetik Királyhelmecet. A fel­jegyzések szerint 1214-ben II. Endre király a váci püspöknek adományoz­ta, aki a leleszi premontrei rend fenn­hatósága alá helyezte. A tatárjárás után 1269-ben a település már vásár­­tartási joggal rendelkezett, s ennek a dokumentumnak alapján ünnepel­ték meg a jeles évfordulót. A századok során a város sokszor cserélt gazdát. A helység egyik ura várerődöt épített, amelyet 1548-ban az uralkodó király leromboltatott, és csak a ma is látható csonka vár ma­radt meg belőle. A városnak kitűnő fekvésű hegyol­dalain már régóta termelik a gyön­gyöző bor nemes gyümölcsét. A XVI. századból származó dokumentumban levő eredeti pecsét közepén szőlő­­koszorú látható és körülötte a követ­kező felirat: Sigillum — Hospitum — de Helmecz — 1561. Egy későbbi idő­ből származó pecséten szintén ott ta­lálható a szölofürt. Ezek a pecsétek hűen igazolják, hogy a városka la­kossága már réges régen szőlőter­mesztéssel foglalkozott. Valaha „Helmecznek“ hívták. A „király“ előnevet a krónikás szerint azért kapta, mert kiváló borainak jó részét az uralkodó udvarában fo­gyasztották el. A város fölötti Nagy- és Kishegy vulkanikus eredetű, és kitűnő talaja a szőlőnek. Az éghajlat kedvező, mert a nyarak forrók, és az ősz is száraz annak ellenére, hogy a csapadék 600—700 mm között mozog évente. A környék kitűnő talaját és éghajlatát már régen felismerték, s a tatárdúlás után IV. Béla olasz szakembereket hí­vott be, s telepített le Hegyalján, akik sok jeles szőlőfajtát honosítot­tak meg. Lényegében a közeli Hel­­mecen is ez történt. Mint egész Európában, a XIX. szá­zad végén itt is pusztított a filozéra vész. A szerencsétlenség utón né­hány hét elteltével újból hozzáláttak a telepítéshez és az ellenálló vad ala­nyokba oltották be a Furmintot, Hárs­levelűt, Sárga muskotályt, Ezerjót, Kadarkát és más nemes fajtákat. A szőlőtermelés az utóbbi években újabb lendületet vett. Az állami gaz­daság korszerű telepítései sok he­lyütt láthatók és a régi fajták mellett Olasz rizlinget, Fehér és Kék bur­gundit. Veltelénit és más fajtákat termesztenek. Jé úton halad az állami gazdaság Királythelmecen és környékén jó­­néhány községben mór régen nin­csenek szövetkezetek. Miért? Sok mindenből kifolyólag olyan alacsony szinten gazdálkodtak, hogy sem a társadalom, sem a tagság nem találta fontosnak a szövetkezetek to­vábbi létezését. Ezért az állami gaz­ország legkeletibb és legnyugatibb városa Szebbnél-szebb magánvillák épülnek He lui'jten, daság terebélyesedett, amely király­­helmecl székhellyel az ország leg­nagyobbjai közé tartozik. A yároshoz jelenleg két részleg csatlakozott, a helmed és a fejszési. A városban a szövetkezet még 1957- ben megszűnt és (hozzácsatolták az össztársadalmi tulajdonhoz. Helmec 811 hektáros elhanyagolt gazdaságát nehezen sikerült helyre­hozni — vallja Lefkovícs József igaz­gató. Manapság azonban már minden előfeltétel megvan, hogy jók legye­nek a termelési eredmények. Azt hiszem, nélhány mutatón ke­resztül is lehet érzékeltetni, milyen változás történt az elmúlt négy év alatt. Amíg 1961-ben 3,7 liter volt a fejésl átlag, tavaly ezt már megdup­lázták. A sertéseknél a súlygyarapo­dás 0,31 kg-ról 0,59 kg-ra emelkedett. Az összgazdasági bevétel emelkedett az utóbbi évivel szemben. A fejszési részleg, az egykori egy­házi birtok, 775 hektár mezőgazdasá­gi területet tesz ki. Ott már 1948 óta állami gazdaság tevékenykedik, ezért kevesebb megrázkódtatáson ment keresztül, mint a helmed rész­leg és ez meglátszik az elért eredmé­nyeken is. Nagyobb a fejésl átlag, a súlygyarapodás és a Jóval kevesebb földön több a bevétel, mint Helmecen. (9 millió 450 ezer korona.) A kilátások kedvezőek, hiszen egy­re több szőlő fordul termőre, Illetve adja a maximális termést. A város fejlődésnek indult. Klrály­­helmec környékén nehezen lehetett munkát találni. A mezőgazdasági idénymunkán kívül más tennivaló alig akadt, ezért az első köztársaság-Lefkovics József az AG Igazgatója. ban sokan vándoroltak tengeren túlra szerencsét próbálni. A kommunista párt 1923-ban alakult meg a város­ban, mely többször vitte harcba az elnyomott dolgozókat. Az illegálltás idején sem tétlenkedtek a kommunis­ták. Röplapokat terjesztettek és elő­segítették a szovjet partizánok tevé­kenységét. A felszabadulás után Járási szék­hely lett Királyhelmec. Csak a járá­sok összevonásától tartoznak Tere­­beshez. (Ezzel az intézkedéssel kü­lönben sem a város, sem a környék lakossága nem nagyon ért egyet, s a valóságos központ ma is Király­helmec.) A felszabadulás utáni évek­ben nehezen indult fejlődésnek a város Később lendületet vett a ma­gánépítkezés, s ezt követték a köz­épületek, a 260-ágyas kódház, iskola, stadion, fürdő és egyéb építkezés. Jelentős ipari létesítmény ma sincs a városban. A környéken azonban igen, és a férfiak munkalehetőségé­nek kérdése részben megoldódott. A nőknél sokkal rosszabb a helyzet, mert számukra nagyon kevés az el­helyezkedési lehetőség. Habié František, a HNB elnöke, de­rűlátó. Bízik benne, hogy rövidesen felépült a bútorgyár, esetleg más üzem is, és ezzel megoldódik a fog­lalkoztatás kérdése. A város kulturális és sportélete eléggé hullámzó. Van időszak, ami­kor csak importálják a kultúrát, s vajmi keveset tesznek a helybeliek a művelődés szervezéséért. Különben ez tapasztalható a sporttevékenység terén is. Remélhetőleg az új stadion, úszómedence, tornaterem elősegíti majd a szélesebbkörű munkát. Л vendéglátás hasonló, mint hajdanában A jó kedélyű, zamatos magyarság­gal beszélő helmeciek kedves, ven­dégszerető emberek. Baráttal, isme­rőssel vagy még az arra vetődő jó­­kedélyű idegennel is szívesen paro­­láznak, és meginvitálják egy pohár gyöngyüző borocskára, amely mellett őszintén kiöntik szívük-lelkük örö­mét, bánatát. A város, a környék sze­­retete, az onnan elkerült jelesebb em­berek iránti tisztelet is mindig szó­­bakerül, és büszkén emlékeznek meg róluk. Amíg a város lakóinak vendéglátá­sáról csak a legelismertebben lehet beszélni, nem mondhatjuk ugyanezt a közvendéglátásra. Igaz, Így volt az hajdanában is, amikor a magyar nem­zet nagy költője rótta a Bodrogközt. A fiatal költő utiélményében így ír Bodrogközről és a Helmecre érkezé­séről: „Itt Is, ott Is egy kis er dó, azok között termékeny földek, sárga gabo­nával ... Viruló zöld mezzök, rajtok egy-egy kis tó, szélén sás, tisztásán pedig fehér vízililiomok, a fölötte jaj­gató sirályok lengetik hosszú szár­nyaikat ... Apró barátságos alakú fa­luk, a házak mögött sugár Jegenye­fák, s a házak előtt vidám, ép le­génység és szép, takaros lányok. De amennyire Jóllakott e Jelensé­gekkel a szemem, annyira megéhe­zett a gyomrom, mikor délután két óra tájban Ktrályhelmecre értem. Fel­fegyverkezett étvággyal rohantam a kocsmába, és... ott haltam volna éhen, ha történetesen nem lett volna a kocsisom tarisznyájában kenyér és szalonna, mert a kocsmárosnak egy árva falatka ennivalója sem volt...“ Bizony, jómagam is többször jár­tam már úgy, mint Petőfi. Egy alka­lommal hatszáz kilométeres út után fáradtan, kiéhezve érkeztünk a Hárs­fa Szállóba. Békétlenkedő gyomrunkat szerettük volna kielégíteni valami­lyen meleg vacsorával. Fűhöz-fához folyamodtunk, de senki nem törődött esedezésünkkel. Bizony, ha a fűtő nem könyörül meg rajtam, mint Pető­fin a kocsisa, nem kerül a számba harapnivaló. A jó ember meghallotta méltatlankodásomat és felszólt a ka­zánházból. — Ha nem veti meg, jöjjön le egy falat szalonnára. Mivel többször is invitált, „kötél­nek álltam“. Talán soha életemben nem ettem olyan jóízű szalonnát, mint a szívesen kínálgató fűtőnél. Petőfit a kocsisa szánta meg, en­gem a derék fütő. Persze, nem min­denkinek van szerencséje és ezért jó lenne, ha a vendég később érkezik, avagy korán kel, hozzájusson valami harapnivalóhoz a szálló éttermében. Még szerencse, hogy a Csonka-vár alatti borozó (ha egyáltalán nyitva van) később zár, és az átutazóknak van hol néhány kellems órát eltöl­teni. • • • Az első felszabaduló kelet-szlová­kiai magyar városba is beköszöntött már a rügyfakasztó tavasz. A Nagy- és Kishegyen már régen munkálkod­nak, metszik a szőlőt. Hangos a határ a traktorok berregésétől, sürgősen földbe kerül a mag, a jó termés zá­loga. A város dolgos népe minden munkahelyen igyekszik, mert az, hogy valaki királyhelmeci, szorgalmas em­bert jelentett a múltban, s jelent ma és holnap. Határ a két világ között Hazánk legnyugatibb városa. Ott terül el, ahol a beugró éket körül­öleli a Német Demokratikus és a Szövetségi Köztársaság. A vonatból kiszállva már az állomáson lázas építkezés fogadott, építik a korszerű pályaudvart. A dombos területen terjeszkedő város nagyon megfiatalodott az utóbbi években. Ezt nemcsak a korszerű Iházak egész sora igazolja, hanem a sok fiatal is, akikkel találkoztam. Legjobban azon­ban a mozi előtt lepődtem meg. Magyar szótól volt hangos a filmszínház környéke. — Hogyan kerültek ide? — kérdeztem egy megnyerő arcú fiatal­embertől. — Idehozott a lakás- és a munkalehetőség, — válaszolt tömören Szivek Sándor. A házaspár ezelőtt tíz évvel költözött el Nagykaposről országot-vllágot próbálni. Több mint ezer kilométert döcögött velük a vonat, míg a szép fekvésű, erdőkkel körülölelt városba érkeztek. Azóta családi fészket sze­reztek és a két szép gyerekük is szépen cseperedik. Már megszoktak e határvárosban és nagyon ritkán látogatnak el az „ólhazába“. A város soknyelvű lakossága közül azért gyülekeztek a mozinál a ma­gyarok, mert a Koppányi aga testamentuma című filmet vetítették. Szá­mukra magyar szót hallani a filmszínházban különleges élmény. Ašon különlegesen sok a fiatal lány. Ez főleg azért van, mert virágzik a textilipar a városban. A textilgyártás már a XVIII. században kezdett kibontakozni Ašon. Később a textilüzem lett a munkásmozgalom fészke, és 1911-ben ott tartott beszédet Liebknecht Károly, a nagy német for­radalmár. Alig telt el egy évtized a forradalmár buzdító szaval után, és megalakult a kommunista párt, amely a német megszállásig sokoldalúan tevékenykedett. A kommunisták számára az illegalitás ével sem jelen­tettek tétlenséget, s a fojtogató terror ellenére is megszervezték a május elsejéket és sok más titkos összejövetelt. A háború utolsó éveiben egyre erősödött az elnyomás, s Ašról, valamint a közvetlen környékéről 354 anti­fasisztát hurcoltak el, s bizony többségük elpusztult a koncentrációs tá­borokban. A szlvet-lelket reszkettető terror miatt a lakosság nagyon várta a fel­­szabadulást. Az áprilisi bombázás után rettegésük még jobban foko­zódott. Szerencsére néhány nap múl­va a szövetségi csapatok elérték az országot. A fanatikus szedett-vedett katonák a győztesen előrenyomuló hadsereg felszólításának nem akar­tak eleget tenni, és ellenállásra ösz­tökélték még a gyerekeket is. Eről­ködésük nem járt sikerrel, és 1945. április 20-án a szövetséges csapatok tankjai berobogtak a városba. A dolgozó nép hatalomra jutása új fejezetet Jelentett Aš életében. A ]6- néhány kisebb textilüzem TOSTA nem­zeti vállalat néven egyesült. Az el­múlt években az üzemet kiszélesí­tették és korszerősítették. Manapság már több mint kétezren dolgoznak a gyárban. Az ott tevékenykedők nagy része fiatal, és túlsúlyban vannak a női dolgozók. A jól felszerelt üzemben készül­nek a legideálisabb melegítők, női és férfi fehérnemű, amelyet 16 or­szágba exportálnak. Nagyon jelentős a kötött kesztyű gyártása, amely iránt kül- és belföldön egyaránt nagy az érdeklődés. Az ott készített áruk különböző nemzetközi verse­nyeken az érmek és az elismerő ok­levelek egész sorát kapta. Közvetlenül a front után nagyon siralmas volt a város látképe. Meg­rongált, elhagyott otthonok egész sorát találták az arra vetődök. Néhány év elteltével a helyi és az ország minden részéről odasereglett lakosok hozzáláttak az újjáépítéshez. A vá­ros rendbehozatala külön kormányfeladat volt, és így aránylag gyorsan elkészült a három lakótelep. A korszerű lakótelep azonban még nem elegendő. Ezért a város vezetői mindent elkövetnek, hogy szebbnél szebb virágos parkok legyenek, a sporttevékenység kiszélesítése szempontjából stadiont és téli sportközpon­tot létesítettek, és fürdőmedencék építéséhez is hozzáláttak. A „felvirágoz­tatás! mozgalom“ keretében a város és a TOSTA üzem egyaránt mindent megtesz, hogy a felszabadulás 25. évfordulójára meghirdetett versenyben eredményesen helytálljanak. A körülbelül 14 ezer lakosú városban a ver­senyt komolyan veszik, mert mind az őslakosság, mind a bevándoroltak büszkék épülő, szépülő városukra. Tóth Dezső A régi AŠ. Három korszerű lakótelep épült az utóbbi években.

Next

/
Oldalképek
Tartalom