Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-10 / 2. szám
TAPASZTALATOK Megtudtuk, hogy náluk négy nagy mezőgazdasági szövetség működik. Közülük a Német Parasztszövetség agrárpolitikával, Jogvédelemmel foglalkozik. Az alapítójáról elnevezett Reiffeisen Szövetség Jól szervezett kereskedelemmel, adásvételi problémákkal, anyagellátással foglalkozik, és saját bankkal, takarékpénztárral rendelkezik. A Mezőgazdasági Kamarák Szövetsége mint állami Intézmény gondján viseli az lskoleügyl kérdések megoldását és főleg társadalmi szempontból a tanácsadói szolgálat végzését. A nagy' szövetségek közé tartozik a Német Mezőgazdasági Társaság, amely mindenekelőtt a technikai és gazdasági fejlődés alakításában vesz tevékenyen részt. Az elmúlt év decemberében a legutóbb említett társaság működéséről számoltam be lapunk hasábjain részletesen. Ma visszatérünk ehhez a témáihoz azzal, hogy az újságáraira vonatkozik. Ez gyakorlatilag azt Jelenti, hogy az alacsonyabb világpiaci árakat, magasabb hazai árakra egészítik ki. Például a búza világpiaci éra tonnánként 265,— nyugatnémet márka (a Jelenlegi hivatalos átszámítási kulcsot tekintetbe véve, amely szerint egy nyugatnémet márka 7,40 korona, ez 1961 koronát Jelent), amely árat a Német Szövetségi Köztársaság hazai piacán 425 márkára egészítik ki (ami 3145 koronát jelent). Az állam által szavatolt ár nem éri el teljesen ezt a szintet, hanem ennek összegét 395 márkában szabják meg (ami 2923 koronának felel meg tonnánként). Ezzel a minimális árral, vagyis mázsánkénti 292.30 koronával a termelő minden körülmények között számolhat, de ha minden Jól megy, feltételezhető, hogy ez az ár még magasabb. Kissé másképpen áll a helyzet a sertéshús, a marhahús, a te] legalaléka gimnáziumba Jár és érettségivel végez. Az ifjúság további 15 százaléka a reálközépiskolát látogatja, a felmaradó 77 °/o pedig politechnikai oktatással kiegészített alapfokú iskolát végez. Az üzemvezetés szempontjából Nyugat-Németországban főleg négy termelési tényezőt kísérnek fokozottabb figyelemmel. Ezek a tényezők a társulás, a munka, a tőke és a képesség. Alapvető Jelentőségű az 1,3 millió mezőgazdasági üzem szétaprózottságának kérdése. Kialakulóban vannak bizonyos szövetkezeti termelési formák, főleg néhány kertészetben és gyümölcsészetben, de zömében önálló gazdálkodás folyik. Az áruértékesítés terén viszont igen erős a szövetkezeti mozgalom. Figyelemreméltó, hogy a mezőgazdasági termékek és termények 68 százalékban saját mezőgazdasági áruértékesítő szövetkezetek kereskedel-Ä Német Mezőgazdasági Társaság frankfurti székházában (2.) A Mezőgazdasági Cjságszerkcsztők Klubjának hat tagja néhány nyugatnémet mezőgazdasági üzemet, intézményt látogatott meg. Látogatásunk folyamán többek között eljutottunk a Frankfurtban székelő Német Mezőgazdasági Társaság székházába, ahol Hermann-Adolf Ihle, dr. Heinz Gechter és Heinrich L u c k n e r nyújtott tájékoztatást a Német Szövetségi Köztársaságban működő mezőgazdasági szervezetekkel és intézményekkel kapcsolatban. mi hálózatán át kerül a fogyasztóhoz. További 32 %-ban áruházakon, egyéni kereskedők kezén át Jut a fogyasztóhoz az áru. Persze ezen belül vannak egyéni kereskedőket egyesítő szövetkezetek is. A kis területtel rendelkező mezőgazdasági üzemek száma 1945-től kezdődően állandóan csökkenőben van. Ez nagyobb területi egységek kialakítását teszi lehetővé. A városba íráírók által feltett kérdésekre kapott válaszok lényegét Ismertetem. A kérdések persze nem szorítkoznak csupán a bennünket éppen vendégül látó társaság tevékenységére, hanem általánosabb Jelleget öltöttek. A válaszokból megtudtuk, hogy a mezőgazdasági termények külföldre történő kivitelét, illetőleg azok behozatalát számos külkereskedelmi vállalat, részvénytársaság végzi. Ezek között igen Jelentős szerepet tölt be a mezőgazdák és azok különféle szervezetei által létrehozott és fenntartott saját mezőgazdasági terménykiviteli és behozatali részvénytársaság, az AGRÁREXPORT. Olyan terményeket, amelyek felvásárlási árával a mezőgazdák nincsenek megelégedve, nem termelnek, hanem külföldről hoznak be. Olyan terményeket és termékeket pedig, amelyekért külföldön jóval többet fizetnek, mint a hazai piacon, exportra termelnek, s mindenekelőtt a vámmentes közös piac országaiban helyeznek el. Szövetkezeti és részvénytársasági alapon oldják meg a mezőgazdák terményfeldogozási problémáikat is. Számos saját mezőgazdasági konzervgyár, vágóhíd, hűtőtároló, tejfeldolgozó üzem, takarmánykeverék előállító üzem, malomipari vállalat, sütőipari üzem és egyéb hasonló vállalkozás működik, ami szinte teljesen kizárja a monopolizációs törekvéseket a tisztán Ipari és pénzügyi vállalatok részéről, mert a mezőgazdaság erősen kezében tartja saját szekere gyeplőjét. Ha az ipari vállalatok a bankokkal spekulálni próbálnának, úgy a mezőgazdák kizárólag saját mezőgazdasági terményfeldolgozó vállalataikat látnák el saját kereskedelmi vállalataikon keresztül nyersanyaggal, az üzemeléshez szükséges pénzt pedig kizárólag saját bankjaikból, pénzintézeteikből merítenék. Ezzel teremtették meg azt a kiegyensúlyozott gazdasági rendszert, amelyben a mezőgazdaságnak védekezni és támadni egyaránt lehetősége van és nincsen kiszolgáltatva a monopolok kénye-kedvének. Ilyen alapon az árpolitika kialakítása sem egyoldalú, a minőségi szabványok szerinti áruátvétel pedig csaknem zökkenésmentes. A további kérdés az árpolitikával állt kapcsolatban. Nyugat-Németországban két árucsoportot kell megkülönböztetni. Az egyik árucsoportba tartoznak azok a mezőgazdasági termények és termékek, amelyek ára a kereslet és a kínálat természetes folyamatában, minden külső behatás nélkül alakul. A második csoportba azok a mezőgazdaságban előállított áruk sorolhatók, amelyek árának kialakításakor az állam jogait érvényesíti, s az árak alakulását befolyásolja. A fontosabb termények közül például a baromfihús és a tojás árának alakulásába nem szól bele az állam. A második csoportban az állam felelősséget vállal az áru megvásárlásáért bizonyos előre meghatározott úgynevezett intervenciós áron. A további beavatkozás a Közös Piac államaiból, főleg Hollandiából, Dániából, Belgiumból, továbbá a tagállamként ezidátg nem szereplő Angliából, vagy a KGST országaiból, — például Csehszlovákiából. Magyarországról, Bulgáriából, a Szovjetunióból stb. érkező mezőgazdasági áruk Neonfények Frankfurt főterén csonyabb árának szavatolása esetében, mert ezt hosszabb időre szabják meg. A gyümölcstermesztés, valamint zöldségtermesztés szakaszán is léteznek államilag szavatolt árak, de ezek nem túlságosan magasak. Az általánosan jó átlagos szavatolt árak azután nagy igyekezetre serkentik a mezőgazdákat a termelés folyamán. Az így kialakított árak csökkentése ma már politikai okokból kifolyólag jelenleg szinte lehetetlen. , A Manshold-terv szerint, amelyet Belgiumban dolgoztak ki, a mezőgazdasági termelés struktúráját Európában meg kellene változtatni. A terv szerint a mezőgazdasági üzemeknek nagyobbaknak, önellátóbbaknak és rugalmasabbeknak kellene lenniük, mert az olcsóbbá tenné a termelést. A Német Mezőgazdasági Társaságnak árpolitikai kérdésekben nincsen befolyása sem a Közös Piac brüsszeli vezetőségére, sem a bonni kormányra, ezek azonban esetenként véleményüket kikérik, tehát nem politizálnak, csupán a parasztság érdekeit védik, amennyiben erre alkalmuk nyílik, mégpedig nem különféle benyomások, hanem pontos számadatok alapján a Jogos kéréseket támogatják. A nagyobb gazdasági egységek kialakításához vezető irányzat megkívánja, hogy az iparba átcsoportosításra kerülő mezőgazdák Iskoláztatásával is foglalkozzanak. A mezőgazdaságból iparba kerülő személyek oktatásához, műszaki kiképzéséhez szükséges pénzeszközöket a munkahivatal fedezi állami pénzeszközökből, mert az államnak érdeke, hogy műszerészeket, lakatosokat, villanyszerelőket, kereskedőket vagy a nők esetében könyvelőnőket, titkárnőket stb. képezzenek ki. Ez nem egyszerű feladat, mivel pszichológiai szempontból Igen nehéz egy független személyt alkalmazottá tenni. Az Ifjúságot olyan politechnikai nevelésben igyekeznek részesíteni, hogy ismeretei három-négy foglalkozáshoz közel álljanak. Az alsó- és a középfokú oktatás három csoportra osztható. Az ifjúságnak kb. 8 száza(A szerző felv.) nyulő vándorlás olyan nagy arányokat öltött, hogy jelenleg már a vidéki kisvárosok és falvak iparosítása került előtérbe. Ez kisebb szövetkezetek kialakítását is szükségessé teszi. Például egy községben tíz mezőgazdasági családból két család vállalná a mezőgazdasági munkát és a többi nyolc család tagjai vagy teljesen az iparban dolgoznának, vagypedig részben tevékenykednének az Iparban. Ilyen struktúrát képzelnek el a jövőben a város és a falu viszonyában. Ahol a környéken vagy közvetlenül a községben ipari üzemek alakulnak ki, ott a mezőgazdasági termények eladásával sincsen rendszerint probléma, tehát a nyugatnémet szakemberek szerint ez a módozat mutatkozik legmegfelelőbbnek, mint a munkavállalás, mint a mezőgazdasági termelés, mint pedig az életszínvonal emelése szempontjából. Igen előnyösnek mutatkozik a mezőgazdasági üzemek saját kereskedelmi szervezetének, saját biztosítótársaságának, pénzintézetének működése. Nyugat-Németországban minden 100 munkaerőre 10 mezőgazdasági dolgozó Jut. Ha ilyen szempontból Dániát vagy Hollandiát vesszük figyelembe, látjuk, hogy ott a mezőgazdasági dolgozók arányszáma sokkal kisebb, amit hat-hét százalékban lehet kifejezni. Ez az irányzat az állam lakosainak életszínvonala szempontjából nagyon kívánatos. Az így felszabadult munkaerők nagyrésze a szolgáltatások munkaterületén helyezkedik el. Egyre fokozottabb mértékben halad előre a különféle társulások, szövetségek kialakításának kérdése. Ugyanis a piacon a szövetkezeti együttműködés nélkül a mezőgazdaságot magát is teljesen eladnák, mert a parasztember egyedül a különféle ipari és kereskedelmi egyesülésekkel szemben tanácstalan lenne.-ír Az újságírőcsoport kérdései folytatódtak, de egyelőre ennyi talán elég a válaszokból, mivel a témához még alkalomadtán visszatérünk. KUCSERA SZILARD Látogatás a Szegedi Konzervgyárban A közelmúltban, mint a Csongrád Megyei Hírlap szerkesztőségének vendége egy hétig barangoltam Dél-Magyerország területén. Elsősorban Is az érdekelt, hogy a zöldség és gyümölcs értékesítésében mutatkoznak-e hasonló „betegségek“, mint nálunk, s ha igen, hogyan orvosolják azokat? Ezek után érthető, hogy a termelőket kerestem fel, illetve azokat a mezőgazdasági üzemeket, amelyek nagy terjedelmű zöldségtermesztéssel foglalkoznak. Meglepett azonban, hogy értékesítési gondokkal sehol nem találkoztam annak ellenére, hogy a nagyüzemi zöldségtermesztés hatalmas területeken folyik és gyakorlatilag Magyarország minden városa és községe önellátó zöldségfélékből. Ennek a kedvező jelenségnek a magyarázatát — a termelőkkel való beszélgetés után — abban látom, hogy Magyarországon a mezőgazdaság alsóbb és felsőbb fokú irányító szervei nemcsak a termelőket ösztönzik a többtermelésre, hanem lelkiismeretesen gondoskodnak a kitermelt áru értékesítéséről is. Vagyis a hazai szükségletek reális felmérése után a várható árufelesleget — részben természetes formájában, részben pedig konzervált állapotban — külföldi piacon helyezik el. Mivelhogy a zöldségfélék külföldi piacon való értékesítési lehetősége természetes állapotban korlátozott, így Magyarországon a nagyüzemi zöldségtermesztés kibontakozásával párhuzamosán létrehozták a nagyteljesítményű, korszerű konzervgyárak hálózatát és ezáltal megteremtették a nagyüzemi zöldség- és gyümölcstermelés fejlesztésének egyik legfontosabb előfeltételét. Ilyen korszerű üzem a Szegedi Konzervgyár is, amelynek évi kapacitása ötezer vagon konzerv, vagyis tízszerese annak a menynyiségnek, amit a felszabadulás utáni években termelt. Dr. Kiss Lajos főkönyvelő állítása szerint üzemük kapacitása lehetővé teszi majdnem az egész Csongrád megye természetes formában nem értékesített zöldség- és gyümölcskészletének feldolgozását, Illetve konzerválását. Persze a zöldség és gyümölcs konzerválása mellett ebben a gyárban készül a közismert szegedi gulyás, a szegedi halászlé, a húsból főzött ínyencségek egész sora és nagy választékban itt készítik a fagylalt alapanyagát Is. E gyár termékeinek többsége a rugalmas külkereskedelem közvetítésével külföldre kerül. Például Angliába, a Szovjetunióba, Lengyelországba, a Német Demokratikus Köztársaságba és persze elég nagy mennyiséget mi is megemésztünk a Szegedi Konzervgyár ízletes készítményeiből. Az Irigylésre méltó gyér és annak termékei megtekintése után — a szokástól eltérően — nem a gyártási módszerek lnánt érdeklődtem, hanem az a kérdés foglalkoztatott, hogyan sikerült a gyár vezetőségének Jó, tehát komolyabb problémáktól mentes kapcsolatokat létesíteni a zöldség- és gyümölcstermelő mezőgazdasági üzemekkel? A gyár vezetői nem titkolődztak, nem rejtették véka alá sokéves tapasztalataikat. Elmondták például azt is, hogy a konzervgyár és a termelők kölcsönös viszonyának normalizálódását lényegesen elősegítették azok az intézkedések, amelyek a gyár vezetőségének Jogkörét gyakorlatilag egyáltalán nem korlátozzák. Azáltal például, hogy megszűnt a termékek mennyiségét és választékát előirányzó központi keret, lehetőségük nyílt arra, hogy a piackutatásban aktívan résztvegyenek és termelési feladataikat a hazai és a külföldi piac igényeivel összhangban állapítsák meg. A termelési feladatok önálló meghatározása által a gyár vezetőségének módjában áll már az ősz folyamán tájékoztatni a termelőket afelől, hogy feldolgozás céljából melyik termékből milyen mennyiségben tart igényt. S mivel a mezőgazdasági üzemek — hangsúlyozom — már az ősz folyamán tudják, hogy e konzervgyár útján mit értékesíthetnek jövő évi termékeikből, úgy irányíthatják a zöldségtermesztés struktúrájának kialakítását, hogy az áruértékesítés zavaró körülményeit elkerüljék. Kiegészítésként ehhez hozzá tartozik még az is, hogy értesüléseim szerint még egy esetben sem fordult elő, hogy a konzervgyár a leszerződött árut visszautasította volna. A gyár és a termelők közötti Jó kapcsolatoknak további magyarázata: a konzervgyár nem a kénye-kedve szerinti időpontban veszi át az árut, hanem akkor, amikor a termelők érdeke is megkívánja. Ezt a fontos alapelvet még abban az esetben is betartják, ha történetesen a konzervgyárban túlzott nyersanyagfelhalmozás veszélye áll fenn. Az ilyen esetekben, vagyis az úgynevezett áruátvételi szezonban, a gyár vezetősége „lazít“ a termelési folyamaton, tehát a felhalmozott nyersanyagok Jelentékeny mennyiségéből nem végterméket készít, hanem azt csupán átmenetileg tartósítja és a holt szezonban, amikor a feldolgozásra váró nyersanyag beözönlése szünetel, áttér az Ilyképpen felhalmozott nyersanyagok végleges feldolgozására. Ezáltal nemcsak a termelőket menti meg a károsodás veszélyétől, hanem biztosítja a folyamatos üzemelést is, tehát megszünteti a zöldség és a gyümölcs feldolgozásának Idényjellegét, s gyakorlatilag az egész év folyamán kereseti lehetőséget biztosít a gyár dolgozóinak. A Szegedi Konzervgyár vezetői arról is tájékoztattak, hogy részükre nem mindegy, illetve nem lehet közömbös az, hogy a termelőktől milyen minőségű árut kapnak. Ezért, hogy a mezőgazdasági üzemektől a piac s így a gyár igényeinek is megfelelő, tehát Jő minőségű árut kapjanak, közvetlen segítséget nyújtanak a mezőgazdasági üzemeknek a vetőmagvak megválasztásában, s állandóan figyelemmel kísérik a szerződéssel lekötött termékek növényzetének fejlődését, majd a növénybetegségek, valamint a kártevők megjelenésének és elburjánzásának megakadályozása céljából növényvédelmi szaktanácsokkal látják el a mezőgazdasági üzemeket. Az új mechanizmus bevezetése kedvezően hatott a Szegedi Konzervgyár fejlődésére is, ami az üzemfejlesztés ütemének meggyorsulásában, s így a termelés évi tíz százalékos emelkedésében és az anyagi érdekeltség elvének tényleges érvényesülésében nyilvánul meg. Véleményem szerint nagyon hálás lenne, ha a magyarországi Jó tapasztalatokat — az illetékesek — nálunk Is Jobban mérlegelnék és azokból mielőbb levonnák a szükséges tanulságokat. Hiszen ideje lenne már rádöbbennünk arra, hogy tarthatatlan állapot a zöldség- és gyümölcstermeléshez kedvező talaj és éghajlati viszonyokkal rendelkező Dél-Szlovákla kihasználatlansága. Sürgősen meg kell teremtenünk az összes előfeltételeket, hogy egy olyan országban, mint a miénk, amely zöldség- és gyümölcsfélékből behozatalra szorul, ne korlátozzák értékesítési gondok a zöldség és gyümölcs termesztéséhez legkedvezőbb körülményeket nyújtó vidékek természeti adottságainak maximális kihasználását. Pathó Károly
