Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-10 / 2. szám
TFFMFIÉS1 Gazdaságos malacnevelés és süldőhizlalás télen Ä sertésállomány termelését a hosszantartó kemény tél sokszor Igen kedvezőtlenül befolyásolja. A hideg Időjárás különösen azokban a gazdaságokban okoz nagy kárt, ahol az épületek kevésbé alkalmasak a téli üzemeltetésre, nincsenek téllesltve az Istállók, szakszerűtlenül tartják és takarmányozzák a sertésállományt. A téli Időszakra történő hiányos felkészülés és a szakszerűtlen tartás nemegyszer veszteségessé teszi a sertéstartási üzemágat. Nézzük, ml az a néhány teendő, amire a tél folyamán Jokozottabban ügyelni kell, hogy eredményesebb legyen e malacnevelés és a hizlalás. A helyes malacnevelést — tulajdonképpen — már ínagzatkorban el kell kezdeni a hasas kocák szakszerű tartásával és takarmányozásával, aminek különösen télen van nagy Jelentősége. Gondoskodni kell arról, hogy a sertések huzatmentes, J61 almozott, meleg Istállóban — ólban — legyenek. A vemhes kocáknak nem szabad megfázniuk, mert akkor gyenge, fejletlen malacokat ellenek, sőt a megfázott kocák el Is vetélhetnek. Igen hasznos a kocák mozgatása és Jártatása. Az állandóan ólban tartott, betonon fektetett kocáktól ne várjunk egészséges és fejlett malacokat. A kocákat hideg, szeles Időben Jártatnl nem szabad, nehogy megfázzanak. Legalkalmasabbak a kocák Jártatésára a kora délutáni órák, amikor megenyhült az Idő. A vemhességl állapotnak megfelelően helyezzük el, külön falkában a könnyű és nehéz vemhes kocákat, mert a hasonló vemhességű kocák nem törik egymást, és Így azokat szakszerűen tudjuk takarmányoznl. A tenyészkocák takarmányozása Jelentősen befolyásolja a vehem fejlődését — a született malacok súlyát — és a malacneveléshez szükséges te] mennyiségét. A vehem megfelelő fejlődését biztosító takarmányozás hatással van a malacok életerejére Is. A megfigyelések azt mutatják, hogy — különösen külterjesebb körülmények között és télen — a született malacok közül az egy kilón aluliaknak mintegy 55—60 százaléka, az 1,3—1,5 kilósoknak csak 15—20 százaléka hullott el. Tehát arra kell törekedni, hogy az újszülött malacok súlya megközelítse a másfél kilét. Igen hasznos a vemhes kocákkal répát, sárgarépát — nem fagyosat — tejmellékterméket, főtt burgonyát etetni. Ebben az esetben csökkenteni lehet a napi abrakmennyiséget. Az abraktakarmányt télen csak meleg vízzel keverve szabad etetni, mert a hideg, Jeges víz elvetélést és hasmenést okozhat. Ha gazdasági abrakkal takarmányozunk, akkor a megjelölt napi fejadagban adjunk: 40 százalék kukorlcadarát, 20 százalék árpadarát, 20 százalék lucernalisztet, 17 százalék korpát, 2,5 százalék takarmánymeszet és 0,5 százalék taikarmánysőt. A nehéz vemhes kocákat az ellés előtt 8—10 nappal kutrlcákban helyezzük el. Ügyeljünk arra, hogy az elletőlstálló összes kutricál egyszerre legyenek „feltöltve“. Különösen fontos ez télen. A félig benépesített Istálló mindig hidegebb, mint amelyik tele van. Különös gondot fordítsunk a kocák éltetésére. Az újszülött malacokat szárazra törölve, kibélelt elletöládáha, vágy kosárba célszerű összegyűjteni, hogy e világnajöttük után meg ne fázzanak, mert Ilyenkor még nagyon érzékenyek. A malacokat egyszerre tegyük a koca alá azért, hogy minden malac tudjon föcstejet szopni. Az ellés után 2—3 éra elteltével kínáljuk meg a kocát langyos, korpás, tejes ivóssal. Két napon keresztül 5—6 éránként ezt az Itatást célszerű megismételni. A téli hónapokban több tenyészetben előfordul e vérszegénység. Ez a betegség a szopós malacok között nagy elhullással Járhat. A betegség megelőzése végett ki kell kérni az állatorvos véleményét és a gyógyítást Is az állatorvosra kell bízni. Az egészséges malacokat 12—14 napos korban már tanttgessuk az evésre. A malacokat takarmányozhatjuk nedves és száraz darával. A súlygyarapodás szempontjából mindkét takarmányozási módszer jé, ha az szakszerű. A nedves takarmány etetése azonban több munkát Igényel és különösen a téli Időszakban hideg Istállókban könnyen emésztőszervi megbetegedést okoz, aminek rendszerint hasmenés a következménye. A kétféle etetési módszer közül a szárazdarás etetés előnyösebb, mert hlgiénikusabb és kevésbé munkaigényes. Különösen a tél folyamán célszerű a malacokat száraz darával takermányozni. A darát a malacetető tálcából önetetők nélkül Is etethetjük. Azért, hogy a darát a malacok a tálcából ki ne túrják, célszerű a tálcákra 15—20 cm-es távolságban védőléceket erősíteni. Naponta háromszor-négyzer kínáljuk meg a malacokat nem túl hideg, íriss Ivóvízzel Is. Fontos, hogy a malacok minél több takarmányt fogyasszanak, azért gondoskodni kell arról, hogy a kocák a nap folyamán minél kevesebbet tartózkodjanak együtt a -malacokkal, így azok előtt szinte állandóan lehet takarmány. Jó takarmányozással és gondozással nagyobb választási súly érhető el. Ismeretes, hogy a választási súly Jelentősen befolyásolja a hizlalás Időtartamát. A fiaskocák naponkénti Jártatásáról Is gondoskodjunk. Ügyeljünk meg ne fázzanak és sáros, piszkos pocsolyába ne feküdjenek, mert az Így beszennyeződött csecs megfertőzheti a malacokat. Az elletőlstállőban télen nélkülözhetetlen a bőséges, száraz alomszalma. A naponkénti trágyázás mellett annyi alomszalmát kell a malacok alá tenni, hogy azok a szalmában el tudjanak bújni. Ha az alomszalma kevés vagy nem száraz, Igen könnyen megfázhat az állat. Ha a malacnak a hasa fázik meg, hasmenést kap, ha a háta, akkor tüdőgyulladást. A leválasztás után nem szabad a malacok takarmányozásán változtatni. Ugyanazt a takarmányt kell velük etetni, mint szopósmalackorban. Akkor Járunk el szakszerűen, ha a hizlaldába való szállítás után sem változtatunk 3—4 hétig a takarmányon. A leválasztott és 4—5 hétig kutricán tartott süldőket a hizlaldába kerülés előtt falkásítanl kell. Legjobb, ha a falkásítást az elletőistállóban, kutrlcánként végzik el. így a süldők nem fáznak meg. Különösen télen teljesen felesleges a havonkénti mérlegelés — amit becsléssel Is lehet helyettesíteni — és a gyakori falkásítás. Falkásítás helyett a lemaradt gyenge egyedeket kell kiemelni a falkából, mert így kevésbé törődik, és nem fázik meg az állomány. Ha a mérlegelés, a falkásítás vagy helyváltoztatás elkerülhetetlen, akkor azt csak Jó időben — szél- és esőmentes, enyhe napokon végezzük. Még Ilyen esetben Is számolni kell azzal, hogy sok olyan lappangó betegséget lobbantunk fel, ami a mozgatások nélkül elmaradt volna. A süldőket lehetőleg kisebb, 25—30-as tálkákban, huzatmemtes ólban helyezzük el. Legyen a süldők alatt bőséges száraz alom, mert azzal nemcsak meleg fekvőhelyet tudunk biztosítani, hanem csökkentjük az Istállók páratartalmát Is, ami télen különösen fontos, hiszen Ilyenkor a sertések állandóan benn tartózkodnak. Ahol önetetőket használnak, ott azokat be kell tenni a zárt fekvőtér mellé, mert télen a szabadban elhelyezett önetető mellett könnyen megfáznak a hízók. A nedves és kombinált etetésnél (reggel és délben a napi fejadag 25—25 százalékát nedvesen, a déli etetés után az 50 százalékát szárazon etetik) a kis súlyú hízósertéseket célszerű naponta háromszor, a nagyobb súlyúakat pedig (70 kilón felül) kétszer etetni. A napi adagot a háromszori etetésnél 30—25—45 százalékos, a kétszeri etetésnél 45—55 százalékos arányban etessük. A fejadag nagyságát mindenkor az étvágy szabja meg. (Általában az élősúly 3,5—4,5 százalék.) Igyekezzünk a hízókkal optimális fejadagot etetni, mert az alacsony adag etetése mellett nem lesz kielégítő a napi súlygyarapodás és takarmányhasznosítás. Igen Jó eredményt érünk el, ha a hízók abraktakarmányát meleg vízzel keverve etetjük. A megfigyelések szerint a meleg vízben kevert (30—35 °C) takarmánynyal az egy kiló súlygyarapodásra felhasznált abrakmennyiség 0,5 kilóval is csökkenhet. Gondoskodni kell arról Is, hogy nagy hidegben a bekevert takarmány azonnal a sertés elé kerüljön. Minden etetés után tisztára ki kell nyalatni a vályút, hogy a dara bele ne fagyjon. Télen sok helyen nehézségbe ütközik a sertések friss — nem túl hideg — ivóvízzel történő ellátása, mert a vizet nem lehet állandóan előttük tartani. Ezért télen többször kínáljuk meg a hízókat friss vízzel. Számukra rendkívül fontos az ivóvíz, különben rosszul értékesítik a takarmányt. Ne engedjük, hogy a tél megviselje a sertésállományt, mert annak káros hatását egész éven át érzi az üzem. LÄSZLÖ LÄSZLÖ, tudományos kutató Ij berendezés a gabona zsákolására és mérésére (10) a szállltőcsőre van erősítve. A csőben (7) szállítócsiga (6) mozog, amelyet a villanymotor (9) a szállítócső alsó végére rögzített áttételen keresztül (11) hajt. A szállítócső (7) alsó részén van elhelyezve az áramelosztó szekrény (8), amelyhez a kapcsoló (15) és az ellenőrző lámpa (18) csatlakozik. A szállítócső felül peremben (20) végződik, amelyre az ürítőgarat (3) a (21) peremmel csatlakozik. Az ürítőgaratra szabályozó csavarokkal (17) van erősítve a lendülő kontaktussal (22) ellátott, burkolt mérőberendezés (1). A mérleg egyik karján levő függesztő rudak (4) tartják a mérő és a zsákoló edényt (5). Az egész berendezés az alvázon (12) és a járókeréken (24) nyugszik. A munka kezdete előtt a mérőberendezést (1) vízszintes helyzetbe állítjuk, majd ellenőrizzük a nulla helyzetet. A súlyt a megfelelő értékre állítjuk, meghatározva ezzel a mérni kívánt adagokat. Ezzel megszűnik az egyensúly és létrejön a segédáramkör kontaktusa (22 és 23). A berendezést a kapcsolóval (15) hozzuk működésbe, egyidejűleg égni kezd az ellenőrző lámpa (16), amely mutatja, hogy a berendezés működik. A villanymotor (9) az áttételen (11) keresztül mozgásba hozza a szállítócsigát (6), amely a gabonát a gyűjtőtartályból az ürítő garatba (3) szállítja, ahonnan a mérő és zsákoló tartályba hullik (5). A zsákot erre a tartályra a zsákbefogó övvel (13) erősítik. A beállított súly és a tartályban levő gabona egyensúlyi helyzetében a mérleg kimozdul, megszakítva a segédáramkört. Ez megszakítja a főáramkört a kapcsolóban, és a motor megáll, a szállítócsigával együtt. A lemért gabonamennyiséget a (14) kar elfordltásával engedjük zsákba. A berendezés gyűjtőtartályába a cséplőgép összes zsákolónyílásáből hullhat a gabona. A gyűjtőtartályt mozgathatő keresztlemezzel szűkíteni is lehet, ha a java gabonát külön akarjuk választani. A berendezést a gabonák, a répa, a repce és egyéb magvak cséplésére, tisztítására, a fő szezon végeztével pedig raktárakban takarmánykimérésre is jól lehet használni. (Median. Zemed.) A berendezés vázlatrajza oldalnézetben [♦ «J* *** *** «$► *** «$* «$* *** «J» *2« «2« »2» *2* «$► «2« «2* «j» »2* «$* »2» «J* «j* *j» «J* «J» ♦$* *2« Gyakorlati szakemberek véleménye a toronysilókról A minimális talajmüvelés dolgában az üzemgazdiák és a talajtan szakemberei egyetértenek: mind a költségeket nézve, mind a talajnak is az a legjobb, Iha a talajt minél kevesebbet bolygatják. Az egyes mechanikai beavatkozások megzavarják a talajban végbemenő biológiai, kémiai és fizikai folyamatokat, mégpedig a tala) nemétől, az időjárási viszonyoktól és az adott művelettől függően. Az sem vitatható, Ihogy a korszerű talajművelés bizonyos munkafolyamatai elhagyhatók lennének. A talajművelés fő feladata Jelenleg a talaj lazítása, a vetőágykészítés, valamint a műtrágya és a szerves anyagok talajba Juttatása. A minimális talajmüvelés célja az elkerülhetetlen műveleteknek az elvégzése a legkisebb ráfordítással és a talaj legnagyobb kímélésével. Az angolszász országokban már évek óta élénk vita folyik a „minimum tillage“ rendszerről. A kukorica, a szója és részben a kalászosok hozamainál észlelhető kedvező hatása miatt azonban már régebben népszerűbbé vált. A Német Szövetségi Köztársaságban kevesebb szó esik róla, pedig több olyan mezőgazda van, akik a saját maguk készítette eszközökkel már 25 éve sikerrel alkalmazzák a minimális ta-5 A° АП FÖLDMŰVES 1970. január 10. lajművelést rendszert. Ml akadályozta, 111. gátolja még ma Is az NSZK- ban a minimális talajművelésl rendszer elterledését? Az egyik fö ok nyilván az, hogy sok mezőgazda a talajmüvelés kérdéseiben Is erősen konzervatív. Sok helyütt még ma Is mereven ragaszkodnak a fogatos művelés Idejéből származó és már régen túlhaladott munkamódszerekhez. A MIN-MÁLV TALAJMÜVELÉS ELŐNYEI A nagyobb motorteljesftményü traktorok használatára irányuló törekvés bizonyára új fejezetet nyit majd a talajművelésben, ha lesz elegendő munkagép Is hozzájuk. Az örvendetes kezdeményezések és kezdeti sikerek után tisztázottnak tekinthető, hogy a minimális talajművelési program teljes megvalósításának a mindenkori talaj szab határt. Döntő tényező a beérésl képesség alakulása. A Jól beérő talajokat elsősorban az állandó szerkezet Jellemzi. Általában azt mondják, hogy a csernozjom talajtípusoknak, a humuszkarbonátos talajoknak, a barnatalajoknak és néhány réti talajnak ]6 és állandó a szerkezete. A legtöbb esetben nem jó a pszeudoglejes és glejes talajtípusok beérő képessége. Ezeket nevezik ún. gépre érzékeny talajoknak. A rosszul beérő talajokat csak óvatosan szabad művelni. Ezeken csak lépésről lépésre lehet a minimális talajművelési rendszert bevezetni. Ez azt jelenti, hogy elsősorban olyan munkaeszköz-kombinációkat kell előnyben részesíteni, amelyek a munkaszélességtől és a kapcsolt munkaeszközök számától függően optimálisan leterhelik a traktort. Bevált az az eljárás — és megérdemli a további figyelmet, — hogy az összes egymást követő műveletet azonos keréknyommal oldják meg. A gyengébb szerkezetű talajok vízgazdálkodását altalajjavítással és alagcsövezéssel javíthatjuk. Az ún. „perctalajok“ Ilyen Jellege ezzel lassanként megszüntethető. A mélyre hatoló gyökérzetű növények Időközönkénti termesztése és a talajjavító szerek (mész, foszfát) használata, továbbá a sokoldalú humusztrágyázás megteremti a beérő képesség lassú javulását, s ezzel a minimális talajművelési rendszer alkalmazásának lehetőségét. A hiányzó megfelelő munkaeszközök azonban még mindig nagyon fékezik a minimális talajművelés fejlődését. Az USA-ban már sorozatban gyártanak 18 különböző munkaeszköz-kombinációt. Elérkezett tehát az az Idő, hogy az NSZK mezőgazdasági gépipara is felkarolja ezt az üj fejlődési irányzatot. Schmoll G. Több mint 300 mezőgazdasági szakember részvételével szervezett enkétot a Prága melletti Repy-1 kutatóintézet. A szakemberek elmondták véleményüket a toronysilótlpusokról, a módszer alkalmasságáról, a gépi felszerelésről, a beszerzés és építés nehézségeiről. A hermetikusan zárt Harverstore rendszerű, alsó ürítésű tornyokkal meg voltak elégedve. Egyedül a szecskázőgépek kis teljesítményével szemben merültek fel kifogások. Az üzemzavarokat a kitermelő mechanizmus menet közbeni állandó ellenőrzésével meg lehet előzni. Nagyon fontos a technológiai előírások betartása minden egyes munkaműveletben. Ez természetesen nagy technológiát fegyelmet és Jól képzett dolgozókat feltételez. Az egyhangú takarmányozást a tehenek Jól bírják. Az egyik gazdaságban 3 éven keresztül állandóan silót etettek abrakkal kiegészítve anélkül, hogy komolyabb megbetegedés előfordult volna. A tejtermelés gazdaságosabb volt, mint hagyományos módszerrel. A Moravia VŽKG hasonló rendszerű toronyról kedvezőtlenebb kép alakult ki. Szóvá tették, hogy a gyár nem tartja he a határidőket, elhanyagolja a rendszeres karbantartást. A betakarító gépsor műszaki színvonala alacsony. A hozzá tartozó Jugoszláv sllőzógépek nem megfelelőek, gyakoriak az üzemzavarok, az alkatrészellátás sem kielégítő, az alkatrészek drágák. A szecska túlságosan hosszú (5—6 cmj, és ez további nehézségeket okoz a siló ürítésekor. Az ürítő berendezés teljesítménye kicsi (6—8 q/h), problémák vannak a szállítócsigákkal Is. Egyik üzemben ezeket szállítószalagokkal kellett fölcserélni, amelyek Jól beváltak és olcsóbbak Is. Az osztrák gyártmányú Alkosll és a csehszlovák gyártmányú Chepos tornyokkal az üzemeltetők elégedettek. Alsó ürltóberendezésük Jól működik 5 cm szecskehosszúság esetén Is. Az előregyártón elemekből egyszerűen összeszerelhető Maryson típus Jól bevált, felsó ürítőberendezése üzembiztos. A vasbetonból készült sllótornyok és technológiai berendezéseik megfelelőek, építési költségük azonban nagy. A gépkísérleti Intézet szerint a tornyokban készített silótakarmány lényegesen Jobb a hagyományos módszerrel készültnél, mert szárazanyag- és fehérjetartalma több, • savtartalma és a tárolási veszteség kevesebb, feltételezve, hogy a betakarítás, a silőtöltés és kitermelés fázisában betartják a technológiai előírásokat. Egyébként a takarmány minősége sokkal rosszabb lehet, mint a hagyományos silókban. A következő három fő követelményt mindenképpen be kell tartani: 1. A tárolt takarmány szárazanyagtartalma 35 °/o legyein; 2. A szecskehosszúság 1,5—2 cm; 3. A tornyokat légmentesen le kell zárni a tárolás alatt. A kísérleti Intézet munkatársai a Maryson típust tartják legjobbnak és legolcsóbbnak. Ennek gyártását a csehszlovák Ipar Is rövidesen megkezdi. (Vyst. Soc. Vesnice.) 1 A gabona zsákolva mérését oldja ' meg Smida Stanislav találmánya. A : mag a cséplőgépből a berendezés- gyűjtőtartályába hullik, majd a szállí- tőcsiga a mérőtartályba szállítja, ahonnan a mérlegen előre beállított adagok engedhetők egy-egy zsákba. : Lehet így a gabonát pótkocsira öm' leszteni és pótkocsin zsákolni is. A képen a berendezés vázlata látható oldalnézetben. A gyűjtőtartály
