Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-28 / 13. szám
ELHANYAGOLT ÉRTÉKEK KÖZGAZDASÁG DÜSHASZNÜ NÖVÉNYEK, AMELYEKET ALIG TERMESZTÜNK • A ROSTNÖVÉNYEK RENESZÁNSZA ELŐTT • MÄR EBBEN AZ ÉVBEN CSAKNEM 6000 HEKTÄR LEN ÉS KENDER TERMÉSÉT TUDNAK A GYÄRAK FLDOLGOZNI ф MÉG A HULLADÉK IS KOMOLY ÉRTÉKET JELENT ф Nemrég a len- és kenderfeldolgozó üzemek vezérigazgatósága Pöstyében rendezte meg a rostnövények legjobb termesztőinek szlovákiai országos értekezletét, hogy a múltban jól bevált hagyományokra építve közösen tárgyalják meg a két parnert érdeklő problémákat. Hiszen az őstermelő számára fontos, hogy tevékenységét a szükséglet, a kereslet és a legkedvezőbb értékesítési lehetőségek szerint szabályozza. Tehát ismernie kell a társadalmi szükséglet alapján az értékesítő, feldolgozó üzemek igényeit és követelményeit. Ezért mindkét fél szempontjából előnyös, ha az őket érdeklő kérdéseket közösen és közvetlenül tárgyalhatják meg. Ezt a célt tekintve, az őstermelők és a rostnövény-fel- K dolgozó üzemek képviselőinek pöstyénl találkozása nagyon hasznosnak mondható. Hasznosnak azért, mert összegezte az elmúlt két év fejlődését, illetve mondhatnánk inkább úgy is, hogy a rostnövények termesztésének hanyatlását. Köztudott, hogy a kender vetésterülete Szlovákiában a legutóbbi esztendők során csaknem egyharmadára csökkent. Bizonyításképpen a statisztika adatait hívjuk segítségül, amely szerint 1964-ben 3290 hektár, 1965-ben 2710, 1966-ban 3840 hektár, 1967-ben 3220, 1968-ban 2140 és 1969-hen már 1125 hektárra csökkent a kender vetésterülete. Feltehetjük a kérdést, vajon ml okozta ezt a jelenséget? Ha visszapillantunk a múltba, még élénken emlékezhetünk arra, hogy 1966-ban, sőt már ezt megelőzően a kendergyárak kapacitásának növelését szorgalmazó irányzat kapott lábra. A kenderszár felvásárlási árát, mondhatnánk indokolatlanul, Jelentősen felemelték, s ennek következtében a termelők azonnal megnövelték ennek az ipari növénynek a vetésterületét. Ez érthető is, mert az ügyes gazda igyekszik a lehető legjobban kifizetődő terményt termeszteni. Később a kendertiloló üzemek kapacitásának bővítésétől elálltak. A nagyobb területről természetesen az eddiginél sokkal több rostnövényt takarítottak be, és így a kendergyárak nem tudtak mit csinálni a rengeteg feldolgozatlen nyersanyaggal. Ez a hatalmas nyersanyagfelesleg idézte elő, hogy — 1968-tól minden módszert felhasználva — központilag csökkentették a rostnövények vetésterületét, mert a kitermelt mennyiséget a kendergyárak képtelenek voltak feldolgozni. Pedig nagy kár, hogy az illetékesek e kérdést nem a feldolgozó üzemek kapacitásának bővítésével oldották meg. Ugyanis a len- és a kendertermesztésre hazánkban kiváló adottságokkal rendelkezünk. Tehát olyan textil nyersanyagokat termelhetünk, amelyek az ipari feldolgozás sokrétű lehetőségét biztosítják. E nyersanyag előállításában tökéletesen önellátók lehetünk, nem kell behozatalra szorulnunk (mint például a gyapot esetében), sőt még a félkész anyagok, Illetve a késztermékek kivitelével hatalmas deviza bevételt is elérhetünk. Érdemes szemügyre venni, mit érhetünk el egy hektár földterület lenterméséből, ha a kéthasznú len 30 mázsás átlagtermésével számolunk hektáronként. A 30 mázsa harmatáztatott lenrostból — amit az őstermelők csaknem mindenütt el is érhetnek — a további feldolgozás során 3,6 mázsa lensaálat, 3,6 mázsa kócot és 22 mázsa pozdorját nyerünk. Ebből az alap-nyersanyagból 1200 méter szőtt árut, lenvásznat, 110 db zsákot, 90 kg zsineget, 11 kg cigarettapapírt és legújabban a még nemrég csak hulladéknak számító pozdorjáből is három köbméter pozdorjalemezt állíthatunk elő. Csakhogy ezen az egy hektáron termesztett lenből ezen felül még nyolc mázsa lenmagot is nyerünk. E lenmag-mennyiségből 2,4 mázsa lenplajat sajtolhatunk ki, amiből a további feldolgozás során étolaj, linóleum, főnymáz (firnájsz), festékek, szappan gyártható. Ebből a röpke áttekintésből kétségtelenül kitűnik, hogy népgazdaságunkban milyen fontos növény a len, de a kender is. A len- és a kender vetésterületét a múlthoz képest mégis lényegesen csökkentettük. Ennek következtében ma már lassan ott tartunk, hogy len- és kendertilolóink, szövőgyáraink nagyobbára külföldi nyersanyagra lesznek rászorulva, holott hazánkban elsőrendű feltételekkel rendelkezünk a len- és kendertermesztést illetően. Ezért a rostnövény-termesztés megújhodására, reneszánszára van szükség, hogy ez a nyersanyag — amit magunk a szükséges mennyiségben kitermelhetünk és jól értékesíthető végtermékekké dolgozhatunk fel — népgazdaságunk további konszolidálását segítse. Amint már mondtuk, Szlovákia északi és déli körzetei egyaránt kitűnő feltételekkel rendelkeznek e rostnövények termesztésére, habár a jó eredmény elérésében jelentős szerep hárul az optimális agrotechnika betartására is .A len esetében középkötött, tápanyagokkal, főleg káliummal kellőképpen ellátott és eléggé szerkezetes talajok a legmegfelelőbbek. Nagyon fontos a vetés időpontjának a betartása is. A lent rendszerint a tavaszi gabonafélék elvetése után juttatjuk a talajba, hogy a lenmag kellőképpen felhasználhassa a talajban felhalmozódott téli nedvességkészletet. A kender is jó táperejű, elsősorban szervestrágyável Jól trágyázott talajt kíván. Itt sem felesleges a vetés előtti gondos talajművelés. Hazai adottságaink között a kendert április közepétől kezdődően április végéig vetjük, amikor a talaj már kellően átmelegedett. A későbbi időpontra hagyott vetés nem ajánlatos, mivel így kurtább lesz a vegetáció időszaka és ennek következtében a növény rostmennyisége és természetesen hektárhozama is lényegesen csökken. Gazdasági szempontból, az őstermelő bevételi lehetőségét tekintve a rostnövények legjobban fizető mezőgazdasági terményeink közé tartoznak. Kellő éghajlati feltételek, megfelelő gondozás és helyesen végzett betakarítás mellett egy hektárnyi kenderből a mezőgazdasági termelő üzemek 12—19 ezer koronás bevételeket érhetnek el. Dél-Szlováklában a kender átlagos hektárhozama 70—80 mázsa, de sokhelyütt 90—100 mázsát is kitermelnek. A felvásárlási árképzés — amint már az előbbiekben említettük — a múltban néhány helytelen intézkedés során visszás helyzetet alakított ki. Ugyanis 1905-ig az I. osztályú kender 100 kilójáért 125 koronát fizettek. Ezt az árat a feldolgozó üzemek is kevésnek minősítették, és javasolták felemelését. A felvásárlási ár rendezésére 1966-ban került sor, amikor 100 kg I. osztályú kenderért 230 koronát adtak. Ez azonban már túl magas volt, habár e nagyobb felvásárlási ár megállapítását a kenderből készített gyártmányok és termékek árának emelkedése is indokolttá tette. jelenleg az 1969-ben meghatározott felvásárlási árak alapján az I. minőségi osztályú kenderért 170.—, а II. osztályúért pedig 140.— koronát fizetnek ki a termelőnek. Hogy így is szép jövedelemhez jutnak, azt a múlt évben elért eredmények igazolják. Például, hogy csalk néhányat említsek, a diószegi EFSZ 95 mázsás hektárhozam mellett 16 700 koronás nyersbevételt ért el, Felsőszeliben 88 mázsás átlaggal 17 ezer koronát, a szimői EFSZ-ben 91,8 mázsás hektáronkénti terméseredménnyel 12 788 koronát, a nádszegi EFSZ 102 mázsás hektárhozamával 19 746 koronás nyersbevételt ért el. S így sorolhatnánk a kiváló termesztők eredményeit, ami ékesszólóan igazolja, hogy érdemes kendertermesztéssel foglalkozni. Érdemes és fontos nemcsak a termelő szempontjából, hanem a népgazdaság fejlesztését is szem előtt tartva. A kenderből készült gyártmányok — szőtt áruk, fonalak, zsinegek, kötelek — Iránt állandó kereslet mutatkozik nemcsak a hazai, hanem a világpiacon is. Az adott lehetőséget Iklhasználatlenül hagyni megbocsáthatatlan vétek lenne. Bizonysága annak, hogy a külföld Is érdeklődik a kenderkóc iránt az, hogy a Jugoszláv szövőgyárak nagy mennyiségű kócot vásárolnának tőlünk, természetesen kemény valuta ellenében. Nem megvetendő ajánlat ez. Viszont az ésszerűség azt diktálja, hogy a nálunk kitermelt nyersanyagot mi magunk, otthon dolgozzuk fel félkészárukká, de még inkább végtermékekké. így magiunknak nagyobb hasznot, több munkalehetőséget biztosíthatunk. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy a félkész árut, illetve nyersanyag felesleget ne adjuk el a külföldi piacra. A legelső szempont azonban feltétlenül e nyersanyagunk hazai feldolgozása legyen. Ugyanígy kell a len feldolgozásával kapcsolatos kérdéseket' is elbírálni. Szorgalmazzuk a feldolgozó üzemek kapacitásának bővítését, új szövőgyárak építését, hogy lehetőségünk legyen a mezőgazdasági üzemeink által kitermelt rostnövényeket feldolgozni. Hazai piacunk kenderből és lenből készült szőttesek, vásznak, törlőruhák és törülközők mennyiségét és választékát tekintve nagyon szegény. Pedig a kézsmárki Tátráién és a trutnovt Texlen szövőgyárak szebbnél szebb szőtt árut készítenek, sajnos, egyelőre csaknem kizárólag az exportkötelezettségek kielégítésére. Tehát az előttünk álló feladatok között feltétlenül gondolni kell a rostnövény-termesztés mennyiségi és minőségi fokozására. Ennek egyik előfeltétele, hogy az őstermelők megértsék az idők szavát és nagyobb igyekezetét fordítsanak a rostnövények vetésterületének növelésére és termesztésére. A jó eredmény eléréséhez azonban a len- és kendertermesztés megkönnyítését elősegítő gépek, továbbá műtrágyák szükségesek, hogy az optimális hektárhozamot és a kellő minőséget biztosíthassuk. Tehát fogjanak össze mindazok, akik e téren beleszólhatnak a dolgok menetébe. A rostnövényeket nagyobb területen termesztő mezőgazdasági üzemeknek kifizetődne a lenkombájn beszerzése, melynek költsége néhány év alatt megtérül. De Jó szolgálatokat tesznek a kisebb gépek, kenderkaszálók, lentépők Is. Esetleg a gépállomásoknak kellene több gondot fordítaniuk rá, hogy szolgáltatásaikat a rostnövények betakarítására, forgatására is kiterjesszék. Nem ártana, ha a kérdésről az egyes körzetekben, járásokon vitatkoznának, és keresnék a legjobb megoldás lehetőségét. Tény, hogy a kender- és lenfeldolgozó üzemek az idei évben a tavalyinál nagyobb termésmennyiséget képesek feldolgozni. A szerződések megkötése folyamatban van, és az egyes mezőgazdasági üzemek vetéstervét még módosítani lehetne, hogy kibővítsék a len- és a kender termőterületét. A betakarítás munkáinál a len- és kendergyárak is segítséget nyújthatnak saját gépeikkel, mert a helyzet sürgetően követeli, hogy az igények kielégítésére és a hazai piac bővebb ellátása érdekében az elmúlt évnél jóval több lent és kendert termesszünk. A rostnövények tílolásakor fennmaradó hulladék, a még nemrégen értéktelen pnzdorja is dollárra váltható érték lett. Ami eddig tehertételnek számított, mert a pozdorja nem hogy hasznot, hanem elszállítása még külön kiadást is jelentett — és legjobb esetben alomként hasznosították, vagy elégették — ma elsőrangú nyersanyag szerepét tölti be. A pozdorjáből készült lemezek minősége vetekedik a legjobb falemezekkel, sőt egyes kritériumait tekintve, túlszárnyalja azokat. Ezekből a 10—22 mm vastagságú és 244X122 cm nagyságú lemezekből bútort, víkendházakat és egyéb olyan használati cikket gyártanak, amihez eddig kizárólag fát használtak. A diószegi kendergyárban egy automatikus gépsor emberi beavatkozás nélkül a pozdorjáből és a többi1 szükséges adalékanyagból sajtolja e lemezeket, amelyeket a gép önmaga pontos méretre szabdal, és a vastagságot automatikusan ellenőrzi. Egyszerű felületi kezelés után e lemezekből ezerféle fautánzatot tudnak készíteni, amely lemezek iránt nyugaton már eddig is óriási érdeklődés mutatkozik. Ez az egy automatikus gépsor egy esztendő alatt 15 ezer köbméter pozdorjalemezt gyárt és e termékének nagyobb hányadát Franciaországba, Ausztriába, Nagy-Brltanniába, Belgiumba, Görögországba, Izlandba és több más kapitalista államba szállítja. Jelenleg a Skandináv Államokkal — ahol pedig faanyag bőven akad — folynak a tárgyalások a pozdorjalemezek szállításáról. E keresett cikkből az említett nyugati államok a jelenleg gyártott mennyiségnek többszörösét is átvennék és ez országunk devizabevételét lényegesen emelné. Persze, bővíteni kell a feldolgozó, illetve a lemezgyártó üzem kapacitását és több nyersanyag kellene, hogy a bűvös kör bezáruljon. Ha mindent összegezünk, az elmondottakból egyértelműen arra a következtetésre jutunk, hogy a rostnövények termesztésének megújhodása és fejlesztése minden szempontból előnyös és szükséges. A termelőknek pedig, reméljük a jövőben nem kell majd félniük attól, hogy az elmúlt években kialakult torzulások ismét olyan válságba csúcsosodjanak ki, amelynek a közelmúltban lehettünk tanúi a rostnövények termesztése terén. Jól átgondolt terv, az érdekeltek erőinek összefogása és a legkedvezőbb feltételek kialakítása bizonyára meghozza majd a mindannyiunk szempontjából előnyös és várt eredményt. OBENAU KAROLY, A pöstyénl konferencia résztvevőinek egy csoportja. Learatott len szállításra készen. (Noga Rudolf és Baríék 3t. felvételei) * ^TSFív 7Ф* ’*гЧИЯЭИЕШ1 RUM
