Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-28 / 9. szám

BEL- ÉS KÜLPOLITIKA Az eszmei egység és a párt akcióegysége Hűség az új típusú párt lenini elveihez ■ enin különösen nagy nyomaték­­” kai hangsúlyozza a proletariá­tus politikai pártja egységének és az egység erősítésének Jelentőségét. Ez nélkülözhetetlen föltétele, s egyszers­mind lényeges Jellemvonása a vezető­ségnek a munkásosztály élcsapatá­nak, a proletariátus politikai hatal­mának kivívásában és a kommunista társadalmi rend felépítésében. Pártunk, Lenin tanait szem előtt tartva és [híven a lenini hagyatékhoz, az elmúlt időszakban nagy figyelmet szentelt a pártegység problémáinak; arra törekedett, hogy ezt az egysé­get a konkrét történelmi viszonyok között teremtse meg és biztosítsa. Az idők során a párt gazdag és értékes tapasztalatokat gyűjtött. 1968 januárja után a tapasztalatok sok esetben keserűek voltak. E tapaszta­latokból elsősorban nekünk, csehszlo­vák kommunistáknak kell tanulnunk. De hasznosak lelhetnek a többi test­vérpárt számára is. A kommunisták egységének kiala­kulása bonyolult folyamat. A párt­tagok tudatában megy végbe, és az egység megnyilvánul mind az elmé­let, mind pedig a gyakorlati politikai tevékenység területén, a pártpolitika kidolgozásában és végrehajtásában. Az 1968 januárja óta eltelt hónapok egyik legfontosabb tanulsága annak felismerése, hogy a Csehszlovák Kom­munista Párt egysége nem valamiféle parttalan és határtalan dolog, hanem megvannak a maga elvei, megvan a maga konkrét tartalma, értelme és missziója. A pártegység értelme ab­ban rejlik, hogy a dolgozó tömegek élén haladó pártnak minden helyzet­ben akcióképesnek kell lennie, vagyis képesnek kell lennie arra, hogy meg­valósítsa saját határozatait, elvezesse a dolgozókat a kommunizmushoz. Ezért a CSKP egységének megte­remtéséről és megszilárdításáról szól­va is helyénvaló nemcsak az a kér­dés, hogy milyen alapon, miért, mi­lyen cél érdekében egyesüljünk, ha­nem az is, hogy kivel egyesüljünk. Kommunista pártunk egysége, illet­ve ennek az egységnek a megterem­tése csakis úgy képzelhető el, ha a marxizmus-lenintzmus tudományos vi­lágnézete alapján állunk és ezt to­vábbfejlesztjük; ha a CSKP program­jához és a kongresszusokon, valamint a központi bizottsági plénumokon el­fogadott határozatokhoz tartjuk ma­gunkat, mert ezek kifejezik a párt politikájának tartalmát a Jelenlegi szakaszban; ha e politika megvalósí­tása során figyelembe vesszük az alapvető stratégiai-taktikai vonalat; és ha az egész pártélet, pártépítés és tevékenység alapvető törvényeként szem előtt tartjuk a párt szervezeti szabályzatát. ( Ez az, amiért a CSKP nem egyesül­het* és nem is fog egyesülni a hang­súlyozott nemzeti kizárólagosság, a nacionalizmus eszméje alapján, nem egyesülhet és nem is fog egyesülni a szovjetellenesség alapján. Ellen­kezőleg: az új pártegység elérésének az az egyedüli helyes marxista-leni­nista útja, hogy a munkásosztály tu­dományos világnézetének fő eszmei alapján, a fejlett szocialista társada­lom országunkban való felépítése alapján, a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság, a Szovjet­unióval és a többi szocialista állam­mal, valamint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalommal való szorosabb együttműködés, szövetség és barátság elvei alapján egyesül­jünk. A pártegység megteremtése bonyo­lult folyamat, s két egymással köl­csönösen összefüggő aspektusa van. Mindenekelőtt az eszmei egységről, az alapvető kérdésekben • való egy­ségről van szó. Ezt az eszmei egysé­get, mint Lenin tanította, a szerve­zeti egység támasztja alá, s ez vezet az egységes cselekvéshez — a politi­kai tevékenység egységéhez. A párt eszmei, szervezeti és poli­tikai egységének alapját a CSKP Köz­ponti Bizottságának legutóbbi plénu­main, főként a novemberi (1988), a májusi és a szeptemberi (1969) plé­­numon hozott határozatok alkotják. Ezért a pártegység megszilárdításának egyik döntő feltétele ma ezeknek a konkretizálása és megvalósítása va­lamennyi pártszervben és alapszerve­zetben. A Központi Bizottság politikai irányvonala elfogadásának előfeltéte­le következésképpen a- párt egyesíté­sének fő feltétele a marxizmus-leni­­nizmus tudományos elméletének elis­merése és alkalmazása. Ezt az elmé­letet persze nemcsak szavakban, for­málisan kell elismerni, hanem a gya­korlatban, tettekben is. Végső soron pártunk egysége az érvényben levő szervezeti szabályzat, a párt lenini elvei és normái alapján fog megvalósulni. A párttagság és a pártszervezetek egységének szükséges fokát rendsze­res eszmei-politikai tevékenységgel, marxista-leninista nevelő munkával és a tagság oktatásával, a pártgyakorlat rendszeres elemzésével és általánosí­tásával, a minden szinten folytatott eszmecserével kell elérni. A pártegységről a Jól ismert lenini tézis ezt mondja: „Egység a cselek­vésben, szabadság a megvitatásban és a bírálatban — ez a mi meghatározá­sunk.“ (Lenin Összes Művei. 11. köt., Budapest 1967. 120. old.) Mit Jelent ez a tézis? Mindenekelőtt azt, hogy ki­vétel nélkül minden párttagnak joga van megvitatni és bírálni a taggyűlé­seken és a pártsajtóban a párt tagjai­nak és funkcionáriusainak tevékeny­ségét, személyekre és a pártban el­foglalt pozíciójukra való tekintet nél­kül. Ámde ez a tézis nem jelenti bár­miféle nézetek kihirdetésének abszo­lút szabadságát. A párt és szervezeti szabályzata nem jogosít fel ilyen ma­gatartásra. Ellenkezőleg: minden párttag köteles a szervezeti szabály­zat értelmében harcolni és fellépni a nem marxista, a párttal szemben ellenséges nézetek ellen. Következés­képpen a párttagok közül egyetlen párttagnak, s különösen egyetlen funkcionáriusnak sincs Joga ahhoz sem, hogy figyelmen kívül hagyja a nem marxista, revizionista nézeteket: a Csehszlovák Kommunista Pártban senkinek sincs joga ahhoz, hogy ne harcoljon a fő veszélyt jelentő jobb­oldali opportunista nézetekkel. Különböző szintű pártszerveink és szervezeteink politikai gyakorlatában ez azt jelenti, hogy minden párttag­nak lehetővé kell tenni a részvételt a különböző kérdések megvitatásá­ban, mindenkinek a nézeteit össze kell vetni a marxizmus-lenintzmussal, az 1968 novembere óta megtartott köz­ponti plénumok határozataival. Ez elsősorban a vélemények összecsapá­sát, a nem marxista nézetek leküz­dését jelenti oly módon, hogy meg­győzzük a párttagokat nézeteik hely­telenségéről; azt Jelenti, hogy meg­nyerjük a párttagokat a marxizmus­­leninizmus tanításának és a központi bizottsági plénumok határozatainak, türelemmel, tapintattal, de ugyanak­kor elvi alapokon állva. A vita és a bírálat szabadsága tar­talmában és formájában nem jelent sem anarchiát, sem önkényt. Ez te­remti meg az egyedüli lehetőséget ahhoz, hogy elérjük a nézetek egysé­gét annak az elméletnek és gyakor­latnak a talaján és keretében, ame­lyet kommunista pártunk a maga tör­ténelmi Jelentőségű társadalmi külde­tésének zászlajává tett. Másfelől tiszteletben kell tartani és szigorúan figyelembe kell venni a politikai gyakorlatban azt az elvet, amely szerint a vita és a bírálat a pártban nem lehet öncél. A vita és a bírálat rendeltetése és értelme a hi­bák kiküszöbölése, a kommunisták és szervezeteik tevékenységének megja­vítása és nézetegységének elérése. Mindamellett még mindig akadnak nálunk olyanok (1968 januárja után szép számmal találkoztunk velük), akik a Csehszlovák Kommunista Párt­ban folyó vitát tekintve, egyoldalúan csupán annak demokratikus oldalát látják. Ami a pártfegyelmet illeti — amely a párt minden tagját arra kö­telezi, hogy a szervezeti szabályzat­nak megfelelően végrehajtsa a több­ség határozatait —, ezek a liberálisok és jobboldali opportunisták nem lát­ják vagy nem akarják meglátni abban a szabad vita (és általában a demo­kráciát és szabadságot szolgáló in­tézkedések) dialektikus ellentétét, ha­nem azt csupán úgy tekintik, mint az utóbbi elfojtását. Ez gyökeréig hibás és alapjában nem demokrati­kus nézet. Hiszen sem a kommunista pártban, sem általában a politikai pártokban (beleértve még a polgári politikai pártok többségét is) senki sem követelhet maga számára olyan A PÄLYAVÄLASZTÄS MEGKÖNNYÍTÉSÉNEK ÜJ MÓDSZERE BULGÁRIÁBAN Bulgáriában is létezik az ifjúság­nak olyan rétege, amely nehézségek­be ütközik elhelyezkedése alkalmá­ból. Olyan fiatalokról van főleg szó, akik kijárták az általános középisko­lát és tanulmányaikat nem folytatják. Ez a középiskolai végzetteknek kö­rülbelül felét teszi ki. Ezek a fiata­lok annak ellenére, hogy tizenegy évig jártak iskolába, nincsenek sem lelkileg, sem pedig gyakorlatilag fel­készülve arra, hogy munkaviszonyba lépjenek. Az általános középiskolák említett végzettjei mellett szép számmal van­nak olyan fiatalok is, akik szakkö­zépiskolát végeztek, ae a kvalifiká­ciójuk kérdése és a gazdasági életbe való bekapcsolásuk módja nincs meg­oldva. Ezt a kérdést hivatott megoldani a gazdasági koordinációs bizottság múlt évi irányelve, amely feladatul adja a minisztériumoknak, hivataloknak, az állami gazdasági társulásoknak, a vállalatoknak és a kerületi népi tanácsoknak, hogy szervezzenek szak­­képesítést nyújtó tanfolyamokat a fiatalok részére. Azok a fiatalok, akik az ilyen tan­folyamokat elvégzik ökonómiai vagy műszaki középkáderi képesítést nyer­nek és szakközépiskolai érettségi bi­zonyítványt kapnak. Persze a tovább­tanulás költségei nem terhelik a szü­lőket, mert a tanulók díjmentesen kapnak szállást, élelmet és munka­ruhát is. Ennek előfeltétele azonban, hogy a tanulók két évre leszerződ­jenek valamelyik vállalathoz, vagy szocialista szervezethez. De ha neta­lán tanulmányaikat főiskolán kíván­ják folytatni, úgy a szerződés érvé­nyét veszíti. A bolgár fiatalok igyekeznek ki­használni az adott lehetőségeket és nagyra értékelik, hogy a párt és a kormány ilymődon is gondoskodik a jövő nemzedékről. Az egység és szolidaritás útján TODOR ZSIVKOV LÁTOGATÁSA HAZÁNKBAN Az elmúlt héten bulgár pártküldöttség járt hazánkban, hogy megbeszélje pártunk képviselőivel a két párt és a két ország közti kapcsolatok kérdéseit és összeegyez­tessék nézeteiket a nemzetközi politika időszerű problé­máit illetően. A találkozó jellegét meghatározta az a tény, hogy a két párt saját országaiban vezető szerepet játszik és céljaik, érdekeik mind államaikban, mindpedig a nem­zetközi politikában teljesen megegyeznek. A két ország a szocialista államközösség tagja. Zsivkov elvtárs a két állam céljairól és törekvéseiről a sajtó képviselői előtt a következőket mondta: „az európai szocialista államok és pártjaik állandó harcot folytatnak az európai béke megteremtése érdekében és a különböző rendszerben élő államok megértése érdekében. Nem nehéz tehát meg­érteni, hogy politikai, gazdasági és katonai sikereiknek, a szocialista államok védelmi képességei megerősítésé­nek döntő jelentősége van a béke megszilárdítása és az európai biztonság-rendszer megteremtésének szempont­jából. Majd egy másik kérdésre válaszolva így folytatta: ha ebben az évszázadban sikerül biztosítani a béke ed­digi leghosszabb idözakát, ez elsősorban a szocialista tábor országainak és kommunista pártjainak az érdeme lesz.“ Néhány évtizeddel ezelőtt Bulgáriáról úgy beszéltek, mint egy elmaradt mezőgazdasággal és csekély iparral rendelkező országról. A burzsoá-feudális rendszer nem használta ki a tenger gazdasági és idegenforgalmi elő­nyeit. Dolgozó népe szinte közmondásos szorgalmának gyümölcseit a külföldi dohány és kozmetikai monopó­liumok aratták le. A kiváló minőségű dohányra és az egész világon elismert rózsaolajra gondolunk. Ez a hely­zet 1945-ben változott meg, amikor a munkások és a parasztok bizalmából a kommunista párt vette át az or­szág vezetését és ezzel megkezdődött a szocializmus építésének időszaka. A Bolgár Népköztársaság az elmúlt 25 év alatt az elmaradt agrárországból fejlett ipari­­földművelő állammá fejlődött. Ma modern iapri létesít­mények bizonyítják a szocializmus alkotó erejét és kor­szerű mezőgazdaság foglalta el a primitív gazdálkodás helyét. Olyan iparágak keletkeztek, amelyek azelőtt ismeretlenek voltak, mint a gépipar, a vegyi ipar, az energetika, a hajógyártás. Magas képesítésű szakembe­rek sokasága segíti a népgazdaság fejlesztését és hogy sikeresen, ezt bizonyítják a fejlődés mutatói. A nemzet­­gazdaság növekedésének üteme, a termelési alapok és az ipari termelés volumene évi átlagban 8—14 °/o-kal emelkedik, amely növekedésben a vegyipar több mint 18 °/o-al részesedik. Hasonló ütemben terjed az ország villamosítása. A korszerű bolgár ipar fokozatosan tér ét a teljes automatizálásra. így megfelelő partnere a szo­cialista államoknak, amelyekkel mindkét fél számára előnyös, integrációs fokon álló együttműködés bontako­zik ki Zsivkov elvtárs látogatása alkalmával a politikai jel­legű tanácskozásokon kívül több kooperációról szóló egyezményt is kötöttek, amelyek közül a legjelentősebb a teherautók közös gyártásáról szóló egyezmény. Fölös­leges hangsúlyozni a bolgár mezőgazdasági cikkek be­hozatalának jelentőségét, amelyeknek kiváló minőségét az egész világon ismerik. Todor Zsivkov elvtársat és a küldöttség többi tagjait nemcsak pártunk és államunk vezetői üdvözölték rend­kívüli szívélyességgel, de egész népünk úgy fogadta, mint egy testvéri szocialista ország fiait, akikkel a fa­sizmus elleni közös harc és a szocialista építés ezer szála köt össze minket. Pártunk új vezetése helyreállította a hagyományos jó viszonyt a Bolgár Kommunista Párttal, azt a viszonyt, amelyet az opportunista vezetés a szocialista államok elleni propaganda tűrésével, sokszor támogatásával megzavart. A CSKP Bulgáriában, éppúgy mint a többi szocialista államban ma újra tekintélynek örvend, mivel helyreállította az internacionalista politikai irányvona­lat és marxista-leninista elvi alapon rendezte a kül- és belpolitikai kérdéseket. A két párt újból leszögezte kö­zös álláspontját a nemzetközi politika kérdéseiben. Mind­két párt támogatja az európai értekezlet összehívását, segítséget nyújt az imperialista agresszorok által meg­támadott vietnami és arab népnek. Leszögezték a szo­cialista országok egységének szükségességét, hűségüket a marxizmus-leninizmus alapelveihez, a proletár inter­nacionalizmushoz és a Szovjetunióhoz, amelynek léte és ereje a szocialista építés és a szocialista államok függetlenségének legfőbb biztosítéka. — p— „szabadságot és teret“, olyan maga­tartásbeli függetlenséget és cselekvés­beli felelőtlenséget, amely mentesíte­né attól a kötelességtől, hogy tiszte­letben tartsa és megvalósítsa a szer­vezetek és általában a párt többségé­nek akaratát és határozatait. М1No1»и1ш1»мишистша1иин Rogers portyája Egy pillanatig sem kétséges, hogy Rogers külügyminiszter afri­kai körútja szerves részét alkotja annak a folyamatnak, amely Nixon és természetesen az Egyesült Ál­lamok külpolitikai koncepcióját van hivatva körvonalazni, alapel­veiben rögzíteni. Az „első fecske“ Rockefeller New York-i kormányzó volt, aki a közmondáshoz híven ugyancsak „nem csinált nyarat“ Latin-Ameri­­kában, viszont látogatásainak visszhangja kiválóan alkalmasnak bizonyult arra, hogy a Fehér Ház előtt feltárja az Egyesült Államok latin-amerikai politikájának teljes csődjét. Rockefellert Spiro Agnew t alel­­nök követte, ő Délkelet-Ázsiában járt felderítő úton. Többek között azt is feladatul kapta, hogy az Egyesült Államok ázsiai szövetsé­geseit meggyőzze a Nixon-doktrí­­na előnyeiről, amelynek lényege és kivitelezése nem éppen a báb­kormányok és az erőszakkal, fon­dorlattal életben tartott jelenték­telen diktátorok szájíze szerint való. Tény ugyanis, hogy az Egye­sült Államok vállára, jobban mond­va zsebére, mindinkább súlyosabb terheket ró ezeknek a rezsimek­­nek az „üzemeltetése“, sőt a csendőrszerep nyílt vállalása is hovatovább egyre több kellemet­lenséget von maga után. így az­tán Agnew alelnök arról igyeke­zett meggyőzni a „szövetségese­ket“, hogy bár amerikai segédlet­tel, de próbáljanak megállni a saját lábukon. Merőben más a helyzet Afriká­ban. A fekete földrészen nem lesz könnyű kiküszöbölni az Egyesült Államok presztízsén esett csorbát, pláne akkor nem, ha az óceánon túl közvetve vagy közvetlenül mindmáig a fajüldöző rezsimeket, a portugál neokoionialistákat tá­mogatják. Arról nem is szólva, hogy amerika szerepe a közel­­keleti konfliktusban korántsem szolgáltat bizonyítékot a nemzetek közötti barátság és együttműködés önzetlen ápolása szempontjából. Izrael egyoldalú támogatása, buz­dítása, amelynek következménye­képpen egyre barbárabb légitáma­dásokat hajt végre az őt körülve­vő arab országok ellen, figyelmez­tető jel Afrika számára. Afrikában persze mindezt na­gyon jól tudják. A kongói dráma még elevenen él a kontinens em­lékezetében, a biafrai fegyverek ropogása az imént csitult csak el. Nem tudni tehát, hogy Rogers „bizalmas“, jellegű jelentése tizen­hat napos útjáról milyen „új“ ele­meket tartalmaz, esetleg milyen újabb ötletekkel gazdagítja a Fe­hér Ház Afrika-szakértőit. Egy tény azonban világos: a független­ségüket kivívott afrikai országok túlontúl óvatosak, s eszük ágában sincs szép ígéretek fejében „elzá­logosítani“ véres harcok árán ki­vívott szabadságukat. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ezt a célt szolgálják a felajánlott „segélyprogramok“, amelyek csa­tornáin gátlástalanul hatolhat be az amerikai tőke Afrikába. El­lenkező oldalon viszont szinte le­hetetlen nem észre venni azt a tényt, hogy az amerikai monopó­liumok kisebb áldozatok árán is rá akarják tenni kezüket Afrika gazdag nyersanyagforrásaira. A „segélyprogram“ mögött tehát im­perialista érdekek lapulnak, s bár szerényebben mint a múltban, a cél, a lényeg ugyanaz — ha fegy­verrel nem ment, hát akkor a „Mindenható Dollár“ erejével pró­bálják gyarmati sorba süllyeszteni Afrika népeit. (P.) tanítása a pártról és a csehszlovák valóság (4) Irta: Dr. GUSTÄV H U S Ä K, a CSKP Központi Bizottságának első titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom