Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-21 / 8. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE

Ahol megállt az idő...

Felelne Is, meg nem Is. Bizonyára oka van ennek. KI mondjuk hát ml helyette: nem állt meg éppen az Idő, csak ólomlábakon vánszorog.

Dúsan termő ez a mátyusföldl róna. S ki látott ilyen furcsaságot, az ezer hektáron felüli szövetkezet — a kukorica kivételével — alig produkál belőle valamit.

— Jócskán termett kukoricából, ötven mázsán felül morzsoltan, hektáronként. Dehát, amint láthatják ... behordja a hó, meg eső mossa itt a nyitott félszer alatt.

Ogy látszik, ba] van itt az irányítással éppúgy, mint az ellenőrzéssel, 9 méginkább a közös vagyonuk, saját gazdaságuk iránti viszonnyal, felelősségérzettel.

Mit mond az elnök?

Miután megtekintettük a gazdasági udvart s elbeszélgettünk néhány emberrel, az efsz elnökétől, Boór István mérnöktől is véleményt kértünk, miként látja a közös gazdaság

...... 4i*

1

Elöl: hóval befújt szállítószalag; háttérben: kombájn

Csupán egyetlen góré telített ezzel az értékes takarmánnyal. Mit is véthetett ez a kukorica, hogy ennyire számkivetett? A havas termény nem felel, de puszta létezésével vádol. Vádol a vihartépte fedelű, féligüresféligtelt góré... vádol az egészen üres. És a vetőgépek, műtrágyaszórók? A kenderarató kombájn, a szalmasajtoió és másegyéb feépek? Nem tehetnek mást, magatehetetlenül várják sorsuk jobbrafordulását... A ta vaszt, a nyarat, amikor ismét munká ra kényszerítik. S nem lesz csoda, ha az ú) gép is megmakacsolja ma gát. Vagy úgy gondolják: a kár is haszonnal jár? Mert egy biztos, lesz dolguk a gépjavítóknak, karbantartóknak.

Ha már itt tartunk, azt is meg kell mondani, hogy itt semmibe veszik az emberekről való gondoskodás köve telményét. Legalábbis a tapasztalat ezt mutat|a. A gépjavítókat, karbantartókat majd az isten hidege veszi meg a műhelynek csúfolt helyiség ben. ahol dolgozniuk kell. Inkább elhagyott, üres juhhodálynak nevezhető. mintsem műhelynek. Melegvíz, kézmosószer törülköző, lábbeli, munkaruha? — ismeretlen fogalom.

helyzetét.

— Alakulása óta problémák vannak a diószegi szövetkezettel. Számos objektív körülmény kedvezőtlenül befolyásolja a tagság összetételének alakulását. Ebben a községben sok a szövetkezetinél előnyösebb mun

építette a szövetkezet. Ma is túlterhelt hitelekkel. Évente közel egymillió koronát törlesztőnk a bankban. Ilyen körülmények között nem,' haladhat gyorsabb ütemben a korszerűsítés.

Ez' után a közös vagyonról és a közös munkához való viszonyról esik szó.

— De hiszen, azt sem becsülik meg, amivel rendelkezik a szövetkezet. Miféle viszonyuk van saját közös vagyonukhoz, ha csaknem az egész gépállomány a szabad ég alatt ázik, rozsdásodik, míg a gépszínek üresen állnak?

Természetesen, villámgyors a válasz. És nagyon átlátszó.

— Folyamatosan Javítják a gépeket a műhelyekben, ezért nincsenek

a gépszínekben.

A gazdasági udvar hátsó részében egészen üres a kukoricaszárító, viszont az úgynevezett gépszínben kukorica van. Egyéb üres helyiségek is szinte kínálják a lehetőséget géptárolásra. Mi hát az ok?

— Azokat az épületeket azért nem tudjuk kihasználni, mert az udvarnak azt a részét lehetetlen őrizni. Gyakran előfordult, hogy ellopták a kukoricát és a gépek sem lennének ott biztonságban.

Tehát a hóförgetegnek, zuhogó esőnek kitett drága gépek, s a kukorica biztonságos helyen van, úgy-e.

— Az istállókban, műhelyekben nincs mosdó, melegvíz?

— Húszéves a szövetkezet. Amit ez idő alatt elmulasztottak felépíteni, azt egy év leforgásával lehetetlen pótolni. Persze, nem vagyunk elégedettek ezzel az állapottal. Előirányoztuk a munkafeltételek fokozatos javítását, jelentős beruházásokkal számolunk.

Nagyon sikamlós ez a felelet. Mert hiszen öt-hat éven át zootechntkus volt a mostani elnök, 9 egyet-mást abban az időben is szorgalmazhatott volna.

— Többen panaszkodnak, hogy a vezetőség felrúgja a szövetkezeti demokráciát, önkényesen irányítja a közös gazdaságot, a tagoknak nincs módjukban érvényesíteni hozzászólásaikat, javaslataikat, észrevételeiket.

— Az elmúlt év februárjában tartottuk az évzáró tagsági gyűlést. Néhány héttel utána, március elején újabb tagsági gyűlést hívtunk egybe. A vezetőség legalább havonta összeült... Mindenkinek módjában áll közölni észrevételeit, senki előtt sincs zárva az ajtó. A személyes ügyek, panaszok Intézése azonban nem befolyásolhatja a vezetőség teljes tevékenységét.

— Gazdasági eredmények és kilátások?

— Tavaly közel hétszáz sertésünk pusztult el, ez^Jelentős veszteség. Am a szövetkezet ennek ellenére fejlődőképes és fejlődik is. Az idén Jobbak a kilátások, mint 'az előző évben. Több a takarmányunk, Jobban megművelt a talaj, előnyösebbek számunkra az árviszonyok.

Jórészt általános, felszínes válaszok. A problémák rendezésének halogatása nem oldhatja fel a vezetőség és a tagság közötti bizalmatlanságot, sem a Jobb gazdasági eredmények elérésének, a munkakörülmények Javításának ígérete. Véleményünk szerint a hibáknak a múltra hárítása, s megoldásuknak a távoli Jövőre bízása nem megoldás.

Példamutatás, óh ...!

A hibák gyökerét, keresve Jutottunk

— Egyáltalán nem rózsás a diószegi helyzet. A káderkérdés megoldása már 1966-tól húzódik... A konszolidálási tervet közösen készítettük, de mihaszna, ha nem tartják be. Ami a vezetők bérezését illeti, igen nagy eltérések mutatkoztak. Előfordult, hogy ^ 300 hektáros szövetkezet elnöke több fizetést kapott, mint a kétezer hektáros gazdaság irányítója. Ezeket a kilengéseket igyekeztünk megakadályozni, összhangot teremteni azáltal, hogy egységes bérezési iránymutató alapján javasoltuk ennek az ügynek a megoldását. Ezt az iránymutatót nem kellett „készpénznek“ venni. A helyi feltételekhez Igazíthatták némiképp, amit a vezetőségnek taggyűlés elé kellett terjeszteni és csak annak Jóváhagyásával juthatott érvényre. Ha a diószegi vezetők nem így cselekedtek, ez nagy hiba. önmaguknak nem szabhatják meg önkényesen a fizetségüket. Prémium is csak úgy fizethető ki, ha év elején a taggyűlés ezt Jóváhagyta.

Remélhető, hogy a Járási szervek illetékes munka- és bérosztálya részrehajlás nélkül felülvizsgálja ezt a kérdést, s megteszi a szükséges intézkedéseket.

A Járásiak véleménye is az, hogy egy helyben topog ez a szövetkezet. A munkafegyelem, az irányítás szintje alacsony. S az ellenőrzés módja olyan elavult, amely változtatásra, tökéletesítésre szorul. A termelés Jelenlegi profiljának átformálására is elengedhetetlenül szükség van, hogy előbbre juthasson ez a közös gazdaság.

Hóban {,,) kukorica

Gazzal benőtt épület-vasalkatrészek.

eI4Szántay elvtárshoz, az efsz pártszervezetének titkárához.

— Szövetkezetükben miként érvényesül a párt vezető szerepe? A gyönge lábakon álló közös gazdaságukban milyenek a konszolidálás lehetőségei?

— Rendkívül nehéz körülmények között dolgozunk — sóhajtotta a kérdezett. — Alapszervezetünk 26 tagú, ebből 8 traktoros, 1 gépjavító, a többi nagyobbrészt nyugdíjas. A tisztségviselők közül egy sem párttag .. Az utóbbi két év alatt lekötötték figyelmünket az országos Jellegű politikai kérdések, s nem Jutott idő a szövetkezet megszaporodott problémáinak feszegetésére.

S amit ezután mond, bizony kissé elszomorító.

— Nehéz itt eredményeket elérni. A párttagok is inkább a saját gond jaikkal törődnek, saját hasznukat keresik.

A közösség ügye, a társadalom érdeke, ilyképpen a kútba esik. Azt hisszük, ehhez nem kell különösebb magyarázat.

A járásiak véleménye

Természetes dolognak tartottuk, hogy a Járási mezőgazdasági társulás felelős ténvezőitől is érdeklőd- Foto: nki jünk, hogy minél tisztábban lássunk.

Epilógus

Elindultunk a diószegi panaszok nyomában, 9 amit láttunk, hallottunk és tapasztaltunk, Igyekeztünk különösebb hozzászólás nélkül rögzíteni.

Véleményünk szerint az itt közöltek magukért beszélnek. Az újságíró küldetése nem lehet az, hogy rendet teremtsen egy szövetkezetben. Toliunk csak a szeizmográf érzékeny mutatója, amely figyelmeztet: itt nincs valami rendjén. A szövetkezet dolgozóira, a tagságára éá vezetőségére tartozik az a feladat, hogy a szövetkezeti demokrácia keretei között rendezzék viszonyukat. Hassanak oda, hogy végre rend legyen ebben a jobb sorsra érdemes gazdaságban. Kell, hogy ezt a saját érdekének tekintse a diószegi szövetkezet minden tagja, tekintet nélkül beosztására, munkakörére, anyanyelyére.

Hiszen nem másról mint az ő közös vagyonukról, előrehaladásukról, mindannyiuk jobb sorsáról van szó. No meg társadalmunk, amely oly sok anyagi támogatásban részesítette már ezt a közösséget, is elvárja.

N. Kovács István és Kovács Zoltán

SZAPAH FOinMílVES

1970. február 21.

C aél hordta majorság ez, úgy igaz.

* Valójában trónol a rendetlenség. Mindjárt az első percekben az a benyomásunk, mintha nem egy szövetkezet gazdasági udvarában, hanem csatatéren Járnánk. Tökéletes összevisszaságban hever szanaszét a szabad ég alatt a sok értékes, vagy kevésbé Jó és használhatatlan gép, gazdasági eszköz. Érdemes lenne felbecsülni, évente hány százezer koronát „taposnak így a sárba“ Diószegen.

Amint hármasban szemlélődünk, a látottak hatása mélyen belénk mar. Szeretnénk nagyot, fülrepesztőt kiál tani. „Hé, emberekl Közös vagyonuk nem lehet Csáky szalmája...!“ De nem kiáltunk, inkább nagyon szerényen, halkan kérdezzük Lőrincz Istvánt, a szövetkezet építkezési csoportjának vezetőjét:

— Mondja, kérem, Itt megállt az Idő?

De valami azért mégis vanl Egy néhány négyzetméteres belterületű, úgymond miniszociális helyiség. Akinek kedve szottyanna tisztálkodni, rendelkezésére állnak a hidegvizes zuhanyozók, plusz jéghideg környezet. Mert a fűtési lehetőség megteremtéséről elfeledkeztek.

— A tagok véleményét nem veszik semmibe — panaszolták kesernyés szájízzel azok az emberek, akik több megbecsülést érdemelnének. Csak egy a bajuk: látják, hol szorít a csizma... de csaknem tehetetlenek. Szavuk pusztába kiáltott szó. Pedig érthető a türelmetlenségük, a hányavetiség elleni ágálásuk, kiutat keresésük ebből a hullámvölgyből...

— S mit szólnak ehhez a tespedtséghez a járásiak? — kérdezzük.

— Se nem halinak, se nem látnak. Ebből végzetes baj lehet. Ezen az áldatlan helyzeten minél előbb változtatni kellene.

kalehetóség. Itt a cukorgyár, a konzervgyár, a malom és egész sor más üzem. A fiatalabbak az Iparban keresnek megélhetést. Ennek tudható be, hogy a galántai Járásban nálunk Jut a legtöbb szántóföld egy-egy szövetkezeti tagra. A több mint ezer hektár szántót mindössze százhatvankét állandó dolgozó műveli. Hozzá tehetném még hogy félszázra tehető a nyugdíjasok száma.

Ebben van némi igazság, dehát a gépek ...? És a munkakörnyezet színvonala? A műhelyekben, istállókban szinte nyoma sincs az emberekről való legelemibb gondoskodásnak. A korszerűsítésfői nem is beszélve.

— A tagok azt állítják, hogy az utolsó hét év alatt nem épült itt az üzemanyagraktár kivételével semmi lényegesebb.

— Gazdasági épületeket, műhelyeket évekkel ezelőtt saját erejéből

Az épület eresze alá helyezett vető gép