Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-21 / 8. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Sárói örömök és gondok — He)... huszonöt évvel ezelőtt bezzeg más volt az élet — mondják az éltesebb emberek, amikor érdeklődünk egykori sorsuk lránt. S a „hejjel“, amely mélyről jövő sóhajként hagyja el szájukat, tudtunkra adják, hogy nem valamilyen „régi jő világra“ emlékeznek, hanem arra a sok megpróbáltatásra és felmérhetetlen szenvedésre, amelyen a háború borzalmaival párosuló osztályelnyomás Időszakában átestek. A sáről emberek, a Jó módú szövetkezeti tagok Is ezzel a rövid, de sokat mondó „hej“ szócskával kezdték a múlt felidézését, Illetve annak érzékeltetését* hogy honnan Indultak el azon a társadalom formáló úton, amely tényleges boldogulásukhoz vezetett. Majd elmondták, hogy huszonöt évvel ezelőtt, vagyis 1944 telén, német fasiszták garázdálkodtak falujukban s mindent elkövettek abból a célból, hogy a lakosságot rákényszerítsé.k a falu kiürítésére. A falu népe azonban egységesen ellenállt az erőszaknak, mert tudta, ha kitelepül, akkor a németek, akik a lakosság Jelenléte mellett is nagyon sokat megengedtek maguknak, teljesen kifosztják és koldusbotra Juttatják. S persze a sáróiak ellenállását még az Is fokozta, hogy bíztak a Garam túlsó partján tömörülő szovjet katonai alakulatok erejében, Illetve abban, hogy a felszabadító Vörös Hadsereg rövid Időn belül örökre megszűnteti a német fasiszták pünkösdi királyságát. Helyesen gondolkoztak a sáróiak, mert tavaszai, amikor a természet ébredésének voltunk tanúi, új élet köszöntött a falu népére. Március 25-én felszabadult Sáró és a szovjet katonai alakulatok — a pár hetes téli pihenő után — folytatták a német fasiszták könyörtelen üldözését. A reményteljes szabad élet kibontakozását természetesen Itt Is megzavarták később az emlékezetes események, melyek további folyamatának a munkásosztály, Illetve a dolgozó nép győzelmével végződő 1948-as Februári események vetettek véget. Azóta, persze főleg az egységes földművesszövetkezet megalakulása óta, nagyon sokat változott Sáró község arculata. A lakosságnak körülbelül egy harmada új családi házakban lakik, míg mások felismerhetetlenséglg átalakították, megszépítették régi lakiásukat. A helyi nemzeti bizottság kezdeményezése nyomán portalanítottók az utcák többségét és a hátralévő ezerötszáz méternyi belterületi utak portalanítását az Idén befejezik. A SZABAD HUSZONÖT ÉV alatt építették a kultúrházat, s a múlt évben adták át rendeltetésének a legfejlettebb Igényeket Is kielégítő kávéházat, Illetve a fogyasztási sző vetkezet korszerű éttermét. Kétségtelen tehát, hogy városlasodik Sáró, Az előbbi vívmányok mellett azt bizonyítja a lakosság aktív közreműködésével épülő és az egész falura kiterjedő betonjárdák hálózata Is éppen úgy, mint a készülő vízvezetékhálózat, avagy a helyi nemzeti bizottság egyemeletes épülete, melynek építése rövidesen befejeződik. Az építkezési munkák folyamatát és a falu további szépülését szolgálja az a 292 egyéni kötelezettségvállalás is, amit a sárói polgárok felajánlottak a felszabadulásunk huszonötödik évfordulójának tiszteletére. Az elmondottak persze nem jelentik azt, hogy ebben a községben már az összes kívánságok rövidesen teljesülnek Salnos. a kilencéves Iskolát képterek a saját erejükből felépíteni. Pedig nagyon nagy szükség lenne rá, mert 121 gyerek! vándorol nap, mint nap Sárőből a szomszéd községbe, a Garamgyörgyi Kilencéves Alaplskolá bä: Erre a kedvezőtlen jelenségre az Illetékeseknek Illene mielőbb felfigyelni! Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy e falu boldogulása a szövetkezeti termelés céltudatos, tehát eredményes fejlesztésével magva rázható. Hiszen a lakosság döntő többségének személyi jövedelme a szövetkezetből, helyesebben a szövetkezetekből származik. Nem tévedtem kedves olvasó, mert Sáréban egyelőre valóban két — egymás mellett jól, megférő egységes földművesszövetkezet van. Ez a körülmény talán a hagyományok tiszteletével magyarázható, tehát azzal, hogy ez a község valamikor két önálló község volt, Kissárő és Nagysárő, s ennek folytán létezik ma egy községen belül a Kissárői és a Nagysárői Egységes Földmüvesszövetkezet. A kissárői szövetkezet érdekessége ^ PÖIDMUVES 1970. február 21. többek között az, hogy megalakítását nem a kommunista párt tagjai kezdeményezték. Mégpedig azért nem, mert a község kissárői részén lakó polgárok sorai között nem voltak — persze a saját hibájukon kívül — a szövetkezetesítés idején párttagok. Ezért a CSEMADOK helyi szervezete, illetve annak aktív tagjai vállalták az úttörő munkát, tehát azok alakították meg a szövetkezetét. A kezdetben persze Itt sem ment minden simán és csak lassan gyarapodott a szövetkezet. A kilencszáz hektáros közös gazdaság árutermelésének pénzben kifejezett értéke még 1957- ben Is csupán három millió 300 ezer korona volt. De végül azért mégiscsak megtalálták a gazdaságfejlesztés helyes útját, amit mindennél jobban bizonyít az, hogy már 1967-ben az árutermelésük összbevétele meghaladta a 12 millió koronát, a munkaegység értéke pedig — egy átlag hektárra eső 137 munkaegység melletti — harminc koronára emelkedett. Ezt a szintet természetesen napjainkig Is tartják mégpedig teljesen indokoltan, mert egy átlag hektáron az elmúlt évben Is 11 ezer 156 korona értékű nyerstermelést értek el annak ellenére, hogy a hosszan tartő szárazság kedvezőtlenül befolyásolta az eredmények alakulását. A GAZDASÁGI MÉRLEG azonban arra Is figyelmeztetett, hogy ebben a szövetkezetben Is vannak még ki nem használt lehetőségek, amelyek legfőképpen egyes tagok gyengébb termelési eredményeiben tükröződnek vissza. Bíztató, hogy ezeket felismerték és a zárszámadó közgyűlésen nyilvánosságra Is hozták. Igaza van Kajtár Ernő szövetkezeti elnöknek abban, hogy a közösség érdekében mindenkor, még a legkényesebb kérdések esetében Is „nyíltkártyával“ kell játszani, vagyis szemtől-szembe kell bírálni, Illetve figyelmeztetni a közösség azon tagjait, akik elmulasztják kötelességük teljesítését. Tény, hogy például a szövetkezet kombá (nőseinek Is van mit javítaniuk a munkához való viszonyukon, mert míg a Hradec Králové-l traktorállomás kisegítőkként érkezett kombájnoset egy hektár gabonát 255 koronáért arattak le, addig a szövetkezet saját kombájnosal — az összes költségek figyelembe vétele mellett — egy hektárra 412 korona kiadást igényeltek. A cukorrépa hektárhozama Is másként alakulhatott volna, vagyis jóval túlszárnyalták volna a 384 mázsa hektárhozemot, ha a negyvenhat ár terjedelmű parcellák hozama között nem lett volna 60—70 mázsa különbözet. Időszerű lesz, ha tudatosítják, hogy ezek a különbségek nem a kedvezőtlen időjárásnak, hanem a sző legszorosabb értelmében az egyes emberek hanyagságának a következményei, s ez ellen pedig küzdeni kell. Az egyes emberek hanyagságának kedvezőtlen következményei a kukoricatermesztésben is megmutatkoztak. A kukorica esetében eiánlatos lenne alaklmaznluk azt a módszert, amit sok szövetkezetben már több éven keresztül sikerrel alkalmaztak. Ennek a módszernek a lényege az, hogy a háztáji földterületen termesztett kukorica vetésterületét a tagok a szövetkezettől egvénl gondozásra kimért területtel együtt közös parcellán gondozzák s egy átlag árra eső hozam alapján kapják meg a háztáji föld terjedelméből származó termékmennyiséget. Tehát közvetlen érdekeltek abban, hogy a gondozott területen — necsak a háztáji földön — minél nagyobb terméseredményt érjenek el. Feltétlenül elgondolkoztató az a különbség is, ami a tejtermelésben észlelhető, annál Is Inkább, mert állítólag a tehenek csoportosítása és a takarmány elosztása úgy van megoldva, hogy a gondozók lehetőleg egyforma előfeltételek mellett termeljenek. Mégis míg Stankő János és Mladonicky András a múlt évben tehenenként 2880 liter tejet termelt, addig bizony a fejők többsége csak 2500 literen aluli eredményt tud felmutatni. S még olyan fejő Is van, aki tehenenként csupán 2025 liter tejet termelt. A gazdálkodás jövedelmezőségének tartalékai tehát, amint látjuk, elsősorban is a munkában, a közösség vagyonához való viszonyban tükröződnek vissza. Ezért lényegesen javulhat a szövetkezet gazdasági helyzete, ha a felületes munkát végző szövetkezeti tagok is erkölcsi kötelességüknek tartják az adott termelési feltételek lelkiismeretes kihasználását. A kissárői szövetkezetnek komoly gondokat okoz, hogy a Garamon épülő híddal kapcsolatos országút, amely — a tervek szerint — keresztül szeli majd gazdasági udvarukat, s ezért fokozatosan a határ másik részén új gazdasági épületeket kell létesíteniük, ami a jelenlegi árviszonyok mellett körülbelül 14 millió korona beruházást igényel. A szövetkezet vezetőségétől úgy értesültem, hogy ezt a komoly feladatot — állami szubvenció igénylésével — egyedül akarják megoldani. Persze így Is lehet, ha valóban megkapják az állami támogatást. Véleményem szerint azonban e komoly problémát meg lehetne oldani másként is. Mint már említettem ebben a községben jelenleg két egységes földművesszövetkezet létezik. Az egyik is és a másik is körülbelül 900 hektár földön gazdálkodik. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy ezekben a kisebb szövetkezetekben zártállományforgós rendszerű, belüzeml szakosítást csak a mindjobban elavuló kisüzemi szinten lehetséges fenntartani. Amennyiben tehát a sárői szövetkezetek tagsága valóban híve a termelés korszerűsítésének — ha nem híve, úgy előbb-utóbb lemarad az állandó korszerűsítésre törekvő tényleges mezőgazdasági nagyüzemekkel folytatott versenyben — akkor távlatokban kell gondolkoznia. S ebben az esetben rádöbben arra, hogy a versenyképesség és az ezzel párosuló jövedelmezőség biztosítása érdekében, egyszer mégiscsak társulniuk kell. Nem állítom, hogy a társulásnak már most eljött az ideje, jobban Ismerik a helyzetüket, mint ahogy Ismerhetem én. S ezért ha úgy érzik, hogy a társulásnak még nincs Itt az ideje, halásszák ezt a komoly lépést későbbi Időpontra. De amennyiben az új gazdasági épületek építését a távlati követelmények figyelembevétele mellett tervezik, akkor nagyon ésszerűen cselekednek, ha üzemközi vállalkozás alapján, Illetve a két szövetkezet társtulajdonost viszonyának érvényesítése mellett — mindkét szövetkezet Igényeit maximálisan kielégítő — korszerű gazdasági épületeket, mondjuk korszerű berendezésekkel ellátott sertéshizlaldát, tehénistállőkat stb. építenek. A közös építmények elhelyezésekor persze ajánlatos lesz kiindulni ez egész község mezőgazdaságának — véleményem szerint elkerülhetetlen — egységes szakosításából. A SÄRÖI SZÖVETKEZETEK vezetőségének és tagságának látnia kell, hogy — elsősorban Is az állattenyésztési termelés korszerűsítése érdekében — a közös vállalkozások kerültek előtérbe Ennek fényes bizonyítéka az is, hogy a dunaszerdebelyi járásban, ahol lényegében a leggazdagabb szövetkezetek léteznek, most tűzte napirendre bét sertéshizlalásra szakosított szövetkezet egy korszerűen berendezett közös nagyhizlalda építését. Ehhez a kérdéshez csupán ennyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy a közös vállalkozás alapján épülő gazdasági objektumok esetében az állami szubvenció iránti kérelem Is kedvezőb elintézést nyerhet. A kissárői szövetkezet, mint a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség a lap szervere te más jellegű gondokkal is küzd. Olyan jelenségek vannak — ezek a jelenségek persze érzékelhetők a nagysárői szövetkezetben is —, amelyek a szövetkezeti tagok po lltikai és kulturális színvonalának veszélyes süllyedését tükrözik. Pedig nagyon kedvező előfeltételek vannak a népművészeti tömegmozgalom felújítására éppen úgy, mint a sokrétű népművelési munka kibontakoztatására, Illetve meghonosítására. Van szép kultúrházuk, amely egész éven keresztül kong az ürességtől, évente csupán két-három népgyűlést tartanak benne. Van egy szép klubhelyiség Is, amit a kissárői szövetkezet építtetett, de a jelek szerint arra sincs szükség! Ml lehet ennek a kedvezőtlen jelenségnek az oka? Értesülésem szerint az, hogy nincs szakavatott ember, akt rendszeresen foglalkozzon az Ifjúsággal, pedig körülbelül tizenöt tanító van a községben. Mentségükre szolgál, hogy szinte mindannyian „bejárók“. A szövetkezet vezetőségét Is értelmes, művelt emberek alkotják. Persze annyira leköti őket a termelés irányítása, a gazdaság fejlesztésével kapcsolatos gondok sokasága, hogy képtelenek időt szentelni a közművelődés fej lesztését szolgáló munkára. Valamit azonban tenni kell, mert a szövetkezetnek, mint a Parasztszövetség alapszervezetének gondoskodnia kell tagsága politikai és kulturális színvonalának emelkedéséről. HA AKARNAK TENNI VALAMIT — ezt pedig nem vonom kétségbe — akkor a jelenlegi állapotok mellett csupán két lehetőség között választhatnak: így például némi eredményt elérhetnének azáltal, ha a községben dolgozó pedagógusok és az agrárértelmiségiek mindegyike — képessége és lehetőségei arányában — legalább egy kis részt vállalna, a lakosság tájékoztatását és művelődését, de főleg az ifjúság aktív kulturális életét biztosító szervezett jellegű nevelő munkából; abban az esetben, ha képtelenek összehangolni Igyekezetüket, me nad a másik lehetőség, vagyis hivatásos népművelési dolgozó alkalma zása vagy a helyi nemzeti bizottság vagy pedig a szövetkezet anyagi el látása és irányítása mellett. Vélemé nyem szerint az utóbbi megoldás’ forma is hasznosnak és kifizetődőnél bizonyulna, mert egy szervezési-gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező hivatásos népnevelő, — amennyiben a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet támogatását és segítségét is élvezné — aránylag rövid Időn belül szép eredményeket érhetne el a kulturális tömegmozgalom területén. PATHÖ KAROLY _ ч ttwj jdír a kd'uniüie • gyógyfürdőkbe, hogy Idült betegségére gyógyírt találjon. — Hiába, már lassan kikopnak a „kerekek“, csak bot segítségével engedelmeskednek, — mondotta Dubl-l gyógykezelése alkalmából. Foto: nkl Jó szövetkezet, gondokkal Nem beszéltük meg előre, hanem a véletlen hozta, hogy Kovács Gyula agronőmust és Balya Gyula zootechnikust keresés nélkül megtaláltam. Régi ismerősként köszöntöttük egymást, s számos olyan dologról Is elbeszélgettünk, melyek szövetkezetükre nézve Igen hízelgőek és másfelől gondot okozók. Itt a termelésben való becsületes helytállásra és a munkaerő problémákra gondolok. A kát vezető a múlt gazdasági év eredményeit közepesnek nevezi, Jóllehet, hogy több vonatkozásban meghaladták az átlagot. Gabonafélékből például 42, lucerneszénából 52, paradicsomból pedig 400 mázsás hektárhozamot értek el. Az egronőmus szomorkásán megjegyezte, hogy a növénytermesztési dolgozók közül a mült évben aránylag sokan kiestek, vagyis tizen nyugdíjba mentek, két fiatal tragikus körülmények közt elhalálozott, egy pedig katonai szolgálatra vonult be. Sok ez egyszerre. Főképpen akkor, amikor helyükbe senki nem lépett. A kis faluból csupán három személy jár máshová munkára. Ezért nincs mód az utánpótlásra. Valahogyan mégis megoldást kellene találni. Szó sincs róla, nem tenácsolgatni akarok, csak megemlíteni, hogy más híján a nyugdíjasok körében kellene keresni a megoldást. Könnyebb beosztásban például másutt az éjjeliőr szerepét Is Idős emberek vállalják. Negyodon ebben a munka körben Is fiatal embert alkalmaznak. Félreértés ne essék, nem célom, hogy a nehéz munkában megöregedett szövetkezeti tagokat elmarasztaljam. S az sem célom, bogy valakit azért korholjak, mert fiatalon vállalja az éjjeliőr szerepét, utóvégre valakinek ezt Is vállalnia kell. Tisztelet és becsület az embereknek mindazért, amit a közös érdekében tesznek, de végeredményben arról van szó, hogy a szövetkezet, ahol az idős emberek nyugdíjaztatásukig becsülettel helytálltak, ma eléggé nehéz helyzetbe került. Munkaerőhiánnyal küzd, s ezért az öregek részéről Is támogatásra, megértésre szorul. Gondolom, megértik, akikhez e cikk keretében újra és újra szólok, hogy segítségre lenne szükség legalább azokon a munkahelyeken, ahol csökkentett munkaképességű emberek Is Jő szolgálatot tehetnének vagy pedig a nyáridőben, a csúcsmunkák Idején. A fejlődés törvénye azonban, hogy a jövőben a növénytermesztési teendőket a lehető legnagyobb mértékben gépesítse a szövetkezet. A zootechnikus egyébként elégedett a növénytermesztő csoport múlt esztendei eredményeivel. Igaz, hogy szénából néhány vagonnyl hiány mutatkozik, de van elegendő Jó minőségű szilázs és takarmányszalma, és szintetikus etetéssel Is be lehet spórolni némi szálastakarmányt, hogy a tehenek ne szenvedjenek hiányt. Ennél a témánál talán Időzzünk el kissé, mert ezen a szakaszon kitűnő eredménnyel dicsekedhetnek, öt évvel ezelőtt például csak 1861, a mült évben pedig már 3452 liter tejet fejtek tehenenként. Járási méretben ma a legjobb tejtermelők közé tartoznak. Teheneik közt 15 ötezer, s Jőnéhány példány négyezer literen felüli évi tejátlagot termel. Vajon ml lehet a cél egy ilyen kiváló tejhozamot elérő gazdaságban? Mindenekelőtt tovább tökéletesíteni az állatállományt, s rátérni a körültekintőbb tenyészmunkára. Ezen a téren a nagyodí szövetkezetben már eddig Is figyelemreméltó tevékenység folyt, s eredményeképpen rövidesen sor kerül arra, hogy a szövetkezetét tenyészgazdasággá nyilvánítsák. Nem a véletlen hozta ezt. Köze van hozzá Balya Gyula zootechnlkusnek Is, aki végtelenül komolyan veszi hivatását. A mült évben például 231'-ezer koronáért 21 fiatal tenyészállatot adtak el. A számokból tehát nem nehéz megállapítani, hogy darabjáért átlagban 11 ezer koronát kaptak. Végeredményben nem minden mezőgazdasági üzem érheti el azt a magas rangot, hogy tenyészállat-neveléssel foglalkozzék. A zootechnikus erre az évre még merészebb célt tűzött ki. El szeretné érni, hogy a tenyészállatokból legalább félmilliós bevétele legyen a szövetkezetnek. A múlt év azonban más vonatkozásban Is busás hasznot hozott. Jő eredménnyel Járt a pulykahús-termelés. A hizlalásra fogott első állatcsoportnál 9,3, az összes csoportoknál pedig 6,8 kg-os átlagsúlyt értek el. Tehát a legkorábban befogott pUlykacsoport súlygyarapodása a legjobb. A tavalyi 2300 darabbal szemben Idén 5000 szélesmellű fehér pulykát hizlalnak. Indokolt ez, mert a múlt esztendőben a pulyknhústermelés 100 ezer korona tiszta hasznot hozott a szövetkezetnek. A malacelválasztá^ azonban nem volt ennyire eredményes, mert betegség következtében 10 koca elvetélt és 170 malac hullt el. így kocánként csak 15,3 malacot választhattak el. Idén azonban Itt is jobb kilátások mutatkoznak. Legalábbis ezt ígéri a Landrass és a Cornwall apaállatok eddigi teljesítménye. Jelenleg a szlovák fehér kocák ugyanis 8—13 utódot ellenek egy alomban. A malacokra pedig szükség van, hogy a rendelkezésre álló abrekmennyiséget a lehető legjobban értékesíthessék. A nagyodl szövetkezet hét társgazdasággal szövetségben lucernallsztgyártó üzemet létesít, melynek évi termelése 200 vagon lucernaliszt lesz. A részvények évente 20 vagon lucernaliszt készítésére jogosítják a nagyodl szövetkezetét. Eltervezték, hogy a lucernaliszt nagy részét eladják a keverőnek és cserébe körülbelül hasonló áron teljes biológiai értékű abrakkeveréket vásárolnak, hogy még termelékenyebbé, több hasznot hozóbbá tehessék állataikat. (Hat)
