Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-14 / 7. szám
KORUNK GAZDASÁGI KÉRDÉSEI A SZABAD FÖLDMŰVES GAZDASÁGI SZEMINÁRIUMA jut nél (pl. hús és hústermékek, textil, felső ruházat, kötöttáru, lábbeli stb.) konkrétan. Hasonlóan elkerülhetetlenül szükséges meghatározni a külkereskedelemmel kapcsolatban jelentkező feladatokat, kötelező keretek meghatározásával szabályozni a beruházási építkezések terén megnyilvánuló rendszertelenséget stb. Tehát olyan tervről van sző, amelyik kielégítő önállóságot biztosít a vállalatoknak, de ugyanakkor kötelezően meg kell határoznia a gazdasági szervek és szervezetek alapvető tevékenységét az irányítás minden fokozatában. Csak ilyen céltudatos tevékenységgel lehet áthidalni az utóbbi időben a részarányosság és a gazdasági viszonyok területén bekövetkezett súlyos hiányosságokat. Az 1970-es terv jellemvonásai a következők: biztosítani a szükséges mennyiséget egyes termékeknél, mint pl. egyes textiláruknál, bútornál, lábbelinél stb. A források lehetőségeit figyelembe véve a személyi fogyasztás növekedését 2,4 °/o-ban állapíthattuk meg. A személyi fogyasztás tervbe vett növekedése lehetővé teszi a szociális program minimális változatának a megvalósítását, vagyis a kiegészítő anyasági szabadság bevezetését a kétvagy többgyermekes alkalmazott nőknél a gyermek egyéves koráig, és növelni a legalacsonyabb nyugdíjakat azoknál a nyugdíjasoknál, akiknél a nyugdíj kizárólagos jövedelmi forrást képez. Ezek a tervbevett intézkedések az életszínvonal fejlődését reális alapokra helyezik és kialakítják a feltételeket az életszínvonal fokozottabb mértékű növeléséhez a további évek sogyártó üzemek építésére tartalékoltuk. Ezen a szakaszon különösen gondos szervezési munkára van szükség, hogy a rendelkezésre bocsátott anyagi eszközök ne vesszenek el esetleges lemaradás miatt, hogy az ötödik ötéves terv első éveiben elegendő építkezési anyaggal rendelkezhessünk. Ebben a vonatkozásban, de a gazdálkodás általános struktúrájából eredően is jelentős szerep jut a vegyi iparnak is. Az élelmiszeriparban és a fogyasztói iparban a terv a kapacitások maximális kihasználásával és fokozatos modernizálással számol. 1970-ben főleg azoknak a termelési ágazatoknak a fejlődése kerül előtérbe, amelyek fejlesztése nem igényel építkezési jellegű beruházásokat. Az utóbbi időben a mezőgazdaság bizonyos mértékben a népgazdaság konszolidáló elemét képezte. Ebben a vonatkozásban az 1970-es évtói is hasonló eredményt várunk. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének fő feladata a lakosság folyamatos ellátása a fő élelmiszerekkel, és kiküszöbölni azokat a problémákat, amelyek az 1969-es évben előfordultak. E célból a terv az állattenyésztési termelés növekedésében 2,7 %-os tempót A terv feladata a gazdasági irányítás rendszerében Inkát. Ez az állapot sérti a társadalmi érdeket és Igényeket, s végeredményben külkereskedelmi mérlegünk leromlásához vezetett. A kivitel fokozását az 1969-es évben csak részben sikerült megvalósítani. Az 1970-évl terv ezért a külkereskedelmi forgalom további gyorsításával számol, amit a szocialista országokkal való szorosabb együttműködés és a kapitalista országokkal való kölcsönös árucsere tesz lehetővé. A szocialista országokkal kapcsolatban a külkereskedelmi forgalom növekedésével számolunk. Ki kell alakítani a feltételeket fizetési mérlegünk feljavítására, és már az 1970-es évben hozzá kell fogni a szocialista országokkal való távlati termelésigazdasági viszonyok kiépítéséhez és elősegíteni a kölcsönösen előnyős együttműködést. A kapitalista országokkal kapcsolatban meg kell akadályozni az eladósodás további fokozódását. A jelenlegi helyzetet, amelyik elsősorban a gépipart és a fogyasztási ipart állítja igényes feladatok elé, nagy mértékben a húsbehozatal Idézte elő. Ezen csak a kivitelre való termelés növelésével segíthetünk. Ami a beruházási építkezéseket illeti, az 1970-es növekedés csak 4 %-os lesz, amíg 1969-ben 7 %-os, 1968-ban pedig 8,8 %-os volt. A beruházások ütemének lelassítása mellett jelentős strukturális változásokkal Is számolunk. Csökken az első és a második szféra részesedés© a beruházásokból a harmadik szféra javára. A harmadik szféra részesedése az 1969. évi 50,3 %ról 1970-ben 52,5 %-ra növekszik. Gyakorlatilag az építkezési beruházás egész növekedése a harmadik szférában fog érvényesülni. Elsősorban a lakásépítésekről van sző, amelyik az 1970-es terv egyik alapvető szempontját képezi. A beruházások átlagos növekedése 2,5 %-os, a lakásépítésben viszont 26,3 %-os növekedéssel számolunk. Ennek a koncepciónak a teljesítése természetesen rendkívül igényes lesz, főleg azért, mert strukturális változásokat tesz szükségessé az épületanyagok gyártásában Is. A tervben előirányzott 108 700 lakás befejezése valóban mozgósító feladat, hiszen 1968-ban 85 000 lakást készítettünk el, 1969-ben pedig 89000 lakást. Következik: Az ember táplálkozása a jövő évszázadban. — a belső piac egyensúlyának fokozatos kialakítására törekszik a lakosság szükségleteinek jobb kielégítése, az életszínvonal megtartása és növelése érdekében; — fokozott figyelmet fordít a termelésre, mint a gazdasági problémák megoldásának fő irányzatára, feltételeket teremt a termelési struktúra javítására és a hatékonyság növelésére; — kimondottan infláció-ellenes és korlátozó jellege van, amely a beruházások, a külkereskedelem, a bérpolitika és a pénzgazdálkodás stabilizálására törekszik. Az 1970-es terv elsődleges gazdasági és politikai célkitűzése a belső piac stabilizálása A stabilizálás előfeltétele a pénzjövedelem növekedési tempójának a megállítása. A terv ezért a nominális bérek 2,6 %-os növekedésével számol, az elmúlt két év 6—8 %-os növekedésével szemben. Ez nem lesz könnyű feladat. Ezt a relációt legkönnyebben a kiskereskedelmi árak növelésével lehetne elérni, ez azonban a bizonytalanság érzését váltaná kis a dolgozókból és további nyomást okozata a bérek növelésére. Ez a módszer tehát nem jöhet számításba. A megoldást inkább a gazdaságilag alá nem támasztott béremelések korlátozásában kell keresni, amelyek egyébként is a jelenlegi gazdasági nehézségek fő előidézői voltak a közelmúltban. A belső piac ellátásának a növelése szintén hozzájárul a belkereskedelemben tapasztalható egyenlőtlenségek kiküszöböléséhez. A terv a belkereskedelem ellátásánál kb. 6,3 %-os növekedéssel számol, amelynek egy része a készletekben mutatkozó hiányt egészíti majd ki. Ami a belső piac ellátásának a struktúráját illeti, sajnos, minden igyekezet ellenére sem sikerült eddig A központi irányítás fellazítása amely egészen 1968 nyaráig tar tott, azt eredményezte, hogy az úgy nevezett szabályozott infláció, mell a további fejlődés motorját volt hi vatva képezni, gyorsan szabályozat lan inflációba ment át, lehetővé téve egyes vállalatoknak az árak önkényes emelését. Ez a tény, mely azzal a készséggel párosult, hogy függet lenül a lehetőségektől eleget tegyer mindenféle követelményeknek, végül is a vállalatok jövedelmének, a kereset és így a vásárlóerő növekedéséhez vezetett, ami viszont nem voll elegendő mértékben fedezve a belső piacon. A tervgazdálkodás fellazítása meggyorsította az inflációs folyamatokat a beruházási építés területén és a külkereskedelemben is. A belső gazdasági helyzet miatt ugyanakkor szükségessé vált a szocialista államokkal szemben fennálló aktív szaldót is passzívvá tenni. Mindez a munkafegyelem csökkenésével együtt az utóbbi két évben az egyensúly megbontásához vezetett a gazdasági élet minden szakaszán és az életszínvonal rosszabbodásának az érzését keltette. A népgazdaság fejlesztésének 1970- re szóló tervét kezdettől fogva fokozott körültekintéssel és két fő feladat szempontjából dolgoztuk ki: 1. Növelni a terv jelentőségét és helyét az ökonómiai Irányítási rendszer keretében, hogy biztosítva legyen a tervnek kijáró fontosság és tekintély. 2. Elvégezni a jelenlegi gazdasági helyzet elemzését, értékelni és elemezni a gazdasági tevékenység minden területén az előforduló hibák okait, hogy ki lehessen dolgozni azokat a javaslatokat és feladatokat, amelyek elősegítik gazdasági életünk fokozatos konszolidálódását. Nem akarunk visszatérni a tervezés és Irányítás idejétmúlt módszereihez, amikor a központi terv direktív módon gyakorlatilag mindent meghatározott, tehát azt is, amit csak a vállalat lett volna képes ésszerűen meghatározni. Ezért a vállalatok és munkakollektívák kezdeményezése számára jelentős területet akarunk biztosítani fejlődésünk alapvető problémáinak megoldása céljából, elsősorban a hatékony megoldások keresésére az egész társadalom érdekében. Másrészt pedig az utóbbi idők tapasztalatai alapján helyesnek és szükségesnek tartjuk meghatározni a mutatók bizonyos körét, melyeket a terv kötelezően ír elő a népgazdaság tényezői, tehát a vállalatok számára is. Főleg az egyes népgazdasági ágazatok alapvető viszonyairól, részarányosságairól és feladatairól van szó, amelyek mindig is központi feladatot jelentettek és fognak jelenteni a jövőben is, mert ezeket a vállalatok képtelenek voltak felmérni és elbírálni. 1970-ben ebből a szempontból például szükségesnek mutatkozik kialakítani a kötelező összefüggést a bérek növekedése és a realizált teljesítmény között, meghatározni a belső piac ellátásához szükséges szállítási feladatokat egyrészt globálisan, másrészt pedig néhány fontos áruféleségen. Ezért a terv abból indul ki, hogy az utóbbi években, de különösen az 1969-es évben jelentős tartalékok jöttek létre főleg a munka termelékeny ségének fokozáséban, a termelési alapok kihasználásában és az árucsere területén. Ezeknek a tartalékoknak a kihasználásával, a társadalmi viszonyok rendezésével, ez irányítás megerősítésével és javításéval, valamint a munka- és az állami fegyelem növelésével az Ipari termelésben és az építkezésben gyorsabb ütemű fejlődés érhető el. A társadalmi termék 5,1 %-os átlagos növekedése mellett az ipari termelés növelését 5,4 %-ban, a mezőgazdasági termelés növelését 2,6 %ban, az építkezések növekedését pedig 4,9 %-ban állapítottuk meg. A nemzeti jövedelem ezen az alapon 5,2 %-kal növekedik az 1969-es évihez viszonyítva. Az 1970-évi ipari termelés terve az anyagi vonatkozású összefüggések néhány sürgető problémájára összpontosítja a figyelmet, elsősorban a tüzelőanyag- és energia-mérlegre, a villanyenergla-ellátás javítására, az építőanyagok termelésének a fejlesztésére, valamint a termelési struktúra felújítására. A tüzelőnyag- és energiatermelés rendszeres fejlesztésének az elhanyagolása most olyan jelentős beruházásokat igényel, amelyeket a termelési struktúra átépítésében Is célszerűen fel lehetne használni. A tüzelőanyag és a villanyenergla termelésének rendezése nélkül azonban képtelenek lennénk biztosítani a soron következő évek folyamatos fejlődését. Az építkezések üteme ehhez hasonlóan az építkezési anyagok mennyiségétől függ. A beruházási eszközök jelentős részét cementgyárak, téglagyárak és egyéb építkezési anyagokat ír elő, ebben a hústermelés növekedése 5,6 %-ot képez. A közellátás biztosítása szempontjából különleges helyet foglalnak el a hús és a hústermékek. Az irányítás hibájából 1968-ban szarvasmarha- és sertésállományunk rohamosan lecsökkent, és ezen a téren az 1969-es év sem jelentett még javulást. Ez a körülmény nagyon érzékeny helyzetet teremtett a lakosság ellátásában, amit csak a termelésben és a külkereskedelemben alkalmazott rendkívüli intézkedésekkel lehet megoldani. Mezőgazdászaink előtt valóban nehéz és felelősségteljes feladat áll, felfejleszteni az állományt, és közben emelni a hasznosságot is. A kormány rendszeresen foglalkozik ezzel a kérdéssel, és már számos Intézkedést Is foganatosított. Minden mezőgazdasági üzemben kritikusan fel kell mérni a hústermelés növelésének a lehetőségét már az 1970-es évben, és kedvező feltételeket biztosítani az 1971-es év termelési feladatainak teljesítéséhez. Az állami terv erre maximális lehetőséget biztosít. A kapitalista államokból történő húsimport ugyanis erősen megterheli fizetési mérlegünket és fokozza az eladósodást a kapitalista államokkal szemben. A terv számol a mezőgazdasági vállalatok jövedelmi helyzetének megerősödésével, főleg azáltal, hogy érdekeltté teszi a mezőgazdászokat az anyagi-technikai alap fejlesztésében. A külkereskedelmi viszonyok koncepciójában visszatükröződik az inflációs nyomások növekedése és a keresleti többlet a belső piacon. Olyan helyzet alakult ki, hogy az árak önkényes emelése a minőségi követelmények és a szállítási időpontok betartásának elhanyagolása mellett csökkentette kiviteli képessége-Mit kell tudnunk őszi vetéseink áttételeséről? A hosszantartó őszi szárazság miatt elhúzódott a búza kelése, ezért számos gazdaságban ritka, egyenetlen állapotban ment a télbe a növényzet. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a tél hirtelen kemény fagyokkal jelentkezett, úgy ennek komoly következményei lehetnek. A kérdés elemzésénél egyrészt a növényekből, másrészt a talajból, annak állapotából s az előveteményből kell kiindulnunk. A növény analízisénél mind a föld feletti, mind a föld alatti részével foglalkoznunk kell, annál inkább, mert a két kérdés szorosan összefügg. A talaj felszínén levő vegetatív szervek, a szár és levélzet a növény asszimilációs szervei, melyek komplikált biokémiai folyamatok révén a levegő szervezetlen anyagát (CO2I szerves anyagokká változtatják. Ezen túl a szervek gondoskodnak a növény fagyvédelméről olyformán, hogy szénhidrát (colkor] képzésével védik a növényzet protoplazmáját a fagy ellen. A védő cukrokat azonban sok napsütés által keletkező asszimilációs termékek biztosítják. Ehhez tehát jó idő, sok napsütés és kellő fejlettségi állapot szükséges. Ez a kései kelés miatt nem jött létre. A növény betelelése (felkészülés a téli fagyra) részben abból is áll, hogy dehidrálódik, vagyis csökkenti víztartalmát és berendezkedik az ún. rejtett vegetációra. Ez a rejtett vegetáció lelassított anyagcsere folyamatot jelent, ami a víztelenített sejtek életfolyamatának következménye. A fagyállóság növelését elősegíti az ősszel történt foszforsavas és kálitrágyázás. A későn kelő növényzetnek nincs elég ideje ahhoz, hogy ezekre a komplikált biokémiai folyamatokra berendezkedjék, mivel arra kell fordítani minden energiáját, hogy őszig olyan fejlettségi állapotba kerüljön, hogy asszimiláló szerveit, bokrosodási hajtásait, kellőképp kifejleszthesse. Ehhez bővebb táplálkozásra, vízfelvételre van szükség. így a levél szövetei, sejtjei nem dehidrálódnak és magasabb víztartalmuk révén könnyebben megfagynak. Sokat segíthet a vékony hótakarő, mely a fény sugarait átereszti s így az asszimiláció a hó alatt Is létrejön. A hótakaró nélküli fagyok a későn kelt növényeket főleg úgy károsíthatják, hogy a sejtekből a sejtfalon át kilép a sejtnedv és az ún. intercelluláris, sejtközi üregekben jégkristállyá alakul. Ha jégkristály olvadásakor a sejtnedv nem tud visszatérni a sejtfalon a sejt belsejébe, úgy azok elpusztulnak, a növény megfagy. Ha a korán kelt és télre megerősödött növények dehidrálódtak, ez a jelenség nem következik be. A hótakaró védelme alatt fejlődő és nem dehidrált növények, ha időközben a hó elolvad és utána erős fagyok következnek, jelentékeny százalékban kifagynak. Ami a talaj állapotát Illeti, létfontosságú kérdés, hogy a felszín alatt legalább 10 cm-es porhanyós, vetőmagot jól befogadó, morzsalékos szerkezetű réteget képezzünk, hogy a kikelő vetőmag gyökérzete azonnal átvehesse tápanyag- és vízfelvevő feladatát. Fontos az is, hogy a morzsalékos felszíni réteg alatt ne feküdjön hantos talajréteg legalább addig, amíg a felső és alsó talajnedvesség nem ér össze és nem biztosítja e rétegbe behatoló növényi gyökérzetnek a táplálkozási funkcióját. Száraz őszi időjárásnál, rosszul előkészített, göröngyös alsó talajréteg esetén a lehatoló hajszálgyökerek a hantok közötti levegős üregekben a száraz téli fagy hatására megfagynak. Ez kora tavasszal még nem észlelhető, mivel a néhány szál el nem fagyott gyökérke a kriptovegetáciő ideje alatt biztosítani tudja azt a tápanyag- és vízmennyiséget, amennyire a növénynek a lelassított fejlődési időszakban szüksége van. A káros hatás csak akkor mutatkozik, amikor a növényzet fejlődése áttér a rejtett vegetációkból a rendes vegetációba. Ilyenkor észleljük, hogy a télen át szemre jól áttelelt, tavaszra szépen zöldellő vetés egy hónap alatt annyira kiritkul, hogy kellő segítségre, ápolásra szorul. Ez a jelenség megelőzhető, ha a talajt vetés előtt, majd utána gyűrűs hengerekkel tömítjük. Hengerezéssel nemcsak jobb vetőágyat érünk el, de azt Is, hogy a talaj alsó hantos rétegében közelebb hozzuk a hantokat egymáshoz. A hantok közti légüregek száma és nagysága részben csökken, részben betelítődik a leszivárgó porhanyós földdel. Ha ehhez őszi nedvesság is csatlakozik, úgy megszűnik a két talajréteg közötti elkülönülés és ezzel a jó terméshez szükséges talajelőfeltételeket biztosítottuk. Az elmondott talajállapot természetes úton elérhető, ha az elővetemény lekerülte után azonnal szántunk és hengerezünk. A gyűrűs hengerek vetés előtti és utáni használata még így sem hagyható el. Kivételt csakis az ülepedésre erősen hajló talajok képezhetnek, ahol épp a túlságos tömöttség okoz káros következményeket (szikes, agyagos talajok). Remélem, hogy az elmondottak elég világosan rámutatnak arra a tényre, hogy a jó agrotechnika betartása a jő termés elengedhetetlen feltétele. Azokban a gazdaságokban, ahol a száraz ősz folytán megkülönböztetett gonddal végezték a szükséges munkákat, komoly károk nem keletkezhetnek. Mindenesetre szükségszerű az őszi vetések állandó ellenőrzése, s adott esetben mindent meg kell tennünk a károk csökkentése érdekében. Dr. Frideczky Ákos mérnök, egyetemi tanár Talajfertőtlenítés a burgonyaleromlás ellen A burgonyaleromlás elleni harc Hollandiában 1949-ben indult meg, amikor rendeletileg szabályozták a termesztés feltételeit. Fertőzött területeken esek minden harmadik évben engedélyezik a termesztést. Külön bizottságot hoztak létre a leromlást okozó tényezők leküzdésére. Igen nagy jelentőségű eredmény, hogy olyan fajtákat találtak, amelyek ellenállnak a kórokozóknak. Hatásos vegyszert is sikerült találni a talaj fertőtlenítésére. Ez a vegyszer a DD (diklórpropén-diklórpropán). A DD azonban agresszív folyadék, amely könnyen alakul át gázzá. Sokféle gépet szerkesztettek talajbajuttatására. Ezek háromfélék: eke-, ekevasas- és foginjektálés rendszerűek lehetnek. Az ekés injektálásnál a folyadékot betakarja a hant, de egy hengernek azonnal tömörítenie kell a talajt. Többféle kivitelezési módja van ennek a módszernek is. A kompresszoros szerkezetben a folyadék rozsdamentes acéltartályban, nyomás alatt van. A kompresszort a traktor hajtja. A tartályt a traktorra erősítik. A szórófejeket a kormánylemezek mögé szerelik úgy, hogy magasságukat állítani lehessen. A nitrogéncilinderesnél a gáz nyomását használják föl a folyadék talajbanövelésére. A szivattyúrendszernél viszont egy membrán vagy fogaskerék szivattyú a folyadékot kiszippantja a tartályból. A tutajos megoldás a gravitációt használja fel, és szabad lefolyást enged a tartályból a szórófejekhez. Az ekevasas injektálók légnyomással működnek. A szórófejeket az ekevasra szerelték. A foginktálás rendszerében az injektáló fogakat a kultivátor vázára szerelték. A folyadékot kompresszor nyomja a csőbe, melyen 17 cm-ként a fogak mögötti nyílásokon keresztül nyomja a vegyszert a talajba. Az eredményes fertőtlenítésnek természetesen követelményei vannak még a talaj iránt is. A talaj ne legyen túl nedves, szerkezete legyen homogén, mentes a nagy hantoktól. Igen fontos a talaj hőmérséklete: 9 C fok körül a legalkalmasabb, mert ezen a hőmérsékleten gázosod’k el kellő ütemben a folyadék. (Meinen, W.)
