Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-14 / 7. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE Lakszakállas az élvonalban A lakszakállasi szövetkezetben a nagyüzemi termelői módra való átté­rés óta a múlt esztendő volt a leg­eredményesebb. A növénytermesztés­ben túlhaladták a sokévi átlagot. Va­jon hogyan jutottak el idáig? A kér­désre egyértelmű választ kell adnunk. Az pedig nem más, mint a komplex agrotechnikával egybekötött szaksze­rű talajművelés. Bele tartozik az elő­­vetemények időben történő betakarí­tása, a szántás sürgős elvégzése és minősége, a talaj tápanyagkészleté­nek figyelembe vétele és visszapót­lása, a növényfajták és a vetőmagvak okszerű megválasztása stb. Az említett fontos tényezők alkal­mazásával búzából 43,7, árpából 32,4, szemeskukroricából 52,9, évelő takar­mányokból (száraz állapotban) pedig 89 mázsás hektárhozamot értek el. CSEH KÁROLY, a szövetkezet elnöke, és LELKES BÉLA ökonómus magától értetődő dolognak tartja a termelé­kenység szüntelen növelését, mert a mezőgazdasági termelőüzemeknek végső fokon éppen az a legfőbb fel­adatuk, hogy kellő mennyiségű ter­ményt adjanak társadalmunknak. Persze, az említetteken belül a lak­­szakállasiak többek közt azt is elér­ték, hogy takarmányokból önellátók lettek. Minden esetre érdemes említést tenni róla, (hogy az előző években szemeskukoricából csupán 30—50 má­zsás hektárhozamot értek el, s nagy­részben a vetőmag szerencsés meg­választásától függött, hogy tavaly kö­zel 18 mázsával magasabb lett a ku­korica hektárátlaga. Amit az átvevőnek lehet... Visszatérve az évelő takarmány ter­mesztésére, el kell még mondani, hogy a szövetkezet körzetében a bo­­gyai és a szilasi szövetkezetek közre­működésével üzemközi alapon és költ­ségen egy lucernaliszt-gyárat építet­tek. A szárítót tudatosan nevezem gyárnak, mert a múlt esztendőben nem kevesebb, mint 153 vagon lucer­nalisztet készítettek. Az említett mennyiségből 70 vagonnal a lak­­szakállasiaknak, a többit pedig a két társgazdaságnak, és a környező — vállalkozáson kívül álló — Üzemek­nek. A szárító közel 4 millió koronáim került, vagyis a beruházási • költség: 50 százalékát a lakszakállasi, s a to­vábbi 50 százalékát fele-fele alapon a társszövetkezetek fedezték. A beren­dezést a kukorica szárításánál is igénybe vették, mert rátértek a kuko­rica betakarításának komplex gépesí­tésére, ezzel együtt a kombájnnal történő morzsolására, s ennélfogva szükség mutatkozott a szemtermés nedvességtartalmának mesterséges csökkentésére. A számítások azt mutatják, hogy egy mázsa lucernaliszt után 40 ko­rona haszna Volt az üzemközi társu­lásnak. így mintegy öt éven belül visszatérő! az üzemtelepítési költség. A gazdaságok a számukra fölösleges lucernalisztet mázsánként 165—180 koronáért eladták a takarmánykeve­rőnek, 'helyébe hasonló áron és súly­ban keveréktakarmányokat kaptak az állatok hizlalására. De hát problé­mák is akadnak, mert egy mázsa lucernalisztre rendszerint négy zsák szükséges, s ez olyan 10 korona kü­lön kiadás a szövetkezetnek, mely nem térül vissza. Ezzel szemben mi­kor a keverő a szövetkezetnek kiadja az abraktakarmányt, a zsákok árát is felszámítja. Ügy látszik, hogy amit az átvevőnek lehet, azt nem szabad a termelőnek. Jól jövedelmezett a vöröshagyma A lakszakállas iák már tíz esztende­je foglalkoznak vöröshagyma ter­mesztéssel. Eleinte csak kicsiben, az­tán mindig nagyobb területen, úgy­hogy tavaly már 25 hektáron termel­ték. A tervben 278 q hektárlhozam el­érését tűzték ki, de valójában 310 mázsás hektárátlagot értek el. Az eredmény tehát jobb volt, mint re­mélték. Közel 80 vagon hagymát adtak át a felvásárlóknak, ebből 60 va­gonnyit külföldre szállítottak. Annak ellenére, hogy a vöröshagy­ma termelési költsége eléggé nagy, mégis érdemesnek tartják vele fog­lalkozni. Akkor is érdemes, ha a tisz­ta haszon a nyers jövedelemnek csu­pán 20 százalékát képezi. Ugyanis a pénzügyi terv 1 millió 080 ezer, a valóságos bevétel pedig 1 millió 509 ezer korona volt, s ennek az összeg­nek a 20 százaléka is nagyon tekin­télyes jövedelem, ezért idén már 35 hektáron termesztik a vöröshagymát. A vöröshagymával és a kertészke­déssel (30 hektár kertészet) azért is foglalkoznak, hogy legyen hol alkal­mazni a rendelkezésre álló munka­erőt, főleg a fiatalokat. Mert a gaz­daságban a szó legszorosabb értel­mében ismeretlen a munkaerőhiány. S ami másutt csak óhaj, itt a legter­mészetesebb valóság. Ugyanis nem kevesebb, mint 66 fiatal szorgoskodik a közösben. A fiatalokat, de az idő­sebbeket sem lehetne eltanácsolni a szövetkezetből. Nincs olyan ékesszóló szervező, aki elcsalná őket otthon­ról, hanem ennek ellenkezője eléggé gyakori. Szögre akasztanák a tarisznyát, de ... Mostanában 40 személy kérte fel­vételét a közösbe. Megunták a tarisz­­nyázást, az otthonról való utazgatást, meg aztán a szövetkezetben többet kereshetnének, s ugyan kit ne csá­bítana a 40 koronán felüli munka­egység. Csakhát az elsőség azokat illeti, akik a nehéz időkben is kitar­tottak. Ezért egyetlen kérelemnek sem tehet eleget az 1243 hektáron gaz­dálkodó lakszakállasi szövetkezet. Így a tarisznyázók továbbra is utaz­gatnak, és türelemmel várják, mikor lesz a szövetkezetben üresedés. Ott természetesen számon tartják őket, s ha sor kerül rá, válogatnak közülük, mert későbben is olyan emberekre lesz szükségük, akik nemcsak jól ke­resni, hanem jól dolgozni is akarnak. A lakszakállasi szövetkezet tagjá­nak lenni manapság nagy szerencse, mert a biztos jövedelem mellett ez számos előnnyel is jár. Vegyük csak az üdültetést, amire tavaly 90 ezep koronát költöttek, s az összeg egy­­hermadát éppen a gazdaságban dol­gozó fiatalok élvezték. Nemrég vásá­roltak a fiatalok számára hangszere­ket, hogy szabad idejükben szórakoz­hassanak. Támogatják a házasulókat, a katonaságtól visszatérőket és az iskolákból hazatérő szakkádereket. Például az egyik fiatal a múlt évben végzett az ökonómiai középiskolán. Hazatérése után a szövetkezetben kezdő havi fizetésként megkapta az 1400 koronát. Tehát nem feledkeznek meg az emberről. A szövetkezetben rendszeresen csak 15, az idényben pedig 10 asszony dol­gozik. Valahogy megszokták, hogy van elegendő férfi és fiatal munka­erő. így nem okoz gondot a gyerekek nevelése, s ha ezen túl valamelyik feleség az idényben mégis munkát vállalna, gyermekét beadhatja az óvodába, vagy a nagyanyó vállalhat­ja a felügyelő szerepét. Ilyesmi tehát Lakszakállason nem okoz gondot. Mődosodik a tagság TAKÁCS GYULA bácsit, a szövetke­zet munkabiztonsági felelősét úgy tartják számon, mint élesszemű, min­den rendellenességet észrevevő em­bert. Ha például valaki tiltott helyen cigarettára gyújt, Gyula bácsi mintha csak hívták volna, észrevétlenül meg­jelenik. S akit egyszer rajtakapott, az bizony máskor jól meggondolja, hogy rágyújtson-e. De hát ez a helyes. Valakinek őrködnie kell a szövetke­zet vagyona felett. Van a gazdaságnak 82 nyugdíjasa. Közülük sokan az idénymunkában még ma is dolgoznak. Különben a nyugdíjasok a szövetkezettől évente 25 ár háztájit, személyenként ingyen 250 kg gabonát, az évzárón pedig 30 ezer korona összértékű ajándékokat kaptak. Kis figyelmesség ez, amit másutt is megtehetnének. Persze, az állattenyésztés is jó eredményeket ér el. Ezt bizonyítja az is, hogy a szövetkezet 330 tehenéből egyedenként 3234 literes tejátlagot értek el, a hízómarháknál 98, s a hízósertéseknél pedig 53 dkg volt az átlagos napi súlygyarapodás. A serté­seknél idén 60 ditg-os súlygyarapo­dással számolnak, s becslés szerint 250 mázsa sertéshúst adhatnak több­letként a felszabadulás 25. évforduló­jának tiszteletére. Ami pedig a dolgok pénzügyi ré­szét illeti, a tervezett 17 mililő 974 ezer korona összeggel szemben 19 millió 394 ezer korona nyersbevételt ért el a szövetkezet, s hogy legyen elképzelésünk a tagság életszínvona­lának emelkedéséről, el kell még mondanom, hogy öt évvel ezelőtt 3 millió 567 ezer, a múlt esztendőben pedig hétmillió 442 ezer koronát fi­zettek ki a tagoknak munkadíjakra. A két adatból nem nehéz megállapí­tani, hogy a lakszakállasi szövetkezet tagjainak jövedelme öt év alatt több mint 10 százalékkal emelkedett. Nem érdemtelenül kapták. Becsülettel megdolgoztak érte, s ezért a jó mun­káért dicséret illeti a tagságot és vele együtt a vezetőséget. Hoksza István Még jobb évet várnak... ф Túlteljesítették a bevételt Ф Sikeres a kacsatenyésztés в Korszerű borjúnevelde épül ф Nagy hektárhozam kukoricá­ból ф A tejhozam megközelíti a 3000 litert ф Jól fizettek a gabonafélék ф A lévai járásban már teljes ütem­ben folynak az EFSZ-ek zárszámadá­sai. Kaziov László, a járási mezőgaz­dasági társulás ökonómiai osztályá­nak vezetője, általában elégedett az eredményekkel, emelkedett a terme­lés, azonban mivel drágultak a gé­pek, a műtrágya, a tiszta haszon nem emelkedhetett olyan ütemben, aho­gyan elvárták. A tagok béralapjai tehát megközelítőleg azon a szinten mozognak, mint az 1968-as év végén. A sok évzáró gyűlés közül mi a kétyin vettünk részt. Ez a járás egyik legnagyobb szövetkezete és évek óta megfelelő szinten gazdálkodik. Bnhák István, a szövetkezet elnöke, tömören ismertette a tagsággal az eredménye­ket és a hiányosságokat. A toliforga­tónak ebből olyan véleménye alakult ki, hogy sikeres volt a növényter­mesztés, főleg a gabonafélék termesz­tése. A kacsatenyésztés és a tejter­melés is kellő szinten mozog, viszont ^ SZABAD FíUDMÜVES 1970. február 14. még mindig ismétlődnek a régi hi­bák, a vízhiány miatt kicsi volt a szénafélék hektárhozama, még min­dig elég jelentős a horjúelhullás. Tehát ez lenne a kétyi szövetkezet egyéves gazdálkodásának keresztmet­szete. Csalódást okozott a szőlészet is, mert a fagykár miatt lényegesen kevesebb volt a bevétel, mint ahogy elgondolták. Azonban, ha összevetjük az eredményeket és a hiányosságokat, a szövetkezet mégis sikeresen zárta az évet, mert a tervezett 17 millió 887 ezer korona helyett 18 mjllió 249 ezer koronát vettek be. Emellett a termelési kiadások lényegesen csök­kentek. Tehát volt mit osztani az év végén a tagoknak. A zárszámadás után a vezetőkkel, a tagokkal meghánytuk-vetettiik a még sikeresebb továbbfejlődés lehető­ségeit. Amint már említettük, a gabo­nafélék mostoha körülmények között (ezt bizonyítja az a tény, hogy 1 mil­lió 300 ezer korona szárazsági káruk volt) jó eredményeket hoztak, mert búzából 33, árpából 32 mázsás hek­tárhozamokat értek el, a kukorica pedig szemesen 43 mázsát adott. A szálastakarmány-hiápy évek óta a szö­vetkezet gyöngéje. Ezen csak úgy le­hetne segíteni, ha bekapcsolnák a szövetkezet földterületét a Garam menti öntözőrendszerbe. A szőlészet külön elemzést kíván, mert nagy be­ruházást igényelt és nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A helyi szakemberek szerint főleg a fagykár ellen kellene védekezni fedéssel vagy pedig a termő szálvesszők lehúzásá­val. Az állattenyésztést már több év óta Bohák Béla zooteclinikus vezeti. A tej­termelést sikerült felemelni 2810 li­terre. Általában a hústermelés egé­szében kellő szinten mozog, mert hek­táronként 282 kg húst adtak el. A ma­lacszaporulat közepes. A borjúelhul­lás miatt bosszankodnak a legtöbbet, de hamarosan üzembe helyeznek egy 130 férőhelyes korszerű borjúnevei­dét, és remélik, hogy így minimálisra csökken az elhullás. Egyébként az állattenyésztésben a sertéshizlalásra térnek át, és idén 8 vagon sertéshús­sal adnak el többet, mint tavaly. A kétyi EFSZ számvetése tehát ál­talában sikeresnek mondható. Gubik Jenő ökonómus is elégedett az ered­ményekkel, mert bizony a múlt év végén még nem gondolta, hogy ily kedvező lesz a mérleg. Többször meg­látogattuk már a kétyi szövetkezetét munka közben, számvetések alkalmá­ból. Most úgy látszik, hogy alapvető fordulat következik be a szövetkezet életében. Jó az indulás és a követ­kező zárszámadás a mostani szerint ítélve sokat ígér. (balia) Rendhagyó zárszámadás A szövetkezetek évzáró gyűlései általában egyformák, egy mederben folynak. A bevezető, ez elnöki főbeszámoló, utána az agronómus, a zoo­­technikus beszél évi munkájáról, az ellenőrző bizottság elnöke az észre­vételeiről, végül az ökonómus számokban tömöríti az elmúlt év gazda­sági eredményeit. A sok-sok számból azután kiderül, amire a jelenlevők legkíváncsiabbak; mennyi maradt, amit osztalékként vagy ráfizetésként toazavihetnek. Amíg a szövetkezeti tagok nagyobbik hányadát a koronák érdeklik, addig az újságíró olyan kérdésekre fordítja figyelmét, amelyek az év folyamán előmozdították vagy fékezték a közös fejlődését. A vágkinályfei szövetkezet évzárógyűlésén két ilyen tényező ragadta meg figyelmünket. Egyik a növénytermesztés ugrásszerű emelkedése, második a szövetkezeti tagság megújításának kérdései. MIT MUTAT A NÖVÉNYTERMESZTÉS? A közmondás azt tartja: „Ha nem termelsz a földön, ne várj hasznot az istállóban“. Nos e téren gyökeres változást hozott az elmúlt esztendő Vágkirályfán. A fűszerpaprikán kívül minden termékből túllépték ter­vüket a növénytermesztők. Kiemelkedő termésátlagot értek el lucerná­ból, tavaszi árpából és kukoricából. Az új fajták révén közel 50 mázsát (morzsoltra számítva) adott a kukorica, míg az árpa 38,33 mázsájával fizetett. — Nagyobb termést is elérhettünk volna mindkét növénynél, de mind a kukorica, mind az árpa esetében közbejött valami — mondotta be­szélgetésünk folyamán Rajj Ambrus mezőgazdász. — A kukoricánál például az egyelés nem sikerült a legjobban. A kelleténél ritkább lett a növényállomány. Annak ellenére, hogy a dolgozókat több ízben fi­gyelmeztettük a tőszám meghagyására, ennek kevesen tettek eleget. A megszokott módon hagyományosan végezték az egyelést, holott az új fajták a sűrűbb növényállományt is elviselik. Ezt bizonyítja Varga Ven­del példája, aki az adott irányelvek szerint végezte a kukorica ápolá­sát. Következményeként az 5/A jugoszláv kukoricafajtából 102 mázsás csövestermést (morzsoltra számítva 70,64 mázsa) ért el hektáronként. Amíg a kukoricánál az emberek hibáztak, addig a tavaszi árpa ese­tében a természet játszott közre, illetve vámolta meg a termést. Ugyanis az érésben levő árpát egy 72 kilométer sebességgel száguldó szél súj­totta. Tudvalevő, hogy a Jantár-fajta árpának a kalász tövében vékony a szára, minélfogva könnyen törik. Ennek tudható be, hogy a szél után történő ellenőrzés során 48—60 letörött kalászt találtak a földön négy­zetméterenként. A kárt a biztosító emberei felvették, ám egy fillért sem fizettek, mert az előírások szerint csak a 75 kilométer sebességgel szá­guldó szél romboló munkája után fizethetnek kártérítést. (Érdekes, el­gondolkoztató jelenség.) Ami a növénytermesztés többi szakaszait illeti, jól bevált a fűszer­paprika, de a dohány nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A szö­vetkezet vezetői a növény fajtájában látják a hiba gyökerét, hiszen má­zsára jól fizetett, viszont rossz minősége folytán alacsony árat fizettek érte a felvásárlók. A növénytermesztés további árnyoldalait tekintve a fő fogyatékosság a meglevő öntözőrendszer elégtelen kihasználásából ered. Ezt Slobod­ník Ferenc, a talaj és öntözési társulat termelési vezetője hozta fel­színre, aki vendégként vett részt az évaárógyűlésen. — Az öntözőrendszer maximális kihasználása nemcsak érdeke, de kötelessége is a szövetkezetnek — hangoztatta felszólalásában Slobod­ník elvtárs. Az államnak 12—15 ezer koronája fekszik hektáronként az öntözőrendszerben, mely csakis maximális kihasználásával térül vissza, hoz búsás kamatot. Amíg például a peredi szövetkezet 80 °/o-ra, addig a vágkirályíai csupán 20 °/o-ra használta ki öntözési lehetőségeit. Ezt a kérdést Rajj agronómussel mélyrehatóan megvitattuk. A hely­zet valóban úgy adódott, hogy nem éltek az öntözés hasznos voltával. Ellenben az idei aprólékos terv szerint a helyi adottságok és szükséglet figyelembevételével végzik majd a növények öntözését. Amint fenntebb mondottuk, a növénytermesztés eredményeinek jóvol­tából elegendő takarmányhoz jutott a szövetkezet. Rózsa Károly elnök szavai szerint augusztus végéig kitart a meglevő szemestakarmány. Ez nagy szó az olyan szövetkezet életében, ahol a bevételek bizonyos há­nyadát évről-évre a takarmány vásárlása emésztette fel. A SZÖVETKEZET LEGFÁJÓBB PONTJA Most pedig hadd szóljunk az állattenyésztésről, illetve arról, mi nyomja a közös vezetőinek szívét legjobban. Ez nem más, mint a szö­vetkezet tagságának megújítása, mely az állattenyésztés területén nem tűr halasztást. Különösen a szarvasmarha-tenyésztésben aggasztó a helyzet. „ — összesen 31-en dolgoznak az állattenyésztésben — tájékoztat Hel­gas Dezső zootechnikus. Átlagévük 55 év. Sajnos, a fiatal munkaerőről csak álmodni lehet. Nemcsak az állattenyésztésben nélkülözzük őket, hanem a munkák mindmegannyi szakaszán. Csupán a gépesítésben dol­gozik néhány fiatal. A gépeket szeretik, de az istállóról hallani sem akarnak. További beszélgetésünk folyamán arra kerestünk feleletet, mi lehet e jelenség oka, hiszen manapság már szép kereseti lehetőségek vannak a közösben. Amellett, hogy a dolgozók átlagbére 1800 korona, az állat­­tenyésztésben 2000—2500 koronát keresnek az emberek. Az okok és okozatok mélyen visszanyúlnak a múltba. Vágkirályfa a,*í,aP^ia^?*:e világban a szegény falvak közé tartozott. Sok volt a föld­nélküli, nincstelen polgár, akik máshol kerestek és találtak munka­lehetőségeket. Egyszóval; a falu az ipar felé orientálódott, a fiatalok azon igyekeztek, hogy mesterséget tanuljanak. Ez oda vezetett, hogy a községben jelenleg mindenki mesterember. Vágkirályfán szinte az ösz­­szes iparágnak akad képviselője. Ennek tudatában természetes, hogy a szövetkezet alakulását követően, amikor alig volt néhány korona a közös pénztárában, egyetlen fiatal sem kívánkozott, hogy élethivatásul a mezőgazdaságot vállalja. Később, a közelben felépült Duslo csalogatta az embereket, s mindmegannyi munkalehetőség kínálkozott a környék városaiban. Aki netán mesterség nélkül maradt, az a Duslóban most is megtalálja számítását. Ott műszakban dolgozhatnak a fiatalok, és sza­bad idejüket billiárdoaással vagy egyéb szórakozással tölthetik. Ezek tények, létezésük nem tagadható. Ám mégis tenni kellene vala­mit az ifjúság megnyerése érdekében. Elsősorban szóba jöhet a terme­lés komplex gépesítése mind a növénytermesztés, mind az állattenyész­tés ‘vonalán. A fiatalok szívesebben dolgoznak gépekkel, mint fizikai munkát végezzenek. Továbbá a munkaviszonyok javítása, a munka jelle­gének kialakítása is sokat jelentene. Végül, de nem utolsósorban az, hogy a szövetkezet pénzügyi helyzete évről-évre szilárdabb. Ez Papp József ökonómus számadataiból méltán kiderült. Több mint három mil­lió koronával túlszárnyalta bevételi tervét a szövetkezet. Ennek köszön­hető, hogy zárszámadáskor a ledolgozott munkabér minden 100 koro­nájára 70 korona jutott a közös tagjainak. A zárszámadás napján a nagyüzemi mezőgazdaság jóvoltából egy millió 160 ezer koronával gazdagodott Vágkirályfa lakossága. Ez az összeg a szövetkezet jó gazdálkodását példázza, mely méltán felkelti a fiatalok érdeklődését. Remélhető, rövidesen elérkezik az idő, amikor egy nagy gondtól megszabadulnak a közös vezetői. Sándor Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom