Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-12 / 28. szám

KULTÚRA V ádirat helyett Mindjárt bevezetőben megemlítem, hogy a téma, mellyel az alábbiakban foglalkozom, az utóbbi időkben viharos vitákra adott okot a csehszlovákiai magyar értelmiségi körökben. Igen, a MATESZ-ról van szó, pon­tosabban a kassai magyar színház megalakulásáról, még pontosabban fogalmazva, a kassai magyar színjátszó csoportról. Most bizonyára sokan azt gondolják, minek kell még erről disputáin!, hiszen a kérdés már eldőlt, és „a MATESZ ez év augusztus 15-től kezdve kassai szék­hellyel kihelyezett színjátszó együttes szervezését kezdi el.“ (Új Szó, 1969. VII. 3.) Igen, ez valóban igy van. Ép­pen ezért nem is erről szándékozom írni, hanem a MATESZ Igazgatójáról, Dráfi Mátyásról, a „hazaáruló­­ról“, ahogy őt többen, nem ismerve a helyzetet, ezzel a hízelgő jelzővel illették. A gombaszögi dal- és táncünne­­pályen például olyan Dráfl-ellenes hangulat uralkodott, hogy egyesek még talán a lincseléstől sem riadtak volna vissza. A hamleti kérdés, lesz-e vagy nem kassai magyar szín­ház, eldőlt. A keleti metropolisban működő csoport már alakulóban van, a felborzolt kedélyek is megnyugodtak, de azért még ma is akadnak szép számmal olyanok, akik elítélik egyik legkiválóbb színészünket, és azt vár­nák, hogy vádiratot írjunk ellene, mert nem lelkesedett a kassai magyar színház megalakulásáért, sőt, nemcsak hogy nem lelkesedett, hanem kimondottan ellene volt. Az emberek így érveltek: aki nem akar élni minden alkalommal, mely az itt élő magyarok kulturális életét fellendítené, az nem való a MATESZ élére. A kulturális institúciók, ifjúsági klubok, iskolák és CSEMADOK helyi szervezeteiből tucatszámra érkeztek Dráfi Mátyás, a CSEMADOK KB és a Művelődésügyi Mi­nisztérium címére a rezolúciók, melyeknek írói követel­ték az új magyar színház megalakulását és a MATESZ igazgatójának lemondását abban az esetben, ha nem áll ő is a kassai magyar színház mellé. A táviratok, rezolü­­ctók és az aláírt ívek szerzőinek javától nem lehet ezt a követelést rossznéven venni. Sőt! ök csak azt tudták, hogy végre alkalom kínálkozna megvalósítani a cseh­szlovákiai magyarság egyik kétségen kívül jogos kíván­ságát, még egy magyar színház megnyitását, és akkor akad egy ember, méghozzá a MATESZ igazgatója, aki nem akarja a kassai magyar színházat. Aki nem benn­fentes és nem igen járatos a MATESZ berkeiben, joggal háborodhatott fel. Csakhogy a helyzet nem volt ennyire egyszerű és ideális, ahogy azt sokan elképzelték, ezért én most megpróbálok a másik szemszögből rávilágítani a helyzetre. Elsősorban azzal kell kezdenem, hogy — és ezt nyu­godt lelkiismerettel leírhatom — alig akad még valaki országunkban, aki annyira szívén viselné az itteni ma­gyar színjátszást, mint éppen Dráti Mátyás. Elvben soha nem volt ellene, bogy Komáromon kívül még Kas­sán is létesüljön egy magyar színház, hiszen jól tudja, hogy a több mint félmillió csehszlovákiai magyarnak az évi 240 előadás nagyon kevés, és ezért szükséges egy új magyar színház. S amikor arról volt szó, hogy Kassán önálló magyar színház létesül, az elsők között volt, aki az erkölcsi támogatás mellett anyagi támogatást is felajánlott a MATESZ lehetőségein belül. Ezek után joggal teheti fel nekem az olvasó a kérdést, hogy akkor miért húzódozott annyira a kassai magyar színház megalakulásától? Hát elsősorban azért, mert nem egy önálló magyar színházról van szó, ahogy azt sokan hitték, hanem a MATESZ-ből kell elszakítani egy 30 főnyi csoportot és így alkotni egy életképes szín­játszó csoportot. Tehát a félreértések elkerülése végett még egyszer: két csoportról van szó, egy igazgatóság és egy költségvetés mellett. A MATESZ főnöke, a Művelő­désügyi Minisztérium sem támogathatja hathatósabban a magyar színházat, sőt a jövő évi költségvetését sem tudja emelni. A művészi erők összpontosítása érdekében nem alakítja meg az iglói szlovák színházat sem, sőt a zsolnai színházat összevonja a márlonival. Az anyagi gondokon kívül még egy igen hatásos érv állt Dráfi Mátyás mellett, mégpedig a művészi színvo­nalért érzett felelősség. Azt felesleges hangsúlyozni, hogy minden színház a színészeken ál! vagy bukik. A MATESZ pedig sajnos jelenleg nincs abban a helyzetben, Dráfi Mátyás, a komáromi Területi Színház igazgatója Ferenc Ferdinánddal, a Losonci járási Népkönyvtár dol­gozójával beszélget a színház ügyes-bajos dolgairól. hogy olyan nagyszámú és kiváló színészgárdával rendel­kezne, mely már az elért színvonalat két csoportra osztva is tartani, sőt emelni tudná. Tudjuk, Thirring Vio­la férjhezment Budapestre, Gálán Géza és Lelkes Júlia sincsenek már a MATESZ kötelékében. S ha a színészi gárda például csak „egy“ hősnő típussal rendelkezik, azt lehetetlen ketté osztani. Dráfi Mátyás tehát a színvonalat is féltve, nem akart ilyen kettészakadásba belemenni, mert tudta, hogyha az előadások művészi színvonala csökken, nagy időbe telik, míg az amúgy sem zsúfolt nézőterek megtelnek. Tehát világos, hogy nemcsak anyagi gondok miatt fájt a feje, hanem a káderkérdések miatt is, nem beszélve arról, hogy mindenért ő, mint a MATESZ igazgatója a felelős, s az esetleges kudarc esetén rajta verik el a port mint a kassai, mint a komáromi részlegért. Fele­lős nemcsak félmillió magyar előtt, hanem közvetlen főnöke és anyagi biztosítója, a Művelődésügyi Minisz­térium előtt is. Mert kérdés, tért tud-e adni a „korszerű­ség parancsának“, melyről az Új Szó hasábjain majd három hónapon át folyt a vita. Lesz-e olyan színház, mely Rómeó és Júliát, Salem! boszorkányokat, Isten, császár, paraszt-ot játszón, ha megengedi magának azt a luxust, hogy erőit szétforgácsolja?! Az előbbiekben már említettem, hogy a nézőterek nem zsúfoltak. Ezért néhány mondatban a közönségről is sze­retnék szólni. Konkrétan a losonciakról, akik ugyancsak több táviratot, rezolúciót küldtek, melyben követelték a kassai magyar színház megalakulását. Sajnos, a gya­korlat azt bizonyítja, hogy Losoncon, valahányszor ott járt a MATESZ fél ház előtt lépett fel. Ügy látszik a lo­sonciaknak kevésbé esik nehezükre rezolúciókat írni, mint színházba járni ős ezzel támogatni az egyetlen ma­gyar színházat. Az a kérdés tehát, hogy most, mikor már a MATESZ egy részlege Kassára kerül, vajon nagyobb számmal fognak járni az előadásokra? Nagyon szeret­ném remélni, hogy igen. De itt nemcsak a losonciakról van szó, hanem valamennyi kultúrát igénylő magyarról, és elsősorban azokról, akik a táviratok és rezolúciók sokaságát küldték. Ezúton arra kérem őket, hogy a MATESZ komáromi és kassai részlegét legalább olyan mértékben támogassák erkölcsileg és anyagilag is, mint amilyen hévvel és lelkesedéssel követelték a kassai ma­gyar színház megalakulását. Ha ez így lesz, akkor a ren­geteg problémával küzdő MATESZ hamarabb talpra áll­hat és azoknak az igazát fogja majd bizonyítani, akik ilyen nehéz körülmények között is keresztülvitték ter­vüket. Kívánjuk, hogy így legyen! Ami pedig Dráfi Mátyást, a MATESZ igazgatójának személyét illeti, mindenki meg lehet róla győződve, hogy a kassai színházat, melynek megalakulásáért objektív nehézségek miatt nem lelkesedett, teljes erejéből támo­gatni fogja, és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a színház műsorai elérjék a kívánt színvonalat. Mivel a CSEMADOK Központi Bizottsága és Dobos László miniszter hathatós támogatása mellett alakul meg a kassai magyar csoport, a színház továbbra is számít­hat támogatásukkal. Mert hiszen a CSEMADOK Központi Bizottsága a legutóbbi elnökségi gyűlésen leszögezte, hogy a „második magyar színi együttes megalakítása nem oldható meg egyetlen színházunk rovására.“ (Új Szó, 1969. VI. 21.) Ordódy Vilmos Szegedre Dél-Szlovákiából is sokan ellátogatnak Az utóbbi években nálunk is egyre nagyobb az érdeklődés a Szegedi Sza­badtéri Játékok iránt. Vannak egysé­ges földművesszövetkezetek, CSEMA­DOK szervezetek, amelyek évenként rendszeresen szerveznek kiránduláso­kat és résztvesznek a Tisza-menti vá­rosban megtartott nagyszabású ün­nepségsorozaton. Abból a célból, hogy a kultúrát kedvelő kirándulók pontosabban tud­ják szegedi útjukat beütemezni, ismer­tetjük a júliusban és augusztusban lezajló ígéretesebbnél ígéretesebb programot. A Szegedi Szabadtéri Játékokat tíz évvel ezelőtt újították fel. A röpke egy évtized alatt 164 előadást tartat­tak, amelyet közel egymillió ember nézett meg. Az idei program után mind bel­­mind külföldön nagy az érdeklődés, és a tervezett 18 előadásra már több mint 50 ezer jegy elkelt. Az alábbiakban a szegedi ünnepi betek gazdagnak ígérkező programját ismertetjük: A július 19-1 nyitóelőadáson Ko­dály: Háry János című daljátékál te­kinthetik meg az érdeklődők. Ez a mű szerepel július 22-én, 26-án, 27-én és augusztus 2-án is a programon. A rendező Szinetár Miklós, a karmester Lukács Miklós lesz. A címszerepet Melis György, örzsét Moldaván Stefá­nia énekli. A főbb szerepekben Tompa Sándor, Dayka Margit, Harkányi End­re, Marton Éva, Szalma Ferenc, if). Latabár Kálmán lép többek között színpadra. Július 20., 23. és 25-én a kijevi ope­ra 100 tagú együttese vendégszerepei Szegeden. Ezeken a napokon kiváló szovjet művészek viszik színre Aszaf­­jev: Bahcsiszeráji szökőkút című ba­lettjét. Augusztus 1-én, 3-án, 6-án és 9-én eredeti nyelven, Mikó András rende­zésében kerül bemutatásra Bizet: Car­menja. Karmesternek Roberto Benzit szerződtették. Az operában neves ma­gyar énekesek mellett Vladimír Atlan­­tov, a Moszkvai Nagyszínház tagja, Oktav Enigarescu a Bukaresti Opera-A Tisza-menti város várja a vendégeket ház tagja, Jane Rhodes, a Párizsi Nagyopera tagja éneklik a főbb sze­repeket. Szólót táncol Emília Kirova, a Szófiai Operaház tagja. A nagy ér­deklődéssel várt produkció húzás nélkül kerül bemutatásra. A II. és a IV. felvonást balett egészíti ki. Az Ember Tragédiájának tervezett operaváltozata a zeneszerző — Ránki György — közbejött betegsége miatt az idén nem kerülhet színre. Ezért Madách művét eredeti prózai formá­jában adják elő augusztus 10., 15. és 17- én Vámos László rendezésében, Dávid Gyula kísérőzenéjével. Ádámot Nagy Attila, Lucifert Sinkovits Imre alakítja. Éva szerepére Thirring Vio­lát, a Komáromi Magyar Területi Színház művésznőjét szerződtették. Az Úr hangját Bessenyei Ferenc szó­laltatja meg. A Magyar Állami Népi Együttes augusztus 16., 19. és 20-án ősbemuta­tóként adja elő „Jeles napok“ című új műsorát. Az előadás dalban, tánc­ban és muzsikában az év 12 hónap­jához kapcsolódó népi szokásokat — a Regőlést, a Farsangot, a Zöldágjá­rást, az Aratóünnepeket, a Pásztor­­fogadást stb. — eleveníti meg. A ren­dező koreográfus Rábai Miklós. A Szegedi Ünnepi Hetek idején a szabadtéri játékok mellett mintegy 100 más szórakoztató kulturális és sportesemény várja a város látogatóit. A minden évben sok látogatót von­zó ipari vásárt és kiállítást július 18— 27. között rendezik meg mintegy 100 hazai és 20 jugoszláviai kiállító részvételével. A szakszervezeti együt­tesek országos népitánc fesztiváljára 7 neves magyar és egy-egy szovjet, román, bolgár és csehszlovákiai együttest hívtak meg. Műsoraikat jú­lius 31-én és augusztus 1-én az újsze­gedi liget szabadtéri színpadán mu­tatják be. Augusztus 3-án nyílik a X. Szegedi Nyári Tárlat, a képzőművészeknek ezen a seregszemléjén mintegy 200 alkotó művét állítják ki. A TIT Peda­gógiai Nyári Egyetemére, amelyet „Korunk ifjúsága“ címmel rendeznek. NDK és jugoszláv pedagógusokat is várnak. Tucatnyi országból jelezték érkezésüket a nemzetközi turista ta­lálkozóra és a pedagógiai eszperantó szemináriumra. A III. Szegedi Ifjúsági Napokra július 28-án és 27-én az or­szág egész területéről 5000 fiatal megy majd a Tisza-parti városba. Szó­rakoztatásukra karnevált, utcabált, könnyűzenei hangversenyt is rendez­nek a vendéglátók. 26-án a Háry Já­nos előadásán a fiataloké lesz a Dóm téri nézőtér is. Erre a napra vala­mennyi jegyet ők vásárolták meg. Az idén először rendezik meg a MSZBT szegedi orosz nyelvű szemináriumát. A Szegedi Somogyi Könyvtár ugyan­csak először mutatja be kiállításon a birtokában lévő ritka ősnyomtatvá­nyokat. A Szegedi Fotószalon tárlatán az ország 20 amatőrklubjának tagjai szerepelnek majd legszebb felvéte­leikkel. A Fogadalmi templom világ­hírű orgonáját három alkalommal szólaltatják meg nyilvános hangver­senyen, azonban szinte minden nap kis bemutató koncerteket is rendez­nek. Könnyűzenei műsorok, divatbe­mutatók, virág-, őszibarack-, borkiál­lítás, számos nemzetközi és országos sportverseny egészíti ki a Szegedi Ünnepi Hetek idei programját. —tt— Váljék mindnyájuk ügyévé Jubilál a Déméndi CSEMADOK Lehet annak talán két esztendeje Is. hogy a véletlen összehozott Tóth Istvánnal, a karval szövetkezeti klub vezetőjével. Még élénken emlékszem szavaira, amelyet elkeseredésében mondott nehéz helyzetéről. Nemrégen újból találkoztunk. Éppen nagy gondban volt, mivel a helyi színjátszó együttes vidéki előadásra készült. Az autóbusz nem jött meg, s az előadást szégyen lett volna lemondani. Bizony, volt lótás-futás, míg végre elrendeződtek a dolgok. Az indulásig volt még egy kis idő és ezt arra használtam föl, hbgy a szövetkezeti klub irodájában „röntgen“ alá vettem Tóth István eddigi mű­ködését. A baráti beszélgetés sokmindent felszínre hozott Elsőként a helyi szín­játszó csoport munkáját említette meg, amely Jókai: „Gazdag szegények“ komikus tragédiájával járták a falvakat A darabot Gáspár Pál rendezte. Az együttes részt vett a színjátszó együttesek járási fesztiválján, Naszva­­don. Az elért eredmény azt bizonyítja, hogy az együttesnek van jövője, csupán raltuk múlik a fejlődés. A klub keretén belül sokoldalú munka folyik. A tél folyamán népművelő akciókat szerveztek és bonyolítottak le. Egy 7 előadássorozatból álló akciót szerveztek a szülők részére „A gyermek szellemi és testnevelése“ címen. Az előadásokat a helyi iskolában tartották meg. Az előadók Beck és Bö­szörményi igazgatók és Szarkáné Lévai Erzsébet, a Nő főszerkesztője vol­tak. Kár, hogy az előadások Iránt nem nyilvánult meg olyan érdeklődés, mint az várható volt. A Karvai Mezőgazdasági Tanonciskola mellett működő asztronómiai kör tagjai részére hat előadást tartott Pintér István és Németh Miklós az Ögyalla! Csillagvizsgáló Intézet tudományos munkatársai. Mivel a fiatalo­kat igen érdekli a világmindenség, a jövőben további előadásokra is sor kerül. így első kézből hallhatják a fiatalok azokat az élményeket, amelyet Pintér István hosszú útja során átélt. Kevés embernek adatik meg, hogy egy ilyen rendkívüli expedíción részt vehessen. Továbbá előadások hangzottak el a nők egészségvédelméről, „A fiatalság bűnözéséről“. Az előadások közepes látogatottságuk ellenére is betöltöt­ték küldetésüket. A szövetkezeti klubban a fiatalok részére zenei tanfoiyamot nyitottak Zachovai Ernő zenetanító vezetésével. Jelenleg 15 fiatal látogatja a tanfo­lyamot, ahol a zongora, gitár és harmonika kezelésének rejtelmeivel is­merkednek meg. Az eddigi eredményekkel elégedettek és úgy tervezik, hogy a jövőben tovább bővítik a tanulók létszámát. A jövőbeni távlatokat kedvezően ítéli meg, mert a szövetkezet jelenlegi elnökével, Nágel Józseffel szót lehet érteni. Ö maga is szereti a kultúrát és annak érdekében áldozatra Is képes. Már a kezdet is azt bizonyítja, hogy a múlttal szemben nagyot léptek előre. A szövetkezet vezetősége, illetve tagsága által jóváhagyott 50 000 koronából már lehet valamit kez­deni. Azonban nem szabad csupán a szövetkezetre támaszkodni, hanem élni kell a jelenlegi lehetőségekkel és olyan rendezvényeket szervezői, amelyek fölkeltik a lakosság érdeklődését és a klub részére haszonnal járnak. A közúti forgalomban egyre több a Jármű, ami rendkívüli éberséget és a forgalmi szabályok teljes ismerését követeli meg traktorostól, gépkocsi­­vezetőtől. Az ő számukra is kívánatos lesz iskolázásokat rendezni, hogy elejét vegyék az esetleges baleseteknek. Mint mindenütt, Karván is elég sok fiatal él. akik szeretik a szépet, tud­nak lelkesedni a jóért. Meg kell hát nyerni ezeket a fiatalokat a kultúra számára. Legyenek ők a „szép sző“ terjesztői, a magyar ugar „rpagvetői“. A kocsma bűzös levegője helyett a klub helyiségében keressenek szórako­zást, felüdülést a fiatalok. A teadélutánok látogatottsága arra enged követ­keztetni, hogy a karvai Ifjúság szépen, kultúremberhez méltóan tud szó­rakozni. De necsak a fiatalok vegyék kezükbe a fáklyát, hanem a közép­­korosztály is és együttesen igyekezzenek átmenteni a mát a holnapba. Tóth István szép hivatást választott. Munkája azonban csak akkor lesz igazán értékes, ha a lelkesedés lángja állandó tettekre serkenti. Az eddigi eredmények kedvezőek, a jövő ígéretes. A jelenlegi kedvező kapcsolatokat tovább kell mélyíteni a szövetkezet vezetőivel és minden alkalmat piegra gadni, hogy a falu dolgozóival együtt ünnepeljenek a kultúra „templomá­ban“. ANDRISÉIN JÓZSEF Déménden 20 évvel ezelőtt alakítot­ták meg a CSEMADOK helyi szerveze­tét. Az évforduló alkalmából a CSE­MADOK együttese a húsz év legsike­resebb táncaival lépett a közönség elé, valamint egy-egy érdekesebb szín­műből ragadott ki egy csokornyira valót Az együttes tagjai csaknem négyórás kultúrműsort adtak. Pran­­doffi Piroska, a tánccsoport vezetője, Huszár Sándor, CSEMADOK elnök és Benyus Mihály színjátszó-csoportveze­tő alaposan átgondolta ezt a kultúr­estet. Öröm volt nézni az idősebb ge­nerációkból szereplőket: Gergely Já­nost, Csáky Jánost, Prandoffi Pált, Príboj Mihálynét. Huszár Sándort, Varga Dezsőt, a fiatalok közül pedig Príboj Mihályt, Varga Mártát, Varga Dezsőnét, Michnya Gizellát, Sinka Gi­zellát és Cserba Ferencet. Nehéz, göröngyös volt ez a húsz év, de megérte. Talán sehol sem ta­lálkoztak a CSEMADOK-tagok annyi problémával, mint Deménden. Megérte küzdeni — mondta Huszár Sándor elnök beszámolójában De még job­bak is lehetnének az eredmények, ha ezt mindenki igazán akarná. Ezen az úton gratulálunk a 14 CSEMADOK-tagnak a kapott tárgyi jutalomért és négynek az oklevélért. Belányi János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom