Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-27 / 52. szám

A Mezőgazdasági Anyagellátó és Terményfelvásárló Szak­ágazati Igazgatóság szlovákiai központjában felkerestem Szabó Gyula mérnököt, ennek a mezőgazdaság szempontjá­ból elsőrendű fontosságú szervezetnek termelési és kereske­delmi szakigazgatóját, hogy többek között afelől érdeklődjem Feladatok..._____ elképzelések... kívánságok.., az idei________ eredmények tükrében £ milyen érzéssel tekint vissza az új esztendő küszöbén az elmúlt év eredményeire? — Ha az elmúlt év eredményeiről kívánunk beszélni a mezőgazdasági termelés, valamint a terményfelvá­­sórlás szakaszán, úgy részrehajlás nélkül ki kell jelentenünk, hogy a kisebb-nagyobb hiányosságokat elte­kintve pozitív eredménnyel záródik az 1969-es év. Például a gabonater­melés szakaszán, annak ellenére, hogy nem volt íegmegfelelőbb idő­járás, a hektádhozamok szlovákiai méretben olyan szinten mozognak, mint a jől végződött 1968-as évben, sőt a Bezosztája búzaíajta és az árpa terméseredményei még ennél is job­bak voltak. Jő érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a mezőgazdasági üzemek a gabonafelvásárlás állami tervét száz százaléknál is jobban teljesítet­ték és a mai napig terven felüli 45 ezer tonnával gazdagították az állami gabonatartalékot. Bizonyos, hogy a fajtakérdésén kívül jelentős hatást gyakorolt az eredmények elérésére a jobb tápanyagellátás. Nyilvánvaló jő érzés tölti el az embert, ha össze­hasonlítja a tavalyi állami gabonafel­vásárlás hatvanöt százalékos terv­­teljesítsét az idei több mint száztíz százalékos teljesítéssel. A mezőgaz­dasági üzemek dolgozói ezzel a tény­nyel igazolták odaadásukat társadal­munk iránt. 0 Mit hiányolt a végéhez közeledő esztendőben? — A húsellátás terén nem volt minden rendben, bár a jelek szerint a felvásárlás tervét száz százalékra teljesítjük. Az objektivitás érdekében szükséges azonban megemlíteni, hogy ez a terv kisebb irányszámokat adott a termelőknek, mint amilyen számo­kat az 1968-as valóság mutatott. Ez alkalommal nem kívánok ennek rész­letezésére, az okok keresésére kitér­ni, mivel ezzel a kérdéssel a Szabad Földművesben és más lapokban szá­mos cikk foglalkozott. Ezek az írások felfedték az idei nyári és őszi hóna­pokban beálló húsellátási hiányosság okait. Szerintem a termelők nem fe­lelősek azért, hogy kilengések mutat­koztak ellátottság tekintetében a hús­piacon. A Mezőgazdasági és Közélel­mezésügyi Minisztérium az összes érdekelt szervekkel karöltve olyan intézkedéseket dolgozott ki és valósít meg, miszerint a piaci igények és a termelés egy színvonalba kerül. A tavalyihoz mérten idén hozzávetőleg öt—hét százalékkal nagyobb mennyi­ségű hús került piacra, — sajnos, egyenetlenebb elosztásban. Nem ébreszt jó érzéseket az ember­ben az idén ősszel mutatkozó burgo­nyahiány. Vállalataink a burgonyafel­vásárlás tervét sajnos nem teljesítet­ték. E hiányosságnak több oka van. Bizonyos, hogy a termelők kisebb kiterjedésű területen ültettek burgo­nyát idén, mint az elmúlt évben. A hektárhozamok is meglepően csök­kentek, de különösen passzív maga­tartást tanúsítottak az eladási szerző­dések teljesítése során a hegyi és hegyaljai burgonyatermesztési körze­tek magángazdálkodói. Felvásárló szervezetünk rovására írhatjuk, hogy kellő időben nem tett elég erélyes intézkedéseket a burgonyafelvásárlá­si terv teljesítése érdekében, mint ahogyan ez szükséges lett volna. Mindennek eredménye, hogy nem tudtuk biztosítani az előirányzott burgonyamennyiséget a közellátás számára. Ezeket a hibákat igyekszünk kiküszöbölni azzal, hogy Lengyelor­szágból hozunk be burgonyát, továb­bá a Csehországból előirányzott és le nem szállított mennyiségek átadá­sát követeljük. Meg kell említenünk, hogy sikerült beszereznünk olyan burgonyamennyiséget, amelynek for­galmazása által reméljük nem lesz­nek az ellátásban nagyobb kilengé­sek. Márciusban és áprilisban a Szov­jetunióból is várunk burgonyaszállít­mányokat, ami szintén elősegíti majd a piaci helyzet Javulását. 0 Milyen elképzelések, tervek, kí­vánságok vezérlik tevékenységét az előttünk álló 1970-es évre vonatko­zóan? — Elképzeléseink eléggé nagyvo­nalúak. Mivel a hústermelés, a felvá­sárlás, a takarmánykeverék-előállítás szakaszán dolgozom, ezért tervem, vállaltaink és üzemeink dolgozóival egyetemben az, hogy elsősorban optimális mennyiségű, megfelelő mi­nőségű keveréktakarmánnyal lássuk el mezőgazdasági üzemeinket. Több mint tíz százalékkal akarjuk fokozni a termelést, s az ellátást nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is ja­vítani kívánjuk. Az előfeltételek eh­hez meglesznek. Meg kell említenem, hogy 1970-ben tizenkét új takarmány­keverő üzemet adunk át rendelteté­sének. Ezeket a korszerű technika követelményeinek megfelelően szerel­tük fel. Ilyen üzem kezdi meg mű­ködését Nemesőcsán, Ögyallán, Ken­­dicén, Vágsellyén, Köbölkúton, Nagy­­sallón, továbbá Közép-Szlovákia, va­lamint Kelet-Szlovákla néhány mező­­gazdasági központjában. Ezzel évente több mint kétszázezer tonna új kapa­citáshoz jutunk. A keveréktakarmá­nyok előállításához szükséges gabo­nafélék mennyiségét kielégítően biz­tosítottuk, továbbá beszerezzük a szükséges hallisztet, húslísztet, szó­ját, tejport és egyebeket, nagyobb­részt külföldről. A gyártás szabály­­szerű lebonyolításához szükséges szakmunkaerőkkel ugyancsak rendel­kezünk. Előreláthatólag több mint egymillió háromszázezer tonna jó­minőségű, tápdús takarmánykeveré­ket leszünk képesek előállítani ösz­­szes üzemünkben a következő évben. Mindez a hústermelés, valamint a húsellátás jelenlegi problémáinak megoldását is elősegíti. Állatcsopor­tok szerint, a korhatárok figyelembe­vételével több mint hatvan különféle recept alapján készülnek majd a ta­­karmánypremixek. A fősúlyt a hús­termelés, főleg a sertéshús-, a tojás-, valamint a baromfihús termelés mun­katerületén szükséges keveréktakar­mányok előállítására helyezzük. Olyan elképzeléseink vannak, hogy a következő évben a Szlovákiai Kis­állattenyésztők Szövetségébe tömö­rült és a kívülálló magántermelők háztáji gazdasága számára is, persze bizonyos feltételek mellett, ilyen táp­dús takarmánykeverékeket bocsáta­­nánk rendelkezésre. Másodsor­ban reméljük, ha ez az elképzelé­sünk sikerrel jár, akkor javulni fog a piaci húsellátás. A termelési kér­déseket természetesen a mezőgazda­­sági üzemek és a magántermelők oldják majd meg, amihez mi csak hozzájárulunk. Reméljük, hogy a hús­felvásárlás magas előirányzatát mind­ezek segítségével sikerült teljesíte­nünk. Nem szeretnék elhamarkodott kijelentéseket tenni, de elképzelé­seink szerint a következő év júliusá­tól a hús- és tojásellátás rendes ke­rékvágásba kerül. Ehhez az előfelté­telek megvannak. Harmadik fon­tos feladatunk teljesen rendbehozni a burgonyaellátást. A felsőbb szer­vekkel közös intézkedéseket teszünk az ültetőanyag biztosítására. Szeret­nénk okulni azokból a hibákból, ame­lyek a termelés, valamint a felvásár­lás szakaszán ez évben előfordultak és szeretnénk ezeket teljesen kikü­szöbölni. Negyedsorban egy olyan szervezett külkereskedelemhez kívánunk kialakítani előfeltételeket, amely egyik munkaterületen széles skálában biztosítja a mezőgazdasági üzemek anyagellátását olyan techni­kai felszerelésekkel, vegyszerekkel és egyéb szükségletekkel, amelyeket ha­zai üzemeink, gyáraink nem állíta­nak elő, vagy ezek előállítása ele­nyésző. A külkereskedelem másik munkaterületén azoknak a mezőgaz­dasági cikkeknek a kivitelét szervez­nénk meg, amelyek a hazai szükség­letek fedezése után felmaradnak. Ez­zel kapcsolatban a KOOSPOL külke­reskedelmi vállalattal folytattunk tárgyalásokat. Itt megalakítják a hu­szonegyesnek nevezett munkacsopor­tot, amely főigazgatóságunk üzemei­vel együtt meg tud majd oldani min­den külkereskedelmi ügyletet, a me­zőgazdasági üzemek teljes megelége­désére, mert mindent egy helyen in­tézhetnek el. Az érdeklődők vagy közvetlenül a külkereskedelmi ügy­letek lebonyolítására alakított ZEMPO vállalatunkkal, Bratislava, Steiner utca 74/a szám alatt, vagy a járási felvásárló vállalatok anyagellátó osz­tályán köthetnek behozatali és kivi­teli szerződéseket, amennyiben a kí­vánalmaik megvalósíthatónak minő­sülnek. Ez évben számos szervezet vállalt húskiviteli kötelezettségeket különféle technikai felszerelések el­lenében, pedig a húskészletekkel való rendelkezés állami monopólium tár­gyát képezi. Ezért a szövetségi kor­mány november tizenhetedikén egy határozatot fogadott el, amelynek értelmében szigorúbb szabályozásra szorul egyes árucikkek kivitele, vi­szont számos olyan mezőgazdasági termék létezik, amelynek kivitele jó­formán korlátlan. Kiviteli tevékeny­ségünket a következő évben az emlí­tett határozattal összhangban kíván­juk bővíteni. Reméljük a korlátozó intézkedések a külkereskedelem terén csak átme­neti jellegűek, ami reményt nyújt számos fontos mezőgazdasági szük­séglet behozatalára. Különösen nagy jelentőséget tulajdoníthatunk a Me­zőgazdasági Anyagellátó és Termény­­felvásárló Szakágazati Igazgatóság azon tevékenységének, amely a ta­karmánykeverékek előállításának fo­kozására irányul, ami alapvető fon­tosságú kérdés a termelés további fejlődése szempontjából. Kívánjuk, y hogy Szabó Gyula mér­nök elképzelései mezőgazdaságunk javára valósuljanak meg a küsüzöbön álló újesztendőben. Kucsera Szilárd Kétezer hektáros szőlészetet akarnak BORSTEIN Oszkár mérnök, a Nagykürtösi Meliorációs és Sző« iészeti Szövetkezet elnöke nyilatkozik Az ó év végén és az új év elején felkerestük Borstein Oszkár mérnököt, az Ipolynyéki szövetkezet gépesítőjét, és a Nagykürtös! Meliorációs és Szőlészeti Szövetkezet alelnökét, hogy nyilatkozzon az eddigi eredmények­ről és távlati terveikről. 0 Borstein elvtárs, elsősorban arra lennénk kíváncsiak, hogy honnan indultak? — Bizony elég mélyről. Jóformán a semmiből. A nagykürtös! járás terü­letén csak szórvány szőlészetek voltak, és mindössze 15 hektár nemesített oltványszőlő volt. 0 Mikor kezdődtek az első telepítések? — A járásban ezen a téren az ipolynyéki szövetkezet volt az úttörő, így az első szőlőtelepítők közé tartozik Ipolynyék, Csáb, Inám és Nagy­­csalomija. Ezeknek a községeknek a szövetkezetei 1963-ben végeztek ko­molyabb telepítéseket. 0 Milyen fajta szőlőket telepítettek? — Akkoriba a fehér aromatikus borokat kedvelték mindenfelé és ezért a Tramín, a Müller Thurgau hódított nagy teret, majd a Veltelfni, Szent Lőrinc, Olasz rízling és más rizling fajták következtek. 0 Tapasztalatai szerint milyen szőlőfajták kedvelik legjobban e vidé­ket? — Nagyon bevált a peszeki leányka, a Rizling, a Veltelíni, s a már említett Müller Thurgau. 0 Mérnök elvtárs, főleg a fehér bort adó szőlőkről beszél, ez azt je­lenti, hogy a járásban nincs jövőjük a vörös boroknak? — De igen. Persze nem akármelyik szőlészetben. Csábon például, mivel meleg hegyoldaluk van, nagyon „jől érzi magát“ a Kékfrankos. Pásztor József vincellér mesterien ért a termesztéséhez és olyan jó bort készít belőle, hogy már több aranyérmet is nyert vele Most még csak 800 áron termelnek Frankovkát, de terveik szerint a lövőben öt hektárra bővítik a területet. 0 A nyéki szövetkezet, mint a szőlészet meghonosítója, milyen bor­­különlegességekkel kedveskedik a borszerető embereknek? — Vannak kitűnő boraink, főleg a Burgundi és a Leányka. Ezekre igen büszkék vagyunk és a fogyasztó is elégedett lehet velük. 0 Hol tartanak jelenleg a szőlőtermesztéssel? — Járásunk területén idén már 328 hektár nemes szőlő volt, a jövő évben pedig már 420 hektár lesz. 0 Milyen távlati terveik vannak? — Ha nem jön közbe valami előre nem látott nehézség, akadály, akkor összesen 2000 hektár szőlészetünk lesz. 0 Ilyen nagy szőlőtermesztő terület nagymennyiségű borszőlőt ad, gondoltak a szőlő feldolgozására is? — Igen. Sok huzavona után Nagykürtösön korszerű borüzem épült. 0 A telepítéshez honnan kapják a szőlőoltványokat? — Az apátújfalusi oltópavllon már idén is 30 000 oltványanyagot adott, a jövőben pedig évi 1 millió darabot kaphatnak tőle a szőlőtermesztők. 0 Végül milyen problémáik vannak a szőlőtelepítéssel és szőlőter­mesztéssel kapcsolatban? — Kevés az alapműtrágya, különösen a szuperfoszfát és a kálifélék, és ezért nitrogéntúltengés állt elő. Jó lenne, ha a műtrágyát fordításkor be­dolgozhatnánk a földbe, mert amint tudjuk, a szuperfoszfát mozgástere igen kicsi, és nehezen jut le a szőlő gyökeréhez. 0 Milyen módon fokozzák a föld tápanyagtartalmát? — A hagyományos trágyázás mellett főleg a mi szövetkezetünkben sikeresen zöldtrágyázunk. Repce, bükköny és rozskeveréket vetünk, és amikor a legbujább, beszántjuk. Ezért nagyon hálás a szőlő, ami meg­látszik a termésen is. 0 Mit kíván az ú; évben? — Elsősorban kevés ólmos esőt, fagy nélküli tavaszt, hogy bő termést gyűjthessünk be, mert bizony idén nagy károkat okozott az ólmos eső és a fagy, a hektárhozamokkal egyáltalán nem dicsekedhetünk a járásban, kivéve a csábi szőlészetet, amely a már említett meleg szőlőhegyoldalban idén is rekordhozamokat nyújtott. HACSI ERVIN mérnök, a Ri­maszombati Területi Mezőgaz­dasági Kutatóállomás igazga­tója: — Mint e köztársaság min­den más lakosa, úgy én is na­gyon sokat várok az új esz­tendőtől. Mindjárt előrebocsá­tom, hogy optimista vagyok. Azt várom mindenekelőtt, hogy végre valóban konszolidáló­dunk, hogy két év után végre létrejönnek a békés alkotó­munka feltételei, hogy tettek követik az eddigi szavakat. Bízom benne, hogy eljutunk a gazdasági problémák megoldá­sához is. A mezőgazdasági dolgozók az utolsó két év bonyolult fel­tételei között is megállták he­lyüket, kitartásuk eredménye­ként a mezőgazdasági termelés szilárd pontja volt népgazda­ságunknak. Talán nem túlzók, ha azt állítom, hogy a mező­­gazdaság volt az egyetlen ter­melési ágazat, amely kilengé­sek nélkül, maradéktalanul tel­jesítette a reá háruló felada­tokat. Mint mezőgazdasági szakem­ber bízom abban, hogy e ki­tartás nem lankad a jövő esz­tendőben sem. Ha viszont meg akarjuk tartani a szocialista mezőgazdasági termelés 20 éve alatt kivívott helyünket, a földműveseknek többet kell törődniük az új technikával és technológiával, mert a me­zőgazdasági üzemek munka­erőtartaléka évről-évre csök­ken, öregszik. Korszerűsíteni kell a mezőgazdasági termelés gépesítését, mert a jelenlegi, mondhatnám kiöregedett gé­pesítési berendezésekre lassan nem lesz elég emberünk. Tíz-tlzenkét évvel ezelőtt gyakran ismételtük a jelszót: „A mezőgazdaságot az ipar színvonalára kell emelni!“ Most talán azt kívánhatnánk, hogy az ipari termelés emel­kedjen a mezőgazdaság szín­vonalára, legalábbis a munka­­fegyelem terén. Mert külön­ben a fejlődésünk jelenlegi lendülete megtörik. — Milyen konkrét feladato­kat tűzött maga elé az 1970. évre a Rimaszombati Területi Mezőgazdasági Kutatóállomás? — Intézetünk közvetítő sze­repet tölt be az alapvető ku­tatóintézetek és a termelés kö­zött. A kutatóintézetekben ki­dolgozott legújabb termelési módszereknek a termelőüze­mekben való alkalmazását szervezzük, irányítjuk. E téren máris elértünk néhány hasz­nos eredményt, a gabonane­­müek termelésének intenzifi­­kálása, új vetőmagfajták kivá­lasztása terén. Az állattenyész­tésben a szintetikus és fél­szintetikus takarmányozás ki­bővítésén dolgozunk, míg a növénytermesztés minden sza­kaszán a gépesítés újdonságait vizsgáljuk, kipróbáljuk és a bevált berendezéseket népsze­rűsítjük. Mindenben a mező­­gazdasági üzemek igényeit tartjuk szem előtt, ezen igények szolgálatát tekintjük küldeté­sünk lényegének. Szeretnénk, ha az új esztendőben a mező­­gazdasági üzemek vezetői na­gyobb megértést és érdeklő­dést tanúsítanának munkánk iránt. A mezőgazdasági terme­lés további fejlődését csakis az új technika és technológia rugalmas érvényesítése garan­tálhatja. —ács— SZABAD FOMIMÍJVES “J 1S69. december 27. Mit várok az r ■ uj évtől?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom