Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-20 / 51. szám

—anyl —ita —da —act —era —rzsi —ári —oil PÖTLÖREJTVÉNY —omi —tsti —6zsi Elkészültek a professzor úr fényképei, de közülük csak kettő teljesen azonos. — Melyik kettő? — Nem a. A kultúrházba. Télapó­­ünnepséget rendezünk. — Kik? — Mi, a csoport. Imre már megbirkózott az új csiz­mával, s makkos kis kalapját is fe­jébe nyomta. — Gyere el te is, Bógyi. — Hát beeresztenek engem? — Persze hogy be. Azt (hiszed, csak csoporttagok lesznek ott? Mindenki mehet, aki ráér. A két kis barát így együtt ballag az úton, de nem ők az egyedüliek. Közeledik az idő, s éppen azért min­denfelől ünneplő ruhás asszonyok, férfiak vonulnak a kultúrlház felé! A legények megpihennek egy kicsit az udvaron, beszélgetni, egymás mo­torját dicsérgetni. Imre és Bold! megáll a teremben, az ajtó mellett. Imre otthonosan érzi magát, de Boldin mindenkinek meg­akad a szeme. Juhász Pista bácsi, az elnök, odalép hozzá: — Édesanyád? — Beteg. Otthon van, fekszik. Az elnök bólint, s odébb lépked. Majd megáll, visszafordul. — Maradj itt, fiam. Ülj le a szék­re. A barátok leülnek, s együtt gyö­nyörködnek izgulnak a pergő műsor szebbnél szebb dalaiban, táncaiban, vidám tréfáin, és a színpadon fénylő, csillogó-villogő köntösbe öltöztetett fenyőben. Bizony, jó későre jár, ami­kor Pista bácsi kiáll a középre, s megkőszörüli a torkát: — Kedves barátaim, nem akaróit hosszú beszédet mondani, hiszen min­den szónál szebben beszélnek majd azok az ajándékok, amelyeket tagsá­gunk gyermekeinek kiosztunk: Mialatt jóízűen, mosolyogva mondja a fiúk és a lányok már hordják is befelé a rengeteg gyönyörűséget. Boldinak összeszerel a szíve, s csak' nézi, nézi az előtte ülő néni fejken­dőjét. Kár volt Idejönni. Miért nem maradt inkább otthon, miért is enge­dett édesanyja unszolásának, hogy menjen el egy kicsit barátkozni. Most neon gyűlne össze szemében a könny, s nem kellene attól tartania, hogy kibuggyan és végigpereg piros arcán. De íme, egyszerre csak a nevét hallja. — Gyere ki, kisfiami — mondja Pista bácsi, és jóságosán feléje int. Boldi nem hisz a szemének, aztán mindenki ránéz, mindenki biztatja, s nehezen, lassan feláll. Nem lát semmit, senkit, csak az elnök fehér haját, dérszínü bajuszát, meg a kezé­ben tartott sokszínű teherautót. S már ott is áll mellette. Pista bácsi még beszél, hallja, hogy apját Is emlegeti, beteg édesanyját is: — ... és javaslom, hogy a játék mellé adjuk oda a kis árvának a ka­rácsonyfát is, úgy ahogy van, feldí­szítve. Hadd váljon az a szomorú kis ház ünnepivé, ragyogóvá. A következő perceket soha nem fe­lejti el Boldi. Kezében az óriási, sok­színű teherautóval, lépked kifelé a teremből. Mögötte Pista bácsi viszi a cslllogő-vlllogó köntösbe öltözte­tett fenyőt, mint valami öreg télapó. Aztán hosszú sorban emberek, asz­­szonyok, lányok, az Aranykalász egész tagsága. így vonulnak a hóborította tájon arrafelé, amerre az a három nagy Jegenye feketéink. Doblcz János Mint egy tojás a másikra, úgy hasonlít az öt hajó egymásra. Azaz mégsem, mert csak kettő teljesen egyforma. — Melyik kettő? ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> »> ♦> ♦> ♦> ♦> ❖ ♦> ❖ ♦> ♦> ❖ •> ❖ ❖ ❖ Tél volt, nagyon hideg tél. Erdők, házak fázósan hunyorogtak. Csak odafent a magasban volt élénk mozgolódás. A hópelyhek népes csa­ládfa egy kis földi kirándulásra ké­szülődött. — Ki az ágyból kts lusták — bor­zolta meg Szélbácsi azt a felhöágyat, amélyben a legtöbb hópehely szundi­kált. Hócsillag ébredt elsőnek. Gyorsan magára vette vattaruháját, befonta kristály haját s meg sem várva a többieket, útnak iramodott. Testvér­kéi hiába kiáltoztak utána, ö már nem hallotta hangjukat. Szállt, szállt egyre közelebb a Földhöz, amit már annyira kívánt látni. — Hová, hová kis csavargó — mor­dult rá mérgesen egy kósza fagygye­rek — nagyot csavarintva gyönyörű hajfonatán. 10 -/ARAD FÍJmMÜVES — faf, faj! — megfagyok — strt fel fájdalmában Hócsillag. Szívesen visszafordult volna, hogy megvárja testvérkén, azonban már késő volt minden, mert egy tátongó kémény peremére huppant. Nem kel­lett sokat várnia testvérkéire. Na­gyot dobbant a szive, amikor közelébe értek. — Üdvözlünk kis kalandvágyó — csilingelték valamennyien, s hívták le a földre. — Nem megyek biz én. Innen min­dent látok, mindent hallok. — Még hogy nem mégy — bömbölt rá a nagy téli orkán. Szélbácsi go­nosz öregapja. — Majd én megtanítalak kis szája­­gadatlan, s azzal akkorát ordított, hogy Hócsillag ijedtében a füstölgő kéménybe pottyant. — faf nekem elolvadok! Testvér­kéim miért Is nem mentem veletek. Csak ennyit tudott mondani s érezte, hogy szétoszlik és emelkedik felfelé. — Amikor magához tért, Ismét ott feküdt felhőfodros ágyacskájában, s Szélbácsi simogatta, jóságos tekin­tetével. — Készülj Hócsillag — megyünk a Földre — szólt kedvesen. Nagyot dob­bant Hócsillag szíve az örömtől s szé­pen besorakozott a többiek közé. NEMETHNE 0. MÁRTA A VILÁG SZÁMOKBAN A 49 es számunkban megjelent fejtörőre a helyes válasz a következő: Földünk tíz legnagyobb tűzhányója Isr* |°"*« |ar8 Gaullatiri (HuallatiriJ Andok Bolívia 6080 Cotopaxi Andok Ecuador 5896 V. San Jósé Andok Argentfna-Chile 5830 Tutupaca Andok Peru 5808 Antiaana Andok Ecuador 5704 Citlaltepetl Keleti-Sierra Mexikó (Orizaba) Madre Chile 5700 V. Azufre Andok 5680 Tolima Középső-Kord. Kolumbia Andok Chile 5620 Isluga Andok 5530 Popocatepetl Keleti-Sierra Madre Mexikó 5452 FÖLDÜNK TlZ LEGNAGYOBB SZIGETE <5 ,. „ „. Sziget Ország vagy Terület 8 csoport földrész km2-ben Grönland Oj-Guinea /Irián) ' Borneo (Kalimantan) Madagaszkár Baffin-sziget (Sumatra) Honshu (Hondo) Brit-sziget Ellesmere Viktória-sziget 1969. december 20. Ha a keresztnevek hiányzó betűit helyesen írjátok be a kihagyott he­lyekre, megkapjátok az év utolsó nap jának nevét. Kehér volt az egész világ. A ta­­r nya körül, az utak mentén áll­dogáló akácok Is felvették zúzmara­ruhájukat, és ha károgó, fekete var­jú szállott rájuk, halkan, leperdült ágaikról egy-egy maroknyi hópor. Csend borult a tájra. Sem ember, sem állat nem mozgott az utakon, a téli álmukat alvó búzatáblák között. Ünnep előtti délután volt, a készülő­désről beszéltek a pipázó kémények is: minden házban töltött káposzta fő most, és kocsonya dermed a dider­­getően hideg kamrákban. Az aprónép pedig csizmáit fényesíti, cipőit tisz­títja, tükör előtt forgolódik. De nini: nem ember moaog ott a Fehérlapos árván álldogáló öreg kút­ja mellett? Az bizony, méghozzá egy kicsi ember. Télikabátja csizmája or­rát verdesi, s kucsmáját messzire ki­álló füle óvja, hogy le ne szaladjon piroslő orra hegyére. Jön a kicsi ember a nagy hőmezőn, s mind közelebb ér. Már Itt Is van az új tahidnál, ahol az Aranykalász Tsz udvarába fordul az út. így hát könnyen meglátjuk most már, hogy ki ez a télt vándor. Boros Boldizsár­nak hívják, s jókora utat tehetett meg, ha otthonról jön, mert a Boros­tanya kint van egészen a köves út mellett, amerre a három nagy jege­nye feketéink. Hová megy vajon? Ki, a Tiszához, lrongálnl a vastag Jégen? Vagy fa­korcsolyán repülni a parti füzek cso­dálkozó susogása közben? Nem, nem. Miár a tsz házat között lépked, s mindjárt meg Is áll a har­madiknál. Takaros kis ház az, új pajta a tető, újonnan van meszelve, s még antenna is magasodik fölötte. Boldi megpihen a ház előtt a kere­kes kútnál, s beszédbe ereszkedik a Cigánnyal, egy göndör szőrű, gurulő kis pulival. — Mit csinál Imre? — Ham, ham, ham! — Nagy mun­kában van most: éppen az új csiz­máját húzza fel. Tudod ... A beszélgetés megszakad, mert Im­re hangja száll ki a nyitott ajtón: — Gyere be, Bógyi! Boldi hát magára hagyja Cigányt, s belép a konyhába. — Jó estét kívánok! — Aztán ke­zet ráz Imrével, felnőttesen, legénye­­sen: Szervusz! — De nem bírja meg­állni, hozzáteszi: —• Tán a bélba készülsz? Rajzoljunk! S 2 I '© ff M M Äj ta ’S a 'flS u ■ 2 c7S SS 1 2 II 23 ►* 3 g*8 8. 2 >A a a B 6 T re * Ajándékvásárlés. Kovács Éva tusrajza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom