Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-20 / 51. szám
CSALÁDI KÖR TISZAI HALÁSZLÉ. A halak apraját, nagyját szépen megtisztítva a kopoltyúját és a ponty keserű fogát kiszedve, kibelezzük, de a belsejét nem szabad kimosni a vértől. A kis halakat egészben, a nagyobbakat feldarabolva bográcsba, vagy mázs lábasba tesszük, és annyi vizet öntünk rá, hogy bőven ellepje. Ha felforrott, megsózzuk, piros paprikát szórunk rá, s minden kilő halra két fej apóra vágott vöröshagymát és végül 1—2 csöves paprikát dobunk bele. így főzzük nagyon lassan, meg-megrázogatva egy óra hosszáig. Ha bográcsban főtt a halászlé, azzal együtt tálalhatjuk, szőttes abrosszal leterltett asztalon, az asztal közepére állított bográcstartón. Ha van cseréptányérunk, jóféle házikenyérrel, ebből kanalazva esik Igazán a legjobban a halászlé, különösen akkor, ha utána egy kis borral úsztatjuk meg a halat. Mert ne feledkezzünk meg arról, hogy átkozott a hal a harmadik vízben! PONTY-HALASZLÉ. Háromnégy darab jókora vöröshagymát felkarlkázva két liter sós vízben tűzre teszünk, és vagy fél kiló megtisztított apró hallfll JVlhíra ffi*77ÍUr A*T'<r» ffí rr|p£. Halválogatás tisztítjuk a másfél-kétkllós pontyot is, kibelezve, kopoltyúját, keserűfogát kiszedve tálba tesszük, hogy a vére el ne folyjon. Az apró főtt halat és vörös hagymát szitán áttörjük, s a levével együtt viszaöntjük egy nagyobb lábasba. Egy evőkanál jó pirospaprikát, s egykét cseresznyepaprikát (ettől lesz jó csípős íze) teszünk bele. Ha felforrt, belerakjuk a feldarabolt halszeleteket, s ha szükséges, még annyi vizet öntünk hozzá, hogy éppen ellepje a halat. így főzük szép lassan fél óráig. A halászok úgy állapítják meg, hogy elkészült-e a halászlé, hogy a gőze fölé tartják a kezüket szétnyitott újakkal. Ha a gőz fölül elvett kéz ujjal összeragadnak, kész a halászlé. HARCSA KÄPOSZTÄVAL. A harcsát megtisztítva, szeletekre vágjuk és besózzuk. Amíg a sóban áll, egy kilő halszelethez egy kiló savanyú káposztát, Jó sok lével, felteszünk főni. Néhány szem borssal és egy babérlevéllel ízesítjük. Ha megfőtt, vékony vöröshegymás rántással, egy késhegyni piros paprikával berántjuk, majd beletesszük a halszeleteket és csendesen egy félóráig főzzük még együtt. Alkalmazkodás Sokszor csodálkozva állapítjuk meg, hogy egy családon belül mennyire különböző természetű gyermekek élnek. Ég és föld a két gyermek, szokták mondani a szülők. Pedig a környezet azonos, a szülői bánásmód egyformán jó vagy kevésbé jó. Mégis így van. Vannak szerencsés természetű gyermekek, de vannak olyanok is, akikkel mindig történik valami. Egyik alkalmazkodó, Jóra könnyen befolyásolható, a másik céltudatos vagy makacs — ki tudja? —, de mindig akar valamit, s nincs tekintettel arra, hogy az a környezetének kellemes vagy sem. Lehet a testvérek közül egy-egy zárkózott, tartózkodó, még a családi környezetben is magányosnak látszó gyermek, aki inkább eltűr mindent, csak ne kelljen harcolnia Jogaiért testvéreivel. Azt is megfigyelhetjük, nem mindig az idős fiútestvér a hangadó, a „zsarnok“ és nem a kislány az alkalmazkodó, a kiszolgáltatott. Családonként a variációk egész sorát látjuk, és előfordulási szabályt természetesen nem találunk. S ha a testvérek között viszály van, igen nehéz igazságot tenni. Idő, türelem és gyermekeink alapos ismerete kell ahhoz, hogy tisztán lássunk, és ennek alapján elősegítsük a vita becsületes és) megnyugtató megoldását. A testvérek különböző alaptermészetéből fakadó viták nem okoznak gondot, ha a családi nevelés, az egymáshoz való alkalmazkodás elvét komolyan veszi, és már kicsi kortól ehhez szoktatja a gyermekeket. A baj ott kezdődik, ha túlzott engedékenységgel komoly testvéri viszályt tűrünk, vagy olyan szülői szigorral „nevelünk“, hogy az a gyermeki őszinte megnyilatkozásoknak Is útját állja. Ilyen is van, olyan is. Első esetben kialakul a családon belüli testvérterror és a gyermekekben az erőszakosság, illetve a kiszolgáltatottság érzése. Másik esetben meg sem ismerjük a gyermekeinket foglalkoztató gondolatokat, és bekövetkezik a problémák óvatos elhallgatása és végül a hazudozás. Kérdésünk most az, hogyan tudnak az ilyen családi környezetben élő gyermekek egy új és nagyobb közösséghez, az iskolai élethez alkalmazkodni. A pedagógusok egyöntetű megállapítása, hogy a jól nevelt, otthon kiegyensúlyozottan élő gyermekek számára jelent a legkevesebb problémát a nagyobb közösséghez való alkalmazkodás. Mi kell ehhez? Biztonságérzet, fegyelmezettség, bátorság, őszinteség, másokkal való törődés, és még sorolhatnám tovább. Tudjuk, gyermekeinket elő kell készíteni arra, hogy a nagyobb közösségben harmonikusan tudjanak élni és fejlődni. Ha a családon belül nem alapozzuk meg a közösségi élethez szükséges tulajdonságokat, ezt csak nehézségek, sőt kudarcok árán tanulja meg gyermekünk az új környezetében. Számolnunk kell azzal, hogy a gyermekközösség sokszor kíméletlen ítéleteiben, de ritkán igazságtalan. Ha a közösséget sértő tanulót egyszer kirekeszti magából, nehezen fogadja vissza. Ezért már tenni kell valamit. Sokszor komoly osztályfőnöki gondot okoz egy-egy magános, .kirekesztett gyermek bekapcsolása az osztályközösségbe. Ilyen esetekben a jó osztályfőnök szinte a háttérből irányít. Keresi az okot, csak úgy tud változtatni a gyermek helyzetén. Az ok sokszor az otthon kialakult rossz testvéri kapcsolatokban gyökerezik. Még egy másik eredője is lehet a nehéz beilleszkedésnek. Ezt főleg az egygyermekes családoknál tapasztaljuk. A rossz szülői tanács sokszor nevel önzésre, kétszínűségre, hazugságra. A jól nevelt iskolai gyermekközösség egyiket sem bírja. Szinte halljuk, leolvassuk a gyermek magatartásán az otthon hallott szavakat: „Ne törődj senkivel, csak magaddal, az a fő, hogy te jól felelj.“ S ebből az anyai intelemből alakulhat ki a stréber tipikus diákalakja. Vagy: „Erről az iskolában nem szólsz.“ Tehát otthon, az utcán így, az iskolában másképp viselkedik. Ez is menthetetlenül kiderül. Kész a kétszínűség. Vagy: „Ez nem tartozik senkire, ez családi ügy. Ha kérdeznek, ezt mondd“ —, és jön a jóváhagyott hazugság. Pedig a szülők meggondolatlan jó szándékkal adják a Jó tanácsot. Ne vegyék a kedves olvasók régi igazságok unalmas felidézésének azt a megállapítást, hogy a gyermeket a család, az iskola, a barátok, illetve a gyermekközösség együttesen nevelik. Ha ez a hármas hatás egyirányú, azonos elvek alapján, azonos célok érdekében együttműködő, akkor lesz KARÁCSONYI disznótok CtoGZOQ — De gazduram, a szeretet ünnepén?!... vAJ*Nt}flC — Es mindezt az angyalkák hozták repülő csészealjon! A narancs Ha nincs is belőle az idei évben nagy bőség, azért az üzletekben rendszeresen kapható már a tél egyik legkedveltebb déligyümölcse, a narancs. A narancs, mint tudjuk, a citromhoz hasonló mennyiségű C-vitamint és szerves savat, de lényegesen több cukrot tartalmazó, szubtrópusi gyümölcs. Ha a zamatos, édes gerezdjeit elfogyasztjuk, az illatos, illóolajat tartalmazó héját rendszerint eldobjuk, pedig finom szörpöt vagy cukrozott narancshéjat készíthetünk belőle. A következőképpen: a narancshéjat hat napig, naponta váltott friss vízben áztatjuk, majd a vizet leöntjük róla. Ugyanannyi cukorból, mint amennyi súlyú a narancshéj, kevés vízzel sűrű szirupot főzünk. Beletesszük a narancshéjat, az üvegbe töltve, lekötve 10 percig gőzöljük. Sokáig eltartható. Gyerekeknek kedves csemege. Sütemények ízesftésére is kitűnő. ]ó ízű szörpöt Is készíthetünk á narancshéjból. Egy kiló narancs lereszelt héját 80 deka cukorral elkeverve, 24 óráig állni hagyjuk. Majd 1 liter vízből és 80 deka cukorból szirupot főzünk, s kihűlve a reszelékre öntjük. 4 deka citromsavat, vagy ízlés szerint citrompótlót adunk hozzá, (ól elkeverjük, kicsit állni hagyjuk, majd leszűrjük. Szódavízzel fogyasztjuk. Teasütemények a nevelésünk eredményes. G. G. • A HÍZOTT KACSA, vagy lúd bélzsírjának kisütésekor egy kisebb vöröshagymát teszünk ketté vágva a hájdarabok közé, amely a bélzsir kellemetlen szagát magábaszívja, s a zsír kellemes szagú és jó ízű lesz. A háj kiolvasztása után a hagymát eltávolítjuk. • A SERTÉSSZALONNAT kis vízzel felöntjük, köménymagot adunk hozzá és gyors tűznél, állandó keverés közepette kisütjük. Így az apró szalonnadarabkák nem ragadnak az edény aljára, tehát kizárjuk az odaégés lehetőségét. Végül a lángot gyengítjük és kevés tejet öntünk a tepertő alá, hogy szépen megpiruljon. Amennyiben a kisütött zsírt üvegekbe öntjük, az üveget állítsuk lapos késpengére, a zsírt pedig merőkanállal lassan töltjük ez üvegbe, hogy az fokozatosan átmelegedjen és ne repedjen meg. (g) MANDULÁS KOSZORÚ Hozzávalók: 20 deka liszt, 20 deka vaj, 20 deka porcukor, 20 deka hámozott mandula, 2 db tojássárgája. Az anyagból jó omlós tésztát készítünk — 5 deka mandululát félreteszünk. A tésztát fél óráig hideg helyen pihentetjük, majd egész vékonyra nyújtjuk, karikákra vágjuk. A karikamennyiség felét középen kisebb szaggatóval kiszúrjuk, tojásfehérjével megkenjük és mandulás cukorba mártjuk. Kisülés után egy egész és m legsz Apánk először megetette az uraság vagyont érő jószágát. Aztán megmosdott, hideg vízben, szappan nélkül. Levetette rongyos gúnyáját, tiszta nadrágot, elkopott sarkú fényes csizmát húzott. Elment. Anyánk imára kulcsolta a kezét. Imádkozott. A fazékban közben megpuhult a krumpli. Jóízűen vacsoráztunk. Anyánk nem evett. — Megvárom apátokat — mondta. Bement a szobába. Sokáig várt ott. Amikor kijött, örömkönnyek csillogtak a szemében ... Hogy minek örült olyan nagyon? Csak később tudtuk meg. Igen. Azon az este apánknak be volt kötve egy zsebkendővel a keze. Es az az este karácsony estéje volt. Azért ment el apánk ünneplőben. Először „boldog karácsonyt“ kívánt a nagyságos úrnak. Pedig fájt a szíve, mert nekünk nem volt karácsonyfánk. Ezért, mikor haza indult, nem állhatta meg. Betévedt a temetőbe. Eles késsel kivágott egy parányi fenyőt. Aközben igyekezetében bevágta az ujját. Majd a kts szoba ablakán át oda adta Anyánknak, hogy díszítse feligen. Anyánk azért volt olyan sokáig a szobában. Es azért csillogtak <örömkönnyek a szemében. En azóta sem láttam olyan édesen feldíszített fát. Volt ott minden. Alma, dió és kockacukor. Sőt, a kicsi fenyő alatt négy pár cipő. A négy pár cipő szárában még mogyoró is volt. Mellettük pedig egy kalács és egy cipó, búzából sütve. Igen. Karácsony volt. A legszebb karácsonyom! ű'’áry Péter A hárommázsás kettévágva egy kiszúrt korongot meggylekvárral összeragasztunk. CITROMOS KEKSZ Hozzávalók: % kg liszt, egy csomag margarin, 25 deka cukor, egy egész tojás, egy sárgája, fél csomag sütőpor, egy egész citrom leve, fél citrom reszelt héja. A megadott anyagokat Jól kidolgozva, simára keverjük, gyúrjuk. 15— 20 percig pihentetjük, majd ujjnyi vékonyra kinyújtjuk, derelyemetszővel kis négyszögeket szabdalunk belőle. Közepes melegségű sütőben halványsárgára sütjük. salétromsőt, négy deka cukrot és egy deka törött borsot keverünk. Egy hét után elkészítjük a páclevet. Az üzletekben a pácoláshoz készen kapható fűszerkeverék. A sós, fűszeres, hideg páclében ugyanúgy kezeljük a sonkákat, mint az egyszerű sós lében. Á megszíkkasztott húsokat, szalonnákat, azután hideg füsttel — részben a füst is konzervál, de inkább csak kellemes ízt ad — ízlés szerint erősebben, vagy gyengébben füstöljük. A kolbászhúst frissen, jól kídagasztva úgy töltsük a belekbe, hézagmentesen, hogy levegő ne maradjon benne. A péppé tört fokhagymának csak a kiáztatott levét tegyük a kolbászba, mert az avasodást, penészedést a melegben bomlásnak induló fokhagymarészek Is előidézhetik. Ä kolbászt egy-két napig fagymentes helyen szikkasztva, hideg füsttel füstöljük. Ha megfagy, hézagossá válik' a belekben, és a füst sem járja jól át. A zsír sütése is nagy gondosságot kíván. Ha nem sütjük ki eléggé, vízrészecskék maradnak benne. A zsír penészedését ez okozza. Ha túl sütjük a zsírt, hamar megavasodlk. Ä sütés vége felé már csendesítsük le a tüzet. A zsír akkor jó, ha aranysárga színű és a szűrőkanálba vett, kanállal megnyomott töpörtyű már nem serceg. Amíg hűvös az Idő, a húsok számára megfelelő tárolőhely lehet a padlás is. A cseréptető azonban hamar átmelegíti, a zsíros részek megolvadnak és avasodásnak indulnak. Tárolásukra legjobb hely a hűvös, száraz, szellős kamra, ahonnan a legyeket is ki tudjuk rekeszteni. A disznóölésből származó ízes fa** latokat hosszú időn át — a sonkát, szalonnát még ősszel is — hibátlan minőségben élvezhetjük, ha megfelelően konzerváljuk és tároljuk. Gyakori panasz, hogy a meleg idő beköszöntésével megromlik, megkukacosodik a szalonna, a sonka penészes, a kolbász és a zsír meg avas lesz. Néhány jótanács a feldolgozáshoz és a tároláshoz: A konzerválás, tartósítás legfőbb biztosítéka a jő sózás. Nagyon fontos, hogy a szalonnát és a húsokat teljes egészében, főként a sonkákat csontig átjárja a só. A szalonnát mindkét oldalán besózva, egymásra fektetve, a vastagságtól függően 3—4 hétig, a sonkákat a nagyságtól függően, 5—6 hétig tartsuk a sóban. Az első sózásnál alapos bedörzsöléssel annyi sót használjunk, hogy ne tudjon mind elolvadni a húsokon, szalonnákon. A sózóedényben bőrével lefelé fektetve, alulra tegyük a sonkákat, hogy a sós lé jól átjárhassa. 6—8 nap múlva, amikor már levet engedtek, ismét sózzuk át őket, majd a sós lében 2—3 naponként forgassuk meg és locsolgassuk is át vele. Fontos az is, hogy a sózást fagymentes, 6—8 C-fok hőmérsékletű helyiségben végezzük, mert különben a só nem járja át jól a szalonnát és a húst. A csontjáig átsózott sonka, a kellően átsózott szalonna a meleg idők beköszöntésével sem indul romlásnak, nem kukacosodlk meg. Izletesebb, szebb színű lesz a sonkánk, ha a sózást pácolással párosítjuk. A sózásnál egy kiló sóhoz 2 deka —■ ■■ *W" • ---Disznóölés ideién
