Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-22 / 47. szám
KÖZGAZDASÁG. Mi okoz gondot ÄS5SS — ' — és Ellátó Vállalat igazgatójának A közigazgatás vonalán mint tudjuk Szlovákiában megszüntették a kerületi rendszert, az állami felvásárló szervezet vállalati felépítésében azonban ez a forma megmaradt. A Szlovákia területén működő bárom vállalat így jelenleg is, főleg anyagellátó tevékenységével olyan szolgálatot fejt ki, amely elősegítheti a mezőgazdasági termelés fokozását. A Besztercebányán működő Közép-Szlovákiai Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat Igazgatója, Ondrej Zachar néhány lényegbevágó gonddal küzd, amelyek teherként nehezednek a mezőgazdasági üzemekre is. Szerinte — a korszerű gabonasilőkkal társított takarmányfeldolgoző üzemek építése a tervhez viszonyítva egy-két évvel lemaradt. Érdekes, hogy pénz van ezekre az akciókra a kerületben. Azonban ha az építkezés a jelenlegi ütemben halad tovább, akkor ezekre-az akciókra sem lesz pénz, tudniillik a nagyméretű gabonasilók, valamint takarmánykeverő üzemek építését részben az állami pénzkészletekből előleg formájában támogatják, mégpedig hatvan százalékos arányban. Az egyéb akciók, például a műtrágyakeverő üzemek építése pedig negyven százalékos állami segítséggel történik. Az építkezéseknek a ha monogramban megszabott átadási Időpontja a körzetünkben végzett összes akciók esetén már régen lejárt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az állam az építkezés befejezésére megszabott időpont be nem tartása miatt megvonta az állami segélyt. Ennek következtében az egyes építkezések folytatása érdekében saját vállalati pénzeszközeinkből kell a befejezés előtt álló építmények pénzellátását fedezni. Az előnybe helyezett, úgynevezett preferált építkezéseknél lehetősége van az építkezési vállalatnak többletbért fizetni, de ennek megvalósítására nincs anyagi fedezetük. Egyes esetekben, amelyek közül legkirívóbb a martini építkezés, hajlandó volt vállalatunk az épltőüzem részére többletbér kifizetése céljából pénzösszegeket folyósítani. Ennek ellenére az említett martini építkezésen olyan siralmas a helyzet, Ihogy mindössze öt-hat mtinkás dolgozik ezen a nagyterjedelmű építményen. Az építkezést itt a Válhostav cég végzi, amely szerintem egyike a legrosszabbaknak. A rimaszombati járásban három helyen a Hutné stavby vállalat végzi az építkezést. Ez a vállalat Rimaszombatban, Tornaiján és Feleden munkálkodik. Sajnos az említett helyeken Is lassú a munkaütem, Így az átadás és az üzembehelyezés Időpontja elhúzódik. Kerületünkben a késedelemmel elkészült öt gabonasiló közül is csak kettőt adhattunk át rendeltetésének az idei terményfelvásárlás feladatainak végrehajtására, mégpedig a privlgyeit és a púchovlt. — Milyen a helyzet a takarmánykeverékek előállítása terén vállalatuk üzemeiben? — Helyenként, mint például a rimaszombati és a privigyei üzemben, a keveréktakarmányok előállítására szabad kapacitás Is van. A takarmánykeverék előállításával kapcsolatban gyakran kritizálnak bennünket. Például a fejőstehenek részére nagy mennyiségű keveréket kellett készíteni. Ez esetben a különösen kimagasló tejelékenységű tehenek takarmányozásáról volt szó. Ehhez persze alapanyagként szükség lenne jóminőségű takarmánypogácsára a korpa és a takarmányliszt helyett. Ilyen tartalékkészleteink sajnos nincsenek. A terménytároló kapacitások hiánya miatt azonban nincs módunkban ilyen készleteket kialakítani. Az ehhez hasonló esetekben természetes és bizonyos szempontból jogos is a kritika. Az általános minőségű takarmánykeverékek készítéséhez szükséges fehérje tartalmú komponensek behozatalával elégedettek lehetünk. Sajnos a hazai malmoktól Igényelt takarmánylisztek, valamint korpaféleségek ellátásában nagy hiányosságok mutatkoznak élelmiszeriparunk malmai részéről. Annak ellenére, hogy például a takarmánylisztre és a korpára negyedéves adásvételi szerződést kötöttünk a malmokkal, például idén az év első felében leállították ezek készítését azzal az indoklással, hogy a liszteladás a második évnegyedben akadozik. Szerintük elég étkezési célokat szolgáló llsztkészlet volt, s ezérl nem őröltek és Így őrlési melléktermékeket sem állítottak elő, pedij ezek keverőüzemeink részére szüksé gesek lettek volna. így keletkezne! azután a különféle problémák. Azét lenne szükségünk a terménytároló é: a félkészitmény tároló raktárak gyón meg, hogy elég egyszer tisztítani, s a terményért mégis aránylag jó árat kap a termelő, mondjuk száznyolcvan koronát mázsánként. Ugyanakkor az árpát kétszer-háromszor kell tisztítani, hogy annak minősége megfeleljen az előírt minőségi szabványnak, s ennyi munka után is csupán százhetven koronát kaphat a termelő mázsánként, pedig az árpa hektárhozama kisebb. Tudjuk mi várható ilyen körülmények között a következő években, ha a helyzeten nem változtatunk. Helytelen lenne szerintem ezt a helyzetet időben nem felismerni és financiális, valamint egyéb téren meg nem oldani, mert akkor úgy járnánk, mint például a burgonyával jártunk, hogy hiánnyal küzködünk. — A volt közép-szlovákiai kerületben nagy mennyiségben tenyésztettek juhot, főleg a hegyi és hegyalji körzetekben. Mi a véleménye a gyapjú felvásárlási árának előkészületbe helyezett csökkentéséről? — Körzetünk számos mezőgazdasági üzemében vitatott probléma a Juhtenyésztés hanyatlásának kilátásban lévő kérdése. Textiliparunk részére szerintem elég hazai gyapjú állhatna rendelkezésre, mégis külföldről hozunk be gyapjút akkor, amikor valuta helyzetünk nem a legmegfelelőbb. Már három vagy négy hónapja nem vásároljuk a gyapjút. Üzemeink raktárai ugyanis tele vannak gyapjúval, s negyven millió koronánk fekszik benne. Ezt a gyapjút kilónként százszázhúsz koronáért vásároltuk. Az utóbbi szállítmányok számlázásakor kényszerítve voltunk arra, hogy ezt a gyapjút a feldolgozó üzemeknek kilónként huszonöt koronájával számoljuk. Még mindig harminc milliós, főleg kamattartozásunk van a bankban. Ezt a kérdést sem a kormány sem más szerv nem képes megoldani, ami a helyzetet teljesen tarthatatlanná teszi, örültünk annak, hogy a Juhállomány vállalatunk körzetében a múlt évi állomány számát elérte. Fokozatos felfejlesztése körülbelül nyolc évig tartott, amikorls más kerületekből való vásárlással igyekeztünk az állományszámot növelni. Most w Ladislav Spacinskymérnök, c.: Az agrokomplexum külkereskedelmi kapcsolatainak problémái (4.) felépítésére, hogy készleteket hozhassunk létre és ne függjünk a malomipar szeszélyeitől. A készletkialakítást megkívánja a folyamatos termelés. Persze ezen a téren a bank is megértéssel lehetne és nagyvonalúan tolerálnia kellene a készletkialakítást. — A mezőgazdasági üzemek takarmányellátásában olykor a göngyöleg és a szállítás is kihatással van. Milyen a helyzet vállalatuk üzemeiben ezen a téren? — A papírzsákokban történő szállítás, tekintettel arra, hogy ezek ára darabonként két koronáról négy koronára emelkedett, ökonómiai szempontból számottevő megterhelést jelent a vásárlók számára, de azért is, mivel nem kapunk papírzsákot kellő mennyiségben, leghelyesebbnek az ömlesztett formában történő keveréktakarmány szállítás mutatkozik. Teherautóink egy részét erre az ömlesztett állapotban történő keverékszállításra átformáltuk. Az volt ugyanis az irányzat, hogy a mezőgazdasági üzemekben fémből készülő silótartályokat alkalmazunk, ami részben meg is történt. Különös módon azonban ennek az új módszernek folyamatos alkalmazása körülbelül egy évig szünetelt. Ma ismét feléledt ennek a szerintem igen hasznos, olcsó és Így ökonómiai szempontból előnyös rendszernek az alkalmazása. Például a Povazská Bystrioa-i járásban Púchovon Filo mérnök, a helyi EFSZ elnöke és egyben a Parasztszövetség KB-nak tisztségviselője járásukban elsőként a szövetkezetükben létrehozott korszerű baromfitenyésztő üzemben vezette be ezeknek a takarmánykeverék tartályoknak az alkalmazását. Közben harmincöt vagy negyven ilyen tartályt szereztünk be az említett járás többi EFSZ-ei számára. Ennél a rendszernél azt Javasoljuk, hogy a tartályokat magunk töltenénk meg a takarmánykeverékkel olyan módon, hogy a fémtartályhoz meglenne a kulcsunk és ha szakszerűen átszerelt teherautónkkal megérkezik emberünk a farmra, nem fontos hogy ott legyen az EFSZ funkcionáriusa az átvételnél, anélkül is, gépesített módon a tartályba juttatnánk a keveréket. Ez részünkre is, de az EFSZ-ek részére Is előnyös lehetne. Ha zsákolt állapotban szállítjuk az árut, úgy rengeteg fizikai munkát kell nekünk is, meg az EFSZ dolgozóinak is a zsákolásra, az átrakásra, a mérésre áldozni. A fémtartályos rendszer tehát előnyös lenne mindkét fél részére. Ezekben a tárolótornyokban tizennégynapi készletet lehetne tartalékolni, amely idő alatt a takarmány nem romlana meg. Ez a takarmánykészlet azért is jó lenne, hogyha bármilyen akadály adódik az üzemünkben vagy a szállítással kapcsolatban, úgy a mezőgazdasági üzem termelésében nem lenne semmiféle fennakadás. — Mi a véleménye a húsellátás terén kialakult nyomasztó helyzettel kapcsolatban? — Véleményem szerint az elmúlt évben követtük el a legnagyobb hibát. Annak ellenére, hogy a húsfelvásárlási időtervet az első félévben csaknem maradéktalanul teljesítettük, a szarvasmarha-felvásárlás tervét a harmadik negyedévben már csak 88 °/o-ra teljesítettük. Az évi terv irányszámainak év végéig a szarvasmarha felvásárlás vonalán előreláthatólag 107 %-ban teszünk eleget, a magánszektor bevonásával. A sertéshús felvásárlás tervét a harmadik negyedévben mindössze 76 %-ra teljesítettük, s ahogy a helyzet alakul, az évi terv irányszámait ezen a téren csak 80 %-ra teljesítjük. — Mi ennek az oka? — A volt közép-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemel mindig takarmányhiánnyal küzdöttek, mivel a szemtermés itt kisebb volt, mint más kerületekben. Tavaly ősszel kimondták, hogy csakis a saját takarmánykészleteinkre támaszkodhatunk, az állami tartalékokból nem kapunk szemes takarmányt. A mezőgazdasági üzemeket erre figyelmeztettük és ezek az adott helyzethez mérten rendezkedtek be. Anyasertés állományukat nagyrészben felszámolták, a szarvasmarha állományt 29 ezer darabbal csökkentették. Azokat a takarmányokat, amelyeket az elmúlt év novemberében és decemberében kellett volna kézhez kapnunk, csak idén júniusban vehettük át az állami készletekből. A szarvasmarha állomány létszámát nem lehet egy év alatt ismét : felemelni, ez legalább két-három ! évig fog tartani. A húshiány megol-Az 1989-es évre tervezett kivitelben, exportban az állami költségvetésből pótdljak formájában adott hozzájárulás 23 millió koronát tesz ki. Eredetileg a tervezett kivitel újratermelési költségeit 50 millió koronát kitevő összegben a központi forrásokból képtelenség volt fedezni. A nemzeti és a föderatív szervekkel folytatott tárgyalások után, valamint a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának Június 6-án hozott határozata értelmében ezt a hiányt nyolc millió koronára sikerült lecsökkenteni. A kérdést tökéletesen nem lehetett megoldani azért, mert a konzerv- és szeszipari ágazat árképzésében nem érvényesíthetik a szabad ármegállapítás elvét és ezért az illetékes szervek éppen a konzervipari és szeszipari termékeknél nem akarták a kérdést az árpőtlékok növelésével, emelésével megoldani. Ezt helytelennek tartjuk, mivel az alap nyersanyagok árát e termelési ágazatban csakis a limitált, a szilárdan megszabott árak alapján képezték. Kivitel szempontjából 1969-ben csupán 15 olyan teljes mértékben kifizetődő, rentábilis árucikk volt, amellyel egy amerikai dollárt 27 koronáért, esetleg ennél kevesebb összegért tudtunk beszerezni. Ezek közé tartoznak egyes húsféleségek — sertéscombok, zslgerek, húskonzervek, máj, libatoll, gombák és egyes élő állatok. Kifizetődőnek tekinthetjük még azokat a termékeket is, amelyeknél egy amerikai dollár elérése meghaladja ugyan a 27 koronát, de 34 koronánál kevesebb. Ezek közé tartoznak a maláta, egyes gyümölcsbefőttek, palackozott és csapolt sör,, egyes konzervfajták, néhány cukorkakészítmény és a vágómarha. A jelenlegi ökonómiai eszközök, gazdasági ösztönzők mellett a kivitel gazdasági elemzése során összesen 30 olyan kiviteli cikket találunk, amelyeknél a legközelebbi esztendőkben a kivitel mennyiségét esetleg jelentősen Is növelhetnénk. E növelés feltétele azonban, hogy a központi irányítás részéről olyan különleges feltétele két teremtsünk, amelyek a kivitelt előnyben részesítik és hatékonyan támogatják. Ilyen intézkedésnek tekinthető például a kamatmentes kölcsönök folyósítása, a nyereségleadás módozatainak rendezése, hosszabb időtartamra előlegezett árpótlékok stb. A mezőgazdasági-élelmiszeripari agrokomplexum termékeinek kivitele terén 1969-ben egy amerikai dollár elérése átlag 38,70 koronát igényel, ami megfelel az előző évben elért színvonalnak. A szocialista országokba irányuló kivitelnél egy átszámítási rubelnek az előző évben elért árfolyamszintjét négy koronával léptük túl. 1968-ban egy rubel összehasonlító árfolyama körülbelül 24,50 koronát tett ki, ebben az évben körülbelül 28,50 korona lesz. Ezt az emelkedést a kivitel struktúrájának változása okozta, amit a külföldi vásárlók az élelmiszeripari termékek iránt kifejezett igényeinek megváltozása idézett elő. A gazdasági ösztönzők kérdésében a pénzügyminisztérium által követett jelenlegi irányzat, amely a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek kivitelekor adott árpótlékok gyors és hatékony csökkentését célozta, a külföldi piacokon az eladási, értékesítési árak leszállítását eredményezte, és vállalati szinten további anyagi veszteséget vont maga után. Ilyen feltételek mellett a termelő szervezetek nem mutatnak érdeklődést a kiviteli feladatok teljesítése iránt, elsősorban ez az érdektelenség a nem effektiv termékek esetében mutatkozott meg. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari szervezetek termékeinek kivitelét az élelmiszeripari nyersanyagok behozatalának mennyisége befolyásolja, amint azt a deviza-szabályozás érvényes elvei előírják. Az év végén ez a gyakorlat azt eredményezheti, hogy a megkövetelt termeléshez és a lakosság ellátásának kielégítéséhez szükséges behozatalra már nem lesz elegendő devizafedezet. A külkereskedelemben jelenleg a hatékony tényezők szerepét betöltő ökonómiai eszközök, gazdasági ösztönzők megállapításánál a belföldi és külföldi áraknak 1966-ban megvalósított egyszeri felülvizsgálásából indultak ki. Ezen felül nem vették figyelembe, hogy az árak a külföldi piacokon is változnak. A valóságban az élelmiszeripari nyersanyagok és gyártmányok ára a külföldi piacokon sem mentes a gyakori és igen jelentős változásoktól, áringadozástól. Így például az exportra szállított cukor minden tonnájának ára az 1967- es év 933 koronájáról napjainkban már 1680 koronára emelkedett. Egy tonna Csehszlovákiába behozott kakaóbab ára egy év alatt 13 000 koronáról 27 000 koronára emelkedett. Már ez a két kis példa is bizonyítja, hogy az élelmiszerek és a mezőgazdasági termények világpiacán az árak állandóan, folytonosan és előre kiszámíthatatlan módon változnak s az érvényes gazdasági ösztönzőket a külkereskedelem terén ezekhez a változásokhoz egyáltalán nem idomítjuk, vagy ha igen, úgy csak egyes esetekben, egyes árucikkeket érintve módosítjuk. (Folytatjuk.) SZABAD FOÍDMÜVES 1989. november 22. ha ismét leépítjük a juhállományt, ez óriási veszteséget jelent majd a népgazdaságnak, mivel a lelegelhető hatalamas fűmennyiség kihasználatlanul marad. Ha ez így megy tovább, akkor' a juhtenyésztés sírásóivá válunk. A helyzet, ilyen alakulása teljesen érthetetlen, hiszen ha csak húsra tenyésztenénk a juhokat, tartásukkai akkor is érdemes foglalkozni ős a húst exportálni. A juhtenyésztés kérdését igen megfontoltan kellene kezelni. Egyes államokban szokás, > hogy a saját termelésű árut az állam védelmezi, például hasonló árucikk behozatalára magas vámot ró ki vagy egyes árucikkeket egyáltalán nem enged behozni. Ezzel védi a hazai termelőket, a hazai munkát, a hazai árut. Nálunk ezen a téren sajnos igen nagy a hiányosság. Elmondhatnánk ezt többek között a dohány termeléséről, áráról és behozataláról, a zöldségről, a gyümölcsről és más egyéb terményekről is. A juhtenyésztésben beállott megtorpanást szerintem egészen komoly kérdésnek kellene nyilvánítani és ezzel a problémával az állami, a politikai szerveknek, többek között a parlamentnek is foglalkoznia kellene és bár aránytalanul kevés a mezőgazdaságban dolgozó országgyűlési képviselő népképviseleti szerveinkben, annál nagyobb odaadással, hozzáértő módon kellene ezt a kérdést napirendre tűzni. Hathatós érdekvédelmi politikát kellene kialakítani, mert ha a külföldről behozott gyapjú ára a gyár részére olcsóbb is, mint a hazai gyapjú, figyelembe kellene venni népgazdasági szempontból azt is, hogy ezért az importált gyapjúért valutát kell kiadni. Valutát kiadni olyan termékért amelyből eleget termelünk igen-igen helytelen. A felvetett építkezési problémákat pedig alacsonyabb szinten lehet megoldani, csupán az építkezési vállalatok vezetőinek szervezési képességeit kellene szemügyre venni, ami az állami ellenőrző hivatal feladatkörébe tartozik, mivel hatalmas népgazdasági károk okozásáról van szó. KUCSERA SZILÁRD dását aránylag gyorsan a sertéstenyésztés fejlesztésével érhetjük el. Sajnos azonban ezen a téren sem egyszerű a helyzet, mert nincsen elég választott malac. Bizonyos menynyiségű választott malacot Lengyelországból hoztunk be, csakhogy ezek drágák. Újabban Angliával egyezkedünk, hogy további harmincezer darabot hozhassunk be. Mindez persze igen furcsa, amikor tudjuk, hogy ezeket a kérdéseket Idehaza is meg tudnánk oldani. Ebben az évben már áttekintésünk lesz azokról a takarmánymennyiségekről, amelyeket az állami takarmánykészletekből kapunk, így bizonyos előkészületeket tudunk tenni a következő évre. Minden járásra vonatkozóan elkészítettük a hústermelés fokozásának tervét. Bár a feladatok igényesek, de reálisak. A teljesítés feltétele persze az, hogy az állami készletekből megígért takarmányt megkapjuk. Az embereknek van kedvük a termelés fokozásához, csak meg kell hozzá teremteni az anyagi feltételeket. Szerintem helyes lenne az állami sertéshizlaldák számának bővítése, mégpedig a fogyasztókörzetekben. Például helyesnek tartanám a Zólyomi Húsfeldolgozó Kombinát mellett, vagy közelében és hasonlóan Zsolnán létesíteni egy-egy állami sertéshizlaldát. Most például Zsolnára Rimaszombatból kell élő állapotban szállítani a sertéseket. Igaz takarmányból nagyobb mennyiséget kellene az említett helyekre szállítani. — Az utóbbi időben sok szú esik a takarmányozás szempontjából igen jó árpa felvásárlásáról és készleteiről. Véleménye szerint miként lehetne a készleteket a jövőben emelni? — Szerintem ezt a kérdést nagy hozamú árpafajták elterjesztésével kellene megoldani, amelyek sörárpaként is értékesíthetőek. Sajnos nincsen megfelelő minőségű és egyben kielégítő hektárhozamokat elérő árpafajtánk. További nehézségeket okoz ezen a téren az árpolitika. A búza esetében például elég, ha azt a mezőgazdasági üzem kombájnnal betakarítja, s"e normákat úgy állapították 9
