Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-08 / 45. szám

Egy osztrák kutatóállomáson

Bécstől egy Jó „kőhajításra“ fekszik Klosterneuburg, ahol a gyümölcsészetl és szőlészeti kutatóállomás tevékenységét tanulmányoztuk. Az Intézmény egyedülálló az országban s több mint százéves múltra tekint vissza. A gyümölcsöst vezető mérnök szavai szerint ez nem Jelenti azt, hogy nem tartanak lépést a fejlődéssel, illetve nem foglalkoznak új dolamelyeknek számba jöhet a termesztése.

Az almán és körtén kívül a fekete ribizli termesztésével is foglalkoznak. A cél a ribizli szedésének gépesítése. A bokrokat ennek megfelelően metszik, kezelik. Alapvető követelmény e bogyós gyümölcs szüretelésének gépesítése, mert máskülönben termesztése nem fizetődik ki. A gépi szedés hiányában például nem ajánlják a cseresznye termesztését, inkább a behozatalát szorgalmazzák. A kajszi, valamint az őszibarack telepítése körül pedig az a vélemény alakult ki, hogy a félkorai és kései fajták ültetését ajánlják, mivel koraiságban sehogysem vehetik fel a versenyt külföldi partnereikkel, többek közt Olaszországgal.

Ami a fák koronáinak kialakítását illeti, a legintenzívebbnek tartják a vezetékes termőkaros nevelést, annak ellenére, hogy kísérleteik számos korona alakítást felölelnek.

Magyarázkodás közben házigazdánk véleményünket Is kikérte, de mivel nem illik a vendéglátót bírálni, úgy észrevételeimet ezúttal mondom el. Ugyanis amint a kertbe léptünk, azonnal észrevettem, hogy sok hullott alma hever a fák alatt. Ez pedig betegségre vall. Nem kellett megközelítenem a fákat ahhoz, hogy a leveleken felfedezzem a lisztharmatot, de férges gyümölcs Is szépszerével akadt a fán. Számomra kissé furcsának tűnt a talaj erős gyomosodása Is annak ellenére, hogy a kutatőállomás különböző gyomirtó szerekkel Is rendelkezik. Mindamellett az ország gyümölcstelepítésének fejlesztésében nagy munka áll az állomás mögött, bár nálunk, de főleg a szomszédos Magyarországon szépszámban akadnak hasonló tanulmányozást érdemlő gyümölcsösök.

Közvetlen a kert szomszédságában terül el az állomás szőlészete, Így minden Időveszteség nélkül folytattuk a kutatók munkájának áttekintését.

A talaj domborzati viszonyánál fogva tipikus szőlőterületen, hat és fél hektár szolgálja a kutatást. Ezenkívül húsz hektár a termőszőlő, mely módot nyújt a borkészítés egyes technológiai folyamatának kipróbálására, illetve megfigyelésére.

A domboldalakon fennáll az erózió veszélye, amelyet a tudományos dolgozók köztes növényekkel csökkentének. A zöldtrágyázásra Is alkalmas növények magját ősszel vetik a földbe. Mire az őszi esős időszak megérkezik, zöldszőnyeg borítja a földet, de a tavaszi esőzések kártételét is megakadályozza. Később a zöldtömeg bedolgozása után visszamaradt növényi részek szintén mérséklik az erózió káros hatását.

Amt a szőlőre vonatkozó kísérleteket illeti, a hagyományostól kezdve a legmodernebb művelést alkalmazva figyelik a növény életét, az egyes fizikai műveletek ráhatását s nem utolsó sorban a termés nagyságát. Kísérlet folyik a szőlő különböző méretű visszavágásával, hónaljazásával, figyelik a vegyszerek hatását, alkalmazzák a szőlő összes metszési

Vendéglátónk aprólékos magyarázatot ad a felvetett kérdésekre.

gokkal. Sőtl Számos olyan kísérletük is van, amely ezidáig Ismeretlen a szakemberek körében, de Jóllehet nem Is kerül ki a termelésbe. Aránylag kicsi terület, 35 hektár gyümölcsös áll a kutatók rendelkezésére. Egyenlőre ez sincs mind beültetve, mert egy részét nemrég kapták.

A gyümölcsfák többsége vezetékes alakfa. A kutatás fő iránya olyan fajtáknak az előállítása, Illetve megjelölése, amelyeknek állandó a piaca. Igaz ugyan, hogy Ausztria nem önellátó gyümölcsből — tehát a hazai termés gond nélkül értékesíthető — mégis olyan fajták nemesítésére törekszenek, amelyek minden tekintetben megállják a helyüket a fogyasztók körében. A tárolóképesség mellett elsőrendű követelmény a gyümölcs zamatja, s az, hogy mutatós legyen. Jelenleg a Starkingot keresik a piacon, de a Jonathán után is nagy érdeklődés mutatkozik

Az egyes almafajták közül tehát elsősorban a Starking felé fordul a kutatók figyelme, majd ezt követi a Jonathán, a Golden delicious és a Staymared. Az Ontárlót tellesen kirekesztették a termesztésből egyrészt kevésbé fagyálló, másrészt a betegsé gekkel szembeni érzékenysége miatt Megtörtént például, hogy a leginten zívebb vegyszerezés után Is foltokat kapott a gyümölcs és emiatt gyakor latilag nem volt tárolható. A megje lölt faltáknn kívül egyébként az állomás mindazon fajtákkal foglalkozik,

Emeletes rendszerű ültetvény. Az egyik töke alacsony művelésű, a másik . pedig lugasszerűen emelkedik a magasba. A tőketávolság 1 méter.

Bő termés n limaiakon.

Fotó: Kovács—Tóth

az alma, s majdnem ugyanannyit a szőlő kilójáért. A legkiválóbb borszőlő ára hat-hét silling. A nagykereskedők a bor literjét hat-nyolc slllingért vásárolják, de amire a fogyasztóhoz kerül 40—50 sillinget kérnek érte. Az alma ára hasonlóan magas a piacokon; hat-tizenöt sllllngért árulják kilóját.

Az egyszeri látogatás nem elegendő ahhoz, hogy mérlegre tegyük a kutatóállomás eredményeit.. Meg kell elégednünk azzal, amit rövid fél nap alatt láttunk, tapasztaltunk. Nem teszünk hozzá, el sem veszünk belőle.

Szép tájon fekszik a kutatóállomál szőlészete.

SÁNDOR GÁBOR

módját, a tápanyagokra történő reagálását stb. stb. A kísérlet fő célja mégis azon termőtípusok kiválogatása, amelyek maximális hozam mellett elegendő és jó minőségű bort adnak. Erre azért van szükség, mert Ausztriában új szőlőterület létesítését nem engedélyezik, csupán az öreg tőkék pótolhatók újakkal. Ezek után természetes, hogy a régi tőkéket lehetőleg a legjobb fajtákkal helyettesítik a termelők. Az új keresztezett fajtákon kívül melegen ajánlják a Müller Thurgaut, Olaszrizlinget, Tramini, Burgundit és még számos szőlő^ fajtát.

Kiváló borokkal egyébként Ausztria más vidékein sem találkoztunk. Ezért, de főleg a magas árak miatt nem nagyon szorgalmaztuk a borkóstolgatást az országban.

Ha már az árakról beszélünk, nem hagyható figyelmen kívül a szőlő, illejve alma értékesítésének kérdése. A termelő három-négy silinget kap

A kísérleti megfigyelések jelenleg a nálunk is egyre terjedő Moser-félex kordonos művelést tartják a legmegfelelőbbnek. Bár e módszernél a szőlő mustfoka alacsonyabb, a termés nagysága ezt többszörösen kipótolja.

Egyes kísérleti célokat szolgáló tőkéken jó néhány rothadó fürtöt is felfedeztünk. Vezetőnk megmagyarázta, hogy ezek kontroll sorok, amelyeket semmilyen vegyszerrel sem permeteztek. Így válik lehetővé számukra, hogy felmérjék az adott vegyszer hatékonyságát, illetve használati értékét.

Mivel a kutatóállomás területén lehetőség nyílik a szőlő aszúsodására

— akárcsak náluk a tokaji körzetben

— nagy érdeklődéssel tekintettük meg a modernül felszerelt szőlőfeldolgozó helyiségeket annak reményében, hogy megízlelhetjük a Jó hírnévnek örvendő ausztriai borok kiváló képviselőit. A szőlőfeldolgozás terén elsőrendű követelmény a bor tisztasága és fajtájára jellemző színe.

A présházban a legkorszerűbb munkagépeket láthattuk: szőlőzúzót,

prést, a bor tisztítására alkalmas filterezőt stb. A laboratóriumnak is beillő helyiségekben történik a bor előállítása, helyesebben készítése. A kóstolgatás közepette sem tudtam eldönteni, melyik kifejezés a helyesebb, mert nem voltam elragadtatva az aranyló nedűtől. Igaz ugyan, akadtak akik dicsérték, de valószínű szem előtt tartották az ismert közmondást: „Ajándéklónak ne nézd a fogát“. A tisztasággal és színnel nem is volt baj, de valahogy túl kezeltnek tűnt a bor, s inkább a kén (vegyszerek?) hatása Jelentkezett, mint az adott szőlőfajta zamatja. A harmadik pohárnál olyan érzésem támadt, ahhoz hogy hasonló borokat kóstolgassunk, nem kell Klosterneuburgba Jönnünk, elég ha elmegyünk Klrályhelmecre, sőt a csábi EFSZ pincéjében a hagyományosan készített, „szűzen“ hagyott Ital is Jótáll magáért.

A íit paprikamag serkentése

Szerte a világon kutatók ezrei kísérleteznek a különböző növekedéstszabályozó anyagokkal. Vizsgálják, hogy miképpen lehet felhasználni őket a termés növelése céljából. A világirodalomban sok példát találunk e szerek pozitív hatására, de nem kevés azoknak az eseteknek a száma sem, amikor a serkentő anyagok hatása elmaradt, vagy negatív volt. Az eredmények — mondhatni — szerek, kutatók és országok szerint változnak, megannyi nyitott kérdés vár tehát még eldöntésre. Ilyen többek között az is, hogy a különböző serkentőszerek milyen hatást fejtenek ki egyik legértékesebb növényünk, a paprika csírázására és kezdeti fejlődésére.

A vetőmag gazdasági értékét elsősorban meghatározó két tulajdonság — a csírázási erély és csírázóképesség — alakulása termesztési szempontból nyilvánvalóan igen fontos. A rövidebb idő alatt nagyobb százalékban csírázó magvak kelése és kezdeti fejlődése erősebb, s ez a későbbi időszakban általában a növény fejlődésére — s még a termésre is — kihat. Ez fokozottabban érvényes a lassan és nehezen csírázó magvakra, amilyen a paprikáé is.

Indokoltnak látszott tehát az Irodalomban ajánlott serkentőszerek hatásának vizsgálata. Kísérleteinket az Országos Vetőmagfelügyelőség csíráztató laboratóriumában s a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola budai telepén végeztük 1986-ban és 1987-ben.

Laboratóriumban a csírázási erélyt, illetve a csírázás gyorsaságát, továbbá a csírázóképesség alakulását tanulmányoztuk. A szabadföldi kísérletekben a kelést, a bimbók, a virágok, a kötődések, az első bogyók számát, valamint a termés fejlődésének ütemét figyeltük.

Kutatásaink során a következő eredményeket állapítottuk meg.

A gibberellinsav a töménység nagyságával arányosan a csírázás kezdeti szakaszában csökkentőén hatott. A csírázóképességet lényegesen nem módosította. Üvegházban a kelést szignifikánsan hátráltatta. (A szer 10, 50, 100, 500 ppm-es oldatával dolgoztunk.)

A heteroauxin 10, 50, 100, 200, 500 ppm-es oldata szintén negativen hatott a csírázási erélyre. A kezelésekkel a csírázókéqességet sem tudtuk lényegesen növelni.

Huminsavval folytatott magkezelési kísérleteinkből azt a megállapítást szűrhettük le, hogy a szer a laboratóriumi csírázást csak kevéssé befolyásolja. Szabadföldön viszont növelte a kelés százalékát a kezdeti időben, de a növény későbbi fejlődési szakaszaiban szinte mindenkor roszszabb eredményt adott a kontroliénál. (0,0001-es hígítástól 0,005-es hígítást próbáltunk ki a szerből.)

A nátriumhidroxidos kezelés szignifikánsan kedvezően befolyásolta a kelést, a bimbóképződést, virágzást, kötődést, valamint a termést is. A csírázásra kifejtett hatása nagymértékben függött az oxigén mennyiségétől és a csírázás hőmérsékletétől. Ha a körülmények kedvezőek voltak, a nátriumhidroxid is növelte a csírázás gyorsaságát. A szer a csírázóképességre alig hatott.

Kísérleti tapasztalataink szerint legjobb szernek a viszonylag olcsó hidrogénperoxid bizonyult. 0,5—1 %-os töménységben minden esetben megbízhatóan és lényegesen fokozta a csírázási erélyt, illetve ennél jobban a magvak kezdeti csírázását.

Gibberellinsavval és huminsavval beállított lombpermetezési kísérletünkben nem kaptunk szignifikáns eredménvt, az értékek alakulásának tendenciájából mégis arra következtethetünk. hogy ha a gihbellint megfelelő töménységben és időben használják, a kezelés eredményes lehet.

^ hidrogénperoxidos magkezelés és a Í0—20 ppm-es gibberellines lombpermetezés tehát gyakorlati értékű eredményt hozhat.

Dr. Sas Pál

SZABAD Frtr.DMnVES J

1969. november 8.