Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-08 / 45. szám
KERTESZET Almasziiret Szántón A szántói híres savanyúvíz forrás köré már 1587 óta építenek. A századfordulón Konkoly-Thege Sándor, a földesür évenként két millió palackot töltetett a forrásból. Épületekre volt tehát szükség És amióta a nép ura saját hazájának, szintén csak építkeznek. Strand, fürdő, fedett uszoda... Az ember nézi á késő ószl aranylő nap sugarát, a fürdő kékes üvegtábláit, az autókat, amint suhanva Léva felé fordulnak. Aztán bemegy, megmártja magát a vízben, majd kiül a teraszra. Hallgatja a legújabb táncszámokat, vagy a világvevő rádión valamely távoli ország muzsikáját, közben kinyitja az újságot, hogy elolvassa a legújabb jelentést valamelyik űrrakéta útjáról. És akkor azt mondja valaki: — Nem veszik át a gazdaság almáját. A kellemes zsongásba úgy hull bele ä sző, mint kő a fürdő vízzel teli medencéjébe. És gyűrűket vet... Nem fgy teljes az igazság magyarázza Volkovics Béla, a gazdaság vezetője — hanem úgy, hogy az Ipolysági Zöldségfelvásárlő Vállalattal szerződést kötöttünk 100 métermázsa alma átvételére. Ám a termés sokkal több. Még nem fejeztük be az almaszüretet, de a jelek azt mutatják, hogy legalább 200 métermázsa a termés. Probléma számunkra az értékesítés, mert a szerződésben lekötött mennyiség átvételét is elodázták az Ipolyságiak. Valahogy így teljes az igazság... A gazdaság 840 hektáros területéből 720 szántóföld, és 20 hektár gyümölcsös. Sok cseresznyefa, diófa van benne. Javarésze azonban alma. És most éppen erről van szó. — Húsz esztendővel ezelőtt telepítettük — mondja Volkovics elvtárs. Hasznavehetetlen terület volt. Kecskelegelőnek használták a falubeliek. A szakkönyvekben tájékozódtunk először, aztán alaposabban megvizsgáltuk a terepet. Munkához láttunk. És a gyümölcsös bevált. Nézzük megl,., Gregus Pali bácsi, a kertész, lapos terméskövén ül. Két sarka fészket rakott a süppedő avarban. Mintha abba kapaszkodna, mert két kezével az almaszedő rúd végét igazgatja. Ráncok gyűrűznek homlokára. Ha nem is néz most fel a magasba, szavaiból kitűnik, hogy már többször is megnézte az egymásba rohanó felhőket: — Sietni kell, könnyen elromlik az idő... Ha gyümölcskertésszel találkozik az ember akarva-akaratlan is a permetezésre terelődik a beszéd, mert a jó termés titkát a permetezés milyenségében véli felfedezni a kíváncsiskodó. — A liszüharmat nem ártott az idén? — Jonathán fajtánál mészkénlével védekezünk ellene. Különben a pajzstetü rajzása is indokolttá teszi ezt. — Varasodáskor? — A bordóilé ad védelmet. Gregus bácsi érti a mesterségét. Természetesnek tartja az idei Jó termést. Véleménye szerint más, okosabb emberek Is tudhatnák, hogy az almafák termése általában kétesztendőnként jó. És ilyenkor felkészülhetnének a raktározásra, az értékesítésre. A deméndi pionírok nyomát színes levelekkel takarja be a szél. Ez a jó idő ilyenkor. Az almaszüretre érkezett pionírok arca olyan piros, mint fákon az alma. — Ez a Jonathán , ez a piros. Az az élénk sárga színű, napérte oldalán pirosán Csíkozott a téli Arany permen. Amott sötétlik a bőralma, nézzétek csakl — magyarázza az egyik tanító. A gyermekek figyelmesen nézik a terméssel megrakott almafákat, miközben jókat harapnak a leszakított almákból. Munka előtt először sorra kostólgatják a fák termését. ízlik nekik. Nem is nagyon figyelik a magyarázatot. — Az alma tudományos neve: Malus domestica. Hazája a Kaukázus, Turkesztán és Afganisztán. Jelentős C vitamin tartalmuk van. Ez a tárolás alatt csökken. Cukortartalmuk átlagosan hat-tíz százalék ... Amikor eltelnek az almakóstolgatással Volkovics elvtárs már alkalmasnak tartja a magyarázatot. Megmutatja hogyan kell szedni, osztályozni, hordani, átrakni a termést. Aztán gyerünk, munkáral Tóth Valikéval, a hetedikes, mosolygó, fáról fára szökellő, gyorskezű kislánnyal beszélgetek. — Mit fizetnek nektek ezért a munkáért? — Minden kilóért 37 fillért. De a hordásért is külön fizetnek. És megengedték, hogy munka végeztével néhány almát haza is vihessünk, megmutatni édesanyánknak: ilyen almát szedtünk a Szántói Állami Gazdaság gyümölcskertjében. — Szívesen jöttetek? — Én Igen, bár szabad időnket áldozzuk fel. Aki nem szívesen jött, elárulja magát a lustaságával. Azokat pedig nem hozzuk magunkkal holnap. — Mire költitek majd a keresetet? — Hm. Ezt még alaposan megtanácskozzuk majdl Termelői ára 2 korona Ezt a gazdaság vezetője mondja a kertésznek. Meglepetés? No igen ... hisz Pali bácsi arcán a fontolgatók csöndes mosolya bujkál. Semmi kétség, sokkal több tiszteletet ébresztene benne egy nagyobb szám. Gregus Pali bácsi, a kertész Deméndi pionírok a szántói almás kertben. Hja, a könyvelők és számfejtők sohasem tudhatják, hogy miféle érzékenységbe gázolnak bele, amikor rideg számok és adatok alapján állapítják meg a munka, a termés értékét. És mit is tehet ilyenkor Gregus Pál kertész? — Szedjük le mielőbb — mondja és kétségbeesett sietséggel megragadja a létrát. Hosszúkat lép. Néhány almaszedő kislány apró tipegéssel követi. * * * Országos gond volt az idén a gyümölcsök tárolása, értékesítése. Szántón nehezen bár, de megoldották á problémát. Az ember akaratlanul is arra gondol, hogy furcsán alakult az utóbbi évek során az életünk: gond, ha van valamink. Gregus Pali bácsi, de vele együtt sokan mások azonban azt vallják, hogy a legnagyobb gond a nincs. Minden esetre, velük tartok. HAJDÚ ANDRÁS A LÁTSZAT CSAL Színes virágtenger Amt szép, azt egy látásra sosem hagyja ott az ember, lehet az lány, épület, avagy a természet egyéb remeke. Hasonlóan jártam Lakszakállason, amikor az új Iskolát megpillantottam. Nem maga az épület ragadta meg jlgyelmemet, hanem az előtte levő park színes vlrágtengere. Akarván, nemakarva átléptem a kerítés küszöbét, hogy megörökítsem a nagy gonddal ápolt kertet. Munkám be sem fejeztem, amikor Bartal Vtncze, az Iskola Igazgatója érdeklődéssel tudakolta, ml késztetett a fényképezésre. Amint azonban a későbbiek során kitudódott, a park virágai már sok nézőt Ide csalogattak. Nem is olyan rég még „Dtsznószállás“ néven emlegették ezt a területet. Ide került a falu szemétje, kő, betondarabok s mindmegannyi kidobott holmi, törmelék csúfította ezt a helyet. Két évvel ezelőtt építették az iskolát, majd ezt követően a tanítók, a gyermekek segítségével szemet gyönyörködtető parkká varázsolták az épület környékét. A parkosítás, illetve a különböző növények telepítése 27 ezer koronát igényelt. Ebből mintegy 20 ezer koronát készpénzben fizettek, a többit pedig önkéntes munkával dolgozták le. A park gondozását továbbra is a tanítók és a gyerekek végzik. Am nemcsak az Iskola körül van látnivaló, de benn a tágas folyosók is gondos munkáról tanúskodnak. A különböző virágok, állványok elhelyezése szakértelemről tanúskodik. Izsói Lajos tanító méltán érdemel dicséretet az iskola helyiségeinek esztétikai elrendezéséért. Ügy gondolom az emberek többsége szereti a szépet s nem sajnálja az időt, fáradságot, hogy környezetét kellemesebbé tegye. A lakszakállast Iskola erre neveli a fiatal nemzedéket oly sikerrel, hogy példát vehetnek tőlük a környéken. Az egyéb virágokon kívül 250 tő rózsa díszeleg az Iskola előterében. (s) milyen fajta, de a különös név bizony kipárolgott laikus fejemből. Felemel egyet, és amikor a derekát egyengetve vizsgálgatja, elégedett mosoly suhan át arcán. Kivillannak a fogai, melyek sorába nagy réseket ütött a lepergett hetvenhét esztendő, és a fogorvos harapófogója. — Én bizony, így foghíjasán már nem tudom megrágni, de maga bátran beleharaphat, — bíztat jóságosán és felém nyújtja az almát — amint látom magának még egyetlen foga sem hiányzik. Elfogadtam a jó szívvel felajánlott almát, de bizony nem haraptam bele, hanem a zsebembe süllyesztettem. Nem is azért, mert egy Ádám nevezetű ősöm a paradicsomról elnevezett bibliai gyümölcsöskertben Évával incselkedve annak idején nagyon póruljárt, amikor beleharapott abba a bizonyos almába, csupán azon egyszerű oknál fogva, hogy a szépséges fogazatom nem egyéb, mint egy hintázó, zötyőgő hamis fogsor, amelynek segítségével a tejbe aprított kiflit Is csak bizonyos elszántságot igénylő erőfeszítés árán tudom megrágni. Most hát miután elárultam a tündérszép fogsor titkát, azt üzenem Péter bácsinak: a saját szemének se higgyen, mert a látszat csal. Dallos István A GYÜMÖLCS TÉLI TÁROLÁSA Idén a tárolásnak különösen nagy jelentősége van, hiszen a téli gyümölcsnemekből nagy a termés. Helyes eltartással terményeink jobb áron értékesíthetők, illetve háztartásunk friss gyümölcs-szükségletét hosszú ideig biztosíthatjuk. A gyümölcs tárolására minden helyiség alkalmas, amelynek hőmérséklete nem süllyed 1—2 C fok alá és a 8—10 C fokot nem haladja meg. Fontos az is, hogy jó szellőzést biztosítunk, továbbá az ajtók és ablakok tökéletesen záródjanak. A sikeres tárolás további feltétele a megfelelő (80—85 °/o) páratartalom fenntartása. Ha a helyiség páratartalma ennél nagyobb, akkor terményeink penészedni, illetve rothadni kezdenek, ha pedig alacsonyabb, a száraz levegőben a gyümölcsök túlságosan párologtatnak, s ennek következménye a ráncosodás, töppedés. Ha tehát a páratartalom magas, akkor száraz időben szellőztessünk, ha alacsony, vízzel telt lapos edényeket helyezzünk el a helyiségben, s ezzel a páratartalmat a kívánt %-ra növeljük. A helyes tárolás ellenőrzéséhez tehát egy hőmérő és páratartalom-mérő (higrométer) szükséges. Az ajtókat és ablakokat sötétítsük el, mert világos helyiségben a gyümölcs hamarabb érik. Dohos, nyirkos, nem szellőztethető tárolókban az eltartás nem lesz sikeres. A követelményeknek megfelelő helyiségek lehetnek pincék, különösen jók a szikla-pincék, ahol a hőmérséklet aránylag egyenletes, de megfelelőek a szerszámkamrák, fűtetlen lakószobák, zárt verandák stb. is. A gyümölcs eltartására felhasználandó helyiségben semminemű erős szagú anyagot, például petróleumot, festékeket, permetezőanyagokat, savanyú káposztát, hagymát ne tároljunk, mert a gyümölcs a szagot átveszi. A helyiség előkészítése minden farész lesúrolásával kezdődjön. A falakat ezután sűrű mésztejjel meszeljük le. Száradás után légköbméterenként 3—4 g ként elégetünk, majd a helyiséget alaposan kiszellőztetjük. Ősszel a helyiséget előhfitjük, éjjel tehát szellőztetünk, nappal pedig az ajtókat és ablakokat zárva tartjuk és elsötétítjük. Célunk, hogy amikor a gyümölcsöt berakjuk, a hőmérséklet 10 C foknál ne legyen magasabb. Almából téli tárolásra alkalmas a Téli arany parmen, a Jonathán, a Londoni pepin, a Batul, a Húsvéti rozmaring, a Starking, a Golden delicious, a Red delicious, a Staymared stb. Körtéből a Téli Esperes, az Esperen bergamotja, a Serres Olivér, a Hardenpont téli vajkörte érdemelnek a téli eltartásra figyelmet. Készítsünk állványokat az almának és körtének s az ezekre helyezett deszkalapokra rakjuk őket. A gyümölcsök ne érjenek egymáshoz. Nagyobb mennyiségű gyümölcstermés esetén bármilyen tiszta, kisúrolt ládába is elhelyezhetők. Előnyös, ha a ládákon rések vannak, amelyek lehetővé teszik a szellőzést. Az értékes fajtákat selyempapírba csomagolva helyezzük el a ládákba. Gyümölcs csomagolására újságpapírt ne használjunk. Az egymásra rakott ládák közé tegyünk léceket, így jobb a levegőcsere. A ládákat 2—2,4 m-nél magasabbra ne rakjuk, különben a kezelés megnehezül és a tároló levegőcseréje sem tökéletes. Ha a tároló helyiség hőmérséklete az előírtnál alacsonyabb, az ajtókat és ablakokat külön szigeteljük. A nyílás-zárók külső méretével azonos nagyságú deszkából vagy lécből készítsünk keretet. Bármilyen zsák, vászon vagy ponyva anyagból hasonló méretű párnákat varrjunk össze, úgy méretezve, hogy szalmával vagy fagyapottal erősen kitömve 10—15 cm vastagságú réteget kapjunk. Az így elkészített párnákat a fakeretekre szegezzük, ezután az ajtókra és ablakokra rögzítjük. Ha még a süllyedő hőmérséklet megkívánja, a gyümölcsösládákat és polcokat papírral vagy bármilyen textilanyaggal letakarhatjuk. Fagyos időben csak a déli órákban szellőztessünk. Igyekezzünk huzatról gondoskodni, hogy a levegő minél gyorsabban cserélődjön. Tárolt terményeinket időnként vizsgáljuk át, és a romlani kezdő példányokat távolítsuk el. Az értékesítést, illetve a fogyasztást az érés sorrendjében kezdjük meg. VÁLI PÁL A Morva menti Sekule, az egykori Székelyfalva szövetkezetének tizenegy hektáros kertészetében katonás rendben sorakoznak a dús lombú gyümölcsfák. A gytlmölcsöskert parancsnoka, az öszbeborult Péter bácsi leplezetlen büszkeséggel vezet végig a glédában álló fasorok mentén, mintha a látogató tiszteletére felsorakozó díszszázad előtt vonulna el. Megáll az egyik almafánál, amelynek tövében néhány lehullott aranysárga alma hever a fűben. — Ez aztán a fajta. Már teljesen érett — mondja. Meg is nevezi, hogy