Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-08 / 45. szám

FALVAINK ÉLETÉBŐL Spekuláció nélkül Otra készítik a savanyított káposztát. Negyedi László, Patasi József, Pápai Árpád és Pelikán Mihály rakodás közben. 220 vagon vitamindús savanyúkáposzta # Jó minőségű a negyedi savanyúkáposzta % Már készül az almás káposzta is 0 Újdonság: a sárgarépás káposzta 0 Minden évszaknak megvan az örö­me. Az ősz különösen sok gyümölcsöt hoz asztalunkra, de ezek közül sok nehezen vagy egyáltalán nem tartó­sítható. A gyümölcsökben levő vita­minra pedig télen is szüksége van a szervezetnek. Ezért tartósítják or­szágunkban több helyen is az igen vitamindús káposztát' Az egyik verőfényes, szinte nyári­nak mondható őszi napon látogattunk el a negyedi káposztasavanyltóba, ahol teljes ütemben folyt a munka. Az óriási fakádak már odaérkezésünk előtt is azt sejttették, hogy Itt sok káposztát tartósítanak. — Hát bizony, van munkánk bő­ven — újságolta Pásztor Ferencné, a savanyító üzem újdonsült vezetője — hiszen 320 vagon káposztát kell felvásárolnunk, amiből a felszeletelt anyag megközelítőleg 255 vagon lesz, és ebből 220 vagon készterméket ké­szítünk. — Meg tudnak birkózni a feladat­tal? Nincsenek nehézségeik? Az üzemvezetőnő vidáman mondja: — Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen megértésre találok a szö­vetkezetekben. Kevés a munkaerőnk, mert az üzem Idényjellege miatt ne­héz konszolidálni az embereket. Ezért kértem a szövetkezeteket, hogy tisz­tított állapotban szállítsák a káposz­tát savanyítónkba. Most már így kap­juk a káposztát, és ez lényegesen hozzájárul a munkafolyamat meg­gyorsításához. Terepszemlére indulunk a savanyí­­tóban. Megy itt a munka mindenfelé.. A szín alatt sárgarépát szeletelnek a vidám asszonyok. — Talán ezt is savanyítják? — viccelődünk. — Ez a mi újdonságunk — magya­rázza Pásztorné. — Sárgarépával is savanyítunk káposztát. Ha a piac érdeklődik utána, jövőre többet ' is készítünk. Ügy gondoljuk, megfelel borscsleves készítéséhez is. Termé­szetesen idén sem feledkeztünk meg a múlt évi különlegességről, az almás káposztáról, amit majd a karácsonyi ünnepek élőt dobunk piacra. Idén öt vagonnal tartósítunk többet, mint tavaly, tehát összesen 30 vagonnal lesz. Sárgarépás savanyúkáposztát pedig 14 vagonnal készítünk. Szemlélődés közben elbeszélgetünk még néhány szervezési munkaproblé­máról. A vezetőnő igen elégedett az eddigi ütemmel, hisz már június 23-án elkezdték a nyári káposzta savanyí­tását, amelyből 16,5 vagonnal sava­nyítottak és már augusztus 27-én el­adták az utolsó mázsát Is. Az őszi káposzta savanyításához augusztus 20-án kezdtek hozzá, és azóta is jő ütemben megy a munka, bár sok borsot tör az orruk alá a vasút, mert sok esetben kevés a vagon. A terme­lőkkel azonban nincs baj. Nagyon jó minőségű káposztát szállítanak, kü­lönösen a zsigárdiak és a perediek. Idén a zsigárdiak adják a legnagyobb mennyiséget. Nem csoda, hisz ká­posztából 8 vagon hektárhozamot ér­tek el. Komoly partner még a gútal és a farkaséi szövetkezet Is. Jól dolgoznak a savanyító üzemben. Igyekszenek szélesíteni a választékot, bár az üzem vezetőnőjének az a vé­leménye, hogy lehetne még több új­donságot is adni a fogyasztóknak. Egyébként a jövőben KOPRO tartósí­tószert is szeretnének készíteni. így csökkenne az üzem idényjellege és az idénymunkák alatt is elég munka­erővel rendelkeznének. Készül tehát a 220 vagon vitamindús savanyúká­poszta, aminek mindannyian örülhe­tünk. —b— jjröm ellátogatni az őszi napfény­w ben fürdő Csallóközbe. Gyors ütemben folyik a cukorrépa begyűj­tése, a kukorica begyűjtésével együtt a kőrőt is betakarítják, úgy hogy tisztán marad a föld és máris mehet az eke. A vetést már általában be­fejezték, néhol dús a búzaszőnyeg, máshol kissé foltos az őszi szárazság miatt. Bizony, kellene már egy kis eső. Erről beszélnek a szövetkezeti elnökök, az agronómusok, ahol pedig lehet és megvannak hozzá az eszkö­zeik, öntöznek. Öntözik a búzát ős az őszi keverékeket is. A begyűjtés általában gyorsan ha­lad és emellett gazdag is az ősz. Mire e sorok napvilágot látnak, már lényegében pontot is teszünk a be­gyűjtésre és jóformán csak a szüret utolsó akkordjairól és a piros papri­ka begyűjtéséről beszélhetünk. A szüret rendkívül gazdag, és emel­lett nagyon jó a szőlő minősége is. Szeptemberben még rothadni kezdett a szőlő, de az októberi napfény szám­űzte a penészt és cukordús bogyókat érlelt, ezért a must foka általában 17—23 fok között mozog. Őszi határszemlénk alkalmával el­látogattunk a komáromi borfeldolgozó üzembe is, ahol Pavel Cabala terme­lési technikus, valamint ChudáCek Lajos felvásárló tájékoztat a szőlő felvásárlásával, illetve feldolgozásé val kapcsolatős problémákról. Mind­járt a bevezetőben megtudtuk, hogy a múlt évhez képest a feldolgozó üzem lényegesen növelte kapacitását Amíg az 1968 as idényben naponta 4 SZABAD FÖLDMŰVES 19G9. november 8. Problémák az őszi napsütésben csak 11—12 vagon szőlőt tudtak fel­dolgozni, idén már 18—20 vagont. Lényegesen könnyített a helyzeten az is, hogy növelték a kádak befoga­dó képességét. Amíg a múlt évben csak 5 vagonnyi tároló tartályaik vol­tak az őrölt szőlőre, idén már 18 va­gont fogadnak be az új tartályok, amelyeket a bratlslavai élelmiszer­ipari vállalat készített. A szőlőprések is jóval több szőlőből tudják kipré­selni a mustot, mint tavaly. Annak ellenére, hogy a kapacitás nagyobb lett, azért az idén is akad­tak zökkenők a szőlő felvásárlása körül. Többek között a búcsi szövet­kezet szőlőjét sem vették át időben, de ezt azzal indokolják a szőlőfel­dolgozó üzemben, hogy két napig nem volt villanyáram, tehát nem dolgoz­tak. Egyébként böngészgettük az át­vevő listát és megállapítottuk, hogy naponta 10—15 vagon szőlőt vettek át, ennek ellenére már említettük, hogy a kapacitás 18—20 vagon. Tehát nem lehet túl nagy torlódás az át­adás, illetve az átvevés körül. Ezt vallották az egyes szövetkezetek át­adói is, többek között beszéltünk Szabó -Andrással, a madarí szövetke­zet sofőrjével, aki Igen meg volt elé­gedve. Általában a Leánykák a legédeseb­bek, a bátorkeszi Leányka cukorfoka pl. 23 fok volt és a Gyulov-i Leányka szintén 22—23 fokot ért el. Nehezeb­ben édesedett az Ezerjó és a rizling­­félék. Végezetül megkérdeztük, hogy milyen lesz az új bor? A vezetők Értékes kötelezettség­vállalás Hazánk felszabadításának 25. év­fordulója tiszteletére a Dunatőkési Állami Gazdaság a szerződésen felül egymillió tojást, 1800 kg baromfi­húst, 100 mázsa almát ás 800 kg mé­zet ad el. Búzából 1000 mázsával adtak el többet, a malacelválasztás tervét pedig 30 darabbal'szárnyalják túl. Kötelezettségvállalásuk értéke 1 millió 530 ezer 580 korona. Jelentkeztek tehát a többtermelési mozgalomba és egyben olyan feltéte­leket teremtenek, hogy 1970-ben még gyorsabban és nagyobb mennyi­ségben növelhessék a termelést. H. J. tettünk, s nem csekély tapasztalatra is szert tettünk. Jelenleg ezen a mun­kaszakaszon öt munkaerő dolgozik állandó jelleggel. Minden jel arra mutat, hogy a já­rási mezőgazdasági társulás és a diós­­patonyi szövetkezet közötti megálla­podás értelmében a járás mezőgazda­­sági üzemei részére szükséges széna­pajtákat a patonyl szövetkezet szak­emberei készítenék. Várható, hogy rövidesen sor kerül a szerződésköté­sekre is. Ezek a korszerű, fedett szénatáro­­lők busásan megtérítik a reájuk for­dított költséget. A takarmánytárolás ilyen módja a hagyományos tárolás­nál jóval veszteségmentesebb, a ta­karmány minősége hosszabb időre megőrizhető. Viszont a jobb minőségű takarmány etetésének előnyeivel úgy­szólván minden szövetkezeti tag, me­zőgazdasági dolgozó tisztában van. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a biztonságosabb takar­mánytárolás megoldását érdemes pártfogolni! — Kisebb jelentőségű munkaszaka­szok? — Ide sorolható a fafűrészelés, a tehergépkocsis fuvarozás és a pálin­kafőzés. Ez utóbbi a hulladék-gyü­mölcs hasznosítását mozdítja elő, nemcsak helyi viszonylatban — a szö­vetkezet és a tagok részére —, hanem a szomszédos szövetkezetek is fel­főzetik pálinkának a hulladék-gyü­mölcsöt. Naponta mintegy hat-hét mázsa cefre kifőzésére kerül sor. * Mindent egybevetve: csak helyesel­hető az ilyen melléküzemági terme­lés. Olyan értelemben is, hogy a me­zőgazdasági csűcsmunkák idején ezek a munkaerők is bekapcsolódnak a mezőgazdasági termelésbe. Ott tevé­kenykednek, ahol a feladatok elvég­zése a legsürgősebb. S ez így helyén­valói Lám, így is lehet melléküzemági termelést folytatnil A mindenáron való nyerészkedés és spekuláció tel­jes kizárásával. Szervesen összekap­csolva a mezőgazdasági termeléssel. Az ilyen melléküzemági termelést csak helyeselni, támogatni és követni lehet! N. Kovács István 1 időjárás, a rossz évjárat okozta tér* : méscsökkenésből adódó jövedelem­­■ kiesés elkerülése. Most lássuk, mivel Is foglalkoznak a melléküzemági termelést illetően a dióspatonyiak? Köztudott, a Magyar Népköztársa­ságban gyártott hidroglobuszok na­gyon jól beváltak nálunk is. Érthető, tehát a mind nagyobb érdeklődés, amely a mezőgazdasági üzemek veze­tői részéről megnyilvánul. így a be­hozatal növekedésével számolni kell. Illetékes szerveink bizonyára számol­nak is ezzel. Csakhogy ezeknek a hid­­roglóbuszoknak a felállítása szakem­bereket követeli A csillogó óriásgöm­bök avatatlan, hozzá nem értő embe­rek varászszavára nem emelkednek fel, s az üzemelésük sem szavatolt. Igaz ugyan, hogy rábízták a járási építkezési vállalatokra — ha egyálta­lán rábíztákl — e feladat teljesíté­sét, de... — Speciális szakembereik eddig hány hidroglóbuszt helyeztek üzem­be? A mérnök-üzemgazdász, aki a mel­léküzemági termelés jogi ügyeinek intézéséért felelős, gyorsan összeszá­molja. — Eddig hat hidroglóbuszt szerel­tünk és állítottunk fel, s további hat­ra van kilátás. Íme, a leleményesség nem minden­napos példája! Mitől mentesítik a dióspatonyi mes­teremberek az érdekelt mezőgazdasá­gi üzemeket, s a vállalkozó szövet­kezet milyen kedvezményt nyújt? Gyorsan, határidőre elvégzik a vál­lalt munkákat. Hiszen nem mindegy, hogy a hidroglóbusz mennyi ideig áll használatlanul. Műszakilag töké­letes állapotban adják át. S az sem éppen lebecsülendő, hogy a vezetők­nek nem kell napokon át kilincsel­niük, könyörögniük az építkezési vál­lalatoknál ... További előny: az érde­kelt mezőgazdasági üzem közös meg­egyezés szerint akkor térítheti meg az elvégzett munka költségeit, amikor az a legkedvezőbb a számára. Mondani sem kell: az egyenletes vízellátást biztosító hidroglóbusz mennyire hasznos a gazdasági állatok ivóvízellátása szempontjából. Hiszen nem egy példa igazolja, micsoda kár keletkezhet a villanyáramszolgáltatás esetleges rövidebb-hosszabb szünete­lése következtében... — A másik jelentős tevékenysé­gük? — Tizenöt-tizenhat vagon szálas­takarmány elhelyezésére alkalmas fedett szérűket, vagy ha úgy tetszik szénapajtákat készítünk. Először csak a saját részünkre építettünk. Utána más mezőgazdasági üzemek is érdek­lődni kezdtek iránta, főleg a szövet­kezetek. Azóta már jónéhányat épí-Mostanában számos mezőgazdasági üzemben a vezetők vlszolyognak, ha a melléküzemági termelés kerül szó­ba. Nos, ez a bizalmatlanság, remény­­vesztettség bizonyos mértékben Indo­kolt, annál is Inkább, mivel az utóbbi években egymásnak homlokegyenest ellentmondó intézkedések születtek, amelyek több kárt okoztak, mint hasznot. Ennélfogva a jó irányban haladó és figyelmet érdemlő, hasznos kezdeményezések is lelohadtak. Ezt a nagyméretű elkedvetlenedést tetézte a mindenképpen hibásnak mondható általánosítás, a „vizeslepe­dő“ ráhúzása azokra is, akik egy pillanatra sem tévesztették szem elől az igazi célt, akik a melléküzemági termelést szervesen a mezőgazdasági termeléshez kapcsolták. Mindezt mi követte? Nem más, mint á könyörtelen megadóztatás, ami megintcsak útját állta a további kez­deményezéseknek. A kedvszegett vál­lalkozók legtöbbje azután így véleke­dett: „Egyszer már megégettük az Ujjúnkat, másodszor nem akarjuk Is­mét a tűzbe dugni.“ Hát jelenleg nagyjából ilyen a hely­zet. * Az elmondottak ellenére azért itt-ott mégis felszínre tör a szunnyadásra kényszerített vállalkozókedv. A mező­­gazdasági termelés fejlesztését segítő melléküzemági termelés jó példájá­val találkoztunk a minap Dióspatony­­ban. Az itteni szövetkezet vezetőit a becsületes szándék hatja át. Ök nem a fékevesztett nyerészkedésre, spekulációra törekszenek, hanem az életparancsolta szükségletek kielégí­tését szorgalmazzák. Megkértük Pongrácz László mér­nököt, a közös gazdaság fiatal, tettre­­kész üzemgazdászát, mondjon el egyet-mást melléküzemági termelésük küldetéséről, a mezőgazdasági ter­meléshez kapcsolódó szerepéről és másegyébről. Mindjárt elöljáróban közölte: az évi huszonhárom millió korona össz­bevételből több mint egymillió koro­nát hoz a melléküzemági termelés. Tehát qz ebből származó bevétel csu­pán kiegészítő, az egy hektárra Jutó bruttó Jövedelem növelését segíti elő. — Lehetőségeink főleg a növény­­termesztésben korlátozottak. így hát a más irányú kihasználásról nem mondhatunk le. Itt említem meg, szántóterületünk mintegy huszonöt százaléka homokos, kevés szerves­­anyagot tartalmaz. Ez a félezer hek­tárnyi silány minőségű talaj igen Je­lentősen befolyásolja a növényter­mesztést. Más oldalról megvilágítva: szövetkezeti tagjaink háromnegyed­része az állattenyésztésben dolgozik. Ez is aláhúzza — vázolja a tényleges helyzetet Pongrácz mérnök —, meny­nyire szükséges a kiszámíthatatlan piros paprikát termeltek, 1969-ben már 270 vagont A legnagyobb piros­paprika termesztők a járásban Kava, Ögyalla, Marcelháza, Radvány, Alsó­­péter, Imely és még más szövetkeze­tek. Határszemle közben beugrottunk a kávái szövetkezet kertészetébe, ahol a tagok egész hadserege szedte a ki­tűnő minőségű kapia és paradicsom­­paprikát. Psenák István kertész el­mondotta, hogy azért a nagy sietség, mert tavaly több mint 300 ezer ko­rona kárt okozott a fagy. Idén meg akarják előzni az időt. Egyébként elégedettek az értékesítéssel, mert a piros paprika kilójáért 3,5 koronát adnak. Volt olyan év, amikor a pi­rosra érlelt paprika hektáronként 118 ezer koronát is hozott. Madarász Gá­bor, a szövetkezet agronómusa is ott sürög-forog a paprika-szedők között, később pedig megérkezik Juhász elv­társ, az elnök is. De alig néz szét, máris befut a brnói FRUTA autója. Jaromír Bartoä felvásárló ugrik ki az autóból és máris szívélyesen paroláz­­nak. Alig győz gyönyörködni az óriá­si pirospaprika piramisban. Innen vi­szik a nyersanyagot az olajos papri­ka készítéséhez, elégedettek a tavalyi partnerekkel. De a Jövőben még töb­bet vásárolnának fel. Nagyban megy a parolázás. A brnóiak többet kérnek, a kávái vezetők meg többet ígérnek, így kellene ennek menni máshol Is, mert a termelőkben nincs hiba, csak a kereskedelem ... Az bizony sántít, kevés az üzleti szellem ... Bállá József egyöntetűen mondották „jó bor lesz, jobb mint tavaly“. A Komáromi Járási Mezőgazdasági Társuláson is nagy a sürgés-forgás ilyenkor ősz idején. A kereskedelmi osztályon csehországi konzervgyárak képviselőivel tárgyalnak. A zöldség értékesítéséről, illetve elhelyezéséről van szó. Hiába termelnek sok zöld­séget a járásban, helyben nem dol­gozhatják fel, kénytelenek a cseh­országi részekbe szállítani. Pedig helyben is lenne elég munkaerő, ha az illetékesek a konzervgyárak épí­tésére Idejében gondoltak volna. De­­hát a régi hibán már nem lehet egy­hamar változtatni, ezért úgy oldják meg a kérdést ahogy lehet. Mikor milyen sikerrel. Gergely József a me­zőgazdasági társulás kereskedelmi osztályának dolgozója egyáltalán nincs megelégedve a zöldség értékesí­tésével. A legnagyobb idényben, au­gusztus derekán pl. 50—60 vagon paprikát nem vittek el a komáromi járásból és így jelentékeny kárt szen­vedtek az értékesítők. Voltak tehát buktatók a zöldség értékesítése terén az idén is, ennek ellenére 600 vagonnal többet adtak el, mint a múlt évben. De a követ­kező évben 1200 vagonnal adhatná­nak el többet, ha volna rá kereslet, éppen ezért már élőre tárgyalnak a csehországi üzemek képviselőivel, hogy a termelési terveket eszerint készítsék el. Egyébként piros papri­kából lényegesen többet termelnek mint az előző években. Amíg például 1968-ban a Járásban csak 60 vagon

Next

/
Oldalképek
Tartalom