Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-08 / 45. szám
A SZOVJET FALVAK ÉLETÉBŐL AZ EMBER A JÖVŐ ZÁLOGA Ivan Moszkvicsev riportjának második része. Az első rész október 25-i számunkban jelent meg „Hűen a lenini úthoz“ cím alatt. Az erős technikai alappal rendelkező nagyüzemi termelési folyamat a ** munka feltételeit gyökerestől megváltoztatta, és ami lényeges, megváltoztatja az emberek egymás közötti viszonyát is a szocialista termelésben. A kolhoz nemcsak termelő üzem, de egyben az új társadalmi rend, a kommunizmus iskolája Is. A kolhozban alakul ki a szocialista társadalom új embertípusa, az össz-államl, sőt, vllágtársadalmi méretekben gondolkozó munkás-egyéniség, a legfejlettebb civilizáció 'hordozója. Ezek a látszatra egyszerű, munkaszerető, a más sikerének Is örülni tudó, a más bánatában őszintén osztozó emberek a mai táborokra szakadt világban valójában a humanizmus Igazi fényét hordozzák és ők képezik az emberhez méltó jövő szilárd alapját. Ilyen embertípusokkal találkoztunk az uszty-scserbegyínói kolhozban is, ahová Kajtor Pállal, a Szabad Földműves szerkesztőjével a nyáron ellátogattunk. Bemutatunk közülük kettőt a Szabad Földműves olvasóinak. Mária Anrejevna Loszeva a 3. számú tejgazdasági farmot vezeti. Az általános iskola elvégzése után mint fejőnő dolgozott a farmon, a rábízott állományt oly odaadó szeretettel és gondosan ápolta, hogy a tehénkék nem is maradtak hálátlanok, egy év elteltével kilenc liter helyett tizenkét liter tejet adtak naponta fejenkint Máriának. Szép eredmény volt ez, hiszen az összállomány napi fejési átlaga ez idő alatt csak másfél literrel emelkedett és ezt a kis Mária megduplázta. A vezetőség az igyekezet láttán lehetővé tette neki, hogy a kolhoz költségén elvégezze a technikumot Mária a technikumot is kitüntetéssel végezte el és most Mária Andrejevna az egész farmot irányítja. A fejőgépeket jegyzetfüzet és ceruza váltotta fel és a figyelem középpontjába a termelési költségek vizsgálata került. A farm dolgozóinak alapvető érdeke a tejtermelés fokozása és az önköltségek csökkentése, hiszen ettől függ személyes jövedelmük, egyéni részesedésük a közös munka eredményeiből. Mária mindentudó jegyzetfüzete nem tűr pontatlanságot és tévedést. Olyan ez, mint a farm lelkiismerete, megtalálható itt minden, ami az igazságos értékeléshez és elszámoláshoz szükséges. A farm dolgozói szeretik is őt ezért, szeretik, mert igazságos, mert egyenes és őszinte és főleg azért, mert mindenekfelett szereti a munkát. A társadalmi megbecsülés jeléül beválasztották őt a helyi szovjetbe is. A választók gyakran keresik fel őt ügyes-bajos gondjaikkal és még nem volt rá eset, hogy ne intézkedett volna. Mária utánjárásának köszönhető számos régi családiház felújítása, a scserbegyinói új híd felépítése, a nyugdíjasok klubja és még sorolhatnánk tovább. Mária még nincs férjnél. Amikor megkérdeztük. hogy van-e már valakije, elpirult és nem szólt semmit... úgy látszik, már ebben az ügyben is jó úton halad. Alekszej Scserbnyin az ötvenes évek végén mint munkagépkezelő segédmunkás kezdte pályafutását. Ezerkilencszázhatvanban már traktoron dolgozott és a legjobb tnaktortstákkal is felvette a versenyt. Ma már a katonaságot is maga mögött tudja, és a mezei gépesítési csoport kommunista munkabrigádjában dolgozik, eredeti munkahelyén. Alekszejjel kint találkoztunk a határban A kombájnok után felszabadult tarlót tárcsázta. Megkértük, szakítson egy kis időt és mondjon el munkájáról, saját magáról egyet ^ mást. Leültünk egy hatalmas vadkörtefa árnyékába, ahol Alekszej buzgón válaszolt kérdéseinkre. — Itt jártam Iskolába Uszty-Scserbegyinóban. A történelem volt legkedvesebb tantárgyam Megismertem ez egész világ történetét, engem mégis saját hazám története érdekelt a legjobban. Ma is szeretem olvasni a történelmi tárgyú könyveket. Higygyék el, gyakran gondolok arra, mennyi vérrel volt áztatva ez a föld, amit napjában forgatok, művelek. — Továbbtanulásra nem gondolt, Scserbinyin elvtárs? — Hát... gondoltam is meg nem is. Tanuláshoz éppen lett volna kedvem, de nem akartam Itthagyni a falut. Egyébként tanulhatok én így is. A kolhoz könyvtárát csak azért nem tudtam eddig kiolvasni, mert mindig új könyvek érkeznek. A könyvbizottságnak én is a tagja vagyok. A kiadóvállalatok terveit rendszeresen megkapjuk és abból válogatjuk ki a megrendelendő új könyveket — persze, amennyit a keret megenged. Ez aztán sok vitára ad okot, a lányok a szépirodalmat, főleg a költőket kedvelik, van aki technikai kiadványokat akar, én mint említettem, a történelmi regények híve vagyok. — És ami a beosztást illeti... nem vágyott még más munkahelyre? — Nem fenékig tejfel ez a mi munkánk, az biztos. Férfimunka. De van benne két olyan dolog, ami miatt érdemes csinálni. Az egyik az, hogy szinte szemünk előtt tökéletesedik a gépi felszerelés, ami újat kapunk az valamiben mindig jobb a réginél, tökéletesebb, nagyobb teljesítményű és kényelmesebb — és ez sem az utolsó szempont. A mi brigádunk is kidolgozott már számos javaslatot a gépek tökéletesítésére, sokat saját műhelyünkben valósítottunk meg. Az ésszerűsítési javaslatok természetesen munka közben születnek és nagy az öröm, ha sikerül valamit jobban megoldani az eredetinél. — És a másik dolog? — Mi más lenne a másik, mint az eredmény. Az apámtól hallottam, ez a föld ötven évvel ezelőtt alig adott nyolc mázsa gabonát hektáronkint. Tavaly háromszor ennyit takarítottunk be. Az idén még több mutatkozik. Ami pedig a jövőt illeti, a kilátásaink nagyon kedvezőek, hiszen a vegyi anyagok használatában csak a kezdetnél tartunk. A célszerű műtrágyázás már csak mennyiség és minőség kérdése, mi már felkészültünk, a többi ez iparon múlik, ami bizony többet is adhatna. A vegyszeres gyomirtással a második csoportunk kísérletezik, általános alkalmazása még hátra van. Támogatjuk az újat, de nem szeretnénk tapasztalatlanságból kárt okozni Aztán itt van az öntözés kérdése. A szántóföldi termesztésben ez is újdonság. Az öntözést egyelőre csak az első csoportunk végzi, az ő területük a legalkalmasabb erre a célra. A kolhozban ugyanis három komplex gépesített csoportunk van, ez a terület itt a falu szélétől nyugatra a harmadik csoporté. A csoportok versenyben vannak egymással, hetente jövünk össze és értékeljük a teljesítményeket. Jelenleg miénk, a harmadik csoporté az első hely, a vándorzászló. Ha voltak már a brigádközpontban, láthatták ott az elvtársak. — Ott még nem voltunk, de szívesen betekintenénk. — Ezt pedig ne halasszák el. És üdvözöljék ott Natasát, az ökonómusunkat. ö majd fogadja a szerkesztő elvtársakat. Ha nem sietnek, két óra múlva én is ott vagyok, addig befejezem ezt a darabot. Járjanak szerencsével! Mi pedig megköszöntük a beszélgetést és kezet szorítottunk a történész-traktorossal, aki máris a nyeregbe pattant és elindította lánctalpas masináját a tárcsás agregáttal. A brigádközpont épületét a falu szélén találtuk meg. Az egész épület két helyiséget foglal magában, az irodát és a társalgót. Az irodában számológép kattogása fogadott. Natasa előtt egy halom papír, jelentések az elvégzett munkákról, összegezés, kimutatás, értékelés. A falakon színes grafikonok — a görbék általában felfelé haladnak. Ez bíztató. Bemutatkozunk. Natasa hellyel kínál, de szabadkozunk, nem akarjuk zavarni. A vándorzászló iránt érdeklődünk. Natasa szeme felragyog. — Tessék, itt van a társalgóban. — És már nyitja is az ajtót. Belépünk. Rend és tisztaság mindenütt. A terem közepén hosszú asztal, körülötte székek. A sarokban tévé-készülék és lemezjátszó. Előtte fotelek és egy kerek asztalka. Szemben a falon Lenin mellszobra. A sarokban arannyal hímzett piros vándorzászlő. Lenin szobrától jobbra képes faliújság. Balra piros alapon arany betűkkel írva a következő szöveg olvasható: A kommunista munkabrigád alapszabályai: — Ne válogass a munkában, akár kellemes, akár kellemetlen az számodra! — Azon törd a fejed minden munka alHalmával, hogyan lehetne azt még jobban csinálni! — Sohasem feledd: egy mindenkiért, mindenki egyért! — Tudásodat, tapasztalatodat közöld a többiekkel, ha a társad lemarad, segíts rajta, ha te maradsz le, ne restelld a segítséget! — Munkád végeztével ne vesztegesd a drága időt — vár a tanulás! A könyv a legjobb barát! — Kultúremberhez méltón művelődj! Ügyelj a külsődre, kerüld az iszákosságot! A kommunista munkrabrigádot nem Jött ide senki megszervezni. Az alapszabályokat sem a központból küldték. Közösen fogalmazták meg. Aleksze] és társat szükségesnek látták ezt és megszervezték. így lett értelme a munkájuknak és így lett tartalma az életüknek. IVAN MOSZKVICSEV, Szaratov A szovjet mezőgazdaság hírei A Szuvjetunióban a múlt évben 169 millió tonna gabonát gyűjtöttek be. Az Uzbég Köztársaság több mint 4 millió tonna gyapotot adott az államnak. Ez fölér Brazília, Pakisztán, Szíria és Irán gyapottermésével. A kolhozok és szovhozok óriási anyagi-technikai bázissal rendelkeznek. Az 1969. év elején például 3,6 millió traktorral rendelkeztek, ami az 1940- es évhez viszonyítva ötszörannyi. A gabonakombájnok száma már elérte az 580 ezret és a mezőgazdasági üzemekben 1 milliónál több teherautó fut. A Zsdánov kolhoz kuitúrháza A SZOVJET FALU • • * rf J0V0JE A krimi körzetben tett látogatásunk alkalmából meggyőződtünk róla, hogy a szovjet falu jövőjét, kialakulását a kolhozok határozzák meg. A legtöbb faluban már a kolhozok vették át a társadalmi és kulturális élet irányítását. Kolhozklubokban tömörülnek a társadalmi szervezetek, de a kolhoz iskolákat, óvodákat is épít, jelentéktelen állami segítséggel. Tehát a kolhoz társadalmilag vezet, gazdaságilag pedig segíti, illetve könnyíti a falu lakóinak életét. A legszebb példa erre a krimi körzetben a Zsdanov nevű kolhoz, amely az óvoda és az iskola mellé már egy hatvan ágyas kórházat is épített. Ez nem egyedülálló jelenség. Általában olyan a törekvés, hogy a kolhoztagok lehetőleg minél kevesebbet veszítsenek munkaidejükből, a városba való fölösleges utazgatás miatt. A falun is várost teremteni akció persze magával hozza a lakótelepek építésének előnybe helyezését. Elnéptelehednek a kevésbé fontos termelési jelleggel bíró területek, a másik oldalon viszont összkomfortos jelleggel bíró városnak is beillő falvak jönnek létre, ahol összpontosul a társadalmi és kulturális élet, és a foglalkoztatottságra is nagyobb lehetőségek nyílnak. Például az említett Zsdanov nevű kolhoz már saját konzervgyárral is rendelkezik és a jövőben még több hasonló olyan, a mezőgazdasági termeléssel összefüggő termelési ágat nyitnak, ami megszünteti a kolhozmunka idényjellegét. A krimi körzetben óriási jellegű strukturális átalakulások mennek végbe. Ezek megkívánják a kolhozok még gyorsabb továbbfejlesztését. Ugyanis a Krim félszigetet gyakran sújtja az aszály. Ezért a kolhozok egyetértenek a területi szervek azon igyekezetével, hogy gyümölcserdőket kell létrehozni. Amint láttuk, a kezdet nagyon jó, mert óriási kiterjedésű alma-, körte- és diőfaerdőket Játtunk. Meglátogattuk a szimferopoli Pravda szerkesztőségét is, és elbeszélgettünk a mezőgazdasági újságírókkal. A szerkesztőségben találkoztunk egy csehül jól beszélő mezőgazdasági mérnökkel. Mind a szerkesztők, mind a mérnök hatalmas diófaerdők létesítéséről beszéltek. Ez igen kifizetődő a kolhozok számára, mert a dió értékes, a fája viszont minőségi bútorfa. A jaltai „Nyikita“ botanikuskert is a kolhozok szolgálatában áll és minden erejével arra törekszik, hogy a közös gazdaságok olyan gyümölcsfákat kapjanak, amelyek az éghajlati viszonyoknak legjobban megfelelnek. A kísérleti intézet nings elszakadva az élettől. 3000 hektáron gazdálkodik, és további 70 kísérleti parcelláin van a kolhozokban és szovhozokban. A kísérleti intézetben nagyrészt az olajtartalmú gyümölcsé a szó, mert hisz a parcellák 50 százalékán diót, mandulát, mogyoróféléket, olajfacsemetéket nemesítenek, illetve szaporítanak. Megízleltük a rendkívül nagymagvú mandulát, nagyon jóízű és kiadós volt. A kolhozok főleg a Jarminska és a Mjankovska mandulaféléket kedvelik. Gyönyörű újfajta nagyszemű húsos cseresznyefajtákat láttunk, ezek közül különösen a Podarok és a Ruszalka nyerte meg a tetszésünket. A félszigeten a kolhozok gazdasági udvarai és irodáinak környezete rendkívül szép. Sok díszcserjét és rózsát láttunk. Ez is a „Nyikita“ botanikus kertnek köszönhető. Többek között például 56 fajta rózsát nemesítenek, ebből 12 újfajta Ezenkívül nagy helyet kap a levendula, amelyből a kolhozokban valóságos kék-szőnyegek vannak. Ebben a körzetben a kolhozokban egyre nagyobb teret kap a szőlészet. Ezért alakult meg Jaltán, Magarcsban az immár világhírű bor- és szőlészeti kutatóintézet, amely kihatással van egész Ukrajnára. Eddig már 100 aranyérmet nyertek boraikkal. Óriási munkát vállalt ez a kutatóintézet, nagyrészt tőle függ, hogy a mostani 5Ö0 ezer hektárnyi szőlészet 1975-ben már 1 millió 350 ezer hektár lesz, 1980-ban pedig eléri az 1 millió 650 ezer hektárt. A kutatóintézet mechanizáciős osztálya arra törekszik, hogy enyhítsen a kolhozok munkaerő (hiányán. Ugyanis a Szovjetuniónak ezen a részén jónéhány kolhoz még mindig munkaerő hiánnyal küzd és a gyümölcsösök, szőlészetek létesítése újabb munkaerőket igényel. Ezért kikísérleteztek egy olyan gépet, amely ősszel metsz és befedi a szőlőt, tavasszal pedig elvégzi az előzetes nyírást. Erre a gépre azért van nagy szükség, mert a szőlőterület 80 százalékát a szeszélyes időjárás miatt fedni kell. Egyébként a borfeldolgozást is gyorsan gépesítik. Hogy csak egy példát említsek, már van olyan szőlőprésük, amellyel egy óra alatt 60 tonna szőlőt lehet kipréselni. A szovjet kolhozok jövőjét a krimi és ukrajnai körzetben a magasfokú belterjesség jellemzi majd a jövőben. Ehhez jórészt hozzájárulnak majd a szőlészetek és gyümölcsészetek. Az eddigi tapasztalatdk azt mutatják, hogy a fáradozás nem volt hiábavaló, hisz a szőlő átlagosan megadja a 130 mázsát hektáronként. Az említett Zsdanov nevű kolhozban jártak a Kecskemét-környéki szőlészek is és nagy elismeréssel nyilatkoztak az ottani szőlészetről, mert véleményük szerint a hektárhozam átlagosan megközelíti a 150 mázsát is. Egyébként a kecskeméti és krimi körzet szövetkezetei, illetve kolhozai között egyre szorosabbra fűződik a kapcsolat, egyre gyakrabban kerül sor tapasztalatcserére a két terület szakemberei között, ami lényegesen kihathat a magyarországi termelőszövetkezetek és a szovjet kolhozok fejlődésére is. A Kecskemét-környéki szövetkezeti funkcionáriusoknak nagyon tetszett például, hogy a Szovjetunióban a kolhozoknak már saját konzervgyáraik és más olyan létesítményeik vannak, amelyek egyrészt hozzájárulnak a mezőgazdasági termékek jobb értékesítéséhez és ugyanakkor a rendszeres foglalkoztatottság megoldásához. Ojabban már a kolhozok és szovhozok is kooperálnak a termelés bizonyos szakaszain, ami a szovjet mezőgazdaság forradalmi átalakulásához vezet. A szovjet falvak fejlődését tehát nagyon kedvező irányban befolyásolják a kolhozok és olyan ideális környezetet alakítanak ki, amelyben igazán otthon érezhetik magukat a szovjet földművesek. Bállá József A tanév végén nem marad el a hála és a köszönet.
