Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-08 / 45. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Rendezni kell sorainkat! Október közepén a Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Társulás és a Falusi, Városi és a Mezőgazdaságban Dolgozó Fiatalok Szövetségének Járási Tanácsa közreműködésével megrendezték a fiatal mezőgazdasági szakemberek értekezletét. Pósfay Béla a Járási szövetség titkára ecsetelte, hogy a fiatalok a múltban is derekasan dolgoztak a Járás mezőgazdaságának fejlesztése érdekében. Megjegyezte, hogy a fiatalok az idősebbekkel együttműködésben a legutóbbi hét-nyolc esztendőben mindent elkövettek a műszaki fejlesztés gyors előretörése érdekében, s ez nagy hatással volt a termelésre. A nagyszabású építő munkából természetesen a fiatal mezőgazdászok kivették a rájuk eső részt. S az is jelentős tényező, hogy ma a Járás mezőgazdasági üzemei a közművelődési és a szociális alapokon több mint tíz millió koronával rendelkeznek. A szünetben néhány kérdés erejéig igénybe vettem Pósfay Járási titkár türelmét, hadd mondjon el egyet s mást a fiatalok és szervezetük tevékenységéről. — Járásunk ifjúsága a múltban is kitűnően dolgozott. Az 1966—67-es években nem kevesebb, mint 60 ezer gyümölcsfát ültettek ki a mezőgazdasági üzemekben. Továbbra is ebben a szellemben folytattuk a tevékenységet. Járásunk ifjúsága bebizonyította a szocializmushoz való hűségét, építő erejét, pártunkhoz való pozitív viszonyát. Már az 1968-as esztendő előtti időszakban átértékeltük a CSISZ munkáját és a központi bizottság plenáris ülése kitűzte a megoldás legmegfelelőbb módozatát. Ezt a határozatot azonban az arra hivatottak nem teljesítették s az V. kongreszszus sem tartotta tiszteletben teljes mértékben ezt a határozatot. így a hiányosságok egyre elharapództak. Ennek következtében a múlt év februárjában kitalálták, hogy a CSISZ elvesztette tekintélyét és a társadalom bizalmát. Ezért likvidálni kell. A CSISZ dunaszerdahelyi Járási 'plenáris ülése és a járási konferencia nem értett egyet a központ hamis érveléseivel. Már abban az időben is azt a nézetet váltottuk — és ma már ez bebizonyosodott, — hogy semmi esetre sem a forma, hanem a tartatom változtatására, módosítására, valamint konkretizálására lenne szükség. De hiába igyekeztünk, kevesen voltunk ahhoz, hogy megmentsük a CSISZ-t. Mint ismeretes a nagyszá- Júak széjjel verték s megbontották ifjúsági szervezetünket. A legutóbbi nyolc hónap bizonyította az új koncepció helytelenségét. Ugyanis súlyos hiányosságokat észleltünk mind a formai, mind pedig a tartalmi kivitelezésben. Ma világosan látjuk, hogy társadalmunkban csak a formailag és tartalmilag tiszta, egységes ifjúsági szervezetnek lehet helye, mely teljes mértékben tiszteletben tartja minden ifjúsági csoport érdekeit. Bánt bennünket, hogy a teli szájjal hirdetett demokrácia kinyilatkoztatása ürügyén — az igazi demokráciát romboló nézeteikkel — szóhoz jutottak a szélsőséges elemek. Most arra törekszünk, hogy újra rendezzük, egyesítsük sorainkat. Alapvető hibának tartom, hogy ott fennt ezt a folyamatot is nélkülünk akarják megoldani. Valahogy úgy érzem, hogy újra ránk kényszerítenek valamilyen torz határozatot, mely néhány ember agyszüleménye lesz. — Milyen célt tűztek maguk elé a Jövőt illetően? — Szlovákiában napjainkban hat önálló ifjúsági szövetség tevékenykedik. Az önálló szövetségek egy szlovákiai szervben találkoznak. Egyes szövetségek központi szervei olyanynyira „demokratikus“ módon dolgoznak, hogy azt hiszem nem túlzók, ha azt állítom, hogy ez nagyon hasonlít az anarchiához. A Jövőben foglalkozni kívánunk sajátságos problémáinkkal. Tudjuk, hogy a városi és a falusi fiatalok e téren támogatásra szorulnak. A jelzett kérdésben szoros együttműködésre törekszünk a Járási mezőgazdasági társulással, a Parasztszövetség járási bizottságával, a szakszervezettel, a járási nemzeti bizottsággal és a többi szervezetekkel. A főhangsúlyt a fiatalok ideológiai nevelésére fordítjuk. Azt akarjuk, hogy elsajátítsák a tudományos szocializmus alapjait és aszerint éljenek. A legkiválóbbakat javasolni fogjuk a párt tagjainak soraiba. Célunk, hogy szövetségünk tagjait internacionalista szellemben szocialista hazafiságra neveljük. — A fiatalok körében milyen az érdeklődés szervezetük iránt? — Örömmel állíthatom, hogy taglétszámunk egyre több. Azt hiszem, ma pontos létszámot nem mondhatok, mert naponta többen vagyunk. A mai napig (október 15) Jóval meghaladtuk az 1300 taglétszámot. De amint a falusi, a városi és a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok tudomást szereznek konkrét célkitűzéseinkről, biztos vagyok benne, hogy taglétszámunk rövidesen megsokszorozódik. Természetesen támogatást várunk a helyi szervektől is. Ezidáig nagy segítséget nyújtott számunkra a Dunaszerdahelyi és a Somorjai Városi Nemzeti Bizottság, de az aranykalász! és a nyáradi helyi szerveknél is megértésre találtunk. Tudatában vagyunk annak, hogy a szervezeti élet esztizálása adja meg szervezetünk eszmei tartalmát, bizonyltja életképességét. Soha nem tévesztjük szem elől azt, hogy a szocializmus további építéséért mi fiatalok Is felelősek vagyunk. —hai— Van mondanivalójuk a társadalmi tevékenységről Sokszor felmerült a kérdés, hogyan kell irányítani, tartalmassá tenni a Parasztszövetség a lapszervezeteinek munkáját. Ebben a tárgykörben a közelmúltban történtek bizonyos Javaslatok, melyeket az alapszervezetek némelyikében megszívleltek, s a gyakorlatban bevezettek, de többségükben figyelembe se vették azokat. Sajnos, a Járási bizottságok, amelyeknek hivatásuk, hogy irányítsák az alapszervezeteket, a javaslatokat nem vették komolyan, mert ha komolyan vették volna, az föltétlenül megmutatkozna az alapszervezetek tevékenységében. Födémes — ahol a közelmúltban Jártam és elbeszélgettem Kovács János elvtárssal, a szövetkezet elnökével — mindig sajátságos nehézségekkel küzdött. Végtelenül komoly probléma az ott élő emberek számára, hogy a szövetkezet talajának mélysége és minősége nem hasonlítható a síkvidéki területek talajának minőségéhez. A szövetkezet vezetőségének mindamellett úgy kell irányítania, hogy a dolgozók és a gazdaságból élő emberek életszínvonala a mostohább körülmények ellenére is fölfelé íveljen. Amikor a Parasztszövetség járási bizottságát is megválasztották remélték, hogy sorsuk Jobbra fordul, saját társadalmi szervezetük majd tevőlegesen hozzájárul ahhoz, hogy a födémesl emberek osztályrésze necsak a munka, hanem némi szórakozás is lehessen. Szórakozni? De hol? Tán csak nem a szűk, füstös kocsmában? Kovács János a közös elnöke és Sóla Vilmos a falu feje tudták, hogy valami másra lenne itt szükség. Kultúrházra, ahol a szövetség alapszervezetének tagjai, a falu dolgozói és nem utolsósorban a fiatalok összejöhetnének, s megvitathatnák a Jövőt s vele együtt az őket érintő kérdéseket, és ' kulturális programot is adhatnának. A két elnök megtette a lépéseket a kultúrház építése érdekében. A Járási szervek még a múlt esztendő folyamán egyetértettek a nemes törekvéssel és 80 ezer koronát átutaltak a munkálatok megkezdésére azzal, hogy idén a járási nemzeti bizottság pénzügyi osztálya újabb 160 ezer koronát folyósít a sok éven keresztül mellőzött Födémes községnek. A nem éppen gazdagnak mondható szövetkezet pedig nem kevesebb, mint 50 ezer koronát ajánlott föl a nemes célra, hogy részese legyen a falu kulturális fejlesztésének. Ez csak azért történhetett meg, mert a szövetkezet a mostoha körülmények ellenére a falu történetében idén érte el a legmagasabb hektárátlagot. Az arasznyi szántőréteg 1967- ben 21, ebben az évben pedig 28 mázsa gabonát termett hektáronként, ami a Jobb szakértelem javára könyvelhető el. Régebben 30, idén pedig 54 vagon gabonát takarítottak be. Ennek következtében a szövetkezet saját eszközeiből hozzájárulhat a társadalmi létesítmények építéséhez. Év elejétől azonban a Járás a nagy utánjárás ellenére sem támogatta a mindig félretaszított födémesieket. Szeretnék tartalmasabbá tenni a Parasztszövetség és a többi társadalmi szervezetek tevékenységét, de lényegében arra sincs helyük, ahová megbeszélésre összejöhetnének. Tehát szükség lenne a kultúrházra. Évek során talán beletörődtek abba, hogy ők a szegényebbek s csak akkor kerülhetnek majd sorra, ha tnásutt minden elkészült és felépült. A község a hegyek közt valahogy félre is esik a központtól. Mintha sehová sem tartozna. Messze a főútvonaltól. Csak nagyritkán téved erre idegen. Ez lenne a Javak „igazságos“ elosztásának a módja, illetve indítéka? Aligha. líiszen társadalmunknak egyformán fontos, hogy a födémesl és a városi emberek életkörülményeiben ne legyen szakadás. Ez ugyanis nem vezetne jóra. Ami pedig a helytállást illeti, a födémesiek éjekor is becsülettel, szorgalommal dolgoztak, amikor Jelenük köpönyegforgatói egy követ fújtak ellenségeinkkel. Ezt illene tudomásul venni, s így kell értékelni ezeket az embereket. Joguk van az emberségesebb élethez, s a döntéseknél ezt mindig figyelembe kellene vennil Hoksza István Sok munkát ad az ősz, ilyenkor bizony a földműveseknek nem sok idejük van a pihenésre. A peredi szövetkezet három szorgalmas kislánya: Borsányi Erzsiké, Tusková Elena és Tusková Mária is a gazdasági telepen tartja rögtönzött ebédjét. Nyilván ez arról is tanúskodik, hogy a peredi fiatalok otthonosan érzik magukat a szövetkezetben és becsületesen helytállnak a munkában is. Bállá felv. Balról jobbra: Szabó István, Josef Podlipny (a szerződés aláírói) és Tonhauser Pál, a népi fogyasztási szövetkezet szlovákiai elnöke poharat emelnek a baráti együttműködésre. Lerakták az együtt - működés alapjait A szocialista országok közötti együttműködés a múltban sok esetben eléggé formális volt. örvendetes, hogy az utóbbi hónapokban olyan kapcsolatok kiszélesítésének lehettünk szemtanúi, amelyekben elvileg, sőt gyakorlatilag is meg van határozva az együttműködés formája. Az elmúlt hetekben a Magyar Országos Szövetkezeti Tanács öttagú küldöttsége azzal a céllal Járt hazánkban, hogy a két ország szövetkezetei elmélyítse a kapcsolatot. Az egyhetes itttartózkodásuk után (a bratislavai Devín szállóban) Szabó István, a Magyar Országos Szövetkezeti Tanács alelnöke és Josef Podlipny, a Csehszlovák Szövetkezetek Központi Tanácsának elnöke megállapodást írtak alá az együttműködéssel kapcsolatban. Mielőtt a két részről aláírt okirat tartalmát ismertetnénk, néhány számmal alátámasztjuk, milyen Jelentős a szövetkezeti mozgatom mindkét országban. Csehszlovákiában a központi tanács két és fél millió tagot tart számon. Ebből 1 millió 900 ezren a népi fogyasztási szövetkezet tagjai, 450 ezren a lakásépítkezési és több mint 150 ezren az ipari Jellegű termelőszövetkezeteké. A szövetkezetek közül a lakásépítkezést a legfiatalabb, de annak is rövid időn belül félmillió tagja lesz. Amíg hazánkban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nem tartoznak a központi tanácshoz, addig Magyarországon igen. Ott viszont a lakásépítkezési szövetkezet képez külön ágazatot. A déli szomszédainknál a 3 millió 400 ezer szövetkezeti tag a három ágazatban oszlik meg: fogyasztási szövetkezetek 2 millió, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek egy millió 100 ezer, és a kisipari szövetkezetek 300 ezer tagot számlálnak. A több milliós tagsággal rendelkező országos tanácsok a következőkben állapodtak meg a jövőbeni együttműködéssel kapcsolatban. 1. Kölcsönösen fejlesztik és kiszélesítik egymás tájékoztatását a két ország szövetkezeti mozgalmát érintő eseményekről, valamennyi szövetkezeti ágon megoldják a folyóiratok, publikációk, közlemények, határozatok és jogszabályok cseréjét. 2. Kölcsönösen tájékoztatják egymást a két országban végbemenő gazdasági reformok megvalósításáról, a szövetkezeti politika célkitűzéseinek alkalmazásáról, a szövetkezeteket érintő más fontos gazdasági és társadalmi eseményekről. A sajtószervek szintén együttműködnek, hogy a szövetkezetek tagjai kölcsönösen értesülve legyenek a történtekről. 3. A tudományos kutatóintézetek szorosan együttműködnek és az elért eredményeket, módszereket kölcsönösen ismertetik egymással. 4. Hasznosnak tartják és támogatják a társadalmi kapcsolatok elmélyítését, a tagok turista- és sportkapcsolatait. 5. A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségén és más nemzetközi szervekben végzett tevékenységet összehangolják. 6. 1970-re a szakágazatok kössenek partnerszervezeteikkel ágazati együttműködést az Okiratban meghatározott célkitűzések alapján. 7. A felek kötelességet vállalnak, hogy kölcsönösen segítik a csehországi és a Szlovákiai Parasztszövetség és a Magyarországi Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa közti kapcsolatok elmélyítését. A szerződés kiegészítő részében meg vannak határozva azok a közös akciók, amelyet a közeljövőben bonyolítanak le. A megállapodás aláírásakor mindkét részről ottvoltak a fogyasztási szövetkezetek vezető képviselői is. Ügy nyilatkoztak, hogy a megkötött szerződés sok lehetőséget ad a szoros együttműködésre. Gondolnak itt elsősorban a kis határmenti árucserére. Ha ez megtörténik, sokkal jobb lesz a közellátás a határmenti Járásokban és az egyes árukból, amelyből nálunk, avagy a magyar részen kitűnő a termés, gyorsabban tudják értékesíteni és semmi nem vész kárba. Nagyra értékelik a tudományos kutatás terén a kapcsolatok elmélyítését. Szerintük nem érdemes mindkét országban hasonló irányban kísérletezni, amikor azt átvehetik egymástól. A parasztszövetségek közti együttműködés szorgalmazása szintén jelentős. Magyar részről a kapcsolat elmélyítése terén nincs különösebb probléma, mivel a szerződést aláíró Szabó István a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának is elnöke. Nálunk azonban a központi tanács valóban csak közbejárhat, mivel az EFSZ-ek nem tagjai a szövetkezetek legfelsőbb szerveinek. De azt hiszem, ennek ellenére megértésre talál a közvetítésük és rövidesen megállapodás jön létre a Parasztszövetségek és a Magyar Országos Termelőszövetkezeti Tanács között. Tóth Dezső
